Pest Megyei Hirlap, 1959. november (3. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-03 / 258. szám

1959. NOVEMBER 3. KEDD MST Mttltl WCirlap Látogatás új lakástulajdonosoknál Diósdon a ,, Nevenincs44 utcában szokni, hogy minden van a lakásban! Víz, fürdőszoba, be­épített szekrény, ajtó, ablak, ami jól zár, kályha, amelyik nem füstöl. És a gyerekeknek sem kell velünk aludniok, mert elfér a hálóhelyük ... Végre, annyi év után mi is lakunk... Komjáti Tibor szerkesztési osztályvezető­helyettes Sovány, szőke, bajuszos fér­fi, 33 éves, a második elemis­ta Hajnalka apja. A hall sarkában még gúlába rakott könyvek állnak, de a szobában már otthonos meleg fogad, s nemcsak a cserépkályhától. Az ajtó mellett az íróaszta­lon ügyesen szerkesztett rajz­tábla, erősen megvilágítva. A házigazda dolgozik. — A Bercsényi utcában laktunk egy 4x4 méteres ud­vari szobában, mindig vil­lanyfény mellett. Az ágyak szétszedve, a szekrény mögött álltak, a lányom pedig már kinőtte a gyerekágyat. A he- verőn kívül nem fért el egyéb, mint egy asztal két székkel és a szekrények. S talán, ami a legrosszabb volt, hogy nem tudtam otthon Diósdon, az Annahegy mel­lett, az Alsó és Felső gazda­dűlő közötti fennsíkon épült fel az első kilenc ikerház. A tizennyolc kétszobás lakásba már beköltöztek. Tizenkettő­ben a Csapágygyár dolgozói kaptak otthont, közöttük hét szakmunkás a törzsgárdából. Hatot a tanács utalt ki. Ez a kezdet, mert alapoz­zák már a másik tucat iker­házat. Nyújtózik a falu a gyár felé, amelynek kapuja ide öt perc. A lakások kétszobásak. Van benne hall, fürdőszoba, élés­kamra. Előtte kert, mögötte udvar, a végében fáskamra, disznó- és tyúkól. Aki már beköltözött az új lakásba, ha­vi 105 forintért — házigazda. Az utcáinak neve sincs még. November 7-én a tanácsházán az ismerkedési esten a lakók majd megegyeznek. Találomra csengetek be egy-egy házba. Elmondom, ki­vel beszéltem, mit jegyeztem fel. Rujt Jenő üzemvezető Magas, barna, fiatal asz- szony fogad, tréningruhában. ,A szobába invitál. — Tudja, mi az, amikor egy ember kicserélődik? ... A férjem most fütyürészik, dúdolgat... Szívesen jön ha­za a gyárból, ... Nem, idejé­ben most sem ér haza, mert mindig talál valami csinálni- valöt ott benn. Sok újítása van. Igaz, pénzt is többet hoz haza... De ezelőtt?! Kilenc éve vagyunk együtt, de csak most kezdődik a házaséletünk. A kisfiamnak is van hol meg­állni, tanulni... Alig van nap, hogy ötöst ne hozna. Pedig szorgalmas gyerek volt mindig ... Olyan ez, mintegy álom, a Rákospatak utca 40. szám alatti mosókonyha után. Ha reggel felébredek, egy­két peréig nem merem kintit- ni a szememet, mert hátha nem is igaz az egész ... Radnó Ferenc beállító lakatos A hallban három gyerek fogad. Két fiú. egy kislány. Ferke, a legidősebb a lecké­jét írja. — Apu. meg anyu az udva­ron a fát rakják be. Hívjam őket? ... Mi a faluban lak­tunk, a pék-udvarban. Olyan kicsi volt a szoba, hogy mi csak a sezlonon játszhattunk... Ha anyu kinyitotta az abla­kot, bejött a gáz. Öcsi sok­szor volt beteg... Én nem, mert erős vagyok. Segítettem takarítani is, mert azt 'úgy kellett, hogy az ágy alá mász­tam és egy kefével kisöpör­tem alatta. A rendes seprő be sem fért a szobába... De azért szerettem ott is. mert a süteményeket is ott csinál­ták, és nézhettem a cukrászo­kat ... Fehér köpenyben dol­goztak és annyi finomságot készítettek... Én is cukrász leszek, de az is lehet, hogy doktor, mert azok is fehér köpenyben járnak ... Hív­jam aput? ... Tetszik tudni, amikor ide jöttünk lakni, mondtam apunak, hogy már ne lottózzunk, mert már van házunk... És ha sok pénzt nyer. nem tudna vele semmit csinálni... Mudroch Frigyes párttitkár A lakásban Kati a fő­szereplő. Négyéves, szőke, élénk, csintalan és cserfes. Már az egész telep ismeri. Az ölembe telepszik és ki­veszi a ceruzát a kezemből. Az apa a gyár pártbizott­ságának titkára, az anya tsz­könyvelő. Eddig az anyós szobájában laktak, aki a nyári konyhát rendezte be magának, amikor a második gyerek, Kati megszületett. — Nem tudja azt senki el­képzelni. hogy mit drukkol­tam. amíg a férjem elfo­gadta ezt a lakást. Sehogy sem akarta. De az elvtársak úgy döntöttek, hogy ide kell jönnünk ... Milyen jó meg­semmit csinálni. Ha haza­mentem, akarva-akaratlan le kellett feküdnöm... Most pedig?! Ha haza jövök a gyárból, azt játsszuk, hogy a feleségem és a kislányom el­bújnak ... Körbe-körbe já­rom a lakást, a hallt, a két szobát, a fürdőszobát, a kony­hát, amíg megtalálom őket. Az az igazi jó ebben a játék­ban, hogy mozoghatok is és egyikünk sincs útjában a má­siknak ... Egy üröm, hogy a gyerek öt-hatszor kér enni naponta, egy öröm, hogy én is dolgozhatok a rajztáblánál, vagy pepecselhetek az udva­ron és a kertben és az örö­mök összessége: szeretek itt­hon lenni — az otthonomban. ★ A Diósdi Csapágygyár törzsgárdájából most tizen- ketten jutottak lakáshoz. Az építkezések üteme szerint egyre többen lesznek, akik hajlékhoz jutnak. Tudjuk, hogy a nehéz lakáskörülmé­nyek között élőknek hosszú minden várakozásban eltöl­tött nap. De örüljenek an­nak, ami már kész és azt az erőfeszítést, amely a lakás­hiányt felszámolja, segítse mindenki — a munkájával. Déry Károly Egy voll Irancia miniszter \ javaslata Dr. Bemard Laíay, volt ^ miniszter, a francia orvosi ^ tudományi akadémiában euró- ^ pai orvosi kutató központ ^ megteremtésének gondolatát ^ vetette fel. „Megvalósítására ^ — mondotta az orvos-politi- £ kus —, a nemzetközi légkör ^ most kedvező. Az Egyesült ^ Államok és a Szovjetunió ve- '/f zetőinek kölcsönös megértésre ^ irányuló erőfeszítései ben- ^ nünket is arra köteleznek, ^ hogy ne maradjunk el, ha- ^ nem töltsük be a népek kö- ^ zeledésében reánk váró sze- ^ repet. Az orvosi kutatás felül- í emelkedik az ideológiai és ér- ^ dekellentéteken. Az európai ^ orvosi kutató központ megte- £ remtésekor egész Európához ^ kell fordulnunk, amely az At- ^ lanti-óceántól az Uraiig tér- ^ jed. í önkiszolgálóvá alakították át a kiskunlacházi élelmiszerboltot (Gábor Viktor felv.) Iskola bővítés, betonjárda-építés Piliscsaba községfejlesztési terveiben Sok gondot jelentett Pilis- csabán az iskolahelyzet. Túl­zsúfolt tantermekben, két műszakban tanítottak, s ez nem volt hasznára sem a pe­dagógusok munkájának, sem a gyerekek tanulmányi elő­menetelének. A községi ta­nács éppen ezért ebben az esztendőben elkezdte a Sza­badság téri romos iskola fel­újítását, s éhhez, a munkához jelentős állami segítséget is kapott. Az iskolában öt tan­terem épül, ezenkívül nap­közi otthon a hozzá tartozó étkezdével és konyhával. Az állam a több mint egymilliós építkezéshez félmillió forint­tal járult hozzá, a fennmara­dó összeget községfejlesztés­ből és helyi erőforrások fel- használásából teremtik elő. Jelentős a társadalmi segít­ség is; eddig csak a fuvarok­nál végzett társadalmi munka értéke eléri a hetvenezer fo­rintot. Az iskola építésén kívül mintegy nyolcszáz méteren betonjárdát készítenek a vas­útállomásig, felújítják a te­mető kerítését, parkosítják a főteret, s felújítják, feltöltik a Kálvária utcát. Ugyanakkor rendbe hozzák a régi iskola tetőszerkezetét is, s jelentős összeget fordít a község ta­nácsa a községfejlesztési hoz­zájárulásból az állami házak tatarozására. Az idei húsellátásról9 a szerződéses hizlalás előnyeiről nyilatkozik a Pest—Nógrád megyei Állatforgalmi Vállalat főosztályvezetője Az idei húsellátásról és a jövő évi kilátásokról kértünk felvilágosítást Tatár Sándor­tól, a Pest—Nógrád Megyei Állatforgalmi Vállalat főosz­tályvezetőjétől. Tatár elvtárs elmondotta, hogy élő állat felvásárlási ter­vét a vállalat az idén mind sertésben, mind pe­dig szarvasmarhában tel­jesíti. Bár a nyári hónapokban, a termés betakarításának elhú­zódása miatt voltak lemara­dások a szerződött állatok át­adásában, ezt a lemaradást a vállalat a ^negyedik negyed­MESZEGETÖK Házépítéshez készül a család. rakják az égetőkemeneét (András) évben pótolja. Mivel éppen a fenti okokból adódóan az átvett sertések átlagsúlya ala­csonyabb a vártnál, ezen úgy segítenek, hogy darabszám­ban mintegy 15 százalékkal túlteljesítik az átvételi tervet, nehogy a húsellátásban za­varok mutatkozzanak. — A marhaállomány mi­nősége jelentősen megjavult az 1956 előttihez viszonyítva. Ez lehetővé teszi, hogy keve­sebb marhából több és jobb minőségű húst tudunk biztosítani a fogyasztóknak — mondotta a főosztályveze­tő. A vállalat az idei felvásár­lási tervek teljesítése mel­lett már most legfontosabb feladatának tekinti a jövő évi húsellátás biztosítását. Az 1960-as év első negyedévében felvásárlásra kerülő álla­tokra már három hónapja folynak a szerződésköté­sek. Ez ideig lekötötték a szükséges mennyiség mint­egy 64 százalékát. A második negyedévi átadásra történő kötéseket október 1-én meg­kezdték. — A szerződéses hizlalás mind a termelőszövetkezetek, mind pedig az egyéni parasz­tok -számára jövedelmező be­fektetésnek bizonyult — foly­tatta Tatár Sándor. — Külö- nöseh az újonnan alakult ter­melőszövetkezeteknek érde­mes minél előbb kialakítani a közös sertésállományt, c szerződést kötni a hizlalásra, mert ez egyike a leggyorsab­ban megtérülő befektetések­nek. Már a szerződés megkö­tésekor a Nemzeti Bank min­den egyes szerződött hízó után 600 forintos előleget fo­lyósít — rövid lejáratú hitel formájában — a szövetkezet­nek. Az is a jövedelmezőség mellett szól, hogy a hússerté­seket csak 106 kilogrammra kell felhizlalni, ami olcsó takarmánnyal és aránylag gyorsan elérhető. Ilyen súly­nál már 20 darabon felül ki­logrammonként 1,50 forintos, 50 darabon felül kétforintos nagyüzemi felárat fizetünk. Az állatforgami vállalat még hizlalásra alkalmas süldöáilomány beszerzé­sével is segíti a szövetke­zeteket. Ebben az évben például 5000 darab süldőt szállítottunk jutányos áron a termelőszö­vetkezeteknek. — Mondanom sem kell — folytatta Tatár elvtárs —, hogy a szerződéses hizlalás az egyénileg dolgozó parasz­toknak is előnyös. Nem vélet­len, hogy a szerződéskötések száma évről évre emelkedik, s az idén elérte a begyűjtés időszakában átvett mennyisé­get! A gazdáknak ugyanis jól jön az az anyagi segítség, amit a szerződés megkötése­kor minden leszerződött jó­szág után kifizetett 400 fo­rintos előleg jelent. Befejezésül Tatár elvtárs elmondotta, hogy a múlt év­hez hasonlóan, az idén is biztosítják az iparvidékek ellátatlan la­kosságának háztartási vá­gás céljaira a hízott ser­tés szükségletet. Mégpedig rendkívül előnyös felvásárlási áron. Ezt az ak­ciót a legfontosabb ipari góc­pontokban — elsősorban a fővárosban — már meg is kezdték. A lakosság körében nagy az érdeklődés, s a vállalat mindent megtesz, hogy a jogos igényeket ki­elégíthesse. ___________Ny. É. K övetkeztetések a Mars légköréről Gavril Tyihov professzor, a ki­váló szovjet tudós. a Kázah SZSZK Tudományos Akadémiája asztrobotanikai osztályának veze­tője vizsgálatokat végzett a földi légkör oxigéntartalmára vonat­kozólag. Megállapította, hogy a sűrű növényzettel borított terüle­tek fölött körülbelül két százalék­kal nagyobb a levegő Oxigéntar­talma. mint a sivatagok fölött. Minthogy a Mars felületének Jelentékeny része sivatag, Tyihov véleménye szerint a fenti körül­mény magyarázatot ad arra, hogy a Mars légkörében mindeddig miért nem lehetett teljes bizo­nyossággal megállapítani oxigén Jelenlétét. I Egymás után kétszer nem I volt vasárnapja Sőregi Pál- i nak. De hétköznapja aztán an- ; nál inkább, némelyiket két- ; három órával még meg is tol- : dotta. Mert így őszidőben van- \ nak olyan munkák, amelyek \ nem igényelnek napvilágot, sőt í megkívánják, hogy naplemente i után, vagy a hajnali harmát- \ ban végezze őket az ember. ; Példának okáért ilyen munka : a kukoricaszá r kévékbe kötözé- \ se is. Ezt kifejezetten harmat- : ban célszerű csinálni, mert a l kötélnek való szár, vagy a tök- ; inda egész éjjel teleszívja ma- \ gát nedvességgel, oszt’ nem tö- \ rik a kötözésnél, míg viszont \ ha rásüt a nap, elpárolog belő- I le a víz és mihelyt hozzáér a \ kéz, már szakad, pattogzik, ! mintha papírból volna. I Mindezt azért részletezem \ így, mert a vasárnapok ki- ; iktatása Sőregi Pál naptárá- \ bál éppen a kukoricatörés elején vette kezdetét. ügy í hozta a sors, hogy Sőregi ; kukoricája pénteki nap í érett törés alá és éppen szom- \ bat este a kilenc órás harang- l szó kíséretében került a gó- \ réba, míg a szár kint Kétha- \ lompusztán levágva várta, ; hogy kévékbe szorítsák, majd Í ezt követően kúpokba rakják. í Sőregi lefekvés után így mor- f fondírozott: holnap vasár­SŐREGI PÁL VASÁRNAPJA nap. De nem bánom. Hajnali négykor befogok és indulok ki a csutkaföldre. Estig a kötö­zéssel meg a kúpbarakással végzek, hétfőn a szárat haza­hordom, kedden már szántha­tom a helyét, s ha miijden jól megy, a következő vasárnap, azaz holnaphoz egy hétre vethetem bele a búzát. Hajnalban asszonya észre sem vette, amikor elindult. Csak reggel, ahogy a malacok visítására felébredt, látta, hogy üres mellette a hely, de üres az istálló és a kocsiszín is, sőt, mi több; Sajónak, a házőrző kuvasznak is nyo­ma veszett. Bement az élés­kamrába, megnézte, hiány- zik-e a kenyérből, pakolt-e ennivalót magának az em­ber. Pakolt bizony, mégpe­dig egész napra valót. No, hiszen — sopánkodott az asz- szony — ez még ebédre se jön haza, pedig még tegnap levágtam és feldaraboltam a kacsát és elterveztem, hogy micsoda finom levest főzök én annak az aprajából, a nagyját pedig megsütöm és krumplit, meg párolt káposztát készítek mellé. Villámgyorsan cselekedett: füzet rakott, felkészítette a le­vest, káposztóJ. gyalult, krump­lit tisztított és tízkor már a Sőregi-portáról ínycsiklandozó illatok szálltak ki az utcára. Sietnie kellett a főzéssel, ne­hogy beszalonnázzék ez az em­ber, mire kiérkezik az étellel Kéthalompusztára. Tizenegy óra sem volt még „akkor, amint Sőregi arra lett figyelmes, hogy a Sajó felug­rott mellőle és vidám farkcsó­válás közben nézett a dűlőútra, amelyen egy asszony közele­dett, kezében ételhordóval. Ugyan ki lehet az, hogy a Sajó ilyen barátságosan tekint felé — tűnődött Sőregi. — Ám alig emelt fel egy kévét, a kutya nekiiramodott s a következő pillanatban már ott ugrált, örvendezett az asszony körül. Az evéshez egy-egy kéve szolgált ülőkéül, asztalul pedig a puszta föld, amelyet Sőregi pokróccal terített le. — Szép kis vasárnap, mond­hatom — zsörtölődött az asz- szony —, de legalább szóltál volna, hogy mit akarsz. Mikor észrevettem, hogy kijöttél, azt sem tudtam, mihez kezdjek. Még szerencse, hogy az este levágtam az egyik kacsát. Sőregi csontot dobott a ku­tyának, aztán így szólt: — Nem mondtam, hogy hoz­zál ebédet. Majd szólok én, ne félj, ha vasárnapot akarok tartani. Az nem is vasárnap lesz, hanem ünnep! Ünnepnap! A következő vasárnapot is kint töltötte Kéthalompusztán, de ekkor már vetőgép és bo­rona társaságában. Kicsit el­számította magát, mert úgy jött ki a lépés, hogy hétfőn is ki kellett mennie és éppen le­bukott a nap, mire az utolsó talpalatnyi földet is bevetette. Sötétedett, amikor hazaérkez­vén elkiáltotta magát: — Nyisd ki a kaput, Deme­ter Juli! Így szokta mindig, mikor jó­kedve van, leánykori nevén szólítja feleségét. Jött is az asszony, mindjárt és szélesre tárta a nagykaput. Még segí­tett is urának a lovak kifogá­sánál, s miközben az istráng oldásával bajlódott, így szólt: — Ne húzzuk be a szekeret a színbe, mert holnap a ma­lomba kell menni őrletni. — Holnap? — nézett asszo­nyára Sőregi. Holnap aztán nem őrletünk. — Nem? — bámult el az asszony. — Nem. — Aztán miért nem? — Mert holnap ünnep lesz! Vasárnap! — Ugyan ne bolondozz már — így az asszony —, hisz kedd lesz holnap. — Már akinek. Nekem nem. Nekem ünnep lesz. Mert föld­ben a kenyérmag. Oszt’ ha akarod, most már levághatod: azt a másik kacsát is, Demeter: Juli... Ari Kálmán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents