Pest Megyei Hirlap, 1959. szeptember (3. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-24 / 224. szám

1939. SZEPTEMBER 34. CSÜTÖRTÖK ^T^Cirlap Gyűlik a vetőmag, megkezdődött a szántás és a vetés Munkához láttak az ősszel kezdő termelőszövetkezetekben és termelőszövetkezeti községekben Megyénkben a tavasszal 36 termelőszövetkezet, illetve ter­melőszövetkezeti község pa­rasztsága írta alá a belépési nyilatkozatot azzal az elhatá­rozással, hogy a gazdálkodást az ősszel kezdik meg. A ga­bona betakarítása után elér­kezett az idő, hogy az ígéret­ből valóság legyen. Igaz, jó néhány termelőszövetkezet és tsz-község parasztságának már nem az első közös tevé­kenysége az őszi szántás-vetés *— sok helyen vetettek má­sodnövényt, hántották közö­sen a tarlót vagy' éppen épít­keztek a nyáron — de való­jában mégiscsak az őszi me­zőgazdasági munkákkal kez­dődik a közös gazdálkodás. A gazdálkodásukat ősszel kezdő tsz-tagok megyeszerte igyekeznek a betakarítás­sal, hogy a burgonya, cu­llletékesek válaszolnak Augusztus 11-én Miről ír­nak levelezőink című rova­tunkban megírtuk, hogy töb­ben kifogásolják Gödöllőn a szabadszállási szakcsoport bor­kimérésében a poharazás meg­szüntetését A Belkereskedelmi Mi­nisztérium Pest megyei Ál­lami Kereskedelmi Felügye­lősége hosszabb levélben kö­zölte az intézkedés előzmé­nyeit. A szakcsoport Gödöllőn csak utcán át történő borki- mérési engedéllyel rendelke­zett A 9/1959. Bk. M. számú rendelet kimondja, hogy mindazok az egységek, amelyek csak utcán át történő borkimérési enge­déllyel rendelkeznek, benn az Üzletben, illetve az üz­let előtti poharazást nem engedhetik meg. A szakcsoport 1958 októbere óta árusított bort poharazva, engedély nélkül s ennek a jövedelméből hozta rendbe helyiségét. A felügyelőség több esetben is felszólította a poharazási engedély beszerzé­sére, de mindaddig, míg ér­dembeli felelősségre vonást nem alkalmaztak — a hely­zet semmit nem változott. A közölt cikk hatására a szakcsoport kérte a pohara­zási engedélyt, amelyet a Belkereskedelmi Miniszté­riumtól meg is kapott. A Budapest vidéki Posta­igazgatóság válaszolt július hó 22-i Ismerje el önállósá­gunkat a posta is című cik­künkre és közli, hogy a Ceg­léd XII. kerületből Nyárs­apáihoz kapcsolt rész postai kézbesítését átszervezték. A szóbanforgó területet október 1-től a nyársapáti postahivatal fogja ellátni. Sóskútról érkezett bejelen­tés, hogy Pálmai Ferenc er­dész jogtalanul jut építőfához, amit a községben busás ha­szonnal értékesít. A Vértesi Állami Erdőgaz­daság köszönettel vette a tár­sadalmi tulajdon védelmében tett bejelentésünket s kö­zölte, hogy azok megfelelnek a valóságnak. A vizsgálat megállapította, hogy Pálmai Ferenc erdész különböző manipulációkat haj­tott végre, gyengébb minő­ségű fát vásárolt s jobbat szolgált ki önmagának, taná­csi igazolást csalt ki, hogy építkezni szándékozik, holott telke sincs. A faanyagot Sós- kúton értékesítette. Más ne­vére is, akinek fára nem volt szüksége, hamis adatok alap­ján vásárolt. A 4052 forint értékű faanyagot aztán ifj. Fervényer Alajosnak 8400 fo­rintért adta el. Fentiek alapján Pálmai Ferenc ellen a Vértesi Állami Erdőgazdaság a feljelentést megtette. Végül ismertetjük a Buda­pesti Távbeszélő Igazgatóság hozzánk küldött válaszát jú­lius hó 29-i Titkos kereske­A szövetkezeti útra lépett dolgozó parasztok érdek­lődése megnövekedett a műtrágya-használat iránt. Ezt tanúsítják a nagyszámú ^ és nagy mennyiségű megren- ^ delések is. \ domonyi Kos- ff suth Tsz öt vagon, a kartali ^ Kossuth Tsz 4 és fél vagon, a ^ jászkarajenői Új Barázda Tsz ^ több mint 8 és fél vagon, a í valkói Új Élet Tsz csaknem | 25 vagon, a fóti Vörösmarty^ Tsz 26 vagon, a szentlőrinc-1 kátai Űj Világ Tsz pedig 42^ vagon műtrágyát rendelt. | Hétezer pár gyermekcipő elkészítését vállalta tervein felül a Ceglédi Cipőipari Vállalat delmi vállalat? című írá­sunkra. „A Pest megyei Termény­forgalmi Vállalat az 1958. évi távbeszélő-névsor készítése ■Elején költözött. Költözését azonban késön jelentette be, ezért új adatai a távbeszélő­névsor pótlás részébe kerül­tek Előbbi helyén használt távbeszélő-állomásainak a névsor betűrendes részében feltüntetett adatait a nyom­dai munkák előrehaladása miatt törölni már nem lehe­tett. Ezek az állomások ké­sőbb mások előfizetésébe ke­rültek, akik állomásuk tit­kossá minősítését kérték. A postai kezelő tévesen a titkos kezelést indokolatlanul a Pest megyei Termény forgalmi Vál­lalatra vonatkoztatta, s így ad,ott olyan felvilágosítást, hogy a vállalat számai - titko­sak. A téves adatokat szolgál­tató dolgozót figyelmeztették." Jövőre húsz termelőszövetkezetben építenek istállót a Pest megyei kiszesek Fontos jelentések és beszámolók a megyei tanács végrehajtó bizottsága előtt A megyei tanács végrehajtó bizottsága szerdán ülést tar­tott Szabó Károly elnökle­tével és több fontos jelen­tést, illetve beszámolót tár­gyalt le. Foglalkozott a töb­bi között azzal a jelentéssel, amely a Pénzügyminiszté­rium revizori főosztálya és a megyei pénzügyi szervek által végzett ellenőrzések eredményéről számolt be. Kun Ferencné, a pénzügyi osztály vezetője bemutatta a tanácsi vállalatok I. félévi mérlegbeszámolóját, dr. Balá- zsovits Gusztávné főelőadó pedig a tanácsi végrehajtó bizottságok káderhelyzetéről terjesztett be részletes jelen­tést. A végrehajtó bizottság a je­lentések letárgyalása után jó­váhagyta a termelőszövetke­zetek mintaalapszabályát, több új termelőszövetkezet működését engedélyezte, meg­vizsgált több felügyeleti pa­naszt és egész sereg házmen­tesítési kérelem ügyében ho­zott döntést. Pest megye tavasszal ala­kult termelőszövetkezeteiben több tízmillió forintos ál­lami támogatással kezdődtek meg az istállóépítkezések. Né­hány helyen azonban szakem­ber és segédmunkás hiányá­ban nem láthattak idejében munkához. E nehézségekkel küzdő termelőszövetkezetek­ben a megye KISZ-fiataljai segítettek, akik vállalták, hogy társadalmi munkával há­rom termelőszövetkezeti községben húzzák fel az istálló falait. A ceglédi Zrínyi és a dán- szentmiklósi Micsurin tsz-ben már felépítették egy-egy ötven férőhelyes, magtárpadlásos is­tállót, Bénye termelőszövet­kezeti községben pedig most készül az új épület. Itt a munka kezdetekor arról volt szó, hogy a monori járás fiataljai csupán segédkeznek, később azonban, amikor az építőanyag beszerzése is gon­dot okozott, a kiszesek ezt is magukra vállalták. A fiata­lok szombatonként. vasárna­ponként téglát vetettek a mendei téglagyárban, s munkadíjukat nem pénz­ben, hanem téglában kér­ték ki, s így megszerez­ték az ötven férőhelyes istállóhoz szükséges anyagot. Az alapozáshoz a követ a szobi járás kiszesei bányász­szák és rakják vagonba. A tervek szerint Bényén novem­berben adják át rendeltetésé­nek az új termelőszövetkezeti istállót. A Pest megyei KlSZ-bizott­ság a fiatalok lendületét lát­va, jövőre szervezettebben készíti elő a munkát. A tervek szerint húsz is* tállót, számos silót, uta­kat építenek a termelőszö­vetkezeti községekben, mintegy 2000 KISZ-fiatal részvételével. Még ez évben megbeszélik az illetékesekkel, elsősorban az építő vállalatokkal: hol, mi­kor kezdik meg a munkát és hány fiatalra lesz szükség. Német professzor előadás« a műveséről Csütörtökön délután a Ma­gyar Tudományos Akadémián dr. Harald Dutz, a rostocki egyetemi belklinika igazgatója előadást tart a művese alkal­mazásáról. Rongyhulladékból — valuta Látogatás a Budakalászi Gyapjúszövőgyárban Rosner Zoltán főmérnök sze­rényen berendezett irodájában minden jel arra mutat, hogy gazdája keveset tartózkodik az íróasztal mellett. Most is, amikor ismerkedő látogatásra betoppanok, valahonnan az üzem mélyéről hívják elő ké­résemre. A szoba egyébként szemmel láthatóan inkább munkahely, mint „reprezenta­tív” iroda: ahol másutt virág­vázák, porcelán figurák, sze­met gyönyörködtető csecsebe­csék állnak, itt mindenütt szövetmintákat talál a látogató. Bolyhos, puha tapintású női szövet darabokat és sötétebb szí­nű férfikabát-anyagokat. — Pillanatnyilag ez a leg­újabb gyártmányunk — mond­ja Rosner főmérnök — és a kedvencünk is, ez a Bakony néven ismert férfi'kabát-szövet. A harmadik negyedévben kezdtük gyártani, rengeteg ügyel-bajjal. Baj volt a tech­nológiájával, a minőségével, s belekerült néhány éjszakánk­ba. míg minden rendbejött. De megérte: ma már 98 százalék­ban elsőosztályú árut készí­tünk belőle! Ezt a sötétszürke színt egyébként külön, szovjet megrendelésre készítettük, ör­vendetesen nagy tételben. Megtudom, hogy a gyár termékeinek mint­egy 60 százaléka kerül exportra. Üzleti kapcsolatuk jóformán az egész világra kiterjed. S a kapcsolatok tartósságából arra lehet következtetni, hogy a külföldi megrendelők elégedet­tek a Budakalászi Gyapjúszö­vőgyár készítményeivel, aki egyszer vett belőlük, máskor is megveszi. Ha a Bakcny volt a ked­venc. akkor azt mondhatnám, a műszállal kevert gyapjúta­karó pedig a „sláger” a gyár­ban. Hanem ennek története van. Évek óta törték a fejüket a szakemberek, hogyan hasz­nosíthatnák a rongyhulladé­kot? Szövetnek ismét .ialdo1- gpzni ugyanis csak a gyapjú rongyot lehet, mert azt a kár­tológépek egyenletes színűre képesek feltépni. Az utóbbi években azonban mind több gyapjúszövet készül bizonyos arányban műszállal keverve s az ilyen hulladékot eddig nem tudták felhasználni. A gyár műszaki kollektíváját bízták meg azzal a feladattal, hogy próbáljanak belőle takarót csi­nálni. A kísérletek sikerültek, s ma már a budakalászin kí­vül két másik gyapjúszö­vőgyár is alig győz eleget tenni a külföldi megrende­léseknek. Dél-Amerikától Közép-Keletig, mindenhová szállítanak belőle. Ennyi a történet. S a tanul­sága: rongyhulladákból ir szü­lethet valuta. Csak ész kell hozzá, meg szaktudás. — Ny. É. — A SZÁNTÓVETŐ szóltunk, csak bámult ránk, akár az idegenekre. Úgy este­felé egy rövid időre még ma­gához tért. Az első kérdése ez volt: „Elvetetted-e az árpát, Jani fiam?" Ilyen ember volt a ráckevei idős Palkovics Já­nos. Hallgatagon ballagunk to­vább. Ő a barázdában, én meg mellette a tarlón. Aztán megkérdem: — Mit akar ebbe a földbe vetni? — Őszi takarmánykeveréket — feleli. — a kukoricaföldbe? — Oda majd búzát szeret­nék. De előbb még be kell takarítani a szárat. Hajnal­ban szoktam vágni. A har­matban. Akkor nem törik a szár, akikor lehet a kévéket könnyen bekötözni. Hirtelen elereszti az eke szarvát. Az eke abban a pil­lanatban kiugrik a földből. — Látja? Ilyen kemény a föld. Ha nem tartom erősen, kiveti magából az ekét. Még hármat kerülünk. Az utolsó fehér tarlócsík ekkorra tűnik el. És a tököket ek­korra Rozika is összegurigat. ja... Ari Kálmán Helyben hagyólag bóUftt_ Majd nyakából kiakasztja a gyeplőt és nadrágzsebéből egy elgörbült cigarettát kotor elő. Rágyújt. Az égő gyufaszálat körülményesen a barázdába tapossa, aztán így szól: — Eső kéne már. De addig nem várhatunk. Szántani és vetni kell, ha eljön az ideje. Ez a parasztember dolga, ezt senki nem végzi el helyet­tünk. No, gyerünk! — szól rá a lovakra. Aztán hozzám for­dulva, meginvitál: — Jöjjön, ha ráér, kerüljön velem egyet! . A tarló derekán já run'k, mire ismét megszólal: — Nem igazi paraszt az, akit noszogatni kell. Nekem minden ősöm paraszt volt. Mégpedig milyen paraszt! Elmondom az apám esetét. Huszonötben halt meg, így szeptember végén. Azt mond­ják, szél érte. Mikor először megzavarodott, éppen az ár­pát vetette. Arról tudtuk meg, hogy baj van vele, hogy dohány helyett talevelet tö­mött a pipájába. Mikor rá­ma is a fülembe csengenek: „Ha kél az ég szép hajnala, kezemben az eke szarva. Ekém előtt négy tulok jár, Csákó, Szilaj, Gyöngyös, Bo­gárRégi vers. Még a második elemista olvasó­könyvemből való, annak pe­dig immár idestova 25 esz­tendeje múlt. Csak arra em­lékszem belőle, hogy valami szép és könnyű munkának tüntette fel a szántást, és mikor az egyik este hango­san tanultam, apám csak ennyit mondott rá: „No, az az ember se sokat szánthatott életében, aki ezt a verset ír­ta." Töprengésemből a szántó­vető hangja riaszt fel: — Ne ide, ne! Ne ide, ne! A lovak engedelmesen for­dulnak balra, mire a szántó­vető az ekét egyetlen moz­dulattal kifordítja a földből, s az eke a szaróára szerelt védővason csúszva kanyaro­dik bele a következő baráz­dába. — Száraz, ugye? — próbá­lok beszédbe elegyedni a szántóvetővel. leányka, hátra sem pillantva. Azzal a tarisznyában levő csí­kos szélű szakajtókendőből egy darabka kenyeret és né­hány szem tepertőt halászik elő, s csak úgy állva jóízű falatozásba kezd. — No, csak siess! — hagyja rá a szántóvetö. — Aztán mire a szántással végzek, gurigasd össze a tököket! Máma azokat is bevisszük, ne járkáljunk üres szekérrel. < Fekete, borostásképű em­ber a szántóvető. Ócska csizmafejből kivágott papucs­ban, csajlaszélű kalapban, felgyűrt ingujjban ballag az éke után. Ostor nincs a kezé­ben, a lovak nógatására csu­pán a nyakába akasztott gyeplő szolgál. Megállók az útszélen, úgy nézem az egyes ekével szán- togató embert. Haj, hány író megírta és hány költő megénekelte már ezt az egy­szerűnek látszó, de valójá­ban kemény és fárasztó pa­raszti munkát! — villan hir­telen az agyamba. Egy ilyen versnek a kezdő sorai még vv\vvvv\vvv\\v\vv\vvv\vvvv\\vvvv\\v\\\v\vv\v Az árpatarlón _ aho! a szántóvetőt megpillantom — tarka galambcsapat legelé­szik. Annyira elmerülten, szinte magukról megfeled­kezve kopácsolják a keresz­tek helyére kipergett magva­kat, hogy néha az az érzé­sem, az eke előtt baktátó két,ló menten eltapossa őket. Mert keskeny már ez a tar­ló, akár a metélt tészta s kétfelől csak a frissen szán­tott fekete föld mutatja, hogy mekkora terület lehe­tett. A szántáson túl száraz kukoricaleveleket zörget a nyárvégi szél, a szárakon fehérlő üres csuhék kincsei­ből kiforgatott zsebekre em­lékeztetnek. Itt már letör­ték, behordták a kukoricát, csupán a nagy sárga disz­nótökök virítanak még a kóróvá száradt indák között. Magános parasztszekér áll a kukoricaföld végén. Feléje közeledve észreveszem, hogy mellette egy tizennégy-tizen- öt év körüli leányka pipis- i kedik, a lőcsre akasztott ele- i mózsiás tarisznyában keres- I gél valamit. j — Mit csinálsz ott Rozika? \ — szól rá az ekeszarva mel- ; löl az éppen odaérkező szán- ! tóvető. í — Eszek! — válaszolja a ^////////////////////////////////////////^ A PREMIER | JÓL SIKERÜLT | ^ Kedden délelőtt pontosan | ^ tíz órakor a Budakalászi § ^ Textilművek fonodájában \ £ leálltak a gépek. A dolgo- | ^ zók kivonultak az udvarra, ^ ^ majd Lugosi Károly, a ^ Í sportkör elnökének az irá- ^ | nyitásával sorba álltak. A \ ^ gyakorlatvezető előbb meg- ^ ^ mutatta az első gyakorlatot, ^ | aztán kiadta a jelszót: raj- ^ g ta! A fiatalok csak moso- | J lyogtak, de miután látták, ^ ^ hogy az idősebb szaktársak \ \ komolyan veszik az edző $ utasításait, ők is hozzákezd- ^ ^ tefc a mélylélegzéshez, öt ^ percig tartott az üzemi tor- ^ | na, s valamennyien megái- ^ ^ lapították, hogy a premier ^ ^ jól sikerült. Ezentúl min- § 'j dennap ugyanebben az idő- $ g ben néhány percre abba- ^ ^ hagyják a munkát, s kint, a ^ ^ szabad levegőn elvégzik ^ ^ majd az üdítő gyákorlato- \ jkat. | 't’MSS/SSSSSSSSS/SSfSSSSS/SSSS/SfSSSfSfS/i korrépa kiszedésével, a kukorica Iefrésével és a szár levágásával területet biztosítsanak a traktorok­nak. Kartalon,, de el lehet mon­dani, másutt is, kora reggel­től a határban szorgoskodnak a dolgozó parasztok és késő estig hordják a határból a termést. Szinte valamennyi új ter­melőszövetkezetben gyors ütemben halad az őszi veté­sekhez szükséges vetőmag be- hordása* A megyében eddig csak­nem 100 vagon őszi ga­bona vetőmagot adtak ösz- sze a szövetkezeti parasz­tok. Jó néhány olyan termelőszö­vetkezet van, mint a csővári Virágzó, ahol a tagok több gabonát adtak össze, mint amenny,- az őszi vetésekhez szükséges. A jászkarajenői Petőfi Tsz-ben 424, a zsám- béki Petőfi Tsz-ben 906, a Péteri Béke Tsz-ben 370, az acsai Aranykalász Tsz-ben 635 mázsa vetőmagot biztosí­tott a tagság. Az összegyűjtött gabonát a terményforgalmi vállalatok kicserélik egységes, a régi termelőszövetkezetektől vásárolt gabonára. Az őszi vetések alá a ta­lajelőkészítés — főleg a gépállomások segítségével — csaknem mindenütt megkezdődött. A valkói Űj Élet Tsz-ben 420, a zsámboki Petőfi Tsz-ben 650, a ceglédi Május 1 Tsz- ben 200, a ceglédi Aranyka­lász Tsz-ben 232 holdat szán­tottak fel. Őszi árpa, rozs és őszi takarmánykeverékek ve­téséről is érkezett jelentés. A fóti Vörösmarty Tsz tagsága 60, a jászkarajenői Űj Baráz­dáé 80 hold kora őszi kenyér- és takarmánygabonát vetett el.

Next

/
Thumbnails
Contents