Pest Megyei Hirlap, 1959. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-29 / 202. szám
SZENTENDREI UTCARÉSZLET üzenetek | Töd Antal és társainak $ üzenjük, hogy kérésüket az | illetékesek megvizsgálják. | Amennyiben megoldható, azt k teljesíteni fogják. | ^ Szent György u. 12. sz. ház 5 lakóinak üzenjük, hogy a na- § pókban intézkedés történik jo- ] gos panaszuk ügyében. • „Egy dolgozó a sok közül” bejelentőnknek üzenjük, hogy panaszát az illetékes hatóság megvizsgálja. Kérjük, keresse fel Kovács Istvánná kereskedelmi felügyelőt, hogy a megállapított tényeket közöl- hesse. A vizsgálati anyag ter- Bácskainé Szösz Jolán nagymarosi képzőművész tanár rajza | jedelme folytán a választ nem s jelentethetjük meg a lapban Kit így, kit úgy igyekezett kitúrni Ismét egy rágalmazó állt a bíróság előtt Mit mond a közvélemény? 1923-ban került Szentendrére Rigó (akkor még Járóka) Péter népzenész, a későbbi prímás, meg kisbőgőse Nyáry Sanyi, S harminchat éve hozzátartozott a megszokott városképhez, hogy fájós lábaival, hóna alatt dédelgetett csellójával Sanyi baktatott végig a város utcáin. Ha meg önfeledt pillanatainkban, örömünkben, bánatunkban beléptünk a központi vendéglőnkbe, a mai Békébe, mindig mosolygó kerek képével, Péter máris mi nótánkra zendített. Mert 1938. óta, hogy Csocsó, a közismert és népszerű szentendrei srác időnek előtte meghalt, Péter lett a nagy ve ndéglő prímása. Prim- hegeddjével és bandájával osztozott velünk örömben, bánatban, háborús, lé- gós napi gondjainkban. Minden szentendreinek ismerte már a kedvenc nótáját. 1 Amellett Péterek •zeneileg is képezték magukat, mert 1923 óta, mióta szentendreiek lettek, pénzt és időt nem kímélve, tanultak, kottát, zeneelméletet, s így idővel, kiegészítő harmadik társukkal, a cimbalmossal együtt kottaismerő, komoly zenészekké váltak. Mégis ez év januárja óta idegen prímás, idegen bandája húzza Fő terünkön a talpald valót, vagy a pohár mellé illőt. Péter, Sándor meg a cimbalmos pedig Budapestre járkálnak be, hogy mint beugró banda, szabadnapos zenekar helyett, ma a „Kéményseprő”- ben, holnap a „Sirályban” és más divatos, kényes helyen játsszanak heti három napot. Éjjel háromkor aztán a színházi vonattal baktatnak haza a hűtlen városba, míg az itt játszó zenekar minden tagja budapesti lakos. Ők idörikint oda vándorolnak haza. Addig meg, hogy a mindennapos éjjeli utazást elkerüljék, a Béke egykori szállószobáit lakják. Ezért nincs idegen- forgalmat propagáló, Dunakanyar-* Szentendrének egyetlen szállószo-i bája sem, pedig ősidők óta mindig volt! Szociális emberi szempontból szeretném e kérdés tárgyilagos megvizsgálását. Okvetlenül kell-e harminchatéves megszokottjainknak tél* ben-nyárban — Sándornak hibás, síkos, téli utat nem biró lábaival —, naponta órákat utazgatniuk s nem lehetne-e kicserélni a két zenekart, különös tekintettel lakóhelyükre? Panaszok merültek fel ellenük? Bocsássuk e kérdést a városi közösség köz- nyilvánosságának szavazása alá! —h—e— Egy volt kisiparos, névsze- árint ifi. Horváth György tavaly, azóta már elvált feleségével együtt 70 000 forintért vett egy szentendrei villát. Ebben, az úgynevezett szélkerék-villában természetesen Jakok is voltak. Horváth György veszekedéssel, vagy pénz felkínálásával igyekezett eltávolítani őket A lakásügyi hatóság előtt olyan lehetetlen igénnyel lépett fel, hogy egyik lakóját pusztán az ő kedvéért tegyék ki. Horváth -- ezen túlmenőé« — az egész villával is szabadon kívánt rendelkezni. Ebben a szándékában azonban a városi tanács lakásügyi előadója által érvényesített jogszabály megakadályozta. A villa ugyanis négy lakószobás házingatlannak számít, s ilyen esetben a tulajdonosnak csak előjogai vannak, de egyébként a tanács ntalja be a megüresedő szobába a lakókat. Erőszakosan Ezt a nagy akadályt akarta Horváth György elhárítani és így került a bíróságra. Először is H. erőszakosan beköltözött a villa egyik megüresedett lakrészébe, majd félrevezette az építészeti hatóságot, átalakításokat végzett az épületen. Azt gondolta, ilyen fondorlatos módon eléri, hogy villáját szabad rendelkezésűnek nyilvánítják. 1938 őszén Horváth György ÉÍzt a bizonytalan tartalmú közlést tette a lakásügyi előbeköltözött adónak, hogy meghálálja neki fáradozásait, hajlandó megfizetni, ha háromszobás szabadrendelkezésű háznak minősíti villáját. Célja elérése érdekében egyidejűleg régebbi ismerőse, Kovács István zöldséges gyümölcs kiskereskedő szívességét is igénybe vette. Gépírót kért tőle. előadta neki lakásproblémáját. Kovács István le is gépelte Horváth György lakáskérelmét és továbbította a tanácshoz. Többször meg is érdeklődte a lakásügyi előadótól, elintéződött-e már a kérelem. „.aztán rágalmazott Horváth közben kölcsön címén 2000 forintot is adott K ovácsnak. A bíróság előtt azt vallotta, megígérte neki, hogy beadványának kedvező elintézése esetén megtarthatja magának az összeget. Kovács viszont azt állította, hogy a kölcsön felvételekor még csak célzás sem történt a lakásügyre. Horváth egy alkalommal megkérdezte a lakásügyi előadótól, nem intézett-e Kovács valamit az ügy érdekében. De megkapta a választ. Az ügyintéző megmagyarázta a jogszabályok rendelkezéseit Kovács Istvánnak, aki tanácstag, s mint ilyennek joga van a felvilágosítás kérésére. £ heti kel/ernet/en kérdéseink Mikor Horváth rájött, hogy a lakásügyi előadó még hála reményében sem intézi el törvényellenesen problémáját, sejtette, hogy Kovács István közbenjárása is eredménytelen — mint mondja — elkeseredésében a legdurvább hangú rágalmazó levelet küldte egyik volt lakója rokonának. A levélben különféle korrupciókkal vádolta a lakásügyi előadót. Horváth a bíróság előtt nem tudott magyarázatot adni bűntettére. Még a tárgyalási teremben is nyeglén, impertinensen viselkedett. Ahelyett, hogy ártalmas tettét megbánta volna, kihívó módon még bűnösnek sem érezte magát. A járásbíróság azonban a bizonyítékok alapján egy rendbeli felhatalmazással üldözendő rágalmazás bűntettében bűnösnek mondotta ki és kéthónapi börtönre ítélte. Kovács István ellen is indult eljárás, de a nyomozást — bizonyíték hiányában — még az ügyészség megszüntette. Miért van az, hogy az Állami Hirdető szentendrei megbízottja az erre a célra készített táblákon kívül, a házak falára, üzleti portálra ragasztja ki — hozzáteszem: ízléstelenül — plakátjait. A város csinosodik, szépül, ugyanakkor a főtéren a görög templommal szemben a városi kertészet üzletén, a mentők épületének falán — sorolhatnám tovább is —, szakadozott hirdetmények rontják az összhangot. És ami a legfurcsább, a megbízott házának falán egy kis táblácska közli: „Á falra ragasztani tilos!” + Mikor intézkednek, hogy a Pest megyei Vegyi és Kézműipari Vállalat szentendrei részlegeinél is betartsák a munkavédelmi törvényeket? A műanyagrészlegekben — a Lenin úton és a Dumtsa Jenő u- iban — 60 fokos hőségben, szellőztető berendezések nélkül dolgoznak az emberek és védőital sehol sincs. ★ Mikor nyitják meg végre a Kossuth Lajos utcai 15. sz. fél SPORTHÍREK M aranyban győzött augusztus ±a-án a Szentendrei Építők labdarúgó-szakosztály áriak ifjúsági csapata. A mérkőzés sportszerű keretek között zajlott le. A visszavágóra augusztus 30-áii fél 5 órai kezdettel Szentendrén kerül sor. * Járási atlétikai versenyt rendez szeptember 6-án de. 10 órakor a Honvéd sporttelepéin a járási testnevelési és sporttanács. A nő'k 100 m-es és 400 m-es síkfutásban, súlylökésben, diszkosz- vetésben, magas- és távolugrásban, a férfiak 100. 400 és 1300 m-es síkfutásban, súlylokésben. disakoszvelésben, magas- és távolugrásban mérik össze erejüket. A nevezési díj személyenként 5 forint. Az a sportkör, amely a legtöbb versenyzőt indítja, elnyeri a járási testnevelési sport- tanáce emlékzászlóját. önkiszolgáló boltot? A környék lakossága joggal teszi fel a kérdést, hiszen azt ígérték, hogy az átalakítás mindössze 2—3 hetet vesz igénybe. Ügylátszik, ez nem fontos, mert a többi üzlet forgalma terv-kiesést nem okoz. Csupán arról feledkeznek meg, hogy a vásárlóknak nem közömbös, milyen távolságra kell menni vásárolni. *■ Miért van az, hogy a Dumtsa Jenő utcai cukrászdában a 2 forintos fagyit un. kosárkába adagolják és hogy az ujjak használata nélkül elfogyasztható legyen, egy kis- tölcsért mellékelnek hozzá. A Görög utcai magánkisiparos ilyen esetben falapocskákat mellékel szerszámul. Miért nem biztosítják ugyanezt a szocialista vendéglátás részéről is? Nem fér a keretbe? Nem hisszük, hogy az alkalmazott eljárás olcsóbb lenne! Anyakönyvi hírek SZÜLETTEK: Preisz Erika, Sípos Ibolya, Boszniai László, Areze- nievits Márta Julianna, Kovács Márta, Kovács Teréz. házasságot kötöttek-. Kovács György és Nagy Erzsébet* Lovas Antal és Hegedűs Julianna, Szolka Mihály és Urbán Teréz, Kovács Sándor és Trieber Mária, Szabó Sándor és Gábor Edit. MEGHALTAK: Radnai Ferenc 79 éves, özv. Pivarcsek Ferencné éves. Ütban a frissen őrölt liszt a budakalászi tsz portája felé (Mohácsi György rajza) wmrmmwmr/mn TORNYAI JÁNOS (1869—1936) Tiirehányi Erzsébet A ssentend/rei mű. •vésztelep tíz éve” című és a Szentendrei Festők Társasága kiadásában megjelent munkájában említi, hogy a társaság 1933-ban Tornyai János festőművészt tiszteletbeli tagjává választotta, s ezzel elismert hírnevük egy értékes, új név fényével gazdagodott. Ugyanakkor nem tesz említést Tornyai szentendrei munkásságáról, jóllehet a miwész Barcsay Jenő meghívására 1933—34 nyarán és őszén több hónapot töltött városunkban. Születésének kilencvenedik évfordulója kedvező alkuimul kínálkozik munkásságának rövid ismertetésére. Elsősorban a parasztság sorsa és az alföldi táj érdekli. Képein csodálatos változatossággal bontakozik ki a sokak által egyhangúnak tartott ezerarcú alföldi táj, ugyanakkor megelevenedik a tájban élő parasztoknak, a Viharsarok népének élete a maga vigasztalanságában. Festőink közül ő értette meg leginkább a nagy Munkácsy igazi értékeit, és az ő szellemében indult tovább. Tagja volt annaik a művésznemzedéknek, amely a századfordulón és a XX. század első évtizedeiben a művészi realizmus megvalósulásáért küzdött, s szoros kapcsolatban állt a magyar néppel. Legfőbb törekvése az veit Tornyainak, hogy a színek és a formák nyelvén bemutassa az alföldi parasztság éleiéi. Sok alföldi Jeepet festett. Az élet derűsebb oldalát csak ritkán érezhette. Noha szerény kitüntetések és díjak néha osztályrészül is jutottak néki. az országos figyelem csak későn, halála előtt pár esztendővel fordult munkássága felé. Paraszti szülők negyedik gyermekeként született 1869-ben, két évvel a kiegyezés után, Hódmezővásárhelyt. Egyik levelében írja: „Az én szüleim szegény parasztemberek voltak. Magyar parasztok közt gyermekes- kedtem, s más nyelvet nem is hallottam ebben a tősgyökeres magyar fészekben.” Apja halóban „célszörű szögény embör” volt, aki tiindent csinált, amit helyzete, körülményei parancsoltak. Volt béres, később napszámba járt, kubikolt, fuvarozott és nyolc hold földjükön gazdálkodott. Gimnazista korában térUpeket másolt és nagyított, melyeket falitérképként használtak az iskolában. 1886—87-ben a minta- rajziskola növendéke volt és Székely Bertalan mellett tanult. Két évet töltött Pesten. Feszty Árpád karolta fel, kinek otthonában gyakorta megfordult. Feszty barátsága és biztatása sokat jelentett a pályája kezdetén álló művésznek. Ugyanezen időben kötőit ismeretséget a nagy regényíróval, Jókaival, akinek gyakorta éltette vendégszeretetét villájában, s akinek leánya, Róza, Feszty Árpád felesége volt. Ugyancsak pesti tanulmányai idején került szoros barátságba a Janíkó-családdal. Jankó János akkor már visszaköltözött családjával Szentendréről a fővárosba, s 1888-ban arcképet is készített Tornyairól. Jankó János fia, Elemér, Thorrna János és Tornyai János volt a három legtöbbet ígérő tehetség Székely és Greguss tanítványai közül. Erre az időre Tornyai később így emlékszik vissza: „Az öreg Jankó, szegény, talán legjobban szeretett. Fiával, a kis Jankó Elemérrel testi-lelki jóbarátok voltunk. Most is van tőlük több érdekes vázlatom. Biztatott mindig Feszty, Zichy.” Pár évvel később, bizonyára 1889-ben, Jankó Elemér el is látogatott Hódmezővásárhelyre, s fiatalok együtt lelkesedtek, és gyönyörködtek az Alföld szépségében, 1890-töl 1892-ig gyesbe« katonáskodott. A bécsi évek után Tornyai művészi fejlődésének legdöntőbb, legkiemellcedöbb élményei következtek: Párizs és Munkácsy. Hódmezővásárhely néhány művészetpártoló vezetője felkarolta Tornyait, és lehetővé tette számára, hogy 1894-től 1896-ig Párizsban tanulhasson városi ösztöndíjjal. Innét nagy elragadtatással irt művészi élményeiről. Rövid idő alatt elsajátította a francia nyelvet, és beiratkozott a Julien Akadémiára, ahol több magyar festő tanult akkor, köztük Réti István, Csók István és a már Pestről ismert Thorrna János. Tornyainak nem sokat adott az ottani oktatás, jóllehet tanárai szeretettel és elismeréssel nyilatkoztak róla. Annál többet, egész életre szóló művészi hatást jelentett számára a legnagyobb magyar festőművész, Munkácsy Mihály. Tornyainak személyes kapcsolatai voltak Munkácsyval, mellette dolgozott, hozzá fordult ihletért. Tornyai számára élő valóság volt Munkácsy népi témavilága. Az egykori asztalos- inas és az alföldi szegény parasztgyermek élményei ugyanabban a talajban gyökereztek. Munkácsyról így ír: „Legjobban hatott rám Munkácsy. Hatalmas ember volt az öreg... Nagyon ajánlotta nekem, hogy ne sokat aka- démiáskodjam, az ember mindig félhet, hogy az eredetiségét elveszti. Ezt annyival is inkább megfogadtam, mert magam is már nagyon régen így gondolkoztam,” Munkácsy „meleg szívvel” ajánlotta Tornyait Rákóczi Rodostóban c. tervezett festménye megrendelése érdekében Hódmezővásárhely „nagytekintetű város becses figyelmébe és pártfogásába”. Tornyai eddig finoman, simán festett. Párizsban erős, nagy vonásokkal dolgozott, átvette és elsajátította az ottani festők technikáját, főleg Munkácsyét. A nagy magyar művész stílusa egész életére megbabonázta Tornyait, s miután hazakerült és elsüllyedt a névtelenségben, továbbra is csak ezt a távoli fényt látta. Párizs után, m7.ben Tornyai beutazta Németországot és Itáliát. A Párizsban, Münchenben és Olaszországban töltött idő, a régi klasszikus mesterek tanulmányozása mesterségbeli felkészültségét nagymértékben segítette. A Szentpétervárt élő Zichy Mihályival is többször váltott levelet, aki a legnagyobb elragadtatással írt neki. Még párizsi útja előtt megismerkedett Fadrusz János szobrásszal, kinek felesége ezt az alábbiakban örökítette meg: „Vannak barátságok, melyek egyszeri, első találkozásra forrnak össze örökre. így volt a két kedves Jánossal is!” Tornyai nyugat-európai útjáról hazatérve, ismeretlenül, pénz nélkül nem tudott Pesten maradni, de nem is akart a nagyvárosban gyökeret ereszteni. Hazahúzta őt szülőföldjére az alföldi puszta, az egyre tudato- sabbá váló azon érzés, hogy művészete csak úgy ér valamit, ha nemzeti, ha magyar művészet, azzá pedig csak úgy lehet, ha a nép érzélemvüágából táplálkozik. Tornyai áthatva népének és önmagának sorsa feletti mélységes aggodalomtól, a tanyai világ magányába vonult. Rövidebb ideig a Téglási-tanyán, majd végül is Mártélyon telepedett meg, hol felépítette „flottig nyögöm” villáját. Évekig a környéken vándorolt, és úgy festett. Kerekes bódét készíttetett magának, abban húzódott meg, és közben szenvedélyesen dolgozott. Festett-festett, hajnaltól késő estig alkotott. Mindenkitől magára hagyva, szinte elfeledve, meg nem érdemelt szegénységben fejezte be életét 1936-ban. A láng azonban e[^bb utolsót lobbant! Alkotó korszakának utolsó fejezetét jelentik a Szentendrén töltött hónapok. Festészete itt új színt és új témát kapott. Itteni alkotásainak döntő többségét a hódmezővásárhelyi Tornyai János múzeum őrzi. Boldogok lennénk, ha vászonra és falemezre festett olajképei újra láthatnák mielőbbi kiállítás keretében születésük helyét, Szentendre város lakóinak örömére. Dr. Boross Lajos
