Pest Megyei Hirlap, 1959. november (3. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-07 / 262. szám

„BEZZEG, AZ ÉN IDŐMBEN" Bezzeg, ^ £n időmben ... hangzik el sokszor társaság­ban a varázsszó és megindul a régiek dicsérete, mai ifjúsá­gunk leszólása. Az ember hajlamos arra, hogy a múltat szebbnek lássa a jelemnél. Mikor még mi iss fiatalok voltunk, mi is küz­döttünk mindazokkal a ser­dülőkori problémákkal, ame­lyekkel a mai fiataloknak is mag kell küzdeniük. Mi is át­mentünk mindazokon a vál­tozásokon, amin a maiak át­mennek, csak akkor nem foglalkoztak velünk olyan szervezetten és olyan széles körben, mint azt ma teszik. A magunk gyermekkori szem­telenkedéseit, modorta,lansá­gait ma már szelíd csínyte­vésnek látjuk, a múlt kedves emlékeként ápolgatjuk. A mai fiataloktól megkövetelnénk, hogy mindig felnőtt módon viselkedjenek, olyanok legye­nek, ahogy azt mi érett fej­jel helyesnek tartjuk. Nemcsak mi változtunk meg, fiatal karunk óta, ha­nem körülöttünk is megvál­tozott az élet. Megváltozott például a társadalmi érint­kezés formája. Nincsenek meg azok a túlzottan kötött for-, mák, melyek régen voltaik. Hányán álltunk annak ide­jén szívdobogva egy-egy hi­vatali ajtó előtt, mielőtt be­léptünk s izgultunk, vajon meghallgatásra találunk-e? Ma már nem kell körmön­font mondatokkal fogalmaz­nunk a kérvényt, nem kell címeket és rangokat tanulni és félni, nehogy elvétsük a megszólítást. Ma már min­denütt köznapi nyelven, em­beri hangon beszélhetünk. A régi iskolában a tanár és a diák között áthidal'hai&i,- lan tóvplség. j;qU, Megtisztel» ve ereztük magunkat, ha va­lamelyik tanár személyi ügyeinkkel, családi problé­máinkkal foglalkozott. Tanul­mányaink során is magunkra hagytak bennünket. Nem igyekezték kutatni, mi iránt van hajlamunk, nem törődtek azzal, mi lehet az oka a gyengébb feleletnek, milyen családi vagy egyéni körül­mények gátolnak abban, hogy jobb eredményt érhessünk el. Ma ennek ellenkezőjét ta­pasztalhatjuk. Az iskola más módszerrel nevel. A megfé­lemlítés helyett az indító­okokat kutatja . s több irá­nyú ráhatással igyekszik a kívánt eredményt elérni. Hány szülőtől kapjuk még ma is azt a tanácsot: „ha úgy érzi, hogy nem bír a gyerek­kel, suhintson csak oda, nem árt az néha. Minket is így neveltek, mégis itt vagyunk.” A megváltozott helyzetet tükrözi a családi élet is. Az asszony nem alázatos alatt­valója férjének, a férfi nem „ura és parancsoló ja”, ha­nem megértő társa feleségé­nek. Nincs meg az eltartó és eltartott közötti feszült vi­szony. A házastársak egy­más közötti beszélgetése két egyenrangú fél megbeszélése. Ahogy a társadalmi érintke­zés hangja megváltozott, köz­vetlenebb lett a családon belüli tónus is. Régen a szülő uralko­dott gyermeke élete felett. Előre megsizabta élete pályá­ját s kényszerítette, hogy ezen a kitűzött úton halad­jon. Nem kérdezték meg a gyermek véleményét, kíván­ságát. Régen a szülők szava „kinyilatkoztatás” volt, meg­félemlítésen alapuló parancs- hirdetés a büntetés megjelö­lésével: „felpofozlak”, ^kita­gadlak”. Ma igyekszünk gyer­mekeinkkel beszélgetni és vé­leményüket meghallgat juk. Mi annak idején , tudomásul vettük helyzetünket, legfel­jebb magunkban alakítottunk ki véleményt, amit azonban senkivel ’ sem mertünk kö­zölni. A családi az isk0iai ne_ velős mindenkor a társadalmi rendszer célkitűzéseit támasz­totta alá. A régi rendszernek alázatos, kritika nélküli állam­polgárokra volt szüksége, akik az akkori uralkodó osztály ér­dekeit gondolkodás, nélkül ki­szolgálták. A mai fiatalok kri­tikai érzéke fejlettebb. Kifeje­zésmódjuk őszintébb. Erre ne­veli őket a társadalom, az is­kola. S rendszerint ezen a te­rületen ütközik össze a „régi" és az „új”. Azok a felnőttek, akik megszokták az alázaton alapuló tiszteletadást, nehezen tűrik el, hogy a fiatalok érté­kelés alapján becsülik őket, nehezen viseli^ el, hogy ná­luk fiatalabbak, esetleg ke­vesebb tapasztalattal rendel­kezők bírálják ők^t. A ma gyermeke is büszke akar lenni szüleire, de nem azért, mert azok sok előnevet, rangot vagy vagyont juttattak számára, ha­nem azért, mert szülei munka­helyükön jól dolgoznák, mert ott jó erßim&nyt értek el. Büszke akar lenni rájuk azért, mert szülei becsületes embe­rek. Az elért eredményt _ tisz­telik, az erkölcsi helytállást becsülik. A tiszteletadás leg­főbb tényezőiként aZ iskolában is ezt emeljük ki. Arra nevel­jük őket, hogy a munka, _ a munkához való viszony, a tár­sadalmi együttélés szabályai­nak végrehajtása határozza meg az ember értékét. Ezzel a célkitűzéssel ^ még nem mindenki ért egyet. Míg régen csaknem minden szülő kötelességének tartotta, hogy az iskolai nevelés célkitűzéseit a családi nevelésben is végre­hajtsa, addig ma szép szám­mal akadnak olyanok, akik az iskolai neveléssel szembehe­lyezkednek. így alakul ki az iskolai és családi nevelés ket­tőssége, aminek szenvedő ala­nya maga a gyerek. Nem egy esetben ingadozik ilyenkor a gyerek. Nem tudja, kinek higgyen? Tanárainak vagy szü­leinek? Ha az iskola hatása nagyobb, meggyőzőbbek szá­mára a tanult anyagrészek, a tanár magyarázata személyes élmény, akkor akaratlanul szembefordul az ellentétes vé­leménnyel. Ha szülei „okosan nevelték, oly módon, hogy min­denkinek a várt válaszokat adja, akkor ne csodálkozzanak a szülők, ha gyermekük egy idő múlva hazudni fog, kétszí­nűvé válik otthon is. Ezeknek a szülőknek mindig készen álló indok, hogy gyermekük neve­letlensége annak köszönhető, hogy az iskolában a gyerekek nem kapnak elég komoly er­kölcsi alapot. Olyanformán, hogy parancsolatokba foglal­juk az erkölcsi normákat, való­ban nem tanítjuk erkölcsre a tanulókat. De nevelünk oly­módon, hogy az erkölcsi fogal­mak kialakuljanak bennük. A közösség életének számos terü­lete megfelelő a szocialista er­kölcs megalapozására. A csa­ládi élet közösségében is van erre lehetőség. A szülők tisz­teletére kellő példamutatással nevelhetjük gyermekeinket. A kisebb testvérekkel való foglal­kozás a segítőkészséget fej­leszti. Ha a család gondjaiba bevonjuk, s megkívánjuk tőle, hogy azok megoldásában ő ma­ga is tevékenykedjék, még ak­kor is, ha az áldozatot követel tőle — áldozatvállalásra ne­veljük. Minden szülő gyermeke jö­vőjét kívánja építeni. Azt akarja, hogy boldog és elége­dett ember váljék belőle. Ugyanez a célja az iskolának is. Ez a cél csak egyféle úton érhető el. A szülőknek és az is­kolának egyértelmű neveléssel kell a gyermek jövőjét biztosí­tani. M. L. Hat évtized a munka frontján Simon Blanka életútja BEFŐZÉS Sirr-surr, duruzsol a tűz, és táncol a fazék, befőzés van a kiskonyhában. Kötényt kötött Sára, fakanállal nagyot kever a lekvár hasába, bordó gyöngyszem, szilvapötty csordul az ujjára. Tekereg a cukcrspárga az üveg nyakára. Kispolcon és ak nagypolcon a lekvárok várakoznak, katonásan, sorban. Győri D. Balázs j magyar nőtársadalmat és /x egyben a közhasznú ma­gyar szakirodalmat nagy vesz­teség érte. A közelmúltban tragikus hirtelenséggel, 81 éves korában elhunyt Simon Nor- bertné, írói nevén: Simon Blanka. Egy fáradhatatlan asz- szony, kitűnő ember távozott el vele az élők sorából. Korát megelőzve, mint újságíró kez­dette meg munkásságát 1903- ban, előbb az erdélyi, később a budapesti sajtóban. Az első asszonyok egyike veit, aki fel­ismerte, hogy a család, az ott­hon, a háztartás kérdései nem egyszerű, és könnyen megold­ható feladatok. Simon Blanka nemcsak felkészültséggel, me­leg asszonyt és anyai szívvel sietett asszonytársai segítsé­gére, hanem közhasznú, min­den női — az otthonnal össze­függő — kérdésben, rendsze­resen, sőt módszeresen oktat­ta az asszonyokat. Simon Blanka egyike volt a Magyar Rádió első női előadói­nak, szakértelme és nagyszerű előadói modora az egész ország nőhallgatósága előtt nevét, munkásságát ismertté, becsült­té és kedveltté tette. A rádió­ban 15 éven át tartott előadá­sokat. Legutóbb a „Lányok, asszonyok” című rovat munka­társa volt. Előadásait, írásait valóban közkívánatra, könyv­alakban is kiadták. Első köny­ve a „Házi mindenttudó” 1947- ben jelent meg először, 1957- ben pedig átdolgozott kiadás­ban, kétszer egymás után. i nők egyenjogúsításának /r mozgalmát nemcsak esz­mei síkon szolgálta, hanem életének gyakorlati példájá­ig] divatcikkek bemutatója A Divatáru Nagykereskedelmi Vállalat megtartotta őszi áru­bemutatóját. Sóik új, kényes igényt is kielégítő cikiköt láttunk, amely eddig csak kisiparosoknál volt kapható _ és egyáltalában n em elérhető árotn. Amit viszont ezen a kiállításon láttunk, az az egyszerű emberek pénztárcájához mért, de igen jó kivitelű és mű­vészien divatos áru, mind, egy szálig. A férfiak például 26 úi fazon­ban válogathatnak, ha inget vásá­rolnak. Rövid, szétálló gallérok; dupla vagy „sport” kézelők díszí­tik a keresztcsíkcs és egyszínű ingeket egyaránt. Újdonság a szí­nes kere&ztcsíkos minta, „az ék­betétes”, a zseben is zippzáras és a sok „olasz” fazonú ing. Sok új­fajta nyakkendő is vevőre vár, javarészt ezek is keresztcsíkosak, vagy csak egy színes haránt csík­kal mintázottak. Érdekesek azok a keresztcsíkok, melyek a sima alapszínen mintás nyomással adódnak. Szövetsálban sem lesz hiány, sőt, az eddigi nehéz, ka­bátanyagból szabottak helyett: pe­helykönnyű, erre a célra szőtt gyapjú anyagból készülnek úgy az egyszínű, mint a kockás férfi­sálak. Női sálért sem kell már a ma­gánkisiparnak a. néha nagyon is magasan kalkulált árat fizetnünk — mert szebb, könnyebb minő­ségben, gazdag színválasztékban lesz az állami üzletekben. Laza stólák feliér és pasztellszínben ugyancsak kaphatóik, a kisipari ár feléért. Különösen a halvány­kék, halványsárga és rózsaszín csinos. Nylon stólában és sálban is nagy választék van. Ebjben is újdonság, tehát divat a tavalyi fehérrel szemben a színes. Nagyon mutatós a bársonyszerű mintával nyomott pehely-nylon, állítólag sokkal tartósaíbb külföldi társai­nál. Női fehérneműt is láttunk _ s m ilyen szépeket! Évek óta nem került a boltokba például steppelt- köntös — most van, szebb és jobb kivitel, mint amilyen valaha is volt. Remekbeszabott hálóingek, ágyik^bátok, kombinék, csipke elsóneműek örvendeztetik a sze­met. Nagyszerű ötlet a hátul gu­mis melltartós kombiné _ a „ma­s zek” ár harmadáért! jl# űanyagfóliából etetőköténytől esőköpenyig sok minden for­galomba kerül — magunk részé­ről a mintásán nyomott 15 fQrin- tos háztartási kötényért lelkesed­tünk — már kapható is, csaknem minden boltban. Utódára' hagytukra bőráruk fél-' sorolását — mert ebben úgyszól­ván „forradalmi változást” hozott az ipar. Ezüst estélyi táskától (120 forint) utazóbőröndig, pénz­tárcától sportszatyorig, puhán dolgozott délutáni táskától elegáns aktatáskáig mindaz készül már gyárainkban, amit eddig az igé­nyesebb vevő kisiparosnál volt kénytelen rendelni. R. Zs. kVv\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\x^ T(ejhrény­val is. Haláláig fiatalos lendü­lettel dolgozott és áttekintve ezt a szorgos munkában eltöl­tött asszonyi életet: egy rend­kívüli, munkáért lelkesülő em­ber példamutató alakja bon­takozik ki. A rendnek, a pon­tosságnak, az emberi szótar­tásnak a minta'.épe volt. Az iparművészet egyes ágai­ban is dolgozott. így került kapcsolatba a fővárosi színhá­zakkal, a legnagyobb magyar előadóművészekkel. Színész- körökben is csakhamar igen népszerű lett és írásai is fel­tűntek a régi magyar színhá­zi sajtó hasábjain is. Interjúi­ban mindig a nőközönséget leg­jobban érdeklő kérdéseket ve­tette fel, s egyik emlékezetes riportja Márkus Emíliával és Lázár Máriával, a divatról folytatott beszélgetése. Nemcsak a magyar közt szol­gálta eredményesen és soha nem lankadó buzgalommal, hanem saját, szűkebb család­ját is. Hat gyermeket nevelt fel okos, reális előrelátó jó­zansággal, mert négy leány- gyermekének is szakképzett­séget, kenyérkereső pályát adott a kezébe. Nevelési szem­pontjait a szociális együttélés, a tiszta emberi humánum lég­köre hatotta át. Nem lehet tudni, hogy napjában hány műszakot dolgozott és mégis sok olvasásra, sőt külföldi uta­zásokra is futotta idejéből, ere­jéből, keresetéből. Kitűnő ökonomikus beosztással tu­dott az idővel bánni, soha sem volt fáradt, kedvetlen. Min­den új munka új lelkesedéssel lobbant fel benne. Szenvedé­lyesen olvasott, élete utolsó pillanatáig. S imon Blanka halálának külön tragikus vonása, hogy az egyik budapesti könyvkiadó röviddel halála előtt kötött vele szerződést, egy újabb közhasznú, vagy női munkára, amelyet kiváló szak­emberek közreműködésével adott volna ki. Ez a szép terv Simon Blanka halálával nem semmisült meg, mert a nyom­dakész anyag bizonyára, mint poszthumus mű kerül a ma­gyar női olvasóközönség elé. Afféle „háziasszonyok alMdé- miá”-ja lesz ez, amely a gya­korlati élet kérdéseinek a szak­szerű megoldását az otthonban — bármikor elérhetően —, va­rázsolja. A magyar nőtársadalom leg­jobbjai között őrzi meg emlé­két. V. J. Ez a divat Lengyelországban BÁBÁK ■ 1— 2 3 k 5 b 7 8 9 10 14 11 _ r m 13 m * ) 1b a a 17 18 19 m 20 2/ m 22 23 ik 25 m 26 27 28 29 30 5 m * 33 3k 15 J ■ * 3 7 3 8 39 m m 91 92 h3 kk kS Hé w ks k9 m 50 51 52 53 59 SS 56 57 58 39 60 Ä6/ 62 63 11 63 Ü u 67 68 6 9 70 71 72 73 1 79 75 76 77 m *----\ ■ A­79 80 81 m ” ü S3 m. Sk Babák és ..mamájuk” kíváncsian nézik az új képeskönyvet. (Foto: DoroszLai) len. 75. Halfo^ó. 77. I. É. 78. Idő- £ b,en. 82. Onnan valamerről. 83. y Papírra vet. 84. Angol hosszmér- á tók. y FÜGGŐLEGES: 1. Felvizezés. 2. ^ Noé kikötője volt. 3. Festék. 4. y Ritika férfinév. 5. idomtalan tö- y meg. 6. Egyesült Államok. 7. y Négylábú. 8. Részegít, 9. Verő- y nika. 10. Az argon vegyi ele. 11. y Fokozott tagadás. 12. Gyula — y franciául és fonetikusan. 13. í Juhász Gyula versének második y sora (vakbelük: A—E). 15. Gúnyos y jelző az írókról. 21. Méltóság- y teljesen. 25. Bibliai alak. 27. Rá- y talál. 23. Óhaj, kívánság. 31. Táb- y lázat, kimutatás (az egyik L-betű y hiányzik). 33. D. A. V. 34. Egy- ^ szerű csónak. 37. Az angol úr y rövidítése. 38. Extázis. 40. Erdei y törpe. 42. A veréb konkurrénsé. 6 45. Római város volt a mai Győr y helyén. 46. Érzéki. 48. Élénk szí- z nekben pompázik. 52. Majdnem y sújt. 54. Olasz folyó. 56. Tor. 53. y Igyekvő. 61. Száguld. 62. Néhá- í nyan. 65. Belső-külső? 67. össze- y vissza hord» 69. A . sógor egyik y fele. 71. Egyvalaki. 72. Község Borsodban. 74. D. U. O. 76. Lónak Z szól ez a bíztatás. 79. L. N. 80. y A. R. 81. Y. A. y Beküldendő az idézett Juhász ^ Gyula vers megfejtése 195-9. no- í vember 18-ig. A megfejtők kö- 2 zött értékes könyveket sorsolunk y «. \ Az 1959. október 24-i számunk- y ban közölt rejtvény helyes meg- í fejtése: ..Jót s jól ebben áll a y nagy titok. Ezt ha nem érted, y szánts és ves-s, • hagyjad másnak y az áldozatot.” ^ Könyvet nyertek: Borbély Mar- £ git, Vác, Március 15 tér 25. i. em. y — Kurucz István, Kartal, Béke u. y 12. — Csicsó Rózsa, Cegléd. Tabán 4 u. 25. _ Pirág Matild, Pilisszent- y k ereszt. Iflúság u. 28. — szálkán y Jánosné, Ócsa, Baross u. 34. — y Vezda Jolán, Budapest. Rákos- ^ szentmihály. Iskola u. 22. — y Törintsi Zsigmond. Vác. Siket- y némák Intézete. — Szőke Ella. $ Nagykőrös. VT., Ka-sza u. 2. — í Balázs Anna, Ceglédbercel. Nrgv- y váradi u. 1. _ Mar^ó Mátyásné. y N agykőrös, gépállomás. í y A könyveket postán küldjük el. Egyenesvonalii, átmeneti tweed-kabát, érdekes, maga­sított nyakkal. A varsói „L>- da” divatszalon kollekciójából. NOVEMBER 7 A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 42. évfordulóján Juhász Gyula egyik versével emlékezünk. A nagy JtÖitő egyik nagyszerű versének utolsó két sorát idézzük, amelyben már a közelgő magyar forradalom dübörgését jelzi 1918-ban. szám. 41. Textilanyag arannyal vagy ezüsttel átszőve. 43. Óvják. 44. Neves német karnagy (Peter). 47. Belga város. 49. Majdnem si­mán! 50. Német—római császár (850—899). 51. Adag. 53. Kezébe ad­ják. 55. A görögök által csellel bevett kis-ázsiai város. 57. Megyei kórház. 59. A diétások nélkülözni tudják 60. Varga széleik. 61. A végén harap? 63. Mars!!! 64. Ze­nei hang. 66. Finn város, mai neve: Turku. 68. Tréfás. 70. Dara­bokra zúzódott. 73. sivár, kiet­y y VÍZSZINTES: 1. Juhász Gyula y versének első sora (vakbetűk: 'y T—A). 13. Tarka-barka. 14. A y kútba küld. 16. Hitelesít. 17. Hibát y vét írás közben. 18. Alapanyag a y nyári síeléshez. 19. A szélnél is y gyorsabban jár. 30. Tiltakozás. 22. y Valamely kémiai elem legkisebb y része. 23. Talál. 24. Névelős edény. y 26. Geometria. 29. Belül őrlő! 30. y A nóta szerint ennek a falunak y a legénvei híresek. 32. Fél-lábú? ^ 33. Az egyik vi’ágtájon. 3-5. Tóth Sándo-r. 36. Go-ng. 39. Fogós szer-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents