Pest Megyei Hirlap, 1959. szeptember (3. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-26 / 226. szám

1959. SZEPTEMBER 26. SZOMBAT 3 A munkásosztály gerince — gerinces emberek összes­sége. Huszonegy kommunista vi­tatkozik, ahogyan mondani szokásos: gyakorolják a kriti­kát, önkritikát. Kíméletlenek: lerántják ön­magukról és elvtársaikról a szégyenkezés, a hiúság héját, koppannak a szavak, ütnek. Pirul, aki szól, és vér önti el az arcát, aki hallgatja. Vas­ból kovácsolják ilyen ke­mény csapásokkal az acélt. Kíméletesek: nem csoma­golják ugyan édes szavak­ba a keserű orvosságot, nem elégszik meg egyikük sem tessék-lássék dologgal. De mindenki érzi, bíráló és bí­rált egyaránt: a pártért har­colnak itt nem akármilyen emberek. A százhalombattai pártszer­vezet léte, a kommunisták hitele, a szavak és tettek egysége — ez a fő téma. Es körűié gyűrűzik a vita. Rózsa Sándor, öreg harcos: — Röstelltük, hogy más ember életébe belemarkol­junk. De a jövőben, ha kom­munistának mondjuk ma­gunkat, nem nézhetjük el egymás hibáit. Mert hogyan legyen tekintélyünk a pár- tonkivüliek között, ha sze­münkre vethetik: a sok be­széd helyett nézd meg inkább a párttitkártokat — holtré­szeg! Csupics Sztanko: — Beszéltünk mi már so­kat a szervezeti életről, az ifjúság neveléséről, az okta­tásról, de vajmi keveset tet­tünk! Vinis Györgynél — Káderhiánnyal küszkö­dünk, kevesen vagyunk. De nem fééünk hozzá az ifjú­sághoz. És az öregek? Miákits elvtárs panaszolja, hogy idős ember, nehezen tud az ifjú­sággal foglalkozni. Hruscsov talán fiatal? Mégis elment Amerikába! Balázs Ferenc tanácselnök: — Ha dolgozunk a pártért, Vinis elvtársnő velünk ve­rejtékezik. Megszakad a munkában. De ha egyéni gazdaként kimegy a piacra, és ott 250 forintot kér a munkástól az árpáért, akkor bizony ellenünk fordul! Tóth K. István, veterán: — A felszabadulás titán a mi falunkban óriási tekinté­lye volt a pártnak. Emlé­kezzetek csak a képviselő- választásra! Meg arra, hogy mi magunk csináltunk ma­gunknak otthont, hogy ma­gunk faragtuk a padokat, hogy nem sajnáltunk se éj­jelt, se nappalt a párt ügyé­ért. Hittel, irtóztató nagy kittel indultunk az életnek. Azután jött a bor. En meg­kezdtem az ivást, az utódom folytatta... És ahány ház mellett pince van, annyi ház­ba invitálták a párttitkárt, a tanácselnököt. És ha nem issza is magát részegre a kommunista funkcionárius, de lekötelezettje marad a há­zigazdának. Ha az másnap kéréssel állít be hozzá, nem tudja már tiszta szívvel elbí­rálni az ügyét, nem tud né­ki nemet mondani. Újhelyi József iskolaigaz­gató: — Bizony, szégyen, hogy a kommunisták, akiknek az egész mépet kellene taníta- niok, éppen a kommunisták nem járnak pártoktatásra, nem tanulnak! Vinis Györgyné: — Én is részese vagyok, hogy tespedt a pártszervezet. Vezetőségi tag vagyok. De volt-e olyan taggyűlés — egy kivételével —, amikor a tag­ság megbírálta volna a veze­tőséget? Ez, a kritikátlanság volt a hibák főoka! Alkohol, tespedtség, tanu- latlanság ... Erről szólnak egymás után. Nagy-nagy indulatok fesze­getik a szűk szobát, feszítik az embereket. Szinte kikény­szerítik a kemény szavakat. Jó ez így. A kommunista — ember, mint a többi. Igaz. messzebb­re lát, többet vállal, kemé­nyebben dolgozik, de nem ment a hibáktól. NEHÉZ... ^\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\W\\WY A párt: a munkásosztály gerince. A párt: a mi ügyünk halhatatlansága. A párt: az egyetlen, melyben sosem csalódok Ma inas vagyok. de holnap a térképen én törlőm te a határt. Osztály-agy, osztály-ügy, osztály-erő, osztály-dicsőség: ez a párt. ^\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\N Tóth K. István, mikor még dörögtek az ágyúk, füstölög­tek a romok, a pártot szer­vezte, az építést irányította, s vele méíg sokan a taggyűlés huszonegye közül. Negyvenötben is, ötveinhat- ban is tudták, hol a helyük, mit kell tenniük. Tudták: a párt a mi ügyünk halhatatlansága és ők meghaltak volna e halhatat­lanságért. Balázs elvtárs tehetetlen, ha egy értelmiségivel kell vitáz­nia. De a százhalombattai kom­munisták nagy része — Tóth elvtárs, Vinis elvtársnő, Ba­lázs elvtárs, Lenkei elvtárs és még vagy tizenöten — igaz, nem saját hibájából — meg­rekedt a negyedik-ötödik-ha- todik eleminél. Léjikei elvtársat kín hall­gatni, amikor a beszámoló szövegével küszködik. Vinis elvtársnő nem tudja megérteni: a gazdaság nem állhat fél lábán szocialista, fél lébán kistermelői alapon. Osztovics elvtárs megelég­szik azzal, hogy élenjáró gazda és nem feszi meg a lé­pést, hogy élenjáró termelő­szövetkezeti tag legyen be­lőle. De: A párt az egyetlen, mely­ben sosem csalódol! Ezen a vezetőségválasztó taggyűlésen izzott a levegő. Nem huszonegyszer egy ember ült a százhalombattai művelődési ház kemény pad­jain, hainem maga a Párt. Sűrített erő, tömöritett aka­rat. Önmagunk haját megragad­va nem tudunk kiszakadni a hínárból. De ha összeforrott kollektíva markolja meg az embert üstökénél fogva, ki­szabadítja, mégha akkora kö­löncök húznák is vissza, mint a szesz, az elbizakodottság, a tánulatlanság. A tagság elérte, igaz, nem egy szóra, hogy Tóth K. Ist­ván immár harmadik hónapja nem nyúl a pohárhoz. Ha a százhalombattai kom­munisták kemény bírái lesz­nek egymásnak, Lenkei Ber­talan is elbúcsúzik az alko­holtól, V&nisné is megteszi a döntő lépést a közös felé és mind valahányon pótolják azt amit annak idején a mull rendszer hibájából elmulasz­tottak. a tanulást. Es akkor tekintélye lesz a pártszervezetnek, hitele a kommunistáknak. Akkor jönnek majd a töb­biek, a ‘kívülállók, fiatalok és öregek egyaránt. Jöjjenek is, szükséíj var reájuk. Hogy — ha nem is c térképről, de legalább — a község határáról letörölhes­sék a határokat; a barázdá­kat. A pártszervezet átiag élet­kora: vagy ötven esztendő Hát lehet ilyen hajlott kor­ban tanulni? El Százhalombattán egy pedagógus. Felül a hatvanon Crosz szálios tanár, és most élete őszén elhatározta: meg­szerzi a német szaktanári ké­pesítést is. Tanul. Szorgosan, fáradha­tatlanul. fiatalos héxrvel, mint egy diák. Pártonkivüli az öreg. (Majakovszkij) Tanulhatnak-e példájából a kommunisták? Tanulni soha, senkitől se szégyen. Ahogyan a pártonkívüliek tanulhatnak hitet, harcossá­got, áldozatvállalást Udvar - di Károlytól, Vinis György- nétöl, Tóth K. Istvántól, Len­kei Bertalantól és a többiek­től., úgy tanulhatnak a kom­munisták az idős pedagógus­tól: tanulni sohasem késő, a tudásból sohasem lehet elég. Osztály-ügy, hogy a kom­munisták gyülekezete az osztály agya is legyen. A mai fiatalokat legalább nyolc esztendőn át okosítják az életre. Olvasnak, mint a vízfolyás, ismerik a korszerű technikát, színházba és mo­ziba járnak, művelik magukat az iskola elvégzése után is. Ezeket a fiatalokat nem le­het csak a tapasztalat tárhá­zából kielégíteni. Ezek már többet akarnak, többet vár­nak. Nehéz volt lemondani a pohárról, Tóth elvtárs? — Nagyon nehéz. — Nehéz deres fejjel köny­vet fogni és tanulni? — Talán még nehezebb. De muszáj! Aki kommunis­ta, annak muszáj. Hogy vezetni, ellenőrizni, tanítani tudjon. És nemcsak szemináriumon kell tanulni. Egy pont, egy vessző, egy ü betű — a legerősebb em­bert is maga alá gyűri, ha nem mestere az olvasásnak. A legtudósabb szerző legjobban megírt könyve is idegen ma­rad annak, aki — habár sze­retné vérévé tenni mindazt, amit olvas — nincs jóbarát­ságban a betűvel. Tanulni kell, hogy a párt az osztály ereje legyen, hogy a százhalombattai pártszerve­zet az osztály dicsőségéért sikerrel harcolhasson. Még akkor is, ha ez a mun­ka, a tanulás, a nehéznél is nehezebb. Garami László Tanácskozik a SZOT ötödik teljes ülése Gáspár Sándor, a Szakszer­vezetek Országos Tanácsának főtitkára tartott beszámolót a szakszervezeti mozgalom idő­szerű kérdéseiről és feladatai­ról a szocializmus építésének gyorsításában. Elmondotta többek között, hogy a kongresszusi munka­versenyben a kollektív ver­senyformák kerültek előtérbe. Különösen figyelemre méltó és a jövőre vonatkozóan is nagy jelentőségű, a szocialista címért folyó brigádmozgalom. E mozgalom további terjedé­séhez mind a mozgalmi, mind a gazdasági vezetőktől segítsé­get várnak dolgozóink. Széle­sebb területeken kell ismer­tetni a SZOT irányelveit, mert ennek hiányában egyes helye­ken még meg sem alakultak a brigádok. Előfordul, hogy az irányelveket mereven al­kalmazzák, például helytele­nül feltételeket szabnak a szocialista címért versenyző brigádoknak, holott csak a feladatokat kellene alaposan ismertetni a dolgozókkal, hogy a brigádok sajátmaguk el­készíthessék vállalásaikat, ki­jelöljék céljaikat. Az üzemek helyesen teszik, ha lehetősé­geikhez képest, erkölcsi és anyagi elismerésben részesítik az eredményesen dolgozó bri­gádok tagjait. A dolgozók sok helyen még most sem ismerik pontosan, hogy mit kell tenniök üze­mük, műhelyük vállalásának teljesítéséért. Ennek egyik oka, hogy az eredmények ér­tékelése, nyilvánossága, sok helyen csak az üzem és a mű­hely vállalására korlátozódik, nem foglalkoznak eléggé az egyének, vagy brigádok ered­ményeivel, munkamódszerei­vel. Gáspár Sándor beszámoló­ját vita követte. Vak Bottyán 1 '7/10 szeptember 26-án, kétszázötven évvel ezelőtt, halt meg Bottyán Já­nos, a legendás „Tigris apánk", Rákóczi legtehetsége­sebb és legnagyobb közszere­tetnek örvendő tábornoka. Bottyán elszegényedett kis- nemesi családból származott és már fiatalon vitézi életre adta fejét. A séllyei végvár közvitéze volt, amikor egy országos hírű hőstettel nagy nevet szerzett magának. Ál­ruhában belopódzott a törö­kök által megszállt Érsekúj­várba és fényes délben leta­szította az imára hívó müez- zint a minaretből, majd pe­dig kitört a városból. Ezután gyorsan emelkedett a katonai ranglétrán. Buda 1686. évi ostrománál már főhadnagyi rangban vett részt, egy évvel később pedig a szegénysorsú magyarok részére majdnem elérhetetlen ezredesi ranggal tüntette ki a császár. A dél­vidéki harcokban vesztette el fél szemét. Egy ideig az Al­föld katonai kormányzója volt, ahol kemény szigorral párosult igazságosságával sze­rezte meg a nép szeretetét. 1701-ben már a Rajna men­tén harcolt, de rövidesen hazarendelték, mert a csá­szári haditanács úgy vélte, hogy mini a legnagyobb hírű magyar katona, egyedül ö szállhat sikeresen szembe Rákóczi kurucaival. Bottyán — aki ekkor már hatvanöt év körüli, idősebb ember volt — egy ideig harcolt is, sőt a nagyhírű Ocskayval személye­sen vívott párbajt, de ellen­felei Zólyom elvesztése miatt csakhamar bevádolták és be­börtönözték A börtönből jobbágyai se­gítségével Rákóczihoz szökött, akinek egyetlen köznemesi sorból származó tábornoka lett. Elfoglalta Érsekújvárt és sorozatos haditetteivel a feje­delem legeredményesebb had­vezérének bizonyult. Amíg a főúri tábornokok egymás után vesztették el a döntő csatá­kat, Bottyán 1707-ben két hó­nap leforgása alatt majdnem az egész Dunántúlt elfoglalta és tucatnyi erős várat vett be rohammal. Többet, mint amennyit hadvezér-társai az egész szabadságharc alatt el­foglaltak. Üreg kora ellenére személyesen vett részt a har­cokban, katonái sebezhetet- lennek tartották. Amikor pe­dig a szabadságharc a pénz elértéktelenedése miatt anyagi válságba került, a szegény közvitézböl időközben gazdag emberré vált Bottyán volt az egyetlen, aki a főrendűek és nemesek megadóztatását ja­vasolta Rákóczinak. A feje­delem nem merte követni ezt a korát megelőző tanácsot, T örhetetlen hűséggel har­colt a szabadságért ak­kor is, amikor Rákóczi nép­szerű, de gyenge jellemű hí­vei közül már nem egy áruló­nak bizonyult. Vak Bottyán nem a harcmezön pusztult el, ha\nem valószínűleg agyvérzés végzett vele tarnaörsi táborá­ban, 250 évvel ezelőtt. Teste Gyöngyösön nyugszik a nagy­templomban, emlékét legte­hetségesebb hadvezéreinké kö­zött őrzi a magyar történe­lem. O. I, ,,Talán ez volt a film történetének legnagyobb napja“ A bécsi Volksstimme és a párizsi Liberation egyaránt beszámol arról a meleg fo­gadtatásról. amivel Holly­woodban fogadtál: az oda lá­togató Hruscsovot és felesé­gét. „Talán ez volt a film történetének legnagyobb nap­ja” —mondotta Marilyn Mon­roe, a híres filmszínésznő, Arthur Millernek, az ismert drámaírónak a felesége. „Vonzó egyéniség, intelligens és kitűnő csevegő. Mindezen kívül — úgy érzem, valami dinamitszerű van benne.” — jegyezte meg Chevalier. Gyakran jár moziba? kérdezte Gary Cooper. — „Nem mondhatnám. Fe­lettébb ritkán” — válaszolta: Hruscsov elvtárs, majd hoz­zátette — tudja, az úgy rare* hogy ha egy hozzám hasonló ember túlságosan sokat jár moziba, aklujr félő. hogy nem tudja sokáig megtartani mi­niszterelnöki tisztét”. A filmszínészek szeretettel vették körül Hruscsov elv­társ feleségét is. „Bájos hölgy és nagyon bölcs” — jegyezte meg Frank Sinatra. g ^ ryindi bácsi, tessék szólni \ O Béres Pistának! $ — Mit mondjak neki? — ^kérdezi az alacsony, köpcöí § Bandi bácsi, az üzem ..páter §familias"-a, tettetett szigorú- ósággal, a fiúsán karcsú, szőke- Ó copfos lánytól. ^ — Azt, hogy... — Szűcs ^ Klára elpirul, a másik, nála ^alacsonyabb, ondolált feji kislányra lnéz: — Mondd te \vera! ^ Tóth Vera, akit egyébként ^Bogáncsnak hívnak a gyár- ^ ban, szaporán kezdi: ^ — Igenis, Bandi bácsi, Be­ßres Pista is, Borsánszkl Lac, |is ránktolják, a kocsit... Meg gazt is mondják, hogy... g — Ne játsszatok, akkor \nem lesz bajotok velük — 5szakítja félbe Brull Endre, c ^mendei téglagyár vezetője az § induló szóárada tot. ^ Közben odaérnek a fiúk is §a nyerstéglát szállító tolóko- ^csival az őrlö-formázó gép­ihez, ahol víztől csillogóan ^ bukkan elő a nyerstégla. A gtolókocsik felsorakoznak a si­nnen, Egy férfi ötösével össze- ^ fogva, rakja a kiformált agya- §got a tálcaszerű kocsiplátóra §amelyet a szállítószalag lök c ^ keze alá. ^ Brüll Endre kövérkés, rö- ^ vid ujjú kezével összebor- ^zol ja Béres Pista haját. ^ — Milyen legények vagy­atok, ha nem fértek össze a ^lányokkal? Utóvégre udvaria- Ó sa k is lehetnétek. g Aztán a lányokhoz fordul: g — Klári, te meg ne panasz- $ kodj! Tudom, hogy a stafi- $rangodhoz már csak a bölcső ^hiányzik, de legényt nem \ kapsz, ha mindig porolsz ve- ^ lük. ■5 — Kinek van igaza ebben a ^vitában? — kérdezem a mén­edéi téglagyár nyolcvannégy k munkásának elismert „apját". BOGÁNCS ÉS TÁRSAI Gyorsfénykép a mendei téglagyárról — Fiatalok... — vonja meg nevetve a vállát. A piros tetejű nyerstégla­színekhez megyünk, ahová tolókocsik szállítják az agya­got. A tégla itt szárad ősszel három, nyáron két hónapot. A négy asszony — Pór Ist­vánná brigádja — a beálló tolókocsiról négyesével emeli le és rakja gúlába a téglára formázott agyagot. Egy moz­dulattal darabonként külön­választják, hogy minden ol­daláról jobban érje a levegő, a szél. Minél szárazabb, an­nál kevesebb a selejtjük. Most már lenyomták 1,3 szá­zalékra. Kettő volt. Bogáncs jelenik meg a teli kocsival a szín alatt. — Megkapták ám a fiúk a magukét Bandi bácsitól! — újságolja nagy hangon. — Tán még a nyaklevest is? — hangzik hamiskásan az egyik asszony haéngja. — Azt nem, de ... — a kis­lány szájában elhal a szó. A mellettük levő gúlautcában meglátja a gyárvezetőt és Mészáros Ernőt, a művezetőt, akit ismét megválasztottak párttitkárnak Bandi bácsi úgy tesz, mint­ha nem hallana semmit. Az asszonyok nevetnek, Bogáncs pedig üres kocsijával gyorsan eltűnik a kanyarodóban. — Holnap mosni akarok — jelenti be Pintér Andrásné a többieknek, két kocsi érke­zése között. — Már nagyon összegyűlt a ruha. — Egy óra alatt végzel vele, akármennyi — jegyzi meg Bo­ri cs Józsefné. Közben odaér a két férfi és feléjük fordulva folytatja. — Jó lenne megven­ni a csavar ót is. i párttitkártól tudom meg, Ax hogy mosógépet — nagy­méretűt — már vett a kollek­tíva. Az új fürdőépület kazán­házában állították fel, ahol mindig rendelkezésükre áll a meleg viz. Csak a mosószert kell megvenni. — Meg a csavarót is — is­métli Boricsné. — Úgy, ahogy a mosógépet vettük, ezt is megszerezzük saját erőből. A Pest megyei Hírlap terjeszté­séért kaptunk 1500 forint ju­talmat, ehhez külön mindenki ezer téglát berakott, vagy ége­tett. Így lett mosógépe az üzemnek — fordul felém ma- gyarázólag. — A televíziót meg a juta­lomból vettük meg — fűzi hozzá Pintérné. — Tegnap a Fene ... Fener... vagy mit tu­dom én, minek hívják azt a török futballcsapatot! Láttam a meccset. Voltunk vagy 150- en a kultúrteremben. Mindig sokan jönnek a faluból is a műsort nézni. — A féléves tervünk túltel­jesítéséért kaptunk ötezer fo­rint jutalmat — szól közbe Brüll elvtárs. — Abból vettük a televíziót. — Az év végén mit veszünk? — fordul a párttitkárhoz Bo­ricsné. — Mert a nyereségré­szesedésem ezer forinton felül volt. — Annyi biztos lesz, mint tavaly! — mondja a párttit­kár. — Kell is, hogy legyen, mert a kilencmillió tégla október végére Ikészen lesz! Az pedig egész évre szól! Amit utána vwwwvwwvwwxwvwxwwwvwvvvxwww csinálunk, az már ráadás a tervre, meg a kongresszusi fel­ajánlásra is. Bandi bácsi is, a párttitkát is nevet. Erre a megállapítás-* ra azonban nem felelnek. Boricsné kutatva néz rájuk, aztán kicsit indulatosan foly­tatja: — Számontartom én, hogy mit végeztünk, hiszen szak- szervezeti bizalmi vagyok! Emlékezzenek csak rá, hogy a központ hétszázezer téglát akart a kongresszusi verseny­ben. mi meg egymilliót mond­tunk. Több is lesz annál, igaz-e asszonyok?! Az új, négykamrás kemen­ce építkezésénél a KlSZ-titkár csatlakozik hozzánk. — Szeretnék bemenni hol­nap a járáshoz — kéri is, je­lenti is Mészáros Ernő műve­zetőnek. — Minek? — November 7-re színdarab kell. Már együtt van hozzá a társulat. Meg... — elakad és kicsit habozva folytatja! —i Úgy gondoljuk, hogy jövő hó­nap végén tánciskolát csiná­lunk ... — Mi jutott eszetekbe? dörmög Brüll Endre. — Tánc­iskola ... még mit nem?! tj a kérik a fiatalok, mi­ll ért ne? — így a párt­titkár. — A gyári KISZ-vezetöség úgy gondolja, hogy jobb lesz, ha az egész falu fiataljai ide­jönnek a mi kultúrliázunkba... Szocialista falu lesz Mende is... Jobb, ha már most ösz- szeszokunk... Meg a tánccal egy kis illemet is tanulunk... — Hát az bizony rátok féri — buggyan ki a nevetés Ban­di bácsiból. — Ha a takarítást és a rendfenntartást a KISZ vállalja, akkor csak táncolja­tok — illedelmesen. Déry Károly

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents