Pest Megyei Hirlap, 1959. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-26 / 199. szám
1959. AUGUSZTUS 26. SZERDA ""gfCirtap 3 Befejeződött a nyomozás a két kisoroszi haláleset ügyében Ez év július 24-én Két emberélet kioltása — oktalanul cím alatt megjelent tudósításunkban egy kisoroszi gyermek és a csősz halálának körülményeiről számoltunk be. A rendőri nyomozás mindkét ügyben befejeződött és kétséget kizáróan megállapította, hogy a tragikus eseményeket nem erőszak okozta. A gyermek vízibeugrálás közben fulladt a Dunába. Egyébként tudósításunkat magánszemélyek elmondása és nem hatósági személyek informálása alapján írtuk. JOGI TANÁCSOK Varga István Vác, Árpád u. 49. szám alatti lakos levelében a háztulajdonos és közte kialakult tűrhetetlen helyzetről ír. Levélírónk problémája nem egyedüli. A magántulajdonban álló szabadrendelkezésű lakásoknál sokszor tűrhetetlen a viszony a tulajdonos és bérlő között. A tulajdonos nemegyszer mindent megtesz azért, hogy a bérlőtől szabaduljon, mert így ingatlana sokkal nagyobb értéket képvisel eladás esetén. Ez ellen azonban van védekezés, Ha a tulajdonos szidalmazza, s sértő kifejezéseket használ, úgy becsületsértés bűntette miatt feljelentést kell tennie ellene a járásbíróságon. Ha viszont a bérle- mépy rendeltetésszerű használatát igyekszik akadályozni, úgy ellene birtokháborítás megszüntetése iránti keresetet kell indítani, szintén a járásbíróságnál. Amikor azonban a tulajdonos a lakáscserét igyekszik megakadályozni, törvényadta jogával él. Hatályos jogszabályaink szerint ugyanis a magántulajdonban levő szabadrendclkezésű lakás elcseréléséhez a tulajdonos hozzájárulása szükséges, s nem köteles indokolni ennek megtagadását. Nagy Sándor pesterzsébeti olvasónk szeretné megosztani közösen örökölt házingatlanát, amelynek kizárólagos használója, illetve birtokosa testvére. Általános szabály, hogy senkit sem lehet mással tulajdonközösségre kényszeríteni, illetve a tulajdonközösséget fenntartani, ha nem akarja. így tehát a tulajdon- közösség megszüntetését bármelyik tulajdonostárs bármikor követelheti. Egyik tulajdonostárs sem kérheti azonban a tulajdonközösség megszüntetését olyan időben, amikor a megszüntetés a többi tulajdonostárs jogos érdekét sérti. A megszüntetésnek két fő módja van, az egyik a természetbeni megosztás, amelynek lényege az, hogy a dolgot fizikailag osztják meg a tulajdonhányad arányában. Erre csak megosztható tulajdon esetében kerülhet sor. A másik az érték szerinti Tür art jáfiiíhkban beszélgetés közbán Visy György vb- tit'kár a közvilágításra terelte a szót. Ez az egyik legkomolyabb problémájuk. Ugyanis a háború előtt, amikor a község lényegesen kisebb területű volt, több volt - a közvilágítási lámpa, mint most. A harcok során ezek tönkrementek s azóta sem került sor rá, hogy visz- szaállítsák. A községi tanács már igen sok esetben próbálkozott. Voltak a járásnál, a megyei tanácsnál, de eredményt nem értek el. Nem is érhettek, - mert végeredményben a még hiányzó 55 közvilágítási égő felszerelése az Északmagyarországi ÁramsMgáJtato Vállalat salgótarjáni üzemegységére tartozik. Ök pedig többszöri kérés ellenére sem vállalták a munkát. pedig a községi tanács a legfontosabb útszakaszokra, | elegendő pénzzel és anyaggal; i rendelkezik. S valószínűleg, ha megtudnák miről van szó, az érintett terület lakossága társadalmi munkával szívesen hozzájárulna az építkezés mielőbbi befejezésihez. Sürgős lenne ezt a kérdést : megoldani — foglalta össze: mondanivalóját Visy György i —, mert ezeken az utcarésze- ] ken elég gyatra a közbizton-: ság. Telbb lopás előfordult, s i nem egy balesetnek is az ut- ^ cai világítás hiánya volt az ^ oka. % Az első állomás Vác. Budapesti vadevezős fiatalok a nagymarosi Duna-parton. A hangulatos kép annyira megtetszett a íotobusz utasainak, hogy több mint száz felvétellel örökítették meg az ebédelő vadevezősöket Ez a jellegzetes zebegényi utcarészlet Is sok fotoamatör érdeklődését keltette fel (győri) //////////////////////////////////////////////////^^^^ A meltosagos asszony méltóságon aluli bűnökért áll a bíróság előtt. Lopásért és közokirathamisításért emeltek ellene vádat. Egy méltóságos asszony természetesen méltóságos életet akar élni. A felszabadulás előtti hatalmas vagyon biztosította is ezt. De a vagyon nagy részének hamar lába kelt, mert a méltóságos úr, mintha csak érezte volna, hogy nem sokáig élvezheti a földi javakat, nem kímélt semmit. így hát kevés maradt, amikor 1948-ban jobblétre szenderült. A méltóságos asszony meg azt tartva, hogy kevésre nem érdemes vigyázni, a maradékot is hamar elköltötte, dorbézolta, s így ötvenben már arra kényszerült, hogy munka 'után nézzen. Itt kellene következnie az oldalas felsorolásnak, hogy mi mindent megpróbált a méltóságos asszony, dehát „semmi sem sikerült”,. Volt felvásárló, adminisztrátor, raktáros, bedolgozó, szakácsnő, takarítónő, s lehetne még tovább folytatni a felsorolást, mert két-három hónaponként változtatott munkahelyet, hiszen — saját szavaival — sehol sem lehetett tisztességes bért kapni. Hogy mennyi az a tisztességes bér? Szó szerint: Természetesen annyi, amennyiből a magamÄ TÁRGYALÓTEREMBŐL A MELTOSAGOS ASSZONY fajta igényes asszony megélhet! Bírósággal még nem volt dolga, nagyon vigyázott arra, meg ne égesse magát. De a legutolsó helyén — itt már fél évet dolgozott! — any- nyira biztonságban érezte magát, hogy nagyobb szabású üzletelésbe foghatott. Szép csendben liter számra hordta ki az. alkoholt, s adogatta el azoknak, akik így akartak odahaza készített olcsó dókához jutni. A méltóságos asszony se csinált rossz üzletet, mert nem került semmibe, a vevők se, mert fél árért kapták, csak éppen a vegyesipari vállalat károsodott több mint száz liter alkohollal, s tette meg a feljelentést. A feljelentés azután lavinát indított el. A nyomozás során kiderült, hogy a méltóságos asszony munkakönyvét meghamisította, mert előző munkahelyéről fegyelmivel bocsátották el — ott is elemeit vaj amit —, de szépen kivakarta a be’egyzést, s hamisításhoz értő kézzel beírta: hozzájárulással..; Persze, új helyén így szó nélkül felvették, s nem tudva, hogy kecskére bízzák a káposztát, ő lett a raktáros. S három hónap alatt egy hektónál is több alkohol „illant” el a kezén. Beismeri a lopást? Az elegánsan öltözött, negyven körüli asszony összerezzen. Fehér, karcsú keze idegesen ránt egyet a szoknya bera- ikásán, s mintha a szerelmes (férfinek válaszolna, úgy rebegi (el az igent. t — Mikor kezdte el a vállalat vagyonát képező alkohol eltulajdonítását? i — Nem egyszerre ..; ■ — Kérem, én azt kérdeztem, hogy mikor kezdte el? Mikor vitte el az első mennyiséget? i — Talán három hónapja voltam ott. i — Mennyit vitt el első esetben? i — Csak egy litert. Nem merítem többet. • — És később? • — Akkor vittem. már többet is. Egyszer tíz litert, ösz- sze is találkoztam eemberrel, nevetett, hogy: nocsak, lesz mit inni estére ... • — Nem gondolt arra, hogy előbb vagy utóbb fény derül a hiányra? IN ein néz a bú-ó szemébe, látszik, hogy az egykori méltóságos asszony nem szereti az egyenes beszédet. Nem szokott hozzá fiatal korában, ■hogy nyíltan, szemtől-szembe ‘kérdezzenek, feleljenek az emberek. Mert hiszen hogyan is hangzanék az, ha ő most kijelentené, hogy: hát dehogynem, hiszen minden tolvaj számol ezzel. Szerencsejáték ez, vagy fehér, vagy fekete. Vagy sikerül, vagy nem. Végre hosszabb szünet után válaszol: — Én ... én nem is akartam elvinni sokat, pár litert, ami nekem kellett otthon... — Mégis elvitt! — Hát... igen..; egy kis pénz ... igen kevés volt a fizetésem ... — Mennyi az a kevés? — Ezemégyszáz forint. — Hányadmagával él? — Egyedül. — S ennyi pénzből nem tudott egyedül kijönni? Hiszen vannak, akik kevesebből is kijönnek ... és mégsem lopják meg a közös tulajdont! A méltóságos asszony fülének ez megint nagyon durván csengett. Méltatlankodását ugyan magában tartja, hiszen úgyis a rövidebbet húzná, ha vitázna, de a hangerősségben benne rekedt egy kicsi a méltatlankodásból: — Az mindig az ember igényeitől függ, hogy mennyi pénz elég neki! Az ügyész nem bírja ki, hogy kihagyja a „ziccert”, s közbeszól: — És mindig az ember becsületérzésétől, hogy lop-e vagy tisztességes munkával keres többet! A méltóságos asszony arcán lobot vet az indulat. Vörös az arca, mint a paprika, s remeg a szájaszéle is, amikor visz- szafelel az ügyésznek: — Hát én loptam! Az ügyész már hallgat, a bíró válaszol: — EJ is ítéljük érte! A villanásnyi afrérnak vége. A méltóságos asszony ismét „bűnbánó” vádlott lett, lehervadt arcáról az egykori méltóságosasszonyj . gőg és „öntudat”, s magában már csak azért szurkol, hogy minél kevesebbet kapjon. — Mire fordította az alkohol eladásából származó jövedelmet? — Mire? Hát azon vettem ruhát, ezt, azt, egy nőnek, ha ad magára, sok minden kelL Nem volt az olyan sok pénz; — A munkakönyvét maga javította ki? Látszik, hogy tudja, nem lenne értelme a tagadásnak, hiszen mindent „lenyomoztak”, s ezért rögtön kimondja az igent. — Tisztában volt azzal, hogy ez közokirathamisítás? Itt már érdemes tagadni; Hiszen senki nem láthat a fejébe, hogy tényleg tudja-e vagy nem. — Nem tudtam, kérem! Aztán már nem is nagyon érdeklik a kérdések. Igennel, nemmel felel, s amikor szünetben kimegy — mert szabadlábon védekezik—, érdektelenül pillantgat végig a folyosó „népén”, mintha csak afféie színjátékot látna, s moiión szívja magába a cigaretta füstjét. A bíróság ítéletet hirdet. A méltóságos asszony már nem is figyel oda. Lehajtja a fejét, s mintha nagyon töprengene valamin. Talán fellebbez? . Vagy azon gondolkodik, hogyan kell a börtönben egy méltóságos asszonynak viselkednie? Mészáros Ottó Foto busszal a Dunakanyarban Az OFOtÉRT és az IBUSZ vasárnap az amatőr fotósak részére a Dunakanyarba szervezett kirándulást. Négy autóbuszon lfíO amatőr fotós kereste iel a festői szépségű tájakat. Kattogtak a fényképezőgépek, szerény becslés szerint is Iközel 10 000 felvétel készült. Remélhetőleg jól is sikerülteik a képek. Az OFOTÉRT szakemberei — amikor arra szükség volt — szaktanácsokkal segítettek a f cicámat őröknek. megosztás, amelyre akkor kerül sor, ha a dolog nem osztható. Ez abban áll, hogy a közös dolgot értékesítik és az ellenértéket osztják fel a tulajdoni hányadok arányában. Ha a tulajdonostársak a tulajdonközösség megszüntetésének módjában nem tudnak megállapodni, az egyetértő tulajdonostársaknak pert kell indítani a többi tulajdonostárs ellen a tulajdonközösség megszüntetése, illetőleg a használat módjának meghatározása iránt. Vágó Ferenc Nagykőrös, i Bállá Gergely út 1. szám i alatti villanyszerelő tanácsot i kér. Felesége házat örökölt.: A hozzá tartozó területet nem i akarták megtartani, mert i mindketten üzemi dolgozók, | de a házra jogot formálnak. | Később tudták meg, hogy az • ingatlan visszautasításával a \ házra is elvesztették igényjo- < gosultságukat. ; A fennálló öröklési jog-! szabályaink szerint az örök- ! séget részlegesen visszauta-! sítani nem lehet. Tehát a! visszautasítás az egész in-) gatlanra kell, hogy szóljon, s i törvényes örökösök hiányá- | ban a hagyaték az államra : háramlik. ; A hagyatéki átadást a köz- 5 jegyző eszközli s így a vissza- j utasítás is előtte történik. $ Visszautasítás esetén a ; közjegyző törvénynél fog- i va köteles a hagyaték $ visszautasítóiát figyelmez- $ tetni, illetve előtte ismer- ^ tetni a fenti jogszabályi $ rendelkezést. Ha a közjegyző ezt elmulasz- 5 :otta, úgy hagyaték átadó jj /égzését olvasónk fellebbez- | se meg, s hivatkozzék a köz- | jegyző ezen mulasztására, ság ülésére, akinek a vezetése alatt álló szerv munkáját tárgyaló jelentést vitattak meg az ülésen. Lehet persze, ezen. a dolgon adminisztratíve is segíteni. Hiszen a megyei szervek vezetői megadják a népi ellenőrzésnek a legnagyobbfokú segítséget, s így nyilván tudnak azon is segíteni, hogy járási szerveink is ugyanígy cselekedjenek. De mégsem ez a követendő út. Hiszen ezzel csak azt lehet elérni, hogy az érintettek „muszájból” lesznek ott, s nem azért, mert érzik, hogy kapnak ott valamit, tanulnak a vitákból, a felszólalásokból, hogy ott hasznosítható, munkájukban kamatoztatható véleményekhez jutnak. Márpedig nekünk erre kell törekednünk. Hiszen jobban dolgozni, s főként jobban vezetni csakis akkor lehet, ha sokoldalú a tájékozódás, ha meghallgatják azok véleményét is, akik a kívülálló többet észrevevő szemével vizsgálják a dolgokat, s nem okvetetlenkedést kell látni, ha a népi ellenőrök ezt vagy azt szóvátesznek, hanem segítséget, amit nemhogy elutasítani nem lehet, hanem igényelni kell. A népi ellenőrzési szervezet rászolgál erre,-a-! nagyobb megbecsülésre. , Társadalmi munkában, önként vállalt munka teile,bletet végezve, ezek az emberek valóban áldozatot hoznak azért, hogy kevesebb legyen a baj, a hiba, ne pocsékolódjék a nép vagyona, könnyebb legyen az előrehaladás. Mindezért megérdemlik a nagyobb megbecsülést, hogy láthassák: munkájukra számot tartanak, igénylik segítségüket. Akik pedig ezt semmiképpen nem akarják belátni, azok elsősorban nem a népi ellenőrzéssel szemben vétenek, hanem saját maguk, az általuk képviselt szerv ellen. Márpedig nem ókoz ember az, aki önmaga ellen dolgozik. M. O. A népi ellenőrzés több, mint egyesztendős munkája bebizonyította, hogy mennyire szükséges, s mennyire hasznos szervezet. A népi ellenőrök vizsgálatai szabálytalanságok és visszaéléseik sorozatát fedték fel, s milliókat mentettek meg a , népgazdaságnak. Ugyanakkor: a népi ellenőrök észrevételei, tanácsai nyomán egy sor helyen megjavult a munka, könnyebbé vált a zökkenőmentes termelés' biztosítása, tehát bármely oldalról vizsgáljuk is a dolgot, csak oda lyukadunk ki, hogy eddigi munkájuk és jövőbeni terveik alapján megérdemlik a teljes bizalmat és megbecsülést a népi ellenőrök, s maga a népi ellenőrzés szervezete is. Éppen ezért érthetetlen és semmivel sem magyarázható az az érdektelenség, amit egykét járásban — így például a dobási járásban —• mutatnak 'egyes járási szervek vezetői a népi ellenőrzéssel szemben. A járási népi ellenőrzési bizottság üléseire rendszeresen megkapják a meghívókat a különböző járási szervek vezetői, de csak ritkán fordul elő, hogy az üléseken részt is-:,vfisinek..N$tps$ak udva-’ riatílaflöágr.ez, s 3, pép: .^lleji-; őri: munka lebecsülését is je-í lenti, hanem azt is, hogy ezek a vezetők a maguk területén sem törekednek a teljes mun- ffcára, hiszen a népi ellenőrzési bizottság ülésén egy sor olyan kérdésről esik szó, amelyek az ő munkájukhoz is kapcsolódnak, s amelyek tisztázása a saját munkaterületük dolgait is előbbre lendíti. Érdekes ugyanakkor, hogy ugyanezen szervek képviselői a legmélyebben megsértődnek és lamentálnak, ha valaki az ő szervük üléseiről hiányzik. Olyasmi is előfordult — ami azután az érdektelenség tetőfoka —, hegy olyan szerv vezetője nem ment el az egyik népi ellenőrzési bizottXagrobb megbecsülést! Utcai viilanyégőket kér Túra
