Pest Megyei Hirlap, 1959. október (3. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-25 / 251. szám

Képzőművészeink alkotásairól i51& w Hogyan tovább? A pártértekezlet határozatai megszabják a további munkát Október elején lezajlott a városi pártértekezlet. A kom­munisták tanácskozása rend­kívül fontos eseménye párt- szervezeteinknek. Az értekezlet határozatai, amelyek a vitában kristályo­sodtak ki, hosszú időre meg­szabják a város alapszerveze­teinek a munkáját. Soron következő legfonto­sabb feladatunk a most be­induló pártoktatási év ala­pos előkészítése. A napokban már a propagandisták tanul­mányozták az első anyagokat, hogy megfelelően fel tudja­nak készülni az üzemekben, termelőszövetkezetekben, in­tézményekben folyó szeminá­riumok levezetésére. A párt VII. kongresszusá­ra való felkészülés során üzemeink túlteljesítettek vállalásaikat. Az elkö­vetkezendő hetekben to­vább növelik a tervek tel­jesítéséért folyó harcot. Törekvésükben az önkölt­ség csökkentésének, a minő­ségi munka megjavításának fontos kérdése kell hogy le­gyen. A pár'tértekezleten megállapított eredmények és az azóta eltelt időszak bizo­nyítja. hogy üzemeink, vál­lalásaikon túl,- maradéktala­nul teljesíteni fogják a párt márciusi határozatában fog­lalt feladatokat és elérik ez évben az 1960-ra tervezett szintet, Mezőgazdaságunkban az őszi betakarítási munkálatok­ra és a vetések elkészítésé­re való mozgósítás áll párt- szervezeteink munkájának előterében. Termelőszövet­kezeteink e feladatot már majdnem teljes egészében végrehajtották. Egyénileg dolgozó pa­rasztjainknál van bizo­nyos mértékű lemaradás, amit az elkövetkezendő napokban pótolni kell. Termelőszövetkezeteink kö­zül jó munkát végzett az ősziek során a Szabadság Tsz. A tavasszal bevezetett eredményességi jövedelemel­osztás nagymértékben növelte a termelőszövetkezeti tagok munkafegyelmét és jelentősen fokozta a termelőszövetkezet termelési eredményeit. Éppen ebből kiindulva, szabta meg a pártértekezlet feladatul a többi termelőszövetkezetünk kommunistáinak: a téli hónapokban politi­kai felvilágosító munká­jukkal érjék el, hogy 1960. január 1-től vala­mennyi tsz vegye át e jövedelemelosztási mód­szert. Ez nemcsak a tagok munka- fegyelmének megszilárdítását jelenti, de csökkenti különfé­le termények előállítási költ­ségét is. Mezőgazdasági nagyüze­meinkben a jövedelemelosz­tási rendszer bevezetése mel­lett továbbra is feladat a ta­gok fokozott politikai nevelé­se. Ezek a legfontosabb fel­adatok, amelyek jegyében készülünk a párt VII. kong­resszusára. amelyek megha­tározzák városunk kommu­nistáinak munkáját az elkö­vetkezendő időben. Mint az elmúlt évek során mindany- nyiszor, e feladatok megoldá­sában feltétlenül számítunk városunk pártonkívüli dol­gozóinak segítségére. Takács Jenő városi titkár Anika a mackóval Szentendrei városrészlet Válasz egy névtelen levélírónak kerül. Nyomban világosabb lenne a műhely, ha az ablako­kat megtisztítanák. Ehhez is csak víz és egy kevés papír kell és mindehhez természete­sen akarat, nem utolsósorban a rend, a tisztaság szeretete. Amikor kint jártunk, szaktár­sa, Kerekes Lajos lelkesen fl>- gadkozott, hogy rövidesen ő maga „permetezi be” a fala­kat. Csatlakozzanak hozzá, te­gyen mindenki egy keveset és mindjárt rend lesz. Ami pedig a veszélyes vil­lanygépeket illeti: a DÄV meg­tette a szükséges intézkedést, s azt végre kell hajtani. El­lenkező esetben ne csodálkoz­zanak majd. ha egy szép na­pon áram kikapcsolása miatt kénytelenek leállni a munká­val. Ez is az ember, az Önök érdekében történne! Baráti üdvözlettel: a szerkesztő bizottság a „Hogyan kerül a csizma az asz­talra“ című cikk írója. Mi köze Gárdonyinak egy szüreti mulatság bohókás alakjai­hoz? Vagy a régi ilyenfajta mulat­ságokon nagy gondot fordítottak arra, hogy a bo^ hóénak öltözött alak tyagy más figura fbocsánat) — irodalmilag megfelelő legyen? Nem. Az ilyen mulatságokat leg­feljebb az iroda­lomban fel lehet hnsztnálni, de iro­dalmi hozzáállás­nak semmiesetre sem lehet nevez­ni. Ezen a mu­latságon Göre Gábort és társait csak fizikailag szemé lyesítették meg, minden Gárdonyi-gondolat nélkül. Gárdonyi karikatúrát csi­nált ezekből az alakokból és nem népieskedést. Ép­pen a kulikká cseperedett kö­zépparasztokat karikirozza Göre Gáborban és tár­saiban. Hogy kis­sé túllőtt a célon és az akkori „pub­likum” szájaíze szerint irt, igaza van Szerb Antal­nak, de iUem ró­ható meg Gárdo­nyi. Túl vagyunk már azon, hogy csak akkor népi valami, ha istálló­szaga van. Nem hiszem, hogy Nagykőrös lakóinak csak annyi irodalmi műveltsége lenne, hogy irodalmi le­becsülést látna Göre Gábor és társainak e szü­reti mulatságon történt megszemé­lyesítésében. K. B. Az elmúlt teleken sokat zú­golódtak az embereik; meri nem volt elegendő szén. Most van. (Talán sok is egy kicsit.) Mégis elég sok embertől hal­lottam panaszt a TÜZÉP el­len, vagyis inkább az általa árusított szén miatt. — Tessék elképzelni, ott van az a rengeteg por, s amíg az el nem, fogy, mást nem adnak! Minek rendelték, ha nem tudják eladni! Most vegyem, meg én? — van ott­hon tavalyról por nekünk is. Nem veszek, ha megfagyunk, akkor se! Ez bizony jogos panasz, ha igaz. De hallgattassák meg a másik fél is. Kérdezzük meg Erős Bélát, a TÜZÉP vezető­jét, hogyan is áll a helyzet? Jogosak-e a panaszok, s ha igen, ki az oka? A szénporhegy valóban ott tornyosul a telep kel'ős kö­zepén. — Miért rendelték meg? — teszem fel a kérdést elszán­tan. — Kérem, mi nem rendel­tük. Az igazgatóság küldött egyszerre 80 vagonnal vegye­sen, minden fajtát. 4—5 bá­nya terméke, ömlesztve. Ogy áraztuk utólag, a középará­nyost véve. Amíg jóvá nem hagyták, nem is árusíthattuk. — Mibe kerül? — 24,90 mázsaj^. — Hm. Még csak nem is olcsó! — Nem, de megvan a ka­lóriaértéke! Az említett 4—5 bánya között ott van az oroszlányi is. Csak így szemre mutat rosszul. Csak azok há- borognak ellene, akik még nem vettek belőle-. Már sok vásárlónk volt, aki később visszajött, hogy adjunk még, de csak ebből, mert ez jobb, mint az a fényes, nagy dara­bos, 22 forintos. — Elhiszem, de valahogy még sincs sok bizalmam hoz­zá! Olyan sárga ott az oldala, hiszen ez csupa kő! Majdnem kinevet: — Más is mondta már ezt a kifogást. Azért sárga, mert az állásban kiverte a kén. De csak azt eredményezheti, hogy jobban ég. — Mennyi van még belőle? — Körülbelül 4500—5000 mázsa. Hat mázsa egyéb szén­hez adunk belőle négy má­zsát. Sóhajtok. — Nos, akkor nem tudom kivárni, míg ez elfogy. Kény­telen leszek én is megpró­bálni. — Meglátja, úgy igaz, ahogy mondtam! —K— — TAGGYŰLÉST tartott pénteken a párt pedagógus alapszervezete. Ez alkalom­mal többek között megtár­gyalták az alapszervezetnek a pártonkívüli pedagógusokkal való kapcsolatát. Határoza­tot hoztak a kommunista pe­dagógusoknak a pártonkívü- liek között végzendő munká­járól. — FELSZEDTE és 1c- prizmázta három hold dug- ványrépáját a Vörös Októ­ber Termelőszövetkezet. Eb­ből a mennyiségből a .jövő évben 10—12 holdat lehet maghozó répának kiültetni. — TELEVÍZIÓS készülé­ket kaptak a tűzoltók, több tízezer forintot érő épület- felújító társadalmi munkájuk , jutalmául. A készüléket i csütörtökön üzembe helyez- ; ték. — 139 HOLDON befejezte : az őszi vetést október 22-én | az állami gazdaság gerjei i üzemegysége. Az őszi árpa és ■ takarmánykeverék, valamint j a rozsvetcs szépen zöldell i már. i — ŐRIZETLENÜL hagyta ; kocsiját a Kossuth Lajos ut- ; cai kocsma előtt Böszörmé- : nyi Balázs, 2. járás Száraz i dűlő 9. szám alatti lakos. Míg : 6 bent italozott, a lovak a ko- : csit elragadták, s nekirohan- ; tak a konzervgyár előtt egy : útszéli fának. Ha az eset ; később, a tízórai műszakvál- j tásnál történik, Böszörményi ; gondatlansága tömegszeren- ; esetlenséget is okozhatott vol­na. A hanyag, kocsmázó gaz­dát a szabálysértési * hatóság 300 forintra bírságolta. — HATVAN hektoliter pá­linkát szállít a városi szesz­főzde a Debreceni Vendéglá- tóipari Vállalatnak. Remél­jük. hogy a jóízű italt mér­sékelten fogyasztják a debre­ceni dolgozók, mert a jóból a kevés is elég. . X V V V V» XXVV VXVXVX VVVVVVVW VVXXXXVVVVVX' — Álljon már meg, kifára- : dunk nagyon! Alig bírtam már menni a; lihegéstöl. De jó lett volna i már megállni! Pedig előbb- \ utóbb, hm .<*. az lesz a vége! '; Hiszen mindjárt ideérnek a \ szemköztiek is! Ekkor azonban furcsa do- : log történt. Újból megszólal- i tak a mögöttem jövők, és ezt : mondták: — Te, ha nem állsz meg, so- ; lui többet nem megyünk veled i bálba! Mi? A hang is ismerős. Nem : jönnek velem? Hát akkor ; ezek ..: Hirtelen megfordul- i tam. és jól sejtettem: ők vol- i tak, az én kedves, önfeláldo- ; zó barátaim, akik inkább az j én épségemre gondoltak, mint- \ sem maguk is hazakísértek \ volna valakit. Előlük mene- kültem én, ők üldöztek en- gém! Éppen beértek. Egymásra ■ néztünk, és elkezdtünk nevet- \ ni: nevetni szívből, igazán, \ ahogy három jókedvű fiatal \ nevetni tud. Közben odaér- : tek a szembenjövők is. és se- \ hogy nem tudták elképzelni, \ mit lehet olyan jól nevetni \ éjszaka a Pogány utcában. Tóth Tibor KALAND Mégis van a városban cigányzene! A Nagykőrösi Híradóban né­hány héttel ezelőtt egy cikk foglalkozott a cigányzene likvi­dálásának kérdésével. Véletle­nül ráakadtam egy olyTan hely­re, ahol esténként felhangzik a nem népi, de a közönség szé­les rétegét szórakoztató, vidá- mító cigányzene. A Cifrakert rőtszínű, lassan kopaszodó fái alatt húzódik meg a Liget-kisvendéglő. Már három éve vezeti Bújdosó Dé­nes üzletvezető. Kedves, ide-; gén kiejtéssel beszélő lengyel; származású felesége adott fel-; világosítást a vendéglő életé-i ről. — A nyári szezonnak vége,; pedig sok vendég megfordult a j szombat-vasárnapi estéken a \ kerthelyiségben és a fedett, j nyári teremben. Most is ren-; delkezésre áll a helyiség, tisz-í ta asztalterítőivel. De van egyj téli terem is. Fűtött, barátsá-l gos, és itt játszik Kökény Er- j nő és népi zenekara. Stumpf Ferenc, az Arany János Általános Iskola rajz­tanára. Szabadidejében mint festőművész dolgozik. A nyá­ron a szentendrei képzőmű­vész-telepen töltött három hetet. Alkotásaival több kiál­lításon szerepelt. Most mi is bemutatjuk két művét. Szénporhegy avagy „Jó szén, csak egy kicsit poros'? FÓRUM A kákán is csomót keres... Kedves Barátunk! Kellemetlen érzés, amikor az ember aláírás nélkül kap leve­let. Mi legalábbis így va­gyunk vele. Eleve fenntartás­sal fogadjuk, ezer kétség gyö­tör, hogy vajon írója az igazat írta-e, milyen szándék, milyen cél vezette? Ugye, ez érthető? Mi másra lehet gondolni, ha a levél elkövetője aláírásával nem hitelesíti azt. Szó, ami szó, nem szeretjük a névtelen leveleket. így voltunk az ön levelével is. S hogy mégis utánajártunk a dolognak, annak tulajdonít­ható, hogy ebben az esetben az Igazmondást könnyű volt ellen­őrizni. Ellátogattunk a Mezőgazda- sági Ktsz Szolnoki úti részle­géhez, 'hogy meggyőződjünk róla, milyen egészségtelen kö­rülmények között dolgoznak ott az emberek. i Amit írt, igaz volt. Talán kevesebb is annál, amit szemé­lyesen tapasztaltunk. Por, pi­szok, huzatos, egészségtelen műhelyek, villanygépeken a védőberendezésnek nyoma sincs. Áldozat ilyen körülmé­nyek között dolgozni. Nézzük, miről van szó. A ktsz mostani elhelyezése nem végleges. A malom bérlemény, amelybe nem kívánnak beru­házni. Dolgozói évek óta törik magukat, hogy egyszer ember­séges körülményeket teremt­hessenek maguknak. A szór-; galmas, áldozatos munka meg-; hozza gyümölcsét; jövőre épít­kezni, fejlődni fog a szövetke­zet. Korszerű műhelyeket léte­sít, ahol bizonyára öröm lesz a munka. „ Ezzel indokolják, hogy a mostani helyre nem fordítanak gondot. És ez hiba. Azért, hogy igy van, elma­rasztaljuk a ktsz dolgozóit köztük önt is, kedves bará­tunk, aki hozzánk fordult a dologban segítségért. A hibá­kat Önöknek kell megszüntet­ni, mi legfeljebb tanáccsal szolgálhatunk. A port megszüntetni, napon­kénti többszörös locsolással nem költséges, még csak nem is fárasztó dolog. A feketéllő, pókhálós fa’ak rendebehozása bemeszelése megiijAfcsak nem ördöngösség és kevés pénzbe xxxxxwvwvxxxwwwwxxwxxyvWWWWWWW ! Valamikor szerettem tán- \ colni. Ott voltam minden bá- \ Ion, s táncoltam elejétől-végig. ! És mivel a lányok között sok l olyan van, aki szintén szeret, ! sőt tud is táncolni, legtöbb- ! szőr jól is éreztem magam. j Az egyik bálon egyszer egy \ nagyon jó táncos kislányra j akadtam. Különösen kerin- \ gőzni tudott szépen. De nem- \ csak jól táncolt; közben vidá- \ man csevegett, csacsogott — ; élvezet volt vele táncolni. Sü- \ rün kértem táncra, s csak ké- '■ sőbb döbbentem rá, hogy itt \ már többről van szó, mint : táncról. Ekkor azonban már 1 nem volt szívem „visszatán- i colni”. \ A bál vége felé valahogy \ megtudtam, hogy a Pogány í utcában lakik. Akkor egy ki- í esi. megriadtam. A Pogány í utca két dologról volt híres: Ihogy széplányok laktak ben- ! ne, meg hogy jó verekedői vol- t tak. Mivel a kislányt min- ! denképpen ■ haza akartam kí- í sérni, megkértem barátaimat, \ messziről kövessenek bennün- 5 két, nehogy a Pogány utcai ífiúk esetleg féltékenységből ..akadékoskodjanak”. Meg is ígértek mindent. \ Amikor azonban vége volt ■ a bálnak és indultunk haza, ' hiába tekingettem hátra, bi­zony nem láttam senkit. Be­vallom, kicsit vacogott a fo­gam. A Pogány utca mégis­csak pogány dolog! Úgy látszott, a kislány is gondolt erre, mert ezt ismé­telgette: „Menj nyugodtan ha­za!” Késő van már!” De lehet is ilyenkor hazamenni?! Mentem vele tovább, be­szélgettünk, próbáltam kedé­lyes lenni. Aztán odaértünk a házukhoz, annak rendje- módja szerint elbúcsúztunk, ő bement, s én indultam visz- sza,. neki egyedül a Pogány utcának. Villany csak itt- ott világított, kutya sötét volt mindenütt. / Annyit azonban mégis lát­tam. hogy az utca másik olda­lán két, alak kiválik egy sötét kapualjból, átsétál az úttes­ten, és megindul utánam. No mondtam magamban —, kez­dődik. Ketten egy ellen, nem tréfa, de nem olyan rossz, mintha többen lennének. Emelt fővel mentem, de ki­csit sietősen. Mögöttem egyhangúan ko­pogtak a lépések. Úgy érez­tem, egyre közelebb. Követ­tek. Erősíteni kell — gondol­tam — de a tánc egy kicsit kifárasztott, összeszorítottam a fogam, és jó nagyokat lép­tem. Mögöttem is meggyor­sultak a lépések. Várjam be őket, és számol­jak le velük? — villant fel bennem egy pillanatra a vir­tus, de azonnal el is lobbant: mégis ketten vannak! . Amint töprengtem, egyszer­re előttem is feltűnt két alak. Szembe jöttek, valamelyik mellékutcából fordulhattak ki. Bekerítenek — gondoltam. Át­koztam magam, amiért ide­jöttem. Hát kellett ez nekem? Szerencsére a szembejövők még messze voltak. Ekkor azonban mögöttem megszólaltak követőim: — Hé. fiatalember, meddig rohantunk még? — Talán megvárna az úr? Megvárni? No még csak az kellett volna! Majdnemhogy rohantam már. Hej, ha most látott volna a kislány! Üldö­zőim pedig folytatták meg­jegyzéseiket: — Talán tutóversenyre tet­szik készülni? Bizonv annak, is beillett vol­na, amit csináltam.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents