Pest Megyei Hirlap, 1959. október (3. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-03 / 232. szám

Egy kilakoltatás margójára „Solymárok“ Szentendrén Új önkiszolgáló népboltunk Mindenütt akadnak furcsa er­kölcsi felfogást valló emberek és olyanok, akiknek az igazságérzete szenibenáil a dolgozó tömegek meggyőződésével. Véleményünk szerint ilyen em­ber Elsik László cementgyári dol­gozó, aki eddig a szentendrei Szabadságforrásnál lakott Durst Rudolf gépkocsivezető szoba-kony- liáz házában. Legalábbis ilyen kü­lönös igazságérzetű embernek kell öt tartanunk a lakásügyében tanú­sított magatartása miatt. Durst Rudolf jóbarát.ja volt El­sik Lászlónak. Mikor Durst 185á- ben bevonult katonának, szíves­ségből megengedte, hogy Elsik László beköltözzék házába és használja egyes bútordarabjait. Megállapodtak azonban abban is, hogy amikor Durst leszerel és használatba akarja venni lakását, azt Elsik minden további nélkül átadja neki. Ez év tavaszán Durst közölte Elsikkel, hogy már szüksége van a házára. Március 22-én meg is állapodtak abban, hogy Elsik László a lakást a használatra át­adott bútorokkal és a házhoz tar­tozó kerttel együtt április 15-ig Durst Rudolf rendelkezésére bo­csátja. Elsik azonban az ígéreté­nek nem tett eleget, s barátja szívességét azzal honorálta, hogy továbbra is a házában maradt. Olyan kijelentést is tett, hogy nem is hajlandó a házból elköl­tözni, csak akkor, ha megfelelőb­bet és jobbat talál magának vala­hol. Durst Rudolf, aki közben meg­nősült, sőt már gyermeke is szü­letett, kényszerült apósa szoba- konyhás lakásának konyhájában meghúzódni. Mivel barátja a bi­zalmával visszaélt, természetesen a bírósághoz fordult jogának és igazságának érvényesítése céljá­ból. A Szentendrei Járásbíróság 1959. július 20-án kelt ítéletében arra kötelezte Elsik Lászlót, hogy Durst Rudolf szabadságforrási szoba-konyhás házát, valamint a házban levő bútorokat legkésőbb augusztus 20-ig Durst rendélkezé- sére bocsássa. Ügy látszik Elsik László a bíró­sági tárgyaláson rájött arra, hogy mennyire nincs igaza, talán szé- gyellte is magát elítélendő maga­tartásáért, mert a járásbíróság ítéletét meg sem fellebbezte. De az v ítéletet mégsem volt haj­landó teljesíteni. Ezért a járás- bíróság 1959. szeptember 9-én ítéletének végrehajtását rendelte cl. Ezt a bírósági végzést kellett foganatosítania a városi lakásügyi hatóságnak. Mit latolgathatott ilyen körül­mények között lakásügyi szer­vünk? Talán ne hajtotta volna végre az ítéletet? Mindenki tudja azon­ban, hogy a bíróság jogerős íté­lete mind az állampolgárokra, mind az államigazgatási szervek­re egyaránt kötelező. Megtehette volna azt is a lakás­ügyi hatóság, hogy lakást ad Elsik Lászlónak. Köztudott azon­ban, hogy Szentendrén kevés a tanácsi rendelkezésű lakás, nincs még úgynevezett szükséglakás sem. De mégha véletlenül rendel­kezésre állt is volna valamilyen üres lakás, akkor is rendkívül igazságtalan, méltánytalan, sőt „A vadász ül hosszú, méla lesben, vár felajzott nyílra gyors vadat” Vörösmarty ré­gen tanult, de soha el nem felejthető sorai jutnak eszem­be, míg a szentendrei határt járjuk pusztító vaddisznók nyomait keresve. Nagyon ránk szoktak ezek az éhes disznók, s úgy látszik, nem is makkal álmodnak, mert csak kukoricára, szőlőre, almára fáj a foguk. Augusztus vége óta egy­más után érkeznek a kétség- beesett bejelentések: vaddisz­nók garázdálkodnak váro­sunk határában. Ki-kitörnek az erdőkből, hogy részben vagy egészen tönkretegyék azt, amit szorgalmas munká­val termeltek az emberek. Nem zavarja őket a hagyo­mányos riogatás, tüzelés, vá­sári rongyokba burkolt ma­dárijesztők hada, kolompok szava sem. Átgázolnak a föl­deken, majd letaposott kuko­ricaszárakat, letarolt tőkéket, fákat hátrahagyva bújnak vissza az erdő védett vilá­gába. Ott, ahol már csak a pusztítás nyomai találhatók, bizottság járja a vidéket, hogy felbecsülje, milyen kárpótlást nyújthat az illetékes szerv a kárvallott gazdáknak. Szo­morú a feladat, pedig ha nem felháborodásra méltó Intézkedés lett volna, ha a lakásügyi szer­vünk a törvénysértő és a baráti szívességgel visszaélő Elsik Lász­lót előnyben részesítette volna a törvénytisztelő és nálánál sokkal inkább rászoruló lakásigénylökkel szemben. De nem is kellett Elsik Lászlót az utcára kitenni. Elsiknck akár az apjánál, akár az apósánál ren­delkezésre állt egy ugyanolyan szoba-konyhás lakás, mint ami­lyenben volt barátja, Durst Ru­dolf kényszerült miatta lakni a kilakoltatás foganatosításáig. A lakásügyi hatóság rendelke­zése alapján szeptember 29-én Elsik Lászlót visszaköltöztették apjához. Ez az intézkedés nemcsak igaz­ságos, méltányos, a szocialista er­kölcs követelményeinek és a dol­gozó tömegek igazságérzetcnek felelt meg, hanem törvényes is volt. Főhatósági állásfoglalás je­lent meg arra vonatkozóan, hogy valamely lakásban jogcím nélkül lakó személynek csak akkor kell más megfelelő lakást biztosítani, ha jóhiszeműen maradt a lakás­ban, s jogcímét előre nem lát­ható okból vesztette el. Hol lehet azonban jóhiszeműsé­get és előre nem látható okot feltételezni Elsik László esetében? Hogy az elmúlt szombaton este a tanácsháza nagytermé­ben lefolyt apák ankétja után hazafelé ballagtam, két ta­nulság csúcsosodott bennem, Az egyik, hogy gyermekeink----óvodásaink és iskolásaink n agyobbak, többek és a kö­zösséget jobban szerető em­berek, vagyis emberebbek lesznek, mint mi vagyunk. A másik, hogy városomban, Szentendrén határtalanul kö­zömbös emberek élnek! Hét órára hirdették ezt a szokatlan címmel illetett ösz- szejövetelt, ezért én pont hét órakor léptem be a nagy­terembe. Úttörő kislányok és kisfiúk kipirult izgalomban fogadtak az ajtónál s kedvenc virágomat, három szál piros szegfűt nyomtak a kezembe. A kongó nagyteremben 6, azaz hat apa üldögélt. Fél nyolcig, mikor végre megnyit­ható volt az ankét, lassan szi­várogtak érdeklődők s nyi­tásra talán hatvanan vol­tunk. A másik oldalon pedig az „öltözők” tájékán leány­kák, fiúcskák szereplésre, Elsik László évekkel ezelőtt tud­ta, hogy a baráti szívességből át­engedett lakásból neki ki kell költöznie, amikor a tulajdonos arra igényt tart. Ezt a kiköltö­zési kötelezettséget vállalta, s arra már jóelőre számíthatott is. Mivel azonban erkölcsileg erősen kifogásolható módon a lakásból nem költözött ki, s jogellenesen még bírói ítélet után is a lakás­ban maradt, ez a magatartása igen közel áll az önkényes be­költözőjéhez, akit tudvalevőleg más lakás biztosítása nélkül hala­déktalanul ki kell költöztetni az elfoglalt épületből. Rosszhiszemű­ség esetén pedig a kilakoltatást törvényesen úgy lehet megoldani, hogy a jogcímnélkül lakót az előző lakásba visszaköltöztetik. Elsik László esetében éppen ilyen intézkedés történt.. Nem is közölnénk cikket erről a kilakoltatásról, ha nem akad­tak volna városunkban egyes ki­sebb társadalmi tisztséget betöltő személyek és más dolgozók, akik — fogadatlan prókátor módjára — Elsik László védelmére keltek. Meggyőződésünk, hogy ezek a dolgozók nem ismerték a ténye­ket, megtévesztették őket. Remél­jük azonban, hogy a tények is­mertetése után megváltoztatják véleményüket. lekkel a telni nem akaró nagytermet. Kováts Antalné, a Pest me- yei Nptanács kiküldöttje kos, szép szavakkal szólt az édesapákhoz örök, nagy problémánkról: a gyermekne­velés kérdéséről. Hogyan kell szülőnek, iskolának és tár­sadalomnak, e három ténye­zőnek egységes szellemben és összhangban összefognia, hogy gyermekeink kiegyensúlyozott, boldog felnőttekké válhassa­nak. S hogy a papa sose csa­ládi mumus,..hanem igazi ba­rátja legyen gyermekének. Jenei Jenő iskolaigazgató kapcsolódó szavai után meg­kezdődött a kultúrműsor. Egy óvodás simogatta végig lelkünket bátor hangú szavalatával, majd a „na­gyok” következtek. Horváth Levente A sólyommal és vércsével szárnyasokra és apró álla­tokra folytatott vadászat a középkorban divatozó úri passzió volt. Az urak „soly- márok”-'kal. vagyis kikép­zett sólyom-idomítókkal irá­nyították a vadászatot hatal­mas parkokban és vadasker­tekben. A közelünkben fekvő Soly­már község neve is innen származik. rr\ert határában feküdt Mátyás király nagy kiterjedésű vadaskertje, a Szarkavár aljában, amelynek romjai még ma is láthatók. E középkori úri kedvtelés­nek silány utánzóit napjaink­ban Szentendrén a Kertész utcában és szűkebb környé­kén „élvezhetjük”. Aki ismeri e városrészt, az jól tudja, hogy ott sem vadaskert, sem sólyommal irtható nemesvad nincsen — a vadászat tehát csak azt eredményezi, hogy napról napra tűnnek el a környék egerésző macskái, > alkalmilag . csirkéi, sőt múlt­kor egy család kecskéjének testi épségét veszélyeztették a modern „solymárok”. Két, tizenöt év körüli ifjú ember tűnik fel ugyanis nap­ról napra; egyiknek bőrkesz­tyűs kezén -ül a sólyom,szerű madár, a másik barátsácftalan farkaskutyával kíséri társát. Nemcsak külső megjelenésük­ben. hanem közvetlen nyers modorukban is középkori lovagokra emlékezteinek. Ugyanis, mikor az egyik het­ven éven felüli lakótárs, ki­nek egy héten belül két macs­kája tűnt el, mióta a sólyom- séták . folynak, rájuk szólt: „Megint macskát keresnek?” — kedvesen így válaszoltak: „Papa kuss! Ne pofázzon!” És Mátyás király solymá- szainak e szemtelen utódai aznap délután a Duna-parton, a gyermeksereg örömére, szé­les nézőközönség előtt felbon- colták az elejtett vadat — egy szerencsétlen kis macskát! Hasznos tudnivalók! Módosították a lakásügyi rendeleteket Apák ankétja Szentendrén szavalatra, nyilvánosság elé állásra készülődő apró em­berkék lesték mind görbébb szájjal, mind keserűbb lé­a disznótúrt. földet nézzük, lélegzetelállító kép tárul szemünk elé. A Kőhegy lábá­nál állunk. Előttünk az őszi verőfényben fürdő város a Duna távolban csillogó ezüst szalagjával, körülöttünk a sok színben pompázó őszi erdő hívogat. Csendes, békés a táj, talán még a vadkanok tanyá­ján is szunnyad a környék kincseit emésztő sok fenevad. Mit tehetünk? Fájó szívvel, fáradtan ballagunk egyik helyről a másikra, jegyző­könyveket írunk, megyünk, írunk ... így telik el napunk. S közben azt kérdezzük ma­gunkban: erdeink őrzői, kik puskával irtják a vadakat s nem is „felajzott nyíllal”, az éjszakákon át virrasztó em­berek, kik messzehangzó ko- lompolás közben, tábortűz mellett lesik a kártevőket, nem érnek el semmi ered­ményt? — Dehogynem! — Ha nem csinálnák, még több len­ne a kár és több a síró ká­rosult. De kevesen vannak! Minél szélesebb körű tá­mogatást, segítséget kérünk azoktól, akik adhatnak, hiszen olyan szép az, amit a termé­szet és az emberek megalkot­tak, ne ronthassa el azt sem­miféle tilosban járó, pusztító fenevad. M-né A kormány 39/1959. számú ren­deleté — 1959. szeptember 20-t AJ kezdődően — két lényeges vo­natkozásban módosította, illetőleg egészítette ki a korábbi lakásbér­leti jogszabályokat. Az új rendelet megkönnyíti a jogos lakásigényei mértékét meghaladó lakások kisebbekre való elcserélését. Az új jogsza­bály — az eddigi szolgálati laká­sok jó részének megszüntetése útján — rendet teremt a szolgá­lati lakások körül is. Mindkét intézkedés az érintett bérlők és személyi tulajdonosok érdekeit szolgálja, az állampol­gároknak kedvez. Eddig a lakáshivatal nem fog­lalkozott a lakáseerék elősegíté­sével. Ha valakinek nagyobb la­kása volt, mint amire igénye kiterjedt, a lakásügyi hatóságok­nak csak arra kellett módot adni, hogy a bérlő 6 hónapon belül lakását valamilyen igény- jogosult más személlyel elcserél­hesse. Sokszor bizony a bérlő nem talált ilyen cserélőt s kényszerült tűrni, hogy felesle­ges lakrészét igénybe vegyék vagy oda társbérlő költözzék be. Ma — szabad cserélési jogának fenntartása mellett — a bérlő a lakásügyi hatóságoktól is kérheti, ho?v az a kiutalható lakások közül — saját lakásának beköl­tözhető állapotban való átadása ellenében — a jo^os lakásigényét meg nem haladó másik lakást ajánljon fel vagy utáljon ki ré­szére. Ha a cserelakás a bérlő­nek nem felel meg, a bérlő a csere lebonyolítására megállapí­tott eredeti határidőn belül má­sik cserelakás felajánlását is kér­heti. Eddiy állami szervek, intézmé­nyek. vállalatok, társadalmi szer­vezetek. szövetkezeti szervek stb. szinte minden lakott heiven sze­rezhettek szolgálati lakást. A nagyszámú — lakótömbökben, kórházakban. személyi tulajdo­nokban levő házakban létesített —i szolgálati lakások bérlői je­lentős hányadban nem is -voltak már a szolgálati lakást nvúitó alkalmazottai. K’^öHn'7­♦etni nem lehetett őket. vf*»^ont a kezük mésris meg volt kötve mind a cserében, mind a lakás *«iettí ezvéb rendelkezés s^abed- ^á^ában. Városi viszonylatba*» a jövőben szolgálati lakássá csak a társa­dalmi tulajdonban álló házban levő a) az állami, társadalmi, illetve szövetkezeti szervek rendelkezése alatt álló munkakörrel kapcsol - tos lakás (például üzemben, hi­vatalban, intézetben, termelőszö­vetkezetben létesített —s gond­nok-, felügyelő-, kapus-, gépész-, állatgondozó-, gátór-Iakás); b) az említett szervek rendel­kezése alatt álló készenléti lakás (ilyen az üzem területén belül vagy közvetlenül az üzem köze­lében levő, a folyamatos terme­léshez és a teljes üzembiztonság­hoz nélkülözhetetlen dolgozók el­helyezésére szolgáló lakás); c) a Magyar Államvasutak ke­zelésében álló lakótelepen vagy lakóházban levő lakás válhat. A korábbi jogszabályok alapján szolgálati lakásnak minősített egyéb lakások szolgálati jellege automatikusan megszűnik. E szabály alól csak a Belügy­minisztérium, illetőleg fegyveres és rendészeti testületéi szolgálati lakásaiként nyilvántartott laká­sok. a műteremlakások — ameny- nyiben társadalmi tulajdonban vannak —. továbbá a személyi tulajdonban álló lakóházakban létesített, házfelügyelő-lakások ve­hetők kk Ezekre a lakásokra to­vábbra is a szolgálati lakásokra vonatkozó szabályokat kell alkal­mazni. A rendelet szerint a szolgálati lakást fenni ártó szerv köteles az elsőfokú lakásügyi hatósághoz nyilvántartásba vétel végett 1959. decemberX31-ig bejelenteni a szol­gálati lakását, tekintet nélkül arra, liogv a bejelentés koráb­ban megtörtént-e vagy sem. A lakásügvi hatóság oedig a szolgálati jelleg elismerése tár­gyában határozatot köteles hozni. A szerv a szolgálati lakás fe­letti rendelkezési jogával csak akkor élhet, ha a lakás szolgá­lati jellegét a lakásügyi hatóság elismerte és a szerv e körül­ményt — vita esetén — s lakás­ügyi hatóság jogerős határozatá­val igazolja. Az új jogszabály természetesen más lakásügyi kérdéseket is ren­dez. Ezekről, s minden más la­kásügyi kérdésről a városi ta­nács lakásügyi előadója vagy jogtanácsosa — a keddi és pén­teki félfogadási napokon — minden érdeklődőnek szívesen nyújt felvilágosítást. — Melyik népbolt-üzlet van ma nyitva? — kérdeztem az el­ső asszonytól, ahogy vasárnap reggel utcára léptem. — Úgy láttam, hogy az új önkiszolgáló, a 15-ös nyitva van! S ahogy beléptem a pompá­san újjáalakított szép üzletbe s kezembe nyomták a vásárló kosarat, Veczán Pál, aki 1951 óta megelégedésre vezeti a bol­tot, indignálódva mondta: — Persze, mert a mai Szent­endre újság is csak három sor­ban emlékeziik meg rólunk, el- dugottan a napi hírek között! S nem közli, hogy mi minden vasárnap nyitva vagyunk! Va­sárnaponként nem kell többé ügyeletes boltot keresgélni! S ámultam a korszerűen fel­szerelt nagyszerű üzletben, az egykori, Weisz Lipót-féle túl­zsúfolt falusi „krájzlerájban” Ha nem láttam volna köröt­tem a szentendrei arcokat, azt képzelem, Pesten vagyok, va­lamelyik nagykörúti nagy üz­letben! Körülöttem mosolygott min­den. Mosolyogtak a nagyon kedves kiszolgálók s mosoly­gott a hatalmas mirelit-hűtő­szekrény, amely állandóan húsz fokos hidegben tárja elénk a pörkölteket, rántott májat, egyebeket. Veczán fel­nyitotta a szekrényt, s a tél fagyos szele csapott meg. Nos, háziasszonyok, felesleges már húsért sort állni, mellőzhető a vasárnapi főzés és mosogatás! Beljebb a hatalmas jégszek­rény biztosítja az áru romlat- lanságát. A boltvezető tovább kalauzol: Külön zöldségüzletünk van, utcára nyíló külön részleggel. Krumpliért, zöldségért sem kell továbbmennie annak, aki egyebet is itt vásárolt meg! Elárulja még, hogy az előző napi, szombati forgalmuk meghaladta a 38 000 forintot s én búcsúzom. Majdnem ma­gammal viszem a gusztusos vásárlókosarat is. Azt.azonba.ii ott fogják, S én kosár nélkül, de nagyon kellemes benyomá­sokkal távozom. H. L. A földművesszövetkezet jelenti A Szentendrei Földműves- szövetkezet szeptember 29- én termelési értekezletet tar­tott, melyen 41 fő vett részt. A megjelentek elhatározták, hogy a főtéri 1. sz. földmű­vesszövetkezeti boltban a vá­rosi tanács végrehajtó bizott­ságának határozata alapján fokozni fogják az élelmiszer­árusítást. Beiktatták Kiss Sándornét, a földművesszö­vetkezet egyik régi dolgo­zóját a 3. sz. bolt üzletveze­tői tisztségébe. Itt került sor a MÉSZÖV díszoklevelének átadására is, mellyel az fmsz tánccsoportját tüntették ki a földművesszövetkezeti kul- túrmunkában kifejtett ered­ményes tevékenységéért. Ok­levéllel és pénzjutalommal tüntették ki Ranódy Györ­gyöt, a központi iroda dol­gozóját pontos és lelkiisme­retes munkájáért. Ugyan­csak elismerésben részesítet­ték Kovács Károlyt, a felvá­sárlási telep vezetőjét, Árvái Lajost, a felvásárlási telep tárolási felelősét és Hölgye Sándort, az 1. sz. italbolt ve­zetőjét. 31000 forintot fordított a szövetkezet raktárhelyiségek rendbehozására, illetve az áll­ványzatok pótlására. A mun­kálatokat október 15-ig be­fejezik. Ugyancsak rövide­sen befejezésre kerül a mintegy 20 000 forinttal kor­szerűsített budakalászi ital­bolt is, így az egészségügyi követelményeknek megfelel. 15 000 forint összegben ta­tarozták a pilisszentlászlói üzletházat. Ugyancsak új szé­keket, asztalokat kapott, s korszerűsítik a pilisszentlász­lói italboltot is. Czikora Julia OLVASÓNK ÍRJA A ,,Sürgős beavatkozást igé­nyel”, a Szentendre múlt heti számában megjelent cikkel kap­csolatban. illetve annak helyesbí­tése céljából szükségesnek tartom az alábbiakat közölni; Tótrmé. aki panaszával a cikk írójához fordult. 1959. március 27-én Antal Szilveszter és Juhász Mihályné tanácstagok jelenlété­ben és azok tanúskodása mellett a konyhai részt átadta nekem. A megállapodásban kijelentette, hogy a lakással kapcsolatban semminemű igényt nem támaszt, ő vidékre utazik és' a lakásra nincsen szüksége. Éppen ezért igazságtalannak találom a cikk­nek azt a megállaDftását. hogy én távollétében ..elbitoroltam” a lakását. Demeter Jánosné, Szentendre, Bercsényi u. 2

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents