Pest Megyei Hirlap, 1959. október (3. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-13 / 240. szám

prsr MFC iACirlap 1959. OKTOBER 13. KEDD VALAMIT- SEMMIÉRT? Levelet hozott minap a posta. N. Mária írta Tápió- gyöngyéről. Tele van panasz- szal a levél. Dolgozni szeret­ne, de nincs hol. Járt itt, járt ott, de neki semmi sem sikerül. Kérte a helyi taná­csot, segítsenek. Ott sem ta­lált támogatásra. Anyagi helyzetük nagyon nehéz, rá- jukférne, hogy ő is dolgozzék, pénzt'keressen. Ami a levélből kimaradt Valaki dolgozni akar, s nem tud? Furcsa dolog, a mi vi­szonyaink közepette szinte hihetetlen. Ilyesféle érzések bujkáltak bennem, amikor a levél nyomán Györgyére utaztam. Megyek a tanácshá­zára, keresem az elnököt. Is­merjük régebbről egymást, rögtön a tárgyra térek. — Jaj, megint ez! — mond­ja. — Maga legalább a tize­dik, aki ebben az ügyben jött. Irt már ez a lány a já­rási tanácsnak, a megyei ta­nácsnak, a Minisztertanács Titkárságának, a rádiónak, ki tudja még hová? Számolni is nehéz lenne. — És az eredmény? — Beszéltek vele, én is be­széltem, nem volt semmi eredménye. — Nem értem. — Mi sem értjük, az a baj. Mert ez a lány nem akárho- va akar elmenni dolgozni. Irodába akar kerülni, de ott sem akárminek. Dehát: még a helyesírással is komoly ba­jok vannak nála, nem ültet­hetjük csak úgy oda egy író­asztalhoz, hogy elrontson dol­gokat, mindent összekever­jen. Veszem elő a levelet, hát tényleg: döcög, nagyon dö­cög minden mondat, az „áll” csak egy lábon „ál”, van ben­ne „aztat‘‘ is, s még jópár bukfence a helyesírásnak. — Maguk ugyan nem mun­kaközvetítők — mondom az elnöknek —, dehát segíteni afféle íratlan törvény. Mit kínáltak neki? — Mondtuk, hogy jöjjön idé á ísítócSfaákáMi küldönc­nek, kézbesítőnek, afféle ki­segítőnek. Könnyű munka, ha akarata van, tovább is juthat, tanulhat itt, többre viheti. Kezdeni kell valahol, nem lehet a házat sem a tetejénél kezdeni építeni. — Mi voit a válasz? — Nem fogadta el. ö bi­zony nem fog házalni. Ö nem lesz a tanács postása. Vagy adunk neki irodai munkát, vagy „keressünk mást“. Mert követe’ni tud ez a lány..; — Tulajdonképpen mi sze­retne lenni? Mit szeretne csi­nálni? — Azt hiszem, azt maga sem tudja. De legjobb, ha tőle kérdezi meg ..: Mihez van az embernek joga ? Keresem a lányt. Aprócska házban laknak, nagyon sze­gényes körülmények között. Rájukférne a kereset, mert két öreg, magatehetetlen szü­lőt tart el a lány bátyja a négy hold földből. — Maga írta a levelet? — Én. — Szeretne dolgozni? — Persze, hogy szeretnék. Apám hetven éves, rokkant, anyám hatvan, beteg állan­dóan. Ami a földön terem, az nem minden. — Járt a tanácsnál, igaz? — Voltam. Ott csak beszél­nek! — Tudja, hogy a tanács nem munkaközvetítő? Ha se­gítenek, az már túl van a kö­telességen? Kerekre nyitja a szemét, mint aki soha nem tudottat hallott, s rávggja: — Hát akkor minek vannak ott? Magyaráznám neki, hogy ennél akad seregével fonto­sabb, az egész községet érintő dolog, de inkább hagyom a magyarázkodást, kérdezni va­gyok itt, nem prédikálni. — Kínáltak magának he­lyet? — Persze. De nem fogad­tam el. Nem volt megfelelő. Az embernek joga van meg­választani. hol akar dolgozni! — Mi nem volt a megfele­lő? — Mondták, hogy menjek a téglagyárba. • Fizikai mun­ka. Nem mentem. Meg lépjek be a tsz-be, ott is jól keres­hetnék. Kapálhatok én a ma­gunk földjén is ... — Tulajdonképp mit szer'et- ne csinálni? — Könyvelni. — Ért hozzá? — Nem. Dehát megtanul­nám. * — Számolni szeret? — Nem. — Pedig egy könyvelő so­kat számol. — Akkor az sem jó. Akkor valami mást... — Mit? Meghúzza a vállát, látszik, hogy maga sem tud mit mon­dani. Mert ugye, joga van az embernek megválasztani, hol dolgozzék. De hogy a ma­gasabb munkakörhöz maga­sabb tudás is kell, azt úgy látszik, N. Mária nem tartja kötelességének tudni. Pedig jogok-és kötelességek együtt járnak. Tudni nem. de követelőzni igen ? — Kínáltak magának mun­kát a tanácsházán is. Ha el­kezdi, s tanul közben, akkor később lehetett volna admi­nisztrátor, előadó, amire ké­pes. — Én nem leszek kifutó! — De hát hol akarja kez­deni? — Mit bánom én! Munkás­gyerek vagyok, munkáshata­lom van, miért nem adnak olyan állást, ami nekem meg­felel? A súlyos szavak úgy buk­nak ki a száján, mintha az időjárást szidná. Követelőzik, fogalmakkal — amelyekkel alig-alig lehet tisztában — do- bálódzik, s azzal érvel, ami éppen ellene szól: munkások gyereke. Munkában megöregedett, megrokkant emberek gyereke. Olyan szülőké, akik egész életükben nehéz fizikai mun­kát végeztek, azzal keresték mag a kenyérre valót. Egy­szerű, becsületes emberek a szülők. A lányuk mégis ábrán­dokat kerget, s közben nem veszi észre, hogy saját szüleit becsüli le, mert a fizikai mun­kát becsüli le. — Fizikai munkát nem is vállal el? — Minek? Azt itthon is vé­gezhetek ... A világról keveset tud. Látó­köre szűk. csak a maga kis világát látja, s a maga vélt igazát. Politikai érveket, el­méletet a maga nyelvére for­dít. a maga igazának támoga­tására ferdít el. Követel, de nem érzi kötelességének, hogy adjon is. Valamit akar a tár­sadalomtól, tőlünk, de nem érzi, hagy neki is kell adnia valamit — tudást, tehetséget, hozzáértést, szorgalmas, becsü­letes munkát — viszonzásként a társadalomnak, nekünk. A tanács mindazt megtette, amit megtehetett. N. Mária nem látta be eddig, hogy rossz úton jár, nem látta be, mert nem akarja belátni! Makacs, a magáét hajtogatja, s szid, szapul mindenkit. Mire vár? Csodára? Csodák nálunk nin­csenek. N. Máriáért nem jön hercagfi. s nem várja még a könyvelői szék sem. Most még nem várja. Mert csodák he­lyett nálunk egyetlen „varázs­szer” van: tudás, tudás, tudás. Mindent el lehet nálunk érni, de a magasabb szék elérésé­hez magasabb alapra kell áll­ni. N. Mária még nem látja ezt. De a tények, az. élet előbbrutóbb meg kell, hogy győzzék. Terveit nem kell sutba dobni. Húsz esztendős, még minden előtte áll. Csak rajta múlik, hová, milyen ma­gasra jut el. S ha tud, akkor ugyanúgy megleli a segítő ke­zet, mintahogy most is ott van az mellette. Rajta múlik, hogy elfogadja-e? Mészáros Ottó Az 1961/62-es tanévben gimnázium nyílik Dunakeszin A váci járás községeiből ál­talában a váci gimnázium felé törekednek a tovább­tanulni igyekvők, ez az iskola azonban erősen zsúfolt. Nem­csak Vácott és a járásban az egyetlen általános gimnázium, de a szobj járásban nem lé­vén ilyen tanintézet, onnan is sok gyerek jelentkezik évről évre. A Budapest határán fekvő Dunakesziből szintén sok gyerek jár Vácra, mások meg a közelebbi újpesti gim­náziumba, de most már mind a két iskola csak nagy ne­hézséggel tudja felvenni a vi­déki gyerekeket. Ezért aztán Dunakeszin mozgalom indult, hogy magá­ban a községben nyissanak általános gimnáziumot. Ennek legnagyobb akadálya a költ­séges építkezés lenne. A du- nakesziek mégis megtalálták a módját annak, hogy na­gyobb beruházás nélkül is kö­zépiskolához jussanak. A lé­tesítendő új gimnázium ré­szére kiszemelték a régi alagi községházát, ahol ugv an most lakások vannak. Illetékes he­lyen az épületet elfogadható­nak tartják, s ha a község a lakókat más lakásban elhe­lyezi, hajlandók megnyitni az új gimnáziumot. A községi tanács magára vállalta a la­kók elhelyezését, a község la­kossága és a helybeli nagy­üzemek pedig elvállalták, hogy minden eszközzel segíte­nek az épület átalakításában. Egyelőre az a helyzet, hogy az új gimnázium Dunakeszin előreláthatólag az lößl/1962-es iskolaévben meg is nyílik és tehermentesíti a váci meg az újpesti gimnáziumot. A duna­keszi gimnáziumban ugyanis nemcsak a helybeli, de a kör­nyező községek gimnazistái számára is jutna hely. Doktor lehetsz, ha van elég dollárod I Normális körülmények kö-1 zött háromtól öt évig kell ta- $ nulnia valakinek az Egyesült í Államok egyetemein, hogy a mi doktorátusunknak meg- felelő képesítést szerezzen. Ez \ azonban túlságosan hosszá, $ pénzért gyorsabban is megy. fj Az VSA-ban ugyanis mintegy } 200 magánintézettől is lehet doktori képesítést nyerni — megfelelő összegért. Évenként $ mintegy 750 000 hallgatója van % ezeknek az intézeteknek, ami % körülbelül 75 millió dollár be- J vételt jelent számukra. Mind- % ezért csupán azt a bélyeget ^ kell az intézetnek pénzért vá- % súrolnia, amelyet a diplomák- % ra tesz. | A helyzet már annyira tűr- | hetetlen, hogy számos külföldi £ követség tiltakozott a washing- f toni külügyminisztériumban | az így diplomához jutott és } külföldre küldött amerikai „szakemberek” képzetlensége $ miatt. Egyelőre azonban a ^ kongresszus sem tud mit fenni ilyen intézetek ellen. Hiába, a % magántulajdon szentségét f ilyenkor is tisztelni kell.-------- , I R égi egyiptomi kincsek tűnlek el | y Kairóban harminc értékes £ történelmi emléket jelentő í műtárgy tűnt el ‘á napokban. | Legértékesebb volt köztük ^ Seth isten aranyszobra, vala- ^ mint három aranyozott faszo- ^ bor. Csak nemrégiben tűnt el a kairói múzeumból Tut Ank ^ Amon aranyozott jogara. í 3 Egy hónapot töltött az Adriai-tengeren két magyar béka- ember, Rádai Ödön és Weidinger Mária s gazdag zsák­mánnyal tért haza. Csaknem három mázsa értékes kagy­lót, lábasfejűt és balszálíítmánst hoztak. A tudományos kutatók már megkezdték az értékes szállítmány fel­dolgozását (MTI-foto — Patkó Klári felv.) 2 .XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXV» Példamutatóalt megoldatták a szobi járás gyiimölts­Gondoskodtak a lakosság téli szükségletéről is Mindig sok volt a panasz a Dunakanyar üdülőhelyein az élelmiszerellátás miatt. Nem­csak a felszabadulás után, előtte még inkább. Némi ja- .vulást, de nem elégséges vál­tozást hozott az állami és szövetkezeti kereskedelem tér­foglalása a Dunakanyarban. Errefelé a szövetkezeti bol­tokat a Szövetkezetek Pest megyei Központjának váci el­osztója látta el zöldtermékek­kel. Ennek az elosztónak azonban akkora környéket kell ellátnia, hogy feladatát képtelen volt teljes mérték­ben jól elvégezni. Áruellátá­sa ritkán volt elegendő a hatáskörébe utalt nagy terü­letre. A Dunakanyar jobb ellátása céljából az idén elhatározták, hogy Nagymaroson új elosz­tóhelyet létesítenek. Erre azonban csak a nyár köze­pén kerülhetett sor, mert csu­pán akkor készült el a nagy­marosi vasútállomás terüle­tén az újonnan emelt raktár- épület. Az új elosztó augusz­tus 5-én megkezdte működé­sét. Az eredeti elgondolás sze­rint a nagymarosi el­osztó a Váctól északra, a Duna bal partján fekvő üdülőhelyeken kívül Visegrádon és Dunabog- dányban napi 20—30 má­zsa árut értékesített vol­na. Ennek megfelelően Vass Ká­roly, a kirendeltség vezetője mellé három alkalmazottat osztottak be. Nem tellett bele azonban két hét sem, máris kiderült, sokkal több árut ké­pes eladni a nagymarosi el­osztóhely. De kiderült sok minden más is. Elsősorban az, hogy a szobi járás szövetke­zeti bolthálózata szintén igé­nyel árut, a községek ellátása ugyanis eddig nagyon gyön­ge volt. Továbbá az is kide­rült, hogy a járás távoli' és forgalmon kívül eső községei sok minden terméket nehezen vagy egyáltalán nem tudnak értékesíteni. Ezért aztán he­teken belül felvásárló is lett az elosztónak indult nagyma­rosi kirendeltség. Vass kiren­deltségvezető bejárta a kör­nyéket és eredményes piac­kutatást végzett. Nemcsak a vásárlók igényeit tanulmá­nyozta, eladókat is bőven ta­lált. Felfedezte például, hogy Kemencén sok őszibarack terem, de nincs rá vevő. Felvásárolta az őszibarac­kot és abból három vagon nyomban exportra került. Augusztus végén elhatá­rozták, hogy öt vagon szilvát vásárolnak fel. Mire október elsejét muta­tott a naptár, már 60 vagont vettek és ebből 37 vagont vit­tek ki külföldre. Az eredetileg tervezett 20— 30 mázsa áruból hamarosan napi 200 mázsa, a három al­kalmazottból pedig. 40 letféa a kirebdeltséig,' rencielkézésére bocsátott "egyetlen teherautó helyett ma már egész autó­park, hét kocsi szállítja na­ponta a vasúton, teherautóin érkező árut a járás legtávo­labbi falvainak szövetkezeti boltjaiba is. Reggel az előző nap megrendelt árut szállít­ják ki, a déli órákban pedig a délelőtt folyamán beérke­zett friss áruval raknak még egy-két kocsit. Ezek a teher­autók végigfutnak az egész járáson, rendelés nélkül min­denütt annyi árut hagynak ott, amennyit a boltvezető át­vesz. A kirendeltség különben a lakosság téli szükségletére is gondolt. Hét régi, üresen álló tágas borospincét bérel Nagy­maroson és ezekben tiz vagon burgonyát, há­rom vagon hagymát, 130 mázsa zöldséget. 100 má­zsa káposztát és kel­káposztát tárol. Téli a'ma tárolásáról most gondos­kodik. Vass Károly kirendeltség- vezető mostanában a járás termelőszövetkezeteit látogatja. Mindenütt arra igyekszik rá­beszélni a tsz-vezetőket, ren­dezkedjenek be zöldségter­mesztésre is. És termeljenek minél több paprikát, amiből nagy a fogyasztás, de ez idő szerint Dabasról szállítják a szobi járásba. Hogy jövőre a Dunakanyar üdülő vendégeinek ellátása kitűnő lesz, azt ezek után már mondani sem kell. Meg keli állapítani azonban, hogy a nagymarosi kirendeltség munkája nemcsak figyelemre méltó, de példamutató • és megfelel a valódi szocialista kereskedelem iránt támasztott követelményeknek: felkutatja és bőségesen ellátja áruval a rosszul ellátott fogyasztókat, ugyanakkor a termelést a szükségleteknek megfelelőén irányítja. Olyan árut igyekszik ter­meltetni, amiből nagy a kereslet. örvendetes lenne, ha a nagy­marosi példát mindenütt kö­vetnék megyénkben, hiszen nemcsak a szobi, más járás­ban is akad még áruval gyen­gén ellátott zöldség- és gyü- mölcsbolt. SZÜRETI PARÁDÉ SOLYMÁRON Betyárok jártak a község- % ben. Pántlikás paripákon, dí- % szes ruhákban jöttek. Hoztak % magukkal tüzes szemű csösz- lányokat, hetyke falubírót, % szamarat cigányokkal, s még $ bohócról sem feledkeztek meg. Érkezésükről jó előre hírt ad- tak, így hát várta is őket a falu népe, legkiváltképy a í gyerekek. y Lett is aztán üdvrivalgás % vasárnap, amikor a kíváncsi £ nézősereg előtt fönt a temp- ^ lomtéren megjelent az első ^ betyár. Bőgatyás legények, £ magyarruhás lányok vágtat- '/ tak utána, majd a bírót hozó f hintó tűnt fel a kanyarban, f A lelkes nézők jóformán fel j sem ocsúdtak első ámulatuk- ból. mikor egy lekváros ka- ? nalat forgató piros ruhás bo­il, hóc ugrott a fehérnépek közé. ^ Közben a vándorcigányok '• is berobogtak, hol leugráltak, hol meg felkapaszkodtak a rozoga szekérre. A zenekar vidám indulókat játszott, s csak á szamár makacsolta meg magát. Az istennek se akarta követni a lovakat. Ez persze csak újabb hahotát váltott ki a nézőkből, de a bohócok sem estek kétségbe, meg-megtolták néha a ma­kacs állatot. — Gyertek, sógor, közeled­nek! — kiáltották itt is, ott is az utcán ácsorgók az udvaron levőknek, s azok meg nem sajnálták félbehagyni a szőlő- préselést — mert ugyebár szüreti felvonulás csak egy­szer esik esztendőben. Solymáron meg egyszer se esne talán, ha nem lenne KlSZ-szervezet. Amint Bur- za Imre KISZ-tillzár elmond­ta, a községben 1948-tól 1957- ig nem követték ezt a ha­gyományt. Csak azóta rendez­nek szüreti felvonulást, ami­óta a KISZ megalakult. Im­máron ez a harmadik alka­lom — s eddig nem is val­lottak szégyent a solymári fiatalok. Ez a felvonulás sikerült ed­dig a legjobban. Schwarc Má­ria, a betyárnak öltözött gim­nazista éppúgy ülte a lovat, mint Sokácz Jóska. Matuska Máriát meg Pálfalvy Évát még talán szüleik sem ismer­ték fel a cigányjelmezben. László Endrét is sokan ösz- szetévesztették a faluban élő Jancsi cigánnyal. A bohócok­ról, Urbán Laciról meg Nagy Laciról a „szakértők” megállapították: még a Fő­városi Nagycirkuszban is fel­léphettek volna. Nem tudni, hogy Dorozsmai Pista hány gyerkőcöt mázolt össze lekvárral — egy bizo­nyos, a felvonulás egyik XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXNXXXXXXXX'^ sztárja ő volt. Persze, a töb- j bi fiatalról is lehetne beszél-$ ni, hisz valamennyien arra törekedtek, hogy emlékezetes % délutánt szerezzenek a község % lakóinak. ^ A felvonulással perszei nem fejeződött be a szüreti í parádé, az igazi dínom-dánom f még csak azután kezdődött a f kultúrotthon feldíszített tér- j meiben. A fiatalok táncra per- 4 dűltek, a leleményes csősz- J lányok közben a mennyezet- $ re szerelt lugast vigyázták. $ Nagy Jóska lett az első áldó- ^ zat, öt fogta el kifli-„lopáson” $ Duba Erzsi. A sikertelen $ vállalkozásért le is kellett fi- ^ zetnie a legénynek a három ^ kemény forintot. így döntött % a bíró. Strack János zenekara % se hagyott maga után kívánni $ valót: egymás után játszotta a % közkedvelt polkákat. Mire £ besötétedett, megtelt a terem, fj s éjfél után 2-ig abba se'' hagyták a táncot a jókedvű 'j szüreti bálozók. V Súlyán Pál :í A békaemberek zsákmánya

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents