Pest Megyei Hirlap, 1959. október (3. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-06 / 234. szám

MS*

MEGY

'zfCirlciP

1959. OKTÓBER 6. KEDD

DÚVAD- a ceglédi Kossuth Termelőszövetkezetben

lét a büszkeség. Nem kis dolog az, hogy éppen rájuk esett a választás, s az még inkább nem kis dolog, hogy a szövetkezet dolgozói közül több mint húszán viszontlátják majd magukat a mozi vásznán.

A kamera mögött Szécsérty

N\\\\\\\\\\\\\\W^^

;

nünket Coi vantes világhírű j Don Quijote-jára, ha ezúttal ; modernebb változatban talál-J kozunk is vele. Brush szél-; malomharcot folytat az aine-j rikai élet visszásságai ellen,! változtatni azonban ő sem; tud rajtuk. Nem tudhat, mert í maga az író seru jut tovább í hősénél és a maró hangú kri- ä tikánál, maga sem látja, nem \ is láthatja a kivezető utatj Wilder szerint — legalábbis; regénye szerint — osztályok,; osztákyhaic nem létezik; ő; csupán egyesek életét szem-! léli, s azon akar változtatni! — a társada'om megváltozta- í tása nélkül. De ha az őszintéi hangú bírálaton nem jut is í tűi a szerző, azt olyan ke- ; gyetlen iróniával teszi, hogy í regénye olvasása után nem; lehet napirendre térni azok; felett S ha az író nem tett < többet, csupán tízezreket döb- i bentett rá az élet visszássá- ■ gaira, már akkor is neme? í célt szolgált: a társadalmi ha- í ladás szolgálatába állt.

— P — '

míg a rendező jónak találta és engedélyt adott a felvételre.

így megy ez már napok óta. Reggeltől a késő délutáni órákig. Mikor milyen időt, világítást kíván a forgató- könyv.

Két jelenet között beszélgetünk a film alkotóival.

£ Fábri: A film Sarkadi Im- re néhány esztendővel ez- } előtt megjelent Dúvad című \ novellája alapján készül. A film alapmondanivalója azo- f nos a npvella alapmondaniva- Í lójával, formai megoldásában \ azonban jelentősen megválto- J zott. Mint a film forgatóköny- % vének írója, helyesebbnek ta- \ láltam a végső történés átala- \ kítását is, mert így érthe- \ több és emberibb a mondani- % való kicsengése.

$ Bessenyei: Szép. de nehéz % feladat Ulvecki Sándor (a $ dúvad) alakjának megformá- \ lása. Régen volt már ennyire í „testhez szabott” szerepem. J Szenvedély és lázongás VI- vecki egész élete, sötét szí- % nek kellenek megfestéséhez, de remélem, sikerül.

£ Ezzel véget is ér a beszél- £ getés. mert int az operatőr: a ^ nap állása most a legmegfele- ^ lőbb. hogy filmszalagra rög- ^ zítsék a következő jelenetet. £ Búcsúzunk tehát: további jó f munkát, újabb sikeres magyar $ filmet!

* (Szöveg: Prukner, foto: Gábor)

dott neked Bíró elvtárs a Poloskáról? Mi?

Koletár: Hogy két tarisznya zabot adjak neki...

Kialszik a jupiterlámpák fénye, vége a jelenetnek. Három rövid mondat csupán, mégis közel fél órába telt,

í sebb fajta csatatérhez hason- ; iít. Mondja is az elnök ag- • godalmas arccal, hogy bele- : telik néhány napba, míg újra ; helyreáll a rend, a megszo- ; kott kerékvágásban folyik to- : vább az élet. Mondja, de | közben majd szétveti melMihály operatőr. Mellette Fábri Zoltán, a rendező, éppen utasítást ad a két színésznek.

Fábri: Több élettel, dinamikusabban, Ferikém! — fordul Bessenyeihez.

Bessenyei: Aztán mit mon$ A cím talán kissé meghök- £ kentő, de igaz. Itt, a ceglédi £ Kossuth Termelőszövetkezet- ^ ben forgatják ugyanis a Dú- í vad című új magyar filmig dráma külső felvételeit. A ? gazdaság, de különösképpen a lóistálló környéke egy kist

,,Befogd a szád! Felelős vagy, hogy ez a ló megkapja mindennap, ami jár neki!” (Bessenyei, Koletár)

hogy milyen volt a csecsemő j Morell, az iskolás Morell, a ; krikettcsapat-kapitány Mo- \ rell, a frakkos Morell, az okos*, \ erős, boldog Morell!!!

Nem, nem folytatom to- \ vább, mert fáj a-, szívem a \ shaw-i Morellért, a shaw-i \ mondanivalóért, a shaw-i ta- \ nulságokért, amelyek elbúj- j tak, amelyeket elbújtattak a 1 megváltozott Morell szentes-1 kedő, alakoskodó figurája \ mögé.

Ami mégis Shaw-é ebben: az előadásban, az Candida \ szerető, megértő, megbocsátó bölcs asszonya (Olthy Magda) és Burgess, az após (Monyai Lajos). Candida azonban Morell nélkül nem egész ember, ezért nem bonthatta ki Olthy sem mindazt, ami ebben a figurában rejtezik. Mányai szerepe már nem annyira kötött a paphoz, így a durva üzletember, a gátlástalan pénzkergető a maga valóságában jelent meg a színpadon.

Ez azonban ne vigasztaljon. Kedves Színházlátogató! A Katona József Színház, Vár- konyi Zoltán és Major Tamás ezúttal adósod marad, nem is kevéssel, magával - Shaw-val!

Részvéttel üdvözöl egy hitelező a sok kcziil.

Garami László

nyi és Major a megmondhatója!), a harmadik felvonás fináléjakor pedig — amikor Candida azt sorolja, miért marad meg mellette — a pap valósággal ripacsot játszik.

„El kellene jönnie velünlc, Eugene — mondja az asszony a fiúnak —, hogy láthassa ott a család szemefényének, a család büszkeségének (Morell- nek) fényképeit. James csecsemőkorában! A világ legcsodálatosabb csecsemője! James, amint az első iskolai jutalomdíját tartja a kezében, nyolcéves felnőtt férfikorában! James, mint a krikett- csapat hős kapitánya! James első frakkjában! James mindenféle dicsőséges körülmények között! Tudja jól, hogy milyen erős ember... tudja jól, hogy milyen okos és milyen boldog ember”. És e vádbeszéddel felérő „(dicshimnusz” ideje alatt mit tesz férje, a lelkész, aki élete első és legnagyobb megpróbáltatását az imént és éppen most vészelte és vészeli át? Mit tesz Major Tamás Morellje? Nem, nem találod ki, Kedves Színházlátogató, mindaddig, amíg meg nem nézed a Candidát! Azt teszi, hogy a felsorolással szinkronban bemutatja, igen, pantomimszerű mimikával, mozdulatokkal festi,

A szadai utcák névadói

jük meg, valószínűleg decemberben. Székely Bertalant Szada magáénak vallja, itt élt a faluban, itt volt háza, műterme, amelyben a Székely Bertalan Múzeumot rendeztük be, és emléke ma is elevenen él a lakosság lelkében. Jövőre lesz születésének 150. évfordulója, ebből az alkalomból sorozatos emlékünnepségeket rendeszünk. Ezeknek az ünnepségeknek a bevezetője lesz a róla — mint a Székely Bertalan utca névadójáról — szóló előadás. Az előadások rendezésében részt

vesz a Hazafias Népfront helyi szervezete, a népművelési állandó bizottság és a helyi nőtanács is. Az a tervünk, hogy minden hónapban rendezzünk egy-egy előadást, így például Rákócziról, Kossuthról, Petőfiről, Dózsáról, Jókairól, Aranyról, Kisfaludy- ról, akik valamennyien névadói utcáinknak.

m. I.

véggel táblákat helyeznek el, de ezeket a táblákat csak a legritkábban olvassa el valaki. Pedig az utcaelnevezések alkalmasak lennének arra, hogy ébren tartják a lakosság érdeklődését a névadók iránt. A javaslat ehhez azt az egészen újszerű módszert ajánlja hoky rendezzenek Szadán előadássorozatot az utcák névadóiról. Ezeken az előadásokon ismertessék a történelem, az irodalom és a művészet kimagasló alakjainak életét, munkásságát, jelentőségét, mégpedig közvetlen módon, népszerű formában, úgy, hogy minél közelebb kerüljenek e hősök a lakossáig leikéhez.

Szada Község Tanácsa egyhangúlag elfogadta a javaslatot és az előadássorozat tervének kidolgozásával, az előadások megszervezésével Tóth Rezsőt bízta meg.

— Előadássorozatunkat — mondotta Tóth Rezső — Székely Bertalannal kezd! Szadán is, ebben j a festői környe- ^ zetben fekvő kis ! községben, az ut- £ cákat a magyar { történelem és a f magyar kultúra ( nagyjairól nevez- j ték el. A kis falu í kulturális életé- í nek egyik lelkes i előharcosa, Tóth f Rezső, a múvelő- désügyi állandó ; bizottság elnöke, most igen figye- J lemre méltó ja- £ vaslatot terjesz- \ tett a községi ta- J nács elé.

^ Javaslata abból £ a tapasztalatból £ indult ki, hogy a £ nagy nevek, ame- £ lyekkel egy-egy £ község utcáit je- £ löli meg, idővel elvesztik törté- ^ nelmi és kulturá- ^ lis jelentőségü- £ két és semmit- ^ mondó utcane- ) vekké szürkül- £ nek. A járóke- ? lök, akik például J a szadai Rákóczi ^ utcán megfordul- i nak, nem is gon- ^ dóinak arra, hogy ^ ki voít a ma- ^ gyár történelem- ^ ben az utca név- £ adója, milyen ^ szerepet töltött be | a magyar törté- ^ nelemben. Sok ^ helyen az elszür- | kúlés ellen úgy í védekeznek, hogy ^ az ogyes utcák í sarkán rövid szöThornton Wilder;

Mennyei ügyekben utazom

berekben s vele együtt élete értelmét is.

Wilder regénye a harmincas évek Amerikájának kemény bírálata. Nem egyes embereket bírál, mindent és mindenkit, ami és aki gonosz és embertelen. S ezt nem is ajkéi hogyan teszi. Talán éppen azért választotta az író hőse foglalkozásává a könyv- ügynökösködést, hogy ezáltal elvigye mindehová, ugyanakkor szabadon bírálhasson egyházat és egyetemi oktatást, bíróságot és bankot, bemutathassa a kisvárosok tespedő életét csakúgy, mint a nyilvános házakét, a börtönökét, a szállodákét és farmokét. Egyszóval: az író kicsiny, színes mozaikokból rakja ösz- sze mindazt, amit ez a két szó jelöl: amerikai életforma.

George Brush alakja akaratlanul is emlékeztet benés társadalmi rendbe. Az ellene indított egyik tárgyaláson így panaszkodik erről: „Első alkalommal a lousia ía- beli Baton Rouge-ban tartóztatlak le, mert négereknek fenntartott vasúti kocsiban utaztam. Hiszek a fajok egyenlőségében, bíró úr, a testvériségben és azért utaztam .ebben a vasúti kocsiban, hogy erről tanúságot tegyek”.

Egy másik alkalommal újra letartóztatják. Az indok: Brush nem akarja Selvenni a bankban elhelyezett pénzének kamatait. Így indokolja tettét: „Nem hiszek abban, hogy a pénznek joga lenne pénzt keresni:.: A pénz nem az enyém. Nem én kerestem”. Szükségszerű tehát, hogy George Brush elbukjon, nemcsak eszméivel, de eszméivel együtt: elveszti hitét az emK

ülönös, megkapó mű a világszerte jól ismert és tisztelt amerikai író regénye. Első olvasásra nem több egy különös ember fantasztikus' kalandjainál, az elmélyült tanulmányozó azonban csakhamar felfedezi, hogy micsoda maró szatíra ez a mű, s mennyire keserű kritikáját adja az amerikai kisemberek életének, s ezzel párhuzamosan az egész amerikai életformának;

A regény hőse George •Brush tankönyvügynök és I próféta. Bármennyire profánul hangzik is ez, szó szerint iígy igaz. Brush az egyszerű I amerikai átlagember típusa,

I bizonyos mértékben idealizált ; tormában, hiszen mentes miniden rossz tulajdonságtól. Nem j irigy, nem önző, nem kapzsi ! és nem gonosz. Életének leg- ! főbb célkitűzése: orvosolni í mások bajait. Ez így becsüle- ! tes dolog lenne, csakhogy f mindezt nem teheti anélkül, í hogy hol itt, hol ott bele ne ! botlana a fennálló gazdasági

erőt tud belevinni hangjába, amilyet csak akar." És milyen Morellt látsz, Kedves Színházlátogató? Kenetteljes, szí- nészkedíő, handabandázó férfit, olyat, aki maga sem hisz abban, amit prédikál, aki nem él, de visszaél szónoki képességeivel. Major Tamás Morellja nem is Morell voltaképpen, hanem a századforduló Tartuff-je; állandóan összekulcsolt keze, hamis páthosza, kifordított szeme mind-mind Moliére álszemtjét idézi. Major nem úgy viszi csődbe hőset, hogy az általa szilárdnak hitt célok, életelvek — felesége és a fiatal Marchbanks össztüzében olvadjanak híg löttyé, hanem úgy, hogy az alakitó színész maga gúnyolja ki az ábrázott figurát, pedig erre semmi szükség nincs, sőt... Azzal, hogy javíthatatlant fecsegő t látunk a színpadon, aki ráadásul maga is tudja, hogy szócséplése semmit sem jelent, nem tudjuk elhinni, hogy ebbe az alakba hogyan lehet szerelmes Candida vagy ha már megtette ezt az ostobaságot, miért nem hagyja faképnél az első kínálkozó alkalommal férjét.

És ezt a tiem shaw-i figurát még csak sekélyesíli néhány — az író által meg nem írt — közbeszúrás. Például: „Jó kritikát kapott a szent- j beszédem!" — állapítja megf az első felvonásban önelégül- í ten Morell. Azután, valami- $ vei később, amikor apósa ol- \ va&nivalót kér, újságot nyújt % neki, ezzel: „ A vasárnapi! szentbeszédem!" Holott azt, eredeti rendezői utasításban! minderről szó sincs, sőt, ki-1, fejezetien azt írja Shaw, j hogy „Morell felemel egy ké- j pes újságot az asztalról és; odaadja neki. Burgess szeré- \ nyen nyúl érte. Visszamegy a \ kandallóhoz, kényelmesen el-; helyezkedik a nagy karos-; székben és olvasni kezdi a! lapot." Vajon miért kell még t a szöveg megváltoztatásával í is hiú,, üres fajankóvá zül- í leszteni Morellt, aki pedig a ^ maga módján becsületes, a; maga eszményeiben szilárdan; hisz, a maga célkitűzéseiért \ becsületes eszközökkel har-; col?! így természetes, hogy í nem leplezödik le, amikor fe-! leségével vitába szállva, az i asszony ezt vágja a fejéhez: í „James mindig arra tanított, í hogy gondolkozzak a magam \ fejével és ne féljek attól so- \ sem, hogy mit gondolnak \ majd rólam az emberek. Ad- \ dig gyönyörűen be is vált a \ dolog, amíg ugyanúgy gon- í dolkoztam, mint ő. De most \ aztán! Hogy véletlenül vala-1 mit másként gondoltam, mint; ő! Nézzetek csak rá!"

A lelkész eredetileg tehát | csak itt. a második felvonás [ végén leplezödik le, de akkor ] sem mint hiúság szob- j ra, hanem mint esendő ember, \ a maga emberi hibáival.

De helyesbítek: ennek az előadásnak a Morellje még csak nem is Tartuffe, kevesebb, mint Tartuffe — bohóc. A harmadik felvonásban térd- reesik vélt vetélytársa, Marchbanks előtt, összetett kézzel könyörög neki, mint istennek (hogyan fér ez ösz- sze a puritán pappal, VárkoKEDVES SZÍNHÁZLÁTOGATÓ >BARÁTOM!

Te, aki a fővárosba utazol, hogy G. B. Shaw egy ízig- vérig shawi művét lássad, ne hidd, hogy a Katona József Színházban valóban azt nézed végig, amit a nagy ír csúfolódó papírra vetett. Talán ez nagyón keményen hangzik így, túlontúl nyers és kendőzés nélkül való, de — sajnos — igaz. Shaw, ez a csodálatos íróvegyész a maga alkotólombikjában a legcsodálatosabb ho- monkuluszokat tenyésztette t/ci, egyesítette a lángot a jéggel, a kört könnyedén négyzetté alakította, határtalan merészségében nem félt összehozni a sarki virágárusleányt a világhírű tudóssal (Pygmalion), a műveletlen díjbokszolót a túlfinomult kutatónő milliomossal (Cashel Byron mestersége), forradalmárrá avatja a papot és papi talárba kényszeríti az istentagadót (Az ördög cimborája) — Shawnalc semmi sem lehetetlen, még az sem, hogy az ő mesterségesen összeeresztett lombik-lényeit élőnek,

*hús-vér lényeknek fogadjuk el, higgyük őket, és e hit révén «higgyük mindazt, amit az író közölni óhajt velünk.

A Candidá-ban Shaw látszólag nem állítja feje tetejére a világot, nem művel semmi olyat, ami lehetetlen vagy akár a lehetetlenség határát súrolja. A recept egyszerű: végy egy tehetséges, szónoki képességekkel és szociális érzékkel, humanitással áldott és szerelemfői megvert papot; adj hozzá egy asszonyt, aki viszontszereti, megérti, dajkálja őt, őt, aki erősnek hiszi magát; tetézd meg a keveréket egy férfikorba serdülő fiúval, aki szerelmes a papnéba, kö- ritsd az eddigieket egy üzletember apóssal, egy gépírónővel és egy segédlelkésszel — és elkészült a főzet; élvezetes, pszichológizáló dráma, amelyből napnál fényesebben kiderül, hogy...

Ö, igen, sok minden kiderül... Shaw nem egyetlen igazságot mond el egy-egy müvében, csokorba köti a tanulságokat, úgy nyújtja át olvasójának, nézőjének: nesze, válaszd ki belőle azt, ami telkedre illik közülük.

•4-Candida is az okulások bőségét kínálja. Csak úgy, mellékesen, szinte félkézzel leírja a szerző véleményét a reformista-szocialista irányzatokról; hangsúlyosabban felhívja a figyelmedet, kedves színházláto- padá. hogy ne rakd magad körül festett kulisszákkal, vagy ha már megteszed is, ne hidd ezeket az enyvszagú díszleteket a való élet illatos erdőinek, mezőinek; még erőteljesebben azt dörgi a füledbe, hogy te erős férfi, gyenge vagy; te csak akkor leszel a ház ura, ha feleséged parancsolóként akar látni; és mindenekelőtt azt rágja a szádba, hogy a szerelem irányát nem a logika kérlelhetetlen törvényei szabják meg, még egy olyan bölcs, mindenre választ találó asszonynál sem, mint Candida.

Mindezt azért kellett ilyen részletesen megírnom, mert a mű néhány sarkalatos pontját alaposan megváltoztatta a Katona József Színház előadása, elsősorban a Major Tamás által megformált Morell lelkész és Várkonyi Zoltán helytelen rendezői értelmezése. (Hogy a felsorolás helyes-e, hogy nem Várkonyit kellett volna-e Major előtt említenem, mint a Candida eltorzításáért felelős művészt, nem tudhatom. Legvalószínűbb, hogy a kiváló rehdező és a kiváló színész ezúttal fele-fele arányban osztoznak a shawi mű elferdítésében.)

De ne hidd, Kedves Színházlátogató, hogy a vakvilágba beszélek és ízlésemhez igazítom a m ércét. Én elsősorban magával Shaw-val szeretnék bizonyítani: itt nem szubjektív megérzésekről panaszkodom, hanem objektív tényeket sorolok. Shaw, aki nem fukarkodik egészen részletekbe menő rendezői utasításokkal, a , következőket mondja Morellről: „Élénk, erőteljes, jóképű, negyven éves férfi, szeretetre méltó közkedvelt ember, tele van energiával, modora szívélyes tapintatos, kellemes, hangje mesterkéletlen, zengő, s rugalmasan, tisztáin tagolja i szavakat, mint gyakorlott szó nők, amellett olyan kifejező

SZÍNHÁZI LE VÉL