Pest Megyei Hirlap, 1959. október (3. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-04 / 233. szám

A VIT-küldött beszámolója Biztosítási lehetőség = lakosságról való gondoskodás Amikor biztosításról hal­lunk, még sokszor a nem kel­lemes emlékű ügynökök és társaságaik jutnak eszünk­be. Néha még úgy véljük, hogy biztosításkor nem a biztosított biztonságáról, ha­nem más érdekekről van szó. Pedig ahogyan nálunk sok minden, úgy a biztosítás célja, értelme is megválto­zott. Az Állami Biztosító célja a dolgozók érdekvédelme. Feladata a lakosság anyagi biztonságának növelése, a dolgozókról való gondosko­dás. Ezt bizonyítja az a sok­rétű, sok területre kiterjedő biztosítási lehetőség, amely a lakosság rendelkezésére áll. így köthető tűz-, betörés-, lo­pás-, háztartási, állat-, oltás-, jég-, élet-, motor-, tanuló- és üzemi balesetbiztosítás. Leg­újabb a termelőszövetkezeti háztáji biztosítás, amely öt hold területre terjed ki és igen komoly védelmet nyújt a termelőszövetkezeti tagok­nak. Azt, hogy az Állami Bizto­sító hathatós érdekvédelmi tevékenységet fejt ki, a nagykőrösi kirendeltségen keresztül a kárvallottaknak kifizetett összegek meggyő­zően bizonyítják. Szomorú eset volt Sallai László konzervgyári dolgozó halála, akit üzemi baleset ért. Há­rom hónappal ezelőtt kö­tött balesetbiztosítást. Össze­sen 12 forintot fizetett be s most családja 12 ezer forintot kapott. Kisebb balesetek alkalmával Horváth Kálmán és Kis- györgy Ferenc gépállomási, Garaí Sándor, Godány Ba­lázs és Harkai Ferenc kon­zervgyári dolgozók 400—400 forintot kaptak. Egy kocséri iskolás tanuló szülei, akik egy évre öt fo­rint biztosítási díjat fizettek, 2500 forintot kaptak. Jégkárért a Mintákért Ter­melőszövetkezet 9500 forin­tot, Szabó Ferenc hangács­dűlői egyéni gazda 2400 fo­rintot kapott. Folyamatban van még egy 9000, 6000, 5000 és egy 4000 forintos kár­térítés kifizetése. Állatbiztosításért is ko­moly összeget juttattak a kár­vallottaknak. Ragó Kálmán kocséri gazda borját agyon­csapta a villám. 1300 forintot kapott. Törőcsik Mihály el­hullott disznója kártéríté­seként szintén 1300 forintot vett fel. Csete Ferenc 500, Deák Lajos 800 és Vágó Fló­rián 700 forint juttatásban ré­szesült. Egy leégett disznóól­tető után Kocséron 4600 fo­rint kárdíjat fizettek ki. Ezek az érvek meggyőzőek. Érdemes a mindnyájunkat ér­hető kár hatását biztosítással csökkenteni. (Ko—bor) OLVASÓINK HANGJA Evek óta a. földművesszövetkezet konyhájáról hordjuk az ebédet. Többször előfordult, hogy nem tudtuk megenni az ételt, mert a tészta össze volt csomósodva, vagy a konyha „nemzeti” el-edele: a pörkölt ehetetlenül kellemetlen szagú! Ez történt e héten hétfőn is, amikor sorjában küldtük visz- sza a feltálalt étket. A konyha étrendje nagyon egy­hangú. pörkölt, pörkölt, pörkölt... Hetenként négyszer is. Az Élel­mezés tudományi intézet munka­társai kimutatták hogy a gyomor­bajos emberek többsége az egy­hangú táplálkozás következtében válik beteggé. A szövetkezet konyháján egyet­len alkalommal sem fordult elő. hogy gyürnölesérés idején csak né­hány szem gyümölcs i6 jutott vol­na az előiizetéses edéb mellé. Miért? Gyümölcs vásárlási joga van a szövetkezetnek. Rendelkezik megfelelő mennyiségű, minőségű készlettel. Talán kerete nincsen? Ha javulni fog az étrend és a minőség (s ha nem leszek gyo- morbeteg), úgy még harminc év múlva is a földművesszövetkezet konyhájáról hordom az ebédet. Berényi István Baráti levél a Német Demokratikus Köztársaságból Bernát Teri beszámolóját tartja lentkeztek az 1956-ban dísz- szidáltak. Szerették volna megzavarni a magyar kül­döttek sikerét, elcsábítani fiainkat, lányainkat. A nincs­telen hazaárulók, fillérekért megvásárolt disszidált pro­vokátorok szavára azonban meg sem fordult senki. A búcsú nemcsak akkor volt könnyes, amikor a VIT- en részvevők köszöntek el egymástól, hanem itt a sport­otthon nagytermében is köny- nyek csillogtak a fiatalok sze­mében a beszámoló hallatára. A VIT-en sok ezer fiatal ajkáról zengett a VIT jel­szava: béke és barátság, most ebből a zsúfolásig megtöl­tött teremből száll világgá a gondolat: békében és ba­rátságban akarunk élni a vi­lág minden népével. Klaus Schaffer tanár, iskolaigazgató, Stalin- stadtbói’ (demokratikus Németország) a nyáron, augusztus elején, egy hetet töltött Nagykőrö­sön. Tapasztalatairól baráti levélben számol be. íme, a levél: megkérdezte tőlünk, mit szeret­nénk enni, mindig azt feleltem: valamilyen eredeti magyar ételt, csak kevés paprikát tegyenek bele. (Elárulhatom, hogy Nagykőrösön ismerkedtem össze a kitűnő ízű zöldpaprikával, ami Heikó fiam­nak is nagyon ízlett.) Jókat napoztunk, fürödtünk a strandjukon. Szép és üdítő hely ez, de a személy-belépőjegy ára drága, a bérletet viszont nem le­het bírni. A sebészfőorvos végigkalauzolt bennünket a városi kórházon, ami í eléggé nem dicsérhető és kielégítő intézmény. Az orvosok felvilágosí­tásából és felfogásából arra lehet következtetni, hogy a magyar egészségügy valóban a szocialista gondoskodás vonalán áll. Felejthetetlen találkozásunk volt néhány kommunista elvtárssal. Vi­táztam velük. A tiszta és lelkes marxista-leninista felfogásban legszebb volt az osztályharcos áll­hatatosságuk s amellett hazafiak és jókedvű, vendéget szerető nagy­kőrösiek tudtak lenni. Pedagógusok házaiban is jár­tunk, kimondhatatlan örömünkre, mert iskoláik színvonalát ismer-v tették meg velünk, amelyekről v mindenképpen meg kellett állapi-í tanunk, hogy a szocialista ember £ nevelői és formálói. A gavallér és vendégszerető ^ nagykőrösi nép vezetői is hason-^ lóak. A tanácselnökhelyettes egy- 4 szeriben megértette, hogy a német'/ pedagógus futtában bár, de meg í akarja ismerni a város néhány J intézményét. A városi autót ren- 4 dclkezésünkre bocsátva meglátó- y gattuk a remek, tiszta és kitűnően y élelmezett szociális otthont. A ve- 2 zetőségnek szívből gratulálunk, ^ igaz szívből, az öregek nagyszerű ^ gondozásáért. ^ A Dózsa Termelőszövetkezetben ^ tipikus magyaros fogadtatásban 4 részesültünk. Rövid beszélgetés j és szétnézés után átadtam a ve- ^ zetőségnek a német fürstenbergl ^ járásban levő steindorfi mezögaz- 4 dasági termelőszövetkezet címét. J Dicséretes dolog lenne, ha a két £ szövetkezet tapasztalatcserére lép- $ ne egymással. ^ Az árbozi iskola meglátogatása-4 kor megállapítottam, hogy a ma-5 gyár gyerekek az ábécé-tanulás- z ban jobban megerőltetik magukat, J mint a német iskolások. A ma-^ gyarok 38 betűt tanulnak meg, a 4 mi németjeink csak 25-öt. Mind- y azonáltal hangsúlyoznom kell az városi tanács kitűnő gondoskodá-^ sát, hogy a hatalmas városi határ-^ ban, többé-kevésbé jól felszerelt, 4 de annál lelkesebb tanítókkal ren-> delkező iskolát tart fenn. Itt is,/ mint minden városi iskolában, fel-J tűnt nekünk, hogy az iskolától bú-^ csúzó osztályok csoportképen örö-4 kítik meg együttlétüket. Szép/ szokás ez, amit azonban mi né- J metek, nem ‘smerünk. Végül hadd valljam be: legerő-J sebb benyomásként paprikát, a^ vendégszeretetet, a napfényt és a í magyar bort hoztuk el magunk- J kai. A Német Demokratikus Köz-J társaság első szocialista városa^ iskolájának igazgatói asztalánál < rendezgetem gondolataimat, hogy ha hevenyészve is, de elküldjen a magam és feleségem nevében kö- szönetemet a derék nagykőrösi ismerőseinknek, a kedves elvtár­saknak és a megismert pedagó­gusoknak. A hallgatóság \\S\\V\\\\V\V\V\\\\\\>\\\Vv\\\^VWi«\\\\\\\^^^ — Egyik vasárnap érkeztem csa­ládommal együtt az önök városá­ba. Az első percek nagyon meg- erőltetőek voltak. Boldog voltam, amikor a budapesti gyorsból ki­szálltunk, de amikor csomagjaink­kal hegynek fel, hegyről le vol­tam kénytelen egy teher vonaton keresztülmászni, kissé elcsodál­koztam. Bizony gyöngyöző hom­lokkal értem az autóbuszhoz. Most kérdezem meg a nagykőrösi vas­útállomás főnökét: csak a vasutas- napon van az úgy önöknél, vagy rendszerint, hogy a befutó gyors­vonat elébe egy tehervonatot állí­tanak? Minő szerencse, hogy kedves nagykőrösi barátaim városában más kellemetlent nem kellett fel­jegyeznem. A többi sok-sok kelle­mes élményért fogadják Őszinte köszönetemet. Idehaza, szívesen beszélünk és hálásan gondolunk az önöknél eltöltött szép napokra. Nem győzzük mesélni a magyaros vendégszeretetet, fogadó barátaink szívélyességét, a gavalléros ellá­tást. Érkezésünk napján, egyik barát­nőnknél — talán, mert vasutasnap volt — ötfogásos ebéddel vártak. En a harmadik után „streikolni” kezdtem, a mi gyomrunk nem bir- ta a menü végéig. Pedig igazatok van. Aki jót és bőségesen eszik, jól dolgozik, de ennyi étel után tud is inni, mármint abból a nagy- kőrösiből, amit németesen meg­fröccsentve nagyon finom bornak találtam. Csak ámultam-bámiiltam, ami­kor a család legöregebbje, a 87 éves néni szódavíz nélkül itta az erős sillert. A víz a kútba való, nem a borba — válaszolta s talán azt érezhette, hogy a tiszta bor pohár­fenékig való fogyasztása a hosszú élet titka? Ebben a magyar ház­ban nincsenek nagyon oda a krumpliért, mire nagyot néztünk, mert bizony nálunk szeretjük és sokféleképpen készítjük. A drága, de huncut öreg néni azt tartja, hogy „Ha krumplit eszek, nem hallok semmit”. Lám, mi a különbség közöttünk? Ezért, ha Magyarországon valaki j :: :: KÖSSÖN termelési SZERZŐDÉST zöldborsó zöldbab uborka paprika paradicsomra a Nagykőrösi Konzervgyár­ral 1960. évre. '/ Végre megjött a varvavárt íj eső. Esőkabátját, esernyőjét f magához véve a háziasszony íj bevásárló körútra indult. Zse- f bébe tett egy százforintost és j még valamennyi aprópénzt, íj Útja többek között a földmű- íj vesszövetkezet fűszerüzletébe íj vezetett. Vásárlás végén % megtapogatta, megnézte papír- epémét és az apróval egyenlí- í tette ki vásárlását. y íj Útja tovább hivatalokon át, íj két-három óra múlva vezetett íj csak haza. Otthon újra meg íj akarta simogatni százforinto- íj sát, amit sikerült a hónap vé­nyére megtakarítania. A pénz- í nek azonban hűlt helye! y íj Kísérletképpen visszament íj a földművesszövetkezeti bolt- í ba. Reményét vesztve érdek- í lód ölt: találtak-e százforin­tost? íj És mi történt? A becsületes íj kereskedő, Harmath László, a 'íj mérleg alá előkészített pénzt íj örömmel adta át tulajdonosá­énak. Ki sem fejezhető sza­rvakkal az az öröm, amit a |háziasszony érzett, s az a kö- r szönet, amely jogosan megil- í, lett a becsületes, emberséges < kereskedőt. TÖBBET ÉR AZ ARANYNÁL A keddi délutáni mozielö- adásnak szomorú vége volt Varga Etelka gimnáziumi ta­nulóra nézve. A fölgyulladó villanyok fényében megnézte ajándékba kapott kis óráján a pontos időt. Idejében haza­érkezik még. Amikor azonban az utcán újra a pontos időre volt kíváncsi, hiába kereste féltve őrzött kincsét. Hova lett az óra? Hol ke­resse? Választ kérdéseire nem kapott. Csak könnyeit mor­zsolhatta el szeme sarkában. Közben fölcsendült a tele­fon és Faragó Dénes kőfara­gómester tájékoztatást adott az órával kapcsolatban. Lát­ta, hogy egy szemüveges kis­fiú megtalálta és el is tette. Ki ez a kisfiú? Rövid idő múlva kopogtatás hallatszott az igazgatói iroda ajtaján. Gál Ambrus ötödik osztályos fiúcska volt a becsületes meg­találó. Édesanyja a hangos híradóhoz akarta az értékes tárgyat eljuttatni, de az is­kola révén rövidebb úton jo­gos tulajdonosához került az elveszett óra. Faragó mester figyelmezte­tése, a kisfiú és édesanyja magatartása nem mindennapi történet. Valószínű, Varga Etelka sem felejti el, hogy i milyen becsületes fiúcskához', került az ö féltve őrzött kin- i cse. : * Dobi István első osztályos \ tanuló nehezen szokja meg, \ hogy táskáját mindennap ne '■ csak elvigye az iskolába, ha-; nem haza is juttassa. Úgy ] látszik, nehéz volt a táska.j ügy látszik, érdekesebb volt l az utca forgalma, na meg a: közös játék. Le is tette köte- j lező terhét a Kecskeméti út: szélére, és anélkül érkezett: haza. A járókelők között az \ utcán haladt Susula Károly 1 levélkézbesítő és megakadt a; szeme az útszélen heverő ár-; va táskán. Mint édesapa, fel- \ emelte, bevitte hivatalába és \ kezdte keresni jogos gazdáját. \ így akadt rá a kis Dobi 1st-í vánra. Tehát az elveszett j tárgy mégvan, s most azt jo-; gos tulajdonosa a postdhiva- j falban átveheti. ht * í Nem nagy. de igaz történe- £ tek. Egyszerű emberek gon- dosságát. becsületességét árul- ják el. S ez a becsület többet £ ér az aranynál. Mezösiné < — KUKORICÁT ÉS TÖ­KÖT LOPOTT a Barátszilas- dülőbcn Urbán Katalin, Mi­kes Kelemen uíea 1. szám alatti lakos. A szabálysértési hatóság 200 forint pénzbírság megfizetésére kötelezte. — 110 ANYAJUHOT KA­POTT a Rákóczi Termelőszö­vetkezet e héten juhállomá­nya fejlesztésére. Ezzel állo­mányuk 500 darabra emelke­dett. A juhokat természetbeni törlesztésre kapták, s törlesz­tésüket 1962 tavaszán kezdik meg. — 200 FORINTRA bírsá­golta a szabálysértési bírói B. Balogh Sándor Bokrosdülő 6. szám alatti lakost, mert lovát idegen rétre pányvázta és ott legeltette. — 486 HOLDON BEFE­JEZTE a vetcszántást a Sza­badság Termelőszövetkezet és miután mintegy 117 holdon földbe tették az őszi árpát, rozsot és őszi takarmányke­veréket, vetéstervüknek meg­felelően 60 holdon már a bú­zát is elvetették. — NYARSAPÁTHOZ TAR­TOZIK október lo-től kezdve postailag is a veit XII. ke­! rület. Ezzel a közigazgatásilag (is fontos intézkedéssel a ( nyársapátiak régi panasza (nyert orvoslást. ! —JÖVŐRE cgymillió-ötven­(ezer forint felújítási keretet (biztosít a megyei tanács terv­osztálya a lakóházak felújítá- (Sára a Nagy körösi Község- (gazdálkodási Vállalatnak. A (vállalat a felújítási munkála­tokat a tatarozó- és javító- ! részlegével fogja elvégeztetni. ; — LEVELEZÖHÉT lesz ; október 5—11 között. A kül­földön már régen divatos le- jvelezőhetet hazánkban ta- í valy rendezték meg először; !A posta ebből az alkalomból ! emlékbélyeget is kibocsát. A (levelezőhét eszméje a kultu­rális cél mellett abból a ne- ! mes elgondolásból született,' (hogy közelebb hozza egymás- !hoz az elszaladtakat, propa­gálja a megszakadt levélbeli ! kaocsolatok úirafelvételét és jfokozza az emberek írásbeli I érintkezését. Egy pénztárca keresi gazdáját Jónéhány nappal ezelőtt (van már talán két hete is), valaki a KERAVILL-boltban hagyta pénzé­vel együtt a pénztárcáját. A bolt dolgozói várták a tulajdonos je­lentkezését, s mivel idáig nem kereste elhagyott holmiját, szer­kesztőségünket kérték me gr ennek közlésére. A kérésnek szívesen teszünk eleget. Arany-ünnep Nagykőrösön Az idén lesz hetvenhetedik évfordulója annak, hogy a nagy Költőfejedelem, Arany János meghalt. Nagykőrös, melyet ma már országszerte Arany János városának te­kintenek, szép hagyományai­hoz méltóan, az idén is meg- ünnepli az évfordulót. Október 18-án, vasárnap délelőtt 11 óraikor ötszáz diák ajkáról hangzanak fel a költő legszebb dalai. Az ifjúság leg­jobb szavaiéi tolmácsolják Arany jellegzetes nagykőrösi költeményeit: három gimna­zista, a három körösi tárgyút, s az Arany János általános iskola egyik növendéke Arany humoros nagykőrösi köszöntő versét. Ebben a keretben két orszá­gos nevű előadó is megszólal: Vargha Balázs, az Irodalmi Múzeum tudományos munka­társa, Szász Károly unokája, aki az ünnepi beszédet mond­ja és Fodor József Kossutlh- díjas költő Arany tiszteletére írt ünnepi ódájának elmondá­sával teszi melegebbé az év­fordulót. Hisszük, hogy emlékezetes lesz ez az ünnepség is, amely mintegy bevezetője Arany Nagykőrösről távozása száza­dik évfordulójának, ami ugyan 1960-ban esedékes. Ek­kor ünnepeljük Arany nagy­kőrösi szobra felállításának 50. évfordulóját. A mostani ünnepség rende­zésére máris összefogott a város, a TXT és az Arany ne­vét viselő két nagykőrösi is­kola Hisszük, hogy egész Nagykőrös ott lesz a szobor Körül. Dr. Törös László ! Nagy érdeklődés kísérte «csütörtökön délután a sport- ! otthonban Bernát Terinek, a ! körösi fiatalok VIT-küldöt- I tének élvezetes, színes él- «meny beszámolóját. A helyi ! fiatalokon kívül megjelentek (ott az Élelmiszeripari Mi- ínisztérium megbízottai, és a ! Szegedi Élelmiszeripari Is- íkola és Technikum KISZ- ! szervezetének tagjai is. I A széksorokban ülő fiata- i lók szinte együtt utaztak, [szórakoztak VIT-küldöttük- íkel, aki élethűen mesélte i élményeit. ; — A magyar fiatalok — ; mondotta — a világ minden j részéről Bécsbe sereglettek- |kel együtt tüntettek a bé- | kéért és az egész világ né- ; peinek barátságáért. A meg- i nyitót követő napokban je­„Nálunk nincs semmi újság!" Ilyen választ adtak a mi­nap a ládagyárból. Közben mi derült ki? Előző nap igen fontos és sikeres termelési tanácsko­zást tartottak. Értékelték az eltelt háromnegyed év mun­káját, s meghatározták az év utolsó negyedének feladatait. Célul tűzték ki a kongresszu­si verseny fokozását. Ebben az „eseménytelen” gyárban az említett tanács­kozás alkalmából osztották ki a „Szakma Kiváló Dolgo­zója” kitüntetéseket. Okleve­let és egy-egy heti keresetük­nek megfelelő pénzjutalmat kapott Köházi Ferenc anyag­téri csoportvezető, Bársony László szabó-gépmunkás, Klinger József rönkfeldolgo­zó és Rácz László anyagtéri munkás. Ugye, hogy van újság?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents