Pest Megyei Hirlap, 1959. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-09 / 186. szám
6 PEST IHECY^I K^Ciriap 1959. AUGUSZTUS 9. VASÄRNAP AZ „ÖREG PIPÁS“ M . Közben a agyarazott. szekrény_ ben valamilyen iratot keresett. Nehezen találta, pedig a papírok rendben sorakoztak. Zavarában a pipát a polcra nyugtatta. S hogy meglelte, amit keresett, a szekrény ajtaját ismét lezárta. Amikor visszaült, nyugtalanul feszengett. A papírok alatt tapogatott, Valami hiányzott neki. A pipa. Magas, szikár alakjának, nyugodt, kimért gondolkodásának tartozéka az a rövidszárú, minden különösebb értéket nélkülöző pipa. A nevét is ritkán mondják a faluban. Csak úgy hívják: „az öreg pipás”. És mindenki tudja: Gál párttitkárról van szó. Ki meleg hangsúlyt ad e névnek, ki idegenül ejti. A községben nem egyformán szeretik. Van olyan, aki valamilyen régi sérelmet hordoz magában, amit neki tulajdonít. Tudja ezt Gál bácsi. Érzi. Abból az időből származik ez, amikor még szemellenzősen nézte a dolgokat, türelmetlenül. Mindenkitől olyan érettséget várt, mint magától.;. És van, aki a rosszat nehezen felejti. Tán egy évvel ezelőtt történt, hogy Gál bácsival jártam a falut, be-betérve valamelyik házba. A pártszervezet munkájával ismerkedtem. Beszélgettünk erről-arrol. Arról, hogy nehéz község ez a Budakeszi. Sokféle nép lakja. Nemcsak azért, mert az egyik munkás, a másik paraszt, a községben dolgozó vagy bejáró. Azért is: az egyik német, a másik szlovák, a harmadik magyar ajkú. És milyen sokan nem abból ítélnek: ki hogyan dolgozik, hanem milyen nyelven beszél. Egyes párttagok merevségén is hányszor múlott az eltelt években, hogy nem jutottak egymáshoz közelebb! G . most felemleal bácsi gette ezt az és hangjának csen- a beszédszüne- közti csendből ki- eztem: Gál elvtárs szeret- ! egybekovácsolni az em- reket, jóvátenni a hibákat, niket akkor is csak azért ivetett el, mert azt hitte, indenkinek olyan érettnek ill lenni, mint neki, egy pasztáit partizánnak. Azt tte, úgy kell igazán szeret- a pártot: egyszerre, türel- ítlenül, máról holnapra fel- rgatni az egész világot. De kát változott azóta Buda- iszin is az élet! Mi ment gbe Gál bácsiban is! Tudom, neki is nagy része It abban, hogy az utóbbi 5ben német gyűléseket is rtottak Budakeszin, megren- zték a hagyományos váb”-bált. Hogy a kultúr- iportokban minden nemze- égű képviselve van. őszintén akarta, hogy köze- bb kerüljenek egymáshoz az tiberek. És sikerült. Maga magáról mondja el: — Sajnálom, amikor olyan ereven, elzárkózva és hány- or bizalmatlanul éltem. Csak ;y osztályoztam: kommunis- , nem kommunista. És csak a kommunistákat tekintettem igazán megbízhatóknak. Azóta hány jóbarátra leltem a pár- tonkívüliek között! Nem zár már el a világtól a magamépítette üvegfal, ahonnan mindent láttam, de a fal miatt nem értettük egymást. — Ott vannak például a pedagógusok. Olyan messze álltak tőlünk — folytatta Gál elvtárs. — Mennyit beszélgettünk velük, értekeztünk, amíg a felszínes szó mögött meg- éreztük a lelket. És meg is értettük egymást. Ma már olyan természetes, hogy a tanítók mindenben segítenek és a párt vezetői is eljárnak hozzájuk. Gál bácsi talán nem is nekem, hanem saját magának vall, amikor felidézi az elmúlt időket. Ahogy beszél, nekem is felködlik némely kép, hiszen évek óta ismerem a községet, bajaival, örömeivel együtt. Amikor a kisiparosokat említi, eszembe jut egy értekezlet, ahol valamelyik iparos megjegyezte: — Hiába hívjuk a párt vezetőit: egyszer, csak egyetlen egyszer jöjjenek el hozzánk, amikor gyűlést tartunk! Nem jönnek. Mintha szüntelenül haragudnának ránk. Szavait akkor csend követte, amelyben kimondatlanul is ott rezgett: „van nekünk elég fontos dolgunk, dehogy érünk rá ilyesmire”. És ma? Talán nincs olyan kisiparos összejövetel, ahol ne lenne ott egy-két kommunista... S .» az uj elet, az emlekek, fZe-zamata, az új látókör színes képe kissé beszédesebbé teszi most Gál bácsit. Jólesik neki könnyíteni a szívén, és maga előtt is bizonygatni: így, ilyen közel az emberekhez mennyivel jobb, szívesebb dolgozni. — Azelőtt — mondja Gál bácsi — ha valaki hibázott, dehogy közeledtünk hozzá. Azt hittük, azzal mindent elintéztünk, hogy kirekesztettük magunk közül. Mi lett volna, ha így csináljuk azokkal is, akik az ellenforradalom alatt megtévedtek, de tudva tudjuk, hogy becsületes emberek. Hiszen ők maguk is százszor meggyőződtek már arról, hogy milyen hibát követtek el. Jó munkájukkal, szorgalmukkal igyekeztek bebizonyítani, hogy bennünket támogatnak. Közeledni, maguktól, közénk jönni azonban kevesen mertek. Volt olyan is, aki ha észrevett bennünket, zavarában befordult a mellékutcába. Köszönni sem mert. Attól félt, hogy nem fogadjuk üdvözlésüket. Pedig mi hittünk a becsületükben. Nekünk kellett hát valamit tenni. Áttörni a válaszfalat. Először csak az utcán nyújtottunk nekik kezet, azután meghívtuk gyűlésre és nem is egyet bíztunk meg társadalmi munkával. Már kérdezni sem kell: Gál elvtárs magától pergeti az eseményeket — képekben. Mindenre egy-egy történetet idéz. Például Csőik Gyuláét, aki 1957-ben jelentkezett a pártba. Akkor nagyon szigorúan mérték. Szigorúbban, mint ahogy megérdemelte. Igaz, követett el hibát, a magán' életében nem volt mindig példamutató. De nem terhelte lelkét semmi olyan, amiért el kellett volna taszítani. És akkor a pártszervezet mégis elutasította felvételét. Csók Gyula megbántódott és megmakacsolta magát. Megfogadta: azért is bebizonyítja, hogy hová tartozik. Amikor a tsz újjászerveződött, belépett a közösbe. Azóta? Azt mondják: ő az egyik legjobb szövetkezeti tag. És soron kívül felvették párttagnak. Az „öreg pipás” magában mosolyog. Csendes, elégedetten. Néhány szál maradék haját igazítja, mintha fésülné. Azután a pipájához nyúl, magsimítja, mintha annak beszélne, úgy folytatja: — Persze, csak a kezdet kezdetén tartunk. Mert még néha ma is félreértjük egymást. Olykor még én is hangosabban vitázom a kelleténél. Megmakacsolom magam. Hiába! Nem megy egyik napról a másikra. TV « az öreget, a pipa iiezem gyenge füstjét. Nem is ég igazán a tüze, csak pislákol. Ki'núnyni készül. Gál bácsi hagyja. Nem veszkődik most vele. Gondolkodik. Vajon miről? Talán azokra az évekre gondol, amikor annyit, de annyit dolgoztak s partizánéletük minden tapasztalatát pártmunkájukba sűrítették. És mégis, közben, olykor-olykor hibáztak. Talán az emberi természetről gondolkodik. Amit néha olyan nehéz legyőzni. De ha valaki nagyon erősen akarja — sikerül. És ha sikerült, milyen nagy dolgokat lehet véghez vinni. Sági Agnes Óriási üvegváza Csehszlovák üvegipari kiállítás nyílt Moszkvában. A kiállításon bemutatják a csehszlovák üveggyártás történetét és a csehszlovák üvegipar legszebb alkotásait. • < : V m : ■: > :• A látogatók a Csehszlovákiában eddig gyártott legnagyobb üvegvázában gyönyörködnek Mínusz 79,J fok A Vosztok nevű szovjet antarktiszi állomásról jelentették, hogy a napokban 79,5 fokos hőmérsékletet mértek. Idán ez a legalacsonyabb hőmérséklet, de augusztusban további csökkenést várnak. Megjegyzendő, hogy tavaly augusztusban itt mérték Földünk hőmérsékletének abszolút minimumát: 87,4 fokot. Elkészült az ország egyetlen hullámlemez-dobozgyára Néhány hetes próbaüzem után szombaton déiben Tiháli Sándor, a Csepeli Papírgyár Kosruth-díjas igazgatója átadta a dolgozóknak a gyár újabb létesítményét, az ország egyetlen hullámlemez-doboz- gvárát. A nagy csarnokban elhe’yezett, a Német Demokratikus Köztársaságból vásárolt gépeken a rádió, televízió, hűtőszekrények, izzólámpáik, kcnzervek és sok más exportálandó áru dobozait készítik majd. Az üzem munkája ily módon kihat a népgazdaság valamennyi ágára, főleg azokéra, amelyeknek gyártmányait exportáljuk. A csepeli gyár régi kis dobozműhelye helyett épült korszerű üzem évente 10 000 tonna hullámpaipírból készíti majd a különböző formájú dobozokat és fokozatosan helyettesíti az eddig, évenként 4000—5000 tonnás nyugati importot. Már ebben az évben több mint félmillió dollár értékű behozatalt takaríthatunk meg működésével ZSAMBÉKI ÚJDONSÁGOK NEM VÉLETLEN, hogy a nők nagy többsége OPERA kozmetikát választ. OPERA KRÉM: a legkiválóbb bőrtápláló krém. — Éjszakára, lefekvés előtt kenje vékonyan letisztított arcára, hagyja beszivódni, a szem körüli részeket enyhén masszírozza. Hamarosan látni fogja az eredményt: arcbőre kisimult, bársonyos-sima lesz, eltűnnek a kis hajszálráncok. Ha száraz a bőre, nappalra is használja. OPERA RÚZS: 10 féle divatos színből válogathat. Vékonyan kenje ajkára, hagyja kissé felszívódni, majd selyempapírral szedje le a felesleget és kenje át nagyon vékonyan újra. így sokkal tartósabb. •• * OPERA KÖLNIVÍZ: a jólápolt nő kedvelt illatszere. Tartós, kellemes, jellegzetes egyéni illat, ajándékozásra is igen alkalmas. Biztos siker OPERA körmétika Zsámbékon a lakosság kérésére a földművesszövetkezet korszerűsítette legtöbb boltját. A főtéri italboltot a közelmúltban III. osztályú kisvendéglővé alakították át, ahol a nap minden szakában lehet hideg és meleg ételt kapni. Nem feledkeztek meg a fiatalokról sem: a kisvendéglőben és a cukrászdában 25—25 négyzetméteres beton tánchelyet építettek. A kugli kedvelői örömmel vették, hogy a szövetkezet irodája mellett megnyílt a falu második italboltja, a szép betonpályás kuglizóval. Amennyiben a patika végleges helyére költözik és a megyei tanács kiutalja részükre a helyiséget, még az idén megnyitják a község első önkiszolgáló élelmiszer- boltját. A textilboltot már korszerűsítették s szeptember első napjaiban újra megnyitják mint önkiválasztó boltot. A szükséges berendezést már megrendelték. A szegedi példa A DÓM TÉRI játékok városában nehezen ismerné fel Szegedet az, aki néhány hónappal korábban is megfordult falai között. Akkor — persze, csak a felületen — a csönd és a mozdulatlanság városának Játszott. Szépen rendezett és gondosan tisztán ta tott utcáin egy- egy elsuhanó autó kiváncsi tekinteteket vonzott maga után, kávéiiázai, vendéglői örök készenlétben várták a vendéget — gyakran hiába. Egyszóval olyannak látszott, mint a legtöbb alföldi város, csak erősen fölnagyított vetü- letben. Régi házai kopottak, öregek, elhanyagoltak, közvilágítása sejtelmes. Ma pedig? Sűrű tömeg hullámzik utcáin, az autók, autóbuszok, a különvonatok egymást érik és ontják a vendégeket. A kávé- házak, éttermek zsúfoltak. Az épületek homlokzatáról eltűnt a patina, a rongyosság, a por éa a piszok, amely imitt-amott még a két világháború emlékeit őrizte. Varázslatosan megfiatalodott ez a város, mintha csak most került volna ki valami kozmetikai intézetből, amely visszaadta üde szépségét és anélkül adta vissza, hogy bármit is elvett volna jellegzetességéből. £őt: valóban művészi módon hangsúlyt kaptak ezek a jellegzetességek. Mintha tündérmesébe illő csoda történt volna vele. Pedig nem történt csoda. Csupán az történt, hogy megnyilatkozott az, amit talán a legta’álóbban egy közösség kollektív akaraterejének lehetne nevezni. S ZEGED szívós város. A legborzalmasabb katasztrófákkal is megbirkózott évezredes története során. Tatárral, törökkel, tűzvésszel árvízzel. Százszor elpusztult, de százszor újjáépült és sírjából megerősödve, megfiatalodva támadt új életre. Szegednek mindig éietre-halálra kellett harcolnia megmaradásáért. Megedződött ezekben a harcokban, ezek acélozták meg hitét és akaraterejét. Az első világháború után még el sem oszlott Európa és Ázsia levegőjéből a lőpor- füst, meghívta falai közé a megszűnt kolozsvári egyetemet. így teljesedett az az álma, amelynek megvalósításáért egy teljes évszázadon át hiába harcolt. Aztán a legkedvezőtlenebb konjunktúrák idején megépítette Európa egyik legszebb és legművészibb terét, a Dóm teret, amelyről Móra Ferenc így írt: „... csakugyan a mi földünkből nőtt iki ez a csoda? A mi homokunk álmodta ki ezt magából? S nem viszi el egyszer a szél, mint odakint a Fehértó fölül a délibábot?” Amikor pedig elkészült ez az árkádkoszorús építészeti remekmű, megszületett a gondolat is, hogy méltó tartalommal töltse meg a szép keretet: a szabadtéri játékok gondolata. Lelkes szegedi fiatalok kezdeményezték, a haladás ifjú harcosai és bátran szem- beszállva a hagyományos közönnyel, kiverekedték megvalósítását. Nyárról nyárra fölragyogtak a fények esténként a Dóm tér monumentális színpadán. Néhány év alatt hagyománnyá izmosodtak az ünnepi játékok, mint a kulturális élet nemzetközi vi szonylatban is már számon tartott eseményei. A második világháború természetesen ezt is elsöpörte. A felszabadulás után, a romé takarítás és az újjáépítés rop pant gondjai között soká még gondolni sem lehetett játékok felújítására. Szege mégis gondolt rá. Évről év: felbukkant valamilyen forrr' ban a gondolat. Gyűjtötte tartalékolták hozzá az erőks hogy amikor elérkezik az alkalmas pillanat, késedelem nélkül megragadhassák. * Z IDEI NYÄR hozta meg ** a szívós küzdelem gyümölcsét. Pontosabban: a példamutató összefogásét. A szabadtéri játékok művészi jelentőségével egyenrangú ez a szegedi példamutatás. Megmutatja, hogy milyen hatalmas erő rejlik az egyetértésben, az összetartásban, a városszeretetben. Forintértékben talán ki sem lehet fejezni azt, amit produkált Szeged: a kolosszális acéltribünt, a hatalmas színpadi konstrukciót, a kitatarozott városrészeket, az új és megújított aszfaltburkolatokat, a belvárosi utcákat fényárba borító neonvilágítást Ez pedig mind maradandó érték. Szegedé marad akkor is, ha a szabadtéri játékok befejeztével kihúnynak a reflektorok a Dóm téren. Sokat járom a mi megyénket, Pest megyét. Figyelem városaink és községeink fejlődését és harcát a fejlődésért. Ismerem nagyjából az elért eredményeket is. Az késztet most arra, hogy halkan fölvessem a gondolatot: bizonyosan igen hasznos tapasztalatokat szerezhetnének a megye vezető szakemberei, ha a játékok után is ellátogatnának Szegedre és a helyszínen tapogatnák ki. hogyan is csinálta ez a város azt, amit csinált. Hogyan érte el, hogy ezekben a hetekben olyan buzgó segítségre talált minden területen: a pártnál és a Hazafias Népfrontnál, az üzemekben és a hivatalokban, a sajtóban, rádióban és televízióban, az IBUSZ-nál, MÁV-nál, MALÉV-nél. MA- HART-nál és MÁVAUT-nál egyaránt. A TAPASZTALATCSERE eredményét talán jól hasznosíthatnánk például Pest megye egyik, a szegedivel némileg rokon kérdésének megoldásánál: a Dunakanyar fejlesztésénél is. Magyar László Divatrevű a Ba'aton-parti SZOT iidü'őkbsn A SZOT Üdülési Főigazgatósága és a Budapesti Textil- ruházati KISZÖV augusztus 15- és 25-e között divat- revűt rendez a Balaton melletti nagyobb üdülőtelepeken. Augusztus 15-én Siófokon, 16- án Balatónföldváron, 17-én Balatonfüreden, 18-án Hévízen, 20-án Fonyódon, 21-én Ba- latonbogláron, augusztus 22-én Balatonlellén mutatnak be 40 —45 féle, a dolgozók mindennapi viseletűkben használható ezenkívül luxus nagyestélyi ruhákat. A bemutatót zenés műsorral kötik össze. C"'""""""'""""'""""f"r"""S'S""'''"'"S'""S""SSSSSSS/"S'SSfSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS. Az Ukrajna AN—10 1 . A Fekete-tenger partvidékén, a Kijev—Adler közötti ú.i légiúton Ukrajna AN—10 típusú turbó-légcsavaros repülőgépek közlekednek. Az út két óra öt percig tart. A képen: az Ukrajna AN—10 utasszállító gép a repülőtéren
