Pest Megyei Hirlap, 1959. december (3. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-11 / 291. szám

1&59. DECEMBER 11. PÉNTEK *IST Hil. i&tC irta p Gyűlik Dánybana „Ma múzeumának ’anyaga Ünnepséggel kezdődött. A felszabadulás tizenötödik évfordulójára készülődött a község, benne az iskola is. Í4s úttörőik, nyomolvasó je­lentéseket szerkesstgettek: a mi kertünkben német gép­puskafészek volt... a mi házunk előtt lecsapott egy akna... a szomszéd utcában három német tankot lőttek ki... Régi fényképek kerültek elő: a közelben lezuhant re­pülőgép két pilótáját kísérik a csendőrök; a felszabadító román csapatok egyik tisztje, Dumitrascu elvtárs, Molnár Pityuval (akkor még csak Pityu volt a Pista) és édes­anyjával ... Rozsdás sisakokat, méreg- fogukat vesztett aknákat, töl­tényhüvelyeket és más hábo­rús relikviáikat kotortak elő a pajtások, és előkerültek ré­gi pénzek, bankjegyek: pen­gők és adópengők, a vörös- hadsereg bankói. A pedagógusok és a na­gyobb diákok térképeket raj­zoltak: Dányt és környékét, a megyét, az országot; fekete tussal az utcákat, utakat, városokat, vörös nyilakkal a Szovjet Hadsereg felvonulási vonalait. A felszabadulás tizenötö­dik évfordulójára rendezett iskolai kiállításra — történel­mi kiállítás volt ez — az el- soroltakon kívül előkerült még valami. Szekeres Pista bácsi drága emléke ez: az a földosztó lánc, amellyel a ró­la elnevezett Szipszi-telep vá­rományosainak az egykori koronabirtok területét par­cellázta. A kiállítást sokan megnéz­ték, anyagának egy része még ma is az új iskola folyo­sóján áll. A képek, a térkép- vázlatok. De a kiállított tár­gyak nagy részét már vissza­kérték a tulajdonosok. Csak az úttörők folytatják tovább a munkát. Tavaly a tizenkilences . . események élő tanúit keresték fel, gyűjtötték a Tanácsköztársaság emlé­keit; ebben a tanévben foly­tatják a felszabadulási nyom­olvasást; jövőre — az úttörő- mozgalom tizedik évforduló­jára — a helyi úttörőcsapat történetét dolgozzák fel a gyerekek. És azután? — Elfogytak — legalábbis egy időre — a kerek számú évfordulók. Kifogyjon ezzel együtt az úttörők keze alól is a munka ? Kém. Kálw.án Attila, az iskola fatal tanára már nem egyet­len esztendőre szóló terveket szövöget. A szétszedett kiállítás egy részét felhasználva, mint ma­got. sok-sok egyéb dokumen­tumot, emléket összeszedve meg akarja teremteni a „Ma múzeumát” és ezzel egyidő- ben, állandó feladatként ál­lítja a fiatalok elé: gyűjtsé- tek. össze, hozzátok az iskola­múzeumba községünk törté­nelmének összes fellelhető emlékeit! A ma múzeuma ... Hogy hol lesz, még .nem tudni. (Talán a Jcultúroithon- ban adhatna néki helyet a tanács, hiszen a sportcélokra fenntartott szobát alig-alig használják ki.) De hogy mi lesz ebben a múzeumban, azt már el lehet mondani. Minden, ami a felszabadu­lással kapcsolatos. Fényképek, térképek, a háború emlékez­tetői, a felszabadítók fotográ­fiái ... Azután a felszabadu­lást követő mozgalmas hóna­pok, évek tanúbizonyságai. Bi­zony ideillik majd Szekeres Pista bácsi földosztó szer­száma is — ha felajánlaná a Ma múzeumának. És még mennyi más! Kálmán Attila alig győzi számba venni: — Felkutatnánk a község első termelőszövetkezetének történetét, okmányait... Az alapítólevélnek, az első be­lépők nyilatkozatának, a ta­gok fényképének itt, ilyen múzeumban lenne a helye. Azután: a község első de­mokratikus vezetőinek fo­tográfiái; a bírók, tanácsel­nökök, párttitkárok képei... És a falu fejlődése ugyan­csak képekben, számokban... Aztán levelek ... Hiszen az­zal a román tiszttel, Dumit- rascuval vagy a feleségével leveleztek is a mieink... És beszél arról, hogy ma még szinte kínálják magu­kat ezek a történelmi és kor- történeti emlékek. Holnapra már kevesebb lesz egy fény­képpel vagy egy okmánnyal, holnapután megint kevesebb. Hát miért ne szednék össze, gyűjtenék egybe mindazt, ami ma megtalálható, amit az ügyes, lelkes kis úttö­rők úgy hordanának össze, mint a mézet a méhecskék?! Legszívesebben sürgetném: ne holnap, inkább ma kezd­jétek el ezt a „múzeumosdi- játékot”! De felesleges a sürgetés, mert Dányban lelkes fiatal nevelők és lelkes gyerekek élnek. Együtt lesz az anyag magva hamarosan, és ha együtt lesz, akad helyiség is, ahol elrendezhetik, bemu­tathatják, őrizhetik. A köz­ség vezetői bizonyára megér­tik: az ünnepségek — mint a község felszabadulásának tizenötéves fordulója is — csak egy nap a hétköznapok hosszú sorában. A ma mú­zeumával kapcsolatos gyűj­tés és rendezgetés pedig sok-sok tartalmas hétközna­pon át formálja a legfiata­labbak lelkét ahhoz, a munká­hoz, ami reájuk vár. Garami László INNEN - ONNAN \\\\\\\\\\\\\\\\\W Magyar tájak — bolgár tájak Szombaton nyílik meg Bu­dapesten, a Derkovits Gyula teremben (VI. Lenin körút 63.) Szalóky István festő­művész Magyar tájak — bol­gár tájak című kiállítása. Megnyitó beszédet mond: dr. Fehér Zsuzsa művészettörté­nész. Kiállítás nyílt Szentendrén A Bolgár Népművészeti In­tézet és a szentendrei Fe- renczy Károly Múzeum kö­zös rendezésében vasárnap Szentendrén megnyílt Mircso Jákobov bolgár festőművész kiállítása. A tárlatot Marin Pesev, a Bolgár Népművé­szeti Intézet igazgatója nyi­totta meg. Karácsonyi hangverseny A nágykátai járási műve­lődési ház zenetanfolyamának hallgatói 26-án este nagy­szabású nyilvános növendék- hangversenyt rendeznek. A nyolcvan zenetanulón kívül (zöme (gyerek) a tanárok is fellépnek a közönség előtt. FELNŐNEK A GYEREKEK A József Attila Színház bemutatója ROZOl új darabját azért fogadja szívesen a közönség, mert bátor és emberséges írás. A probléma, a konfliktus mai, rólunk szól a mese. Jóbará­tunk az író, megértő, jó humo­rú. (Nem, rnem ráz meg, de fel­ráz, gondolatot ébreszt. Nem re­mekmű, de nem is jelentékte­len. Igényes, okos mű. Segíte­ni akar. És ez nagy dolog. A rendezőnek nincs könnyű feladata. A mese bonyolult és nagyon szétágazó. Egy mai moszkvai család élete pereg előttünk. Az apa elfoglalt tu­dós, az anya vezeti a házat. A nagyobbik fiú, Ankadij, szí­nész. Szereti hivatását, de ké­telkedik önmagában. Nem hisz saját tehetségében, minden­áron ki akar ugrani. Amikor ez nem sikerül, ott akarja hagyni a színházat. Szakít sze­relmével, Másával, nem akarja saját kínlódásaival gyötörni; Mása zongoraművésznőnek in­dul, de egy buta baleset ketté­törte pályáját. Most fotós. Az új hivatás kezdi betölteni lé­nyét, bár még sajog a zene el­vesztésének fájdalma. Segít Arkadijnak válsága leküzdésé­ben, végleg megtalálják egy­mást, felesége lesz. A fősze­replő, a kisebbik fiú. Andrej, aki egyetemi felvételi vizsga előtt áll. (Nem érez hivatást semmilyen pálya iránt, unat­kozik, keresi a pontot, ahol megvethetné lábát. Kicsit za­varos, nagyon szemtelen, cini­kus és őszinte, tárgyilagos és jószándékkal teli, kapkodó és jellemes, aki ég az alkotás­vágytól, csak éppen nem tudja, mit csináljon. Lelkes, de szé­gyellt Mai fiatal. Érettségizett, de éretlen. A mama akar hi­vatást választani számára, kö- röl-belül úgy, mintha ruhát 'vagy cipőt venne neki. Rab­szolgája a fiának, protekcióért könyörög, hogy az egyetemre bejuttassa. Andrej fellázad és elmegy Szibériába, fizikai munkára, unokabátyjával; A * • AZ IRO tehát érdekes konfliktust ábrázol. A szocia­lista társadalom biztosítja a munkát, a megélhetést, a jö­vőt minden polgárának. Nincs gond a kenyérre. De ez nem minden! Az ember és minden ember — a szocializmus em­bere pedig különösen — alkot­ni akar, hivatást keres és nem egyszerűen kenyérkereső fog­lalkozást. Nem elégíti ki a munka általában. Pedig az al­kotási lehetőséget a szocialista társadalom sem biztosítja automatikusan. Sok olyan em­ber van, aki alkalomszülte vé­letlen lehetőségek alapján ke­rül valamilyen pályára és szá­mára idegen sinekre téved. Van, aki lázong, aki boldogta­lan lesz, van, aki nyárspolgár­rá válik és beletörődik: ilyen az élet. Dolgozik és alig várja, hogy leteljen a munkaidő, fut a magánélete, a privát szenve­délyei után. Az író meggyőzően és sok figura révén ábrázolja ezt a kérdést. Az elégedetlen Arka­di) a nagy szerepet hajszolja. Mása életét egy külső ese­mény csaknem elrontja. And- rejt talán megérleli a fizikai munka. Barátja Vadin, egy akadémikus fia, akiben a hivatástudat kóros megnö­vekedését, a törtetést, a min­denáron való érvényesülést leplezi le az író. Andrej sze­relme. Gálja pedagógus lesz, de mennyivel jobb len­ne, ha igazi hajlama, képes­ségei szerint divattervező len­ne. Érdekes figura a szibériai fiú, Andrej unokatestvére, aki nem tud felkészülni a felvé­telire és megbukik, mert vizsga előtt éjjel-nappal dol­goznia kell. Az író érezteti, hogy ez az érett, jellemes ember mégis megtalálja he­lyét a szocialista társadalom­ban, amelynek öntudatos tagja. A következő nekifutás­ra majd sikerül. És egy pil­lanatra felvillantja az író egy másik vidéki fiú alakját, akit az önző moszkvai rokonok nem fogadnak be a felvételi előtt, várótermekben alszik, mégis eredményesen vizsgázik. Van hivatástudat benne, tud áldozatot hozni, harcolni a választott pályáért. A SZERZŐ megmutatja, milyen nagy erő a család. De visszahúzó erő is lehet. A mama alakjában könyörtelen élességgel rajzolja meg a kényeztetés a majomszeretet ártalmasságát és a szeretettel való zsarolás szörnyűségét. A mama fia vélt érdekei alap­ján a társadalmi szükséglettel szemben, sőt a gyerek való­di érdekei ellen vívja a maga kispolgári, konzervatív, ma­radi harcát. Gyerekeitől' rég elszakadt. Nem érti őket és azok se őt. NV\VV\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\V.\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V.\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\VV\\ .\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ A párt meglátta a szocialis­ta fejlődésnek ezt az ellent­mondását, felismerte a hely­zet veszélyeit. Feltárta, hogy a vaktában történő pályavá­lasztás a képességek megen­gedhetetlen pazarlása. Mi is ismerünk nem egy esetet, amikor az egyik egyetemről helyhiány következtében ki­szorult jelölt az első adódó főiskolára jelentkezett, csak­hogy értelmiségi pályára ke­rülhessen. Pedig se teste, se lelke nem kívánta ezt a hi­vatást. Az SZKP rámutatott arra, hogy biztosítani kell az egészséges kiválasztódást, a képességek alapján történő szelekciót. A munkára neve­lés. a hivatásért való kitartó küzdelem az egyedül egészsé­ges megoldás. A pártos író pe­dig ezt a konfliktust művé­szileg ábrázolva segít a pártnak, a népnek. A darab ezért életteli. A figurák jók, ismerős minden, amit tesznek, mondanak a színpadon. Még akkor is. ha kidolgozatlan a munkájába temetkező, a jó szándéknál tovább nem jutó, gyermekeit alig ismerő apa alakja. Andrej úgy bánik anyjával, mint cselédjével. Az író és a rendező itt bi­zony túlzásokba téved, keve­sebb több lenne. A SZÍNHÁZ együttese ki­tűnő színészi munkát produ­kál. Bodrogi Gyula és Sin- kovits Imre az előadás mo­torjai. A rendezőt, Benedek Árpádot dicséri a jó tempó, az ötletek gazdagsága, a szí­nek igényes, kulturált játéka. A színház kongresszusi ajándékát. Rozov darabé­nak bemutatását, örömmel fo­gadták a hálás nézők. Szántó Miklós £ Htelt az 1959—60-as is- i kolaév első negyede. Három hónap nevelőmun­kája, három hónap tanul­mányi eredménye meg­méretett. A mérleg egyik serpenyőjébe az iskola, a másikban a családi ott­hon. A nevelők általában jól vizsgáztak. A tanórákon és azokon kívül is alaposan, nagy körültekintéssel fog­lalkoztak a gondjaikra bí­zott diákokkal. Ezt tükrö­zik a tanulmányi eredmé­nyek. Majd minden is­kolában emelkedett a ta­nulmányi átlag, kevesebb az intő és a rovó, mint az elmúlt esztendő hasonló időszakában. Minek köszönhető ez a változás? Az idei tanév kezdetén végre megjelent az első tel­jes, általános iskolai tan­terv, amely enyhítette több tárgyban a korábbi túlter­helést. Sok iskola felszere­lését kiegészítették, bő­vítették. Ma már pedagógu­saink többsége szívügyének tekinti saját maga önkép­zését, ismereteinek kiegé­szítését, továbbfejlesztését. Szervezett formában vagy egyénileg majd minden pedagógus tanul, s ennek következtében többet nyújt­hat a diákoknak. A peda­gógusok, tanítói munkáju­kon kívül, egyre több időt fordítanak a diákok er­kölcsi és politikai nevelé­sére ... Mindezek együttesen emelik az iskolák munká­jának eredményességét. Sajnos, azonban ugyanilyen mértékű fejlődést odahaza, a szülők nevelőmunkájá­ban nem tapasztalhatunk. Rjtka még az olyan példa, mint a zsámboki. Ebben az iskolában het­ven gyerek kapott intőt vagy rovót — az iskola ta­nulóinak hxiszonkét száza­léka. Ezzel szemben az elmúlt tanév hasonló idő­szakában százharminchat tanuló vitt haza intőt vagy rovót — a diákok negyven- három százaléka. Dicsére­tet tavaly nyolcvanhárom, az idén száztizennégy gye­rek kapott. S zinte kézzelfogható a változás. Ez nemcsak a pedagógusok jó munká­ját bizonyítja, de tükrözi azt is, hogy amióta a kö­zös utat választotta a falu, a szülők többet törődnek gyermekükkel. Cseke Fe­renc igazgató példákat sorol: — Tavaly a negyedév után egyre-másra érkeztek a felháborodott szülők: Miért buktattuk meg a gyereküket? Ma is jönnek, csupán mással: „szeret­ném tovább taníttatni gyerekemet, segítsenek eb­ben, nem elnézéssel, de a feladatok szigorúbb meg­követelésével; hívjanak be, ha valami baj van a gye­rekkel; ha felénk jár, ta­nító úr, nézzen be hozzánk, hadd váltsunk szót a gye­rek iskolai munkájáról.” — Tavaly még mindenki csak a saját gyerekével tö­rődött. Ma a szülői érte­kezleteken egyre gyakrab­ban hallani: „A mi gyere­keinkről van szó; én hiába tiltom a fiamat, ha te ugyanezt megengeded a te gyerekednek; legyünk kö­vetkezetesek a gyerekeink­kel szemben”... és így tovább... Sok helyütt viszont azért billen az iskolák ja­vára az első negyedév mér­lege, mert igen sok szülő nem ellenőrzi gyermeke is­y kólái munkáját. Sajnos, az ^ említett zsámboki példa % még nem általános. Szá- £ mos édesanya és édesapa ^ egy jó adag veréssel elin- £ tézettnek véli gyermeke ^ gyenge tanulmányi ered- 2 ményét. 2 $ 4 régi nóta: nadrágszíj, % sí bot, fakanál... Min- £ den józan gondolkodású 2 ember fejében megfordul a 2 kérdés miért? A verés ta- $ Ián mindent megold? El- $ lenkezöleg. Legfeljebb, ha ^ félelmet kelt a gyermek- % ben. Ezek a szülők ^ saját tudatlanságukat, a % múltból fakadó — s ezért ^ nem szégyenletes — mii- ^ lasztásukat igyekeznek lep- $ lezni vele a gyermekük £ előtt. Hogy ők nem jártak £ annyi osztályt, az is ré- 2 gén volt már, feledték az ? ott felszedett tudás-morzsá- $ kát. De vajon ez elegendő $ indok arra, hogy a segítést ^ szíjjal, fakanállal próbál- $ ják pótolni? Az elmúlt ti- $ zenöt esztendő alatt mó- % dot találhattak volna ar- % ra — mint tették azt ezrek % és tízezrek —. hogy va- ^ lamilyen formában lépést 2 tartsanak az élettel, a 2 gyors fejlődéssel. A három 2 dunakeszi iskolában sta- 2 tisztikát készítettek az in- % tőkonferencia után a fel- % ső osztályokban. A meg- '<f kérdezett hétszáz gyerek $ közül háromszázat meg- $ vertek. (Ebből százhatvan- $ kilenc fiú, százharminc- $ egy lány. Csak a hetedi- % keseket tekintve: harminc | fiú és harminchat lány!) 2 Száznegyvenet kedvez- | ményelvonással büntettek, f Negyvennégyre szép szó- í val próbálnak hatni a $ szülők. Ugyanakkor mind- % össze harmincnyolc gye- % rek kapott olyan ígéretet, % hogy szülei a jövőben se- $ gítenek a tanulásban. ti Hetszázból harmincnyolc! ( Nem egészen öt és fél szá- 2 zalék! Ennek a követkéz- í menye, hogy számos isko- % Iában, ha csökkent is az $ intők és rovok száma az % előző esztendő első negye- i déhez képest, a szám még i mindig igen magas. Buda- % keszin például a hatszáz- $ negyvenkét diákból száz- $ harmincnyolc kapott in- i tőt, kétszáznegyvenhat £ tárgyból, nyolcvan gyerek 2 pedig rovót, százharminc- ^ nyolc tárgyból. A dunake- f szí I. számú iskolában % négr/százkilencvenhét gye- i rekböl száztíz intőt, ki- % lencvenhét -pedig rovót ka- % pott. i y Nem a pedagógusok, ha- £ nem elsősorban azok a szil- £ lök felelősek ezért, akik- £ nek kisebb gondja is na- £ gyobb annál, hogy ellen- $ őrizzék, segítsék gyermekük $ tanulását. 2 2 rralóban megoldhatat- ^ ' lan feladat a gyerek ^ ellenőrzése? Korántsem. £ Napi fél óra elég erre. Ha ezt a munkát meg- $ osztja egymás között édes- % anya és édesapa, heti más- $ fél óra jut egyre-egyre. $ Ennyit pedig még a legel- ^ foglaltabb szülő is sza- % kíthat idejéből, hiszen sa- % ját gyermekéről van szó! $ Sok szülő azzal menti 0 önmagát, hogy ő mindent $ megad a gyermekének: a $ legjobb falatokat, a leg- % szebb ruhát, játékokat, $ ajándékokat. De inkább $ kevesebb játékot, ajándé- ^ kot, olcsóbb minőségű ru- j hát — és gondosabb ellen- £ őrzést, több segítséget! Ez ^ a fontosabb! S akkor rö- $ vid időn belül egyensúlyba | kerülhet a mérleg két ser- ^ penyője. Prukner Pál 2 V V \ fiatal költők sieriöi estjét rendezi meg december I9-én, este 7 órakor az Országos Közegészségügyi Intézet KISZ- szervezete Budapesten (IX. Gyáli út 2—4.). Az est ér­dekessége, hogy azon az Uj Termés szerzői gárdájának három tehetséges fiatalja is szerepel: Baranyi Ferenc, Gyárfás Endre és Lelkes Miklós. A műsort nyílt vita követi majd, amelynek so­rán a közönség elmondhatja véleményét az előadott mű­vekről. Á\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^ \ A MÉRLEG KÉT SERPENYŐJE f 110 000 forint beruházás egy év alatt A nagykátai járási műve­lődési ház egy esztendő alatt 110 000 forint értékű beruhá­zással gyarapodott, szépült — és ami még nagyobb szó, javarészt önerőből. A műve­lődési ház legújabb szerze­ményei: 16 fénycső, amelye­ket a színházteremben, a színpadon, az előcsarnokban és az öltözőkben szerelnek fel (tegnap kezdték meg a sze­relési munkálatokat) mintegy 10 000 forint értékben. Ugyan­csak a napokban, hétfőn ve­szik meg azt a zongorát 15 000 forintért, amely a zenetanfo­lyam hallgatóinak szolgál majd tanuló- és hangver­seny-hangszerként. Készülődés a kulturális seregszemlére Csemőn egyelőre három művészeti együttes készül a KISZ felszabadulási kultu­rális seregszemlére. Az ál­lami gazdaság Nyiri Tibor Nyitva a kiskapu című egy- felvonásosával, az Uj Élet Termelőszövetkezet és a Kos­suth Termelőszövetkezet fia­taljai pedig népi tánccal in­dulnak a seregszemlére. — Lám, milyen becsben tartjuk ma a negyvennyolcas emlékek közül azt a keveset, ami megmaradt! Hát majd a mi utódaink is megbecsülik a felszabadulás és a szociali- zálódás emlékeit — ötven, száz év múlva, ha készen ta­lálják a ma múzeumában! Arról talán már beszélni------------sem kell, hogy mi­lyen nevelési lehetőségeket aknázhatnak ki ebből a kis gyűjteményből. Már maga a gyűjtés: hasznos, tanulságos elfoglaltság. Helyismeretet ad, eleven történelem, hazasze­retetre, szocialista érzésre nevel. És milyen könnyen szerzi meg az új és újabb ismereteket a gyermek — szinte játszva, észre sem ve­szi, hogy voltaképpen tanul! Azután a rendszerező kész­ség fejlesztése, a küzdelmes esztendők , és a küzdő embe­rek megbecsülése!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents