Pest Megyei Hirlap, 1959. október (3. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-09 / 237. szám

VÁCI NAPLÓ Hírünk az országban Amikor a Népszabadság em­lékezetes cikke „az éliizemek városának” nevezte el (és jog­gal) Vácot, egy kicsit mindnyá­jan büszkék voltunk, akik itt élünk, e történelmi falak kö­zött. Énnek az írásnak hosz- szan tartó visszhangja volt; még hónapok múlva is ezen a néven emlegették lakóhelyün­ket távol élő ismerőseink. Azóta is alig múlik el egy hét, hogy országos, nagy lapok hasábjain ne találkoznánk Vác nevével. Az utóbbi időben a rádió is több ízben foglalkozott üzemeink életével, riportot kö­zölt a főtérről és ifjúsági rova­ta rendszeresen beszámol úttö­rőházunk minden eseményé­ről. Legutóbb a Hétfői Hírek szá­molt be épülő cementgyárunk­ról. A Rádióújság jóízű humor­ral mesél el egy epizódot a vasútállomásunk kultúrtermé­be szerelt televíziós készülék­ről s még a Ludas Matyiban is találkozunk váci vonatkozású írással, ha kissé csúfondárosan is élcelődik a „felfelé folyó" öreg Dunáról. S ha elolvassuk a Népszavá­ban Adám László írását: ho­gyan lett élénk munkásváros a múlt klerikális kisvárosából — rájövünk arra, hogy az ideté­vedt idegen milyen újszerűén tudja bemutatni mindazt, ami mellett mi a megszokás közö­nyével haladunk el naponként. Az említett írás, az őszinte lel­kesedés hangján már a félszáz­ezres lakosú Vác képét bonta­koztatja ki és adatok sokasá­gát felsorakoztatva beszél ar­ról, hogy a nagymúltú város jövőjét formálja és előretekint azon az egyenes úton. amelyen haladva a kisvárosból fejlett iparú és — szép fekvése mel­lett — egyben fürdőváros jel­legű középvárossá alakul át. A legutóbbi tanácsülésen is szinte alig győztük követni a végrehajtó bizottság elnökének tartalmas, adatok sokaságát tartalmazó tájékoztatóját, amelyben az utolsó három esz­tendő nagyszerű vívmányait, elért eredményeinket ismertet­te. Becsüljük meg fejlődésünk állomásait. Ne menjünk el kö­zömbösen új létesítményeink, növekedésünk, erősödésünk mind gyakrabban jelentkező eseményei mellett. Mint kotlós a csibéivel, úgy fest a látvány a magaslatról, amiint a hatalmas toronydarut s a körülötte futkosó dömpe­reket, teherautókat nézi a szemlélődő. Épül a Dunai Ce­ment- és Meszmű! Tóth Libá- riusz főépítésvezetö Készsége­sen tájékoztatja olvasóinkat a hatalmas arányú munkáról. Milliárdos építkezés folyik itti Sok száz család kenyerét teremtjük meg s vele együtt az ország legnagyobb cement- művét. Felszerelése a legkor­szerűbb lesz. Kazánjai olaj- tüzelésűek lesznek. Kapaci­tása: évi egymillió tonna! A DCM egymaga 1963-ban any- nyit termel majd, mint az or­szág összes cementgyárai je­lenleg. * Körülnézünk a körülbelül 200 holdnyi területen. A lai­kus még nem lót más;, csak a kotrókat, autók és dömpe­rek seregét, néhány falat, vas­vázat es faállványokat, de Bartók főmérnök már a jö­vőbe lát es azt is tudja, hogy mi lesz? A Duna felé tekintő markos munkás szemében már képzeletben kirajzolódik a majdani kikötő felé vezető út képe, melynek végén, a Büki-öbölben forgolódnak majd a Sztáldnvárosból érke­zett, kohósalakkal megrakott uszályok — amiből salak­cement készül itt. Visszafelé a Vasmű részére kohókövet visznek majd. Az út közeli torkolatánál épül egy valósá­gos barakkváros. 38 barakkban körülbelül 2000 ember él itt majd. Orvosi rendelő, népbolt, fürdő, cipészműhely, borbély- műhely, kultúrterem teszi ott­honossá az itt lakók életét. Szembefordulva az északi széllel, látjuk a két teher­pályaudvar részére kijelölt helyet, ahol 8—8 vágányon bonyolítják majd le a forgal­mat. Kissé jobbra a drótkö­télpályát, amely a Sejce fe­letti két bányából fogja on­tani a most még pihenő tö­rőmű által összezúzott mész­követ. Silók, - tárolók itt, ke­mencék ott, amott raktárak, csomagolok — mutatja kísé­Befejezéshez közeledik a képcsőgyár építése A váci TV képcsőgyár fel­építése és a szovjet fénycső- program végrehajtása komoly feladatot jelent az Egyesült Izzó számára. E feladatok sikeres megoldása nem kis mértékben múlik a gépszer­kesztés és vele kapcsolatban a mintagépgyár munkáján. A televíziós képcső-program­mal kapcsolatban gépszer­kesztési munka tulajdon­képpen már nincsen. A fel­adat lényege most az építés, gyártás és szerelés közben felmerülő nehézségek legyő­zése, gyümölcsöző kooperá­ció fenntartása a VTG-vel. Mint ismeretes, a váci kép­csőgyár építése sikeresen ha­lad a befejezés felé. (Az „Iz­zó” című üzemi lapból.) — Jobb későn, mint soha! — tartja a közmondás és ebben az esetben is igaza van. Erre gondoltunk, amikor katalógus­sal a kezünkben nézhettük vé­gig Végh Dezső kiállított ké­peit. A katalógus eddig nem volt szokásban a váci Vak Bottyán Múzeumban. Ezért vettük örömmel tudomásul az „újítást”, mert a képjegyzék nemcsak vezet: emlékeztet, tu­dósít a megrendezett kiállítás­ról és a jövőre nézve krónikás is. Enélkül nem szabad a jö­vőben egyetlen tárlatot sem megrendezni. Végh Dezső kiállítását is úgy néztük, mintha még nem láttunk volna tőle semmit. Azért néztük így, mert régeb­bi tárlatairól nem maradtaik jegyzetek, katalógusok, amely segítette volna emlékezetün­ket. A kiállítást Artner Tivadar művészettörténész nyitotta meg és a képek nyomtatott jegyzékében is n méltatja Végh Dezső munkásságát. Végh Dezső azon szerencsés képzőművészek !közé tartozik, akiknek módjukban állt kül­földi utazásokat tenni már ifjú éveiben. Láttak, ismerkedtek, tanultak. Ez a lehetőség erő­sen tükröződik kiállított mun­káin. A húszas-harmincas években Olaszországban, Fran­ciaországban élt. Ez a körül­mény — alkotásain keresztül megállapíthatjuk — egy életre szóló élményt jelentett számá­ra. Vérbeli, kiforrott művész. Sokoldalúságát a kor- és élet- körülményei alakították ki. Plakátokat, könyvillusztráció­kat, könyvborítékokat, grafi­kákat, festményeket, textil­mintákat láttunk tőle. Plakátjai közül: Martini, Dam Publicité; az illusztrá­ciókból De Coster: Thyl Eulen- spiegel, Mexikói novellák; gra­fikái közül Breda: A gyárvá­Tűnődés az őszben A tűnt nyarat, a régi álmot Visszavárjam-e még? A sárga kert már elvirágzott Ködös az őszi ég. A csókodat, simogató sód Visszavárjam-e még? Nincs jöttöd már, nincs bű- csúzásod A szívem árva rég. A fák tövén a gyöngyvirágot Visszavárjam-e még? Az eső hull, a föld beázott — Már csak a lámpa ég. Móritz Valéria Híradás 19 új könyvről MOST ÉRKEZETT VÄCRA: Móricz Zsigmond: Tanulmányok, cikkek, Katona József: Bánk-bán, Barta Sándor: Pánik a városban, L. Frank: Jézus tanítványai (Szép- irodalmi). — Radnóti Miklós: 1909 _1944 (Magyar Helikon). — S zabolcsi Miklós: Költészet és korszerűség, Goda Gábor: Családi kör, Komlós Aladár: Harlemi árnyak (Magvető). — Olbracht: Átok völgye, Fühmann: Bajtársak (Európa). — Cicero: Válogatott művei, Barabás Tibor: Egy nép nevelői, Infeld: Einstein műve és hatása korunkra, Halász Előd: Thomas Mann (Gondolat). — Far­kas Zoltán: Egry József 1883—195-1 (Képzőművészeti). — Nyikolkuv: Megérdemelték a boldogságot, Pásztor Árpád: Muzi (Móra). _ T öbben: A 75 éves Magyar Állami Operaház (Operaház). — Erdélyi— Tengerdi: Permetezés, porozás (Mezőgazdasági). Korszerűsítik a Váci Kertészeti Vállalatot A Kertészeti Vállalat korszerű, új üvegháza (Fényszöv foto, Vác) A volt Belga-kert államosí­tása során létrehozott Váci Kertészeti Vállalat az elmúlt években bizony nem tartozott éppen a jól gazdálkodó he-, lyi vállalatok sorába, hiszen az elmúlt négy évben rend­szeresen veszteséggel zárta az évet. Ennek egyik oka az volt, hogy a belgák által 1901-ben épített termelőegysé­gek elavultak, korszerűtlenné váltak. A városi tanács végrehajtó bizottsága — látva az új ve­zetés alá került vállalat ez évi eredményeit — további segítséget kívánt nyújtani ah­hoz, hogy anyagi eszközökkel segítse annak felfejlesztését. A tanácstól kapott pénzen jelenleg átépítés alatt áll egyik legnagyobb üvegházuk, amelyben a vállalat — szinte országosan egyedülálló, nagy mennyiségben — termeli a menyasszony csokrokban oly közkedvelt kallát. Ebben az évben állította a vállalat üzembe a legkorsze­rűbb öntözési módszert bizto­sító „esőztető berendezését”, amelynek segítségével az ed­digi öt-hat holddal szemben szükség szerint 35 holdat is öntözhetnek. Az esőztető nem­csak sok, eddig csatornaépí­tésre fordított munkaidőt takarít meg, de lehetővé te­szi, hogy olyan termelési ágakkal is foglalkozzék a vál­lalat, amelyek sokkal jövedel­mezőbbek, mint az eddigiek (például virágmagtermelés- sel). Fényképünkön egy új, a harmadik negyedévben fel­épített korszerű, minden kö­vetelménynek megfelelő, szét­szedhető blokkházat látha­tunk. A mezőgazdasági kiállí­tás egyik kertész szenzációja volt ez a ház, amely már üzembe is van helyezve a váci vállalatnál. Jelenleg krizantémot termelnek ben­ne; jövőre már szebbnél szebb rózsafajtákkal telepítik be. Ez a ház — a vállalat számításai szerint — minimá­lisan 40 000 forinttal növeli évi bevételüket. A vállalat helyes irányú tö­rekvéseit jelenti az éppen most próbaüzemeltetés alatt álló, olajtüzelésű fűtőberende­zés is, amely segíti megoldani az eddigi nagy téli problémát: az üvegházakban biztosítja majd a szükséges hőmérsék­letet. A próbaüzemeltetés végleges eredményétől füg­gően még ebben az évben áttér a vállalat valamennyi kazánjával az olajtüzelésre, amely nemcsak korszerűsége és nagyobb fűtési biztonsága miatt előnyös, hanem jelentős anyagi megtakarítást is jelent a vállalatnak. — közg — Munkástestvérek segítsége Vdcbottyán lakosai a jobb jövőért dolgoznak Az 1932-ben meg­jelent Pestmegyei Címtár 287. oldalán ezeket olvashatjuk; „Váebottyán köz­ség. Lakói tótok, akik a föld silánysága folytán gyenge vi­szonyok között élnek. A község földterüle­te 1885 hold, ebből 1055 hold nagybir­tok.” Az elmúlt 15 év alatt Vác- bottyán lakossága is megmu­tatta, hogy nem ismer lehe­tetlent. Az úri nagybirtok felszámolása után virágzó szőlő- és gyümölcsgazdaságot terertitett a község határá­ban. Ez év tavaszán ismét na­gyot léptek a haladás útján: a falu dolgozó parasztsága megalakította a Petőfi Terme­lőszövetkezetet és szocialista községgé tette Vácbottyánt. Az akkori határozat sze­rint a közös munkát csak a betakarítás után kezdték vol­na el. A dolgozó parasztság közösségi érzése azonban már sokkal előbb megmutatkozott: Naponta: 40000 tégla sítése folytán pedig új kutat létesítenek. § Az egész azzal kezdődött, ! hogy egy szép októberi dél- ! után felkerestem a Mezögaz- ! dasági Technikum Honvéd v utcai diákotthonát, hogy az \ iskolaév kezdetén beszámoljak i az itt élő diákok mindennapi § életéről. A kollégium igaz- \ gatója a napost és a kollégiu- ^ mi titkárt adta mellém kísé- \ Tőül; tőlük én is fesztelelteb- § bili kérdezgettem, érdeklőd- ^ lem. ^ Sorban kezdvén a diákott- ^ hon megtekintését, első utam ^ a lányok szobájába vezetett ^ Tágas, szépen rendezett he- ^ lyiség tárult elém. Minder, ^ ágy „katonásan” vetve, az éj- ^ jeli szekrények tetején virá- ^ gok, kis emléktárgyak dísze- ^ legnek. Az ágyak fejénél ma í; guk hímezte díszpárnák vál Jj tozatos színei. A padlón sző nyeg, az asztalon csipketerí $ tő, a falakon képek és a; A Váci Mészhomoktégla­gyárban serényen megy a munka. Kell a kiváló — 180 kg/négyzetcentiméter felületi ; nyomású — mészhomoktégla. $ Csak a földművesszövetkeze- : teknek napi 20 000 darab a ; szükségletük. A gúlákba ra- ; kott fehér tégla nem is pi- : hen sokáig a gyár udvarán, > mert nincs az a mennyiség, ; ami el nem fogyna. Várnai > Mihály gyárvezető arról tá- I jékoztat, hogy a kapacitást I túllépi a kereslet. 40 000 da- : rab tégla naponta bizony ke­vés, pedig ennyit gyártanak. Az üzem törzsgárdája most kezd kialakulni. Sok jó dol­gozójuk közül kiemelkedik Gelencsér Imre keverődob­kezelő. Átlag 1500 forint a keresete. A kis üzem kevés embert foglalkoztat, de mégis fejlődik. Három segédmun­kásuk letette a fűtővizsgát. A közeljövőben új munkás- szállót és ebédlőt kapnak a dolgozók, Az üzem korszerű­Láfogatás egy diákotthonban ágyak tulajdonosainak fény­képes névjegyei. Minden na­gyon rendes és otthonos ebben a hálószobában. Meg is di­csérem őket, de ők mentege­tőznek. — Óh, csak látta volna két nappal ezelőtt, még rendesebb volt. Míg elfogadom a helykíná­■ last, a napirendről érdeklő­: döm. Háromnegyed hatkor van ■ az ébresztő, utána torna, i majd szilencium és a bösé­- ges reggeli következik. Az is­- kólából való visszatérés után- ebéd és másfélórás kimenő- várja a diákokat. Négytől hé­- tig tanulás a tanulószobában.- Vacsora után a jó tanulók- visszakérdezik a leckét, a z diákotthon tanácsa pedig ér­tékeli a napi munkát, ismer­teti a másnapi feladatokat. Szombatonként filmvetítés van, vasárnap hosszú kime­nő. A változatos napirendről még nem mondtam el min­dent, mert a fiúkat nem ta­láltam a szobájukban, az ud­varon futballoztak. Készül­tek a rangadóra. Miután jó tanulást kíván­tam Kovács Márta naposnak és Vrbovszki Erzsébet kollé­giumi titkárhelyettesnek, két kísérőmnek — Kovács Jó­zsefhez. a diákotthon igazga­tójához tettem fel kérdései­met. — A diákotthonban önkor­mányzat van, azaz a diákok­ból és néhány nevelőből ala­kult kollégiumi tanács intézi \ az itt lakó tanulók ügyeit, ^ fegyelmez, megdicsér, segíti % a lemaradókat, értékeli a ^ munkát. Mindezek mellett ^ most szeretnénk a politikai % nevelőmunkát is fejleszteni, $ hogy a „Szocialista Kollé- ^ gium” kitüntető címet meg- $ nyerjük. — Dicsérő lapocskát látok £ itt az asztalon, milyen célt £ szolgál ez? $ — Ezt a dicsérő lapocskát £ havonta kapják azok a diá- £ kok, akik a legtöbb ötöst 0 szerzik, vagy a közösségi £ munkában élenjárnak. A dí- £ csérőlap egynapi rendkívüli ^ szabadsággal jár, tovább nő- ^ véli a diákok tanulási és ^ munkakedvét. A munka £ megbecsülését éreztetve segíti £ a szocialista kollégium meg- ^ valósítását. 6 (berczeli) í tíz hold rétet már közösen kaszáltak le és szintén kö­zös munkával rakták kazalba a tavaszi hónapokban már közösen vetett baltaeimot és lucernát. Galló Pál tsz-elnök szívén viseli a tagság, a tsz sorsát. Az új községi egészségház előtt találkoztunk vele. — Sokat köszönhetünk a váci dolgozóknak — mondta elismerőleg beszélgetésünk so­rán. — A Híradástechnikai Anyagok Gyárának dolgozói hozták rendbe szombat-va­sárnapi társadalmi munkával az egészségházat. Nemcsak beszélnek, cselekedetükkel is hitet tesznek a munkás-pa­raszt szövetség mellett. Az egészségházban 12 000 forint értékű társadalmi munka fek­szik. Ezenfelül kitisztítottak, kimeszeltek egy 20 férőhelyes istállót és hozzá három ki­sebb istállót. • — Alkotmányunk napja so­káig emlékezetes marad — toldja meg Muka István tsz-tag. — A tsz vezetősége közös ebédre hívta meg az üzem dolgozóit és a termelő- szövetkezet tagságát. A bor mellett összebarátkoztunk. Ök is meghívtak minket no­vember hetedikére. A gyár KISZ-fiataljai minden este itt vannak, segítenek a mun­kában. A kultúrteremben már közös előadást is tartottak a község fiataljaival. A közeli napokban a „Cigány” című népszínművet adják elő; együttesen. Megtudjuk azt is, hogy megindult a gépi erővel való szántás és közös lovakkal a vetés. Ha megállunk egy- egy tsz-taggal beszélgetni, mindegyik dicséri a Híradás- technika dolgozóit. Név sze­rint ismerik Nyilas igazgatót, Szalai Antalt, Jankó Gyulát, a gyár dolgozóit, akik önzetlen munkájukkal viszik előbbre á parasztság jövőjét. Pusztai Ede Milliárdos építkezés ci Puncs! Cement- és Mészmánél Sok száz családnak ad kenyeret a Naszály mészköve rom, hogy szinte latom is már képzeletben a hatalmas gyárat. Kevés még a kézzel­fogható, de minden, ami jtt lesz, már a szakemberek eszé­ben — és szívében — van. Hogyne lenne benne, amikor már annyiszor megnézték a terveket, hogy egyik-másik kirojtosodott, pedig csak jú­liustól folyik a komoly munka. ¥ A baráti államok összefogá­sának szép példáját látjuk itt. Csehszlovák barátaink vil- lamosáramával dolgoznak a zúgó villanymotorok. Szovjet és NDK-daruk és kotrók, cseh Skoda-hengerlők búgnak s a Német Demokratikus Köztársaság szakemberei ter­vezik és szerelik fel a mű gépi technikai berendezéseit, nemsokára. * Ma csak szerény kantin, benzin és gázolaj gőze, pirosló falaik, hatalmas árkok, gödrök és szárazabb napokon 20 mé­ter magas porfelleg jelzi, hogy itt lázas munka folyik. S ahogy mélyülnek az árkok, emelkednek a falak, nyújtóz­nak az új bekötőutak; úgy simulnak el sorra a ráncok a vezetők és munkások homlo­kán. S majd ha kész lesz a híres Dunai Cement- és Mész- mű. a gondterhelt ráncok he­lyére fényes mosoly kerül: az alkotás diadalának büszke mosolya; Bubellai Béla Reflexiók Végh Dezső kiállításához ros, Breda: Autógyári munká­sok, Pilisi hegyek, Akt-tanul­mány; a festményekből: öböl Liguriában, Uzes, Montmartrei terecske azok, amelyek méltán felköltik az érdeklődést és fi­gyelmet érdemelnek. Tihanyi Ernő

Next

/
Thumbnails
Contents