Pest Megyei Hirlap, 1959. november (3. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-19 / 272. szám

MBS. NOVEMBER 19. CSÜTÖRTÖK ”k-SCirlap 3 Német műszaki könyvek kiállítása November 21-én, szomba­ton 11 órakor nyílik meg Bu­dapesten, a Technika Házá­ban a berlini Verlag Technik könyv- és folyóirat-kiállítása. Az egerek évi egymilliárd dollár kárt okoznak Becslések szerint az ege­rek világszerte évi egymil­liárd dollár kárt okoznak. Ez a számítás azon tényen alap­szik, hogy egy egérpámak évente akár 36 ivadéka is lehet, ami zavartalan szapo­rodás esetén három év alatt •250 000 utódot jelent. Ekkora egércsaládnak napi tápláléka már 80 tonna gabonának megfelelő mennyiség. KEZDEMÉNYEZŐ EMBEREK f , hasznos kultúrák QZ UiSZISVűSS homokon SZÉP JÖVEDELEM A gombai malom előtt A nagykátai járás egyik el­dugott, kicsi községe Újszil­vás. Területének jó része ho­mok. Mert errefelé már ki- sebb-nagyobb foltokban az alföldi futóhomok uralkodik. Innen húzódik Cegléd felé, majd le Kecskemétig. Újszil­vás az 1950-es tanács válasz­tásig tanyaközpont volt. 1950- ben önállóságot kapott, s fej­lődésnek indult. A felszaba­dulás előtt uradalomban ta­nulta meg a falu apraja- nagyja a cukorrépatermelés minden csinyját, binját, s en­nek a tudománynak az utób­bi 14 esztendőben — amikor maguk is földtulajdonosok, A CÉL HELYES VOLT Az értekezletek színvona­la mostanában sokat emelke­dett, és alig-aüg hallunk olyan felszólalást, amely ne segíte­né a munkát. A hozzászólók, az előadók általában saját vé­leményüket tolmácsolják, saját megfigyeléseiket általánosít­ják, s bátran bírálnak. Talán éppen azért, mert már elszoktunk a gyenge előadá­soktól, a szép szavak puszta halmazától, érintett oly rosz- szul a minapi szentendrei já­rási aktíva. A járási KISZ-bizottság szándéka nagyszerű volt: az idősebb generációt hívták egy­be, hogy velük beszéljék meg az ifjúság problémáit. Kétszáz­nál többen jelentek meg, mert mindenki érezte; fontos ez a tanácskozás, nem maradhat­nak távol. Nem lehet ugyan az egész értekezletet elmarasztalni, hi­szen néhány felszólalónak na­gyon hasznos mondanivalója volt. Az egyik iskolaigazgató például elmondotta: próbát csináltak a tanulók között, hogy milyen felnőtteket tisz­telnek. Nagyon érdekes volt az eredmény. A tapasztalatokból meg lehetett tudni: milyen ha­tással van a barát, az otthon, a környezet. az utca a gyere­kekre. Egy másik felszólaló az idő­sek példamutatásáról szólott. A harmadik a járási KISZ-tit- kárt bírálta, amiért egy alka­lommal nem volt hajlandó mo­torkerékpárjával megállni a rendőri felszólításra, pedig szabálytalanul közlekedett. A negyedik a pedagógusok mun­kájáról beszélt. A felszólalók igyekezete valamelyest hozzájárult, hogy az aktíva elérje célját, de tel­jes sikert ez sem hozhatott. ... Mert az előadó nem ké­szült fel. örök igazságokat mondott lírai körülírással, teli szép szavakkal, de csak „álta­lában”. Évekkel ezelőtt vagy az ország bármely részén is el­hangozhatott volna ugyanez. Két helyi példán kívül többre nem futotta a tapasztalatából. Beszélt arról, hogy ne álta­lánosítsunk, mert az ifjúság többségében szorgalmas, derék munkás. S amikor a gondokat elemezte, szólott a klerikális reakció mesterkedéseiről, a na­cionalizmusról, a szülők példa- mutatásáról, az iskola és a szü­lők kapcsolatáról, az osztály- tudatról, a munkaszeretetről, a huliganizmusról, arról: az ifjú­ság a miénk, s hogy a KISZ- szervezet önmagában nem vé­gezheti el feladatát, az idősebb generációnak is segítenie kell. Egyszóval „mindenről“. Azaz, nagyon kevésről, mert egy-egy téma — külön mind nagyon fontos — megtárgyalására ha öt-hat mondat juthatott. És hogy mi ezután a feladat? Szó sem esett róla! Sajnos, voltak olyanok, akiket megtévesztettek a szép szavak — és elismeréssel be­széltek az előadásról. De a többség, akik hozzászoktak a hallgatók színvonalához méltó értekezletekhez, csalódottan tá­voztak. Néhányan azt is megje­gyezték: Ennyi dolgozó ember összehívása akár csak egy dél­előttre is, sok munkaóra­kiesést jelent és az előadó hi­bájából — ezúttal csaknem hiába. S. A. gazdák lettek — jó hasznát vették. A kis falu parasztjainak több mint egyharmada rend­szeresen foglalkozik cukorrépatermeléssel. Az 1958—1959-es gazdasági évben például 214 holdra szerződtek. A szakszerű, gon­dos munka évről évre meg­hozza a maga gyümölcsét. Ahogy Mucsinyi János föld­művesszövetkezeti agronómus elmondja, a cukorrépaterme­léssel foglalkozó 332 gazda ebben az esztendőben egymil- lió-ketőszázhuszonháromezer forintot kapott, pénzre átszá­molva minden juttatást és részesedést. Szép pénz ez, jó keresetnek számít, hiszen a legtöbb gazda csupán néhány száz négyszögölön termeli ezt a munkaigényes növényt. Rövid számolás után — márpedig a parasztember mindig számol — hamar ki­derül, hogy a cukorrépa na­gyobb jövedelmet ad holdan­ként, mint sok más termény. Újszilváson is jóval több, mint öt és félezer forint jö­vedelmet hoz egy-egy hold cukorrépa. Turóczi János pél­dául, aki egyike a legaktí­vabb termelőknek a község­ben, az idén több mint 13 ezer forintot kapott közel két holdról. Termésátlaga 200 mázsa fölött volt. A cukorrépa mellett új kul­túra bontogatja szárnyát az újszilvási homokon. Ebben az esztendőben Gergely József 800 négyszögölöm kísérletkép­pen szántóföldi paradicsom termelésébe kezdett. Még né­hány társát is rábeszélte a kí­sérletre, s mintegy hat holdon termeltek az idén paradicso­mot. A próbálkozás sikerrel járt, bár az időjárás nem volt kedvező. Bebizonyosodott, hogy az újszilvási határban is szé­pen díszük ez a növény, külö­nösen a heterózis paradicsom. A kísérletezők jó pénzt kap­tak a termésért, s most már többen is kedvet kaptak tő­lük. Az idén ősszel eddig már 20 holdra kötöttek szerződést, amelyről jó termés esetén, ha exportlehetőségük is lesz, több mint félmillió forintot árul­nak. Remélhető, hogy néhány éven belül az új kultúra meg­hódítja az egész falut. Sokat nyom a latban a vi­szonylag könnyű értékesítési ' • •• '«A várakoznak a szekerek, hogy az idei termésből lisztet erőltessenek (Csekő felv.) tN.XXXXXXXXNXXXXXXXXX\XXXXXXXXXXXXXX\XXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXX\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNX Bútor és töltőtoll, elektromos motor és gyermekcipő, építőanyag és játékautó Mit ad a megyének, az országnak és mit exportál a helyi ipar? Helyi anyagokból, a helyi erőforrások kihasználásával a helyi lakosság szükségletére termel. Ez az a cél, amit an­nak idején a tanácsi irányí­tás alá tartozó vállalatok, az úgynevezett helyi ipar elé tűztünk és így fogalmazhat­nánk meg körülbelül azt is, amit általában a közvéle­mény a helyi iparról tud. Két­ségtelen, hogy ez a legfonto­sabb feladata és termékeinek döntő több­sége valóban közvetle­nül a lakossághoz, a fo­gyasztókhoz kerül. Az is igaz azonban, hogy az utóbbi években bekövetke­zett fejlődés eredményekép­pen a helyi ipar ma már túl­nőtt e megfogalmazás kere­tein. , — Igen, pontosan ez a hely­zet — mondotta dr. Lakatos Imre elvtárs, a megyei tanács végrehajtó bizottságának el­nökhelyettese, akit megkér­tünk, tájékoztassa lapunk olvasóit a Pest megyei helyi ipar jelentőségéről, munkájá­ról, termeléséről. — Megyénk — és természetesen más me­gyéké is — helyiipari válla­latainak termékei ma már az egész országba eljutnak, sőt, külföldön is ismertek. Erre mindjárt elöljáróban egy adatot: ipari vállalataink körül­belül tízmillió forint ér­tékben exportálnak az idén termékeikből, többek között gyermekcipő­ből, játékból, textiliákból, szőnyegekből. — A helyi ipar ma már je­lentős súllyal szerepel az or­szág iparának termelésében. Talán megpróbálom ezt is néhány számadattal érzékel­tetni. A tanácsi irányítás alá tartozó Pest megyei ipari és kereskedelmi vállalatok ter­melésének, illetőleg árufor­galmának értéke az idén kö­rülbelül kétmilliárd 250 mil­lió forint lesz. Ebből az ipar termelési értéke 750 millió forint, a keres­kedelem áruforgalma pe­dig 1500 millió. Helyi iparunk összesen 13 ezer embert foglalkoztat, ebből az ipar, az építőipai-ral együtt, mintegy 8500 főt, a kereske­delem körülbelül 3500-at, a többit pedig a különböző szol­gáltató vállalatok. — Itt mindjárt rá szeret­nék mutatni arra a fontos szerepre is, amelyet tanácsi ; iparunk a helyi munkaalka- | lom biztosításával kapcso- ! latban betölt, figyelembe ivévé az elkövetkezendő évek- : ben várható további jelen- itős fejlődést. Köztudomású, : hogy megyénkből nagyon sok a bejáró dolgozó a fővárosba. Miután pedig helyi iparunk jól telepített, pár járás kivé­telével (dabasi, nagykátai, szobi) mindenütt vannak üze­mei, telepei, számíthatunk arra, hogy a további fejlődéssel je­lentősen csökkentheti majd a távoli munkahe­lyekre bejáró dolgozók számát. Elmondotta Lakatos elv- társ, hogy a tanácsi irányí­tás alá tartozó vállalatok egy része közvetlenül a megyei tanács, mások pedig a járási és városi tanácsok, sőt a köz­ségi tanácsok kezelésében mű­ködnek. — Talán helyes lenne, ha az ipari vállalatok közül né­hányat röviden külön is be­mutatnánk? — kértük meg Lakatos elvtársat. — Elsőnek vegyük talán a vasipart, abból is a Ceglédi Gépgyár és Vasöntödét. Ez a vállalatunk nemi égen vál­toztatott profilt és fokozato­san l'átér — több más egyéb cikk mellett az elektromos háztartási kisgépekhez szük­séges motorok gyártására. Mint érdekességet említem meg, hogy szép kivitelű ház­tartási faszenes vasalókat exportál a különböző dél- amerikai országokba. — A faipari vállalatok kö­zül a rohamosan fejlődő Nagykőrösi Faáru- és Do­ESZTER NÉNI KÖZBESZÓL Ha a falut nem is, de az utcát mindenesetre napokig foglalkoztatta ez a közbeszó­lás s már csak ezért is érde­mes megemlékezni róla. A ne­vezetes eseménynek magam is tanúja voltam, de hírét még­sem én, hanem a társaságban tartózkodó két helybeli ember, nevezetesen: Vakulya Illés, meg Demetes Balázs juttatta a kapun kívülre. Történt pedig a dolog no­vember 13-án, pénteken. A pontos dátum nem azért vált emlékezetessé, mert éppen 13- át és pénteket írtak, hanem azért, mert a falu legfiatalabb termelőszövetkezete, az Vj Ba­rázda, ennek a napnak dél­előttjén végzett az őszi vetés­sel és délután a már említett íkét ember vezetőségi tagok­hoz illően benézett Veréb Bol­dizsár elnökhöz, Eszter néni urához, hogy elbeszélgessenek a most induló szövetkezet sor­sáról, jövendőjéről. Miután a takaros közép pa­raszti házban csupán egyetlen helyiséget, az alsókonyhát fű­tötték, ide húzódtak be, s ki a sámlira, ki a kanapéra, ki pedig a tűzhely előtt álló fás­kosárra telepedett, mondván, hogy a meleg kedvéért inkább választják a szűk helyiséget, fagyoskodtak eleget kint a föl­deken. Eszter néni nem örven­dezett a Idbatlankodóknak, ki­csi a konyha, s ezen a délutá­non meg éppenséggel szüksége lett volna a férőhelyre, mivel­hogy nagy munkába kezdett: tortát, meg pozsonyi kiflit sü­tött keresztlánya másnapi la­kodalmára. De a világ minden kincséért sem szólt volna emiatt, hisg ennél még jelen­tősebb ügyekbe sem ártja ma­gát soha. Negyven esztendei házassága alatt megtanulta, hogy Veréb Boldizsár mellett az asszonynak hallgass a ne­ve s minden úgy van jól, ahogy az ura akarja. Házassága első éveiben még tett néhány kí­sérletet a „hatalmon” való osz­tozkodás irányába, de törekvé­se az ember ellenállásán mind­annyiszor megtört és végül is feladta a hiábavalónak látszó küzdelmet. Máskülönben nem rossz ember Veréb Boldizsár. Józan élete, szorgalma, taka­rékossága elismerést érdemel, esért választotta elnökéül is az Vj Barázda tagsága. De kanyarodjak vissza a történet lényegére, arra, hogy tulajdonképpen miként is ke­rült sor Eszter néni híressé vált közbeszólására. Mint fen­tebb mondottam, üldögéltünk az alsókonyha vanília- és sava­nyúkáposzta illatú melegében és miközben Eszter néni a gyúródeszka mellett szótlanul formázta a pozsonyi kiflit, mi éppen arról diskuráltunk, hogy mit, mennyit és hová vet tavasszal a termelőszövetke­zet. Es ekkor kint váratlanul felugatott a kutya, majd nyílott az ajtó. Tormási, a járási ta­nács mezőgazdásza lépett be rajta. — No, mire végzik? — kér­dezte barátságosan és sorban kezetrázott velünk, egyedül Eszter nénit hagyta ki, de őt is csak azért, mert konyákig lisz­tes volt a keze. A tisztás vajd- ling a kanapéról a földre ke­rült, s Tormási a megürese­dett helyre telepedett. — Jókor jött az elvtárs — mondta néki Veréb Boldizsár —, éppen a maga tudományá­ra van szükségünk. És közölte vele a tavaszi terveket. Hogy a Hosszúföldbe kukorica, a Királydülöbe cu­korrépa, a Kántor-földbe meg aprómag kerülne. Egyébként itt épülne fel a tsz tanyája is, mivelhogy jófekvésű a terület, kutat is könnyen lehet rajta fúrni és a falutól sincs mesz- szire. — Maguk tudják — véleke­dett a mezőgazdász —, ma­guk a helybeliek. Aztán Eszter nénire nézett, aki ekkor már a tepsibe ra­kott formás kifliket éppen tojássárgájával kenegette. — Mit szólnak hozzá az asszonyok? — kérdezte tréfá­san. Eszter néni helyett az ura felelt: — Mit szólnának ... azt, amit eddig... — Eddig mit szóltak? — for­szírozta a kérdést a mező­gazdász. — Azt, amit mi — mondta ismét Veréb Boldizsár, de látszott rajta, hogy most már sehogyan sincs ínyére ez a diskurálás, mert asszonya te­kintetéből ellenkezést vélt ki­olvasni és attól tartott, hogy nekibátorodik, beleszól a do­hányzócikkgyártó Vállalat fő profilja a bútorgyártás. Ugyancsak gyorsan fejlő­dik a Solymári Faipari Vál­lalat, amely elsősorban épü- letnyííás-elzáró szerkezeteket (ajtókat, ablakokat) készít. Az idén kezdte meg a parketta gyártását. A Pest megyei Vegyi- és Kézműipari Vállalat rész­legei az egész megyében megtalálhatók. Abonyban a szőnyegrészleg magyar perzsát készít, amely­ből sokat exportál is a népi demokratikus országokba, to­vábbá Hollandiába és Ang­liába. A szentendrei töltőtoll- részleg Stylus néven ismert töltő-, golyós- és átírótollai hazánkon kívül a népi de­mokratikus országokban is keresettek. Van ezenkívül a vállalat­nak alugrafikai részlege, bőr­díszmű részlege, amely mű­anyagból dolgozik és készít különböző. gyógyszertubuso­kat, bőrápolószereket, borkén­tablettákat, nedvességmérő műszereket. A vállalat évi terve 54 millió forint, amit már a harmadik negyedévben teljesített. Csak külföldre körülbelül kétmillió forint értékű ter­méket szállít az idén. Igen jelentős helyiipari üzem a Pest megyei Mű- anyagipari Vállalat, amely Solymáron működik. Itt nagy­arányú építkezés folyik. Mint­egy hárommillió forint be­ruházásból új üzemrészeket építenek és gépesítenek. En­nek eredményeként az idei 9 millió forint termelési érték­kel szemben jövőre már 57 millió forint értéket termel majd a vállalat, s 700 dolgo­zót foglalkoztat. Ez lesz az országban az egyik legjelentősebb, a tanácsi iparban pedig egyenesen a legnagyobb műanyagipari vállalat. Készítenek itt műanyagból babákat, a legkülönbözőbb technikai játékokat, fésűket, teáscsészéket, poharakat, eső­köpenyeket. Filmnyomó rész­lege a különböző nylon ruha­anyagokat mintázza. Jövőre megkezdik a fröccsöntést. Az építőanyagipari terme­lésről megemlítette Lakatos elvtárs, hogy az idén húsz­millió tégla készül, továbbá 25 ezer tonna égetett mész volt a terv, amit az iparág már szeptember 30-ra telje­sített. — Ügy gondolom, egy cikk keretében ennyi talán elég is, hogy rámutassunk arra a fontos és egyre növekvő sze­repre, amelyet helyi iparunk az ország iparának egészén belül a lakosság ellátásában játszik — fejezte be nyilat­kozatát a megyei tanács vég­rehajtó bizottságának elnök- helyettese. logba, aztán felborul a házi­gazdái tekintély. S valób n ágy lett, ahogy sejtette, mert Eszter néni — mitsem törődve az ura meg­rökönyödött tekintetével —; hirtelen megszólalt: — Hiszen nem is ártana, ha i néha az asszonyokat is meg- ; hallgatnák — mondta, s egye-: nesen a mezőgazdász szemé- • be nézett, akinek a tekinte- \ téből bátorítást vélt kiöl- ■ vasni. — Merp beszélünk ám \ mi egymás között — foly- \ tatta rendületlenül — és ■ megmondom azt is, hogy nem \ helyeseljük, hogy a Kántor- \ földbe aprómag kerül, mert \ oda mi kacsa- meg libaneve- \ löt szeretnénk. Ott a víz a la- < posban télen-nyáron, oszt’ j semmi haszna. Egy-kétezer j víziszárnyast játszva fel le- í hetne nevelni mellette. Veréb Boldizsár, akár egy! lázadó cselédre, úgy nézett! asszonyára. De nem szólt. A j mezőgazdász meg tovább in- í dúlt. s amint a házigazda ki- \ kísérte, a kapuban ennyit j mondott neki: ; — Azt javaslom, fontolják meg, amit a felesége mondott. \ Veréb Boldizsár még erre ^ sem reagált. Majd csak akkor : szólalt meg, amikor az alsó- £ konyha ajtaján belépett: — No. te aztán jól elintéz- { tél. mondhatom! í Ennyit mondott nienben \ Eszter néni javaslatát a kö- \ vetkező vezetőségi ülésen 'f megszavaztatta. Hiába, úgy- J látszik, a szövetkezés az asz- ? szonyok szavát is meghozza. % Ari Kálmán ' 1 4 lehetőség. A szerződött terme-j keket minden további nélkül í é helyben átveszik, j mint a cukorrépát is. A szál- i lítási költséget a gyár fedezi. \ Felvásárolja a földművesszö-: vetkezet a nem szerződött ter- j mákokét is. Ez Újszilváson so- \ kát számít, mert a legköze-j lebbi nagyobb piac a 18 kilo- \ méternyire levő Cegléden van. \ Egy fuvar éra, nem is beszél- j ve az egy munkanap veszte- j ségről, mostanában 200 forint • fölött van, de nagy munkaidő- 1 ben még ennyiért sem akad í fogat. : Ezek a körülmények még: inkább kifizetődővé teszik a í szerződéses termelést a község- j ben, s a számolgató, ésszerűen : gazdálkodó dolgozó parasztok í élnek is a lehetőségekkel. \ T. M. í 4------------------------------)

Next

/
Thumbnails
Contents