Pest Megyei Hirlap, 1959. szeptember (3. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-27 / 227. szám

CALDONYI BÉLA: AMIKOR FAJ... p# örömére s Juhos táncos jókedvéhez még keskenynek is bizonyult a medence. mégis ott állott előtte Rézi mámi meg Egy napon Virág. Az utca végében kezdte el valaki a tréfát, italos álla­potban, hogyhát: — ... Na most Rézi mámi már a saját sírjára locsolja a virágokat... Merthát a szövetkezet egyszerűen lenyeli majd a fél holdnyi virágot, lovastul, kordélyostul együtt és Rézi mámi mehet nyugdíjba, a temetőbe. Az ostoba tréfa dagadt, terebélyesedett és ahogyan gurult lefelé az utcán. Rézi mámi házikója felé. felszedte magába az ízetlenség, a gonoszkodás, az irigység salakját, s mire bekopogott a zsalus kis ablakon, már befejezett ténynek hangzott: viszik a virágoskertet, a lovat, a kocsit. Persze akadt jó ember is. aki odaordította tanácsait a vén- asszdnynak, hogy jobb lesz ha önként jelentkezik, mert Juhos jobb szívvel lesz iránta, s az solcat nyom majd a latban, ha porciózzák kinek-kinek jussát, elszámoláskor. Rézi mámi mégis úgy gondolta: beszél Juhossal. Hiszen ismeri pendelyes korából, rokonok is valahogyan távolról, mint az egyfalusiak. úgy határozott hát, hogy megmutatja magát az elnöknek emlékeztetőül, felemlíti nyolcvankét esztendejét, s megkéri, hogy arra a kicsi időre, ami még hátra van neki. hagyják meg őt a virágai között. Kendőjét feljebb tolta a homlokából, hogy Juhos lássa az arcát, s a vizithez átvonszolta magával Virágot, mentse azt is. lássák bordáit, pókos lábát, hályogos szemét: az erőtlen jószág csak teher volna, etetésre váró száj a szö­vetkezet istállójában. Juhos türelemmel hallgatta a siránkozó vénasszonyt. Tudta már az első, sírástól szaftos szavaknál, hoav valami gálád tréfa csattanóját hallja. — Mondta-e magának valaki, Rézi mami, hogy a szö­vetkezet igényli földjét, lovát? Az öreg látta a bosszúságra összeszaladt szemöldölcöt, s hogy hallani, értmi semmit sem tudott a szavakból, csak hangosabban jajveszékelt. — Hát vinnétek, Béni fiam. a fejem alól a várnát is. meg a levest a lábosomból, amin még elvágyók? Mire nek­tek ez a vén jószág, hiszen négyfelé szalad a lába. ha eke elé fogjátok?... Béni egész odahajolt az öreg füleihez, úav ordította: — A fenének sem kell a maga lova, földje! Menjenek csak haza és locsolgassa tovább a virágait... — Ezzel ke­zébe nyomta a kantárt, a kapu felé fordította őket, s gyöngéden még taszított is egyet rajtok. De azt elhatározta, hogy ha alkalma lesz rá, megfelel a tréfacsinálóknak. A menet. Rézi mámi és lova diadallal vonult haza, hogy pár napra rá újra megzörgesse a kicsi porta kapu­ját a kielégíthetetlen gonoszkodás. — Sovány a földje is, lova is. Mi haszna is volna belőle a szövetkezetnek? Meg, hogy elfuserálta már örökre azt a kiesi földet a sok-sok virággal, mert a virág gyökere mohó. az életet szívja ki a földből. A ló. az meg féregnek is beillik már. csak csúszik a földön, s ha valami istencsudája a levegőbe emelné, a szél kiröpítené a határból. Rézi mámi hallgatta az ocsmányságokat, amelyek las­san bemásztak az ablakán, a küszöbén, mint mérget lehelő indák, s nem hagyták aludni. Aztán fogta a Virág kantár­ját s ledöcögött újra Juhos elé. az utca végébe. Az csak bámult, hogy Rézi mámi újra előtte áll, az öregasszony is mintha menyecskésebbre egyenesedne, s ezt a Virágot is valahogy lóformájúra fényesítette erre az alkalomra. S ahogy hallgatta az öregasszonyt, aki csak dicsérgette. végtelen csudát fakasztó jelzőkkel az ő mese-mese jó föld­jét, meg ezt a derék paripát itt maga mellett, lassan meg­értette. hogy milyen méreg bugyogása s micsoda hiúság hozta vissza hozzá Rézi mámit. És szinte látta, hogy az utcán végig, a csukott ablakok mögül hogyan lesik kajá­nul a két szelíd lélek kalandjának végét, a Petőfi min­denhatója előtt. Juhos mint akinek jó tréfát súgott füleibe va­lami kis manó — most elmosolyodott. Átölelte az öregasz- szonyt, körülcsókolta a ráncokat az arcán s hátraintett, hogy a Virágot állítsák az istállóba, ö maga együtt kapasz­kodott fel az emelkedőn a kis házhoz, átölelve a mámi fonnyadt hátát, látogatóba a virágok közé. — Hót egy kis trágya nem ártana ide... — süvöltötte az álmélkodó öregasszonynak, már csak azért is, hogy a szomszédok hallják. — Majd kap a szövetkezettől, aján­dékba ... Másnap aztán tényleg befordult a kapun néhány sze­kér trágya. S az egyikkel üzenetet is hoztak, hogy majd a Virágért égi/ hónap múlva menjen el Rézi mámi. S így élte meg élete legszebb hónapját a kivénhedt négylábú. Mert egy teljes hónapon át zaboltatták, legeltették, kefél­ték, ápolták, ellátták mindert jóval ami a lovaknak terem ebben a földi világban. Hát ezt a vidám kis mesét nyihorászta el a 16, ott a tusoló tövében... z Pz még akkor történt, $ 99-L/ amikor a kecskék 5 szarva az égboltöt bökdöste, a ^ tevék meg a földön húzták a % farkukat” — kezdi a mesét ^ Az éhes farkas meg a gida cí- ^ mű tuvai történet elbeszélője ^ valahol a Jenyiszej folyó part- ^ ján. Belső-Ázsia mélyén ... ^ Mintha török népmesék motí- g vumai elevenednének meg, ? pedig a két nép között a távol- g ság nem valami kevés. „Karja ^ könyékig ezüstből lesz, lába ^ térdig arany, homlokán a £ Nap fog ragyogni, nyakszirtjén ^ a Hold” — mondja A legki- $ sebb nővér fiacskája címet vi- S selő vogul népmese hősnője, í amikor gyermeket vár, és f mintha székely népballadák $ hangját hallanák visszacsenge- ni az Ob folyó mentéről... ^ „Hosszú az út vagy rövid, az ^ tudja, aki végigmérte. A kese- ^ rút az édestől csak az tudja i megkülönböztetni, aki mind a í kettőből evett” — mondja V bölcsen a Kaspi-tengeren túl g született Aldar Kossze, aki g furfangosságában: a német ^ Thyl Eulenspiegellel, vagy a tö- ^ rök Naszredin Hodzsával ro- ^ kon és mintha a magyar nép- $ mesék bölcselkedését élvez- | nők. \ Belső-Ázsiában, az Ural és a Kaspi-tenger vidékén mesélik g ezeket a meséket tuvaiak, vo- ^ gulok, kazahok és Amur-parti í emberek; olyanok, akik a g Nagy Októberi Forradalomig ^ rendületlenül élték ősi állatte- ^ nyésztő, vadászó életüket, ^ ápolták primitív népszokásai- \ kát, mintha a világon mi sem \ történt volna. A szovjet for- £ radalom győzelméig szinte í nyomtalanul haladt el felet- | tűk az idő. Uralkodtak rajtuk gonosz kánok, ravasz kínai ke- \ reskedők, zsarnok cárok. \ Mindez nem változtatott szigo- \ rú belső rendjükön. Mam- \ masz-asszony fia, másnéven a \ Világra Ügyelő Férfi, akit rö- \ viden Asszony-unokájának ne- \ veznek a vogulok, az ősi mat- í riarchátus eleven bizonyítéká- ( ul a Városi-Fejedclem-Oreg- \ ben látja legfőbb ellenfelét. í Ellene küzd, szinte szimbólu- í mául annak az ellentétnek, \ amely a nomád törzsi életet és j a városi civilizáció rendjét el- J választja az osztálytársada- ! lomban. Pontosabban: küzd a veszély ellen, amit a városi 'l gyarmatosító jelent az ősi fcö- ! zösség szabadságával szemben ; az osztálytársadalomban. És j küzd a gonosz elnyomó ellen ; Oszküsz, a szegény tuvai pász- j torfiú. amikor birkózik a go- \ nősz Karati kánnal, mint a ! magyar Ludas Matyi Döbrögi ; urammal, fél a kán haragjától, ! mert a kán bárányait elvesz- í tette, mint a magyar János vi- ! téz a gazda dühétől és küzd a i maga furfangos módján a ka- ! zah Taszsa vagy az ágrólsza- ! kadt Aldar Kossze. A legki- j sebb nővér fiacskájából lesz a ; nagy hős, az elnyomott legki- j sebből, a nép gyermekéből, í ahogy ezt a tuvai népmese ; vagy a vogul Rézember pél- j dézza, de példázhatná ezt bár- : mely más nyugat-európai me- : se is. j Tuvai, vogul, kazah és í Amur-parti népmesékben la- : pozgatva jutnak eszünkbe í mindezek. Ezek a mesék már i nem azt az őstársadalmat, nem i azokat az ősképzeteket mutat- í ják be, mint amelyekről a j múlt héten írtunk, amikór ausztrál, dél-amerikai és esz­kimó történetekben kerestük a vallási motívumok őseredőit. ; Ezeknek a meséknek világa az a nomád világ, amelyben «' magyarság is élt a honfoglalás előtt és talán ezért találunik annyi rokonságot * magyar népmesékkel, ha figyelmesen végigolvassuk őket. No meg azért is, mert a magyarok is erről a vidékről származnak. De nézzük meg tüzetesebben ezeket a meséket. A szamár­fülű kán című tuvai népmese­gyűjteményben a kötet cím­adó története egy görög me­sével is rokon, mert abban is csak a fának meri elmondani a hős, hogy a király szamár­fület rejteget fejfedője alatt, de rokon a Szalmát eszik * király című burmai mesével is. És mi a tanulság: a titok kide­rül, a kán hatalma véget ér. Le lehet győzni a hatalmasa- kát, csak le kell leplezni őket. Az Asszony unokája című vogul népmesegyűjtemény Ke- nyérlepény című történetének hőse feljut a mennybe, amely nem más, mint a föld szebb mása, ugyanúgy, ahogy az égi úr nem más, mint a földi állat vagy hős gigantikus változata, — de hogyan jut fel? „Ezüst­fokú, aranyfokú létrán” vagy­is azon, amit a bibliai Jákob látott álmában. Igen, a Biblia világa is feltűnik ezekben a történetekben, ami nem meg­lepő, hiszen a Bibliában sze­replő zsidóság hasonló társa­dalomban élt akkor, mint ezek a népek még nem is olyan ré­gen. Az állatok tisztelete minde­nütt megnyilvánul, különösei* a medvéé. Ezt néha nem is mondják nevén. A vogul me­se csak „Nagy-Állat-Öreg”- nek nevezi, amiről a-z indiá­nok totem és tabu tisztelete, félelme jut eszünkbe. A csodá­latos tetteket végrehajtó med­vefiú, félig ember, félig med­ve, szinte a görög kentaurokra emlékeztet. Az Ezeregyéjszaka repülő lova a Fakó lovacsíka című kazah mesegyűjtemény­ben is szerepel, kifejezve a pusztán élő nép vágyát: szó- guldani a végtelen mezőn, és megjelenik az utatmutató cér­nagombolyag, a görög Ariadne fonalának vogul Változata A kis fejedelemfi és a medve történetében. De találhatunk más hasonlóságot A nyírfa fiúcska című Amur-parti tör­ténetek egyikében, amikor a bátor Azmun hirtelen megnö­vekszik és megerősödik, mi­helyt a földhöz ér a lába, ugyanúgy, mint a görög ős: Antheus, ha a földet érinti. A földhöz való ragaszkodás, a pusztai élet szeretete azonos a két, hasonló társadalmi formá­ban élő népnél. Két cikkben foglalkoztunk az Európa Kiadó Népek meséi sorozatával, két cikkben pró­báltuk elemezni ezeknek a meséknek összefüggéseit a tár­sadalmi valósággal, amelyben megszülettek és azt hisszük — nem feleslegesen. Fontos és szükséges könyvsorozat ez, mert magyarázatául szolgál — mégpedig mesékkel illusztrált magyarázatául — annak a fo­lyamatnak, ahogyan az őstár­sadalmak kialakították a ma­guk szellemi arculatát, aho­gyan a társadalmi valóság a mesék világában tükröződik. Egyben bizonyítéka ez az elemzés annak is, hogy a világ egy és oszthatatlan és csak mesterséges, hatalmi érdeke­ket szolgáló válaszfalak emel­nek fölösleges gátakat oda, ahol a népek évezredek óta közös vágyakban, közös ál­mokban találkoznak — mint ezt meséik bizonyítják. Máté Iván AZ URÁLTÓL A KASP1-TENGERIG A Szovjetunió népei mesélik XXXXXXXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXT I V I András Endre: CSODA TÖRTÉNT í Csak annyi volt, mint amikor az elsárgult levél huUtában megérinti az avart... Csak annyi volt, mint amikor a legkisebb hópihe ^ boldog táncában nekiütődik a hegyoromnak... Annyi volt csupán, mint a semmibe fosztó lehelet. ^ amely most hagyta el börtöne piros kapuját: Csoda történt. ^ a részeg levél érintésétől megremegett és feljajdult az őszi föld; a táncos hópihe lavinát zúdított a mélybe: a rezzemetlen lehelettől orkán támadt. Gátakat tépő. Félelmetes. Halálos. Csoda történt. \ _______í h a az ujját vágná az ember. Nem igaz? — ügy ám! — mondom. — Na látja! Hát nem kel­lett volna annyira óbégat- ni! Jön az orvos. Fáradt. A lépte is, az arca is fáradt, de mosolyog. — Na, öcskös? — Már nem fáj ... — Mondtam, mégse hit­ted... A kocsis nagyon mocorog. Emelkedik az ágyban, visz- szasüpped. Valamire készül. Aztán nekibátoródik és meg­szólítja az orvost. — Doktor úr! — Mi a kívánsága, bá­tyám? — Csak azt szeretném kér­ni... ha lehetne... ha meg­tenné ... hogy túllegyek raj­ta ... vágjon fel engem is. Az alorvos már nem moso­lyog — nevet, hangosan és kedvesen. — Hogy gondolja? Azt nem lehet csak úgy. Maga nem olyan súlyos, maga elvárhat. Nyugodjon meg, holnapután sorra kerül... Csak nem fáj? — Nem! — mondja a ko­csis. Mélyről jön, hörgő a hangja, hogy akár azt is vál- laszolhatná, hogy: nagyon. Mikor elmegy az orvos, már virrad. Az ablakon be­omlik a reggeli fény. Szom­szédom alszik. Műtét után gyógyulás a pihenés, az al­vás. De a másik csak forgo­lódik. — Hallja? — és felkönyököl az ágyban. — Nem volna va­lami olvasni valója? — De van, A Noszty fiú esete Tóth Marival. Olvasta már? — Nem .;. Mit tudom én ... Adja csak ide. Hozzák a reggelit és ő----------------------------- már a m ásodik kötetet kéri. Falja a betűket és közben úgy for­dul. hogy véletlenül Re lássa a fiút. A Noszty fiú esete érdeke­sebb ... — Isten veled .,, majd jö­vök. S az ember azóta kel-fek- szik. Nem jajgat, csak néha panaszkodik, és úgy áll ilyenkor, mint a kérdőjel. Na­gyon ideges, egyik cigarettá­ról a másikra gyújt, de tür­tőzteti magát. Most megszólal: — Hogy nyivákol, mintha ölni vinnék. — Fájhat neki. — Lehet... De azért nem kell felverni >a kórházat! — csendesebben hozzáteszi — nekem is fáj. — Ja, maga erős ember..* Felnőtt ember... Felém fordítja az arcát. Két vastag ránc szánt végig a homlokán. — Nekem már három hó­napja fáj. Mégis lovat hajtok vele az állami gazdaságban. Kocsis vagyok ... rakodni is kell, viliázni is... De nem panaszkodtam... — kis szü­netet tart, úgy folytatja — Most is csak az asszony pa­rancsolta, hogy jöjjek. ■— Hát magának parancsol az asszony? — Csak az ilyen dologban, merthogy azt mondja, nem akar még özvegy lenni... Elmosolyodik. Hogyan is lehetne özvegy a felesége, amikor ő még él, Eszre sem vettük, egy óra,---------------------------- eltelt h ozzák a fiút. Nagyon csendes a gyerek. Aliig betakarták, most óvatosan ráemelik az ágyra. A kocsis felemelkedik, és áthajol hozzá — Na, ugye, túl van? Ugye, nem halt bele? Tudom, most magát vigasz­talja, hiszen hamarosan szin­tén kés alá kerül. _ ,, . .. A fiú hallgat. — Katonadolog az ilyesmi manapság... Vakbél... Mint­ber mellett jajgatnak. Leg­szívesebben kiugranék a fo­lyosóra és rohannék, mene­külnék, de nem lehet. A gyomros felveti a fejét é» rászól a fiúra: — Hallgass már, nem halsz bele! Bár nekem lenne vakbelem, de .. úgyis meg­halok — és feljajdul, hogy túllicitálja a fiút. Az orvos elsiet. Nem vitatkozik, nincs idő most vigasztalásra. Tíz perc sem telik bele és viszik a fiút. Végigordítja a folyosót. Eltorzult arccal néz vissza az ágyra, a szomszé­dokra. Szinte kiabálja a te­kintete: Visszajövök-e még egyszer ide... élve? Üres mellettem az ágy. A rákos is elcsendesedik. Hanem most a baloldali szomszédom mozdul. Gyomor- fekélyes. Azt mondja, iszo­nyatos fájdalma van, de még egyszer sem jajgatott, A feleségével jött, az asz­----------------------------- szony v ezette, mint egy gyereket, mert a férfit összehúzta a görcs. Keményszárú, fényes csiz­mában, zsinóros lovaglónad­rágban, fekete zakóban lát­tam akkor. Parasztember. Ez az ünneplője, s a kórházba ünneplő illik. Mikor minden­kinek bemutatkozott, leült az ágy szélére, és meg sem mukkant. Az ápolónő rezzentette fel némaságából. — Hozott hálóinget? Az asszony felelt helyette, aki eddig a szobát méreget­te: — Nem hoztunk mi semmit. — Pedig kellene... S a vékonyka teremtés el­indult a városba pizsamát vá-> sár ölni. Aztán átöltöztette az urát, lefektette, betakarta, és az ágy végéről visszaszólt: Arra ébredek, hogy valaki jajgat. Fia­tal fiút hoztak be a mentők, vakbélgyulladássaL Azonnali műtét;.. Mindenki szalad. Az ápolónő az ügyeletes orvost ébreszti, a műtős fúttában veszi fel fehér köpenyét — éjszakára levetette, úgy dőlt le pihenni az ügyeletes szo­bában — aztán visszafut a kórterembe és gyufát kér. — Ennek is most kellett el­fogynia!... Egy vakbélműtétes nyúl az , éjjeliszekrényhez, és szívesen adja: — Én már túl vagyok raj­ta... Ennyivel csak segíthe­tek. Az orvos bejön a kórterem­be, mielőtt bemosakodna. Ma­gas, simára fésült fiatalember. Mindig mosolyog. Egy szó, egy mosoly. Nem erőlteti, ez a természete. Szívélyes, meg­nyerő, bíznak benne a bete­gek az első pillanattól. Csak alorvos még, de legtöbbször ő operál. Azt mondják, gyors és biztos a keze. Akárhogyan is van, egy cseppet sem megnyugtató, ha az embert felfektetik a guru­ló hordágyra, és viszik a mű­tőbe. Az orvos megáll a fiú ágyá­nál és megigazítja a takarót, mintha ez lenne most a leg­sürgősebb dolga. Aztán a pul­zusát keresi és a kórterem kékes színű lámpája fényénél figyeli az óráját. Közben mosolyog és beszél. — Nagyon fáj, öcskös? — Nagyon... — nyög a fiú. — Nem sokáig, hamar túl leszel rajta. A fiú könyörög: — Elaltatnak? — Ugyan... minek? Semmit sem érzel *.: Na, csak nyuga­lom és türelem. Nézd a töb­bieket :;. Egyiknek sem fáj már. A sarokban azonban éppen most nyög egy „gyomros”. Nagyon beteg, alighanem rák­ja van, de nem mondják meg néki. A fiú felnéz, újra jaj­gatni kezd. Iszonyatos, mikor az em-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents