Pest Megyei Hirlap, 1959. október (3. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-16 / 243. szám

1959. OKTÓBER 16. PÉNTEK MECl k^Cirlap SZÁLL A PERNYE A dér még ezüstösen csil­log a kóróvá száradt növény­zeten, amikor Péteriéit kiér­keznek a szekérrel a fél óra járásnyira levő csutkaföldre. Tegnap a répát szedték fel, s fuvarozták ki az állomásra, miközben abban- reményked­tek, hátha mégis megjön a várvavárt csendes őszi eső, de hogy semmi sem lett belőle, elhatározták: egy napig *>e várnak tovább, felrakják az ekét a szekérre, a vetőgépet pedig utánákötik, s mennek ki az Üjosztásra s felszántják és elvetik azt a fél holdnyi területet,, amelyben kukoricát termeltek az idén. Most, hogy ezen a hűvös, párás kora reggelen megáll­nak a föld végénél, idősebb Péteri a fia kezebe nyomja a gyeplőt, maga pedig egy hir­telen mozdulattal leugrik a szekérről és néma, fürkésző tekintettel nézi a letarolt csutkaföldet. Pedig nincs azon már semmi látnivaló. A szá­rat, meg a tököt még a múlt héten hazahordták, a fekete szederszemek pedig megfagy­tak, csupán a leveleik Piros­kaiak a szúrós indákon, mint­ha egy titokzatos kéz az éjjel valamennyit vérbe mártogaita volna. — Ezzel végezni kell estig — fő dül meg idősebb Péteri. — Délre felszántjuk, délután elboronáljuk és bevetjük. A fiú a szekér körül szösz- mötöl. Leemeli az. ekét, beál­lítja, majd kifogja a lovakat, s az eke elé vezeti őket. — legalább elvetjük a gond­ját, szólal meg végre. De ekkor már kezét az eke szarvan tartja, a gyeplő meg a nya­kába van akasztva. Gyengén ránt egyet rajta, s a két ló elindul, hogy meghúzzák az első barázdát. Idősebb Péteri ezalatt a szekérhez lép, leveszi róla a félzsáknyi vetőmagot, s csak úgy ölbekapva a vetőgéphez viszi. Itt babrál még egy ideig, felnyitja’ a gép-fedelét, belekukkant, majd a csorosz- lyákat, meg a rájuk aggatott súlyokat veszi szemügyre. Az­tán a már felszántott terü­letre ballag, ahol a nagyja giz-gaz összegyűjtéséhez lát. Amint ezzel is elkészül, ki­hordja a dűlő végére, s ön­gyújtójával alája csihol. Egy pillanatra magasra szökken­nek a lángok, majd nem­sokára csak a csendes, szürke füstgomolyag jelzi, hogy a Péteriek parcelláján dolgoz­nak. Ügy tizenkettő körül járhat az idő, amikor idősebb Péteri másfajta munkába kezd: bics­kájával a közeli akácosból két szál ujjnyi vastagságú, nyársnak való vesszőt vág le, egyik végüket kihegyezi, a szekérderékfoól a hazulról ho­zott száraz, tavalyi csutkatö­vet ledobálja a földre és így kiált az éppen visszakanya­rodó fiának: — Ebédeljünk ! — Mindjárt, hadd fejezzem be — szól vissza a fiú, mivel hogy még éppen két forduló hiányzik ahhoz, hogy az utolsó szántatian sávot is eltüntesse. Nem fogja ki a lovakat, csak a szélső istrángokat veti le, nehogy elinduljanak, meg a zablájukat akasztja ki a szájukból. Aztán szénát vet elébiik, s ahogy mindezekkel megvan, maga csak azután megy az apjához, aki ekkorra elkészíti, levágja és nyársra húzza a szalonnát, kenyeret szel mellé és a kupacokba rakott csutkatövet meggyújtja. Mindez szótlanul történik, s csend van akkor is, amikor már élénken lobog a tűz s a föléje tartott szalonnából a zsír sercegve csurran a ke- nyérszeleíekre. Amint az utolsó falatokat is eltüntetik, s a magukkal hozott fonott­üvegből nagyot húrnak, idő­sebb Péteri megtörli száját és azt mondja: — Most már kibírjuk estig! A fiú ezúttal boronába fog, idősebb Péteri meg — miután cigarettára gyújt — a közbe­eső lucernaföldön keresztül­gázolva egy kis tereferére át­ballag mezsgye-szomszédjához, mert észreveszi, hogy az meg éppen akkor lát evéshez, ami­kor ők abbahagyják. Meg- hányják-vetik az időjárást, a termést és az őszi tennivaló­kat, kerül is vele néhányat a barázdában és majd csak akkor indul vissza, amikor a fia kiáltását hallja: — Foghatunk a gépbe! — No, most már mennem kell — mondja —, ez a myn- ka már két embert kíván. És idősebb Péterit nemso­kára a két ló után való könnyű kis vetőgép mögött látjuk ballagni, mint farost, míg a fia a lovakat hajtja, s ezzel egyidejűleg a gépet kor­mányozza; Ügy jön ki a lépés, hogy az utolsó forduló éppen arra a helyre esik, ahol délben a szalonnát sütötték. —- Ni, hogy száll a pernye! — kiáltja a fiú, amint a eso- roszlyák felkavarják a tűr nyomait. — Itt már nein lesz több pernye az idén — reagál idő­sebb Péteri. — Csak búza. A fiú felnéz a párásodé ég­boltra : — Ha esőt kap, két hét múlva látni lehet a sorát... Ari Kálmán Október végére földbe kerülnek az ősziek Kerepesen Az időjárás miatt későn törték le a kukoricát Kerepe­sen, mind az egyéni parasz­tok, mind a Kossuth Tsz tag­jai. Miután pedig az egyéni gazdák a kis parcellákon nem tudnak vetésforgót kialakí­tani, kukorica után vetik a kalászosokat, ezért némi ké­sedelmet szenvedett a vetés is. Versenyt dolgoznak azon­ban az idővel, ennek eredmé­nye, hogy a késői törés elle­nére az őszi árpát már elve­tették a községben. A faluban általában 400— 500 holdon vetnek- kalászost. Ebből mintegy 250 holdon már földben van a mag. A Kossuth Tsz-ben még éjjel is dolgozik a traktor, ugyanis október végére mindent el akarnak vetni. Jelenleg a ku­koricaszárat silózzák a tsz- ben, de utána teljes erővel minden gép és ' minden fogat a vetéshez fog. A község, valamint a tsz ve­zetői biztosak benne, hogy október végére földbe kerül az őszi búza is. Nagyszabású gyümölcsfajta-bemutató Október 24-én nyitják meg Eudapestan a Technika Házá­ban az idei, minden eddiginél nagyobb szabású gyümölcs­fajta-bemutatót, ahol a ter­mesztésre legalkalmasabb téli gyümölcsfajták, s azoknak leg­jobb fajtaváltozatai, típusai szerepelnek. A bemutató meg­nyitása előtt a gyümölcster­mesztési szakemberek orszá­gos tanácskozásán vitatják meg az Országos Szőlő- és Gyümölcsfajta Szelekciós Fel­ügyelőség, továbbá a Kerté­szeti Kutatóintézet szelekciós, illetve nemesítési eredmé­nyeit, valamint a távolabbi feladatokat. A gyümölcsfajta­bemutatót; október 24—27-ig a nagyközönség is megtekint­heti. Több pótalkatrészt a gépekhez! A bugyi Tessedik Sámuel Tsz udvarán immár hetek óla pihen egy silókombájn. A felvonónál elszakadt a lánc és nem tudnak sehol pótalkatrészt kapni. A szom­szédban, a Bugyi Gépállomás udvarán a nemrég érkezett Belorusz-traktorok két-há- rom hetet i% várnak, mire ki­javítva újra visszatérhetnek a munkába. Nem újkeletű a kérés, hogy a modern, sokatérő ha­zai és külföldi traktorokhoz az ipar gyártson elegendő pótalkatrészt. Sajnos, azt ta­pasztaljuk, hogy még a ko­pásnak. vagy törésnek legjob­ban kitett alkatrészekből sem kapnak elegendő tartalékot a gépállomások. A traktorosok igyekeznek minden percet kihasználni, hegy mielőbb elvessék az őszi kalászosokat. Bugyin a siló­kombájn állása kellemetlen helyzetbe hozta a tsz-t, mert a tömérdek munka miatt ne­hezen tudnak embert adni a silókukorica levágásához, amit eredetileg gép végzett volna el. Helyes lenne, ha a gépállo­mások nemcsak új traktoro­kat, de megfelelő mennyisé­gű pótalkatrészt is kapnának. Gondoskodjanak erről a Földművelésügyi Miniszté­rium és a Külkereskedelmi Minisztérium illetékesei. (csá) A vevőállomások megállapítása: a Luiiyik III. adója meglepően erős Mi mindenről tudósíthat a szputnyik bip-bip hangja ? — Több millió kilométerről foghatjuk a rádiójeleket A mesterséges holdak, a Föld-Hold szputnyik felbocsá­tása, útjának ellenőrzése bo­nyolult rádiótechnikai problé­mák megoldását is megköve­telte-. Ezekről a kérdésekről Pirot Endre fizikus, az Uránia Csillagvizsgáló rádiólaborató­riumának vezetője a követke­zőket mondotta: — A mesterséges holdat a pályája eleién esetleg optikai­lag is lehet követni, ha nát­riumfelhőt bocsát ki, tekintve, hogy az fényes csíkként je­lentkezik. A rakéta további pályáján azonban optikai meg­figyelése már lehetetlen, mert Vasútvonal Tibetben Előkészületek folynak kö­rülbelül 3750 kilométer hosz- szú vasútvonal építésére, amely Tibetet köti össze Kína középső területeivel. A vasút­vonalat egy év alatt kell meg­építeni. Tibetet eddig csupán két műút kötötte össze az or­szág többi területeivel. A családtagok is segítenek W A feisőnyáregy- házi Ady Termelő- szövetkezetben, ha kicsit megkésve is, teljes erővel folyik a kukoricatörés. A sürgős munkában a családtagok is segítenek. Udvari János családjából például a családfő és két fiú tagja a tsz-nek. A kuko­ricatörésben segít a férjének és fiai­nak Udvari János- né is. (Tenkely felv.) mérete kicsiny, s ezt a kis pontot az égbolton alig-alig lehet észlelni. Itgy tehát a Föld és a mesterséges hold, tehát a Föld-IIold szputnyik közt is az egyet­len összekötő kapocs a rádió. A legelső probléma, amit csak rádió segítségével lehet meg­oldani, az az irányítás. A táv- irányítás két módszerrel le­hetséges — amit azonban leg­többször együttesen alkalmaz­nak. Az egyik a Földről irá­nyul a rakéta felé, tulajdon­képpen radar-berendezés. A másik a rakétáról irányul a Föld felé. Itt a beépített adó­nak mérik az irányát a földi berendezés segítségével. Az összes rádiójel, adat az elekt­ronikus agyba, elektronikus számológépbe kerül, amely logikai következtetéseket is tud végezni. Ez a gép a két módszerrel nyert adatokat ösz- szegezi, kiszámítja a rakéta pillanatnyi helyzetét és össze­hasonlítja a megadott pályá­val és a szükséges korrekció­kat ugyancsak rádión továb­bítja a Hold felé. Mindezt ter­mészetesen rendkívül rövid idő alatt végzi el, a másod­perc töredékét igényli. — A másik probléma, amit a rádió segítségével oldanak meg, a műszerek által mért adatok Földre juttatása. Mivel az adatok közlése rádióval történik, az ösz- szes mérőműszer műkö­dési alapelve elektromos. Például: a hőmérsékletet itt a Földön a hőmérő higanyszálá- nák kiterjedésével mérik. A rakétában azonban egy termő- elemmel, amely ellenállását a hőmérséklettől függően vál­toztatja. Ezeket az adatokat is rádió továbbítja, például oly módon, hogy a bip-bip han­gok hosszát változtatja. Ebből lehet következtetni a hőmér­séklet-változásokra. — Miből táplálkozik az adó? A rádióadók energiáját telep­ből fedezik. A cél az, hogy az adók minél tovább adja­nak. A másik cél viszont, hogy az adó minél erősebb legyen; A mesterséges holdak esetében rendkívül döntő, hogy külön­legesen hosszú élettartamú elemek segítsék az adó műkö­dését. Ezt a problémát a Lu- nyik III-nál nagyon érdeke­sen oldották meg, mégpedig azzal, hogy az adó csak időn­ként üzemel. A közben mért adatokat raktározza, magneto­fonhoz hasonló elven. A rakétába egy úgyencve- zett napelemet építettek be, amely a Nap fény- energiáját elektromos árammá alakítja át. (Lásd fotolux, elektromos fénymérő.) Ezek a fényelemek az adás szüneteiben a telepe­ket (ebben az esetben akku­mulátorokat) feltöltik. Az ak­kumulátorok már elegendő áramot szolgáltatnak ahhoz, hogy az adó működjék. Meg­felelő méretezés esetén az adó­teljesítmény korlátlan. — Sokszor hallarii azt a kér­dést is, hogyan lehetséges rendkívül távol levő űrrakétá­ról rádiójeleket venni, ami­kor a Földön kisebb távolsá­gok esetén sem lehetséges; Ismeretes, bogy a Föld felszí­nén a nagyteljesítményű rádió­adó-berendezések hatótávol­sága korlátozott. Ennek az a magyarázata, hogy a földi rádióállomásokat a Föld fel­színén veszik. A Föld felszí­nén terjedő hullámokat azon­ban a Föld és a légkör csil­lapítja. Az űrrakéta és a Föld között azonban szabad tér van és a korlátozó körülmények nem akadályozzák a rádió­hullám terjedését. Csupán a Földet körül­vevő ionoszféra okozhat zavart, csakhogy az itt megtett út elenyésző. Ismeretes az is, hogy nálunk is fogták a Föld-Hold szput- nyik rádiójeleit. Ez annak köszönhető, hogy — több vevőállomás megállapítása sze­rint — a Lunyik III. adója meglepően erős. Ez minden valószínűség szerint a szaka­szos adásnak tudható be. Az is igaz, hogy a rókosligeti megfigyelő-állomás antennája kitűnő, a vevőberendezés is jó. Hamarosan a gellérthegyi Uránia Csillagvizsgálóban is berendezünk egy vevőállo­mást, s remélhetőleg újabb szép eredményeket érthetünk mi is el a Föld-Hold szputnyik rádióadásának vételében. — Előreláthatólag az újabb mesterséges bolygók óriási tá­volságokra távolodnak majd Földünktől. Ma már óriásit haladt a rádiótechnika is. Különböző antennarend­szerek épülnek, fokozódik a vevőkészülék érzékeny­sége. például az újabban kifejlesztett molekuláris erősítők alkalmazásával, növelni lehet az adótelje­sítményt, a telepek kapa­citásának fokozásával. Mindezek alapján meglesz a lehetőség arra. hogy több mil­lió kilométerről is hallhassuk a távolodó mesterséges boly­gók hangját — hangzott a tá­jékoztatás; CERUZAZOK, SPEKULÁLOK Nekem az az eivem, hogy férfiember csak úgy gondo- lomra, a levegőbe ne beszél­jen. így hát először ceruzá- zok, spekulálok, szétszedem, megrágom, összevetem, egybe­rakom, aztán jöhet a szenten­cia. így csináltam akkor is, amikor elolvastam az agrár­téziseket. Esztendőnél többet rágódtam rajta. Beszélgettem én mindenféléről a gazdatár­sakkal. Ha gyűlést tartani jöt­tek, faggattam a járási embe­reket is, mert biztosra akar­tam menni.., ötvennyolcban aztán, ami­kor elcsépeltünk, elővettem a papírt, ceruzát, aztán számol­tam. De már nem magam. Majd minden este másik cim­bora házánál... Lassan ment a győzkődés, mert magamat is szüntelen meg kellett erősí­tenem abban, hogy jobb lesz, ha felhagyok a nyolc holddal való kínlódással — egyedül... No, úgy is lett, hogy szeptem­ber 11-én nem mondtuk már, hogy „jaj, az enyém, hanem azt kezdtük hajtogatni: csak ennyi a miénk?!” A közgyűlé­sen azt mondták: „Te kezdted Hupypolt Alajos, hát akkor folytasd i.<■ 4s u Én meg folytattam tovább a ceruzázást, spekulálást. Úgy képzelem a szövetkezetét, mint egy olyan családot, ahol 6—S gyerek van, de már felnőtt forma a kisebbje is. Azt mondja az apa: vessünk ebbe a darab földbe kölest. Jó lesz-e? Ha hatból négy gyerek jónak találja, akkor a kettő vagy vele dolgozik, vagy elmegyen. Nagyapám is, apám is így oktatott az életre ott Csík megyében. Ditro község­ben. ahol a más birkáit legel­tettük. v Mondom'. nekiláttunk hát a múlt esztendőben egy- akarattal. Idénre lett minden­kinek ötven forint egy munka­egységre. Mert így számol- tunki fiz hold sörárpa. húsz hold napraforgó, tíz hold bor­só vetőmagnak való, meg tíz hold heremag. Erre leszerző­dünk. A művelési előlegből jut minden hónapban munka­egységelőlegre 15—20 forint. Nekem az az első, hogy, aki szövetkezeti ember, az dolgoz­zon, aki dolgozik, az akapjo n is. Nem sajnáltam magamat a munkában, de a feleségem se, a lányom se ... így lett bútora egy esztendő alatt. A legény megvan már. Majd eligazítják a sorsukat... Ahogy gazdagodik a gazda­ság, úgy gyűlnek a gondok. Mert hát csak lefutott ez az esztendő, igaz, jól beütött ne­künk, úgy, hogy jöttek is hoz­zánk a Dózsa Tsz-beliek: egye­süljünk. Ki is mondtuk: szo­cialista község legyen Buda- jenő. Az a hatvan gazdacsa­lád, ami a faluban van, jól megférhet együtt, s többre is haladhat. , Mivel elnök maradtam, tör­hettem újra a fejemet. Elő a ceruza-papír, aztán spekulá­lás. így képzelem el: van most 18 tehenünk, kilenc bor­júnk. Ezt szaporítani kell. cse­rélni törzsállatokkal — majd két-három év múlva. Most is megadják a tejpénzt, a havi 7 ezer forintot. Kaphatnánk töb­bet is, ha túrót, sajtot csinál­nánk a tejből, de Budajenőn sok ipari munkás lakik, így hát nem tehetjük, hogy a szá­juktól elvonjuk a tejet. Inkább pár forintot ráfizetünk, de a népnek legyen meg a tej. De nekünk a fő águnk a birka legyen, mert itt, a budai he­gyek erdeiben annyi a vad­disznó, szarvas, őzike, hogy hiába ültetünk gyümölcsöt, vagy szőlőt, tönkregázolják, lerágják. Igaz, hogy ez nagy kár, de a vad is pénzt hoz az államnak, mégpedig valutát. Hát úgy kell a számítást csi­nálni, hogy a békés egymás mellett élés hasznos is le­gyen. Indulásnak 200 birkát gondolok. így a föld egy ré­szét legelőnek tartjuk, s ha sikerül, öntözzük is. A birka, ha eszik, trágyázik is. Szapo­rulata, tejéből a .túró, sajt és a gyapjú kiadja az évi 200 ezer forint készpénzt, ami havi előlegre kell. ötszázasra gondolom felfejleszteni a bir- kafalkát két éven belül. Aztán megint leszerződünk aprómag­ra, borsóra, sörárpára, úgy összesen 120—130 holdra. Bú­zánk, árpánk már majd mind a földben van. kukoricából a martonvásári 5-öst vetjük me­gint a tavaszon. Ez az idén is 35 mázsát adott holdanként, ahol nem bántotta a vad. Hát nagyjából ez a terv, amit majd megforgatnak a vezető­ségben, meg a közgyűlésen. Még arról is érdemes szólni, hogy a Dózsa, meg az Új Élet milyen vagyonnal házasodik össze ... Mert ■szép ugyan a szerelem, de már a mézes­hetek alatt is enni kell... Szóval mi az Űj Életben — mert ezt ismerem jobban 1190 forintot vettünk ki min­den hold földünkből, s ha nem gondolnánk a holnapra, meg az azutánra, akkor 87 forint esne minden munka­egységre. Mondom, most 50 forintot fizetünk csak egy munkaegységre. így minden tag 10 000 forint közös vagyonnal indul az új esztendőben. Ezt fiaztatjuk, hogy jövőre többet adhassunk, meg a vagyonnak is legyen szaporulata... Már amikor egyberagasztottuk a földünket, kimondtuk: „nem kell adósság! Egy fillérrel se tartozzunk senkinek!’” Vagy ahogy idős Román Józsi bácsi mondta: „A teheneinket fej- j jük, ne az államot!” Már van is látszatja a tőre-: kedésünknek. De még az ele- \ jén tartunk mindennek. Mert: bolond ember az, aki becsuk-: ja a szemét, ha napvilág van, \ hogy csak tapogatózva botor-; háljon... Tíz év múlva a \ budajenői határ aranybánya j lesz... \ Vonnak olyan emberek,'- akiknek a kezükben tartott j vessző remegni kezd, ha víz '• van a közelben. Nekünk most j vizet jelez a varázsvessző. \ Csak okosan kell utána ásni. j meg kitartóan. Aztán meg jól,j célszerűen felhasznáni a talált; vizet. Akkor még az unokák < is áldani fognak. (dk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents