Pest Megyei Hirlap, 1959. október (3. évfolyam, 230-256. szám)
1959-10-14 / 241. szám
1959. OKTÓBER 14. SZERDA pest KI till rgfCirlap Előszó a beszámolóhoz MEGPRÓBÁLOM elmon- i dani, amit akkor gondoltam, | amikor Varga Ferenc elvtárssal, a Ceglédi Járási Párt- bizottság egyik vezetőjével a vasárnapi pártértekezlet „anyagáról” beszélgettünk. Tudatosan használom az idézőjelet, amikor az anyagot említem, amelyet mintegy másfél órán át hallgat körülbelül százhatvan ember, illetve a járási párt-alapszer- vezetek küldöttei. Másfélórás előadásba kellett besűríteniük a mondanivalójukat, amely összehasonlít és vitatkozik azzal, amit az élet fényeinek nevezünk általában. Láttam ezeket a tényeket és adatokat, néhányat itt is leírok — bizonyságául annak, hogy..; Mit kell bizonyítania? Először is azt, hogy a ceglédi járás '72 ezer lakosa másképpen él, gondolkodik, érez és véleményét, igényét, jövőjét az új életformához igazítja, szabja, alakítja. Ez az igény felfokozott. Jogosan az. Mi akartuk, hogy az legyen. Mert igény nélkül nincs előbbre jutás. Előbbre jutás nélkül pedig ... Idézünk néhány példát a ceglédi járás 72 ezer lakosának életéből. Az ellenforradalom előtt huszonhét tsz működött a járásban. Volt közöttük nagyon jó, jó, közepes, sőt gyenge is. A kétharmada mégis együtt maradt. összetartották azok az emberek, akik a múltban túlontúl megizlelték a testi nyomorúságot, az élelem, az öltözék, a lakás, az egészség hiányát. És még valamit! Az emberségük becsülésének hiányát, az örök függést, a kiszolgáltatottságot, , az életben maradásért való küszködést, a napról napra megújuló, testet szikkasztó, lelket megalázó robotot ismerték csak. Nem munkát — robotot ismertek. Nem akarták, hogy munkájuk szervezője továbbra is az éhségtől való félelem; a kiszolgáltatás korbácsa legyen. Nem akarták. Együtt maradtak a közösben. Éne gondoltam, amikor a pártértekezlet beszámoló já- jan azt olvastam: „Járásunkban jelenleg 22 termelőszövetkezet működik. Tizenegy községünk közül négy szocialista község ...” Meg kell jegyezni, hogy több termelőszövetkezet a tavasszal, vagy most egyesült. A készülő beszámoló a helyzetet felmérő felelősség tárgyilagosságával számokat vet össze. Azt mondja: A termelő- szövetkezetekben a termésátlag a következőképpen alakult: búzából 1957-ben 10,9 mázsa, 1959-ben 14,47 mázsa, őszi árpából 1957-ben 12,7 mázsa, 1959-ben 17,39 mázsa, cukorrépából 1957- ben 156 mázsa, 1959-ben pedig 180 mázsa volt. Joggal vetheti a szemeimre az olvasó, hogy eddig csak a munkáról beszéltem. De a nyugalom óráiról nem. Hiszen az élethez ez is hozzá tartozik. A nyugalom órái a szórakozásé, a pihenésé. Erről talán nem szól a beszámoló? De igen! Kultúrház, mozi, iskola, a tanulás és művelődési lehetőség minden válfajáról tényeket, adatokat idéz. Az, Ihogy Ahányban a gimnáziumot bővíteni kell, az Üjszászi úti iskola is kicsi már, Törteinek pedig újat kell építeni. Mozik kellenek, utak és vízrendezés, illetve vízmű szükséges. Mert több mint hatszáz új ház épült három esztendő alatt a járásban, sokat renováltak, modernizáltak. Micsoda gond jobban élni?!... A nyugovás óráit kell hát boldoggá tenni. Mert csak sikeres munkát követhet boldog nyugalom. S ez pihenés is, felkészülés is. A robotban elcsigázott ember nem pihen, csak einyújtózik, tesped. S ebben félelem is van a robot újrakezdésétől. A PÁRTÉRTEKEZLET anyagában a számok mögött emberi bizalom húzódik meg. Maga az anyag nem nagy szavakkal hirdeti, hogy a ceglédi járás — ahol egyetlen ipari üzem sincs —, dolgozó lakossága jobban hallgat a kommunistákra, mint az ellenforradalom megpróbáltatása előtt, alatt. Nem hivalkodnak a bizalommal. Azt mondják: 1954- ben a tanácsba 629 tagot választottak. Ezek közül 200 volt a párttag. Most — 1958 novemberében — 600 t4nácstag- ra adta szavazatát a járás népe. Ebből 239 a kommunista. 'Nem akarok messzemenő következtetésekét levonni ezek-, bői a számokból. Mindenki tudja, hogy most kevesebb tagja van a pártnak. Mégis többet választottak be a tanácsba. így is csak körülbelül egyharmada az összes tanácstagnak. A tények azt mutatják, hogy amit akarnak, amit ez az egyharmad akar, az egyetemesen jó a népnek, a munkásnak, a parasztnak, az értelmiséginek, a ceglédi járás polgárainak. Szavuk és cselekedetük egységes, céljuk: a nép célja. így számokban mutatja a beszámoló a bizalmat. Amíg ez majd elhangzik, talán GÉPEKET VÁSÁROL A TSZ Nemrégiben egy „Super” Zetor traktort vásárolt a bugyi Tessedik Tsz, s a traktorhoz megvették az összes munkagépeket, sőt még két pótkocsit is. Ezenkívül egy Utos gyártmányú román szántótraktort is vásároltak. A gumi kerekű román traktor nagyszerűen bevált a szántásnál. A szövetkezet ezenkívül még szelektort, villanymotoros kukoricamorzso- lót, két silótöltőt és egyéb kisebb gépeket vett. A gépállomás a szövetkezettel közös udvarban van, a tsz vezetői mégis úgy döntöttek, hogy saját erejükből vásárolnak olyan munkagépeket és erőgépeket, amelyek megkönnyítik a tsz-tagok dolgát és mindenkor a szövetkezet rendelkezésére állnak. A rizstermelés az idén beváltotta a hozzá fűzött reményeket, ezért a tavasszal még két univerzális traktort vesznek. A tsz a traktorokat a szükséges munkagépekkel együtt vásárolja meg és némiképp függetleníteni igyekszik magát a gépállomástól. S hogy ne legyen gondja a traktorosokra, saját tagjaiból öt fiatalt küldenek az ősszel traktoros iskolára. A fiatal tsz- tag traktorosok a szövetkezet saját traktorait fogják vezetni és kezelni. Száz arab mezőgazdasági főiskolai hallgató érkezik egy évi gyakorlatra hazánkba Egy hónappal ezelőtt utazott el Magyarországról 69 arab mezőgazdasági főiskolai hallgató, miután egyéves gyakorlatot folytattak a magyar kísérleti és tangazdaságokban. A Magyar Népköztársaság és az /Ima van, ami lehet és aminek lennie kell Egyesült Arab Köztársaság kulturális egyezményének keretében néhány nap múlva a Kafr el Sheikh-i mezőgazdasági főiskola újabb 100 növendéke érkezik hazánkba. Az arab diákoK egy évig már főiskolán tanultak, s most tanulmányi idejük második esztendejében gyakorlati ismereteket szereznek a magyar mezőgazdaságban. Az Agrártudományi Egyetem és a Kertészeti Főiskola gödöllői, nagygombosi, hajdúszoboszlói, illetve soroksári tangazdaságában, valaihint a tópiószelei és a herceghalmi kísérleti gazdaságban sajátítják el a növény- termesztés, állattenyésztés és gépesítés alapgyakorlatait. Minthogy az arab fiatalok otthon már egy évig tanultak magyarul, itt-tartózkodásuk második felében már magyar nyelvű elméleti előadásokat is hallgatnak. A magyar mező- gazdaság különböző típusú üzemeivel és a mezőgazdasági termékeket feldolgozó élelmi- szeripari gyárakkal tanulmányi látogatásokon ismerkednek meg. Varga János jászkara jenői párttitkár arra gondol, hogy őt sűrűn hívják lagziba, s a családi perpatvarokban egyre többen fordulnak hozzá tanácsért, s már nem is tudja megszámolni, hány családdal keveredett komaságba. A sok- sok magánügynek ismert életjelenség feltárása egy kicsit a megszolgált bizalom jele is. A KOMMUNISTÁK, forradalmi hivatásuk gyakorlásában nem tesznek talán többet, mint jelesen dolgoznak, s türelmesen beszélnek az emberekkel. Ök az élesztői és er- jesztői ennek az új, lendületes, világokat hódító új kornak. Ök az értelem, az embe- ség, a nagy jövő, a kommunizmus kimunkálói — az ember .javára. Hát erről szól tulajdonképpen a ceglédi járási pártértekezlet beszámolója. Déry Károly Mindenki helyesli, támogatja — és mégsem sikerül? A dabasí járásnak idestova egy esztendeje nincsen járási tisztifőorvosa. Pontosabban: 1959. január elseje óta. Munkáját — afféle társadalmi megbízatásként (!) — a járási közegészségügyi felügyelő végzi, akinek termék szetésen megvan a saját munkája is, amely egész embert kíván. Nem beszélve arról, hogy Dabason járási szakorvosi rendelőintézet építése kezdőd sic, s ebben az ügyben két hét alatt hétszer kellett a fővárosba utaznia! Éppen elég tehát a saját munka- területén pótolni az elmaradást. A járás orvosi hálózata teljes. Seholsem hiányzik egyetlen orvos sem — csak éppen a „fej” hiányzik, a járási tisztifőorvos, aki a jelentős hálózatot összefogná. Talán valakinek vaskalapossá,gán múlik a dolog? Nem. Mindenki tudja a gondot, mindenki segíteni akar. A megyei tisztifőorvos: — Mi abban a pillanatban adunk orvost, ahogy a járási tanács lakást biztosít neki! A járási tanács: — Sajnos, a régi járási főorvos lakása magántulajdonban volt, a tulajdonos alig várta, hogy, kiköltözzék. Any- nyi pénzünk nincsen, hogy házat vegyünk, főként év közben nem könnyű ennyi pénzt előkeríteni! Persze mindent megteszünk, most kezdünk tárgyalni az Egészségügyi Minisztériummal, hátha kettőnk összefogásával sikerül megoldani a dolgot... Mindenki készséges tehát. Mindenki akarja. Reméljük, hogy az év végére meg is oldódik a dolog. S akkor már csak egy kérdésünk van: miért tartott mindez egy esztendeig? — m — f / r PROFILTAGITO VALLALAIÖT KELL LÉTESÍTENI Feltétlenül szükség van erre a hézagpótló vállalatra, tíe kezdjük talán azon a köztudo- sú tényen, hogy van, létezik és virágzik a TÜZÉP. Állami vállalat, noha szűkebb pátriánkban Pest megyei TÜZÉP- nek hívják. Feladata tüzelő- és építőanyaggal ellátni a megye lakosságát. Ezéít járási székhelyeken, meg más nagyobb községekben kirendeltséget és raktárát állított fel. A fővárosban székelő központ látja el áruval a kirendeltségeket, a bányából szenet, a gázgyártól kokszot, az erdőből fát rendel a számára. A megrendelt árut a vasút szépen elszállítja az állomásig, onnan a telepre már szekéren viszik. A szekér azonban nem a TUZEP tulajdona, neki csak a kereskedelem, de néni a fuvarozás a prctilja. Hogy a kirendeltség telepére a vasúttól eljusson az áru, arról viszont a szekér télén TÜ- ZÉP-nek kell mégis gondoskodnia. Ezért kellett az egész országra érvényes szerződést kötnie a Belföldi Szállítmányozási Vállalattal, noha annak erre nincsen se szekere, se autója. Ennek következtében a Belföldi Szállítmányozási saját maga nem is fuvarozza a tüzelőt, (hanem kiadja más vállalatnak. Pontosan csak a kapitalista frazeológiából vett szakkifejezéssel jelölhető meg szerepe: nevezhető üzletszerzőnek, vagy ha úgy tetszik, fővállalkozónak. A óriásik vállalat, amely a fuvarozást tényleg végzi, ezek szerint alvállalkozó. A TÜZÉP fizet a fuvarért a vasúttól a kirendeltség telepéig mázsánként 3,60 forintot, a Belkereskedelmi Szállítmányozónak, mint fővállalkozónak, az meg az alvállalkozónak 3 forintot. Feltéve, hogy az alvállalkozó állami vállalat. De nem minden helyen van állami fuvarozó vállalat. Nagymaroson például nincsen, van azonban kirendeltsége a TÜZÉP-nek. A kirendeltség pontosan szemben a vasútállomással, legfeljebb 50 méterre tőle rendezte be telepét. Legyen azonban akármilyen közel a telep, mégiscsak el kell valahogyan fuvaroztatnia a vasúttól a portékáját. Ez azonban nem a TÜZÉP gondja, azért szerződött a BESZVÁ-val, amely m fuvarozható W Konmd («.‘«p-Ráattíw. , j ; V«*? 4ítlU L .blgfiulrí ívUí-1' i •w75IRlE&Janas. L paa.-Ki. * v . ÍSfiff : X.0 + * viszont Nagymaroson megállapodott hat iparengedélyes fuvaros kisiparossal. Ezek a tüzelőnek a vagonból való kirakásáért, szekérre rakásáért, továbbá fuvardíj fejében és végül a lerakásokért mázsánként összesen mintegy másfél forintot kapnak. Ami valóban nem nevezhető túlságosan nagy összegnek. Éppen ezért nem vállalta ezt a fuvart a többi nagymarosi iparengedélyes iparos. A vállalkozó fuvarosok is csak azzal a kikötéssel fogadták el a megállapodást, hogy a TÜZÉP telepéről aztán rajtuk, hátukon kívül senki se fuvarozhatja a vevők házába a tüzelőt. Nevüket ki is függesztették a ki- rendeltség ablakába. Ök hatan a TÜZÉP szabadalmazott fuvarosai, más fuvaros be se teheti a lábát a telepre. Magyarán monopóíiumot élveznek. Kiváltságos magánvállalkozók a szocialista gazdasági rendben... Árszabályuk ott olvasható az ablakba tett papírlapon. A telep szomszédságába már négy forintért elfuvaroznak &gy mázsa tüzelőt, kissé távolabb ötért, még messzebb és hegyre-völgyre hét forint a hatóságilag jóváhagyott fuvardíj. Ebben az összegben azonban a fel- és lerakás díjá nincs benne. Rakodómunkásról a fuvaroztatónak kell gondoskodnia. A lakosság szívja a fogát, drágállja a fuvardíját, kifogásolja, hogy nem állapodhat meg más fuvarossal, mert azt nem engedik be a TÜZÉP- telepre, de egyebet nem 'té- het, kénytelen megfogadni a hat fuvaros egyikét, ha haza akarja szállíttatni a tűzre- valóját. Ki van szolgáltatva a hat fuvaros kartelljének. — Kérem, már sok vizsgálat volt ebben az ügyben, de minden fórum rendben találta a dolgot — jelenti ki Szik- viszt Antal; a nagymarosi TÜZÉP-telep vezetője. — Én pedig nem engedek be más fuvarost a telepre, mert ezek akkor a vasúttól nem szállítják be a tüzelőt. Bizony, bizony mi történne akkor, ha a kartell nem fuvarozna? Talán még a Belkereskedelmi Szállítmányozási Vállalat, mivel se lova, se szekere,, csak kötelezettséget rárovó szerződései, az egyik szerződést befogná a másikba, a másikat megrakná tüzelővel, az egyiknek meg azt mondaná, gyí te paci! És fuvarozni kezdene, noha úgylátszik a tettleges fuvarozás nem vág a profiljába. Tehát nem teheti. Akkor meg a TÜZÉP vásárolhatna néhány pár lovat, szekeret és házi kezelésben intézné el a fuvarozást. Ez persze nagyon egyszerű, sőt, az eddiginél biztosan olcsóbb megoldás lenne. De ha egyszer nem a profilja? Ezért kell sürgősen profiltágító vállalatot létesíteni, kössön azután azzal is szerződést a TÜZÉP, ez az új vállalat meg adja tovább alvállalatba profiltágító maszek kisiparosnak a munkát .;: Szokoly Endre Ház — felülről lefelé építve Lenin,grádban elkészült az '■ első olyan ház, amelyet — el- r. lentétben a megszokottal — f; felülről lefelé építettek. Az x érdekes kísérlet célja az volt, hogy megvizsgálják, lehetsé- é ges-e egész emeletek előre- gyártása. A háromemeletes ház építését tíz betonoszlop felállításá- ^ val -kezdték meg. Ezek az ^ oszlopok hordják az épület ^ egész súlyát, s egyúttal emelő- ^ daruként is szolgálnak. A te- főzetet, valamint egyes födémelemeket a földön készítették el és hidraulikus daruk segítségével emelték a magasba. Ugyancsak a földön szerelték össze az egyes elemeket — előregyártott betonelemekből. Az új építési módszer sikeresnek bizonyult: a kísérleti ház építése rövidebb ideig tartott, s olcsóbb volt a szokás sós eljárásoknál. A jövő évben több öt-hétemeletes épületet készítenek hasonló eljárással Leningrad ban. végre azt, aminek lennie kell, ha szocializmust akarunk építeni megfelelően képzett emberekkel. Két alföldi városból szerzett adatok bizonyítják, hogy az elmúlt évek hibái, szektás túlzásai, revizionista mételye ellenére igenis haladtunk, rengeteget haladtunk — mert ez van. És két város adatai bizonyítják azt is, hogy ha ennyi hibán és tévedésen keresztül is, amit az elmúlt években elkövettünk — ez van, akkor a továbbiak során a hibákat kijavítva, a dolgozókkal mindig együtt haladva, mi mindent lehet majd elérni a kultúra jó irányban való terjesztése segítségével. Az adatok azt mutatják, hogy az elmúlt évek erőfeszítése nem volt hiábavaló, az érdeklődést sikerült felkelteni, a dolgozók igénylik a kultúrát, tehát lehet tovább haladni a megkezdett úton. És elérhetjük rajta azt, aminek lennie kell, azt, amit talán József Attila fejezett ki a legtökéletesebben: „a hozzáértő dolgozó nép okos gyülekezetében hányni- vetni meg száz bajunk”. Ez az, aminek lennie kell és ezt lehet elérni arról az alapról kiindulva, ami — mint Cegléd és Nagykőrös adatai bizonyítják — van. Máté Iván Nyolcszázezer forintot forgalmazott az elmúlt esztendőben a ceglédi könyvesbolt és ebből több mint hetvenezer üzemi könyvterjesztésre ment. A Nagykőx’öshöz közel levő Kocséron volt olyan nap, amikor 800 könyvet adtak el a Házról házra mozgalom keretében és a nagykőrösi tanács most készül ismeretterjesztő előadásokat tartani minél nagyobb számban a város körül elterülő tanyavilágban. A ceglédi Május 1 Ruhagyárban a dolgozók szeretnék, ha vacsoraidő alatt rövid előadásokat hallanának a mai magyar írókról vagy Shakespeare-ről, földrajzról, zenéről (főleg az operett- és a dzsessz-zene szerzőiről), miután az elmúlt két esztendőben 75 000 forint /értékben vásároltak könyvet maguknak. Nagykőrösön színdarabkiállítást rendeznek, amelynek keretében a legkiválóbb régi és új színdarabok kiadásait tekinthetik meg a látogatók. Két város kultúréletének néhány adata világít rá arra, ami ma van és jelzi egyben azt is, ami lehetne, ha ezt az érdeklődést kellőképpen tudjuk kielégíteni. Két város adatai bizonyítják, mit értünk el a felszabadulás óta a magyar vidéken és megmutatja, mi lehetne, ha helyesen vezetjük' tovább az emberek érdeklődését, hogy elérjük A budapesti Közúti Üzemi Vállalat dolgozói sódert impregnálnak Is aszeg határában a cinkota—zsámboki út befejezéséhez (Gábor Viktor felv.)
