Pest Megyei Hirlap, 1959. október (3. évfolyam, 230-256. szám)
1959-10-20 / 246. szám
1959. OKTÓBER 20. KEDD erst MfCYtt kJCirlap A VALÓSÁG TALAJÁN Pártértekezlet a budai a gödöllői a ráckevei és a szobi járásban lXNXV\xxxxxxxxxxxxxxxxxx>c^xxxxxxxxxxxxxxxxxxxvvxxx>^v*xxvcc FÉKEK OEDOJA Szántó Miklós: Tugyi Pál a tavaszon lépett be Zsámbékon a termelőszövetkezetbe. Nem ment az könnyen még akkor sem. ha már ismerte a közös gazdálkodást. Saját tapasztalatán tanulta meg, hogy jó vezetés, irányítás mellett ott jobban lehet élni... Tekintélyes szövetkezeti tag volt az ellenforradalom előtt. Csak az akkori, az ellenforradalmi kavarodás, a zűrzavar zavarta meg őt is. Annyira, hogy a visszatalálás, a hazatérés bizony sokáig váratott magára. 1959 tavaszáig ... Ekkor szövetkezeti elnökké választották ... Később soron kívül felvették párttagnak ... Most pedig itt ül a budai járási pártértekezleten ... Hozzá is szólt: — Válasszanak több termelőszövetkezeti tagot a párt- bizottságba! Elnézem okos, figyelmes arcát, hogyan pirul el, amikor a szövetkezetek munkáját dicsérik, hogy komolyodik, amikor a hibákat emlegetik, az akadályokat, amelyek fékezik a munkát és hogyan bólint, amikor a jövendő lehetőségeit bogozgatják. A szavazás előtti szünetben faggatom: — Elégedett a pártértekezlettel, visz magával haza valamit? Elgondolkodva vet számot. Előbb magában. Azután óvatosan szűrve a szavakat, megfontoltan válaszol: Ilyennek képzeltem .., JÓ VOlt. De miért? Mi tetszhetett Tugyi Pálnak, a nem régen még egyéni gazdának, a ma már ízig-vérig szövetkezeti 'embernek? Minden kérdésre szűkszavúan, igenlően válaszol. Amikorra már megfogalmazta magában a tanácskozás lényegét, megered a szó: — Legtovább arra emlékszem majd és otthon is erről beszélek legtöbbet: Ezen a tanácskozáson az emberség, a mély emberi érzés volt a legfontosabb, az ért legtöbbet. Igaza van Tugyi Pál elvtársnak. Az emberségnek soksok megnyilvánulása volt ezen a pártértekezleten. Ahogyan az ifjúságról, a nők munkájáról, az ipari dolgozók kongresszusi munkaversenyéről tárgyaltak... Mennyit lehetne erről szólni, írni! Arról: miképpen vállal sok-sok kommunista napi ezernyi tevékenysége mellett temérdek pártmunkát. Vagy arról, ahogy Gödrös Sándor, a pilisi szénbánya küldötte beszélt a bánya műszaki gárdájáról. Elmondotta, hogy többségük becsületesen képviseli a bánya érdekeit, jól dolgozik. Mégis bizonytalanok. Mert még mindig akadnak olyanok, akik felhánytorgatják az ellenforradalom alatti tévedéseiket. Ezért határozta el pártvezetőségük, hogy rövidesen beszélgetnek ezekkel a jól dolgozó műszakiakkal: dolgozzanak nyugodtan, a párt- szervezet támogatja munkájukat ... Sorolom mindezeket Tugyi Pál elvtársnak is, mintegy az ő szavainak bizonyítására. Ö csak hallgatja szavaim és egyetértésül bólogat. Azután gondol egyet, megszólal: — Tudja, én nem ezekre gondolok. Inkább arra a néhány ezer ma még egyénileg dolgozó parasztra, akikkel az őszön, télen és majd azután beszélgetünk: jöjjenek ők is a közösbe, jobb ott. Azokra gondolok, akik közül még sokakat húz kicsiny kis Darcellájuk és idegenkedve fogadják a mi biztató szavunkat, mégha érzik is. hogy javukat akarjuk... Bori Rudolf elvtárs mondta azt szépen, amit én gondolok. Igen, igaza van ebben is Tugyi elvtársnak. Talán valóban Bori elvtársnak néhány mondata foglalta össze ennek a pártértekezletnek emberségét. A. termelőszövetkezetek jövendő tagjairól, mint vajúdó anyákról beszélt. Siettetné az ember ezt a vajúdást, sürgetné. Azért is, hogy megszabadítsa az 'anyát a fájdalomfór és azért is, hogy már világra jöjjön a gyerek. De hogyan siettessük ezt a szülést? Erőszakkal? Durván beleavatkozva? Vagy biztatással, símogatás- sal, hogy feledtessük a szülés nehézségét? Még akkor is inkább legyünk türelmesek, megértőek, óvatosak, ha ígv nehezebben jön világra a csecsemő — mondotta. Ezt mondta Bori elv- társ és ezt ismételte Tugyi Pál. Talán saját élete jutott eszébe és a tavaszi szervezés. Amikor sok társával együtt végérvényesen megértette, hol az ő helye. Mert bizony akkor nagy szerepe volt annak, hogy úgy bántak vele is, mint a szülő, vajúdó anyával, hogy azután mindannyian együtt örülhessenek a megszületett gyermeknek. Sági Ágnes Pártérlekezlet Az alvó sziget oldalán a sás, Mint sündisznn sörté.ie mered. I.údbörzik a víz. fázik a Duna. Siet. \ árják a langyos tengerek. Nem Ugye! ránk. Siet a Duna. A kastély a parton roskadta» áll. A Savoyairól álmodozik az agg. Egér zizeg. Vagy ez a halál? Itt a teremben Jövőt álmodunk. Tömör álmokat, beton távlatokkal. Boldog embert, erőműveket. Békés partot, álmos virágokkal. Feldíszítjük az öreg folyót. Telehintjük tarka csónakokkal. Az ifjú kastély lábujjhcgyrc állva, Nézi magát a holdfényes habokban Ráckeve. 1959 október TELJES FELELŐS zeti terület, maradt fölös . kapacitás és az érvényesülő gazdaságossági szemlélet arra hajtotta a gépállomásokat, hogy fokozottabban vállaljanak munkát az egyénileg dolgozó parasztságtól is. Ez persze mindenképpen helyes, de akadtak egészségtelen következmények is. Elharapózott a borravaló, növekedett a fegyelmezetlenség. Erős kézzel kellett rendet teremteni. Most, hogy megnőtt a termelőszövetkezetek területe, nagy feladatok várnak a gépállomásokra, a mi kollektívánkra is. Nem könnyű a helyzetünk. Sok az elavult, korszerűtlen gépünk. Nehezíti dolgunkat a gépellátásnál tapasztalható tervsze- rűtlenség is. Megkaptuk a DT —413-as lánctalpas traktort, amely kitűnő erőgép, de munkagépeket nem gyártottak hozzá. A tavalyi 710 normálholddal szemben 900-at végeznek el a gépeink. A kongresszusi felajánlás keretében van javulás a gazdaságosságban is, nyereségesek vagyunk. Mégis van alapja a velünk szemben hangoztatott kifogásoknak. De azért mindig meg kell nézni a másik oldalt is. Azt mondják, gyenge nálunk a társadalmi tulajdon védelme. Ez igaz is. De hogyan legyen biztosítva a megfelelő védelem, ha nincs tárolószín, és esőben-hóban a drága gépek kint állnak a szabadban? Bátran bírál, öszintén feltárja a hibákat, saját mulasztásaikat. Tényeket sorol, elemez, következtet. Szabadon beszél, nem papírból. Előrehajol. Hangja csendes, de átfűtött a belső szenvedélytől, a meggyőződéstől. Peregnek a hozzászólások. Azért van üresjárat is. Egy-két felszólaló nem érti meg és nem érzi át, milyen frissítő, milyen oxigéndús ennek a tanácskozásnak a levegője. Nem mintha a szónoki készséggel lenne baj. Rutinos előadók, olajos simasággal folynak a szabályos mondatok. Az előadásmód, a forma hibátlan. A tartalom azonban hiányos. „Elvileg — általában” beszélnek. Hiányzik az okok kutatása. Unalmas eseménykrónikát adnak. Bárhol elmondhatnák, nincs benne a ráckevei járás élete. Ahelyett, hogy feltárnák munkájuk tapasztalatait, arról akarnak meggyőzni, hogy fontos a munkaterületük, mintha lenne valaki, aki ebben kételkednék. így csak fontoskodnak. A bírálat nem marad el. A kommunisták nem engedhetik meg a semmitmondás kényelmét, fényűzését. Sz M rSSSSSSSS//SS/SSSSSSSSSSSSS//SfSSSSS//SSSSSSS/S//S//SSSS/f/SSSSSS/SS/SS/SS//SSSS/S.'SSfSsrSfSSfSS////SSSSS//S//SSfSSSSSSSSS/S/-SSS/S/S//SSS/S/S/SSS/Sf/SfS/ffSS/SSSSSSSS/SSSSSJ,SSSSfSSSS//Sf//SSSS/S///SSS/S/SSSSS/SSSS/SSSSS/S/SSSSS/SSS//SSS/fSS/S//SSS/SSS/SSSSSSSSSS//SSS. HOGY EGY NYELVEN SZÓLHASSANAK — Járásunk néhány alap- szervezetében a pártegység megbomlása rendszerint nem elvi okokból adódott, hanem különféle intrikákból — mondotta a Szobi Járási Pártbizottság titkára a Nagymaroson megtartott járási küldött- értekezleten. Provics Ilona elvtárs, a párt-végrehajtóbizottság titkára, a mezőgazdaság átszervezésével kapcsolatban egy- helyütt azt mondta: „megtanultunk egy nyelven beszélni”, Amennyire örvendetes ez a fejlődés, annyira sajnálatos is, hogy a közös nyelv, az egységes elvi alapon létrejött cselekvés sok fontos kérdésben még ma sem erőssége a járás alapszervezeteinek. E súlyos fogyatékosságot a beszámoló megfelelő hangsúllyal fejezte ki. A felemlített példák — bármily lehangolóak önmagukban nézve — mégsem hatottak nyomasztóan a részvevőkre, Nem, mert nagyrészt a múltról szóltak, azokról a kisiklásokról, amelyeket a kommunisták többsége ma már mint károsat vet el magától. Megnyugtató — és ezt a küldöttértekezlet felszólalóinak véleménye, az értekezlet egész hangulata, pártszerű légköre bizonyította —, ma már nem történhet meg, s kivált nem büntetlenül, mint másfél-két esztendővel ezelőtt Ipolytölgyesen, Kóspal- lagon, Nagybörzsönyben és másutt megtörtént, és uralkodó nézetté vált: „minden pártonkívüli elleníorradal- már". Nem véletlen, hogy azokban az alapszervezetekben, ahol a belső pórtélét rendszeres volt, ahol a tagság és a vezetőség kollektív felelősséget érzett munkájáért, ott az intrika, a dolgozókat taszító balosság helyett, a párthatározatok megtárgyalására használták fel az együttlétet. így dolgozott a várnosmikolai tsz pártszervezete, vagy a letkési Bástya Termelőszövetkezet. Az eredmény: amikor a párt Központi Bizottsága határozatot hozott a mezőgazdaság szocialista átszervezésére, a tagság késlekedés nélkül, egységesen állt csatasorba. Dicséretére szolgál a párt- értekezletnek az a felelősség és komolyság, amely a részvevőket a nagy megbeszélésen átliatotta. Igaz, itt-ott elhangzott néhány türelmetlen szó, de ezek a megnyilvánulások nem kaptak támogató visszhangot. A kommunisták elé tárt és általuk megszavazott határozat előre mutat. A falu szocialista átszervezésének meggyorsítására, a márciusi határozat sikeres végrehajtására; Mindezt a párt irányvonalához híven, kétfrontos, elvi alapon álló, egységesen vívott harcban. András Endre Ráckeve, járási pártértekezlet. A gyári kultúrterem falain tablók. Képek a termelőszövetkezeti életből. Ennek az üzemnek kommunistái helyesen és korszerűen értelmezik a munkások és a dolgozó parasztok testvéri szövetségét. Folyik a tanácskozás. Az arcokon szenvedélyes, elmélyült figyelem. Érzik és tudják, hogy felelősek az ország dolgaiért. Állást kell foglal- niok, szavazniok kell arról, hogyan látják az elmúlt három év politikáját és meg kell vitatniok, hogyan dolgozzanak tovább. Igazi munkaértekezlet. Juhász elvtárs. a járási pártbizottság első titkára számol be az elvégzett munkáról. Ipar, mezőgazdaság, kulturális élet, az egészségügy kérdései, a pártélet tényeinek elemzése, a fogyasztás, a szocialista törvényesség problémái peregnek egymás után és szavai nyomán kirajzolódik a járás egész élete. Mély felelősségérzet, a tények alapos ismerete, hozzáértés, pártosság. „Termelőszövetkezeteink jó földdel, megfelelő anyagi eszközökkel rendelkeznek ~ mondja Juhász elvtárs —, hogy eredményesen betölthessék szerepüket. Van javulás, azonban gyorsabban is mehetnénk előre, ha az állattenyésztés, a hizlalás hozama magasabb lenne. Miért nem ez a mezőgazdasági ág termelőszövetkezeteink fő jövedelmi forrása, amikor a zöldség és gyümölcs termelésével együtt jó piacot biztosít számunkra a főváros közelsége? Lassan jutunk előre a baromfitenyésztésben is. Pedig néhány termelőszövetkezetünk már rájött arra, hogy érdemes ránk hallgatni, nem is olyan boszorkányos a szárnyasok tartása. A tököli Vörös Csillag, a dömsödi Dózsa, a taksonyi Lenin már saját tapasztalatából tudja, hogy kifizetődő termelési ág ez, a befektetett töke gyorsan megtérül és jelentős jövedelmet biztosít... Ki kell használni a járás öntözési lehetőségeit is. Ez idő szerint 13 ezer 188 kát. hold öntözött területünk van. A Duna mellett élünk, az öntözőrendszert tovább lehet és kell fejleszteni. Bucsi Imre eivtárs, a Kis- kunlacházi Gépállomás igazgatója — jelenti be az elnök. — Az ellenforradalom után csökkent a termelőszövetkeA godo/loi járási pártértekezlet elnöke, a járás veterán Merész bácsija azt moiidja: — Doktor László Domokos kért szót. A másfélszáz küldött úgy emeli fel a fejét, mint a tanácskozás déli szünetében, amikor az arcok a késő őszi napfény felé fordultak. A munkások, parasztok, egyetemi tanárok, pedagógusok, háziasszonyok soraiban mintha az elevenség áramkörét kapcsolnák be, a figyelem élénkítésének valamilyen varázsporát szórnák szét. Középtermetű, sovány, sötét hajú, nyírott bajuszú férfi lép az előadói emelvényre. Jegyzeteit otthonosan kiteríti. Arcán nyugalom, mozdulataiból biztonság árad. Nincs lámpaláza. Minden héten elfoglalja ezt a helyet a Gödöllői Agráregyetem katedráján, s előad. Foglalkozása: termelőszövetkezeti elnök és egytemi adjunktus, így kezdi: — Zsámbok termelőszövetkezeti község kommunistái azzal bíztak meg, hogy ismertessem a 738 tsz-tag murfkáját, a 3200 holdas gazdaság eredményeit és a terveket. A zsámboki Számokba szedett álmokról helyzet ismertetéséhez hozzátartozik az is, hogy a községben még 51 egyéni gazda 237 holdon dolgozik ..; Szavai nyomán képek villannak fel. A hallgatók most nemcsak elképzelhetik, hanem meg is ismerhetik Szabó István volt tízholdas gazdát, aki a vetőmag behozásakor mereven kitartott a „nem”-je mellett, aztán Lapu Mihály és Molnár Mátyás volt középparasztok alakja lép elő, akik sarkukban érezték az idők változását, de ki akartak tartani a régi életforma mellett, ami egyre azt súgta a fülükbe: „boldogulj, ahogy tudsz!”. Ma ezek az emberek szervezik a munkabrigádokat. — Véleményem szerint a határozottság és az őszinteség az a két tényező, amely a legmeggyőzőbb fegyver a kommunisták kezében. Mivel indult a zsámboki Petőfi Tsz? — tekint a jegyzeteibe dr. László Domokos. — Kétszázhetvenhat hold földdel, két malaccal, egy rozoga istállóval, nagy elgondolásokkal és szép reményekkel.. ■. Kellenek a nagy elgondolások és a valóságból fakadó szép remények. Nem olyan terveket kell tehát készíteni, ami szemre-színre tetszetős, hanem ami tekintetbe veszi a táj adottságait, a meglévő gépi és kézi munkaerőt. Olyan tervet készítettek hát, amely arra is számít, hogy Bajnóczi István, a faluban ismert ezermester néhány társával műszaki brigádot alakít és egy 36 férőhelyes istállót 537 forintból épít fel. Az építési anyag: a patakpart fái, ahol 50 csemetét ültetnek minden kivágott fa helyére, és a falakat bevakolt kukoricaszárból állítják. Most két ötven férőhelyes istálló építéséhez láttak hozzá, amit a kongresszus tiszteletére, november 30-ig befejeznek. A régi közmondás kap itt formát: „a hegyet a völggyel toldják”. Olyan tervet dolgoztak w hogy — ird és mondd —negyvenezer baromfit nevelnek fel azokban az istállókban, ahol eddig az egyéni gazdák lova, tehene állt. Nevelni, etetni a csirkét az öregek is tudják, otthonról el se kell mozdulni. Mert a 738 tag közül csak 400 olyanra számítanak, aki munkaereje teljéiben van... — Az őszi kalászosok vetését befejeztük. 1590 holdon szántóföldi zöldségtermesztést tervezünk és 1960-ra 480 szarvasmarhát akarunk, 1961-re pedig 900 darabot. Sertésállományunkat 1800-ra növeljük és egyelőre 150 birkára számítunk. Minden hold földnek meg kell adnia a 7000—7500 forint bruttó jövedelmet. Akkor a havi 1800—2000 forintját mindenkinek biztosíthatjuk. Ehhez határozott profilt kell kialakítani a gazdálkodásban. A tények és a számok sorozata felvillantja a paraszti élet új profilját. A vonások még elmosódottak. A nagyüzemi munkaszervezés, ez az az erő, amely alakítja, formálja, vési az új arcot. Abban a korszakban vagyunk, amikor átvesz- szük a régit, s válogatjuk belőle a maradandót. Ezt összegyúrjuk az újjal, s ebből — határozottsággal és céltudatosan — alakítjuk az újabbat, az egészséges cél érdekében: az emberibb életért. A tények és számok tervbefoglalása és végrehajtása emberi munlcát követel. Az emberi munkához értelem kell. A fejlett értelem másképp valósítja meg a számokba szedett álmokat. Iskolázni kell hát az értelmet. Dr. László Domokos így mondja: — A télen meg akarjuk indítani a mezőgazdasági középiskolát, illetve a tsz-közép- iskolát Zsámbokon. Azok, akik akarnak, kapjanak a kezükbe érettségi bizonyítványt. Ám, hogy többen akarjanak, rajta leszünk mi is, a tsz vezetői, akik közül négynek diplomája van... A földművelés, a szántásvetés, az állatok gondozása ősi foglalkozás, sok évezredes emberi szolgálat. A falvak népe új életformát alakit ki, de hogyan éljen az új ismerete nélkül? A pártértekezlet egyér. telmű választ adott rá. Az üzemek, az iskolák és az egyetem küldöttei, a felsőbb pártszervek képviselői egyöntetű igenje a segítséget, a gondoskodást jelenti. Egy mozzanatát próbáltam csak leírni a gödöllői járás pártértekezletének. Úgy érzem, a legjellemzőbbet választottam. Dr. László Domokos egy négygyerekes részesarató fia. Ma: egyetemi adjunktus és tsz-elnök. Zsámbok termelőszövetkezeti község lett, mert a Ganz Árammérő, a Kistarcsai Fésűsfonó és a Gödöllői Gépgyár kommunista és pártonkívüli munkásai, az agráregyetem fanárai és diákjai segítettek a község parasztságának. Ahogyan a járásban vagy az országban mindenütt a munkások és értelmiségiek mindenben segítenek a dolgozó parasztságnak, egymásnak, egymáson. Köznyelven szólva: a várt a dolgozó nép hatalmáért, fel- emelkedéséért, a szocialista rend megteremtéséért harcol. Erről tanácskozott vasárnap Gödöllőn is a járás másfélszáz kommunistája. H cry Károly
