Pest Megyei Hirlap, 1959. október (3. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-15 / 242. szám

1959. OKTÓBER 15. CSÜTÖRTÖK Pf»T Mf.CI K rJCirlap Tovább előre az eddigi úton! Gondolatok a nagykőrösi kommunisták pártértekezlete után Sokszor tapasztaltuk, hogy a jó beszámolót élénk, ter­mékeny vita követi. Ez iga­zolódott a nagykőrösi kom­munisták tanácskozásán is. A városi pártbizottság beszá­molója nyomán — mint film­kockán a cselekmény — úgy peregtek az értekezlet részt­vevői előtt az ellenforradalom óta eltelt idő eseményei. Figyelemre méltó adatokat sorakoztatott fel a beszámoló azokról a termelési eredmé­nyekről, amelyeket a politikai élet konszolidációja után el­értünk, s amelyek a párt márciusi határozata következ­tében szinte ugrásszerűen nö­vekedtek. Nagykőrös üzemei a pártkongresszus tiszteletére 6 999 000 forint vállalást tet­tek, de július 1-ig már 12 726 000 forintot teljesítet­tek. Ebből például a Nagy­kőrösi Konzervgyár 117 szá­zalékos tervteljesítést vállalt. A pártértekezlet napján pedig a gyár dolgozói már azt jelen­tették, hogy éves tervüket 106 százalékra teljesítették! Kovács Sándor, a gyár igaz- j gatója, érdekes, figyelmeztető j dolgokat mondott el. A kon- j zervgyár kapacitása gyors ütemben nő. A mind korsze­rűbb gépek beállításával, a munkafolyamatok automatizá­lásával 1965-ig a gyár meg­kétszerezi termelését. A ro­hamosan növekvő kapacitás viszont a zöldség- és gyü­mölcstermelésben nemcsak igényli, hanem sürgetően kö­veteli a döntő fordulatot. A gyár termékeinek olcsóbb előállításához az szükséges, hogy a nyersanyagot a kör­nyéken szerezhesse be. Ez azonban néhány év óta nem mindig sikerül. Idén pél­dául a feldolgozásra kerülő zöldség-, gyümölcsféléknek mintegy felét a Szolnok me­Ahol az Erdővére leve készül Alig egy esztendeje kezdte meg működését, tehát még uj üzemnek számít megyénkben az Erdei Termékeket Feldol­gozó és Értékesítő Vállalat nagymarosi léüzeme. A vas­útállomással szemben, az egy­kori gyümölcscsomagoló helyi­ségében, amit esztendőkön át másra használtak vagy üresen állt kihasználatlanul, egy éve kapott otthont ez az üzem. Az épületet alaposan rendbehozták, több nagy elektromos meghajtású da­rálót, gyümölcsprést épí­tettek bele és ellátták ha­talmas kádakkal meg hor­dókkal, s tavaly nyár végén elkezdte a munkát, amíg a Börzsöny vidékéről és az egész Észak- Dunántúlról idehordott gyü­mölcsöt fel nem dolgozta. Ez idén már másodszor végzik ezt. Teljes kapacitása napi 100 mázsa, ennyi gyümölcsöt ké­pes feldolgozni 24 óra alatt. Évente néhány héten át két- három műszakban dolgozik, hisz sürgős a munka, rom­landó az anyag. Igaz, hogy a begyűjtőhelyeken kevés han- gyasavval tartósítják és ;gv megakadályozzák a gyümölcs erjedését, de a sav hatást csak bizonyos ideig tart. Eietni keil. Messze vidékről többnyire teherautón érkezik a gyü­mölcs. amit az üzemben megdarálnak, a préseken át kisajtolnak. dotta Takács Jenő elvtárs, a pártbizottság titkára. — Ennek egyik oka, hogy néhány tanfolyamon alacsony színvonalú volt az oktatás, s a hallgatók sem készültek fel rendesen a szemináriu­mokra. Ezért nem alakultak ki megfelelő viták és ez érződik a politikai nevelő­munkában is. A politikai képzetlenség miatt többféle helytelen né­zettel lehet találkozni. Egyik üzemünk vezetőségválasztó taggyűlésén például a fel­szólalók az osztályharcot csupán az adminisztratív in­tézkedésekre szűkítették le. Nem látták, hogy az osztály­harc nem egyszerűen bírósági vagy rendőrségi intézkedést jelent, hanem következetes gazdasági, politikai" és ideoló­giai harcot a volt kizsákmá­nyoló osztályok ellen. Még mindig előfordul jobb vagy bal oldali elhajlás, ami sokat árt a pártnak. Sokan hangoz­tatták, hogy szükség van éles politikai vitákra és fi­gyelmeztettek arra, hogy har­cunk soha ne a téves néze­teket vallók ellen, hanem mindig a helytelen nézetek ellen irányuljon. — A szektás vagy revizio­nista nézetek ellen a leg­eredményesebben a párt fó­rumain harcolhatunk — han­goztatta a pártbizottság tit­kára. — S ha ugyanezeken a fórumokon nemcsak a néze­tekről, hanem az egyes em­berekről, magatartásukról al­kotott véleményünket is fel­vetjük, megvitatjuk, életünk­ből örökre száműzhetjük az intrikát. A végig harcos, színvonalas tanácskozáson sok mindenről esett még szó. Többek között a kommunista pedagógusok munkájáról. Arról, hogy mind többen vesznek részt az állami oktatásban. Törődnek mind szakmai, mind politikai képzettségük továbbfejleszté­sével. Sokan a határozati ja­vaslat kiegészítését kérték. Kovács Ambrus, a pedagógus pártszervezet titkára kérte a pártértekezletet, továbbítsa a felsőbb pártszervnek azt a javaslatot, hogy foglalkozzék a kongresszuson az értelmisé­giek egyéves tagjelöltségi ide­jének csökkentésével. Ez ugyanis — úgy érzi — bizo­nyos fokú megkülönböztetés a párttagok között. — A megyei bizottság sok­ra értékeli a nagykőrösi kommunisták munkáját — mondotta felszólalásában Horváth András elvtárs. Fel­adatuk nem egyszerű. Nagy­kőrös ipari várossá fejlődött, gazdag hagyományokkal bíró iskolaváros és ezenkívül egye­lőre még egyéni paraszt vá­ros. Az ellenforradalom előtt elzárkózottságot, szektarianiz- must, értelmiség-ellenességet tapasztalhattunk a nagykőrösi kommunisták között. Most jó úton járnak. Pacsa Irén CIFRAKERTI LÁTOGATÁS „... A hatalmas niajorud- var egyik oldalát hosszan el­nyúló, vedlett vályogfalú, zsúptetös épület foglalja el. A széles kapu és az alig lőrésnyi ablakok messzire hirdetik, hogy eredetileg juhhodálynak szánták építői. Csak tavasszal, amikor a gazdaság a távoli ha­társzélről kényszerült vende­ket hozatni, csak akkor takarí­tották ki úgy-ahogy. A falak hosszában vastag szalmáréte- get szórtak. Ezen a földrevetett szalmaágyon alszik, javarészt ruhástól vagy félig vetkezet­ten, száz munkás, férfi asz- szony vegyesen. Napjában csak egyszer esznek meleget, amit kinn az udvaron, apró bográ­csokban készítenek el az asszo­nyok. Az épületben főzni tilos, de lehetetlen is, mert kémény nincs és a legkisebb szikrától lángra kaphat a taplószáraz tetőzet.” Szó szerint ezeket írta, har­mincöt évvel ezelőtt, 1924-ben az Est-lapok egyik bátorszavú, nyitott szemmel járó riportere. Cikkének aligha lehetett külö­nösebb hatása, hiszen a mező- gazdasági munkások elhelye­zése akkor, kisebb-nagyobb el- j térésekkel, országszerte hason­latos volt az általa ábrázolt képhez, „Az ispán pirkadat előtt ka­lapáccsal megzörget egy drótra függesztett ekevasat. Ekkor kezdődik a munka és tart, rö­vid ebédelésnyi megszakítás­sal, egész napszálltáig ...’“ — írta máshol. A Cifrakerti Állami Gazda­ság központjának szépen gon­dozott sétaútján ballagunk, amikor akaratlanul eszembe ötlenek ezek a sorok. Melis János, a fiatal főkönyvelő kí­sér az öt és félezer holdas gazdaság munkásszállásai felé. Szépen cseperedő fenyőfacse­meték, rózsatövek között két egyforma, földszintes épület áll. Ötven-ötven férőhelyesek, Tehát itt is, mint annál a régi nagybirtoknál, száz személy­nek nyújtanak otthont. — Szűk! — közli előre a fő­könyvelő, még mielőtt az épü­letek közelébe érnénk. — Ere­detileg tíz embernek szántak egy szobát. Most nyolcán lak­nak egyet-egyet, de az a cé­lunk, hogy mielőbb leszorítsuk a létszámot szobánként négy főre. Az lesz az igazi, az em­berhez méltó állapot. Beszélgetés közben a ház elé érünk. Dél van. A munkásszál­láson most az éjjeliőrök pihen­nek, akiknek késő délután kez­dődik a szolgálata. Illő csendben haladunk át az előté­ren. hogy az alvókat ajtócsap­kodással meg ne bolygassuk. Jobbra-balra egy-egy folyosóra nyílnak a szobák. Valameny- nyiben négy-négy emeletes ágy’, barnára festett szekré­nyek és tisztán leterített asz­tal. Földre szórt szalmának nyoma sincs, ehelyett az ágyakra szép, tiszta fehér lepe­dő simul. — Minden második kedden cseréljük — magyarázza a fő­könyvelő. A szobák sarkában zomán­cozott olajtüzelésű kályhák várják a közelgő telet. Rend, tisztaság mindenütt. Az épület két végén zuhanyozó helyiség, villanyboylerral. A munkából megjövök méleg vízben mosa­kodhatnak. Kifelé menet tovább be­szélgetünk. — Nem kétséges — mondja a főkönyvelő —, hogy a munkásszállás szükségmegol­dás. Mindenki szívesebben lakna odahaza, ha megtehet­né. Cegléd azonban kilenc kilométernyire van és a kör­nyező falvakba sérh lehet mindennap hazajárni. Külö­nösen az állattenyésztésben dolgozóknak nem. így hát azon igyekszünk, hogy minél otthonosabb körülmények megteremtésével kössük a gazdasághoz a dolgozókat. — Hol szórakoznak, mivel ütik el az időt? — kérdem. A főkönyvelő hamiskásan mosolyog: — Jöjjön, nézze meg! Szépen kezelt tamariscus OTP-palota épül Vácott? Szűk a hely az OTP-fiók számára — Szombaton folytatódnak a tárgyalások egy új, emeletes épület terveiről Vácott működik megyénk legnagyobb takarékpénztári fiókja. Húsz dolgozója igen szűkös körülmények között kénytelen ellátni feladatát. A jelenlegi fiók bővítése nem ideális és nem is oldaná' meg a problémákat, amelyeket az egyre növekvő követelmények szülnek. Az OTP sürgetésére a Váci Városi Tanács — a város köz­pontjában — telket ajánlott fel, ahol fel lehet építeni az új, korszerű és mioden köve­telménynek megfelelő járási OTP-fiókot. S ha már anyagi­lag is nagyobb összeget áldoz­nak megépítésére, szeretnék, ha méltó lenne a „Duna­kanyar fővárosához”. Ezért az OTP társult az erdőgazda­sággal és a tervek szerint két­emeletes OTP-palota épülne Vácott. A földszinten kapna helyet a takarékpénztár, míg az emeleten az erdőgazdaság­nak lennének lakásai. A tárgyalások már megkez­dődtek és szombaton tovább folytatódnak, hogy a végleges megeegyezés és a tervek azo­nosítása után azonnal meg­kezdhessék a régenvárt kivi­telezést. A lét hordókba öntik és vé­gül a vállalat miskolci üze­mébe szállítják, ott készül az Erdővére, ez a néhány éve népszerű üdítő ital. A vállalat­nak Nagymaroson kívül még Badacsonytomajban van lé­üzeme és természetesen Mis- J kolcon is, ahol azután a má- \ sík két üzemben készült le- \ vet is feldolgozzák. í Mindössze pár esztendős £ múltra tekinthet csak vissza £ ez a vállalat. Nemrég kezdte £ meg munkáját, az erdei tér- £ mékek értékesítését. Azelőtt ^ az országban legfeljebb né- ; hány kisebb üzem, esetleg ; szorgalmas erdőlakó szárított ; gombát vagy készített szörpöt; az erdei gyümölcsök levéből. ; A természet dús ajándéka, ! amit minden emberi munka J nélkül, ingyen ad. jóformán í teljes egészében kárbaveszett.; Most már ; az egész országban rend- í szeresen gyűjtik az erdei I málnát, somot és szedert, ; s fel is dolgozzák, ami a ; népgazdaság számára ko- ; moly hasznot jelent. A nagymarosi léüzem aj szezon alatt műszakonként! 5—8 embert foglalkoztat, ál- í 'andó alkalmazottja azonban; ,-supán Bech György üzem-; vezető és Majorovits József j brigádvezető, akik nagy szak-; értelemmel irányítják a mun-; kát. Kevesen dolgoznak a lé-; üzemben, mégis számottevő; munkájuk eredménye. ! W\\\TOSWi\\\\\\\\\\\\\\\\\V ; piac van Cegléden. j í a macslcaköve- ken káposztahegyek, í krumpli- és liagyma- í kupacok sorakoznak, \ de bőven látni itt \ zöldpaprikát és cse- $ megeszölőt is. Az j egyik sátorban laci- j konyha, a levegőben j meg sülthurka és j sültkolbász illata. j — Vegyünk egy kis ; harapnivalőt! — bö- ki oldalba könyöké- \ vei cimboráját az 'f egyik tanyai ember. j Télikabát van raj- f ta, a fején fekete j kucsma, az orra alatt j meg nagy bozontos ( bajusz. Cimborája öl- Í lözéke — jelentékte- í len eltéréssel — ha- sonlatos az övéhez, \ csakhogy a benne le- % ledző ember fiata­labb, a bajusza ép- J pen hogy kezd ser- $ kedni. . £ — Akkor gyerünk! f — egyezik bele az in- íditványba, miközben az alattuk levő pnk- rácot a lovakra teríti, í Szekérrel vannak. Alig néhány perce, hogy megálltak itt, savanyítanivaló ká­posztavétel céljából. A vásárt már lebo­nyolították és indul­nának is kifelé, mert szántani, meg vetni akarnak még ma, de ez a jó illat, a laci­konyha környékén, csiklandozza az orru­kat. — Mennyit ve­gyünk? — kérdi az, amelyiknek bozontos bajusza van. Jobbjával már a farzsebben kotorá­szik, a bukszáját ke­resi. — Vegyünk vagy negyven dekát. Hú­szat a kolbászból, hú­szat a hurkából — javasolja amaz. S az ő keze is a nadrág­zsebben jár, amely­nek mélyéről egy csontnyelü bicskát halászik elő. Kinyit­A lacikonyha előtt ja. A pengét a ráta- oadó dohánytörme­léktől aprólékosan megtisztogatja. Ek­korra amaz végez a bevásárlással. Vissza­ballag a szekérhez. Az elemózsiát az ülésre rakja, s csak úgy, a szekér mellett ' állva, falatozni kez­denek. — Jó ez a hurka! — mondja a fiata­labb, mindjárt az el­ső falás után. A bozontos bajuszú óvatosabb, majd csak az utolsó falat eltün­tet’se után nyilatko- , zik: — Tehettek volna bele kevesebb sót is. Ebben rce-ednak. A kolbásznál viszont elsőnek a bo’-nníos bajvrzú nyilvánít vé- lemém'*: — Elrontották — mondja. — Mivel? — kérdi amaz. \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\Y, — Avval a kö-\ ,mény maggal. — Jó az attól. — Már akinek. Én \ csak sóval, borssal, \ fokhagymával meg\ színespaprikával sze-l retem a kolbászt, j Otthon vágáskor nem; is engedek hozzá-; nyúlni senkit. Ma- j gam csinálom. A töb- \ bi részét az asszo-1 nyakra bízom. Úgy \ készítik el, ahogy \ akarják. De a kolbász\ az én dolgom. Ahhoz\ csak én értek. Elpakolnak. — Már megigyunk', rá egy fröccsöt! —; kezdeményezi a fia- ; talabb. — Megtehetjük —; bólint a bozontos ha- í juszú. — Sós volt aí hurka. } A talponállóhoz j ballagnak. Itt a fiata ' *■ Hzet. Mivelhogy; a sors most úgy hoz-'j ,ta magával, hogy ép- j pen ö következik . ., j Ari Kálmán í sövény fala terel bennünket egy televíziós antennát ágas- kodtató épület felé. A „klubszoba" (itt így becézik a kulturházat) ízléses, oszlopos tornácú, kú- riányi méretű épület közepét foglalja el. Melis János félre­húzza az üvegajtót belülről védő függönyt és én egy per­cig kövülten állok. A szemem elé táruló látvány feledteti velem, hogy amint mondani szokták, az isten háta mö­gött, egy eldugott pusztán va­gyok. A helyiség, amelybe belépünk, vetekszik egy nemzetközi szálloda társalgó­jával. Süppedő plüss fotelok, üveglappal borított asztalok, a lépés neszét nyelő szőnyeg, a bal sarokban szekrénnyi méretű zenegép. A mennye­zetről kovácsoltvas csillárok csüngnek, az egyik fal mel­lett pedig ‘ súlyos stílbútor szekrényben a könyvtár egy része kínálja önmagát. — Nem! — villan át az agyamon. — Ez nem lehet igaz. Ez csak díszlet, ami a vendégek bűvölésérp szolgál. Ki tudja, mikor ült utoljára ezeken a székeken mondjuk egy fejőgulyás? A metszett üvegtálakban azonban magasra halmozódik az elszívott cigaretták csikk­je. Itt-ott egy félig olvasottan letett újság árulkodik, hogy ezt a termet nemcsak oly­kor használják, hanem rend­szeresen látogatják is. El­sősorban természetesen szombatinként, amikor több idő márad az átöltözésre, tisztálkodásra. Mert a klub­szobában fiatal tisztasági őrök tartanak állandó szolgálatot, arra ügyelve, hogy ki-ki csak tiszta ruhában, megfelelő öl­tözékben, a közösség tulajdo­nát óvva vehessen részt a sakkjátszmákban, televíziós előadásokon. — Mennyibe került mind­ez? — kérdem a pénzdolgok­ban mindenkinél illetékesebb főkönyvelőt. Kiderül, hogy kerek 90 000 forintba. 90 000 forint nagy pénz, de a gazdaság nyereséges, van miből fedezni a kiadásokat. Hat esztendeje még veszteséggel zártak, ta­valy négymillió volt a nyere­ség. A dolgozóknak egyhavi fizetés jutott nyereségrészese­désül, a többletből pedig telt nemcsak a klubszobára, ha­nem a többi létesítményre is. Az ebédlőben, amely egyben színházterem is, négyszemé­lyes kis asztalokhoz felszolgá­ló viszi ki az ételt. Éspedig a reggelit és vacsorát 2,50—2,50 forintért, az ebédét 4,50-ért. Az ebédből azonban soha nem hiányzik a húsétel, melyet saját vágóhíd szolgáltat, a konyha dolgoz föl és az elektromos jégszoba tartósít, így van ez jól, hiszen nehéz testi munkát bajosan lehetne diétás koszton végezni. Nemcsak kenyérrel él azon- / ban az ember. ^ Az ebédlő a székek egysze- ^ rű sorbaállításával bármikor ^ mozi- vagy színházteremmé ^ változtatható. Hetente egy- ^ szer filmelőadás van. A kul- ^ túrcsoport sűrűn szerepel a1 ^ színpadon, de a közeljövőben várják a Petőfi Színház mű- ^ vészeit is. A szakmai tovább- ^ képzés telente, a dologidő ff fogytával, általános. Ebbe ^ nemcsak a gazdaság vezetői, ^ hanem a ceglédi mezőgazda- sági technikum tanerői is be- £ kapcsolódnak. í Semmi nem érthetőbb ezek V ^ után annál, hogy Cifrakerten 2 a munkásvándorlás majdnem ^ teljesen megszűnt. A növeny- ^ termesztők évi átlagban 1200 J —1300, az állattenyésztők ^ 1600, a gépesítés dolgozói 2200 J forintot keresnek havonta. Ez ^ a járulékokkal, a fejadaggal, \ illetményfölddel együtt elég- ^ séges ahhoz, hogy a cifraker- í tiek jócskán túljutva az eJ- ; sődleges létgondokon, többre, ; jobbra, a művelődés maga* ; sabb fokozataira is vágyódja- í nak. '• Ordas Iván gyei termelőszövetkezetekből kényszerültek beszerezni. Nagykőrös termelői nem győzték áruval. Ezen az ál­lapoton elsősorban a termelő- szövetkezetek segíthetnének, ha az eddigi 10—15 holdas kertészeti táblák helyett szö­vetkezetenként 50—100 holda­kon foglalkoznának munka- igényes növények termelésé­vel. Horváth András, elvtárs, a megyei pártbizottság első tit­kára ugyanezt más oldalról világította meg Sebők Antal­nak, a Rákóczi Termelőszö­vetkezet elnökének hozzászó­lására utalva. — Sebők elvtárs dicséretes, sokatmondó eredményekről ! adott számot — mondotta. — Arról többek között, hogy szö­vetkezetükben milyen jól be­vált a cecei paprika. Egy holdon 50 ezer forintot jöve­delmezett. Ez azonban csak az egy hold hozama. Vajon a paprika mellett a többi 1 szántóterület ad-e ugyaneny- i nyi hasznot?! — Nekünk itt kell sürgősen ! javítanunk. Növelni kell az egy holdra eső termelési ér­téket. Ez pedig csak a belter­jes gazdálkodással érhető el. Ezért tanulmányozni kell és bátran alkalmazni az új jö­vedelemelosztási formákat s a közös munkában a szövet­kezeti családok minden tagja vegyen részt. A mezőgazdaság szocialista átszervezése na­pirenden van és nem mind­egy, hogyan élnek a szöyetke- ! zeti tagok. I A pártbizottság beszámoló- ; ja részletesen elemezte, ho­gyan végezték politikai neve­lőmunkájukat a nagykőrösi kommunisták, eredményes volt-e az ideológiai harc. — Sok még az ideológiailag i képzetlen párttagunk — mon-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents