Pest Megyei Hirlap, 1959. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-26 / 199. szám
1959. AUGUSZTUS 26. SZERDA fMT HEGYEI WCirkip Korunkat e-yre gyakrab-------------- ban — és jogosan nevezik a két „A” korszakának. Ez a két „A” az automatizálást és az atomot jelenti; ezekkel pedig együtt jar a technikai haladás olyan meggyorsulása, amilyenről korábban még csak nem is álmodhattunk, s amelynek jelentőségét telje-s egészében ma talán még fel sem tudjuk merni. A z utóbbi évtizedekben szerte a világon jelentős változások történtek — és történnek ma is — a mezőgazdaságban. Mindenütt növekedett a termelés » ez a termelési technikában és a termelés szerkezetéiben bekövetkezett lényeges változáisckkal függ össze. .4z óriási léptekkel fejlődő technika és tudomány elöl ugyanis a népgazdaság sem zárkózhat el. Alkalmazásuk azonban csak nagyüzemiben lehetséges, egyrészt, mert a legkorszerűbb, legtermékenyebb gépek é'j a tudományos módszerek csak nagy területeken, táblákon hasznosíthatók, másrészt pedig azért, mert ezek beszerzésének költségeit kisgazdaság nem is bírja el. Az ilyen korszerűen gépesített, a tudomány legújabb vívmányait felhasználó nagyüzemmel — amely többet és olcsóbban termel — viszont a kisüzem, az egyéni gazdálkodás nem versenyképes. A nagyüzem tehát kiszorítja a kicsit, amely törvényszerűen át kell, hogy adja a helyét a fejlettebbnek. A technika, a tudomány fejlődésével összefüggő, elkerülhetetlen, megváltoztat- hatatlan folyamat ez. Lényeges különbség van azonban abban, ahogyan a nagyüzem térhódítása történik a tőkés országokban és ahogyan a szocializmust építő országokban. A kapitalista világban a kisparaszt-'ág, a kisbirtokosok százezreinek és millióinak tönkretételével, koldusbotra jutásával jár ez a folyamat. Valáiberinyi tőkés ország statisztikai adatai ezt bizonyítják, de különösebben a legfejlettebbé, az Amerikai Egyesült Államoké, ezért elsősorban ezt érdemesebb részletesen szemügyre venni. Amerikában 1920-ban a ____________ gazdaságok s záma még 6 448 000 volt, 1954-ben azonban már csak 4 782 000. A földek összevonásának gyorsuló ütemére jellemző, bogy 1950 és 1955 kozott 5.99 500 farm — vágyás a farmok 11 százaléka — szűnt meg és ugyanezen idő alatt a nagybirtokok száma 9000-rel emelkedett. Ugyancsak 1955-ben az összes farmok 35 százalékát jelentő 2 millió nagygazdaság a mezőgazdasági termékeiknek 85 százalékát szolgáltatta. „A kisfarmer előtt kétféle választás van: vagy növeli területét vagy elpusztul... — írja A mezőgazdaság fejlődése és problémája az Egyesült Államokban című könyvében George S. Wheeler amerikai közgazdász. — A farm növelése azonban egyidejűleg egy vagy több más kisfarm megszűnését, beolvadását jelenti. Ezeken az elpusztult farmokon munkaerőre többé nincs szükség és a volt farmereknek és mezőgazdasági munkásoknak el. kell haayniok a földet, amelyen dolgoztak. Könyörtelen folyamat ez, a kapitalista rendszer jellemzője. Azökról, akiket ilyenformán elűztek földjükről, semmiféle gondoskodás nem történik ... Végül is a városi munkanélküliek számát növelik ... Nem részesülnek sem munkanélküli segélyben, sem betegségbiztosításban, sőt az esetek nagy részében még szociális segélyt sem vehetnek igénybe. Családjukkal együtt éhezniük kell. mert munkaerejüket a túlzott »gazdaság« fölöslegessé tette.” A Reporter című folyóirat szerint 1959 márciusában 2 5 millió olyan mezőgazdasági munkás élt Amerikában, ak;k semmiféle védelemre nem számíthatnak. S igen figyelemre méltó tény az is, hogy szin■ te az elpusztuló kisgazdasá■ gok arányában növekszik a többi farm megművelt területe, ugyanakkor csökken az egy-egy farmon foglalkoztatott munkások átlagos száma. Az európai tőkés orszá————— gok közül különösen Nyugat-Németország- bsn figyelhető meg a nagyüzem fokozott ütemű térhódítása, a kisjparasztság kisajátításának folyamata. Itt a hisparasztok adóssága csak egy esztendő alatt, 1956-ban, csaknem egymilliái’d márkával emelkedett. Hiteles adatok szerint öisszadósságuk 10.2 milliárd márka volt, s a parasztságnak csupán kamatok fejében évente 613 millió márkát kell fizetnie. 1949 óta, vagyis tíz esztendő alatt, «200 000 parasztgazdaság került dobra. Angliában a megművelhető földterület 75 százalékát ma már mindössze 38 ezer landlord birtokolja. Svédországban 1900-ban még a lakosság 55 százaléka foglalkozott földműveléssel, 1958 január 1-én viszont már csupán 14 százalék. Naponta átlagosan 10 —15 svéd kisparaszti gazdaság szűnik meg. Ugyanez a folyamat játszódik le természetesen minden tőkés államban — hiszen a kapitalizmus fejlődési törvényei mindenütt érvényesülnek —, még Dániában és Hollandiában is, pedig ezeket az országokat általában úgy ismerik, mint igazi „kisüzemi” országokat. Hollandiában például a kisbirtokosok, amelyek az összes gazdaságok 55 százalékát adják, a megművelt területnek csaJk 11 százalékát mondhatják magukénak, ugyianakkor a 20 hektáron felüli kulák- és nagybirtokok, amelyek az összes gazdaságoknak mindössze i tíz százalékát teszik ki, az ország földterületének 40 százalékán gazdálkodnak. Nem ismeretlen ez a fo*----------------------- lyiamat a m agyar parasztság előtt sem, hiszen bőven volt alkalma tapasztalatokat szerezni róla azokban az időkben, amikor naponta perdült meg az árverő dob a falvakban. S ma már a kapitalista országokban nam is úgy vetődik fel a kérdés, hogy miként lehetne a mezőgazdaságban a kisüzemeket fenntartani, hanem úgy, hogy milyen úton kell a nagyüzemi gazdálkodásra való áttérést meggyorsítani. Minden törekvés arra irányul, hogy minél előbb tönkremenjenek a kisgazdaságok. A hitel-, adó- és árpolitika a tőkéseknek, a nagybirtokosoknak kedvez. De ezen túlmenően az állam erőszakos úton, más rendszabályokkal is sietteti a kisárutermelők csődjét. Az Egyesült Államok mezőgazdasági minisztériuma a „fölösleges” farmerek kérdéséről nyíltan vallja a következő nézetet: „Túl sokan kísérleteznek azzal, hogy megmaradjanak a -mezőgazdaságban. Ez a kérdés magva... Az ötmillió farmercsaládból még legalább egymilliót fokozatollaromfizárlat Nagymaroson A múlt hét szombatja óta barcmfizárlatot rendeltek el Nagymaroson, ahol baromfi- vész tört ki. Az országúton, a vasúti és hajóállomáson szintén tábla hirdeti, hogy baromfizárlat van a községben, sem be-, sem kiszállítani nem lehet baromfit. A baromfiak oltását hétfőn meigkezdte a körállatorvos és remélik, hogy a bajt sikerül gyorsan leküzdeni. Nagymaroson egyébként baromfivész már hosszú éveken " át nem fordult elő, de a szobi járás területén sem. Egyébként a Nagymarossal szomszédos községekből most sem érkezett jelentés hasonló baromfi megbetegedésekről. Bíznak benne, hogy a zárlattal és az oltással a vész elszigetelt is marad. Fehér aszfalt előállításával kísérleteznek A főváros legforgalmasabb átkelőhelyein fehér sávokat festenek az útburkolatra, hogy az átkelőihelyre felhívják a járókelők és gépkocsi- vezetők figyelmét. A festés azonban nem elég tartós. Az Ütügyi Tudományos Kutató Intézetnél már többféle újabb eljárást dolgoztak ki. Most a fehér aszfalt előállításával kísérleteznek. Az új vegyületet laboratóriumokban már előállították, s előkészítik a nagyüzemi gyártás előfeltételeit. A fehér aszfalt — a kutatók szerint — növeli az utak élettartamát, mert — ellentétben ' a keramiikockákkal — nem bontja meg az út egységét. A fehér aszfaltot ezenkívül fel lehet majd használni az országút; közlekedés' biztonságának fokozására is. A laboratóriumban előállított fehér aszfaltot Budapesten rövidesen kipróbálják. Négy forintért nyerhet Zetort, motorkerékpárt Több mint ötezer nyeremény a mezőga zdasági kiállítás sorsjátékán A mezőgazdasági kiállítás rendezősége az idén 400 000 darab négy forintos sorsjegyet bocsát ki. A főnyeremények között van Zetor-traiktor, szobabútor, 125 köbcentiméteres Csepel-motorkerékpár, 100 literes villanyhűtőgép. 50 darabos aluminium konyhaedény-készlet és ezenkívül van 5000 melléknyeremény. A sorsjegyeket minden postahivatalban, köz- intézmények és üzemek közönségszervezőjénél, az IBUSZ- nál, az OTP-nél. a dohányboltokban, az utasellátó pavilonokban, az ország egész kereskedelmi hálózatában és az ösz- szes újságárusoknál meg lehet vásárolni. A tárgysorsjáték húzása a kiállítás területén szeptember 20-án lesz. G ál Géza elvtárs mosl jött vissza a pártiskoláról. Ugyanazon a helyen ül az Aszódi Járási Pártbizottságon, mint egy év előtt. Járási titkár. Ugyanúgy kisezren nyitják rá naponta ajtaját, mint régen. S a tennivalók sem csappantak, hanem megsokszorozódtak azóta. Egy hete csak, hogy hazajött és átvette a munkát. De már bent jár a dolgok sűrűjében, ki sem látszik belőle. Majdnem minden ugyanaz és mégis más. Ö is érzi ezt. Valahogy biztosabb, magábízóbb lett. Már nemcsak ösztönösen, vagy a sebtiben megtanultak alapján ítél. Egy teljes év tanulás, szünet nélküli tanulás van a háta mögött. — El sem lehet mondani, mit jelent ez az ember életében. Mi minden újat tapasztal. És amit úgy éreztem, tudom már. Igazán ott, az iskolán értettem meg összefüggéseiben — mondotta Gál elvtárs. Sok-sok elképzeléssel, tervvel jöttem haza. Az lesz a legfőbb célom, hogy hozzájárulhassak az emberek művelődéséhez, tanulásához. Ebből fndul ki minden. Tudás nélkül nincs előrehaladás. sem az iparban, sem a mezőgazdaságban. NeELKÉSZÜLI A KOMLÓSZÁRÍTÓ Újszilváson van az ország legnagyobb komlótelepe. A gazdaságban most készült el a modem komiószárító és tároló, amely száz hold komló termését fogadja be egyszerre (Márkus felv.) héz lesz ezt a célt elérni? Tudom, nehéz. De semmilyen fáradság nem lesz sok érte. Szeretném a pártoktatásban is valóra váltani a párt törekvését. Azt, hogy az emberek ne csak „letudják” a szemináriumokat, hanem csatahellyé változtassák. Az érvek, a vitáik fórumává. Mindenki tanuljon meg gondolkodva politizálni. Ne ijedjenek meg, ha nehéz problémával találkoznak, ne térjenek ki a viták elöl... p ál elvtárs szavai ismerő- ^ sek. Hallottam már másoktól. Talán éppen így fogalmazták, de a lényege ugyanez: tanulni, , tanítani. Mert művelt, tanult emberek vihetik csak előbbre az életet. Gombán Kovács tanácselnök elvtárssal beszélgettem a pártoktatásról. — Idén a Monon Járási Pártbizottságra járok konferenciára — újságolta. — Filozófiát hallgatok majd. Pártiskolát is végeztem már, de a tanulást ma sem tartom feleslegesnek. Anélkül nem tudok meglenni. Csákány Zoltán elvtárs, a Budai Járási Pártbizottság másodtitkára négy évre válik meg a járástól. Iskolára készül. Agráregyetemet végez, hogy visszatérve, mezőgazdasági szakember legyen. ' Falusi asszonykát figyeltem a múltkor. Alig két hónapja tsz-tag, máris azért verekszik, hogy szakiskolára küldjék. A pátyi termelőszövetkezet állattenyésztési brigádvezetője élete delén indul a zsáihbéki szakképzőre. Az érdi községi párttitkár, Gyüre László, Haguda elvtárs járási instruktor is a napokban veszi kezébe útitáskáját. Mindketten iskolára mennek. Soroljam tovább? Százak vagy ezrek nevét jegyezzem fel? Mindenkiét, akiket őszszel várnak az iskolák kitáruló kapui? Kit a dolgozók iskolái, kit a főiskolák, kit a pártiskolák. Tanulni, tanulni, tanulni... üzerszer idéztük Lenin sza- vait. Előadásokon és szemináriumokon. Ezzel a jelszóval toboroztunk. Ma mintha kevesebbszer ismételnénk! De nem azért, mert elfeledtük. Inkább azért, mert mindany- nyiunk vérévé vált, mindennapi életünk tartozéka lett. Ki csodálkozik ma, ha a falvakban kultúrházat. könyvtárat és jó] működő kultúrcso- portot talál? Színi és filmelőadások, többé már nem a város monopóliumai. Nagy álmok, tervek megvalósulásai ezek! De ki akarná azt elhitetni, hogy már mindenki tanul, hogy a tudás minden otthonban tanyát vert? Ki ne venné észre, hogy még találunk olyanokat, akik félnek nekivágni a tanulás fárasztó munkájának, lekicsinylik önmaguk képességét vagy mások, akik úgy érzik, hogy elég okosak, nines szükségük továbbképzésre. Ilyenek és olyanok is szép számmal vannak. De a tanulni vágyók, a betűre szomjasak tábora gyorsabban gyarapszik. Behatolnak a tudomány valaha távoli berkeibe, hogy meghódíthassák a tudás világát. Mert megtanultok: a tu- iás hatalom. S. A. san ki kellene szorítani...’ Nyugat-Németc-rszágban ; kormány közvetett modor pénzügyileg támogatja, ezenkívül közvetlenül is segíti a: állami költségvetés terhére t mezőgazdasági nagyüzemeket Bevezették, hogy csak egy utód örökölheti a gazdaságot így véve elejét a birtokok elaprózódásának. Hivatalos magyarázat szerint „Ezeknek a: intézkedéseknek az a céljuk, hogy az elaprózott kisparaszti gazdaságokat nagyüzemékkel helyettesítsék, s meggyorsítsák falun a tőkekoncentráció folyamatát.” Angliában megállapítottak bizonyos árutermelési szintet, s azokal a gazdaságokat, amelyek ezj nem érik el, a kormányzati szervek felszámolják; tulajdonosuktól megvonják a gazdálkodási jogot. A szocializmust éPít5 or'------------------------- szágok s zámára a nagyüzemi mező- gazdaság megteremtésének ez az útja természetesen járhatatlan. Mi nem engedjük meg a dolgozó parasztság koldusbotra jutását, hiszen a parasztság az uralmon levő munkásosztály szövetségese, s ez a szövetség a proletárdiktatúra alapja. Nálunk a dolgozó pariasztok szövetkezetbe tömörülve teremtük meg a nagyüzemi mezőgazdaságot, hogy a technika és a tudomány vívmányait felhasználva, kevesebb emberi munkával többet és olcsóbban termeljenek és jobban éljenek. S ami a döntő, a föld továbbra is az övéké marad, csakúgy, mint a szövetkezet termelési eszközei. A szövetkezeti mozgalom, a nagyüzemi gazdálkodás az idén tavasszal nálunk is elő- r-eitöirt, a testvéri népi demokráciák többségének parasztsága azonban még így is előttünk jár ezen az úton. Bulgáriában és Kínában már befejeződött - a mezőgazdaság szocialista átszervezése. Csehszlovákiában a földterületnek jóval több, mint 70 százaléka, Romániában 67 százaléka tartozik a szocialista szektorhoz. Még egyszer hangsúlyozni kell azonban azt a döntő különbséget, amely a nagyüzemi mezőgazdaság megteremtésének ikét útja között fennáll. A tőkés országokban a technika és a tudomány fejlődése nemcsak a nagyüzem térhódításának folyamatát gyorsítja meg, hanem ezzel párhuzamosan még jobban elmélyíti a kapitalizmus minden ellentmondását és problémáját; a gépesítés, az automatizálás munkáselbocsátásokhoz. munka- nélküliséghez, milliók nyomorához vezet, agrárválságot, gazdasági és politikai válságokat szül, siettetve ezzel a rendszer végső pusztulását. A szocialista termelési módban ismeretlenek ezek az ellentmondások, korlátlan lehetősége nyílt a fejlődésinek, ezért nem is úgy kell mondanunk, hogy a jövő a nagyüzemi mezőgazdaságé, hanem helyesen: a jövő a szocialista nagyüzemi m ezőgazdaság é. Kővári József Merre tart a világ mezőgazdasága? DERESEDŐ FEJJEL IS Tavaly Bugyin voltam, a Petőfiben. — Hány hold van a keze ! alatt? — Tizenhét. — A termés? \ — Az jó volna. Csak az idői nem kedvezett neki. Kévési napfényt kapott. Sok uo’ti a köd. meg az eső, így oszt’ \ nem olyan édes, mint ami- \ Igennek lenni kéne. D Fricskát húz elő a zsebéből. \ — Megpróbáljuk, hogy vak- \ ugyan érett-e? — mutat az \ érkezésemkor leszakított diny- \ nyére. \ — No, lássuk! Kettéhasítja. Piros, akár a \ vér. Kóstolgatjuk. — Édesebb is lehe ne —^ jegyzem meg. — Az már nem az in hi- ^ bám — mondja —. én ‘sak ^ azt garantáltam, hogy érett. ^ <4 többi a természetie’elős^ dolga. % Ari Kálmán $ — Csakis. — És a vevő? A piacon miről tudja meg, hogy érett-e? — Amit én ajánlok neki, azt behúnyott szemmel elviheti. Én nem viszek éretlen dinnyét a piacra. De ha kételkedik benne, meglékelem. Lehajol. Az egyik dinnyét megfordítja, hogy az alsó része legyen felfelé. — Ez meg mire jó? — Arra, hogy hadd süsse a nap. így hamarabb érik. Mindig így szoktam. Szedés közben forgatom meg. így már előre tudom, hogy holnap meg holnapután mennyi érett dinnyére számíthatok. — Régen dinnyés? — Huszonkét éve. — Hol kezdte? — Csíni/on. Aztán K- s- métre. Laiosmlzsére, meg Ta- társzentgyorgyre kerültem. dinnyének „kalapja" van reggel. A harmattól. Ilyenkor olyan a teteje, mintha májfoltos lenne. Ez a legbiztosabb jele az érettségének. — Hát nem szokta megkopogtatni? • — Soha. — Pedig azt mondják, az a jó dinnye, amelyik tompán püfög. L1 •* ölényesen legyint: — Ez csak olyan rossz szokás. A gyakorlott dinnyés meglátja anélkül is. Megmutatja az maga magát, csak figyelni kell. Én már két- három nappal előbb megmondom, hogy melyik mikorra érik be. Az érett dinnyének még a színe is más. Fénylik a héja. akár a tükör. — De csak a földön, míg az indáján van. ^ -T'steledik. Somodi Imre, a ^ G délegyházi Szabadság ^ Tsz dinnyése egész házanépé- ^ vei kint van a dinnyeföldön. ^ Mindig így csinálják. A késő ^ délutáni órákban szedik össze ^ a dinnyét, aztán teherautóra * rakják és másnap hajnalban § indulnak vele Pestre, a zuglói \ piacra, ahol bérelt területe ^ van a szövetkezetnek. Somodi ^ kétrét görnyedve áll és éppen ^ egy jó formájú dinnyét csíp J le az indájáról. k — Érett? — állok meg mel- ^ lette. ^ — Annak kell lenni — mondája s félegyenesedik. Leteszi ^ a dinnyét a lába elé. Kezet ^ rázunk. Csak most látom az ^ arcát, ötven körüli, szőke, ^ nyírott bajuszú ember. ^ — Honnét tudja olyan biz> tosan? — vallatom tovább. | — Onnét — feleli —, hogy ^ ma reggel, ahogy megnéztem. hát „kalapja” volt. ^ — Kalapja? ^ — Az bizony. Mert az érett Párbeszéd a dinnyeföldön
