Pest Megyei Hirlap, 1959. november (3. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-28 / 280. szám
fFSf MEGYEI % f£írlav 1959. NOVEMBER 28. SZOMBAT Nagyiramú fejlődés körvonalait jelzik a második ötéves terv állattenyésztési előirányzatai Mezőgazdaságunk belterjes irányú fejlődésének legfontosabb tényezője a mindinkább korszerűsödő állattenyésztés. A mezőgazdaság egészében a legutóbbi néhány év alatt elért eredmények az állattenyésztés továbbfejlesztéséhez is megteremtették a feltételeket, s a második ötéves terv előirányzatai most új, minden eddiginél nagyobb iramú fejlődés körvonalait jelzik. Az előirányzat szerint a szarvasmarha-állományt 1965-ig körülbelül tíz százalékkal, a sertés-koca állományt húsz, a juhállományt csaknem 45, a baromfiállományt pedig több mint 15 százalékkal növelik. Ugyanakkor — a mezőgazdaság fokozott gépesítése révén lehetővé válik a lóállomány mintegy 40 százaléknyi csökkentése. Egyidejűleg gondoskodnak az állomány minőségének további javításáról. Az elkövetkező években tovább növelik az állattenyésztésben foglalkoztatott dolgozók szaktudását, gondoskodnak az állattenyésztés fejlesztéséhez nélkülözhetetlen szilárd takarmánybázis megteremtéséről, elsősorban az egységnyi területről, legtöbb táplálóértéket adó értékes takarmányfélék vetésterületének és hozamának további növelésével, a tudományosan megalapozott, _ korszerű takarmányozási módszerek elterjesztésével, tovább szélesítik a minőség javításában rendkívül fontos mesterséges termékenyítő hálózatot, a törzskönyvezést és az utódellenőrzést. A szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésében legfőbb feladat a tejtermelés fokozása, ezért van különös jelentősége a magyar-tarka fajta további javítása mellett a minőségi szelekciónak és a kísérleteken túl már a nagyüzemi gyakorlatban is jól bevált fajtake- resztezéseknek. A tapasztalatok szerint a magyar-tarka és a szovjet kosztromai fajta keresztezéséből származó tehenek, azonos tartási és takarmányozási viszonyok mellett, több és általában magasabb zsírtartalmú tejet adnak, mint a tisztavérű tenyészetek tehenei. Hasonlóan jó eredményekkel biztat a magyar-szürke és a kosztromai fajták keresztezése is. A szarvasmarha-állomány fejlesztése a szakszerű sze- 'j lekció végrehajtása, továbbá ^ a borjúszaporulat növelése ^ érdekében 1960-tól kezdve ^ csupán a tenyésztésre alkal- ^ matlan üszőket lehet hízó- f ba állítani, a többit be kell < fedeztetni. ! A következő években szé- ; les körben térnek rá a sza- \ badtartásos növendékállat- i nevelésre, ami lehetőséget i ad az állattartás egy és mun- í kafolyamatainak gépesítésé-! re és automatizálására is. j 1960-ban megyénként legalább : 2—2 szabadtartásos rendsze- : rű tehénistállót építenek,! ahol a dolgozó parasztok j megismerhetik a korszerű : nagyüzemi szarvasmarha-el-: helyezés előnyeit. Az ország hústermelésének i több mint felét a sertés szol- i gáltatja. A sertésállomány minőségi javulását elsősorban a hússertések arányának további növelésével segítik elő. A hússertések — különösen a fehér-hússertések — nagy fejlődési erélyének kihasználásával lehetővé válik, hogy a hízókat fiatalabb korban vágják. Mezőgazdaságunk belterjes irányú fejlesztéséve' mód nyílik az eddiginél termelékenyebb nagyüzemi juhásza- +ok kialakítására. A leghaté- kocvabb módszernek ígérkezik e tekintetben a nemesítő keresztezés és a mesterséges termékenyítéssel egybekapcsolt ivadékvizsgálat. A közeli években az egész országra kiterjesztik a fajtanemesítő keresztezéseket és fokozottabban kihasználják a mesterséges termékenyítés adta lehetőségeket. Az ország baromfi törzsállománya jelenleg meghaladja a 26 milliót, a nyári állomány pedig a 100 milliót. A keltető állomások az idén több mint 30 millió csibét keltettek ki mesterségesen, ami a két év előttihez képest 11. I s a múlt évihez képest 3 millió emelkedést jelent. Az árutermelés növekedésében igen jelentős szerepe van annak, hogy az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek baromfiállománya és árutermelése erőteljesen növekszik. A termelőszövetkezetek törzs-baromfiállománya 230 000-rel több a tavalyinál, s körülbelül másfél millióval több pecsenyecsirkét adtak közfogyasztásra, mint a múlt évben. Az előirányzat szerint 1960-ban a termelőszövetkezetek közös baromfiállománya eléri a 700 000- et és mintegy három és félmillió csirkét nevelnek eladásra. A fejlesztési tervek végrehaj- i tását — a saját erőből vég- j zett beruházások mellett — • 1959-ben 33 millió, 1960-ban I pedig mintegy 83 millió fo- j rinttal segíti az állam. A I nagyüzemi baromfihús- és tojástermelés fejlesztése érdekében 1960-ban több mint 30 százalékkal növelik az erő- takarmány-gyártást, amit 1965-ig megkétszereznek. Megkezdték a tranzisztoros hallásjavító-készíilék sorozatgyártását A Telefongyárban két tás- | ka- és egy zsebrádió után, I sorrendben a negyedik tran- | zisztoros berendezést, a hal- ' lásjavítót is elkészítették az idén. 2 y A zsebben hordozható, tran- ^ zisztoros hallásjavító készü- % lék 60x40x18 milliméteres ^ fémdoboz, súlya mindössze ^ hat és fél deka. Szerkezetét ^ szubminiatür alkatrészekből, fj. mikrofonból, hangszóróból, ^. eletkrolitikus kondenzátorból ^ és ellenállásokból állították fj össze. Kapcsolással telefon- ^ lehallgatásra is beállítható. ^ Szakorvosi véleményre a fj hangszóró csatlakozásra öt fj különféle fülhallgatót készí- ^ tenek hozzá, amely közül or- ^ vos írja majd elő a legmeg- fj felelőbbet. ízléses bőrtok- fj ban, két pótelemmel hozzák ^ forgalomba. A hozzáértők vé- | leménye szerint a készülék fj méretre kisebb a hasonló kül- ^ földieknél, minősége, teljesít- ^ ménye viszont jobb azoké- ^ nál. í y A tranzisztoros hallásjaví- ^ tó sorozatgyártását most kezd- fj te meg a Telefongyár. A sza- | lagon jelenleg 250 készül é- fj ken dolgoznak. November- fj ben még ötszáz, december- ^ ben pedig kétezer tranzisz- í toros hallásjavítót gyárt az í üzem. * Előreláthatólag karácsonyra már árusítják az üzletek, egyelőre SZTK-kiutalásra. A tárgyalóteremből A CSÓKA A csóka szeretj a fényes holmikat. Ebben az esetben a csóka tizenhét éves, borzas üstökű, kék szemű fiú. K. Kálmánnak hívják, s a Fiatalkorúak Bírósága előtt ad számot vétkéről. — Édesapám munkás, anyám is az, én 1942-ben születtem, ipari tanuló vagyok ... Látszik rajta, hogy megil- letődött, keresi a szavakat, pedig különben talpraesett, felvágott nyelvű gyereknek látszik. Az üzemben, ahol dolgozik, az iskolában, ahol tanul, elégedettek vele, szeretik, jó eszű. jó kezű, szorgalmas gyerek. A jellemzések ott fe- küsznek a bíró előtt, s élő tanúként ott áll előtte a gyerek. — Mondd, miért vitted haza az üzemből azokat a dolgokat? Felcsillan a gyerek szeme, látszik, hogy még beszélni is szeret arról, ami vágyainak netovábbját jelenti: ! — Mert műszerek... az ' ember ... lenyeli a nagyos komolykodást, s kibukkan ; belőle a gyerek ... szóval gondoltam, hogy otthon is, annyi érdekes van ... tetszik tudni, amikor az ember szétszedi, s magától rájön, hogy mi micsoda ... Olyan hévvel, olyan lel- 1 kesén beszél a bírónak, hogy egy pillanatra az ember el is felejti: bírósági tárgyalóteremben van. A gyereket az üzem jelentette fel. Rajtakapták, hogy a tanműhelyből műszereket hord haza. Feszültségmérőtől kezdve a sublerig mindent, ami fényes, ami érdekes, amit szétszedni és összerakni lehet. Sok do- I logról nem is tudta, hogy mire jó, de vitte. Babrált vele. Mert semmi a világon nem érdekli annyira, j mint a műszerek, a technika. Ami érthető is. Műszerésztanuló. Kár lényegében nem történt, mert amikor a fiút rajtakapták. magától bevallott mindent. Utolsó csavarig mindent visszaszolgáltatott. Az üzem mégis feljelentette, mert így megszabadult a gondtól. Döntsön a bíróság ... legyen övé a felelősség, hogy mi lesz a gyerek sorsa. — Tudtad, hogy amit teszel, az szabálytalan? — Tudtam. — Elismered, hogy hibát követtél el? Kálmán lehajtja a fejét, látszik, hogy ő ezt már régen tisztázta magában, szülei ott szurkolnak a háta mögött, a pír arcukról alig tűnik el, minden bizonnyal ők is érzik, hogy hibásak. — Igen. Most á bír^ói gyakorlatban szokatlan fordulat következik, ugyanis azt kérdi a bíró: — Ha te lennél a helyemben, megbüntetnéd azt, aki ilyet tesz? — Persze. — És nem gondoltál arra, hogy neked is bajod lehet? Rimánkodó szemén látszik, | hogy magyarázkodni szeretne, de hiszen hogyan lehetne elmondani azt a sok-sok min- I Fritz Mihályné, a klub adminisztrátora a legújabb szállítmány gyufacímkét osztja szét a belföldi szakköröknek hallani sem akar arról, hogy magáról, az életéről beszéljen. Nincs abban semmi érdekes — mondja —, kár is lenne megírni, annyira sematikus történet: manapság százezrével akadnak, akik ugyanezt mondhatnák el magukról. Csak a név, meg a színhely lenne más. Biztatásomra aztán csak belekezd a „sematikus" történetbe. ... A Balaton partján nőttem fel, mégsem gondoltam soha, hogy valaha közöm lesz a hajózáshoz. Azt meg különösen nem, hogy hajóépítő mérnök leszek! A gyerekkorom ‘ úgy telt el, mint a többi nincstelen ember gyerekéé: nyáron libapásztorko- dással, napszámba járással. Apámat negyvenöt tavaszán elvesztettem: néhány héttel a háború vége előtt a nyilasok elvitték munkaszolgálatra. Azt sem tudjuk, hol van eltemetve ... Öt elemi után került először szóba a jövőm: mi legyen belőlem? A tanítóm képzőművésznek szánt, váltig biztatott, hogy tanuljak tovább. Sajnos, a „szegénységi bizonyítvánnyal” csak a négy polgárira futotta. Később génlakatos tanonc lettem az Ajkai Villamoserö- míinél. Ott szerettem meg a gépeket. Ha akkor megkérdezik tőlem, mi szeretnék lenni, azt feleltem volna: villamosenergetikus. Tanonc koromban már újító voltam, s 18 éves fejjel tapasztalatcserére jártam más erőművekbe. A vállalatvezetőm tanácsára fogtam újból a tanuláshoz. Szombathelyre kerültem, s 1951 tavaszán kitűnő eredménnyel letettem a szakérettségit. Még. ekkor sem gondoltam arra, hogy hajóépítő szakember legyek. Pályázatot adtam be, hogy szovjet egyetemen tanulhassak tovább. Az egyéves előkészítőn, az Oleg Kosevoj iskolában dőlt el végleg a sorsom: Gorkijba küldtek, a Víziszállításmérnöki Intézet hajóépítő tagozatára. Életemben először tanulhattam nyugodtan, anyagi gondoktól mentesen. Amíg itthon voltam, rászorultam a család támogatására. ... Az első év — hiányos nyelvtudásunk miatt — nagyon nehéz volt. Év elején történt: a hajózás történetéről tanultunk, s mi alig tudtuk követni a tanár előadását. Néha megütötte a fülemet a „kaljosz” szó. Nem tudtam, hogy kereket (például kormánykerék) jelent, azt hittem, most tart az előadó a kalózok históriájánál. A Komszomol segített rajtunk: beosztották a kom- szomolistákat, s egy-kettő minden este velünk tanult, együtt készültünk fel a következő napra. Nekik ködent, ami a bensejében feszül. Hogy mennyire szeret szerelgetni otthon? Hogy a vekkerórát is vagy tízszer szétszedte, míg az meg nem unta a dolgot, s új került a helyébe, aminek a szétszedését már megtiltották a szülők. Hogy már motort is javított! A szomszédét. Rossz volt az egyik gyertya, ő megcsinálta ... A bíró a szülőket veszi sorra. Joggal okolja őket. — Látták, hogy a fiú különböző műszereket visz haza? — Igen, láttam — válaszol az apa. — Nem kérdezte, hogy hon- nét jutott azokhoz? — Sajnos, nem. Csak akkor tudtam meg, amikor kijöttek az üzemből. — Pedig, ha előbb megkérdi, talán az első vagy második alkalommal, akkor a gyermek nem kerül ide. — Igen. Most már én is érzem. Látszik az apa arcán, hogy nagyon restelli a dolgot. Hiszen becsülettel dolgozott a munkahelyén, kiváló dolgozó oklevele van három is, kigondolta volna, hogy ez a gyerek... — A szülő kötelessége, hogy gyermekével rendszeresen foglalkozzék — mondja a bíró — s ebbe beletartozik az is, hogy ne csak tanulását ellenőrizze. hanem minden tevékenységét... — Igen kérem, most már így lesz... A bíró tovább megy. Itt ven az egyik oktató is az üzemből, már annak teszi fel a kérdést: — Amikor a fiatalkorút tetten érték, beszéltek vele? Hümmget az oktató, majd — maga is érezve, hogy nem azt kellett volna tenni — kimondja: — Megmondtuk neki, hogy baj lesz a dologból. . — És? Az ügyt sz vádbeszédét mondja Hibáztatja a fiatalkorút, de — jogosan — a szülőket és az üzemet is. A gyerek életfelfogása — mondja — különben helyes, egészséges. Érdeklődése, kíváncsisága vitte rossz útra, s a felnőttek segítsége, törődése jóval előbb ráirányíthatta volna szemét arra, hogy bűnös úton jár. A felnőttek, mind a szülők, mind az üzemiek, elmulasztották ezt. őket is felelősség terheli azért, ami történt. ítélethozatal. A fiú a folyosón pityereg a szülők oldalán, még ők vigasztalják. Az oktató is beleszól a pityergésbe: — Szóval... Kálmán .. na, ne sírj már, fiam ... visszajössz az üzembe, nem fogjuk hánytorgatni ezt a dolgot ... nyárra már felszabadulsz ... A bíróság — az enyhítő körülmények figyelembevételével — nem szab ki büntetést, hanem próbára bocsátja a fiatalkorút. Hat hónap próbaidő. Bizonyítsa be, hogy más lett, magatartása, tanulása példás legyen. Ezt megfelelően ellenőrizni fogják. Fogadalommal felérő sóhaj... Mészáros Ottó EGYMILLIÓ EVES ELEFÁNTCSONTVÁZ A Grúz Tudományos Akadémia expedíciója Kelet- Grúziában úgynevezett déli elefántcsontvázra bukkant, melynek korát egymillió évre becsülik. A csontváz hosz- sza 4,5 méter, súlya 2 tonna. A világon eddig csak két ilyen csontvázat ismernek: az egyik Párizsban, a másik Le- ningrádbain látható. szönhettem, hogy mar az £ első félév végén időben és^ jó eredménnyel vizsgáztam. ^ Az egyetemet kitűnő ered-g ménnyel végeztem, s ez év £ februárjában megvédtem a £ diplomamunkámat. Március- £ ban — zsebemben a diplomá- £ val, karomon féléves kislá- £ nyommal — feleségemmel £ együtt hazajöttünk. Amikor beosztásért jelent- % keztem a minisztériumban, % egy kérésem volt: olyan $ helyre tegyenek, ahol hord- $ szárnyas hajókkal foglalkoz- % hatom. Ezt választottam dip- % lomamunkám témájául is, s 'j nagyon érdekel. Mivel úgy $ hallottam, hogy a váci Du- $ nai Hajógyár idei műszaki % fejlesztési tervében szerepel $ a hordszárnyas hajó kísérletig példányának elkészítése, ide- £ jöttem; azóta is itt dolgozom. £ Már az első hónap végén £ kaptam egy kimustrált cső- £ naktestet, s hozzáfogtam a f szárnyszerkezet tervezéséhez. % Október 13-án próbáltuk ki $ a csónakot a Dunán. A kísér- f let sikerült, a csónak bevál- % tóttá a hozzáfűzött reménye-íj két. Most dolgozunk a töké- % létesítésén: egy ötszemélyes. íf S0 lóerős motorral ellátott $ szárnyas csónakot tervezünk. í Ez már óránként 60—70 kilo- J méteres sebességgel fog ha-$ ladni. A jövő nyáron t szeretném ezt is kipróbálni. íj Emellett — természetesen —í y ezerféle más munkával fog-£ lalkozom, éppúgy, mint a íj szerkesztési osztály többi ^ dolgozója. ... Ennyi az egész. Ugye, í, mondtam, hogy sematikus g történet? 'j Nyíri Éva 4 ,,$e*»cdiUu,s''tikiéit 3Ci mit g-íjííft? A dorogi Ki mit gyűjt? Klub tavaly áprilisban alakult.: Jelenleg mintegy 3000 tagja van, s ezek közül négyszáz külföldi. A klub tagjai gyufacímkéket, képes levelezőlapokat , ] szalvétákat, jelvényeket stb. gyűjtenek, illetve cserélnek.: rn ekecs Gábor szobája pon- S JE tosan olyan, amilyennek 5 egy hajógyári főkonstruktőr S irodáját elképzeltem: szűk, í mint egy hajókabin, az ablak \ előtti teret hatalmas, mér- \ nöki rajzállvány uralja; a í könyvszekrényben hajóipari '( folyóiratok, a polcokon hajó- Í modellek. A stílusos az vol- í na, ha most hajókról beszél- Í getnénk, de engem ezúttal í inkább az emberek érdekel- í nek. Pontosabban egy ember, } Beledi Dezső tervezőmérnök, f Ezt mondja róla főnöke, a $ főkonstruktőr: j — Közvetlenül az egyetem £ elvégzése után került ide, a íj Dunai Hajógyárba. Mégsem íj kezelhetjük úgy, mint ta- íj pasztalatlan, kezdő mérnö- % köt: a gorkiji hajógyárban íj eltöltött idő nagyon jó iskola íj volt számára. Már az első íj napokban kitűnt, hogy ala- íj pos felkészültségű, nagy táríj gyi tudású mérnök. Az el- íj méleti, tudományos kérdések ^ iránti érdeklődését nagyon íj szerencsésen hasznosítja a íj gyo,korlati munkában. A 'j hordszárnyas hajó kísérleti ^ példányának elkészítése úttö- í, ró munka volt a magyar íj hajóiparban, s Beledi Dezső íj az eddigi tapasztalatok sze- % rint jól oldotta meg. Ami 'j személyét illeti: a szovjet % egyetemeken uralkodó szel- 'j lem, a kolle.aialitás s a gor- % kiji hajógyárban elsajátított í munkastílus itt is érezteti jó f hatását. í * . fj Beledi Dezsőt jóval ne- á hezebb szóra bírni. Először
