Pest Megyei Hirlap, 1959. szeptember (3. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-29 / 228. szám

1959. SZEPTEMBER 39. KEDD mbcv£| kJCirlaP Félreértés ne essék, nem valamiféle számtani művele­tet kívánok feladni az olva­sónak. Az 5 |-1 ezúttal mint fogalom vonul be mindennapi életünkbe, elsősorban az isko­lák életébe. De így beszélnek róla ma már országszerte. öt nap tanítás az iskolá­ban, egy nap gyakorlati munka valamelyik gyár­ban, állami gazdaságban vagy termelőszövetkezet­ben. Ez az 5-J-l szavak­ban kifejezve. A nagykőrösi Arany János Gimnáziumban már az el­múlt tanévben bevezették ezt a módszert. Az egyik első osztály diákjai jártak mun­kára a helyi konzervgyárba és a termelőszövetkezetbe. Igaz, akkor még más célzattal. Is­merkedtek az élettel, a ter­melés alapvető fogásaival, hogy majd az iskola befeje­zése után ne álljanak idege­nül a gépek mellett. Ez az elképzelés akkor niég jónak látszott; Az új tanév kezdete óta már két osztály vesz részt ez 5 f-l-es oktatásban. A feladat is más, Túlmegy az ismerke­désen. S véleményünk sze­rint ez a helyes. — Ezek a diákok az elkö­vetkező négy esztendő során egyazon munkahelyen dolgoz­nak majd heti hat órát — fo­galmazza meg Zilahi Lajos, a gimnázium igazgatója az új oktatási forma megváltozott lényegét. — Ez pedig azt je­lenti, hogy az a diák, aki pél­dául a lakatosszakmát válasz­totta, négy esztendő múlva már mint félig kész szakem­ber kerül ki az iskolából. Lz ez új forma előnye a régivel szemben. Vagyis: ezek a diákok iskolai ta­nulmányaik végeztével néhány hónap alatt el­nyerhetik a szakmunkást képesítést! Jelenleg hetvenkilenc diák vegez hetenként egyszer ter­melőmunkát, azaz ismerkedik az általa választott szakmá­val. Tíz diák a városi kertészet­ben tölt hetenként egy napot. Elsősorban a virágkertészecet tanulják, elméletben és gya­korlatban egyaránt. Elméei- ben elsősorban a tanároktól, Papp Lászlótól cs Fruttus Ist­vántól; gyakorlatban paciig a kertészektől — munka köz­ben. Természetesen nem .elv í pontos határvonalat vorn: az elmélet! és gyakorlati oktatás közé. Nemegyszer fordítva is megtörténik: a kertészeti brl- gádvezető oktatja az elméle­tet és fordítva. A Nagykorán Konzervgyár­ba harmincnégyen járnak. Kö­zülük tizennyolcán a konzerv­ipar műhelytitkaival ismer­kednek, a laboratóriumi mun­káktól egészen a konzervdo­boz légmentes lezárásáig va­lamennyi munkafolyamattal. A többiek — ugyancsak itt, a gyárban — különféle kisegítő üzemrészekben dolgoznak. Nyolcán a lakatosszakmát 'ta­nulják, ketten az öntők ko­rántsem könnyű mesterségét. Két diák villanyszerelő lesz, kettő esztergályos és kettő gépkocsi- és motorszerelő. A gyárban töltött heti hat óra két részre oszlik. Két óra elmélet Páhán István, illetve Rózsás László tanár vezetésé­vel. Ebből a munkából jelen­tős reszt kér Pákái elvtárs, a gyár főmérnöke is. A diákok gyakorlati oktatását a gyár legkiválóbb szakmunkásai irá­nyítják. S mivel a politech­nikai oktatás rendes tárgy­ként szerepel a gimnázium tananyagában, félévenként a tanárok a gyakorlati oktatást irá­nyító szakmunkásokkal együtt minősítik, illetve osztályozzák a diákok munkáját, előrehaladását. Nagy dolog ez? Vélemé­nyem szerint forradalmi vál­tozás. Ma már — de még in­kább egy-két év múltán — olyan diákok járnak majd a nagykőrösi, illetve más is­kolákba, akik már nem csu­pán diákok a szó jelenlegi értelmében, de egy kicsit munkások is. Hogy ez mit jelent? Nemcsak azt, hogy közelebb kerülnek az élet­hez. Ez a dolog egyik oldala. A másik: éppen, mert maguk is dolgoznak, megtanulják be­csülni a munkát, elsősorban 5+1 szüleik munkáját, amely le­hetővé teszi, hogy ök ma gon­dok nélkül tanulhatnak. S a harmadik; mint kétkezi dol­gozók — ha csak heti egy napra is — másként látják majd az élet nagy kérdéseit. Nem csupán szüleik, taná­raik, barátaik és önmaguk véleménye alapján felelnek a jövőben ezekre a kérdé­sekre, de a gyári munkások véleménye alapján is, hiszen odabenn a gyárban nem­csak a munkásokkal, mint egyénekkel, de ma­gával a munkásosztállyal ismerkednek. S éppen ez a döntő ebben az új ok­tatási formában. Ugyanez vonatkozik ter­mészetesen a mezőgazdaság­ban dolgozó diákokra is. Je­lenleg harmincötén tanulnak a helyi Dózsa Termelőszö­vetkezetben, illetve az álla­mi gazdaságban. Ősszel, ta­vasszal odakinn a földeken, télen pedig benn az iskolá­ban és a gépállomáson, gép­ismeretet. A mezőgazdasági oktatás egyébként három nagy szakaszra oszlik. Az első esztendőben főleg a nö­vénytermesztéssel, a máso­dikban állattenyésztéssel, a harmadik évben pedig a gé­pesítéssel foglalkoznak majd. A negyedik esztendő ismét­lése lesz az előző háromnak — gyakorlatban. A mezőgazdasági oktatás jó úton halad. Ez nem csupán az iskola igazgatójának, de Mészáros Károlynalc, a Dó­zsa Termelőszövetkezet párt­titkárának a véleménye is. — A diákok szívesen jár­nak hozzánk és túl a tanulá­son, nagy segítséget nyújta­nak munkánkhoz. A leg­utóbbi látogatásukkor pél­dául százhetven láda para­dicsomot szedtek le egyetlen délelőtt. Valóban dicséretre méltó a diákok szorgalma. Valamit mégis meg kell jegyeznünk ezzel kapcsolatban. A diákoknak nem elsőd­leges feladata a paradi­• • _ Szokás?Formaság? Ünnepség? Bóta László és Varga Ka­talin. Ök, a két tanú — Bánkuti József és Vámosi József —, no meg az újságíró várják a díszbe öltöztetett elnöki szobában, hogy odakinn, a nh'atali szobában kiállítsák a különböző iratokat. A násznép — sehol. Azaz van, vagy lesz nász­nép, de majd csak délután, a templomi esküvőn. De akik odamennek, egyelőre az eskü­vői előkészületekkel foglala­toskodnak vagy éppen útban vannak Isaszeg felé. A vőlegény és menyasszony hallgat. Egymást nézik, csak a szemük beszédes. A tanúk .csupán szemlélőt, hogyán in- 5j dúlnak neki a fiatal Qk élet- ^útj tiknak, ők közlékenyebbek. ^ Azt mondja Bánkúti József: ^ — Nagy nap ez! ^ A fiatalok összemosolyog- §nak. ^ A vőlegény tanúja foly­atatja: % — Egy emberrel szaporodott község. Mert a vőlegény ^ nem idevaló. ^ És hozzáfűzi: $ — Egyelőre eggyel. ^ Nevet, a vőlegény moso­lyog, a menyasszony elpirul. ^ Pedig nem is nevetni-pirul- |ni való: Bánkuti József — |talán akaratlanul — elmon­dotta. hogy a Bóta- és a | Varga-család nagy ünnepe amiért a falu ünnepe .is egy­eben. 5 Igaz, ezt nem jelzi piros be- § tű, piros szám a naptárban, a § zászlókat sem aggatják ki a ^ házakra, mint május elsején, de azért ünnep ez. | .. § Ünnep, amely ünnepi kül- ^ sőségeket. formaságokat is igé- | nyel. $ Nem, mégsem az ünnep ^ igényli. Az emberek óhajtják ^ így. joggal. $ Varga Katalin délután fe- § hérbe öltözik, selyembe és a nylonba, fátylat, mirtuszkoszo- a rút tűz a hajába. Délelőttre, a a polgári esküvőre nem volt ér- ^ demes. A két tanú és a anya- ^ könyvvezető kedvéért? Majd ^délután, akkor a násznép is 6 ott lesz, az egész falu látja... ^ Akkor igen. a Kérdem, templomjárók-e? % A fiatalok nemet intenek. A DUNAKANYAR (Rötzer Henrik felvétele) tanúk egymás szavába vágva magyarázzák: — Dehogy! — így szokás! — Meg különben is, szép az.« Az ünnepi hangulathoz meg­szokták az arany cirádát, az Drgonazúgást, a zsongítóan szép szavakat. És csak zárójelben: elviselik a kedvéért a nagy költségeket is. Itt pedig: az elnöki szoba, az asztalon két csokor virág; az anyakönyvvezető ünnepi sötét­kék kosztümben és a hivatalos formula száraz szavai. Semmi több. De még valami: a nagy könyv, amelybe „elkönyveli” a fiatalokat — a követel oldalon egy házaspárral több ... Bánkúti József azt mondja: szokás, hogy a polgári esküvő­re nem kísérik a vőlegényt, menyasszonyt. Szokás, hogy templomi esküvőt tartanak azok is, akik egyébként nem templomjárók. Nem csoda. Amíg az állami szertartás — formaság marad, könyvelési aktus, addig az em­berek — ha nem hívők is — megkeresik ünnepi hangu­latuk ünnepi külsőségeit. A megye egyik vezetője mondotta a minap: — Miért nem tesznek fel tanácsaink a lemezjátszóra egy nászindulót? Miért nem köszönti a hangoshíradó az új házasokat? Miért nem kaphat a fiatal menyecske egy csokor virágot a falu vezetőjétől? Miért nem mond az anya­könyvvezető házasságkötési formulán kívül néhány meleg, szívhez szóló mondatot az új párnak? A sok miértre a felelet: mert manapság a házasságkö­tés, a névadás, a temetés és egy sereg más szertartás csak — hivatali teendő. Még jó, hogy néhány helyen — mint Isaszegen is — feldíszítik a termet, ünneplőt húz az anyakönyvvezető. De az emberek lelkét betöltő ünnepi hangulathoz mégsem emelkednek feL A megváltozott világ, a* új világ hivatalos ünnepnap­jai csak most formálódnak. Törekednünk kellene, hogy az egyének ünnepnapjait is fé­nyessé tegye a mi szebb vilá­gunk. klKKÜNK NYOMÁBAN AKI TUD, SEGÍT > ~ I Segíteni mindenki tud — \ mindenki, aki akar. | Hirtelenében nehezen tud- \ nám összeszámlálni, hogy a \ dányi cigánygyerekek helyze- ! tén hányán akarnak változtat- \ ni. ! Sokan a községben, solcan a ! járási székhelyen, Gödöllőn; és \ még távolabbról, a fővárosból ; is érkezik támogatás. ; Hivatalok, intézmények, egyes emberek összefognak: í tanuljanak a dányi cigánygye- ! rekek,. ha lehet, a felnőttek ; úgyszintén, kerüljön emberibb ; viszonyok közé a cigánytelep 1116 lakosa. * ! A betű erejével — írtuk ! szeptember 18-i cikkünkben í —, a betű erejével próbálkoz- ! zunk elsőnek!... Tanítsuk írni, \ olvasni, számolni őket, adjunk \ nekik iskolát, tudást, hogy ki- ; táruljon előttük egy másfajta, '{ szebb élet útja. I Az iskola — az összefogás '>t eredményéként — két héten í belül megnyílik. í * ! A megye segítsége: két vj í nevelő érkezik október elsején '( a községbe. \ Így, teljes létszámmal köny- í nyebben megbirkózik majd a tantestület a különleges fel- 'tt adattal. % Blatniczky Gyula, a járási 5 tanács vb-elnökhelyettese is f azonnal akcióba lépett a cikk í megjelenése után. $ Nemcsak telefonon kért, le- veiben utasított, de személye- Í sen is megszervezte a legsziik- % ségesebbeket. A járási tisztior- $ vossal, a gyámügyi előadóval, % a számadó igazgatóval, a ta- í nulmányi felügyelővel kiuta- f zott Dányba, beszélt a tanács $ vezetőivel, a pedagógusokkal, a $ cigányokkal. $ A következőket szervezte $ meg: $ A cigánygyerekek iskoláját í ellátják padokkal, asztallal, táblával, az összes szükséges felszereléssel. A gyerekele egyforma tré­ningruhát kapnak, azt öltik fel, ahogy átlépik az iskola kü­szöbét. Tanítás után pedig is­mét átöltöznek. Minden gyerek külön törül­közőt, poharat, fogkefét talál magának az iskola melletti mosdóhelyiségben. Meleg tej, kenyér lesz a tíz­órai. És a következő tanévben megkezdi munkáját a napkö­zis konyha, akkor ebédet is kapnak a cigánygyerekek. A segélykönyvekről, tansze­rekről a számadó igazgató szerdáig gondoskodik. Mindez: adatszerű, száraz felsorolás., De bizonyára min­denki érzi: az intézkedések so­rozatából szinte sugárzik a fe­lelősségérzet, gondosság és emberszeretet. A járási elv- társak sürgősen pótolni akar­ják a mulasztottakat. •k A községi tanács és iskola vezetői nemkülönben. A tanács vb-ülése határozott: az egykori kocsmahelyiséget még e héten rendbehozatják és átadják az iskolának. A vb- ülést követő, napon már meg­kezdték az épület mellett a WC építését. A földművesszövetkezet kályhát ad, hogy télen se fáz­zanak az elsőosztályos cigány- gyerekek. Kálmán Attila tanár, Kovács István iskolaigazgató és a ne­velőtestület jó néhány tagja napokat töltött a cigánytelepen, hogy lajstromba vegyék: hány tanulóra számíthatnak. Ugyancsak Kálmán Attila, valamint Lakó László, Be- reczky László és más nevelők felajánlották: a cigánygyere­kek osztályfőnökének segíte­nek; rendszeresen, egymást váltva mosdatják, fésülik, tanítják, hazakísérik a lurkó­kat. A községben meg e heten társadalmi bizottság alakul, hogy az iskoláztatáson túl, is segítsék a telep lakóit. ■k Magát a telepet is felrázta a hír: iskolát kapnak a gyerekek. Aki látta két hete és meg­nézi ma a szánalmas putrikat belülről, kellemesen lepődik meg. Azt írtuk 18-án: „Le­gyek ... rongyok ... bűz ... levegőhiány ... ételmaradé­kok ... dinnyehéjak... néhány szentkép... — ez a lakásuk." A zsebkendőnyi szobák, igaz. nem szélesültek azóta sem termekké, az ágynemű még nem patyolattiszta, a gyerekek még rongyokban szaladgál­nak, a felnőttek öltözete sem „szalonképes”... De a telep lakói büszkén invitálnak lakásukba, muto­gatják, mi történt náluk két hét alatt. Hatalmas változás: A földes padlók fellocsolva frissen söpörve. Az ágyak be­vetve. A rongyok, hulladé­kok, ételmaradékok eltaka­rítva. Az egyik asszonyka —> fö­lötte rátarti tisztává tett szo­bájára, rádiójára — fogadko­zik: — Még ez nem minden. Máma a faluban mostam holnap magamnak mosok majd. Tiszta lesz itt min­den, meglátja, fiatalúr! Kanalas Péter, a „cigány­báró” mutatja, mit vásárolt havi keresetéből: — Egy pár új cipő, öltözc a Telekiről, és egy műbőr eső­kabát ... És mondják sorra, egymás után, mintha összebeszéltek volna: — Ugye, megtartottuk, amit ígértünk?! És újabb ígéret: — Felöltöztetjük a gyereke­ket, eltüntetjük innen (a te­,\\\V\\\\\\\\N\\\\\\\\\\\\\W,\\\\\\\\\\\\\\N lep közepéről) a szemétdom­bot! ★ Bizonyára így lesz. És nemcsak azért hiszem, mert ök erősítgetik. A tények bizonyítják a változást. A földművesszövetkezeti áruház boltvezetője mondja: — Két napja megrohamoz­tak bennünket a cigányok. Annyi kelmét, kész gyerekru­hát, cipőt talán sohasem ad­tam még el, mint tegnap és ma. Az egyik varrónőnél az öt­hat közül: — Két cigányasszony járt nálam. Az egyik két ruhát, a másik hármat csináltat a kis­lányainak. Kérték, varrjam meg gyorsan, mert sürgős — nagyon sürgős. Iskolába készítik gyerekeiket a dányi cigányok. Az az érzésem, hogy ami­kor megnyílik az iskola, min­den cigánygyerek — legyen az leány vagy fiú — új ru­hában lépi át az osztály kü­szöbét. Igazat mondott a telep egyik vénje két héttel ez­előtt; — Ünnepnap lesz az ná­lunk, ha iskolába mehetnek a gyerekek!... + Az ünnep azonban csak egy-két napig tart. Azután a szürke, talán kissé unalmas hétköznapok következnek. Ma még a felnőttek is ta­nulnának. Egy serkedő bajszú legény­ke — tizennyolc esztendős — kérdezte: — Mi nem tanulhatnánk ki a betűvetést? Egy harminc év körüli meglett férfi, bajusza, mint a varjú szárnya, akkora, megtoldta: — Még én is beiratkoznék abba az iskolába! De holnap? Holnap eljár- nak-e a gyerekek? Nem kó- dorognak majd iskola helyett a mezőn, a környéken? Lesz kedvük a felnőtteknek három hónap múlva is a betűvetés­hez? Bizony, lehet, hogy ez csak az első felbuzdulás lángolá­sa. Lehet, hogy a húszból —• mert annyi az iskolaköteles gyerek — csak tizenöt vagy tíz fejezi be sikerrel az első évet. Bízunk benne: ahogyan a váratlan siker és felbuzdulás nem káprázlatta el a járási és helyi elvtársakat, úgy a váratlan akadályok sem törik majd le nevelő kedvüket. ★ Mert az iskola: csak az el­ső lépés. A gondok ezután jönnek majd csőstül. Az apróbbja: az anyaköny­vezés rendbehozása, a tisz­taság megteremtése, az ivó­víz biztosítása. A nagyobbak: a felnőttek nevelése, állandó munkára szoktatása, a letelepítés. Tervek már születtek: a községi tanács, de a járás is (Blatniczky elvtárs személye­sen ígérte meg a cigányok­nak) elhelyezi azt, aki mun­kát kér, aki rendesen dolgoz­ni szeretne. A tanács mindenkinek, akt nem putrit, hanem házat akar építem (és ezt az elké­szített vályoggal vagy vásá­rolt téglával bizonyítja), két­száz négyszögöles házhelyet juttat. Munka, tisztes lakás, isko­láztatás és türelem — ez a négy dolog, amivel a dányi cigánytelep 116 lakóját ki lehet emelni nyomorúságából. És az ötödik feltétel: segít­se ezt az akciót a község min­den lakója! •k Aki tud, segít — így kezd­tem az írást. Befejezésül megcserélem a cím szavait: Segítsen, aki tud! Segítsen mindenki, aki tud, hogy 116 élő, érző, jobb sors­ra méltó ember végre ember­ként élhessen! Garami László í Esküvő ... Kereszteiés ; . \ Bérmálás ... 2 Nem pirosbetűs napok a \ naptárban, de a családban £ emlekezetesek, amíg csak tart ^az emlékezetből. Nem egy nagymamával be- \ szélgettem már, aki úgy idézte £ esküvője fényes perceit, mint- ^ ha tegnap állt volna az oltár £elé jegyesével kéz a kézben. £ Pedig már ötven tavasz vi- ^ rágzott ki azóta, mégis ... Talán így emlékezik majd ^vissza esküvőjére ez a kis­lány is, aki az isaszegi ta- ^nácsház elnöki szobájában £ várakozik vőlegényével együtt '/ az anyakönyvvezetőre. csőm- vagy paprikaszedés! Ök tanulni járnak ki a termelőszövetkezetbe, a paradicsomszedés pedig nem egyenlő a tanulás­sal. Bízunk abban, hogy ezt nem feledik a szövetkezet vezetői sem! A kezdet biztató mind az ipari, mind a mezőgazdasági gyakorlati oktatás területén. A diákok örömmel járnak a gyárba és a földekre, a taná­rok és a szakoktatók nagy igyekezettel foglalkoznak a tanulókkal és a szülők is ki­vétel nélkül megnyugodva ve­szik tudomásul, hogy egész embert nevelnek gyermekük­ből. Prukner Pál

Next

/
Thumbnails
Contents