Pest Megyei Hirlap, 1959. szeptember (3. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-27 / 227. szám
1959. SZEPTEMBER 27. VASÁRNAP "‘WfCírlap 7 ÜZEMEINKÉ A SZÓ II. As emberok és a munka Végigjárva azokat a munkahelyeket, amelyeknél az előző írásban ismertetett szép eredmények születtek, örömmel tapasztalja az ember, hogy egyre több helyen látunk önvezérléssel működő félautomata és automata gépeket. Ezek mellett az ember már csak a felügyelő szerepét tölti be, aki figyel a gép működésére és elhárítja az esetleges zavarokat. Jó nézni a Diósdi Csapágy- gyár több orsós automatáit, amelyek meghatározott időközönként engedik ki géptestükből a készre munkált cs apá gy.gy űröket. Ezek a gépek még a kés- kopásokból eredő méret- eltéréseiket is automatikusan helyesbítik. Az emberi leleményesség, találékonyság alkotta ezeket a gépeket és most az embert kímélik a nagy erőfeszítésektől. Ugyanilyen jó érzés szemlélni a Nagykőrösi Konzervgyár automatikusan működő paradicsomfeldolgozó berendezését. De végigmehetünk a Dunai Hajógyár motorkerékpár oldalkocsikat gyártó üzemrészében, a Ganz Árammérőgyárban és sok más üzemben is, szinte mindenütt meggyőződhetünk róla, hogyan válik valósággá az üzemben a jelszó: legfőbb érték az ember. Mi beruházási feladatainkat is egyre tervszerűbben és célirányosabban végezzük. 1955 óta egymilliárd 80 millió forintot költöttünk a megyei üzemek bővítésére, korszerűsítésére, nagy teljesítményű automata gépekre és termelékenyebb berendezésekre. Erre az esztendőre /több mint 280 milliós befejezetlen beruházásunk maradt. Mi minden valósult meg ebből? Ha valamennyit fel kívánnánk sorolni, hosszú ol- dáTSRat tölihetnénk öiég vele.-Ezért csak néhány példát vegyiink a legjeiantosébÖek és. a -kisebb mértékű beruházások közül. A Csepel Autógyárban 60 millió forintot költöttek a termelés fejlesztésére. A Nagykőrösi Konzervgyárban 42 millió forintos költséggel fejlesztették az üzemet 1955 óta. Á Diósdi Csapágygyárban ’76 millió forintot költöttek beruházásokra. Korszerű eszTERV- ÉS munkaügyi vizsgával rendelkezőt valamint ÖNTÖSZAKMUNKÁSOKAT, GÉPFORMÁZÓKAT ÉS segédmunkásokat azonnal felveszünk Könnyűipari Öntöde Vác, Temető u. 8. Fontos felhívás! Itt az ősz, fokozottabban vigyázzunk egészségünkre! Szájunkon keresztül igen sok fertőzésnek vagyunk kitéve! Védekezzünk! Ápoljuk fogainkat, öblítsük szánhat. ODOL FOGKRÉM, ODOL SZÁJVÍZ, Óvja egészségünket, fertőt lenit, védelmez! Naponta kétszer: Reggel: ODOL Este: ODOL. vő évben már ez a régi gond is eltűnik. A jövőben folytatjuk jó irányban elindult beruházó munkánkat. Újabb tíz- és százmilliókkal fejlesztjük tovább üzemeinket. A Nagykőrösi Konzervgyárban például 111 millió forintot költünk automatizálásra, a gyártás további korszerűsítésére, a termelő kapacitás bővítésére a második ötéves tervben. Legfőbb célunk üzemeink rekonstrukciója és az automatizálás. Mindez a több és jobb termékért, az ember munkájának megkönnyítéséért történik. Ennek nagyszerű példája lesz a második ötéves terv során Vác mellett felépítendő Dunai Cement és Mészmű. Ez a hárommilliárd forintos létesítmény Európa legmodernebb ilyen jellegű, teljesen automatikusan működő üzeme lesz, modern védőberendezései nemcsak a munkások, de a környék lakóinak egészségét is megóvják. Megyénknek ez az új, hatalmas üzeme mintegy másfélszeresére növeli az ország cememttermelését, amellyel nemcsak a gyárépítések meggyorsításához járul hozzá, de nagymértékben elősegíti lakásépítő programunk megvalósítását is. Farkas István A MAG MÁR EGYÜTT VAN A monori járásban Péteri, Gomba, Káva és Bénye dolgozó parasztjai már a tavasz- szal kimondották a döntő szót: „szocialista községet akarunk". Az aláírástól a termelőszövetkezetek tényleges megalakulásáig azonban nagyon hosszú és nem is mindig sima, jól kövezett az út. Tolsztoj Leo szerint a nép nem mindig tudja, hogy mit akar, de végül mégi„ a nép akarata dönti él azt, ami történik. A falvak és a tanyák népe, amely az idén először szántja egységes, végeláthatatlan táblákba a keskeny parcellákat, tudj,a, hagy mit akar. Virágzó, nagyüzemi mezőgazdaságot, boldogabb, bőségesebb, kulturáltabb, biztosítottabb életformát. Az értelem és az akarat azonban nem mindig jár közös úton egy-egy ember személyes, legbensőbb érzelmeivel és indulataival. A felsorolt négy községben már megtettek mindent, ami a közös élet, az eredményesebb. a termelékenyebb és a könnyebb, vállvetve végzett munka megkezdéséhez kell. Az őszi vetéshez szükséges mag együtt van — azaz állami felvásárlási áron átadták a termelőszövetkezetnek. Bizonyára az adókönyveket is előkotorták, hogy a tanácsházán javukra írják a vetőmag átadása után járó törvényes adókedvezményt. A lovakat, a szarvasmarhákat állatorvosi vizsgálat után beszállították a közös istállóba. Megkezdték a takarmány összehordását is. A szekerek, mezőgazdasági eszközök mindmind bekerültek a közös gazdaság tágas udvarába, raktárába. Felsorolni, összegezni, naLesz helye a bornak (Nyársapáti tudósítónktól) Igyekszem az egyik kis tanyai iskoláimba. Utam gyümölcsösök, spőlőskertek között vezet. Ahol a jég meg nem kopogtatta a táblákat, ott bő szüretre van kilátás. Szépen sárgállik az ezerjó, mosolyog a fekete kadar. Érik a szőlő. A szorgalmas munkáinak idén is lesz jutalma. Vajon a bornak lesz-e helye, lesz-e jó ára? Visszajövet Készül a papírcsipke gyón könnyű ezeket a lépéseket. Könnyű volna az is, hogy csupán az örömről, a bizakodásról, a jobb jövő felé tekintő reménységről beszéljünk. amely benne ragyog a kistulajdonosból nagyüzemi munkássá formálódó paraszt- emberek tekintetében. Aki azonban mélyebbre néz és a szíveket is vizsgálja, s együtt érez az emberekkel, az pontosan tudja, hogy nem voltak könnyűek és egyszerűek ezek a lépések. Az asszonyok könnye kicsordult, amikor utoljára kinyitották a nagykaput, hogy a szívükhöz nőtt jószágot, amelynek minden szokását ismerték, számon tartották, új, nagyobb, tágasabb istállóba vezessék. A kocsit sem volt könnyű kitolni a fészer alól... Hajnalonként még fel-felfigyel az ágyból a gazda, mert nem hallja a hídláson lavórnak megszokott dobaját. Aztán jönnek az első reggelek, amikor a pontosan megbeszélt munkarend szerinti időben kell elindulni azoknak, akik — azt hiszik — eddig a saját kedvükhöz szabták az időt. Gazdák, akik idáig elnökök, könyvelők, agronómusok, állattenyésztők voltaik egy személyben a maguk kicsiny gazdaságában, most az egészről határoznak, ha részletfeladatokat végeznek is. A munka célja, haszna, eredménye pedig csak esztendő múltán érik gyümölccsé. Aztán a megszokott családi közösség helyett meg kell birkózni a ma még sokféle idegen, másféle gondolkodású, ezerarcú nagy embercsoport hullámzásával. Az új cél, az ésszerűbb, az emberhez méltóbb életbe vetett hit azonban ott ég az új közösség tagjainak szemében- Ez a sugárzás bevilágítja az utat. Tudják, hogy szükség van rá- juJc, szerepük úttörő, példamutató, mert részük van az új világ megteremtésében. Akik már elmúltak 40 évesek, azoknak talán még nehezebb leszállniák a lóvontatta szekérről és átülni a szocializmus léglökéses repülőgépére. A napot azonban nem állíthatja meg az égen senki. Es ugyanúgy nem áll meg az emberi sorsok változása, átalakulása sem, amely végül is együtt halad a társadalom fejlődésével. Déry Károly | A névtelen levél Menyasszonyi fátyol, koszorú, kézicsokor, vőlegény bokréta, fátyol készen és méterben is NAGY VÁLASZTÉKBAN — Mégis azt mondják, hogy magától hallották! — Hát az nem igaz. Ki mondja? Nem mondom meg neki, nehogy háborúság . keletkezzék a dologból. — Irt valahová levelet? — Én ugyan nem! S-né: — Én kérem nem tudok semmit! — Pedig azt mondják, ha bármi történik a faluban, azt maga tudja. — Elég nem szép attól, aki mondja. — Nem írt levelet ebben az ügyben sehová? — Nem szoktam én írni, van nekem más dolgom is. A harmadik asszony ugyanezeket mondja. Lehet, hogy nem ők írták a levelet, lehet, hogy csak nem vállalják. Nehéz lenne eldönteni. Megyek a tanácsházára. Útközben megiszom egy pohár sört, s megkérdezem a csapost: — Szeretnek-e pletykálni a faluban? Legyint egyet, meg sóhajt. Értem. A tanácsházán Simó Mátyást, a tanácselnököt kérdem: — Az lehetetlen. Csányi János régóta telepvezető, nem volt vele soha semmi baj. Két esztendeje fordult elő, hogy a cserép miatt panasz volt, akkor bevezettük: a jelentkezők listára kerülnek, s így jönnek sorba. A listát most is vezetik, mindenki tudja, hogy ki után kerül sorra. — Hát akkor a levél? — Rágalom. — Divat-e a faluban a pletyka? — Akad még sajnos, aki ebben leli örömét. Megyek a telepre, nagy a forgalom, kocsik állnak sorba, építőanyagot, tüzelőt hordanak, alig tudom elcsípni Csányi Jánost. Mondom neki, miről van szó, hát csak kapkodja a fejét, mérgében nem is tud válaszolni, talán jobb is. Némi csillapodás után sorolja: — Jelenleg van a telepen 25 000 jugoszláv cserép, s 10 000 pala. Most jön két vagon magyar cserép, erre a jelentkezés sorrendjében már megvannak az igénylők, de a hét végén újabb három vagon magyar cserép jön, arra még je'ént kezű sincsen pillanatnyilag! Hát mondja meg, ki az a bolond, aki pénzt vagy mit tudom én, mit dug- dosna nekem, amikor annyi cserepet kap, amennyi kell neki? — Van haragosa? — Ki tudja. Lehet, hogy van. Az embernek ilyen helyen könnyen akad rosszat akarója. Két bácsi vár a szekerek mellett, kérdem őket is: van-e panasz? — Van — mondja az egyik. Nagy a por az úton, meg a telepen is! — Más panasz, itt a telepre? — Mi lenne? — Semmi-..; semmi, csak úgy kérdeztem. Ennyire jutottam hát. A levélből egy szó sem igaz. De hát akkor miért írták? Nyilván, hogy Csányi Jánost „bemártsák”. Végsőként megkérdem a megyei központot is: volt-e panasz az irsai telepre? Soha — hangzik a válasz. A rágalmazás veszedelmes dolog. Nem véletlen, hogy rosszakaratú a levélíró, a névtelenség köntösében merte csak megírni az alaptalan vádakat. De hát nem jutott messzire, mert hogyan is tartja a közmondás: sánta kutyát, hazug embert hamar utolérik... Mészáros Ottó % 2 Névtelen levelet kaptunk ^ Albertirsáról, melynek lényéggé annyi: a TÜZÉP-telep ve- ^ zetőjét megvesztegetik, an- ^ nak ad cserepet, aki többet ^ „csúsztat a kezébe”. ^ Súlyos vád, hiszen senki, ^semmilyen alapon nem tehet ^ kivételt, s főként nem anya- ^ gi előnyökért. Nyomába in- ^ dúltunk hát a vádnak. ^ A levelet asszony írta. Hogy ^ ki, nem tudtuk megállapítani, ^ de elég, ha az ember megke- ^ resi azokat, akik „mindent” ^ tudnak a faluban. Végül is ^ három asszonyhoz jutottam, ^ akik — a falu szerint — min- ^ dent tudnak, mert minden í szóbeszéd, pletyka tőlük in- 2 dúl el. ^ K-nétől kérdem: í — Hallott valamit a tü- í zelőtelep felől? í — Hallottam. \ — Kitől? ^ — Honnét tudjam? Beszéltnek az asszonyok annyi min- f dent. í Piacon, boltban $ % mikor hol. Nem lehet az asz- ^ szonyi szájat befogni, azt maggá is tudja — mondja nevetne. í — Amit hallott, azt tovább g is adta? í — Nem én. terga-, edző- és köszörű- műhelyt építettek, jól felszerelt laboratóriumot és mérőállomásokat létesítettek. Mindez nemcsak azt eredményezte, hogy könnyebben, egészségesebb körülmények között dolgoznak itt az emberek, hanem azt is, hogy a Diósdi Csapágygyár ma már a világ legjobb csapágyának hazájába, Svédországba is exportál. A Csepel Autógyárban is nagymértékben elősegítették a beruházások, hogy a Csepel tehergépkocsik ma már nemcsak minőségükkel, hanem külalakjukkal is méltó társai a világ többi tehergépkocsijának és egyre inkább azokká válnak. A szentendrei járás üzemeiben, ha az 1957-es év beruházásait száz százaléknak vesz- szük, 1958-ban ennek jóval több mint a másfélszeresét, az idei első félévben pedig 166,2 százalékát fordították a gyárak fejlesztésére, korszerűsítésére. A Budakalászi Textilművekben például 1957-ben elkészült és megkezdte a termelést az új varroda. Meghosszabbították a filmnyomó épületét. Tavaly 56 új revolvergépet állítottak munkába, 46 új jacquard (zsakard) gépet szereltek fel, nyolcvanat állítottak át egyedi meghajtásra és. három új csévelőgépet állítottak munkába. Textiliparunk régi, elavult gépparkjának felfrissítését jelenti az a tíz automata szövőgép is, amely az idén kezdte meg a termelést a Budakalászi Textilművekben; A Pomázi Posztógyárban 156 ezer forintért szárítógépet vásároltak, 550 ezer forintos költséggel felépült az új kivarró részleg, stb. A Szentendrei Papírgyár 758 ezer forint értékű keresztvágó géppel gyarapodott. A mi beruházásaink azonban nemcsak a jobb termelést célozzák, hanem a dolgozók munkakörülményeit is állandóan javítják. Jelentős mértékű szociális beruházásokat is eszközöltünk az elmúlt három év alatt. A Csepel Autógyárban például hétmillió, a Nagykőrösi Konzervgyárban tízmillió forintot költöttek öltözők, fürdők építésére, bővítésére. A Diósdi Csapágygyárban 800 férőhelyes öltöző, a Pilisi Szénbánya Vállalatnál 500 személyes fürdő, a Budakalászi Textilművekben pedig 600 személyes. korszerűen felszerelt, a legmodernebb j követelményeknek is meg- \ felelő fürdő és öltöző j épült a dolgozók számára. Még i folytathatnánk a sort, bár! minisztériumi vállalataink: zömében már megvannak a i szociális berendezések. Egye- \ dűl talán a Váci Kötöttáru- \ gyárban égető még az öltöző j és a fürdő hiánya, de a jö- \ í __ ______ i b etértem a pincegazdaságba. Kíváncsiskodtam. — Mi ez a nagy sürgés-forgás, építkezés itt a pince körül? — kérdezem Szalay elv- társtól. — Betonhordók. Ha ezek elkészülnek, hosszú időre megszűnik a tárolási gondunk. A huszonkét, darabomként 1000 hektoliteres cementhordó a meglevő tárolóhellyel együtt 33 ezer hektoliter must, illetve bor tárolására lesz elegendő. — Lesz tehát helye az ezerjónak, kadarnak! Bizonyaira a gazdáknak sem kell órákig várakozmiok, míg sor kerül az átadásra? — Nem, de csak akkor — mondják a piincevezetők —, ha néhány nappal korábban bejelentik, hogy mikor szállítják az árut. Mert a torlódást az átvétel ütemezésével szeretnénk megszüntetni. Azt is tessék megírni —- . figyelmeztet az egyik vezető —, hogy az átadáshoz minden gazda feltétlenül hozzon szemleívet vagy ha ez nincs, pénzügyőri igazolást. Mert enélkül sem vehetjük át az árut. — Még egyet: milyenek az új árak? Elébem teszik az árjegyzéket: a fehér must ára 18,6 foktól 19-ig 22,5 fillér cukorfokonként, a fuxos 19 fokig 18,5 fillér, 19,1-től pedig 20 fillér. Végezetül hadd kívánjak vidám, bő szüretet! Kun Imre
