Pest Megyei Hirlap, 1959. október (3. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-29 / 254. szám

195». OKTÓBER ». CSÜTÖRTÖK wem tiptop Tizennégyezer tó krizantém Három éve létesítették, a virágkertészetet a csömöri Haladás Termelőszövetkezetben. Az első évben 4000. a máso­dikban 10 000, az idén 14 000 tő krizantém nyílt ki a. virág­ágyakban. A virágok gondozásával foglalkozó három kertész gondos munkája ez idén mintegy 100 000 forintos hasznot hoz a tsz-nek. Eddig 10 000 forint értékű virágot szállítottak a piacra, s halottak napjáig mind a 14 000 tő az üzletekbe kerül. Teljesítik-e éves termelési tervüket a Gödöllői Gépgyár dolgozói? Ez a nagyon fontos kérdés foglalkoztat ma min­denkit a gyárban. Nem csoda, hisz már jócskán benne já­runk a negyedik negyedév­ben és még több tízmillió ér­Rugalmas, síma útburkolat készíthető az újfajta módszerrel előállított bitumennel A jó gazda felelősségével A Gödöllői Gépgyár törzsgánlája vállajta a nagymértékű tervíemaradás pótlását A bitumenutak építésénél eddig alkalmazott módszer nem minden tekintetben vál­totta be a hozzáfűzött remé­nyeket. Az útburkolat a nagy nyári melegben fellazul, tapa­dássá válik, a téli fagyok pe­dig idő előtt megrepesztik, szakaszokra bontják. Dr. Nyúl András, a Magyar Ásványolaj és Földgázkisérleti Intézet osz­tályvezetője és munkatársai laboratóriumi kísérletekkel be­bizonyították, hogy a bitumen azért veszti el kedvező fizikai tulajdonságait, mert gyakran túlhevítik, s így az úttesten megsziikkadás után törékennyé válik, veszít rugalmasságéiból. Ezért az olvasztás helyett ol­dószeres' megoldást javasoltak. Az olcsó nyersolajpárlatokkal oldott bitument hordókban szállítják az útépítés helyére. A folyékony anyagot már nem kell felmelegíteni, per­cek alatt összekeverhetik az útburkolatot szilárdító kővel. Az oldószer elpárolgása után hamarosan megszilárdul az útfelület. A gyakorlati próba szerint az úgynevezett hígított bitumen rugalmas, sima út­burkolatot ad, jobban megköti a követ s a legnagyobb ká­nikulában sem olvad. Csak nagy rábeszélésre Képeinken: szállításra készítik a tsz-tagok a kinyílt krizantémokat volt hajlandó sertéshizlalási szerződést kötni az egyéb­ként nagyszerűen gazdál­kodó szentm irtonkátai Dó­zsa Tsz. Ök ugyanis a hízó­nak való malacokat akarták értékesíteni, s mivel így ke­vesebb takarmányra lett vol­na szükségük, megtermett szemestakarmányukat piacon szándékoztak pénzzé tenni. Az indokolás: kell a forint a szövetkezetnek, s ha híz'a- lási szerződést kötnek, a ser­tések ellenértékét csak 1989 első felében kaphatnák kéz­be*. Az érvelés tetszetős, de hamis és ezt belátta a tsz vezetősége is. Régi igazság ugyanis, hogy a takarmány, de különösen a szemcstakar- mány termelése akkor fize- tőóik ki leginkább, ha a ter­melő azokat saját állataival eteii fel. Ebből következik, hogy a szövetkezet tagjainak érdekei ellen vétenek abban a tsz-ben, ahol hizlalás, ál­lattenyésztés helyett piacra viszik a takarmányt. Ezért .nem helyeselhető, hoey a Dózsa Tsz budapesti stand­ján akár zsákszámra lehet takarmánygabonát vásárolni ma is — persze a hivatalos árnál jóval drágábban. Nincs szüksége a szent- mártonkátai Dózsa Tsz tag­jainak az ilyesfajta üzlete­lésre. Becsületes, szorgalmas munkájuk révén enélkül is megtalálják számításukat a közösben. Ha a malacokat és a takarmányt adják el, most nyernek néhány száz forin­tot, de ha a takarmánnyal ‘ megkizlalt áTataikat értéke­sítik, ezer forintokkal kap­nak többet tavasszal. S a tsz-től tűzött sertéseket, húst várnak a főváros lakosai, nem pedig malacokat, s né­hány zsák takarmányt. (csá) tükű termékkel adósa ez a vállalat az országinak. Nem a rossz munka szülte a lemaradást/ A hűtőkomp­resszorokhoz, amelyek a Gö­döllői Gépgyárban készülnek, a Gamz-MÁ VÁG öntödéje szállítja as öntvényeket. Bi­zony, hónapokon át nem sok I köszönet volt ebben a koope­rációban. Vagy nem érkeztek meg időben az öntvények vagy sok volt közöttük a se­lejt. Ezért aztán nagy kínló­dással negyedévről negyedév­re alig jutottak túl az ötven­hatvan százalékos teljesítésen. A gépgyáriak köfcbéreztek, vitatkoztak, követelőztek. — vajmi kevés eredménnyel. El­jártak a mánisztériumban, még a megyei pártbizottság segítségét is kénytelenek vol­tak igénybe venni. Belenyu­godhattak volna a „megvál- toztathatatlanba”, de ők nem akarják kifogásokkal helyet­tesíteni év végén az el nem készült kompresszorokat. Végre sikerűit tető alá hoz­ni az öntvényellátás ügyét. Ma már nemcsak a folyama­tos termelés biztosított, ha­nem tartalékokkal is rendel­keznek. Megállapodtak a szál­lítókkal, hogy december 1-ig — megfelelő ütemezéssel — ez utolsó öntvényt is beszál­lítják a gyárba. A tervteljesítés egyik na­gyon fontos feltétele tehát biztosított. De van-e mód arra, hogy meg is munkálják és össze is szereljék a gépe­ket? Szőmtoavették az erőket és megállapították, hogy meg­van a lehetőség az elmaradás pótlására. De még egy na­gyon fontos kérdést kellett tisztázni, talán a legfontosab­bat; hogyan vélekednek az emberek ennek a nagy fel­adatnak a végrehajtásáról? Helyesen cselekedtek, ami­kor Szebenyi Istvánnak, a pártvezetőség agit-prop, tit­kárának javaslatára úgy dön­töttek, hogy a gyár terzsgár- dájával beszélgetnek ez ügy­ben. Pár nappal ezelőtt ösz- sze is ült az „üzemi parlament" Másfélezer ember ülte körül a fehér asztalokat. Kocsis István elvtárs, a párttitkár baráti szavakkal mondta el, hogy a gyár párt- szervezete arra kári őjjet, mondják el: véleményük sze­rint behozható-e az év végéig a nagymértékű lemaradás és ha igen, vállalják-e a munka nehezét? A gyár igazgatója, Horváth elvtárs is keresetlen szavak­kal mondta el: hány millió forint értékű hű tokom prés z- szort kell még elkészíteni ah­hoz, hogy teljesíthessék a ter­vet. De nem elégedett meg ezzel. Körültekintő családfő módjára darabszámra ismer­tette: miből mennyit kell megcsinálni. Azt is hozzá­tette, ha mindez meglesz, kö­rülbelül egymillió forintot • tudnak adni a népgazdaság­nak a kötelező nyereségbefize­tésen felül, ami pedig azt is maga után vonja, hogy a ki­fizethető nyereségrészesedés mértéke meghaladja majd a 20 napi keresetet. Nem kellett biztatni az embereket, hogy( szóljanak hozzá a témához. Igaz, ők sem cirkalmazták mondanivalóju­kat, egyenesen a dolog köze­pébe vágtak. Szót kért Dorogi elvtárs, az egyik esztergályos. Elmondta, hogy véleménye szerint nehéz ez a feladat, de nem megoldhatatlan. „Bármi­lyen bonyolult forgácsolási fel­adat adódna, bízzák rám, ha kell, még éjszaka is megcsi­nálom” — mondotta. Dóka László a mechanikai műhelyből és mások is kijelen­tették: fontos megbízatásnak tekintik az elmaradás meg­szüntetését. Balogh Sándor el­mondotta. hogy az 5 műhe­lyükben december 20-ig elké­szítik a még megmunkálásra váró 240 hajtórudat. Többen, köztük Rajkó Pál, a szereidéből, többesszámban, társaik hevében is beszéltek, amikor vállalták, hogy behoz­zák a nagymértékű lemaradást. Természetesen előbb munka­társaikkal is meghányták-ve- tették a dolgot, s így végered­ményben az egész gyár dolgo­zóinak véleménye hangzott el a tömör felszólalásokban. Okos javaslatok is elhangzottak. így például Hrűfrovics János hegesztő ar­ra hívta fel a figyelmet, hogy a kondenzátorcsöveket jelenleg két szakmunkás darabolja. Ezt a munkát segédmunkások is el tudnák végezni. Talán monda­nunk sem kell. hogy nemcsak ennek, de a többi okos javas­latnak is örömmel helyt adnak a gyár vezetői. A mechanikai műhely kiszis- tái is megbeszélték, mivel se­gíthetnék elő az éves terv tel­jesítését. Orbán Vince tolmá­csolta üzenetüket, amely sze­rint 500 munkaórát végeznek el társadalmi munkában. Ba­kai József, a gyár főmérnöke nyomban reagált erre az üze­netre. Megköszönte a segítő­szándékot és közölte, hogy szá­mításba is veszik a fiatalok el­határozását, de ingyen nem fogadják el a munkát. A ledol­gozott órákért kifizetik a mun­kabért. A megbeszélést végül azzal fejezték be, hogy majd a gépek mellett folytatják. így is történik. A műsza­kiak szinte minden gépre elő­írták. hogy naponta hány da­rabot kell megcsinálni és a dolgozók figyelemmel kísérik, hogy e> készülnek-e a program­mal. Ha valami hiba van, azonnal jelzik, mert most min­den perc drága. A beszélgetés részvevőinek kezdeményezésére november­ben kongresszusi hónapot tar­tanak a gyárban, amelynek fel­adatai között a tervek túltelje­sítése mellett már a jövő évi termelés előkészítése is szere­pel. Ha az elkövetkezendő két hónapban is valamennyien olyan felelősséggel állnak helyt, mint amilyent ezen a megbeszélésen tanúsítottak, biztosak lehetnek, hogy sikeJ rül teljesíteniük az éves tér1 izet. F. I. jegyezni, hogy súlyos hiba a legenyhébb tévedésre is a jobboldaliság, vagy baloldali- ság elítélő jelzőit bélyegezni. Elhajlásról csak akkor beszél­hetünk, ha a tévedése!!, a hi­bák vonallá jegecesednek, né­zetek rendszerévé állnak ősz- i sze, állandó magatartássá Vál­nak.) Égjük falunkban vetődött! fel a tsz-szervezés alkalmával i az az álláspont és éppen a í legtúlzóbb elvtársak részéről i —i hogj' megtagadták a tér-: melcszövetkezeti agitációban i való részvételt. Mégpedig a i következő meglepő indokolás- i sál: ők igazán ismerik a falu- ; belieket, mind ellensége a; rendszernek, hozzá juk nem j érdemes agitálni menni. Nem egy faluban a helyi j kommunisták maguk helyett a : felsőbb szervektől kértek ági- i tátorokat, azzal érvelve, hogy j a népnevelők úgyis elmennek i a szervezés befejezésével, de i ők bezzeg ott maradna!! és! nem akarják, hogy haragúd- j '^janak rájuk. Egymás között \ ezek az elvtársak lángolnak a j forradalmi hévtől, életüket j adnák foármeljrik pillanatban j a proletárhatalomért és ha ] valaki eltüsszenti magát, el-; lenségről kiabálnak. De vi- \ tatkozni, megcvőzni nenn \ akarnak. Álradikális szála- \ ni ok fedezik a mély ovportu- \ nizmust. Ebben a magatartás- ! ban szinte az illusztráció \ nyíltságával mutatkozik meg í a kétféle elhajlás keveredése. í A párt hároméves harci ta- ! pasztalatai bizonyítják, hogy j a kongresszusi irányelvek he- ; lyesen mérték fel az eddigi í tanulságokat és eredményeink ; biztosítása, a továbbfejlődés ; érdekében helyesen állapítják | meg: pártunk további sikerei- f nek záloga a megalkuvás nil- \ küli kétfrontos harc. SZÁNTÓ MIKLÓS zik leggyakrabban ma a jobb­oldali elhajlás? A falusi osztályharc ma a mezőgazdaság szocialista át­szervezése körül zajlik, a jobboldali nézetek leginkább a tss-kéráésben való meghát­rálás formájában jelentkez­nek. Nem egy falusi elvtárs jelentette ki például az agitá­ció megindulásakor, ltpgy mindenütt szívesen végez népnevelő munkát, csak saját falujában nem. Ezt az oppor­tunista álláspontot ideológiai­lag is indokolták „senki sem próféta a saját hazájában” és hasonló népszerű formákban. A jobboldali nézetek gya­kori megnyilvánulási módja a nacionalista álláspontok han­goztatása. A nacionalizmus és a hazaíiság kérdéseit taglaló tézisek nyilvánosságra kerü­lése, megvitatása óta sok min­den tisztázódott. A nyílt revi­zionizmus tehát ma ritkábban jelentkezik. A jobboldali op­portunizmus azonban bizony elég gyakori. A kettő nem el­lentétes egymással, de nem is azonos. Egy tőről fakadtak, azonban fokozat! különbség van közöttük. A revizioniz- mus a jobboldali opportuniz­mus kiteljesedése „magasabb” lépcsőfoka. A jobboldali op­portunista ezt mondja: „Jó a tsz, csak én nem veszek részt a szervezésében, legalábbis nem az ismerősök között.” A revizionista azt mondja: „Nem kell a tsz-mozgalom — nem felel meg a magjrar sajátos­ságoknak.” Véqül a megyei tapaszfa­•-------------latok igazolják azt i s, hogy a baloldali túlzás és a jobboldali elhajlás ikertest­vérei egymásnak. Sziámi ikrek — összenőttek —, mert egy­mást táplálják, sőt gyakran együtt is jelentkeznek egy-egy elvtárs nézeteiben, magatar­tásában. (Itt szeretném meg­A szektariánizmus — és he­lyes erre felfigyelni — nagyon gyakran elméleti indokolás nél­kül, mint napi gyakorlat érvé­nyesül. Az ellenforradalom után szükség volt a diktatúra keménj’ebb eszközeire. Ez is csábíthatja azokat, akik nem értik meg, hogy a párt számá­ra létkérdés a tömegek bizal­ma és nem úgy dolgoznak, hogy a dolgozók szeressék meg a kommunistákat, hanem úgy, hogy féljenek tőlük. Ezek az emberek vallják a párt célki­tűzéseit. Ennyiben igaz, hogy a szektariánizmus nagyobb mér­tékben a saját táborunlzon be­lüli harc. Módszereik azonban életveszélyesek a pártra nézve, mert taszítják, megsértik a dolgozókat. Es végső soron tá­mogatják az ugrásra kész revi- zionizmust, pártellenes rágal­maikhoz szállítják az érveket. Osztályalapját tekintve a-----------------------—— szektana­n izmus is kispolgári irányzat, éppúgy, mint a revizionizmus és semmi köze a proletár állás­ponthoz. A megvadult kispol­gár éppolyan veszélyes a szo­cializmus ügyére, mint a be­ijedt kispolgár. Elméleti for­rásait tekintve mind a kettő szubjektivista irányzat. Az a szervezet, amelyik évszám nem vesz fel új tagot, mert minden­kiben hibát talál, abból Indul ki, hogy nincs szükség a dol­gozó nép támogatására. Azt véli valóságnak, amit szeretne. Túlbecsüli saját erejét, nem látja, hogy a párt igazi erejét a tömegek támogatása adja. A revizionista, aki túlbecsüli az ellenség erejét és pánikba esik, azt véli valóságnak, amitől fél. Elszakítja a tömegeket a párttól, mint ahogy a balolda- liaskodók taszítják, az ellen­ség elleni helyes rendszabályo­kat használva a dolgozókkal szemben is. Milyen formában jelentke­nincs szocialista építés. Nem azokról beszélek, akik karrie­ristái! voltak és túllicitáltak előbb balra, aztán jobbra. Azokról van szó, és ez a túl­nyomó többség, akik azt hit­ték, hogy jó, amit csinálnak. Nem látták a bajokat, mert szemüket elvakítot.ta a szemé­lyi kultusz: szinte megszok­ták a helytelen módszereket. De amikor kirobbant az el­lenforradalom, sokan közülük fegyverrel állottak helyt és az elsők között szervezték újjá a pártot. Nagy részük tanult a múlt hibáiból, felismerte, hogy mit jelent a kétfrontos harc, és ma szívvel-lél ekkel viszi is ezt a harcot. c_ » ténv alkalmas arra, cz a y hogy egyesekben olyan felfogás verjen gyökeret, hogy a baloldaliság nem is olyan ártalmas. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy vannak olyanok is, akik nem okultak, akik azon az ala­pon. hogy a revizionizmus kár­tevését annak idején meglát­ták, igazolva látják saját szek­tás álláspontjukat és szinte érintetlenül mentették át ré­gebbi nézeteiket, módszerei­ket. A párt mögött sikerdús három esztendő van, ilyenkor az elbizakodottság könnyen száll az emberek fejébe; az ilyen elvtársak elvakulva a si­kerektől, hamar elfeledkeznek a dolgozók meggyőzésének kommunista kötelezettségéről. Parancsolgatni könnyebb, mint érvelni. A régi rossz egyesek­nél megszokássá, rutinná, má­sodik természetté vált. Ez mind ösztönöz a baloldallá sko- dás, a kommunista gőg ártal­mas módszereire. A párt hatal­mon van, a bírálat és önbírá­lat nélkülözhetetlen emelője a fejlődésnek. A szektás azonban elnyomja a kritikát, azzal az ürüggyel, hogy „árt a munkás- hatalpmnak". belül nálunk is a revizionista, jobboldali nézetek jelentik általában a fő veszélyt. Találkozunk megyénkben l aiaiKozunK olyan íelfo_ gással, amely a szektarianizr- must valamiféle bocsánatos bűnként kezeli, elnéző kacsin­tással mint túlzó, hibás, de lényegében „proletár” állás­pontot fogja fel. Vannak a megyében olyan községek, ahol hosszú ideig aszerint osz­tályozták a párttagokat, ki a novemberi, ki a decemberi párttag. Uralkodott az olyan nézet, hogy „megtévedt em­ber nincs, — vagy velünk vagy ellenünk”. Természetes, hogy e szervezetekben, ame­lyek teljesen elszigetelődtek, a szektás nézetek leküzdése nél­kül egy lépést sem lehetett előrehaladni. Mégis, amikor a járási pártbizottság kemé­nyen fellépett az említett községekben a meglevő lehe­tetlen Helyzet felszámolására, egyesek azzal igyekeztek han­gulatot kelteni a túlzó bal­oldaliak mellett, hogy nem kell őket bántani: jó kommu­nisták, igaz proletárok, „csak olyan merevek, hogy majd el törnek”. Mi lehet az oka en­nek? Mi a magyarázata an­nak, hogy a szektás nézetek kevésbé látszanak veszélyes­nek? Az ellenforradalom drasz­tikus példát adott arra, hová vezet a revizionizmus. „Ki­futhatta magát”, lelepleződött teljesen. Ugyanakkor azoknak a „szektás” elvtársiknak zö­me előtt, akik hibás módsze- * reket alkalmazva, taszították a tömegeket és így szövetsé­geseitől fosztották meg a pár­tot emellett és ezzel együtt egy percig sem vplt kétséges a cél: tudták, hogy' a párt, a proletárdiktatúra, a Szovjet­unióhoz fűződő feltétlen in­ternacionalista kötelék nélkül Háromszáz vagon őszibarackot szüreteltek a budai dombokon • A dél budai dombok híres őszibarackosai az idei évre nagyjából kiheverték a hábo­rús és a háború utáni évek súlyos visszaesését. A néhány éve már gondosan kezelt fák ebben az évben a tavaszi fa­gyok és a nyári esők ellenére is jó közepes termést, összesen mintegy 300 vagon gyümölcsöt adtak. Csaknem 10 százaléka került ennek külföldre, 1 m

Next

/
Thumbnails
Contents