Pest Megyei Hirlap, 1959. szeptember (3. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-29 / 228. szám
1959. SZEPTEMBER 39. KEDD mbcv£| kJCirlaP Félreértés ne essék, nem valamiféle számtani műveletet kívánok feladni az olvasónak. Az 5 |-1 ezúttal mint fogalom vonul be mindennapi életünkbe, elsősorban az iskolák életébe. De így beszélnek róla ma már országszerte. öt nap tanítás az iskolában, egy nap gyakorlati munka valamelyik gyárban, állami gazdaságban vagy termelőszövetkezetben. Ez az 5-J-l szavakban kifejezve. A nagykőrösi Arany János Gimnáziumban már az elmúlt tanévben bevezették ezt a módszert. Az egyik első osztály diákjai jártak munkára a helyi konzervgyárba és a termelőszövetkezetbe. Igaz, akkor még más célzattal. Ismerkedtek az élettel, a termelés alapvető fogásaival, hogy majd az iskola befejezése után ne álljanak idegenül a gépek mellett. Ez az elképzelés akkor niég jónak látszott; Az új tanév kezdete óta már két osztály vesz részt ez 5 f-l-es oktatásban. A feladat is más, Túlmegy az ismerkedésen. S véleményünk szerint ez a helyes. — Ezek a diákok az elkövetkező négy esztendő során egyazon munkahelyen dolgoznak majd heti hat órát — fogalmazza meg Zilahi Lajos, a gimnázium igazgatója az új oktatási forma megváltozott lényegét. — Ez pedig azt jelenti, hogy az a diák, aki például a lakatosszakmát választotta, négy esztendő múlva már mint félig kész szakember kerül ki az iskolából. Lz ez új forma előnye a régivel szemben. Vagyis: ezek a diákok iskolai tanulmányaik végeztével néhány hónap alatt elnyerhetik a szakmunkást képesítést! Jelenleg hetvenkilenc diák vegez hetenként egyszer termelőmunkát, azaz ismerkedik az általa választott szakmával. Tíz diák a városi kertészetben tölt hetenként egy napot. Elsősorban a virágkertészecet tanulják, elméletben és gyakorlatban egyaránt. Elméei- ben elsősorban a tanároktól, Papp Lászlótól cs Fruttus Istvántól; gyakorlatban paciig a kertészektől — munka közben. Természetesen nem .elv í pontos határvonalat vorn: az elmélet! és gyakorlati oktatás közé. Nemegyszer fordítva is megtörténik: a kertészeti brl- gádvezető oktatja az elméletet és fordítva. A Nagykorán Konzervgyárba harmincnégyen járnak. Közülük tizennyolcán a konzervipar műhelytitkaival ismerkednek, a laboratóriumi munkáktól egészen a konzervdoboz légmentes lezárásáig valamennyi munkafolyamattal. A többiek — ugyancsak itt, a gyárban — különféle kisegítő üzemrészekben dolgoznak. Nyolcán a lakatosszakmát 'tanulják, ketten az öntők korántsem könnyű mesterségét. Két diák villanyszerelő lesz, kettő esztergályos és kettő gépkocsi- és motorszerelő. A gyárban töltött heti hat óra két részre oszlik. Két óra elmélet Páhán István, illetve Rózsás László tanár vezetésével. Ebből a munkából jelentős reszt kér Pákái elvtárs, a gyár főmérnöke is. A diákok gyakorlati oktatását a gyár legkiválóbb szakmunkásai irányítják. S mivel a politechnikai oktatás rendes tárgyként szerepel a gimnázium tananyagában, félévenként a tanárok a gyakorlati oktatást irányító szakmunkásokkal együtt minősítik, illetve osztályozzák a diákok munkáját, előrehaladását. Nagy dolog ez? Véleményem szerint forradalmi változás. Ma már — de még inkább egy-két év múltán — olyan diákok járnak majd a nagykőrösi, illetve más iskolákba, akik már nem csupán diákok a szó jelenlegi értelmében, de egy kicsit munkások is. Hogy ez mit jelent? Nemcsak azt, hogy közelebb kerülnek az élethez. Ez a dolog egyik oldala. A másik: éppen, mert maguk is dolgoznak, megtanulják becsülni a munkát, elsősorban 5+1 szüleik munkáját, amely lehetővé teszi, hogy ök ma gondok nélkül tanulhatnak. S a harmadik; mint kétkezi dolgozók — ha csak heti egy napra is — másként látják majd az élet nagy kérdéseit. Nem csupán szüleik, tanáraik, barátaik és önmaguk véleménye alapján felelnek a jövőben ezekre a kérdésekre, de a gyári munkások véleménye alapján is, hiszen odabenn a gyárban nemcsak a munkásokkal, mint egyénekkel, de magával a munkásosztállyal ismerkednek. S éppen ez a döntő ebben az új oktatási formában. Ugyanez vonatkozik természetesen a mezőgazdaságban dolgozó diákokra is. Jelenleg harmincötén tanulnak a helyi Dózsa Termelőszövetkezetben, illetve az állami gazdaságban. Ősszel, tavasszal odakinn a földeken, télen pedig benn az iskolában és a gépállomáson, gépismeretet. A mezőgazdasági oktatás egyébként három nagy szakaszra oszlik. Az első esztendőben főleg a növénytermesztéssel, a másodikban állattenyésztéssel, a harmadik évben pedig a gépesítéssel foglalkoznak majd. A negyedik esztendő ismétlése lesz az előző háromnak — gyakorlatban. A mezőgazdasági oktatás jó úton halad. Ez nem csupán az iskola igazgatójának, de Mészáros Károlynalc, a Dózsa Termelőszövetkezet párttitkárának a véleménye is. — A diákok szívesen járnak hozzánk és túl a tanuláson, nagy segítséget nyújtanak munkánkhoz. A legutóbbi látogatásukkor például százhetven láda paradicsomot szedtek le egyetlen délelőtt. Valóban dicséretre méltó a diákok szorgalma. Valamit mégis meg kell jegyeznünk ezzel kapcsolatban. A diákoknak nem elsődleges feladata a paradi• • _ Szokás?Formaság? Ünnepség? Bóta László és Varga Katalin. Ök, a két tanú — Bánkuti József és Vámosi József —, no meg az újságíró várják a díszbe öltöztetett elnöki szobában, hogy odakinn, a nh'atali szobában kiállítsák a különböző iratokat. A násznép — sehol. Azaz van, vagy lesz násznép, de majd csak délután, a templomi esküvőn. De akik odamennek, egyelőre az esküvői előkészületekkel foglalatoskodnak vagy éppen útban vannak Isaszeg felé. A vőlegény és menyasszony hallgat. Egymást nézik, csak a szemük beszédes. A tanúk .csupán szemlélőt, hogyán in- 5j dúlnak neki a fiatal Qk élet- ^útj tiknak, ők közlékenyebbek. ^ Azt mondja Bánkúti József: ^ — Nagy nap ez! ^ A fiatalok összemosolyog- §nak. ^ A vőlegény tanúja folyatatja: % — Egy emberrel szaporodott község. Mert a vőlegény ^ nem idevaló. ^ És hozzáfűzi: $ — Egyelőre eggyel. ^ Nevet, a vőlegény mosolyog, a menyasszony elpirul. ^ Pedig nem is nevetni-pirul- |ni való: Bánkuti József — |talán akaratlanul — elmondotta. hogy a Bóta- és a | Varga-család nagy ünnepe amiért a falu ünnepe .is egyeben. 5 Igaz, ezt nem jelzi piros be- § tű, piros szám a naptárban, a § zászlókat sem aggatják ki a ^ házakra, mint május elsején, de azért ünnep ez. | .. § Ünnep, amely ünnepi kül- ^ sőségeket. formaságokat is igé- | nyel. $ Nem, mégsem az ünnep ^ igényli. Az emberek óhajtják ^ így. joggal. $ Varga Katalin délután fe- § hérbe öltözik, selyembe és a nylonba, fátylat, mirtuszkoszo- a rút tűz a hajába. Délelőttre, a a polgári esküvőre nem volt ér- ^ demes. A két tanú és a anya- ^ könyvvezető kedvéért? Majd ^délután, akkor a násznép is 6 ott lesz, az egész falu látja... ^ Akkor igen. a Kérdem, templomjárók-e? % A fiatalok nemet intenek. A DUNAKANYAR (Rötzer Henrik felvétele) tanúk egymás szavába vágva magyarázzák: — Dehogy! — így szokás! — Meg különben is, szép az.« Az ünnepi hangulathoz megszokták az arany cirádát, az Drgonazúgást, a zsongítóan szép szavakat. És csak zárójelben: elviselik a kedvéért a nagy költségeket is. Itt pedig: az elnöki szoba, az asztalon két csokor virág; az anyakönyvvezető ünnepi sötétkék kosztümben és a hivatalos formula száraz szavai. Semmi több. De még valami: a nagy könyv, amelybe „elkönyveli” a fiatalokat — a követel oldalon egy házaspárral több ... Bánkúti József azt mondja: szokás, hogy a polgári esküvőre nem kísérik a vőlegényt, menyasszonyt. Szokás, hogy templomi esküvőt tartanak azok is, akik egyébként nem templomjárók. Nem csoda. Amíg az állami szertartás — formaság marad, könyvelési aktus, addig az emberek — ha nem hívők is — megkeresik ünnepi hangulatuk ünnepi külsőségeit. A megye egyik vezetője mondotta a minap: — Miért nem tesznek fel tanácsaink a lemezjátszóra egy nászindulót? Miért nem köszönti a hangoshíradó az új házasokat? Miért nem kaphat a fiatal menyecske egy csokor virágot a falu vezetőjétől? Miért nem mond az anyakönyvvezető házasságkötési formulán kívül néhány meleg, szívhez szóló mondatot az új párnak? A sok miértre a felelet: mert manapság a házasságkötés, a névadás, a temetés és egy sereg más szertartás csak — hivatali teendő. Még jó, hogy néhány helyen — mint Isaszegen is — feldíszítik a termet, ünneplőt húz az anyakönyvvezető. De az emberek lelkét betöltő ünnepi hangulathoz mégsem emelkednek feL A megváltozott világ, a* új világ hivatalos ünnepnapjai csak most formálódnak. Törekednünk kellene, hogy az egyének ünnepnapjait is fényessé tegye a mi szebb világunk. klKKÜNK NYOMÁBAN AKI TUD, SEGÍT > ~ I Segíteni mindenki tud — \ mindenki, aki akar. | Hirtelenében nehezen tud- \ nám összeszámlálni, hogy a \ dányi cigánygyerekek helyze- ! tén hányán akarnak változtat- \ ni. ! Sokan a községben, solcan a ! járási székhelyen, Gödöllőn; és \ még távolabbról, a fővárosból ; is érkezik támogatás. ; Hivatalok, intézmények, egyes emberek összefognak: í tanuljanak a dányi cigánygye- ! rekek,. ha lehet, a felnőttek ; úgyszintén, kerüljön emberibb ; viszonyok közé a cigánytelep 1116 lakosa. * ! A betű erejével — írtuk ! szeptember 18-i cikkünkben í —, a betű erejével próbálkoz- ! zunk elsőnek!... Tanítsuk írni, \ olvasni, számolni őket, adjunk \ nekik iskolát, tudást, hogy ki- ; táruljon előttük egy másfajta, '{ szebb élet útja. I Az iskola — az összefogás '>t eredményéként — két héten í belül megnyílik. í * ! A megye segítsége: két vj í nevelő érkezik október elsején '( a községbe. \ Így, teljes létszámmal köny- í nyebben megbirkózik majd a tantestület a különleges fel- 'tt adattal. % Blatniczky Gyula, a járási 5 tanács vb-elnökhelyettese is f azonnal akcióba lépett a cikk í megjelenése után. $ Nemcsak telefonon kért, le- veiben utasított, de személye- Í sen is megszervezte a legsziik- % ségesebbeket. A járási tisztior- $ vossal, a gyámügyi előadóval, % a számadó igazgatóval, a ta- í nulmányi felügyelővel kiuta- f zott Dányba, beszélt a tanács $ vezetőivel, a pedagógusokkal, a $ cigányokkal. $ A következőket szervezte $ meg: $ A cigánygyerekek iskoláját í ellátják padokkal, asztallal, táblával, az összes szükséges felszereléssel. A gyerekele egyforma tréningruhát kapnak, azt öltik fel, ahogy átlépik az iskola küszöbét. Tanítás után pedig ismét átöltöznek. Minden gyerek külön törülközőt, poharat, fogkefét talál magának az iskola melletti mosdóhelyiségben. Meleg tej, kenyér lesz a tízórai. És a következő tanévben megkezdi munkáját a napközis konyha, akkor ebédet is kapnak a cigánygyerekek. A segélykönyvekről, tanszerekről a számadó igazgató szerdáig gondoskodik. Mindez: adatszerű, száraz felsorolás., De bizonyára mindenki érzi: az intézkedések sorozatából szinte sugárzik a felelősségérzet, gondosság és emberszeretet. A járási elv- társak sürgősen pótolni akarják a mulasztottakat. •k A községi tanács és iskola vezetői nemkülönben. A tanács vb-ülése határozott: az egykori kocsmahelyiséget még e héten rendbehozatják és átadják az iskolának. A vb- ülést követő, napon már megkezdték az épület mellett a WC építését. A földművesszövetkezet kályhát ad, hogy télen se fázzanak az elsőosztályos cigány- gyerekek. Kálmán Attila tanár, Kovács István iskolaigazgató és a nevelőtestület jó néhány tagja napokat töltött a cigánytelepen, hogy lajstromba vegyék: hány tanulóra számíthatnak. Ugyancsak Kálmán Attila, valamint Lakó László, Be- reczky László és más nevelők felajánlották: a cigánygyerekek osztályfőnökének segítenek; rendszeresen, egymást váltva mosdatják, fésülik, tanítják, hazakísérik a lurkókat. A községben meg e heten társadalmi bizottság alakul, hogy az iskoláztatáson túl, is segítsék a telep lakóit. ■k Magát a telepet is felrázta a hír: iskolát kapnak a gyerekek. Aki látta két hete és megnézi ma a szánalmas putrikat belülről, kellemesen lepődik meg. Azt írtuk 18-án: „Legyek ... rongyok ... bűz ... levegőhiány ... ételmaradékok ... dinnyehéjak... néhány szentkép... — ez a lakásuk." A zsebkendőnyi szobák, igaz. nem szélesültek azóta sem termekké, az ágynemű még nem patyolattiszta, a gyerekek még rongyokban szaladgálnak, a felnőttek öltözete sem „szalonképes”... De a telep lakói büszkén invitálnak lakásukba, mutogatják, mi történt náluk két hét alatt. Hatalmas változás: A földes padlók fellocsolva frissen söpörve. Az ágyak bevetve. A rongyok, hulladékok, ételmaradékok eltakarítva. Az egyik asszonyka —> fölötte rátarti tisztává tett szobájára, rádiójára — fogadkozik: — Még ez nem minden. Máma a faluban mostam holnap magamnak mosok majd. Tiszta lesz itt minden, meglátja, fiatalúr! Kanalas Péter, a „cigánybáró” mutatja, mit vásárolt havi keresetéből: — Egy pár új cipő, öltözc a Telekiről, és egy műbőr esőkabát ... És mondják sorra, egymás után, mintha összebeszéltek volna: — Ugye, megtartottuk, amit ígértünk?! És újabb ígéret: — Felöltöztetjük a gyerekeket, eltüntetjük innen (a te,\\\V\\\\\\\\N\\\\\\\\\\\\\W,\\\\\\\\\\\\\\N lep közepéről) a szemétdombot! ★ Bizonyára így lesz. És nemcsak azért hiszem, mert ök erősítgetik. A tények bizonyítják a változást. A földművesszövetkezeti áruház boltvezetője mondja: — Két napja megrohamoztak bennünket a cigányok. Annyi kelmét, kész gyerekruhát, cipőt talán sohasem adtam még el, mint tegnap és ma. Az egyik varrónőnél az öthat közül: — Két cigányasszony járt nálam. Az egyik két ruhát, a másik hármat csináltat a kislányainak. Kérték, varrjam meg gyorsan, mert sürgős — nagyon sürgős. Iskolába készítik gyerekeiket a dányi cigányok. Az az érzésem, hogy amikor megnyílik az iskola, minden cigánygyerek — legyen az leány vagy fiú — új ruhában lépi át az osztály küszöbét. Igazat mondott a telep egyik vénje két héttel ezelőtt; — Ünnepnap lesz az nálunk, ha iskolába mehetnek a gyerekek!... + Az ünnep azonban csak egy-két napig tart. Azután a szürke, talán kissé unalmas hétköznapok következnek. Ma még a felnőttek is tanulnának. Egy serkedő bajszú legényke — tizennyolc esztendős — kérdezte: — Mi nem tanulhatnánk ki a betűvetést? Egy harminc év körüli meglett férfi, bajusza, mint a varjú szárnya, akkora, megtoldta: — Még én is beiratkoznék abba az iskolába! De holnap? Holnap eljár- nak-e a gyerekek? Nem kó- dorognak majd iskola helyett a mezőn, a környéken? Lesz kedvük a felnőtteknek három hónap múlva is a betűvetéshez? Bizony, lehet, hogy ez csak az első felbuzdulás lángolása. Lehet, hogy a húszból —• mert annyi az iskolaköteles gyerek — csak tizenöt vagy tíz fejezi be sikerrel az első évet. Bízunk benne: ahogyan a váratlan siker és felbuzdulás nem káprázlatta el a járási és helyi elvtársakat, úgy a váratlan akadályok sem törik majd le nevelő kedvüket. ★ Mert az iskola: csak az első lépés. A gondok ezután jönnek majd csőstül. Az apróbbja: az anyakönyvezés rendbehozása, a tisztaság megteremtése, az ivóvíz biztosítása. A nagyobbak: a felnőttek nevelése, állandó munkára szoktatása, a letelepítés. Tervek már születtek: a községi tanács, de a járás is (Blatniczky elvtárs személyesen ígérte meg a cigányoknak) elhelyezi azt, aki munkát kér, aki rendesen dolgozni szeretne. A tanács mindenkinek, akt nem putrit, hanem házat akar építem (és ezt az elkészített vályoggal vagy vásárolt téglával bizonyítja), kétszáz négyszögöles házhelyet juttat. Munka, tisztes lakás, iskoláztatás és türelem — ez a négy dolog, amivel a dányi cigánytelep 116 lakóját ki lehet emelni nyomorúságából. És az ötödik feltétel: segítse ezt az akciót a község minden lakója! •k Aki tud, segít — így kezdtem az írást. Befejezésül megcserélem a cím szavait: Segítsen, aki tud! Segítsen mindenki, aki tud, hogy 116 élő, érző, jobb sorsra méltó ember végre emberként élhessen! Garami László í Esküvő ... Kereszteiés ; . \ Bérmálás ... 2 Nem pirosbetűs napok a \ naptárban, de a családban £ emlekezetesek, amíg csak tart ^az emlékezetből. Nem egy nagymamával be- \ szélgettem már, aki úgy idézte £ esküvője fényes perceit, mint- ^ ha tegnap állt volna az oltár £elé jegyesével kéz a kézben. £ Pedig már ötven tavasz vi- ^ rágzott ki azóta, mégis ... Talán így emlékezik majd ^vissza esküvőjére ez a kislány is, aki az isaszegi ta- ^nácsház elnöki szobájában £ várakozik vőlegényével együtt '/ az anyakönyvvezetőre. csőm- vagy paprikaszedés! Ök tanulni járnak ki a termelőszövetkezetbe, a paradicsomszedés pedig nem egyenlő a tanulással. Bízunk abban, hogy ezt nem feledik a szövetkezet vezetői sem! A kezdet biztató mind az ipari, mind a mezőgazdasági gyakorlati oktatás területén. A diákok örömmel járnak a gyárba és a földekre, a tanárok és a szakoktatók nagy igyekezettel foglalkoznak a tanulókkal és a szülők is kivétel nélkül megnyugodva veszik tudomásul, hogy egész embert nevelnek gyermekükből. Prukner Pál
