Pest Megyei Hirlap, 1959. november (3. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-14 / 268. szám
Szentendre III. ÉVFOLYAM, 46. SZÁM 1959. NOVEMBER 14. SZOMBAT P E S T ME GYE I HÍRLAP K Ü L ÖN KI AD Á! A VIGYÁZZANAK A SZABÁLYTALANKODÓK! Népköztársaságunk Elnöki Tanácsa a nemrég közzétett 1959. évi 36. sz. törvényerejű rendeletében újból szabályozta a szabálysértési eljárás egyes kérdéseit. Ennek a törvényerejű rendeletnek a megalkotására azért volt szükség, mert — akárcsak Szentendrén — bizonyára országosan is akadtak olyan személyek, akik fittyet hánytak a társadalmi együttélés normáira és sorozatosan követtek el különféle szabálysértéseket. Rendszerint meg sem jelentek a szabálysértési tárgyalásokon, a kiszabott bírságokat nem fizették meg, mégsem lehetett velük szemben határozott kényszerintézkedést alkalmazni. A korábbi jogszabály kirívó fogyatékossága volt, hogy még a szabályszerű idézésre meg nem jelenőket sem lehetett rendőrileg előállíttatni. Ha nem volt rendes munkahelyük és vagyonuk — nem lehetett behajtani rajtuk a kiszabott bírságot sem. Ismétlődés esetén a szabályokat sértő személyek maguk is rájöttek a jogszabály fogyatékosságára. Egyre gátlástalanabbal szegték meg a rcndeletek előírásait. Nemegyszer cinikusan terjesztették is, hogy „úgy sem lehet velük semmit sem csinálni”. Az Elnöki Tanács új törvényerejű rendelete véget vet ennek a fonák helyzetnek. Kimondja, hogy a rendőrség útján elő lehet vezettetni azt, aki idézésre — a külön kiszabott rendbírság ellenére — sem jelenik meg a szabálysértési hatóság előtt. A törvényerejű rendelet hatálybalépése után a szabálysértési hatóság elzárásra Is átváltoztathatja a pénzbírságot, ha az elkövető a bírságot kiszabó jogerős határozatot követő 15 nap letelte után — felszólításra — azt nem fizeti be. Az ilyen átváltoztatásról szóló határozat ellen jogorvoslatnak helye nincs. Az elzárást pedig bírósági börtönben kell végrehajtani. Joga van a szabálysértési hatóságnak arra is. hogy kisebb összegű — 200 Ft-ot meg nem haladó — szabálysértéssel kapcsolatos kár megtérítését is elrendelje. Nem kell tehát ezentúl minden apró kártérítési igénnyel a sértettnek bírósághoz fordulni. Ezek az intézkedések — reméljük — városunkban és a járásban is éreztetni fogják hatásukat. Nem vész majd kárba, nem válik komolytalanná éppen a legdurvább szabálytalankodókkal szemben a szabálysértési hatóság felelősségrevonó intézkedése. S ezzel eredményesebbé válik a kisebb-nagyobb szabálytalankodásoktól visszatartó, állampolgárokat nevelő munka. M. L. Itt marad a kanyar Duna nélkül? iítdvcs VÁvzkt Táfti! A termelőszövetkezet nem átjáróház j Az Április 4 Tsz közgyűlése elutasítóit két felvételi kérelmet Az Április 4 Termelőszövetkezet ihárom-négy évvel ezelőtt olyan hely volt, ahová bárkit felvettek, aki kijelentette, hogy ő tag akar lenni. A közgyűlés megszavazta a felvételt és az illető most már mint teljes jogú tagja a szövetkezetnek, mindjárt lakást kéi't. Kapott is. Amint beköltözött, dolgozott két-három hónapig, aztán „illa berek, nádak erek” otthagyta azokat, akik lakást kerítettek számára és más helyen próbált boldogulni. Természetesen ez aztán meg is látszott az eredményeken. A munka állandó veszekedések között folyt, s a távozók helyére lépők sem javítottak az állapotokon, mert ők is elődeik példáját követték, és amint a lakást megkapták, „leléptek”. Mindezt azért mondottuk el, mert a múlt hét szerdáján egészen új dolog hívta (fel a figyelmet az Április 4 Termelő- szövetkezetnek közgyűlésére. Az történt tudniillik, hogy a jelentkező tizenkét dolgozó közül kettőnek elutasították a kérelmét. Ivánov Iván, Ivánov Márton, Jordán Tamás, Arató András- né. idősebb és ifjú Sztraka István, valamint feleségeik, Uzel- man László, Vidor Bálintná felvételi kérelmével nem is volt baj. A közgyűlés egyhangúlag hozzájárult felvételükhöz. Mind jól dolgozó emberek, akiket ismert a tagság és a termelőszövetkezet vezetősége is. Felhördült azonban mindenki a gyűlésen, amikor Csernus János felvételéről volt szó. Csernus János büntetett előéletű. Amint a felszólalók mondották — ilyen tag nem kell közénk, sem erkölcsi, sem más vonatkozásban. — Nem akarjuk hírnevünket elcsúfítani ilyen hibával. Csernus menjen máshová dolgozni. De még ennél is elgondol- koztatóbb talán az a döntés, amit Szabó Imre felvételével kapcsolatban hozott a közgyűlés. Szabó Imre már volt tagja a szövetkezetnek, de kilépett, éppen ezért a közgyűlés úgy határozott, hogy egyévi próbaidőre bocsátja. Felesége mellett, aki tagja a szövetkezetnek, dolgozhat és ha becsületesen végzi munkáját, úgy majd jövő ilyenkor újra a közgyűlés elé hozzák, hogy felveszik-e vagy elutasítják. — Ez év elején harminckét tagja volt szövetkezetünknek — mondja Kiss Pál elnök. — Azóta 27 új tagot vettünk fel, mind olyan embereket, akikről meggyőződhetünk, hogy jól dolgozó, becsületes emberek, szeretik a földet. Az új tagok nyolcvan százaléka szentendrei, Szabó Imrénél ezért kellett így döntenünk, mert azt akarjuk, Jrogy ne tekintse senki átjáróháznak, vagy létrának szövetkezetünket. Olyan tagokra van szükségünk, akik ha belépnek közénk, számíthatunk is rájuk, s akik egy kis nehézség láttán is mellettünk maradnak és nem hagyják magára a szövetkezetét. Úgy hisszük, meg is erősödtünk már annyira, hogy megválogathatjuk azokat, akiket magunk közé engedünk. A szövetkezetnek becsületes, munkájukat lelkiismeretesen végző emberekre van szüksége, mert eredményeket elérni csak ilyen tagakkal lehet. Sz. L. A SZÜLŐK FELELŐSSÉGÉRŐL „Az ifjúság nevelését társadalmi üggyé kell tenni’1, de sokszor halljuk ezt a mondatot, ami azonban sajnos ma még sokszor csak szó marad és nem követi tett. De az ifjúság nevelésének társadalmi üggyé tétele nem jelenti semmi esetre sem a szülők felelősségének csökkentését gyermekük nevelésének kérdésében. Ezt azért szeretném fölvetni, mert társadalmunk és a pedagógusok hiába ellenőrzik azt, hogy a diákok csak a részükre szükséges és megengedhető rendezvényeken vagy mozi-előadásokon vegyenek részt, ha a szülők felelőtlenül 5—9 éves gyermekeket visznek magukkal nyilvános szórakozó helyekre. Az elmúlt héten a szentendrei Béke Étteremben töltöttem a szombat estét, és meglepődve vettem tudomásul, hogy este 10 órakor még nyolc 5—9 éves gyermek bujócskát játszott az asztalok közt, vagy éppen az étterem és a sön- tés közötti ajtón korzózott, vagy legjobb esetben, ha ezt is megunták, akkor szüleikkel együtt ültek az asztalnál és fogyasztottak a számukra éppen nem szüirséges italból. Az is előfordult, hogy egy- kettő közülük a kevésbé józan állapotban levő egyéneket utánozta a csárdást járva — a szülők legnagyobb megelégedésére. Ügy gondolom, hasznosabb szórakozást kellene biztosítani az ilyen korú gyermekek számára. Tudom, hogy a felnőttek, a családdal rendelkezők is szeretnek szórakozni és ez kell is. Nekem is van családom, de véleményem szerint a szülőknek kell megtalálni a módját, hogy ki hogyan biztosítja a szórakozást a maga számára anélkül,, hogy g—9 éves gyermekét is magával Vigye a szórakozóhelyre. Talán helyesebb volna, ha ezek a gyermekek addig édes álmukat aludnak, míg a szülők szórakoznak. Gondolom, hogy ebben az esetben az ifjúság nevelése nemcsak a pedagógusok, az úttörőmozgalom és majd a KISZ feladata, hanem elsősorban a szülőké is.. Ne csak 14—16 éves korban állapítsuk meg, hogy fiatalságunk nem minden esetben szórakozik példásan, hanem gondoljunk az előzményekre is, amikor még elsősorban mi, szülők neveljük ezeket a gyermekeket és mint az előbbiekben megírtam, nem mindenki, és nem mindig helyesen. Arató András, KISZ járási titkár gyünk, hogy is mernénk panaszkodni, csak azért vettünk bátorságot a levélhez, mert azt olvastuk a „Szentendrében”, hogy sok a szán- tatlan, műveletlen föld a határban. Rokoni üdvözlettel sok-sok piszkető Mint rokonunkhoz fordulunk hozzád, mi szegény, sorsüldözctt piszketövek, kiket petyinai újtelepes gazdáink vásároltak, hogy majdan felépülő kis vikendhá- zaik körül virágozzunk és bő termést hozzunk a szentendrei piszke nagyobb dicsőségére. Jó gazdáink még tavaly szerződtek a gépállo-> mással, hogy felszántsák a J telket cs mi földbe kerülünk. % Ezen a tavaszon a gépállo-f más az előleget visszafizette s a telek azóta is szántatlan, J mert jó gazdáink se égen. sej földön nem kapnak vállalko-J zót a szántásra. Mi pedig ottf kuksolunk a veremben sj alig hisszük, hogy valaha tér-; mést hozunk. Ezt nem pa-j nászként írjuk, mert mi! igénytelen piszketövek va-í . J Bolgár vendégeink voltak / \ Az elmúlt pénteken dél- \ után két, korábban ismeret- S len, de mégsem idegen era- \ Per lépett be a városi ta- \ nácselnök szobájába. Test- S véri ország baráti, meleg S légkörét hozták magukkal és vagy négy óra hosszat beszél- \ gettek a város és a városi népfront vezetőivel. 'í Pesev Marin, a budapesti ^ Népköztársaság útján székelő Bolgár Művelődési Intézet igazgatója volt az egyik szép J szól vendég, egyébként tanár- J ember, s a csinos, mosolygó J fiatalasszony Marinova "a roá- J sik, munkatársa, egyben J tolmácsa. J Részt vett a megbeszélésen J a Hazafias Népfront megyei ^ bizottsága munkatársa és ^ szervezője, Horváth Imréné ^ elvtársnő is. ^ Hogy miért jöttek? A kul- turális kapcsolatokat óhajtják ^ kiépíteni azzal a Szent- endrével, amely bővelkedik í kulturális emlékekkel, z £ Kedves meghívást is tolma- ^ csolunk; meghívták a város ^ társadalmát intézetükben * 12-én megnyílt grafikai kiállításra. mely Mircsó Jako- bov alkotásait mutatja be. Mircsó az egyik legkiválóbb bolgár grafikusművész, akinek édesapja magyar volt. Népművelési felügyelőnk megkérte őket, hogy a kiállítás anyagát néhány napra hozzák ki Szentendrére, ahol mindannyian megtekinthetjük. Pesev Marin elmondotta, előadások, filmvetítések és kiállítások megrendezésével szeretnék megismertetni Szentendrével a bolgár nép életét, történetét, művészetét és ősi rokoni múltra visszanéző magyarság szeretetét. Bolgár filmhét megtartását javasolták, s felhívták figyelmünket „A vendégváró Fekete-tenger” s a „Hazai tájak” című kiváló filmjeikre. A baráti beszélgetés során a népfront vezetősége azt a kérését terjesztette elő, hogy válasszanak egy bolgár várost, amely Szentendrével szemben a „testvérváros” szerepét vállalná s állandó kapcsolattal, példamutatással, tapasztalat megvilágítással segítené felfelé törekvő városkánk fejlődését. A magyar iskolákat végzett s a magyar történelmet kitűnően ismerő Marinova azonnal javaslatot is tett a testvérvárosra vonatkozóan. Kolarovgrádot javasolta, a Várna közelében fekvő 65 000 lelkes várost, Bulgária egyik legnagyobb autógyárával, sörgyárával. A városnak pedagógiai főiskolája, öntevékeny operája, színháza van, a társadalmi élet minden ágában képes segítséget nyújtani. S azért javasolta Kolarovgrádot, mert történelmi magyar kapcsolatai vannak. Ugyanis a szabadságharc után Kossuth e város lakója volt, melyet akkor még Su- mennek hívtak. Kolarovgrád- ban Marinova szerint ismerik Kossuth Lajos nevét s tudják, hogy Magyarország népe ma Kossuth követője. Beszélgettek még Botevről, a bolgár Petőfiről, Nikoláj Vapcsarovról, a másik bolgár költőnagyságról és Kola- rovgrádban, leendő testvér- városunkban, magyar filmhét és magyar előadássorozat megtartásáról. Velencében jártam... Pedig Szentendrén indultam el s vonatra sem ültem. A Marx téren indultam el, városunk műemlékzsúfolta kedves központjában. Igen, | igen, műemlékeinket óvjuk I falfirkáló és falrongáló gyerekektől, de a Váci Tatarozó Vállalatnak nem verünk nádpálcával a tenyerére. Ugyanis a Görög utcai kétszáz éves görög templom falán lyukak tátenganak. Frissek, új keletűek. Persze, mikor a szomszédos ötrészes kereskedőházat renoválták, ide voltak be- süllyesztve az építkezési gerendák. A renoválás befejezés nyert, a kereskedöház a szivárvány majd minden színével mosolyog ránk, eltűntek a tartó gerendák, de megmaradtak a lyukak a templomfalon. Hiányoznak a Görög utca Fő téri és Vastagh György utcai torkolatánál az úttest kövei széles területen, melyek az építkezés folyamán tűntek el. Hol vannak? Búsan indultam lefelé a Bcgdányi utcában. A múzeum bejáratánál azonban megtorpantam. Öcska deszka- tálblára van rápingálva, hogy: Múzeum. Jó bornak nem kell cégér, de a múzeum vajon nem érdemel komolyabb „cégtáblát”? Ahogy tovább ballagtam, egyszerre csak: nini, Velencében vagyok! Olvastam ugyanis, hogy ott rakják ki az ágyneműt, meg a mosott ruhát száradni ajtóba, ablakba, nem lévén utca meg udvar, mivel mindenütt a tenger hömpölyög. De a Bog- dányi utcában nem hömpölyög semmi, mégis a 13-as házszámú lakóház utcára nyíló lakása ajtaján spárgán lógnak a pelenkák. S a járdán három szék, ugyancsak szétteregetett, száradó gyermekpelenkákkal ! Tudniillik az utcára nyíló volt üzlethelyiség egyetlen \ helyiségében négy személy í lakik. Csibi néni, az anyós, $— a férj, a gyári segédmun- í kás, felesége és háromhóna- \ pos apró gyermekük. J — De miért nem az udvaron szárítják a pelenkát? Mi- ^ nek a szennyest az utcára í vinni? e ? — Az udvaron? Oda nem penged be bennünket Mada- J riné meg a másik két lakó, 2 mert lakásunk az utcára nyí- í lile! Mi még az udvari mos- í dóhelyiséget sem használhat- 2 juk, mert nem engednek be ^minket a kapun! 5 — Akkor hát hová mennek ... hogy is mondjam 2 csak ... mosakodni? í ; — Jó szomszédhoz, hol Side, hol oda, ahol éppen be- ! engednek! Éjjel meg .. a \ aludni kell... ! Jó lenne, ha a Vöröshad- \ sereg utca 13. számú házban ! ezt egy tanácstag, vagy más ■ arra alkalmas illetékes, értel- í mesen elmagyarázná a ház : minden egyes lakójának, el- ; sősorban egy háromhónapos : csecsemő elemi életfeltételei- j nek biztosítása érdekében. Horváth Levente
