Pest Megyei Hirlap, 1959. szeptember (3. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-06 / 209. szám

6 «ST «teres k^Cirlap 1959. SZEPTEMBER 6. VASÁRNAP AKIK RENDET TEREMTETTEK ségben annak tulajdonították, hogy állandóan van rendőr a faluban és a rendőri körzeti megbízott, Demeter János minden rendbontó ellen eré­lyesen fellép. Ám Demeter szakaszvezető azt tartja, hogy egyedül nem lett volna képes elérni ezt az eredményt. Meggondolt, komoly emberek­ből, amint az önkéntes rend­őri intézményt országszerte felállították, segítséget szerve­zett magának. Ma is nyolc önkéntes rendőr teljesít szolgálatot a faluban. Egynek-egynek hetenként csak négy óra a szolgálata, de a rend kocséri önkéntes őrei bármiikor, éjjel-nappal, első hívásra hajlandók lészt venni a rendőri munkában. Megala­kulásuk óta sűrűn járőröztek a szőlőhegyen, sok gyümölcs­tolvajt érték tetten, azokat aztán a hatosáig kezére ad­ták. Valamennyi kisebb-na- gyobb büntetésben is része­sült, s a büntetéstől való fé­lelem kedvét szegi a tolvaj- kodóknak: Ott vannak az ön­kéntes rendőrök minden mu­latságon, búcsún, vásáron. Legtöbbször már a jelenlétük is elég, nem tör ki a vere­kedés. Aztán az utóbbi há­rom évben a bíróság a kése­ieket már nem pár rövid hó­napra, hanem két-három évre csukta le. Ettől aztán elment a garázdák kedve, Az idei István napi búcsú valóban minden rendzavarás nélkül múlt el Kocséron. Hogy azonban legyen bőven pénze a búcsúra, két fiatal­ember előtte való nap le­itatta az apját, s kiszedte az öregből, hol rejtegeti megta­karított pénzét. Be is törtek a rejtekhelyre, a padlásra és elemelték az öreg ötezer fo­rintját. A rendőri körzeti megbízott hamar kinyomozta, le is fogta a tetteseket. A nyomozásban különben az önkéntes' rendőrök is sokat segítettek neki, amiért szin­tén elismerés jár ennek az új, de már jól bevált testü­letnek. A búcsú, rendjén is őrködtek az önkéntesek. Megállapíthatjuk, hogy az erélyes rendőri intézkedés és a gyors bírói eljárás feltétle­nül éreztet; jó hatását a hu- üngánkodökkal szemben. A rendőri intézkedés azonban, ha a négy albertirsai huligánt a községi tanács kívánságára meg is tanítják móresre, még mindig ram oldja meg az egész problémát. A huligánkodás világjelen­ség, de a magunk huligán­kérdését nekünk kell megol­danunk. szeti eljárás, a gyorsabb bí­rói megtorlás. Ez azonban nem elégséges. A húhgánság e.len: harcban részt kell venniök a szülőknek, pedagó­gusoknak, társadalmi szer­veknél ; mindenkinek. Nem kongatjuk meg a lármaharan- got, nem akkora ez a vesze­delem, de ahhoz már elég nagy, hogy kerestük az or­voslás módjait. Túlságosan kényelmes álláspont lenne egyszerű rendőri kérdéssé minősíteni az aibertirsai négy fiatal, meg más huligánkodó fiatalok garázdaságát. Szokoly Endre Új tiszteket avattak az Egyesített Tiszti Iskolán Szombat délelőtt az Egye­sített Tiszti Iskolán avatták fel Néphadseregünk új tiszt­jeit. Az ellenforradalom óta harmadszor került sor erre az aktusra. Az ünnepségen megjelent dr. Münnich Fe­renc, a forradalmi munkás­paraszt kormány elnöke, Ma­rosán György, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, Révész Géza vezérezre­des, honvédelmi miniszter, Úszta Gyula altábornagy, a honvédelmi miniszter első helyettese, Dapsi Károly ve­zérőrnagy, honvédelmi mi­niszterhelyettes, politikai cso­portfőnök, és a tábornoki kar több tagja. Százöt méter mély óriásbarlangot fedeztek fel a magyar karsztkutatók Csehszlovákiában A Magyar Karszt. és Bar­langkutató Társulat több mint harminc főből álló csoportja, dr. Dénes György vezetésével négy hétig a dél-szlovákiai és az észak-borsodi karsztos hegyekben kutatott. A Me­teor és a Kinizsi kutató- csoport tagjaiból szervezett expedíció felfedezte és fel­mérte Csehszlovákiában a tornai Alsóhegy legmélyebb barlangját, a 105 méter füg­gőleges mélységű Óriás zsom­bolyt. Bejárták a kutatók és újra felmérték az Alsóhegy második legmélyebb akna- barlangját, a 97 méter mély Almási-zsombolyt és több más, 50—30 méter mély ak­nabarlangot. A nagy nyári felhőszaka­dásokat kihasználva, ered­ményes vízfestéseket végez­tek az Alsóhegy több víz­nyelőjében. A forrásokon ki­lépő festett víz segítségével kimutatták a földalatti víz­járatok irányát és ezzel ki­terjesztették a terület hidro­gráfiai ismeretét. Árvízi, il­letve ősi forrásszájak és víz­nyelők megbontásával a to­vábbi barlangfeltárások le­hetőségeit teremtették meg. Megkezdték a terület rész­letes geológiai feltérképezé­sét is. Az expedíció anyagá­nak feldolgozása hosszabb időbe telik. Az eredmények iránt külföldön is érdeklő­dés nyilvánul meg. „Lépcsőházi szellemesség” Lépcsőházi szel­lemességnek mondják a fran­ciák azt az álla­potot, amikor va­lakinek a párbe­széd után csak távozóban jut eszébe a szelle­mes, az egyetlen helyes és meg­győző érv, válasz. A meggyőző érvet — a napokban a Vác felé gördülő autóbuszon — nem volt módom és erőm kimon­dani. Csak az in­dulat kavargóit bennem, mint ahogyan útitár­saimban is. Leg­többen az érdes és hangos hang hallatára elfordí­tották a fejüket, s az út szalagja mellett elmaradó tájat fürkészték. Az érdes és hangos hang tu­lajdonosa — ne­vezzük ezután Hangnak — 40 körüli asszony volt, kerek izmos karokkal, tömzsi törzzsel, nagy sza­tyorral és a konty­bafogott, simára szorított sötét haj alatt, zsírosán fénylő kerek arc­cal. Az első öt perc- ben az autóbusz közönsége meg­tudta, hogy a Hang üzemben dolgozik, a Lehel úton, havi 1150 forintért. Munká­jában nem talál örömet, mert „minden nő csa­ládanyának szüle­tett. Arra terem­tette az isten, hogy gyereket szüljön és nevel­jen. Ez minden asszony egyetlen főfoglalkozása.” Mert „az asz- szonynak minde- nekfölött a leg­szentebb hivatása gyerekeinek neve­lése, erkölcsösen és istenfélelem­ben”. A gyereke­ket, az ő két fiát csak reggel és este láthatja. Iskola után a napközi­ben „töri szegény­kéimet a rossz nyavalya”. Ebben az életben sem bocsátja meg art- nak, aki kitalálta az olyan iskolát, ahol enni is ad­nak és táborozni viszik őket. Még nyáron se hagy­ják „a szegény gyerekeket az anyjuk keze alatt játszani”. „Az a büdös két kölyök” hozzá még szíve­sen is megy oda. Aztán megállt a busz és a Hang leszállt. Már újra forog­tak a kerekek, amikor az „esp­rit d'escalier”, az­az a lépcsőházi, utólagos szelle­messég gyanánt eszembe jutott a válasz: Ügy látszik, asz- szonyság, hogy a két fia megváltoz­tat egy régi köz­mondást. így: „Mindenütt jó, de legjobb... ott, ahol nem recseg a fülükbe a csá­szári, királyi és püspöki ezred- trombita. Még anyai nevelés cí­mén sem... D. K. Első lépésnek kétségtelenül megfelel és szükséges is az erélyes rendé­Meglepetésszerú ellenőrzésekr évi 220 leltár, szakszerűbb árukezeié& Készletellenőrzési osztály a Szövetkezetek Pest megyei Központjában A Szövetkezetek Országos Szövetsége az Országos Föld­művesszövetkezeti Tanács ha­tározatának megfelelően áp­rilis 1-től új osztályt működ­tet a Szövetkezetek Pest me­Sorban áll az óvoda Sári község óvodájában felsorakoznak a kislányok a tízóraihoz (Gábor Viktor felvétele) gyei Központján belül. Az új osztály elnevezése: készletel­lenőrzési osztály. Vezetője Kiss Elemér elvtárs. Feladata, hogy megjavít­sa a földművesszövetke­zetek vagyonvédelmi mun­káját. Az április óta eltelt kísér­leti időszakban az új osztály revizorai, akik valamennyien vagy számviteli, vagy speciá­lis kereskedelmi szakembe­rek, 90 leltárt vettek fel, többségüket meglepetéssze­rűen, s mintegy 40 millió fo­rint értékű árut vettek szám­ba. Emellett nagyon sok eset­ben adtak szakmai segítsé­get egyes szövetkezeti üzle­teknek az áru kezeléséhez, áru rendezéséhez. Ezeknek a leltáraknak jellemzője a vitathatat­lan szakszerűség. Megszűnt az a gyakorlat, hogy hibás, vagy nem teljes leltárak készülnek, ezért meg kell ismételni a leltáro­zást. Ezzel a munkával az el­lenőrzött egységekben pon­tosan meg tudják állapítani, mivel rendelkezik az illető szövetkezeti bolt. A leltáro­zásnak ez a tökéletes és meg­bízható módja megnyugtatja a becsületes boltvezetőket is, mert pontosan ismerik ők is árukészletüket. Több helyen előfordult ugyanis, hogy boltvezető változásnál hiá­nyos leltárral adták át, illet­ve vették át a boltot, mert a nagy forgalomra való tekin­tettel nem volt megoldható, hogy pontos, hosszadalmas leltározás miatt lezárják az üzletet. Ez a lakosság ellá­tásának rovására ment volna. Az ilyen boltátadások után a készletellenőrzési osztály munkája pontos képet ad, s ez megnyugtatja a bolt veze­tőjét és alkalmazottait. A készletellenőrzési osztály­hoz tartoznak a megye te­rületén a szövetkezeti áru­házak, iparcikk szaküzletek, vendéglő-éttermek, tűzifa- vs építőanyag-telepek, valamint a 800 ezer forinton felüli évi átlagos árukészlettel rendel­kező vegyesboltok. Ezeknek az egységeknek a száma két­százon felül van. Az osztály dolgozóinak egy év alatt mintegy 220 leltárt kell megtartaniuk ezeknél az egységeknél. Munkájuk elsősorban a meg­előzés, a segítés és a ta- j nácsadás. Az osztály dolgo- ; zói abból indulnak ki. hogy a szövetkezeti alkalmazottak ; túlnyomó többsége becsüle- i tes, jószándékú ember, s eset- : leges hibákat, bajokat gon- ; dós segítő munkával kell ; megelőzni. i A készletellenőrző osztály j munkája nagy könnyebbsé- ; get jelent a földművesszö- i vetkezetek számviteli alkal- j mazottai részére is. Addig ; ugyanis ők végezték a fel- : vett leltárak beszorzását. ; Ezután a kászletellenőrzési : osztály központilag végzi el , ezt a munkát. A szövetkezet készen, be­szorozva kapja meg a leltárakat, s csak egyez­tetnie és elszámoltatnia kell. ; A kísérletképpen felállított : készletellenőrzési osztály : munkája rendkívül hasznos- ; nak mondható, s népszerű. : Ezért az eddigi Pest megyei tapasztalatok alapján a Szö­vetkezetek Országos Köz- ; pontja még ebben az évben 1 valamennyi MESZÖV-nél megszervezi az új osztályt. T. M. Valaha falurossza volt a nevük. Ma huligánoknak hív­ják őket. Egykor fölényes mo­sollyal beszéltek róluk a társadalom felső rétegeiben és azt mondogatták felőlük, nem csoda, bővérűek, kitör belőlük a „magyar virtus”. Tessék-lássék azért bíróság elé állították őket, kaptak egyikét hónapot, ha emiber- halál lett a verekedés vége, néha egy kerek esztendőt is. Hiszen amíg egymást gyilkol­ja a paraszt, nem kell nagyon megbüntetni, eleget szülnek a cseléd asszonyok, jut is, marad is belőle. Ha az uraik így, a falu köz­véleménye sem másként, eny­hén ítélte meg őket. Még né­mi hősi nimbusz is övezte a notórius verekedőket, bicská- zókat, hát még a fokosforgató­kat, pisztollyal lövöldözőket. Nem egy falu egyenesen büsz­kélkedett azzal: „nálunk nin­csen búcsú, emberhalál nél­kül”« Nagyot fordult azóta a vi­lág, egyik napról a másikra azonban nem változott meg nr.nden. Az emberek sem egykönnyen vetik le régi szo­kásaikat, változtatják meg ta­lán századokon át beléjük gyökeresedett felfogásukat. A duhaj verekedők tettein azon­ban ma már felháborodik a társadalom. A közfelfogás el­ítéli a garázdaságot, az ön- bíráskodást, sőt, immár e je­lenségek leggyakoribb forrá­sát, a részegeskedést is. Albertirsán például most írt át a községi tanács a ceg­lédi rendőrkapitányságra négy veszedelmesen garázda ifjú ügyében. Ezek a gyerkőcök hétköznap pesti gyárakban dolgoznak, nagyon jól keres­nek, vasár- és ünnepnap vi­szont a falu rémei. Leisszák magúikat, belekötnek mindenkibe és négyen együtt valóságos bandát alkotva ve­rekszenek,“ tíé‘ nemes ák" pusz­ta Ököllel, hanem ..bármivel, ám'i épperi "”a ’kezük’"ügyébe akad. Szilveszter éjszaka a 4. számú italboltban duhajkod­tak. Az „eredmény”: négy embert szállítottak kórházba, sokat a helyszínen kötöztek be, a kék foltokról és daga­natokról nem is beszélve. Ezenkívül újra kellett búto­rozni az italboltot, mert du­hajkodásuk tetőfokán széttör­ték berendezését. A rendőrség persze megin­dította ellenük az eljárást, de a négy fiatalkorú, mialatt bűnvádi eljárás alatt áll, no­ha enyhébben, már többször is megismételte a -szilveszteri nagy duhajkodást. Ezért for- diílt most az albertirsai ta­nács a község lakosságának kérésére is a rendőrkapitány­sághoz. Azt kéri a rendőrség­től. helyezze akár felügyelet alá, akár biztonsági őrizetbe: a közre veszélyes négy fiatalt; 5 a község rendje és békessége! érdekében tegyen valamit el-! lenük sürgősen. Kérdés azonban, csupán > rendőri intézkedéssel véget! lehet-e vetni a huligánkodás- • nak. Arra. hogy a rendőrség j szigora és a gyorsan lefolyta-: tott bírói eljárás jelentősen ! csökkenti a garázdaságok szá- ; mát, van példa. Kocsér a j példa rá. Ebben a községben j egészen a legutóbbi esztendő- j kig se vásár, se búcsú, de még ; piaci nap se-m múlott el vé­res verekedés, gyakran kése­lés nélkül. Azonkívül a huli- gánkodó fiatalság gyümölcs­érés idején éjszakánként meg- koppasztotta a szőlőhegy fáit, tőkéit. Garabólopás, így nevezik Kocséron ezt a tolvajlást a kosárról, amit or­vul teleszedtek. Nyolc-tíz ki­ló gyümölcs fér bele egy-egy ilyen kosárba. Sokszor ban­dába verődve, mindegyikük két-két kosárral szedte a gyü­mölcsöt, amit reggel aztán el­adtak, s a pénzt elitták. Ma már a garabólopás tel­jesen megszűnt és 1957 őszén történt az utolsó késelés Ko­cséron. Akkor egyszerre négy embert szurkoltak össze. A helyzet javulását a köz­A FENEKETLEN TÓ Es Á FELEDÉS 5 — Elég áldozatot hoztam \ én idáig (!), most már magán- j életet akarok élni... elvég- j zem a munkám, lejárt a j nyolc óra, leteszem a lantot, < s kész. Végeredményben jo- j gom van hozzá! ' Áldozatot hozott? Igen: el-: végezte „áldozatból” a dől- i gőzök iskoláját és az egyete- i met. Fél esztendeig vezetett i egy szemináriumot. Lemondta, i — Hogy mi a legnagyobb\ vágyam? Beutazni Európát a j saját kocsimon! Nyelek. jjisZen az ember \ valami olyat várt, hogy eztj vagy azt a problémát megöl- I dani a munkahelyemen, ta- \ lálmány, nagyszabású újítás, j — aminek aztán eredménye j a saját kocsi, de fordított j sorrendben? — És a munka? Ott nin- : csenek tervei? — No. hát elképzelései van- i nak az embernek. Dekái ... i — Dekát? — Hagyjuk. Nem érdekes. ! Nem is hajlandó többet i mondani. Feneketlen tó. amelyben l minden lemerül, amelyben ’ nem kél hullámzás, amelyben i nincs mozgás, amelyben nyu-: galom és csend honol, de hí- i város nyaralom ez, posvá- i nyos csend. Mészáros Ottó — Olvas mai írót is? — Moraviát olvastam nem­rég. A római lányokat. Jó volt. — És magyart? — Elég unalmasak. — Mit talált unalmasnak? Egy pillanatra beharapja a szája szélét, látszik, hogy sa­rokba került, aztán az őszin­teséget találja a legjobbnak, azt mondja: — Semmit. Csak hallottam. Jókait szeretem. Délután főz. A férje haza­megy, s vagy televíziót néz­nek, vagy elmennek moziba, römizni, mikor mit. Ebben persze még nincs vé­tek, hiszen sok ember él így. De: — Azt mondta, nem biz­tos. hogy irigység. Hát mi? Miért kezdték ki a férjemet miattam? Kinek mi köze hozzá, hogy én dolgozom vagy nem dolgozom? Később kiderült, hogy nem a feleség miatt szóltak a férj­nek. Hanem amiatt, hogy nem vállalt semmit az üzem­ben. Minden társadalmi munka alól kihúzta magát, s amikor ezért szóltak neki, így vágott vissza: A férj munkásból lett mér­nökké. Ma a gyár üzemveze­tője. A feleségét már mérnök korában ismerte meg, mun­kásnő volt, marógépen dolgo­zott. Ma: háztartásbeli. — Bolond leszek a férjem mellett dolgozni. Minek? Mérnökné lettem, keres any- nyit az uram, hogy nem kell gürcölnöm. Csúfoltak a töb­biek, hogy dézsatündér let­tem. Persze, tudom, hogy az irigység beszélt belőlük. — Biztos ebben? Nagy sokára válaszol: — Hát mi más? Irigylik a férjem, meg a sorsom. — Nem unja magát otthon? — Nem. Tényleg, nem unja Elvi­szi a Csöpit sétálni — kide­ríthetetlen fajú korcs kutya —, utána iszik valahol egy teketét, hazamegy, takarít. Porszívó, padlókefélő a se- gédesziköze. Ha ezzel is meg­van, akkor olvas. Mit? — Most olvastam a Hotel Rangha.it. ügy hozta egyik barátnőm. De ve^em nem tet­szik. Pedig dicshimnuszt zeng­tek róla. Ä" és az igényeik olyanok, mint mérhetetlen mélységű tó, amelyben a leg­nagyobb dolog is csak apró hullámokat gyűrűz, s elül nyomtalanul. És felednék mindent, mindenkit, mind­azt, ami arra emlékezteti öltét, honnét indultak, s mindazo­kat, akik elindították őket, s akik útjukat egyengették. Pedig becsületes emberek. Csak mások lettek. Olyanok, mint az édes ital, amely után fanyar marad az ember szá- jaíze. Fiatal házasok. Okosak, szépek. Az ember örömmel látja őket. De amikor elmen­nek, valami furcsa érzés szo­rongatja a torkot, borzongás suhan végig az emberen, s utánuk kapna, hogy vissza­húzza őket. Mert süllyednek valahová. Hová? Rég letűnt világ ízlésébe, ; világszemléletének mocsará- i ba. Lassan kispolgárokká ■ lesznek. Pedig munkásfiata­; lóik. > A sors tenyerén hordta > őket. A néni demokrácia ál- < tál meg.eremtett sors. És : hordja most is.

Next

/
Thumbnails
Contents