Pest Megyei Hirlap, 1959. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-25 / 198. szám

pest MKCl ’élíirUip 1959. AUGUSZTUS 25. KEDD Egy délelőtt a személyzeti előadónál KÖNYVTÁR - olyasok nélkül s val, de tervezgeti, hogy egy ^ évig kijár, aztán a falusi óvó- ^ dába íratja kisgyerekét (ad- \ dig már óvodás sorba kerül a ^ pici), lakást keres magának § — és végleg letelepszik. & Talán nemcsak ő, mások is ^ letelepednének, ha ... , , ^ Es itt az úgynevezett erem $ úgynevezett másik oldala: § R I Dizonyos, hogy az egye- ^ tem bölcsészkarán valami hi- § ba van a fiatal pedagógusok | hivatásra nevelése körül. De | az is bizonyos, hogy ennek í ellenére többen és szíveseb- i ben mennének falura tani- $ tani, ha minden község gon- \ doskcéna az odakerülő peda- \ gógusokról. | Pedagóguslakást építeni — ^ ez lenne az ideális. s De ahol erre nincs mod, § ahol még nem alakult ki az ^ a társadalmi összefogás, amely $ az ilyen építkezések alapja, ^ ott is valahogyan laknia kell ^ a tanítónak. És ha a tanács ^ nem rendelkezik szabad la- \ kás fölött, ajánljanak fel ^ azok a helybéliek albérleti ^ szobát, akiknek elég bő a la- ^ kasuk! Segítse hozzá a község ^ tanítóit illetményföldhöz, ah- ^ hoz, hogy kisállatokat nevel- ^ hessenek és így tovább ... Hogy a fa gyökeret ereszt-e ^ — jól tudja minden kertész \ — nemcsak a fán, hanem a ^ talajon, az ápoláson is múlik, És talán az új pedagógusok ^ szerető fogadtatásával, a ró- \ luk való gondoskodással el ^ lehetne érni, hogy „csúcsfor- ^ galom” idején se kopogtasson $ annyi áthelyezést kérelmező a 5 személyzeti előadó ajtaján. $ Garami László í körül és az átjárókban. He­lyenként a polcok már a mál- lóvakolatú, beázó mennyeze­tig érnek. Naponta jön cso­magokkal a postás, a szállító, s a még szabad terület ne­gyed, fél négyzetméterrel me­gint kevesebb. Nerh sok embert zavar a zsúfoltság, csak a könyvtáro­sok kerülgetik, rakosgatják a könyvhalmokat, csomagokat. Egy-egy szállítmány időn­ként — elég gyakran — útra- kél a távoli falvak és kis vá­rosok felé, de a törzs, a sok ezer könyv nagyrészt tovább aludhatja Csipkerózsika ál­mát, mert a kölcsönzés már évek óta szünetel. Könyvek barátja, aki az ötödik vagy a hatodik kerü­letben laksz, elég messze bandukolhatsz, végig a Va­dász utcán, amíg kölcsön- könyvtárat találsz, s nagy ív­ben felkanyarodhatsz a No­vember 7 térig, a másik fönt van, a Körúton túl. örömmel fedezték fel az új intézményt évekkel ez­előtt e széles környék lakói. A frissen nyílt könyvtár, két fővárosi könyvtárfiókkal ver­senyben, az íratlan verseny- tábla jó helyére került. Fél év alatt olvasói száma el­érte a 900-at és várták, hogy 4000-ig meg sem áll, amikor megjelent az ajtón a szigorú tábla: A kölcsönzés meg­szűnt! Kilencszáz olvasó vándo­rolt más könyvtárakba, és szidta az értelmetlen bürok­ráciát, amely megfosztotta ártatlan örömétől. Látták, hogy a temérdek könyv to­vábbra is a helyén marad, s az Engels tér sarkán nem­egyszer hangzott elégedetlen morgás: mi a csudának ez a könyvtár? E látszólagos igazság mö­gött rejtőzött a szomorú va- | lóság. Nem lélektelen ren­delet zavarta ki az olvasót pa­radicsomából. hanem maguk a könyvek. A kölcsönző pul­tok helyére állványok kerül­tek, minden évvel lépett so- | ruk előre egyet-kettőt, s ma már csak fölfelé nőhetnek, ha nőhetnek. Kérvények, méricskélések és utánjárások sorozata in­dult. Ez az épület szűk volt, \ az távolesett. A gazda, a me- : gyeháza sem fogadhatja be zsúfolt irodái közé a sokszáz négyzetméter helyet kérő in­tézményt, s így az ma is ott van, ahol már hat éve vár a csodára — eddig a falak szo­rították, s fnost már ott tart, hogy a falak, s a tető elszök­nek főlüle és mellőle. Meg­hal rövidesen az épület a bon­tócsákányok csapásai alatt. Tágas, világos helyiségek alusznak itt-ott a városban már évek óta. A redőnyöket nem húzzák fel, a volt kávé­házaknak gazdája van, a ven­déglátóipar. Tőle függ, hogy a volt kávéházakban mikor je­lennek meg ismét pincérek. A 20 000 értékes könyv útja elő­reláthatólag valami pincébe vezet, ha utolsó percben nem akad megoldás. A könyveknek azonban ez a négy helyiség nemcsak ren­dezőpályaudvara, elosztója, mint hinnénk. Az átmenő forgalmon kívül a Pest megyei Könyvtár dolgozóinak ötlete alapján itt indult meg először az országban a megyei könyv­tárközi kölcsönzés. Gyakor­latban annyit jelent az életre­való módszer, hogy például egy nagykőrösi olvasó szeret­né elolvasni Bajor Gizi élet- történetét. A nagykőrösi könyvtárban nincsen meg, az olvasó nem utazhat érte Pest­re, s nem is kell, mert posta­fordultával már megy a kért könyv Kőrösre, s ha vissza­tért. sok ezer társa közé — rö­videsen vándorol tovább. A 20 000 könyvnek lega ább egy része betöltheti hivatását. Akik kívülről, az üvegen át Egy korty a Lajos-forrás vizéből V Egy regényes történelemkönyv DÉNES ZSÓFIA: ZRÍNYI ILONA látják a könyvek sorsát, s visszasóhajtják a kölcsönzést, méltatlankodó kérdésükre nemcsak a sajnálkozó mozdu­latot láthatnák, amely a zsú­foltságra mutat. Ez a négy he­lyiség jelenleg még hatalmas hálózat agya, s szíve. Beszédes számok mutatják állandó fej­lődését. Pest megyében jelenleg 43 000 könyvtári tag van, a könyvek száma 235 000. Az olvasók 1958-ban 833 ezer könyvet vettek ki az 57-es 711 ezerrel szemben, s egy év alatt könyvvásárlásra 480 ezer fo­rintot költött a központ. Ti­zenegy irodalmi-, propaganda-, könyvbarát-kör működik a megye területén, s 1958-ban több mint negyven előadást rendeztek a megyében. Idén elérik, hogy minden járás ön­álló könyvtárat kap, amely a kölcsönzésen kívül irányítja a körzetébe tartozó kisebb könyvtárakat is. Szám szerint tíz alakul, kivéve még a budai járást. Az érdeklődd, ha jobban kö­rülnéz, láthatja, hogy köl­csönzésről itt szó sem le­hetne. Ahány dolgozó, annyi­féle munkát végez. Az egyik költségvetést csinál (a pénz­ügyi osztály feladata) egy könyvtáros-tanfolyamhoz, a másik figurákat vagdos ki kartonból (a dekorációs-rész­leg feladata), a harmadik be­tűket ír valami plakátra (ez is dekorációs-munka). Kiállí­tásra készülnek, vándorkiállí­tásra. A könyvtárvezető szak­füzetet ír, a falusi könyvtá­rosok számára, s helyettese összeráncolt homlokkal ma­gyaráz: — Kérem, számos elgondo­lásunk van. Legfontosabb az volna, ha rávehetnénk a vi­déki nagyüzemeket, amelyek­nek jelentős üzemi könyvtá­ruk van, hogy engedjék meg a jövőben a falvak lakosai­nak: ők is használhassák a helyi .-könyvtárnál gazdagabb üzemi könyvtárt. Jó példa erre a Budakalászi Textilmü­vek. Nagy a gvái, kicsiny a falu. de nagy az olvasókedv. Az üzemi könyvtár ezért pat­ronálja a helyi könyvtárat. Sok-sok vidéki bejárója van, mondjuk a Lőrinci Fonónak. Vecsés, Monor, Üllő, Pilis és a többi falu sok dolgozót ad neki. Nagy üzem, gazdag üzem. Jelentős kulturális költ­ségvetése van. Dolgozói érde­keit szolgálná, ha kiolvasott könyvekkel, propagandával s ba lehet, néma pénzzel támo­gatná a felsorolt falvak helyi könyvtárait. A mennyezet felől kapará­szás, zörgés. Idelent új elkép­zelések születnek, odafent pedig néhány munkáskéz tol- dozgatja, reparálja a beom- lással fenyegető tetőzetet. A vezetőhelyettes pecsétes papirosokat mutogat: — Tavaly nyáron jött ez az írás. Nyolc napon belül hagy­juk el a helyiséget, mert élet- veszélyes. Később kiderült, hogy mégsem annyira élet- veszélyes, csak a legszélső, legkisebb szoba, de ott csak egyetlen ember tartózkodó általában, a könyvtárvezető. — No és a többi papír? — Ez a két év huzavonája, kérem. Igénylések, tanácsok, javaslatok, vélemények. Elég sok' papír. Talán arra is elég volna, hogy kitapé­tázzák vele a beázások folt­jait. A vezető csatlakozik a be­szélgetéshez: — Budapesten még — a fejlődés ellenére is — elég gyér a könyvtári hálózat. A Szabó Ervin Könyvtár köz­pontja jelöljön ki, adjon át részünkre egy megfelelő kör­zetet. Az olvasókat mi meg­felelően ellátnánk, egyúttal a gyakorló mintakönyvtár sze­repét is betölthetnék, tovább­képezve a megyei hálózat könyvtárosait. Legégetőbb problémánk a helyiség ^ér­dese, de bízunk abban, hogy a főváros vezetősége és a me­gyei tanács együttesni segít­ségünkre lesz, mielőtt lebont- iák (előlünk a tetőt. Darázs Endre Glóriás fényben áll száza­dok óta. Felül nem múlt pél­daképe asszonyi és honleányi hűségnek — Zrínyi Ilona. A glória hideg fény, a pél-' dakép — ha megközelíthetet- • len — nemcsak vonz, hanem távol is tart, mert saját ki­csinységünkre figyelmeztet. Van benne valami dehumani- zált. A szolgálat tehát, ame­lyet avatott tollú író vállal, hogy emberközelbe hozza a nagy példaképet, igazán fel­becsülhetetlen. Ha átélheti az ifjú olvasó Zrínyi Ilona szerelmének és fájdalmának viharzásait, akkor választ­hatja igazán távol-közeli má­sodik anyjaként és barátnő­iéként példaképévé. Hogy szándékában volt-e Dénes Zsófiának ezt a szolgá­latot vállalni, nem tu?ljuk. Ha nem volt — fájlaljuk a hiányt; ha volt — sajnáljuk a szerzőt. Mert ezt a szolgálatot teljesíteni csak egy-egy rész­letben tudta. A könyv — amely 1. Rákóczi Ferenccel kötött házasságától Thököly oldalán való haláláig nyo­mon kíséri hőse életútját — néni történelmi regény, in­kább regényes történelem- könyv. Hiteles életrajzi váz­lat, gazdag kortörténeti anyaggal, de álig-alig regény. Módszere nem az ábrázolás, hanem a közlés. Ha szép- irodalmivá forrósodik egy- egy részlet, kevés a hitele; a közeg, amelyben jelentke­zett, közömbösíti, lehűti. A felnőtt olvasó talán nem csalódik nagyot. Regényt ke­resett ugyan, de amit helyette talál: élet- és korrajznak ta­nulságos. Az ifjú olvasó azonban feltétlenül csaló­dik. Hús-vér embereket ke­resett, kibomló életet és sod­ró izgalmat. És nem talált. Végül egy megjegyzést még: a szövegben — különösen az idézett levélrészietekben — sok a latin szó. Magyarázó szószedet a könyv végén na­gyon elkelt volna. (Móra Könyvkiadó). Zoltán Erzsébet ff ■ ... A legfiatalabb szentendrei orvhorgász ; A vezetőhelyettes szomorúan ; mondja: | — Amikor ideköltöztünk, \ másként képzeltük. A vidéki i üzemi könyvtárak szakmai I támogatása, 218 könyvtárunk ; rendszeres és lehetőleg sze- : mélyes ellenőrzése, a könyv­táros káderek központi, gya- : korlati képzése, könyvkötő- ; műhely felállítása, duplum- ! raktár létesítése, dekorációs ; részleg beállítása — mindez j nagyrészt nehezen megy, vagy jmeg sem valósulhatott. ; Miért van ez így? Munka­iéra- és helyiséghiány. I 1 Különösen az utóbbi égető: i néhány reggel óta az 5-ös au- j tóbusz a Vörösmarty téren ! élesen balra fordul, elhúz a ! cukrászda előtt, s maga mö- ! gött hagyja a Vigadó állvány­zatba burkolt falait. Két év t kell, és régi díszében áll a | pesti Vigadó és fő büszkesége, j a 3000 személyes hangver- ! seny-terem mellett jobbról 5 és balról egy-egy kiállító- éterem nyílik majd, így fölös- ^ leges lesz a Nemzeti Szalon 5 sárga. viharvert épülete. t Emeletén nyílnak még ki- J állítások, ám a földszintről el- $ költözködött már a mozi, a ^repülőkor, a bélyeggyűjtők ^ klubja és társai — még az új $ díszkút főalakja is hátat for- ^ dít az öreg épületnek és árva ^ lakójának. 20 000 kötetével ^ már várja a Pest megyei ^ Könyvtár, hogy mikor bont­6 ják el főlüle a tetőt. ^ Egy nagyobb, két közepes ^ méretű helyiség és egy szűk ^ szobácska. Könyvek, kibon- ^tatlan, félig felnyitott csoma- ^ gok a padlón, számos aszta­lion, a párkányon, a kályha jelent me9 a minisztériumban a beosztásáért a kijelölt na­pon. Bizonyára sokan elkéstek, sokan nyaraltak, később je­lentkeznek majd beosztásu­kért. De akkor is: 140 közül 23! így hát érthető, hogy a megyének összesen 8, egyete­met végzett tanár jutott eb­ben a tanévben! Még jó. hogy akadnak, akik a „közelebb Pesthez” jelszó­val egyelőre megelégszenek a megyével is. (Hegy ez mi­lyen gondokat kelt Baranya, Hajdu-Bihar vagy más me­gyében. az külön kérdés.) Komárom megyei tanárnő nyit be. Orosz-szakos, el tudják-e helyezni? — Hát hogyne! De... Hol lakik? — ßudapesten. — Hm... Szávai akkor nem megy a megyébe, hanem Pestre akar tulajdonképpen kerülni? — Igen. — Mi viszont csak akkor tudjuk felvenni, ha legalább három évig nem kéri az át­helyezését. Még néhány kérdés, hogyan juthat ki Zsámhékra, vonattal vagy busszal, aztán megálla­podnál:. ' Ötszáz ilyen kijáró nevelő dolgozik majd az új tanévben megyénkben. .Kora . reggel lóhalálában utaznak állomáshelyükre, dél­után haza. Öle vajmi keveset törődhetnek gyerekeikkel és a község felnőtt lakosságával tanítási idő után. Nem egészséges állapot. Ami egészséges: Cegléd,! kislány — dehogy kislány, okleveles tanárnő, a pécsi pedagógiai főiskolán | végzett — láp be. Mosolygós \ arcú, szőkesége szinte bevilá-\ gítja a kis hivatalszobát. — Törteire helyeztük — ^ közli vele a személyzetis. § — És Varga Ida hová ke. J rült? I — Abonyba, * szomszéd- ^ jába. i — Jaj, nagyon jó! Néhány formaság, és a do-1 log rendben van. Ha a jelek | nem csalnak, ez a fiatal ne- \ velő megragad ott. ahová \ küldték. Szülei a közelében ^ laknak, barátnője a szomszé- \ dós községbe került, álló- § máshelyén otthon érzi majd \ magát Egy másik tanárnő a gödöl- \ lői járásban kap munkahelyet. $ Boldog, szinte sir az öröm- \ tői. \ Ez a boldogság természetei- \ lenes, hiszen mi a különös \ abban, hogy nálunk a peda- \ gógusok taníthatnak? Nos. ez a fiatalasszonyka \ •másképp tudta. Nemrég tért ! haza két és fél esztendő után i Angliából, és ott mindenféle > mesékkel rémítgették. \ A fővárosban lakik az apja- 3 Ez az időszak: a csúcs- forgalom ideje. Kéz-kéznek adja a kilin­cset. Az előadó szakadatlanul, pillanatnyi szünet nélkül fo­gadja a „feleket”. A „felek” nagyon is egész emberek. Olyannyira teljes emberek, hogy élethivatásuk: másokat is embernyi emberek­ké nevelni. Pedagógusok. A megyei tanács v. b. műve­lődési osztálya személyzeti előadójának mégis rengeteg a dolga velük. Hétszáz áthelyezési kérel­met elbírálni, az új nevelőket beosztani, tárgyalni; össze­egyeztetni — ha lehet — a sokféle egyéni óhajt, , érdeket a közösség szükségleteivel: nagy feladat, hálátlan mun­ka. Fárasztó dolog végigsilabi- tálni azt a névsort — csak a névsort! — amely az áthelyez­kedni szándékozókat foglalja lajstromba. Hétszáz név! És javarészük tavaly vagy két esztendeje már szerepelt ha­sonló listán. Csak akkor Tol­nából, Hajdú-Biharból vagy más, a fővárostól távolabb eső megyéből kérte magát Pest megyébe. Most — egy-két év után — már innen szeretne to- vábbjutni égy lépéssel, lehető­leg a fővárosba, ha egyéb le­hetőség nincs, a peremváros­ba. Azután jövőre majd ismét bead egy áthelyezési kérel­met. .. A személyzetis panaszko­dik;. , — A budai, gödöllői és szentendrei járásból rengete­gen kapaszkodnak Pest után... Ha hagynánk, valósággal pe­dagógus nélkül maradna a há­rom járás! Nem hagyják, természete­sen, nem hagyják. De ... De így is 350 névelőt átadtak a fővárosnak. A „kapaszkodók" jóré­sze fiatal. Érthető, hogy a fiatalokat csábítja a főváros kulturált­sága. a művelődési és szóra­kozási lehetőségek pazar vá­lasztéka. De érthetetlen, hogy a faluban, a „vidék"-ben nem látják meg azt, ami egy fia­tal pedagógus számára többet jelent mindennél: a szinte még szűz talajt, amelyen a hozzáértő kéz olyan virágot nevel, amilyet akar. A falura kerülő tanár, ta­nító szinte isten szerepét tölti be: a maga képére és hasonlatosságára teremti, ala­kítja a kultúrát. Színházát, balettet hoz létre a semmi­ből, kultúrházat épít, klubot teremt a parasztoknak, köny­vet ad a kezekbe .. . Misszió — és ugyanakkor korlátlan fejlődési lehetőség. Érthetetlen, hogy ezt a vi­lág:.s igazságot annyi sok fia­tel nevelő nem érti meg. A személyzeti vezető két számot mond: — A 140 egyetemet végzett ú) tanár közül mindössze 23 SZENTENDREI KÉPEK

Next

/
Thumbnails
Contents