Pest Megyei Hirlap, 1959. szeptember (3. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-16 / 217. szám

MONOR o VIDÉKE A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA • I. ÉVFOLYAM. 37. SZÁM 1959. SZEPTEMBER 16. SZERDA A HÉT minden kicsi és nagy szenzá­ciója eltörpül a legnagyobb, legcsodálatosabb: a második szovjet űrrakéta Holdba érke­zése mellett. Mégis, engedjék meg, hogy­ne menjek cl szó nélkül a mi ici-pici szenzációnk mellett sem, s lelkendezzek azon, hogy mától kezdve két oldalon jelenik meg lapunk, s kétszer- annyi hírt, tudósítást, olvasni­valót tudunk letenni olvasóink asztalára hetenként, mint ed­dig. A járási párt v. b. az el­múlt héten ismételten foglal­kozott a lap munkájával, s dicséretben részesítette azokat, akik az elmúlt nyolc és fél hónap alatt sokat dolgoztak a lap érdekében, s munkájukkal lehetővé tették azt, hogy a terjedelem megnövekedhessen. Nekünk pedig, a megdiesér- teknek, engedtessék meg, hogy a dicséretet viszonozzuk, s megköszönjük a párt és taná­csi szerveknek a munkánkhoz adott sok-sok támogatást, se­gítséget. S köszönetét mond­junk láthatatlan munkatár­sainknak is: vállalati vezetők­nek, akik riportereink munká­ját lehetővé tették; rendőri és más szerveknek, akik ben­nünket hírekkel elláttak; pos­tásoknak, tanácsi és népbolt- dolgozóknak. akik a lapot ter­jesztik. További segítséget ké­rünk tőlük, hogy közös össze­fogással mielőbb elérjük az új célt, azt, hogy lapunk hetente kétszer — sőt: naponta! — megjelenjen. ... A héten ismét találkoz­tam régi, rosszemlékű ismerő­sömmel: a bürokráciával, aki­ről már-Miár hajlandó voltam elhinni, hogy az utolsókat rugdossa, S most látnom kell, sajnos, hogy él, virul. Van Gyomron egy BEL- SPED-részleg, vagyis magya- j rul és hosszan: Állami Fuva- | rozási és Kordélyozási Válla- i lat nagykőrösi főnökség V/4. i számú telepe. Szóval, ez a szép és hosszú nevű intéz­mény levelet intézett Jánki Mihály, Maglód-nyaraló, Lenin utca 8. szám alatti lakoshoz, j felszólítván, hogy négy forin- I tos fuvardíj-kiilönbözetből j fennálló adósságát 3 napon ! belül rendezze, mert, s most szó szerint idézek: ......ellen­k ező esetben a vállalat e kö­vetelését bírói úton fogja ér­vényesíteni.•’ Jól olvasták: «égy forintért perelni fog a BELSPED. S, hogy mindezt komolyan gondolja, kiviláglik abból is, hogy a levelet ajánl­va küldte, ami egymagában 2 forintba került. Van ennél cifrább is: Szij- jártó Miklós, szintén maglód- nyaralói lakos, egyforintos tar­tozás miatt kapott felszólító levelet. Ajánlott levelet, ter­mészetesen, rajta 2 forintos bélyeggel. Hát itt már elakad a szó. Én ehhez már kommentárt sem tudok fűzni. (—radványi—) A gombai Ezüstkalász TsZ irodájában most kevesen van­nak. A tagok kint dolgoznak a határban. Szorgos munkával végzik a betakarítást. Igye­keznek. hogy a burgonya, a kukorica meg a többi ter­mény ne akadályozza á szán­tást. Döndő Vilmos tsz-taggal a határból hazatértében talál­koztunk. — Felszedtem ezt a kis krumplit — kezdi a beszél­getést — nem termett rosz- saul. csak kicsik a gumók. Sietni kell, mert október 10- ig be kell takarítani. Most még a csoportban nincs rendszeres munka. Amikor hívtak, akkor mentem szán­tani. Igaz, nem aznap, mert épp akkor csépeltek nálunk. Másnap azonban már ott voltam. Nem rajtam múlott, hogy nem lett semmi a szán­tásból. Nem vette be a föld az ekét. A traktornak azonban nem tudott ellenáll­ni, jó mélyen megszántotta a földet. Most már csak vetni kell. A vetőmagot már bevit­tem — négy mázsa búzát —, a közösbe. A vetésnél én is ott leszek, csak szóljanak, amikor menni kell. — Jól szántottak a gépek. A jövő héten vetjük az árpát. Vetés előtt azonban gyűrűs- hengerrel tömörítjük a ta­lajt, készítjük elő a mag­ágyat — mondja Pataki Géza gazdasági felügyelő. — Kedd­re ígérték, hogy ideérkezik a csávázógép. Higosannal csá­vázunk. nem rézgáliccal, mert az a maghéj repedésein be­hatolva elöli a csírát. Az idén hatszáz holdon vetünk kenyérgabonát, százhatvan hoki orv őszi -árpát, .^Tagy . se­gítség. hogy az államtól ne­mesített vetőmagot kaptunk. A tagok közül legtöbben már j beszállították a szokvány-ga- ; bonát, amit “"a nemesített ve- : tőmagért adunk cserébe. [ Egyesek azonban még adósak J vele. Talán azt gondolják,, akkor is terem a föld, ha j nem vetnek bele ;;, A tsz kertészetében szorgal­masan munkálkodik Teleki László, a kertészeti brigád Szóltam már a tsz kovácsá­nak. de azt felelte, most nem ér rá. Sokat beszélnék az emberek a faluban. Kinek ez, kinek az a nézete. Pedig itt csak egy nézet lehet: össze­fogni, közös erővel. Amit ne­künk kell elvégezni, azt más nem csinálja meg helyet­tünk. Az államunk nagyon segít bennünket. nemesített vetőmagot kaptunk, a mű­trágya is megérkezett, alig győztük kihordani. A traktor megszántotta a földet, most már rajtunk a sor, hogy meg­kezdjük a közös munkát. Ta­vasszal azt mondtuk, hogy minta tsz leszünk. Tartsuk is meg! Sz. D. Fellendült az élet a monori KISZ-szervezetben — Na végre, hogy akadt valaki, aki cikket ir rólunk! Ezekkel a szavakkal foga­dott Ajtai György elvtárs, a monori területi KlSZ-szerve- zet titkára. Felültetett maga mellé a kocsira (szódavíz-ki- hordó ugyanis a földműves­szövetkezetnél) és elbeszél­gettünk a szervezet. életé- rőL — 1957-ben 15 taggal ala­kult meg a szervezet. Elő­döm, Kajli Sándorné elvtárs­nő, nem dolgozott odaadóaon a szervezet továbbhaladása érdekében. Nagyon sok volt a probléma, amikor a tagság megválasztott titkárnak. Első dolgom a tagok erejének összpontosítása volt. Megbe­széltük terveinket és mun­kánkat mindig közösen vé- gestiik. Ebből adódott, hogy eddig hatván fiatalt tudtunk bevonni a munkánkba. Tár­sadalmi munkásként dolgoz­tunk a Munkásőr utca rend- behozásánál, nyáron három tagunk a Hanságban dolgo­zott. Augusztus 20-án többen elnyerték közülünk az önkén­tes segítő-brigád jelvényeit, így Nagy János, Keszeg Já­nos, Bajkai Lídia. Bokros Katalin, Burján Judit, Nagy István, Nagy Sándor, Nagy Eszter. Sokat dolgozik még Rostás Károly is, a szervező titkár. Sajátmagát utoljára emlí­ti, pedig ő is arany-fokozatú ÖSB-jelvény tulajdonosa. Elmondja rnég, hogy augusztus 20-án más öröm is érte őket: zászlót kaptak a párttól. Megemlíti, hogy a mezőgazdaság szocialista át­szervezésének segítésére 10 fiatal végez agitációs mun­kát. Megkérdeztem: melyik szervezette] tártainak kapcso­latot? — Jelenleg a pilisi hizlalda kiszeseivel, de a jövőben a gyömrői kiszesekkel is szei-et- nánk kapcsolatot teremteni, mert úgy halljuk, ez a megye egyik legjobban működő szervezete. Újabb kérdést tettem fel: mi a tervük a jövőre? — Szeretnénk nagyobb KIS2 -hely iséget, ki abesté- infcre lemezjátszót, és hogy mkiden KISZ-tagnak megle­gyen az egyenruhája. Végül megkérdeztem még, hogyan készülnek a szeptem­ber 20,-i járási találkozóra. — Részt veszünk a felvo­nuláson, egyenruhában. Mun­kát váll altunk a rendezésben is. Néhány tagunk a fogadó- bizottságban tevékenykedik majd. Beneveztünk a sport­versenyekre is. A járási KISZ-bizottságon csak dicsérni tudják Ajtai elvtárs munkáját Mi ;s sok sikert kívánunk neki! Kis Julianna Mi újság a Monori-erdőn ? Mayer Kálmánné és Antalicz Já­nos lettek. Elhúnyt Magócsi József, élt 25 évet. Halála megrenültően hat. Árva gyermekként nőtt fel és lett emberré a nagymama, özv. Palié Mihályné szárnyai alatt. Most fia­tal feleségét és egyéves kisleányát hagyta árván. Az erdei lakosság nagy részvéte mellett helyezték örök nyugalomra. Vadászné Az MSZMP járási v. b. szeptember 8-i ülésének határozataiból Az MSZMP járási v. b. 1959. szeptember 8-án megtartott ülésén foglalkozott a „Monor és Vidéke” szerkesztésének és terjesztésének egyes problémáival és többek között az alábbia­kat határozta: A lapot az eddigi három községen — Monoron, Gyom­ron, Vecsésen — kívül szeptember 16-tcl Maglód és Gomba községekben is terjeszteni kel!. A lap rendszeresen foglalkoz­zék ezentúl e két község életével, problémáival is. A megnövekedett feladatok megkívánják a szerkesztő bi­zottság megerősítését is. A szerkesztő bizottság tagjaivá Arató Fcrencné, Blaskó Mihály, Dömök János. Fogd Mihály, Fülöp Károly. Gyencs József. Hörömpő Jenő. Kozák Sándorné, Rad­ványi Barna, Szűcs Dénes, Vadász Józsefné elvtársakat nevezi ki a v. b. A szerkesztő bizottság vezetésével továbbra is Radvá- nyi Barna elvtársat bízza meg. A lap szerkesztésében kifejtett eddigi sokoldalú, áldozat­kész munkájukért a v. b. köszönetét fejezi ki Blaskó Mihály* Dömök János. Hörömpő Jenő, Radványi Barna, Szűcs Dénes, Vadász Józsefné elvtársaknak. LEGYEN VILÁGOSSÁG! „Kellemes szép utcákon jár­ni, parkírozott tereken sétál­ni a belvárosban — írja Mo- norról egy országúti olvasónk. — A külterületeken azonban még sokan vakoskodnak petró­leumlámpánál. Az éjféli vo­natról hazamenni valósággal félelmetes. A sötét utcákon botorkálókat váratlanul kutya- falkák támadják meg.” „A vásártér környékén — panaszolja Soprongi Sándor Kossuth Lajos u. 177. sz. alatti lakos —, esténként annyira le­csökken az áramfeszültség, hogy még a néprádió is elhall­gat. Az Áramszolgáltató Válla­lat szabályellenesen kapcsolta rá a mi vezetékünkre az új la­kóházak világítását. Viszony­lag igen kis költséggel, egy új fázis kivezetése megoldaná a problémánkat. Társadalmi munkával is segítenénk hoz­zá.” — A községfejlesztés terén községünk a járásban első helyre került. A lakosság ér­dekeit szolgálva a jövőben is meg akarunk maradni ezen a megtisztelő helyen — nyilatko­zott Földvári György elvtárs vb-titkár. — Az utak karban­tartását, javítását, a terek par­kosítását saját hatáskörünk­ben végeztethetjük el. A köz­utak és hálózati világítás bő­Új sportágat népszerűsít a MÁVAUT Gombán Autóbuszról leugráló utasok és autóbuszra fel- repülő kalauznő — bemuta­tót rendezett a MÁVAUT Gombán, pénteken este 19 óra 25 perckor. Az új sportág iránt nagy érdeklődést tanúsí­tottak a jelenlévők. Néhányan az utazni vá­gyók közül a repülő Ica- lauznö példáját liővetve, helyből, vetődő ’ugrással akartak felszállni a moz­gó autóbuszra. Első pró­bálkozásukat e bátor em­bereknek nem koronázta siker. Ök azonban nem csüggedtek és elhatároz­ták, hogy rendszeresen fognak edzeni. Eközben az autóbusz méltóságtelje­sen seperte magával a sar­ki fa lelógó ágait, és in­dex-karjával intett búcsút a hoppomnaradt utasok­nak. Fullánk Ferkó vítéséhez a DÁV (Délmagyar­országi Áramszolgáltató Vál­lalat) engedélye szükséges; Tervbe vettük 20 közvilágítási lámpa felszerelését a Rákóczi- telepen. az Alkotmány utcá­ban pedig 270 méter hálózat bővítését. Az oszlopokat mái? sikerült megvásárolni, azon­ban többszöri sürgetésünkre sem küldte meg május óta a DÁV az engedélyt. Ez pedig még csak az első lépés. Az en­gedély megszerzése után a Pest megyei Tanácstól kell kérnünk a kivitelező vállalat kijelölését. Végsőfokon a kivi­telező vállalattól függ: melyik negyedévre vállalja és végzi el a munkát. Felkerestük a DÁV monori kirendeltségvezetőjét. Pataki elvtárs az alábbiakat mondta: — A lakosság panaszait is­merjük. Számosán keresnek fel bennünket. Főjavítást utol­jára 1956-ban végeztünk. Eb­ben az évben tervbe volt véve a Kossuth utca két végének vezetékfelújítása, nagyobb ke­resztmetszetű vezetékre való átcserélése, azonban az anyag­árak rendezése következtében az idén elvégezni nem tudjuk. Mi felajánlottuk, hogy társa­dalmi munkában, munkaidő után elvégezzük a szerelést, a javítási anyagkészletünkből* azonban a DÁV nagykőrösi üzletigazgatósága nem engedé­lyezte, mert „fekete”-beruhá- zás: Ez úton is kérem a lakos­ságot és a sajtót, hogy ilyen irányú panaszokkal közvetle­nül a DÁV nagykőrösi üzlet- igazgatóságához (Nagykőrös* Szabadság tér 4.) forduljon. Szűcs Dénes APROSAG ? A nyári hónapok alatt sokfél« igazolvány fordult meg a kezeim között. Gyári belépők, vasúti, gép­kocsivezetői, úttörő- és KlSZ-iga- zolványok. A külsejük sok min­dent elárult a tulajdonosokról. A minap egy barnaszemű, nyú­lánk fiú nyújtja felém igazolvá­nyát. Meglepődve nézek fel a fiúra, mert az igazolvány rózsa­színű selyempapírba volt csoma­golva. Felnyitom a könyvecskét és olvasom: Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség. Tagsági könyv* Tulajdonosa: Mariczki János, bá­nyászati technikum tanulója, pilisi lakos. Megilletődve tartom kezem­ben a gondosan beburkolt köny­vecskét és emlékezetembe igyek­szem idézni a számát: 210 551. Aki ennyi gonddal védi KlSZ-könyvét a külső piszoktól, szennytől, az jól szívébe véshette a kiszesek fogadalmát is .. • Vadászné Leütött cs kirabolt egy ittas embert, betört szülei házába egy ecseri huligán Rabi!1- és betöréses-lopás vádjá­val előzetes letartóztatásba he­lyezte a rendőrség Alotoiai József 20 éves ecseri lakost. Motolal 1959. szeptember 9-6n 22 óra tájban leütötte az ittas álla­potban levő Zombori Józsefet, bestiálisán megrugdalta, haját megtépdeste. Az eszméletét vesz­tett embertől ellopta kabátját és cipőit. A lopott holmikat Pesten értékesítette és az így szerzett pénzt elitta. Motolait még más bűncselekmé­nyek is terhelik. Több ízben meg­lopta szüleit (házukba is betört) és elvitt tőlük fényképezőgépet, tangóharmónikát, ruhaneműket. Motolai József tipikus huligán. Közismert botrányhős: december­ben a járásbíróság verekedés miatt 1060 forint pénzbüntetésre ELKESETT TUDÓSÍTÁS ítélte. Négy év alatt 10 munka- i helye volt, ezek közül négyet ön- § kényesen hagyott el. Csavargó ^ életet élt: legutóbb a Keleti- S pályaudvaron töltötte éjszakáit. § Tettének inditóokai: az ital, a s barátnők, a züllött társaság.---------------------:-------------! M OZIMŰSOR s Monot. Szept 16: Torreádor. S Szept. 18—20: Amit nem lehet el- s felejteni. Szept. 21—23: Itt orosz- ^ lánok vannak. Matiné szept 20-án: ) Anya. § Gyömrő. Szept. 16: Kettőnk tit- § ka. Szept. 19_20: Kard és kocka. § S zept. 22—23: Múló évek. Matiné ^ szept. 20-án: Tigrisszeliditő. centiméteres szúnyogokkal és bögölyökkel. Fiaink dereka­san helytálltak. Munka után vidám nótázás és labda­pattogás verte fel a vége­láthatatlan sástenger csend­jét. A hansági fiúk még most A „mocsarasok” vezetője. 16 ágyban három kataszteri holdra való salá- tamagot vetettek el. — Itt van még fél holdra való spenót mag meg zöldég is, amit el kell vetni — mondja Teleki bácsi. — A salátamagot meg locsolni kell, nehogy kiszáradjon. Mert már bújik kifelé a földből. A kertészetből ezek fogják a csoportnak tavasszal az első pénzt hozni. Mert ha csak sze­rényen, ötven fillérrel szá­molom a saláta darabját, ak­kor is 135 ezer forintot fog jövedelmezni. — Most még döcögve megy a munka — kezdi a szót Fe­hér Lajos elnök. — Látja, ezt az ajtót sem lehet becsukni. EGY ÚJ TSZ ELSŐ LÉPÉSEI Az erdei lakosság a sajtó nyil­vánosságán keresztül intéz kérést a községi tanács vb-hez. Kéri, hogy a községfejlesztési járulék ! elosztásánál ne felejtkezzen el í Monori-erdóről. Szívesen fizetik i az itteni lakosok a községfejlesz- ' tési hozzájárulást, de ennek fejé­ben szívesen látnák azt is, hogy a filléreikből Monorl-erdőre is jut. Ne csak Monor kapjon mindent és az erdő csak Hamupipőke le­gyen. Azt szeretnénk, ha itt is szépülne, bővülne, újulna min- 5 den, mert az erdő is Monorhoz : tartozik. Terv van itt bőven: i piac, vasúti kitérő, iskolaépítés, 5 óvodalétesités. Ha ezekből a tér- ) vekből csak egy is megvalósul, 5 már az is szép eredmény lesz. 5 Ne felejtsük el, hogy az erdei ^ lakosság száma állandóan növek- 5 szik! 5 * 1 Szeptember 8-an tartotta meg a 5 monori-erdei pártszervezet a ve- 5 zetősé&választó taggyűlést. A ve- ! zetőség tagjai: Magócsi Jánosné, ; * i ■ 1 ’ —- ' * r > : A hűvösödő esték már az i őszt idézik, de a gimnázium : harminc diákja még most : is szívesen emlékezik vissza : a koranyári munkás napokra. ! Június 28-án tíz vidám leány találkoztak a nyári munka­társak, az óraközi szünetek­ben sok szó esik a balatoni és hansági rohammunkáról. Diáklányaink szőlőt kötöz­tek, őszi- és kajszibarackot szedtek a Balatonboglári Ál­lami Gazdaság óriási gyü­mölcsösében. Munkájuk nem volt könnyű, a perzselő bala­toni nap nemegyszer megiz­zasztotta őket. Délutánonként azonban a tó hűs hullámai, a sárga parti föveny és a sok vidám sportfoglalkozás várta leányainkat. Mikor élmé­nyeik után kérdezősködtem, összenevetnek: — Nem újságba való... — mondja Ignácz Erzsi IV. osztályos. — Mindnyájan re­mekül éreztük magunlcatl — Csak ennyit tudok meg tő­lük. A hansági „mocsarasok” valamivel mostohább körül­mények között dolgoztak. Két hét a vizenyős lápon, ásó­val a kézben, nem gyerek­játék. A húsz fiú két hét alatt 100 méternyi csatornát ásott, harcban a szortyogó ta­lajjal, a kegyetlen hőséggel, a i A lányok csoportja í | ült fel a hajnali balatoni vo- i natra: irány a balatonboglári | KISZ-tábor! Ugyanekkor kelt ^ útra húsz gimnazista fiú a § Hanság távoli mocsarai felé. ^ Mindkét csoport előtt ke- ^ meny munkát követelő 14 nap állt. Most, hogy újra is feketék, és örömmel gon­dolnak arra. hogy két kezük­kel járultak hozzá a mo­csár termővé tételéhez. — Jövőre még többen me­gyünk! — mondja Kovács Sanyi, az egyik harmadik osztályos „mocsaras”. (Fiilöp K.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents