Pest Megyei Hirlap, 1959. november (3. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-13 / 267. szám

1959. NOVEMBER 13. PÉNTEK "x'f£irlap A KEZDETI NEHÉZSÉGEK ELŐL NEM SZABAD MEGHÁTRÁLNI Miben vár segítséget a fóti Vörösmarty Termelőszövetkezet Főt szövetkezeti község tár­sas gazdálkodás útjára lépett lakói nagy jelentőségű elhatá­rozásra jutottak a napokban: egyetlen nagy szövetkezetben egyesültek a közös munkára. A községben évek óta működő Béke Tsz mellett a tavasszal őszi kezdésre új szövetkezet alakult, a Vörösmarty, amely a község tanácselnökét, Schön Vilmost választotta elnökévé. A Vörösmartyban egyesült kö­zel háromszáz paraszt már ja­vában végezte az őszi munkát, amikor közöttük, de a Béke Tsz tagjaiban is felmerült az a gondolat, hogy ha a két szö­vetkezet egyesül, még eredmé­nyesebb lesz Foton a közös gazdálkodás. Október utolsó napjaiban mindkét szövetkezet külön-külön közgyűlést tar­tott és kimondották az egyesülést. Azután a két szövetkezetnek mind a 364 tagja együttes köz­gyűlésen elhatározta, hogy az új tsz Vörösmarty Tsz néven működik a jövőben és elnökké Schön Vilmost választották meg, aki különben, amíg he­lyére mást nem választ a köz­ségi tanács, egyelőre a tanács- elnöki tisztet is betölti. A Vö­rösmarty Tsz hatalmas földte­rületen gazdálkodik, csupán a szántója meghaladja a három­ezer katasztrális holdat. A szorgalmukról és szakér­telmükről híres fóti parasztok társulása ekkora területen fel­tétlenül eredményes lesz, s minden jel arra Vall, hogy minden képességükkel, akara­tukkal törekszenek is a nagy eredményekre. Nem mond en­nek ellent az sem, hogy az őszi szántás elvégzésére nem sike­rült minden nap teljes lét­számban mozgósítani a kijelölt fogatokat. Gyakran négy-öt is hiányzott a négyvén-'Őtvérí kö­zül. Ennek kis részben az volt az oka, hogy még nincs közös istálló. Csak házról házra jár­va értesíthették a szántáshoz beosztott tagokat, némelykor az üzenetet sem adhatták át mindenkinek, nem futotta az időből. Sok esetben a fogatos szövetkezeti tag nem ért rá aznap kivenni részét a közös munkából, amit azonban sem­miképpen sem fogott fel fe­gyelmezetlenségnek a szövet­kezet vezetősége. Végtére a múlt idényben még egyénileg gazdálkodó mindenekelőtt a saját termését igyekezett ha­zaszállítani. Szükség is volt erre, hogy a föld megtisztul­jon a répától, kukoricaszártól, ne álljon semmi, még kisebb- nagyobb darabon sem a közös gazdálkodás útjában. Külön- ' ben, aki egyik nap elmaradt, másnap már beállott a közös munkába. Be is fejezték az őszi szántást-vetést, nincs sem­mi hiba. Azaz, hogyne lenne, a kezdet nehézségei bizony jelentkez­nek. A közös istálló hiánya megmutatkozott már a szán­tásnál, de szerencsére mégsem okozott késedelmet. Mégis in­tő például szolgált arra, hogy közös istálló nélkül nem köny- nyű a munkába beosztott em­berek és lovak eligazítása. Egyelőre azonban nyitott kér­dés még a közös istálló prob­lémája. A Vörösmarty Tsz-nek tu­lajdonképpen van és mégsincs istállója. Három használható istálló áll a szövetkezet terü­letén, de az állami gazdaság birtokolja mind a hármat. Az egykori Károlyi-uradalom fel­osztása után a Sikátor-pusz­tán levő 100, 60 és 20 férőhe­lyes istállók jóidéig üresen ál­lottak, végül mindhármat bir­tokba vette az állami gazda­ság és tehenészetet rendezett be. Miután Fót szövetkezeti község lett, határát a nyáron tagosították és Sikátor-puszta, ahol különben a Béke Tsz-nek is voltak földjei, most a közös gazdálkodás érdekében teljes egészében a szövetkezet tulaj­donába ment át, míg az állami gazdaság a határ más részén kapott csereingatlant. Ezek után az immár egyesült szövetkezet vezetősége az ál­lami gazdasághoz fordult, kér­te, ürítse ki, adja át az istálló­kat. Az állami gazdaság ezt a kérést először elutasította az­zal, hogy a szövetkezet építsen vagy a saját vagy az állami gazdaság részére új istállót. Ezt a kívánságot viszont a szö­vetkezet nem volt hajlandó teljesíteni. A további tárgyalá­sok során az állami gazdaság felajánlotta, vegye meg a szö­vetkezet az istállókat és fizes­sen a földművelésügyi minisz­teri rendelet alapján, amely az új szövetkezeti istállók épí­tési költségeit szabja meg, fé­rőhelyenként 7800 forintot. Ennyi pénzért, vagy még ol­csóbban is egészen modern, padlását magtárnak használ­ható új istállót építhetne azon­ban a szövetkezet. Érthető, ha a magtár céljára alkalmatlan, deszkapadlású régi épületekért nem óhajt ennyi pénzt fizetni. Egyelőre meg is szakadtak a tárgyalások. Másik, még az istállónál is komolyabb nehézséget jelent a vetőburgonya kérdése. A szövetkezet vetés­tervében 300 hold előcsírázta­tott korai újburgonya terme­lése szerepel. Az ehhez szük­séges 32 vagon vetőgumót a MEZÖMAG-nál kellő időben megrendelték és kaptak is összesen három vagon minő­ségileg kifogás alá eső vető­burgonyát; Reklamációjukra pedig azt válaszolták, hoigy több vetőgumót nem tudnak szállítani; A kezdő termelő- szövetkezetek megerősítését semmiképpen sem szolgálhat­ja az ilyen semmivel sem megindokolható és teljesen megmagyarázhatatlan eljárás. Igaz viszont, hogy a szövet­kezet vetésterve sem egészen kifogástalan. A mindössze 300 hold újburgonya vetés hatá­rozottan kevés, hiszen Főtan eddig évente 500—600 holdon vetettek újburgonyót. A Vö­rösmarty Termelőszövetkezet­ben arra hivatkoznak, hogy az egyénileg gazdálkodók ilyen munkaiigényes terményeket, mint amilyen az újburgonya, azért termeszthettek nagyobb területen, mert megmunkálá­sában részt vett az egész csa­lád, még az iparban dolgozó családtagok is. Viszont előre nem tudni, vajon a szövetke­zeten belül mennyire lehet a nem szövetkezeti tag család­tagok segítségére számítani. Nehogy a munkaerőhiány kel­lemetlen meglepetés elé állít­sa a szövetkezetei, felére csökkentették a burgonya vetésterületét. Ugyanezzel indokolják azt is, hogy a paradicsom vetésterü­letét az eddigi mintegy 800 holdról 100 holdra csökkentet­ték, ami a paradicsomáról hí­res Foton igazán érthetetlen. Nem lehet esetleges munka­erőhiányra hivatkozva a ha­gyományos növények termesz­téséről lemondani a szövetke­zetnek. Vetéstervét tehát nép- gazdasági érdekből, elsősor­ban a főváros lakosságának zavartalan paradicsomellátás- ra való tekintettel is feltétle­nül meg kell változtatnia a Vörösmarty Tsz-nek. Ugyan­ekkor és ugyanilyen indok alapján viszont méig a fagy beállta előtt, tehát nyomban arról kell gondoskodniok az illetékeseknek, hogy a szövet­kezet a megrendelt, de nem szállított vetőburgonyánál lé­nyegesén többet kapjon, hogy az ideit a jövő évi újburgonya termése mennyiségileg leg­alább megközelítse. A munkaerő problémáját majd a krumpli, meg a para­dicsom kapálásakor, szedésekor kell megoldani, ha egyáltalán felmerül. Nem szabad lehet­séges, de még nem bizonyos eshetőségek alapján fontos élelmicikkek termelését csök­kenteni már csak azért sem, mert a kevésbé munkaigényes növények termőterületének növelése a tagok jövedelmét csökkenti. Tehát; egyrészt sürgősen elegendő mennyiségű kifogás­talan vetőgumót a fóti Vörös- martynak, másrészt azonnal meg kell változtatni a vetés­tervet: termeljen jövőre is sok paradicsomot Fóti A kezdeti nehézségekkel szembe kell nézni és nem szabad meghát­rálni előlük. Szakoly Endre Egy tüdőrákos beteg csodálatos gyógyulása Joseph W. Mayerle wash­ingtoni lakosról az orvosok megállapították, hogy már hét hónappal ezelőtt meg kel­lett volna halnia tüdőrákban. A 37 éves beteg azonban, aki­ről, annak idején az orvosok lemondtak, a kórházból ki­kerülve nagy lelkierővel hí­zókúrába fogott és valóban sikerült is 58 kilóról közel 72 kilóra meghíznia. Amikor a kórházban felülvizsgálatra je­lentkezett, az orvosok a leg­nagyobb ámulattal fogadták és nem akartak hinni a sze­müknek. Ismét ellenőrizték az eredeti leleteket és kétsé­get kizáróan megállapították, hogy a betegnek valóban tü­dőrákja volt, de teljesen is­meretlen okból úgy látszik megállt a folyamat, s a beteg meggyógyult. Kizárólagos, egyetlen és gyönyörű élmény E lkoptatott irodalmi té­ma az ember lázadása az öregség ellen. Nem is Faust vagy Clausen tanácsos prob­lémájáról esik itt szó, hét­köznapi, egyszerűbb embe­rekkel történik az a minden­napi eset, hogy nem akarnak — nem dolgozni! Ismerek valakit, túl a 70- en, a MÜART dolgozója, öt­ven éve állt a pult mögött és tenyerében már úgy fekszik a vas, mint bölcsőben a gye­rek. Évek óta fölötte a nyug­díjaztatás felhője, s a követ­kező esztendőt már aligha dolgozhatja végig. Pedig: életkedve, energiája, kedé­lye, s fizikai állapota egyfor­mán cáfolja korát, öröme ár­tatlan szórakozásában — a piros hetes birtoklásában, vagy egy jól kigusztált befu­tó fölött az ügető második he­A személyes indulat és a közérdek Július 1-i lapszámunkban Balogh doktor és a hivatás címmel glosszát írtunk Tá- piószele egyik közmegbecsü­lésnek örvendő orvosáról. Az írás szerint: a szóbanforgó orvos hivatástudat nélkül végzi munkáját; ha beteghez hívják, nem megy el; a sö­tétség beálltával kutyájával riasztja el a portájára érke­zőket stb., stb. A cikk írója — mint utólag kiderült — csupán néhány panaszolt esetből vonta le messzemenő következtetéseit. Megállapítást nyert, hogy az újságíró informálói fele­lőtlen félmondatokkal, szemé­lyes ellenérzésüktől vezettet­ve mondtak véleményt az or­vosról. Erről, valamint az írás tápiószelei visszhangjáról csak a közelmúltban szerez­tünk tudomást. A lakosság túlnyomó többsége — és nemcsak Balogh doktor kör­zetének SZTK-élláto ttjai —, megbecsüli munkával túlter­helt orvosát, éppen ezért igazságtalannak tartja a bí­rálatot. Az esetből mind a magunk, mind pedig a felelőtlen és rosszhiszemű informátorok számára egy nagyon fontos tanulság adódik: Megengedhetetlen, hogy sze­mélyes érzelmek, esetleges egyéni sérelmek publikálására a sajtó nyilvánosságát bárki is felhasználhassa. Az ilyen embereknek meg kell érte­niük: valóságos vagy vélt sé­relmeik nem azonosak a kö­zösséget ért sérelemmel. Az újság tekintélyét és nyilvá­nosságát ártó szándékkal, igaztalan ügyben latba vetni vagy ezt megkísérelni súlyos felelőtlenség; Ezen persze semmit sem enyhít az, hogy a cikk szerzőjét hasonlóan súlyos felelősség terheli az utánjárás elmulasztásáéit. Árusítással egybekötött műszerkiállítás A Műszer- és írod a gépérté­kesítő Vállalat csütörtökön reggel élelmiszerkiállítást nyi­tott az Autókereskedelmi Vállalat Liszt Ferenc tér 11. szám alatti helyiségében. A „Raktárról kapható műszerek kiállítás”-án csaknem 1000 különféle, elektromos, elekt­ronikus, hőtechnikai, anyag- vizsgáló, optikai, mechanikai és egyéb műszert mutatnak be. A kiállítás igen hasznos a műszer felhasználóknak. Az árusítással egybekötött kiállítás december 2-ig, na­ponta 9—16 óráig, szombaton 9—12 óráig tart nyitva; lyén — arról bizonykodik, hogy frissen kering még a vér ereiben s köze van az élet minden rezzenéséhez. S mégis, öreg barátom fonnyad mostanában, ahogy közeled­ni érzi az elkerülhetetlen pil­lanatot, a kényszerű pihenés kezdeti perceit. Töprengő lett, s keservesen mosolyog, a kartársai irigykedve vigasz­talják az elkövetkezendő, munkátlan napokért. És hallok azokról az öre­gekről is, akiktől a kapát, ka­szát veszik el, biztatva őket a dolgos élet után a kiérdemelt nyugalomra. Hiszen ott tar­tunk már, hogy a földek dol­gozói is megkaphatják azt a párszáz forintnyi nyugdíjat és mellé a háztáji földet, ahol még elbabrálgathatnak iz­maik frissítéséhez, a munka jó szájízéhez. És lázadnak ők is: igen, vállalják a sorsot, bölcsen lépnek hátrább, elviszik a pénzt, amit markukba nyom­nak, s az a kicsi föld is meg­kapja tőlük a magáét, ami a mindennapit termi meg a ház körül. És szántásnál-vetésnél, aratáskor mégis ott állanak a közös mezőn, s kínálják erejü­ket, tapasztalataikat — in­gyen! Tűnődöm rajta: mi ez? Miféle erő marasztalja eze­ket az embereket? A rit­must hiányolják, ami szabá­lyozta életüket, lendítette hét­köznapjaikat? A csekélyke forintokat, a különbséget saj­nálják, amiből aktív koruk­ban többet kerestek? Aligha. Valami változott itt, átformálódott, cserélő­dött. A munka s művelője kö­zötti viszony nyert új értel­mezést. A munka, amely a paraszti cselédnek valamikor görnyedt robotolást jelentett primitív eszközeivel, kora­vénné nyűtte az embereket, s elföldelte időnek előtte. S ma már az emberi élet ki- teljesedésének kizárólagos, egyetlen és gyönyörű élmé­nye lett. Ezt hiányolja a vá­rost öreg, akit kiszálltának a pult mögül, s ezt a falusi pa­raszt, aki a mezsgyéről szem­léli a többieket, fiatalabbakat. Mégis, mégis ez a rend. ősznek is kell lenni tavasz s nyár után, hiszen együtt tesz­nek ki egy egész kerek, gyö­nyörű esztendőt: az emberi életet. Tokaji György A KILENCEDIK GYEREK Mencsik Györgynek, a sze­mélyzeti osztály vezetőjé­nek. — Szabadságon van. Otthon megtalálja. Telefonáljon neki — és már nyújtja is a kagy­lót. Ebéd utánra találkozót be­széltünk meg. Pilisvörösvárra mentünk át a cukrászdába, fe­ketére. A saját Wartburgján vitt át. A cukrászdában az egyik sarokasztalnál letelepszünk, hogy ne zavarjanak. A fény az arcára esik, s így élesen látszik, hogy az arcbőre fe­szes, szája gyerekesen kicsi, fogai aprók és fehérek. Öl­tözete sötétszürke nadrág, nyitott nyakú, kockás sport­ing és zöldesszürke, zipp- záros ballonzeke. A svájci­sapkát a harmadik székre te­szi. — Mi lehet az én életem­ben olyan, ami másokat is érdekelne? A velem egyko- rúakból az országban bizto­san van legalább egymillió, aki ugyanúgy él, mint én. Le­hetősége mindenkinek van, csak használja ki. Ügy ejti ki az utolsó mon­datot, mintha sokszor gon­dolkodott volna az értelmén és a megfogalmazásán. — Tanulni talán könnyebb volt, mint a tanultakat fel­használni — folytatja aztán. — Igaz, oklevelet kaptam, de a régi szaktársak — főleg az öregek — jobban vigyázták, hogy mit hogyan csinálok, mintha idegent tettek volna föléjük vezetőnek. Nincs az indulás nehézsé­geinek emlegetésében sem el­ítélő hangsúly, sem elnéző mosoly a bizalmatlan fogad­tatás első napjaiért. Az élet­ben természetes következ­ménynek tartja, hogy az új vezetőt mindig, ha nem is bi­zalmatlanul, de fenntartással fogadják. — Azért tettek István-ak- nára vezetőnek, mert nehéz bánya, s akkoriban sokszor volt öngyulladás... Parádi Gyuri bácsi, Szöllös Gábor bácsi közel vannak az ötven- hez, Szigetvári Jani bácsi pedig az év végén nyugdíjba megy. Ök egy-egy műszak vezetői, vagy ahogy nálunk mondják, harmadvezetők. Is­mertek engem, együtt dolgoz­tak az apámmal is. Nem áll­hattam eléjük nagy mellény­nyel, hogy „majd én megmu­tatom!” Egy hétig, vagy to­vább is csak jártam a bá­nyát, kérdezősködtem, ők pe­dig tanácsot adtak... Amit mondtak, azt rendszerbe fog­laltam és szerveztem a mun­kát. így kezdődött... István-aknán kétszáz ember váltja egymást a mun­kában. A kifejtett szén he­lyén az üreget azonnal fel kell tölteni iszappal és csak azután lehet az új réteghez nyúlni. Az a vájár, aki pénz­re, illetve mennyiségre megy, az nem iszapot és nem ácsol rendesen. Ebből pedig halá­los veszély származik. — Balázsi László csoport­vezető vájár ilyen gondatlan volt. Először figyelmeztet­tem, hogy iszapoljon rendesen és az ácsolatot a technológiai utasítás szerint készítse. Nem szoktam hangoskodni, vesze­kedni, káromkodni. így azt hitte, nem is beszélek komo­lyan. A keresetük tíz száza­lékát levonattuk. Azóta nincs ilyen baj ... Betartják a sza­bályokat, hiszen a bánya veszélyes.., Beszélgetésünk alatt soha nem említette: az utasításom... Gábeli Ferenc bányatech­nikus, néhai Gábeli József vájár kilencedik gyereke így áll helyt ott, ahol napszámos­ként kezdte. Emlékeiben azonban nehezen mosódik el a múlt, a gyerekkor, amikor úgy ment iskolába, hogy délelőtt Anna nénje, délután ő húzta a lábára ugyanazt a cipőt. — Anyám sokszor emlegeti azt az időt, Talán még most sem élte bele magát, hogy másképp van. Hetven éves. Azt szokta mondani: „hogy is bírtuk azt ki, fiam!?” — Ha szép idő van, beül­tetem magam mellé a kocsi­ba és beviszem Pestre, vagy leszaladok vele a Balatonhoz. — A keresetem, a hűség­pénzzel együtt, évente kö­rülbelül ötvenezer forint. Ő gazdálkodik belőle. Kupor- gat, mintha a holnaptól fél­ne... Mint régen... A ko­csit is úgy vettem, hogy egy­szerre adott rá harmincezer forintot. Puska helyett ko­csim lett — neveti el magát és így folytatja. — Gyer­mekkori cimborámmal, Niesz Antival beiratkoztunk a va­dásztársaságba. Amikor meg­kaptam a fegyvervásárlási en­gedélyt, vettem egy szép, duplacsövű puskát, mert itt, a pilisi erdőkben vaddisznóra is lehet menni... Hazavit­tem. Anyám elkezdett sírni, hogy ő nem tud megmaradni ilyen öldöklő szerszámmal egy fedél alatt, meg én se ve­gyek ilyesmit a kezembe... Inkább autón járjak, az is passzió. így lettem autótulaj­donos ... A mama pedig most már reklamálja a mosógépei és a televíziót. A nyáron bejárta az or­szágot, ismerkedett a tájjal, a városokkal. — Jövőre Prágába, a Tát­rába és Pozsonyba szeretnék eljutni, — Aztán? — kérdezem. Vállat von. — Minden évben más or­szágba. Szeretnék sokféle le­vegőt szippantani. Látni, ta­pasztalni, TV—104-en vagy a még újabb típusú repülőn utazni. — Egyedül? — vetem köz­be. * Nem felel azonnal. — Egyelőre igen ... Meri még nem találkoztam olyan lánnyal, aki ... Anyám so­kat küzdött értünk, mikor apám éveken keresztül a fron­ton volt. Azt akarom, hogy legalább neki nyugodt öreg-’ sége legyen, ha már az apám nem érhette meg azt, ami most van... Még csak har­minc éves vagyok... Déry Károly Gábeli Ferenc nevét a : KISZ-szemináriumok előadói \ között emlegették. Azt mond- í tűk, hogy a fiatalok szívesen 1 tanulnak tőle. \ Először a fényképét lát- \ tam. Vastag szemöldök, rit- \ kuló haj, összepréselt száj \ egy ovális férfiarcban. Úgy \ szemre lehet huszonöt, de \ negyven éves is. Az igazol- í ványban használatos kismé- ! retű fotográfia a személyzeti l osztály minősítési lapjának : sarkára volt erősítve. A be- íjegyzések a következők: t ! Pilisszentiváni születésű, • harminc éves, apja bányász i volt, még nyolc testvére van. \ Mind munkás, vagy munkás- í feleség. Ö a legfiatalabb a ! családban. Anyjával és egyik ! nővérével él. • \ Iskolai végzettsége: bá- inyatechnikum. Végzett Doro- \ gon, 1954 decemberében, az \ esti tagozaton. ! 1951 óta párttag. ; Beosztása: az István-akna ! körletvezetője. (Előző beosz- ! tásai: urasági csillés, csapat- 'f csillés, vájár, norma-csoport- ! vezető, harmadvezető.) ; A minősítés szerint szor- ; galmas, körültekintő, munka- \ társai becsülik. Vezetése alatt \az István-akna második hely- \ re került a kongresszusi ver- \ senyben, noha a legnehezeb­í ben művelhető. / £ Ezt jegyezték fel Gábeli Fe- £ rencről. S ez előtte sem titok, £ mert a legutolsó aláírás az £ íven az övé. % — Szeretném megismerni t személyesen is — mondom

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents