Pest Megyei Hirlap, 1959. szeptember (3. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-02 / 205. szám

4

prsr

MECV^I

Mirlafl

1959. SZEPTEMBER 2. SZERDA

e

Háromszáznegyvcnezer gyüniölcsösláda- Terven felül 340 ezer, gyümölcs szállítására szolgáló, úgynevezett hollandi rekesz elkészítését vállalta a Nagykőrösi Ládagyár. A drága export fenyőfa helyett nagyrészt hazai, másra már nemigen alkalmas rönkfából készítik ezeket a ládákat és ezzel jelentős összegű valutát takarítanak meg.

Készül a ládaléc

összeállítják a ládákat

Ládahegy — szállításra készen

(Gábor Viktor felv.)

A VÉDŐNŐ A CSALÁDBAN

ÉS A TANA CSAMPÍSON

Pufók, bamapiros arcú babát tol be előttem édesanyja a gyermekgyógyászat üvegajtaján. A baba nem beteg; gondos mamája az egészségvédelmi tanácsadásra hozta el.

A várószoba, nrnt mindig, most is zsúfolt, alig tudok átvergődni a sok kocsi között, hogy a védőnőkhöz jussak. Öltözködés közben lepem meg őket, oldalt egy apró szobácskábán, amint világosszürke formaruhájukba, köpenyeikbe bújnak, hogy részben a családoknál, részben itt bent az intézetben megkezdjék egészségügyi szolgálatunk egyik legfontosabb munkáját;

a megelőzést.

Csizmadi Hermint, a fáradhatatlanságáról közismert vezető védőnőt kérdezem mea, bányán fordulnak meg havonta a tanácsadási órákon a ceglédi rendelőben?

— A múlt hónapban 272 egészséges gyermeket hoztak be hozzánk az anyák. Nyolc védőnő és két orvos vesz részt váltakozva ezen a mindenki számára ingyenes egészségvédelmi szolgá'aton. A babákat megmérjük, tanácsokat adunk a kosztra, gondozásra vonatkozólag és ellátjuk őket D-vitaminnal. Ha az édesanyának nincs elég teje, mérleget adunk neki, hogy ellenőrizhesse a mennyiséget. Szükség esetén szoptatóanyát is kap az SZTK-tag és a rászoruló, minden térítés nélkül.

— Másik feladata az egészségvédelmi rendelésnek, hogy kiépítse a kapcsolatot az orvos és a gyermek között. Megbetegedés esetén sokkal könnyebb kezelni a már isméit. szervezetet.' Munkakörünkhöz tartozik az iskolák- látogatása, isr -ahok .* -tanulóit: tisztaságát ellenőrizzük.

— Fontos, hogy otthonukzsiné. — Az úton a nagymama rosszul lett. Azt sem tudtam, mit tegyek, a karomon egy pólyásbabával a Körút közepén. Szerencsére egy építkezés mellett történt a baj, leültettem a nagymamát egy »kőrakásra és az építők segítségével magához térítettem.

Most nem kell megkérvényezni az ápolási költség elengedését, mert az anya végre állást vállalt a Faipari Ktsz-nél.

Dózsiné az órájára pillant és sietve elbúcsúzik tőlünk. Ma a külterületen teljesít szolgálatot.

— A tanyavilágban élő családokat sajnos nem tudjuk elég sűrűn látogatni — veszi át újra a szót Csizmadi Hermán. — Napi

20—25 kilométeres gyaloglással

is csak felét járhatjuk be a területnek. Ha kocsit biztosítanának is. esős időben az utak járhatatlanok.

— Idővel majd megoldódik ez is — teszi hozzá bizakodva. — Orvost már ebben az évben kapnak a termelő- szövetkezetek, később majd külön védőnőjük is lesz ...

Kemény Erzsébet

„Szófogadó“ gép

Gorkij városában az egyik gyárban a szerszámgépeket magnetofon segítségével irányítják. A munkásnak még egy gombot sem kell megnyomnia ahhoz, hogy megindítsa a program-vezérlésű szerszámgépeket: elegendő, ha néhány szót szól a mikrofonba. Ezt az utasítást magnetofonszalagra veszik és a szerszámgép a különleges berendezés segítségével automatikusan végrehajtja a parancsot. Az alkatrészek megmunkálásánál ilyenformán emberi kéz nem is érinti a munkadarabokat.

Hány rádió van a világon?

A nemzetközi rádiós-szervezetek megállapítása szerint 6000 rádióadó és 350 millió rádióvevő készülék működik a világon.

Az emberiségnek csak* nem fele írástudatlan

Az UNESCO legutóbbi statisztikája szerint az emberiségnek körülbelül 42—45 százaléka írástudatlan. A legnagyobb az írástudatlanok arányszáma Afrikában, ahol eléri a 80 százalékot, a legkisebb Svédországban. Hangsúlyozza a jelentés, hogy sók ember él a Földön, akiket ugyan nem lehet analfabétáknak minősíteni, de csak igen hiányosan tudnak írni és olvasni.

Sóhajtozni vagy cselekedni?

A csapadékeSoszlas és a talajvízáramlás pontos ismeretében készülhetnek a mezőgazdasági tervek

Tíz éve működik a Bács megyei nyíri erdőben a talajvízháztartási kutató intézet, amely a Duna—Tisza közén vizsgálja az alföldi területek vízmozgásainak törvényszerűségeit. A kutatásra kijelölt területen 50 méteres . körzetben 40 kút szolgáltatja a rendszeres , adatokat a talajvíz emelkedéséhez és süllyedéséhez, ezenkívül még 2200 mély- fúratú kutat tartanak állandó megfigyelés alatt. Nedvesség- mérők, vízkémiai laboratórium, jól felszerelt meteorológiai áilomás segíti a tudósok munkáját. Az eddigi megfigyelésekkel tisztázták az Alföld vízháztartásának törvény- szerűiégeit, . s • • előrejelzik a talajvízveszélyt. Ezek az ismeretek jelentősen könnyítik a mezőgazdasági tervek előkészítését, az öntözőtelepek kijelölését és az adatokat az ipar. is felhasználja. A vízháztartási sajátosságok ismeretében máris jelentős költségeket takaríthatnak meg a duzzasztóművek építésénél.

Ingoványok „kincsszedői"

1 v>

Úgy mesélik, valamikor a Duna medre lehetett, mások azt állítják, tengermaradványból származik az ácsai határ több száz holdas lapos ingo- ványa. Bármint legyen is, egy bizonyos: a vidék felmérhetetlen kincset rejteget. Hetvennyolcvan centiméter, de helyenként még ennél is vastagabb tőzegréteget takarnak itt a füzesekkel tarkított zsombé- kok.

Mohából, nádból, sásból meg gyékényből — és csak a botanikusok tudnák igazán megmondani, hogy még hány féle. növényből — préselődött itt össze ez a csokoládébarna tpzeg. Miért olyan értékes? Azért, mert kiválóan alkalmas fűtésre, ipari célokra, legfőképpen pedig trágyázásra.

Régen ember számára megközelíthetetlen volt ez a környék. Ha betévedt, többé nem szab,aduit a mély láp gyilkos öleléséből, s örökre elnyelte a mocsár. Igaz, ember nem is nagyon merészkedett a süppe- dékeny nádasok közé, annál több állat tévedt a csilókás xrjdékre.

Persze, a hosszú évszázadok megszelídítették a vad ingo- ványt, s lassan veszélytelen pusztasággá alakult az ácsai láp. Ma már a Pest megyei Tőzegkitermelő Vállalat leggazdagabb tőzegtelepe működik itt. Hosszú árkok pásztázzák a mocsaras terület nagy részét, s ezekben úgynevezett sávos kitermelés folyik. Minthogy a terület eléggé vizes, gépeket a tőzegfejtéshez nem tudnak alkalmazni. Éppen ezért errefelé csak kézi- erővel: ásóval, lapáttal folyik a tőzeg kitermelése.

Jelenleg 80 dolgozója van a telepnek, s az ingoványok „kincsszedői” télen-nyáron dolgoznak. Az elmúlt évben például hatezer vagon tőzeget ástak ki a nemegyszer vízzel telt árkokból. Amikor ott- jártunk, a Herrn,an-brigáddal sikerült találkoznunk; éppen a legszélső árókból ásták a tőzeget.

Irgalmatlanul perzselt a déli nap. de Kanosát Mihály, Szalontai András, Princz Imre, meg Herman György tudomást sem vettek a rekkenő

hőségről. Herman György elmondotta, hogy 1953 óta tőzegbányász (errefelé ezt a mesterséget is így nevezik.) Öt bízták meg a brigád kom- mandírozásával. Hartyánból jár Ócsára. Hajnali négykor kel, de már fel sem veszi a korai ébresztőt.

Szalontai András hat évvel ezelőtt került a tőzegtelepre, azelőtt az erdőgazdaságnál dolgozott. Egyénileg is megpróbált gazdálkodni, de — mint bizonygatta — itt érzi legjobban magát. Az okát is elárulta: azért szereti ezt a munkát, mert ha nehéz is, az 1800 forintot mindig megkeresi. Ez pedig, akárhogy számoljuk is, mégiscsak szép kis summa olyan embernek, aki nem tanult mesterséget.

Kancsal Mihály két éve mé- lyítgeti a tözeges árkokat, neki egyetlen kifogása a gumicsizma ellen volt. Bizony, elég rossz állapotban árválkodtak a kopott csizmák a többiek lábán is. Némelyikbe nemcsak a víz, de még a sár is befolyik.

Princz Imre, a brigád negyedik tagja, nemrég épített magának kétszobás családi házat az újtelepen. Már be is költöztek, a külső tatarozás van még hátra. Nyomta is alaposan az ásót a fiatal ház- tulajdonos, neki is kell a pénz!

Jól összeszoktak már a

Herman-brigád tagjai, régóta ássák közösen a barna tőzegét. Műszakonként a brigád 55—60 köbméter földel mozgat meg. Egy-egy főre nyolc méter hosszú árokrész jut.

A kitermelt tőzeget — száradás után — apró szerelvények hordják a telep rakodó- helyére. Itt előbb még átdarálják, aztán nagy teherautókon mint tőzegkorpa jut el az ingoványok „kincse” rendeltetési helyére.

Súlyán Pál

korszerű, önkiszolgáló boltot nyitottak. Ugyanakkor előfordult több községben, hogy a földművesszövetkezeti vezetők csak akkor vállalkoztak volna ilyen boltok megnyitására, ha a felsőbb szervek jelentős összeget biztosítanak ilyen célra. Nyilván vannak olyan beruházások — mint például a nagykátai vagy tá- piószelei vendéglátóipari kombinát — amelyeket önerőből nem lehetne felépíteni. De ilyen ürüggyel megtagadni az önálló gondolkodást, elvetni a helyi lehetőségekben rejlő hatalmas erőt, hibás és helytelen szemlélet.

A siiltgalambvárás soha, sehol nem vezetett jóra. Könnyebb a készet elvenni, mint dolgozni, megküzdeni valamiért. De mi lenne akkor, ha mindenki ezt tartaná? Hiszen a MÉSZÖV és a SZÖ- VOSZ, végső soron pedig az állam, nem fejőstehén, ahonnét mindig lehet valamit szerezni, s ugyanakkor heverni hagyni a helyi lehetőségeket. Persze, könnyebb követelőzni, kívánságlistákat összeállítani, mint arról tanácskozni a szövetkezeti tagsággal, hogy célrészjegyekkel. társadalmi munkával, és sok egyéb más lehetőséggel mit lehetne megvalósítani.

Ehhez az is kell, hogy a j! tervezés reális legyen. Hiszen ^több ízben találkozik az em- ^ bér olyan tervekkel, amelyek ^nélkülöznek minden realitást,

érthető, ha a felsőbb szer- ^ vek az ilyen tervekhez nem ^ adnak hozzájárulást. De a ter- ^ vek készítői nemegyszer a § tanulság levonása helyett a « felsőbb szervek rossza karatédról, szűkmarkúságáról beszéltnek, s afféle durcás gyerek ^ módjára, olyan elvet kezdenek § hangoztatni: ha nem segítet- | lek ebben, akkor bizony mi §nem csinálunk semmit...

%

| Az ilyesfajta huzavonának

t természetesen a földműves- ^ szövetkezeti tagság, s végső | soron az egész falu issza meg § a levét, hiszen rossz marad a ^ bolthálózat, nem fejlődik a | rohamosan növő igények ki- t elégítése.

^ Ezért kell az itt—ott még ^ meglevő sóhajtozás helyére a ^ cselekvést léptetni, azért kell ^ kemény bírálattal, erős szóval ^ irtani a sültgalambvárást, ^ mert előbbre haladni csakis t így lehet, s földművesszövet- ^ kezeteink eddigi munkája szi- 5 lárd alapot jelent az ilyen « irányú továbbhaladásra is.

| -mAz ember khmerre jár a megyében, s a földművesszövetkezeteknél érdeklődik, mindenütt tervekkel, megvalósításra váró feladatokkal találkozik. önkiszolgáló boltok serege nyílt és nyílik meg a közeljövőben, egy sor helyen korszerű raktárépületeket emeltek a felvásárlás zavartalan lebonyolítása érdekében, jelentősen növekedett a földmű vessző vetkezetek exportszállítmányainak mennyisége, s így lehetne sorolni tovább azokat az eredményeket, amelyek azt bizonyítják, hogy földművesszövetkezeteink nagy részénél nem lesik a sült galambot, hanem megfogják a dolog vastagabb végét, ■s tettekkel bizonyítják, hogy a terveket valóra is váltják.

Ugyanakkor egy-kéi helyen azt tapasztalhatjuk, hogy míg a szomszéd községek haladnak, gyarapodnak, addig az érintett községben ugyan tervek vannak, de azokból nem válik semmi valóra. Nem válik semmi valóra, mert a szövetkezet vezetői akként gondolkodnak, hogy mi kigondoltuk, fentröl meg valósítsák meg . ..

A tápiószeleiek önerőből, csekély beruházással három

ban is megnézzük a gyermekeket. így ismerjük meg családi körülményeiket és akik idegenkednek tőlünk, azokat igyekszünk meggyőzni arról, hogy mennyire fontos a szakszerű tanács. Sajnos, még most is akadnak olyanok, akik szívesebben hallgatnak a

„mindentudó"

szomszédasszonyra,

mint az orvosra.

— Szociális problémákon is tudnak segíteni?

Alig hangzik el a kérdésem, nyílik az ajtó. Magas, sötét hajú fiatal védőnő lép be.

— Dózs-i Ferencné — mutatja be az érkezőt a vezetőnő. — Neki nemrég volt ilyen esete.

Az „eset” mindenképpen érdekes. Az anya, akinek gyermekéről szó van, mindössze tizenöt éves múlt, amikor kisfiát szülte. A 21 éves apa — kideríthetetlen okból — nem dolgozott s így SZTK- juk sem volt. Az apróság belépett a világba, kelengye és ingyenes kórházi ellátás nélkül. Dózslné ismerte a család he’yzetét s addig járt, míg a babaholmit és a díjtalan ápolást is meg nem kapta a gyermek-asszonyka.

— Nemsokára újra segítségre szorult a család — mondja tovább a történetet a védőnő. — Egyhónapos korában beteg lett a kicsi és kórházba szállították. Most kéthónapi ápolási költséget kellett volna a még mindig nem dolgozó apának kifizetnie. Kérvényt adtam be a ceglédi szociális osztályhoz, részletes környezettanulmánynyal, s a kórházi díjat elengedték. Sajnos, megint beteg a kisfiú, most Pesten van a ÄbjjSäHaa».- Gyermekkórházban.

— Én vittem föl a nagyma- 1 mával — mosolyodik el Dó-