Pest Megyei Hirlap, 1959. szeptember (3. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-20 / 221. szám
6 WC lr la p 1953. SZEPTEMBER 30. VASÁRNAP A kicsik nagy gondot okoznak Kariaion Gödijeiére elére ! Kartal község tanácselnökét éppen a telefon mellett találjuk. Visszafojtott felháborodással mondja a kagylóba: — Mert az ember gyereke azért csak előbbrevaló a tyúkénál . ; j A Nógrád megyei Héhalom tejipari üzemével beszél, an- -ak tesz szemrehányást, amiért e'.őtte való nap a tejüzem igazgatója megtiltotta a földművi sszövetkezeti tejfelvásárlónak a tejeladást. Tejfölözőgé- pet hozott, elrendelte, mindennap le kell fölözni az átvett tejet, az egész mennyiséget, a fölét be kell szállítani a vállalathoz, a tejet pedig mind 1 kell adni a kiskartali álla- ■ i baromfitelepnek, nevelődik rajta a sok tízezer csibe. Hiszen jól van, adjanak csak minél több lefölözött tejet a csibéknek, kell az országnak belső fogyasztásra, exportra is jusson minél több, dehogy ellenzi ezt Sőregi János vb-el- nök. Azt azonban igen, hogy emiatt ne jusson tej sok kartell gyereknek. Csupán az ellen tiltakozik. A tehéntartó gazdák, meg a Szabadság Tsz, szerződéses tejszállítói a földművesszövetkezeti tejfelvásárlónak. Naponta át is adnak 120—150 liter tejet, közvetlenül egyik sem árusít. Márpedig nagyon sok kartali kisgyerek szüleinek nincs tehene, naponta veszik és másutt nem is vehetik meg a tejet. Semmiféle boltban nem árusítanak. Negyven-ötven litert vesznek naponta a felvásárlótól. Most meg egyik napról a másikra a sok gyerek tej nélkül maradna. Ez az, amit nem akar tudomásul venni Sőregi tanácselnök. Nyomban meg is hagyta a tejfelvásárlónak, csak akkor hozza működésbe a szeparátort, ha már kielégítette a községbeliek zsírostej igényét. A tejkimérést pedig ne hagyja abba. Jogosan járt el Sőregi János? írott jogszabály szerint nem. Bármily nagy á vb- elnök hatásköre, ilyesmire mégse terjed ki és ezt a kartali. tanácselnök is nagyon jól tudja. Vállalta azonban a szabálytalanságot is, ha már csak ezen az áron védelmezhette meg a picinyek mindennapi tejét. Melyik apa vagy anya ne helyeselné eljárását? A törvénytisztelő ember pedig a tejügyben tett további lépéseit is csak helyeselheti: azonnal érintkezésbe lépett a héhalmi tejüzemmel, harcba szállt a nem tehéntartó gazdák gyermekeiért. A vállalat mosta a 1 kezét, nem tehet róla, Pestről ^ kapta az utasítást. Megadott ^ egy telefonszámot, hívja fel ^ azt a tanácselnök és kérje ^ Knob György felvásárlási elő- £ adót. ^ — Kérem, rendben van, to- ^ vábbi intézkedésig árusítson ^ tejet, ahogy eddig a felvásárló^ — mondotta rögtön az előadó. £ s mi, aki fültanúi voltunk en-^ nek a telefonbeszélgetésnek. £ magunkban nagyon megdicsér- £ tűk érte. Mert az ilyen gyors ^ és helyes intézkedést valóban ^ bürokráciamentesnek nevez-^ hetjük. Folytatta azonban az ^ előadó és közölte, sürgős uta- £ sítást ad a héhalmi tejüzem- ^ nek, szállítson Kartalra meg- ^ felelő mennyiségű tejet í a szövetkezeti boltba, / ezentúl ott megvásárolhatja, j akinek kell. _ í Szóval lesz tej és árusítása \ egy napig sem szünetel Karta- J Ion. Ez már elintézett dolog, J örülünk is neki a községbeli j szülőkkel együtt. De hogy í miért kell Kartalra máshonnan ! hozni a tejet, amikor a hely-; belj tehenek is tejelnek, se- j hogysem értjük. Mi valahogy ; úgy képzeljük, az ide-oda szál- í lítgatás nem olcsó mulatság.! Igaz, nem értünk a kereskede- í lem minden csínjához-bínjá-: hoz. Sőregi tanácselnök sem.: Az előadó azonban kijelenti:: eddig sem lett volna szabad; nyerstejet árusítani, ezentúlj majd pasztőrizált tejet mérnek • Kartalon. A nyeretej literje három fo-: rint, a pasztőrizálté viszont: három forint hatvan fillér. De mindegy, az a fontos, hogy a községben nem marad tej nélkül egyetlen gyerek sem. A gyereket ugyanis nagy becsben tartják ebben a faluban. Sohasem hódoltak, ma sem hódolnak az egyke divatjának. Átlag minden családban van négy-öt gyerek, de az olyan család sem ritka, ahol nyolc- kilenc gyereket nevelnek. Vagy tíz esztendeje gyermekszaporulat terén Kartal tartotta a megyei rekordot, országos viszonylatban is harmadik helyen állott. Ez év végén a nép- számlálás megmutatja, tartja-e még ezt az előkelő helyezést. Nagy valószínűség szól amellett, hogy igen. Tavaly a kartali gyermekek száma 135-tel növekedett, ez már bizonyos. Idén? Még nem lehet tudni, hiszen a kartali mamák legnagyobb része szintén kórházban hozza világra gyermekét. Azokat az újszülötteket meg nem helyben anyakönyvezik. A község lakosságának számát általában 5200-ra becsülik, mások szerint 5600 léleknél is többen laknak Kartalon. Ezt a vitát is eldönti majd a népszámlálás. De akárhány lakosa legyen a községnek, annyi tény, hogy ez idén csupán az általános iskola első osztályába 115 kisgyerek iratkozott be. A tanulók teljes létszáma különben ebben az évben 780 fő. Nem csoda, ha a szülői munkaközösség idei első gyűlésére közel négyszáz mama gyűlt össze. Végighallgatták az iskolaigazgató beszédét, helyeselték, meg is tapsolták, azután meg ez is, az is szót kért közülük, s a felszólalók valamennyien a napköziről beszéltek. Mivelhogy majd mind egy szálig minden kartali paraszt belépett a szövetkezetbe, s szövetkezeti község lett a falu, most lett nagy szükség a napközi otthonra. Az iskolaira is, de ezt nem nagyon sürgették az asszonyok. Megmondták, a nagyobbacska gyerek az meglesz valahogy, van annak már magához való esze, vigyáz magára, mialatt az anyja, a szövetkezetben dolgozik. Hiszen jó lenne a napközi az iskolában is, de azt még elnélkülöznék. Uj napközis óvoda kell annál inkább, mert ami van, az már eddig is túlontúl szűknek bizonyult. Kis házacska, parányi két szobájában szorong a 24 férőhelyes óvoda, ötvennégy apróság zsúfolódik benne. Ennél többet már igazán nem fogadhatna be ez a házikó. Pedig még vagy négyszáz pici gyerek szeretne bekerülni. Erről esett a legtöbb szó az iskolai szülői munkaközösség első ülésén, öntudatos hangon beszéltek az anyák, ne higgye senki azonban, mintha lázadoztak, fenyegetően követelődztek volna, ök is tudják, egyszerre sok község lett szövetkezeti és még egyre több lesz, majdnem mindegyikben felmerül ugyanez a sürgető probléma és nincsen olyan varázsló, amelyik megoldhatná egyszerre valamennyi szövetkezeti községben. Ha tudnák, megépítenék a maguk erejéből is az új, tágas óvodát, de erre nem képesek. Felajánlottak azonban fejenként 100 forint készpénzbe és ezen felül még kezük ingyenes munkáját, minden erejükkel hozzájárulnának az óvoda építéséhez, a tulajdon gyermekeikért tennék. Minden jószándékuk sem lenne azonban elegendő, majd félezer férőhelyes óvoda túlságosan sokba kerül. Anyagi támogatást kérnek hát a megyétől, az államtól. Az államtól, amely már évekkel ezelőtt huszonnégy csecsemő számára elegendő bölcsődei felszerelést adott a községnek. Egyelőre azonban azt sem használhatják, szépen összecsomagolva vigyáznak rá, amíg megfelelő helyet találnak a bölcsőde számára. Pedig most az is kellene. Nem is huszonnégy férőhelyes, sokkal nagyobb. Talán lehetne helyét szorítani annak is az építendő új óvodában. Szokoly Endre Eskulics Ferenc, Érd tanácsa végrehajtó bizottságának titkára így ismerteti a tényeket: — Érdnek huszonegyezer lakosa van és egy gyógyszerfára. A tanácsülés megszavazta, hogy legyén egy másik patika is, amely a hatezer lakosú Ligetet, s a diósdiakat is ellátja. Mert a távolság öt, illetve nyolc kilométer... A tanácsülés határozatára a Gyógyszertár Vállalat azt mondta: ..Rendben van. Ha adtok helyiséget. a többit bízzátok ránk. Gondoskodunk szakemberről, áruról, az átalakítás költségéről” ... Érdligeten mégsem lesz patika egyhamar, mert... Nézzük a miért-et! Az érdligeti patikának igen megfelelne a tanácskirendeltség helyisége, amelyet el kellene költöztetni a szemben levő 22-es Népbolt helyére, ha... A 22-es Népbolt vezetője, Gulyás Sándor így nyilatkozik: — A havi forgalmunk 280 —350 ezer forint között mozog. Naponta 1200—1400 vevő látogat be hozzánk. Az üzlet- helyiség nem kicsiny, hanem picike. Különösen reggelenként, a tej elosztásánál szidnak bennünket az asszonyok, mert nem férnek be a boltba... reskedelem, valamint az iparvállalatok, szeptember 26-án és 27-én kétnapos őszi vásárt rendeznek Vácott. A kereskedelem mintegy 25 millió forint értékű áruval vonul fel; nagymenyI Egy-két hónap elteltével minden kiszolgáló más hely után néz. Igazuk van, mert nem érdemlik meg a néha becsület- sértést súroló szavakat. Nyolcán vagyunk, öltözőnk nincs... A raktárunk?... A gyakorlat szerint kétheti árut kell tartalékolni. A helyiség szűk. nedves, iiletve dohos ... Lisztet, cukrot nem is szabadna itt tartani... A kenyeret hová tegyük?... A krumplit, ásványvízét a petróleummal együtt az udvaron tartjuk ... Higiénia? . .. Erről inkább ne beszéljünk. A 22-es Népbolt számára húsz méterrel arrébb lenne egy épület. Ebben jelenleg söntés, működik. Törzsközönségének túlnyomó része testének belső traktusát tömény- és kevésbé tömény italokkal öblögeti inkább, mint arcát, kezét időnként vízzel és szappannal. Erre az intézményre azt a jelzőt, hogy „lebúj”, nem használhatom, mert a helyiség igen tágas, világos és egészséges. * Az érdi tanács ide szeretné áthelyeztetni a népboltot. Raktárhelyiségei megfelelnek, a pincéje is krumpli és egyéb áru tárolására alkalmas. A Nyugat Pest megyei Népbolt cikket kínál a vásáron. A vásár két napján a Váci Vendéglátóipari Vállalat cukrászati kiállítást rendez és éttermein, vendéglőin kívül a vásár területén felállított sátrakban is válogatott ételkülönlegességeket szolgál fel. Külön érdekesség: a vásár mindkét napján egészmapos szabadtéri divatbemutatót is rendeznek. a különböző ruhakereskedelmi vállalatok. A kétnapos váci vásár rendezősége nagy látogatottságra számít. A MÁVAUT éppen ezért a vásár ideje alatt minden vonalán menetrenden kívül is járat autóbuszokat, a MÁV pedig 100 kilométeres körzetben 50 százalékos utazási kedvezményt biztosít a vásár látogatóinak. A vásár területén felülbélyegzett Vácra szóló vasúti menetjegyek a visszautazásra is érvényesek. VáPalatnak is tetszene a helycsere. A söntés tőszomszédsága ban, sőt ugyanazon a telken működik a 14 szobás Sport Szálló és az étterem, kerthelyiséggel. Záborszki István, az étterem vezetője régi szakember. A Nyugati-pályaudvaron, a Démusz étteremben szerzett tapasztalatai alapján így vélekedik: — Amikor a hírhedt Ilko- vics vendéglőt lebontották, a vagány társaság megpróbálta áttenni a székhelyét a Dé- muszba. Nem érezték jól magukat a tiszta, fehérabroszos helyiségben ... Véleményem szerint, ha megszüntetik a mellettünk levő söntést, a jobb közönség átszökik ide, ahol kulturáltabb körülmények között fogyaszthat is, szórakozhat is. Legalább kevesebb lesz a környéken a duhajkodó részeg ... A Sport Étteremben sok külföldi fordul meg, hiszen a balatoni műúton nagy a gépkocsiforgalom. Ha a tanács, a Gyógyszer- tár Vállalat, a 22-es Népbolt, meg a Sport Étterem vezetője, s Érdliget és Diósd több mint 10 000 lakója egyetért a helyiségek cseréjével, akkor mi az akadálya ? Polgár Dezső, az érdi tanács községfejlesztési állandó bizottságának elnöke így magyarázza : — A Buda vidéki Vendéglátóipari Vállalat azon gondolkodik, hogy a söntésből Mackó-büfét csinál, mert fél, hogy ha összevonja az egy telken levő üzleteit — a söntést és a Sport Éttermet —, csökken a bevétel. Pedig a Népbolt Vállalat és a Gyógyszertár Vállalat erre az évre tartalékolta az átalakításhoz a pénzt. S ha ezt az utolsó negyedben nem használják fel, akkor kezdhetik elölről a „betervezést”. ... A helycsere előre tehát a következő: patikának megfelelő a tanácskirendeltség épülete, amelyből a 22-es Népbolt átköltözne a söntés helyére, amelynek forgalma áttevődnék a Sport Étterembe. Szóval néhány tíz vagy száz literrel több bor eladása lenne a tényleges akadály? A döntést, a négyes helycserét feszülten várja Érd tanácsa. s még tízezernyi ember Érdligeten és Diósdon. Hátha már ezen a télen két kalmopyrinért nem kell 16 kilométert gyalogolnia egy-egy diósdi dolgozónak. Déry Károly Megszerették Alsógüdön az önkiszolgáló-boltot. Ez nem is csoda, mert az üzlet mindig tiszta, rendezett, s ami a legfontosabb, bőséges árukészlettel is rendelkezik Kétnapos őszi vásár lesz Vácott Az állami és szövetkezeti fcenyiségű őszi és téli idénymondott: kár. A Skoda ugyanis ezt jelenti.;. Sok szép élményben, sok kedves meglepetésben volt részünk az alatt a két nap alatt, amit Csehszlovákiában töltöttünk. A legszebb talán mégis a búcsúest volt, az újságíró klubban. Öt nemzet újságírói — csehszlovákok, magyarok, lengyelek, bolgárok és keletnémetek — adtak egymásnak találkozót. Vacsora után összetoltuk az asztalokat és ismerkedtünk. Németül, oroszul, franciául, — meg kézzel-iábbal. Mire bevonult a szlovák népi zenekar, már jó barátok voltunk. A dalokat együtt énelteltük, ki-ki a saját anyanyelvén. Ebből aztán olyan szívet-lel- ket vidámító hangzavar keletkezett, hogy még az is rázendített, akit egyébként nemigen vennének fel az állami népi együttes kórusába. Mellettem egy őszülő halán- tékú, rokonszenves, ám meglehetősen botfülű lengyel kolléga fújta. Mikor befejezte, elérzékenyülten megköszönte, hogy — hagytam énekelni. A szomszéd asztalnál tenyémy- helyen csárdást táncoltak a magyarok és a szlovákok. A ritmus magyaros volt, a dallam szlovák. Hátunk mögött pillanatok alatt jelvénybörze alakult. Egy MSZBT-jelvt- nyért kaptam egy másikat, amely igazolja, hogy teljes jogú tagja vagyok a Slovan Labdarúgó Egyesületnek. Mit is mondhatnék befejezésül erről a két napról? Megvan- szép volt. jó volt, rövid volt! Nyíri Éva pót! — Gottwaldovban töltöttünk. Gottwaldov valaha a Bata Gipőgyárról volt híres. Ma arról, hogy Csehszlovákia első szocialista városa. Harmincezer lakosú, gyönyörű, modern város, hatalmas parkokkal, kertekkel, s a hegyoldalon épült villanegyedekkel. (Cstvrfy!) Főterén — szemben a mai Svit Cipőgyárral — „szerénykedik” a felhőkarcoló magasságú nagyáruház, és a tízemeletes Hotel Moskva. Itt történt, hogy valaki megszólított. Udvariasan közöltem vele, hogy sajnos, az elmondottakból egy szót sem értettem. Üjból mondott valamit. Tudomására hoztam, hogy teljesen reménytelen az ügy, mert én két mássalhangzónál többet egyszerre úgysem tudok kimondani. Válaszul rámmosolygott és valamit kérdezett. Minden cseh tudásomat összeszedve azt feleltem: ne rozomi. Ettől elszomorodott, s mvit&ló mozdulattal azt mondta: Skoda; önérzetesen kijelentettem, hogy köszönöm, nem lehet, egyébként is autóbusszal vagyok. Egyik tolmácsunkat hallatlanul érdekelte, miről tárgyaltunk olyan hosszasan. Elmeséltem neki mindent, ahogyan történt;.; Mikor ma- gáhoztért, megmagyarázta: ismeretlen ismerősöm nem a kocsijába invitált, hanem arra a kijelentésemre „ne rozomi” — nem értem •—, annyit CSTVRTY ÉS TÁRSAI... kiszolgálónő fogadott, s túróval kínált. Köszönettel visz- szautasí toltam. Ügylátszik, szívügyének tekintette, hogy üzletet kössünk, mert pasztőrözött tejet ajánlott. Célzásokat tettem neki holmi karil-, dolor-, vagy aszpirin-félére. Ettől határozottan jó kedve támadt. Kacagva húzott maga után az utcára, a következő háztömbig. Ott bevitt egy üzletbe, és — hetvenkilenc mássalhangzóval, s három magánhangzóval — mondott valamit, mire p'vógyszert kaptam. Megvárta míg beveszem, aztán kedvesen elbúcsúzott; Este a tolmácsunk megmagyarázta: lékárna — gyógyszer- tár, mlékárna — tejcsarnok... Az újságíró klubban _ ajl0j étkeztünk — a gondolatainkat is lesték. Estére már valamennyi pincér magyarul mondta, hogy keszenem szépén és kerem. Resteltünk volna alulmaradni, elhatároztuk tehát, hogy — lesz, ami lesz — mi is megtanulunk valamennyit csehül. Egyik asztaltársam különösen jól haladt tanulmányaiban. Bármit tettek elé, mindenre lelkesen mondta: proszim. A pincér pedig némi habozás után udvariasan ráfelelt: gyekuji. Ami annyit tesz, hogy honfi- társam folyton kijelentette: kérem, mire a pincér mindent megköszönt... Fél napot —- rövid fél naközölte velünk: nem tudom. És tényleg nem tudta. Csak ezt a két szót. De ezt úgy mondta, hogy vele kellett nevetnünk. Szerencsére, ilyesmire csak egyéni kóborlások során kertit sor, mert csoportos látogatásokkor négy tolmács állt rendelkezésünkre. Két nap nagyon rövid idő. Két nap alatt nem lehet megismerni egy országot, vagy egy nép életét, de lehet ismerkedni, élményeket gyűjteni, barátságot kötni. Mi is ezt tettük. Élményeink között akadtak meghatóak, amitől könnybelábad az ember szeme, és akadtak mulatságosak. Hadd mondjak el néhányat inkább az utóbbiból. Az első nap délutánján történt. Orosz tudásom alapján kezdtem magam kiismerni a cégtáblák, felíratok és idegen szavak rengetegében. Elhatároztam, hogy vásárolni fogok. Apróságokat, emléktárgyakat és mindenekelőtt karilt, az álmatlanság okozita fejfájás ellen. Annyit már tudtam, hogy a gyógyszertár: lékáma. A villamosról leszállva, találtam is egy cégtáblát, ehhez hasonlót. Igaz, egy »m«-betű is volt előtte, de ez nem zavart, hiszen ekkor már tapasztalatból tudtam, hogy a csehek szeretik a, sok mássalhangzót. Bementem, s körül sem nézve, kézzel-lábbai előadtam, hogy fáj a fejem. Kedves mosolyú A pályaudvartól a szállá_ sunkig vezető úton első pillantásra minden idegennek tűnt: a szokatlan színű villamosok, az üzletek cégtáblájának felirata, a harsány autóduda, s sofőrünk vidám „dob- ri den”-je. Mint kezdő világjárónak, hallatlanul tetszett, hogy szót sem értek a körülöttem zajló beszélgetésekből, nem tudom, melyik villamos hová megy, s hogy az a sarki épület újságpavilon-e vagy gyümölcsös bódé? Mindezek után elhatároztam, hogy óvatos leszek, s felírom szállásunk címét, hátha eltévedek. Eredetileg amolyan emlékeztető feljegyzésnek szántam, házi használatra. De amikor megláttam a táblát: Tvrdého 5, úgy döntöttem. hogy nyomtatott betűvel írom. Ami biztos, biztos. Kimondani úgy sem tudom, legfeljebb majd felmutatom. Meg kell vallanom, belőlem már ez is roppant tiszteletet váltott ki a cseh nyelv iránt: négy mássalhangzó egymás mellett, ez igen! Akkor még nem tudtam, hogy fagylalt is van a világon, ami csehül úgy hangzik, hogy zmrzlina, sőt negyed is, amit szomszédaink hallatlan ügyességgel cstrmty- nek ejtenek. Az ilyen puskaropogásszerű szavaktól eltekintve, nagyon i kedvesen fogadtak bennün- ;ket. Minden lépésnél barátok ; között éreztük magunkat. [Ahol megtudták, hogy magya- : rok vagyunk, mindjárt akadt ; valaki, aki hibátlan kiejtés- ' sei és szívélyes mosollyal