Pest Megyei Hirlap, 1959. október (3. évfolyam, 230-256. szám)
1959-10-18 / 245. szám
MEGY i-tfirlai) 1953. OKTÓBER 18. VASÄRNAP Óránként egy halálos közlekedési baleset Párizsi orvosok kiszámították, hogy Franciaországban minden órában meghal valaki közlekedési baleset következtében. A halottaknak több mint a fele biciklivel rendelkező fiatalkorú és a baleset rendszerint az ő hibájukból, történik. KEPES WURLITZER? I Külföldi hírek szerint egy olasz vállalat Cinebox néven olyan újfajta zenegépet hoz forgalomba, amely nemcsak a lemezt játssza le, hanem a lemez énekesének képét is bemutatja közben. verseny felajánlás” - legfelsőbb vállalati szinten Hatezeréves kóbalta Ä dorogi szénmedence töltődi Erzsébet-aknájának közelében ásatások közben hatezer éves kőbalta-töredék, bronzkori kerámia tárgyak és használati eszközök kerültek felszínre. Feltárták egy I—II. századból származó római ház maradványait is. Romjai közül freskótöredékeket, üvegeket, csont- és bronztárgyakat mentettek ki. Az épület több helyén szürke és vörös márványból készült díszítést is találtak. A leleteket beszállították a dorogi tájmúzeumba, az ásatást folytatják. — A szovjet dolgozók túl akarják szárnyalni Amerikát, ki is használják munkaidejük minden másodpercét. Ott, elvtársak, ismeretlen fogalom a késés. Pedig náluk is vannak vidékről bejárók, a le- ningrádi üzemekbe például száz kilométernél messzebbről is jönnek reggelenként. — Itt egy kis szünetet tartott, belelapozott a jegyzeteibe, aztán egyre szenvedélyesebben folytatta a Szovjetunióról szóló beszámolóját Gyenei György, a ceglédi Közlekedésépítési Gépjavító Vállalat igazgatója. Szelíd napsugarak kíváncsiskodtak be a szerelőcsarnok felőli ablakon, a hallgatók pedig: a főmérnök, a termelési osztály vezetője, a főkönyvelő, meg az üzemi bizottság titkára, feszült figyelemmel kísérték az előadást. ' — Várjanak még néhány percet elvtársak — pattantam fel befejezéskor. — A munkaversenyről szeretnék írni, s jó lenne, ha önök is elmondanák ... Ünneprontó lehettem, mert még be sem fejeztem a mondatot, máris közbeszólt egyikük: — írtak arról már eleget. — Igen, a helyi lap is fogEgy előítélet fejfájára E gy hete, október 9-én nyílott meg a dányi cigány- iskola és azóta — mondhatom ■— másról sem beszél az egész íalu. A községbeliek egyre derűlátóbban vélekednek az iskola jövőjéről és állandóan érdeklődnek utána. '*—A kis lurkók a tanítás megkezdése előtt majd egy órá- vál teljes létszámmal megje- 'leimek az iskola előtt tisztán, kettes sorban, egy-egy szülő vagy nagyobb gyerek vezetésével. A gyerekek tele vannak igyekezettel, alig köti le őket a mese vagy játék, mindig írni akarnak. Legszívesebben papírdarabkákra rajzolgatnak mindenféle ákom-bákomokat, büszkén mutogatják egymásnak és a tanító néninek: „Néz- j, ze tanító néne, mán tudunk í írni!” £ Az elmúlt • hét szombatján £ feltűnt, hogy a gyerekek na- £ gyón sokat járnak WC-re. Már J aggódtunk, hogy esetleg a tej í ártott meg nekik. Végül kidé- £ rült, hogy azért a szaladgálás, $ mert elcsenegetik a WC-papírt \ és titokban a pad alatt „ír- nak” reá. $ Az iskola előtt mindennap j néhány felnőtt cigány ácsorog, í hogy ha ők már nem*tanul-^ hatlak, legalább az iskola le- J végűjéből hadd szippantsanak. £ Sokszor úgy kell elhessegetni £ őket, amikor megkezdődik a 5 tanítás, hogy ne zavarják a £ munkát. Búcsúzóul mindig kérdésekkel ostromolnak ben- \ nünket: „Mi, mikor járhatunk J már iskolába?” A tantestület még egysége- \ sebb ezekben a napokban, ^ mint volt. A legapróbb nézet- '/f eltérések is elsimulnak a nagy £ célért vívott közös harcban, í lelkesedésben. Reggel és dél- J ben T3ók pedagógus eljön a í gyerekek öltöztetéséhez, pedig; lassan-lassan alig kell segíteni j nekik. Mégis, mindig találnak munkát. Fésülgetik, manikürö- ^ zik a gyerekeket, akik hálásan £ csillogó szemmel köszönik meg £ azt a sok szeretetet, amennyit £ egész életükön át sem kaptak. ^ Szinte nem is egy, hanem húsz £ tanítója van a 17 gyereknek. £ Kovács István, az igazgató, ^ már vagy fél füzetet teleírt í javaslataival, hogy mi min- 2 denre lenne szükségünk. Bi- ^ zony, a teljes sikerhez még £ számtalan apróság hiányzik. J így. ha valami sürgős venni- j való akad, bizony kinyílnak £ az egyébként nem nagyon $ vastag pedagógus pénztárcák \ és a szükséges összeg hamar í együtt van. A cigányiskola í osztályfőnöke, Eskütt Nóri, £ természetesen örül a segítség- £ nek, ugyanakkor szinte szédül í a rengeteg jó tanácstól, ötlet- $ tői. * A legszebb eredmény: az úttörők rendszeresen dia-filmet vetítenek új pajtásaiknak, ezekre a vetítésekre több falusi úttörő is eljár és rendre szövődnek a barátságok; verekedés pedig egy sem volt, mint azt előzőleg sokan jósolgatták. Gondjaink vannak még bőven. De egyre többen és egyre inkább bízunk abban, hogy nincs messze az a nap. amikor a volt analfabéták saját kezükkel írt levelükben köszönik majd meg mindazok támogatását, akik hozzájárultak iskolájuk létrehozásához, Kálmán Attila tanár lalkozott velünk — bizonygatta az üb-titkár, majd valaki megjegyezte: — Nem tudom, miért, de ki nem állhatom az újságírókat. — Én nem haragszom rájuk, csak éppen nem bírom őket — folytatta az élcelődést az igazgató. így aztán a közös beszélgetés nem sok eredménnyel kecsegtetett, sőt, az iroda is kiürült. Végül is Gyenei elvtárs „megkönyörült” rajtam, s aztán udvariasan elkezdte. — Hát kérem, annak idején mi komoly felajánlást tettünk, túlvállaltuk a mennyiségi előirányzatot, gondoltunk az anyagtakarékosságra is és megfelelő intézkedéseket tettünk -az önköltség csökkentésére. Az első vállalásunkat megváltoztattuk, amikor láttuk, hogy jó ütemben halad a teljesítés, s újabb felajánlást tettünk. Ez ideig — lapozott az előtte fekvő dosz- sziéba — teljes termelési tervünket 105 százalékra, készáru tervünket pedig 101 százalékra teljesítettük. — Megelégedett arccal nézett rám, s ezt kérdezte: óhajt még valamit? — Önöknél tehát jó eredményeket hoz ezek szerint a munkaverseny? — kockáztattam meg a kérdést. — Kétségkívül. De lássuk csak, mit mondott a szakszervezet termelési felelőse, Dufner Árpád. — Munkaverseny? Erről itt most bajos lenne nyilatkozni (dömperjavító-műhely). Hogyan versenyezzünk, amikor alig van munkánk? A múlt hónapban harminc dömpert kellett volna megjavítani, s csak huszonötöt kaptunk. — ^Stagnál” a verseny — jegyezte meg tréfásan az egyik, magát megnevezni nem akaró dömperszerelő. — Pedig, higgye el — fordította komolyabbra a szót —, itt szívesen versenyeznének a dolgozók, mert tudják, hogy aki többet termel, többét is visz haza. De így? Igen, Bognár László dömperjavító is szívesebben versenyezne, mint azon gondolkodjék, hogy a következő órában mihez kezd majd. Izsó István és társai is, sokszor bebizonyították, hogy a műhelyükben nincs baj a versenyszellemmel. Csakhát ahhoz, hogy tényleg versenyben dolgozhassanak, a feltételeket is biztosítania kellene a vállalat vezetőségének. — Nem, hogy versenyezni nem tudunk, de gyakran még a munkát is abba kell hagyni. Vagy az anyag, vagy pedig a javításra váró munka hiányzik — ezt az útközben megállított egyik raktári dolgozó mondta. 3 a lakatosmű- helyben sem találtam vigasztalóbb helyzetet. Pridakó Dezső főbizalmi a versenyeredmények helyett csak arról tudott beszélni, hogy a dolgozók itt saját hibájukon kívül lemaradtak a lakókocsigyártással. Van úgy, hogy a hónap elején jóformán semmi munka sincs, bezzeg 25-e felé annál nagyobb a hajrá. . — Nem ütemes a termelés, azt sem tudjuk, hogy a következő héten mit fogunk csinálni. Csoda-e hát, ha all a verseny? — bizonygatták a gépszerelők. És meg kell mondanom őszintén, a többi műhelyben is hasonlóan vélekedtek. Ezek után a vállalat üb- titkárát, Kovács Ferencet kerestem fel. — Nos, hogy folyik a kongresszusi verseny? — kérdez» tem tőle is. — Nagyon szépen — válaszolta, s hogy állítását papírral is bizonyítsa, dossziét vett elő, s akárcsak az igazgató, ő is a tervteljesítés adatait kezdte sorolni. Amikor elmondtam a műhelyekben szerzett tapasztalataimat, kissé meglepve- így folytatta: — Lehet, hogy egyik-másik műhely lemarad, de vállalati szinten teljesítik felajánlásaikat a dolgozók. Most már csak azt szeretném tudni, vajon kinek van itt igaza? Súlyán Pál mm nap 1959. október 18, vasárnap, Lukács napja. A Nap kél 6.06 órakor, nyugszik 16.52 órakor. A Hold kél 18.01 órakor, nyugszik 7.37 órakor. Várható időjárás: a több hét óta tártó száraz időjárás nem változik. Ma hűvös reggel után napközben kellemes őszi idő lesz, eső nélkül, Mérsékelt délkeleti szél. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet vasárnap 14—17 között. Távolabbi kilátások: az éjszakai lehűlés gyengül. — TÖBB MINT 25 ORSZÁGBA exportál már a gödöllői Ganz Árammérőgyár. Évenként félmillió darah árammérőt készítenek itt a dolgozók. A közismert köz- használatú mérők mellett többfajta különleges típusú árammérőt is készítenek. — ÖTEZER FORINT pénzbírsággal sújtotta a járási tanács műszaki csoportja Kalmár Pál Dánszent- miklós, IV. kerületi lakost, mert külterületen engedély nélkül két szoba, konyhás lakás építéséhez fogott. Kalmár Pál fellebbezett a Pest megyei Tanácshoz, ahonnan kiszállva felülvizsgálták az ügyet, a járási tanács határozatát hatálytalanították, s helyette az épület lebontását rendelték el. — A HÁROMÉVES NÉPMŰVELÉSI tervet tárgyalták pénteken a Ceglédi Járási Tanács tagjai. A részletes, gondos programot reggel 9 órától maidnem délig vitatta a tanácsülés. Az oktatási tervet — amely ezúttal az anyagból hiányzott —. a következő tanácsülésen beszélik meg. — 33 ÚJÍTÁSI JAVASLATOT adtak be a harmadik negyedévben a Szentendrei Kocsigyár dolgozói. Ebből 20* javaslatot elfogadtak, s bevezetésük az előkalkulációk szerint 276 300 forint költségcsökkentést eredményez majd a gyárnak. : — A KEREKESKÜT 100. előadását szombaton este ünnepélyes külsőségek között tartotta meg a Pest megyei Petőfi Színpad Tá- pióbicske községben. A község borral, szendviccsel vendégelte meg a jubiláló előadáson szereplő színészeket. — PEDAGÖGUS-ENEK- KAR alakult a nagykátai járás nevelőiből. A kongresszusi felajánlás nyomán életrehívott szakszervezeti kórusnak 24 tagja van, s első szereplésére a tervek szerint a járási pártértekezleten kerül sor. Az énekkar vezetője Szilárd József tanulmányi felügyelő, énekés zenetanár. — A PÉCELI K1SZ-1S- KOLA nagyszabású sparta- kiádot rendez a környék-» beli fiatalok bevonásával. — A PETŐFI SZÍNPAD együtteseinek vasárnapi műsora: Kerekeskút — délután Letkés,. este Vámosmikola. Érdekházasság — délután és este Érd, Csacsifogat — délután Men de, este Gyömrő. — A VÁCI JÄRÄSI KUL- TÜRHÄZ színjátszó együttese Karinthy-egyfelvonáso- sokkal készül legközelebbi bemutatójára. — ÖNJÁRÖ rakodógép prototípusán dolgoznak a ceglédi Gépjavító Vállalatnál. A rakodógépet a mezőgazdaságban is lehet majd használni, null-szériáját még az idén elkészítik. — A MENDEI kultúrotthon vezetését Jámbor Ottó tanár vette át. Az átadás megtörtént és remélik: a kultúrotthon a jövőben is hasznos munkát végez. A TELEVÍZIÓ MAI MCSORA 10.00: Ifjúsági filmmatiné. íj Teddy Macikő (német bábfilm), 2. ördögi találmány (magyarul beszélő csehszlovák játékfilm). 11.30: Üj falu (mezőgazdasági műsor). 14.25: A Csepel—Üj pesti Dózsa labd a rúg óm é rk ő zés közvetítése. 10.00: Élőújság. 19.30: A Magyar Hirdető műsora. 20.00: Torreádor (olasz—spanyol film* 10 éven alul nem ajánlott). 6000 Madonna Litta. Anya a gyermekével. De úgy is megfogalmazhatnám: anyaság. Leonardo da Vinci egyik ifjúkori remekműve. Csodálatos alkotás minden egyszerűsége ellenére is. Anya, ki- bomló ruhájából előrebukó mellén a gyerek. Az asszony arcán régi módi kedvesség. Tejillat lengi körül. A tekintete egyszerre gyengéd, alázatos és büszke, odaadó és az élettől mindent megkívánó. Anya. A mosolya ... Van benne már valami a későbbi, máig is utolérhetetlen alkotásból, a mosoly az egész emberi lét Mona Lisa mosolyából. Ez a mosoly az egész emberi lét örömét, boldogságát hirdeti. S még valamit: az anyaság büszkeségét. Amikor nézem, nem is a képre gondolok, hanem az élet szépségére. Az asszony ajkai hallgatnak. De micsoda hallgatás ez! Nem a csendé, nem a semmié. Beszédesebb minden kimondott szónál. Nem hiábavaló a mindig újrakezdés. A tavalyi hó is él az idei levélben, virágban,' akár az anya gyermekében. Érdemes élni, érdemes új életet adni — ezt tükrözi, ilyen gondolatot ébreszt a szemlélőben. A megformálásban semmi naturális kötöttség. Leonardo mindig a valóság burkából igyekszik kibontani az igazat. Az igazság pedig, mit képe tökéletes hűséggel visszaad: az anyaság tiszta, felemelő érzése, a világ legnagyobb boldogsága ... Rodin-terem. Nehezen formálódik szavakká e különös szobrok látásának élménye. Csókoló szájak, ölelő karok, vonagló derekak, ránduló lábak... De vajon csak ennyi? Nem, sokkal több. Ifjúság. Szoborcsoport. Az ifjú moccanó combján játszanak az izmok. Erős dereka nyújtózik, megfeszül, elkövetkezendő nemzedékek végtelen sora sejlik fel mozdulatában. A kezek szinte külön életet élnek: csók és ölelés születik ezekből a kezekből észrevétlenül, titokzatosan. És él arcának minden vonása: bennük az ifjúság nagy titka: a korlátlan erő, amely hegyeket dönt, erdőket változtat pusztasággá, folyókat térit ki útjából. Erő, amely legyőzi a természet megváltoztathatatlannak hitt törvényeit, s hatalmába keríti az egész világmindenséget. Erő, amely új alkotásokra képes és új életeket indít el útjára. Megdöbbentő és mégis csodálatos remekművek. Kivétel nélkül valamennyi Rodin- alkotás. Egy nagyszerű művész hitvallása emberről, világról ... Picasso-képek ... Nem számoltam össze, mennyi van belőlük itt, az Ermitage-ban. A kiállított képek száma Leonardo da Vinci: Madonna Litta amúgy sem lehet mérce. A művek — legyen az kettő vagy harminckettő — be&Scd.e- sen vallanak a művészről, koráról, a világ jelenségeiről alkotott benyomásairól egyik aránt. Az itt látható képmf is. Elsősorban azok, amelyek az úgynevezett „kék” és „vörös” periódusban születtek. Az előbbit — többek között a Mandolinos lány, a Gyermek kutyával; az utóbbit a Három asszony, a Lány legyezővel, a Kompozíció koponyával képviseli. Első látásra meghökkentő művek. Leonardo képei után szinte teljességgel idegenül hatnak a szemnek. Látásuk mégis lenyűgöző. Az ember úgy érzi, a közvetlen tegnapja és mája lüktet, él a merész ecsetvonásokban. A XX. század rohanása, kuszáltsága és bonyolultsága képekben kifejezve, avatott kezű művész tolmácsolásában. A formák leegyszerűsödnek Picasso képein, már-már közelebb járnak a mértani idomokhoz, mint a görbékhez, de életének ebben az említett két periódusában mégsem lépnek túl a jó Ízlés, az érthetőség határain. Még akkor sem, ha a mondanivaló megfogalmazásában merőben új utakat keres. S bár talán egyetlen Picasso-kép fölött sem csitult még el a heves viták zaja. annyit mégis megállapíthat ezekből a képekből a néző, hogy a festészet egyik legnagyobb művészével áll szemben, aki pályája kezdetén és ma a realista alkotások nagy mestere... Nyujtott-e valamit e három rövid kis pillanatkép az olvasónak, nem tudom. De ha csupán valamelyest is ízelítőt adott az Ermitage hihetetlen gazdagságáról, már nem volt teljesen hiábavaló. (Folytatjuk) Prukner Pál Ermitage. Ezer egy ellenében: aki megfordul Leningrád- ban, nem mulasztja el megtekinteni. Nem mulaszthatja el. Kevés ilyen gazdag múzeummal rendelkezik a nagyvilág. Kétmillió kiállítási tárgy: a világon egyedülálló képek, szobrok, a földszinten, vastag páncélajtók mögött arany- és drágakő kincstár. Pénzben kifejezni nem is lehet értéküket. Leonardo da Vinci és Michelangelo, Raffael és Tizian, Murillo és Rembrandt művei a legnagyobb klasszikusok közül. Aztán a modernek: Van Gogh és Paul Gauguin, Rhodin, Matisse és Picasso, hogy csak a legnagyobb neveket említsem. Beszélni róluk, összességükben, szinte egyenlő a lehetetlennel. Valami keveset mégis szeretnék visszaadni az olvasónak abból az óriás élményanyagból, amelyben egyetlen délelőtt is része van az Ermitage látogatójának. Sikerül, nem, majd eldönti az olvasó ... Három pillanatkép az Ermitáge-ból
