Pest Megyei Hirlap, 1959. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-23 / 197. szám

SZAKONYI KAROLY:

R, Ü,G> Y, F,A-K.Á ,D,A >S

A\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^ V

4

Németh Emil versei

Megszédült: kezét felemelte, hogy végigsimítson a kócos fejen, de resteilte magát.

Az árnyékban a fiúk döbbenve hallgattak.

Gézu észrevette, hogy a kislány szempillái, a hosszú, fekete szempillák, nedvesen tapadnak össze.

Nyugtalan lett..;

Megfordult és elment. El a forró porban, a nagy, döbbent csendben. Fejét lehajtotta, kezét tétován a melléhez emelte...

Ott vitte nagy nyugtalanságát, amely onnan már r.em is múlt el többé soha.

’SSSSSSSSS/SSSS/SSSS/SSS//SSSSSSSSSS.

1TÁRLATON

Álltam némán a tárlaton, támaszkodtam egy zugban és mindig a harmadik terem távlata csalta a szemem S néztem meredten egy helyet, s a kis fehér házak körül feltűnt az élet úgy, ahogy a boldogok szívében ül.

És mint ahogy egy májusi nagylombú fácska a helyén, langyos esőben ácsorog, úgy álltam ott egy helyben én, és semmiféle mozdulást nem kívánt bennem semmi sem, csak hogy állhassak ott s a langy eső essen permetesen.

— Fogsz még szemtelen- kedni? — rikkantotta Gézu és csupp! a veder vizet mind Katira zúdította. A kislány visongott és lihegett, a hideg víztől elállt a lélegzete, szemét, arcát törölgette és hirtelen dühében azt mondta:

— Te hülye!... Hülye!

— Micsodaaa? — tette le Gézu a vedret. — Mit mondtál?! Mondd még egyszer!

A kislány megállt, harciasán, lihegve, csuromvizesen. A haja a homlokára tapadt, ruhája a testéhez. Néhányat pislogott, aztán kicsit előrehajolva, bátran megismételte:

— Hogy (hülye vagy! Beee!...

Nem szaladt meg. Várt. j Tudta, hogy most a fiú rá- j veti magát, hogy elveri, vagy j valamit csinál, mert arca j egészen haragos lett, a szája j keskeny, és tudta, hogy Gé- • zu ilyenkor ütni szokott...! Sokat ütötte már, mert vad j fiú, rossz fiú..; de erős!

A kettő az árnyékban alig j bírt magával, kezüket dör-! zsölték, gurgulázva vihogtak. 1

Gézu nadrágjába törölte te- ! nyerét, és a lány felé tett! néhány lépést.

— Nem mer moccanni se!!

— gondolta elégedetten. -—! Megijedt! !

— Szóval te . .. te ezt meré-! szelted mondani!?

' Kati úgy maradt, előre- ä

dőlve kissé, és most gyorsan:

bólintott. )

*

— Ilyen pimasz vagy?! Mi?) Na megállj!..:

Csattü.,.

Gézu visszakapta a kezét. ! A pofon a kislány arcán pi-! roslott, de Kati meg se! mozdult. Máskor már sírt és! elszaladt, most állt, állt moc-! caoatlan. Kicsit hátravetette! a fejét, nagy, szép kék sze-! mét rámeresztette a fiúra.! Száját egészen picit szétnyi- j tóttá. Pihegett.

Gézu megzavarodott. Po-!

főző kezét a háta mögé rej- i

tette, s pislogott. Nem állta >

Kati nézését. Szeme végig- )

siklott a lányon: a nedves)

ruha rátapadt az apró mel-)

lecskélcre, az íves combok- i

ra. i

»

Egészen gyenge lett, eler- ! nyedt a teste; még sosem! látta, hogy Katinak ilyenj nagy, ilyen kék a szeme. !

MERENGES

!

jazz, §

combok- s

(Mohácsi Regős Ferenc rajza)

>

1 ÜDÜLŐHELYEN

^ Liheg, kalimpál, dobog a ^ jazz, ^

minden ház más zenébe $ kezd. |

5 s az üdvös alvást kérlelő í) ^ feje |

Se zajnak éber összege.

§ !) ^ Felfortyan kihűlt autómotor, ^ ^ új kedvért odébb vándorol, $ ^ helyébe majd jön számtalan, ^ ^osonva is, meg hangosan. ^

§ ^

§ A jazz kalimpál, nyög, liheg, ^

S s ki pénztelenül kinn reked, ^ | zajlik, nyüzsög köröskörül, ^ S messzebbről, de ingyen örül. S

5 í

^ Fejem a párnán hentereg, ^ $ ám lábam köztük ténfereg... ^ ^ de most egy vonat elrobog, ^

6 túlharsogja a jazz-dobot, §

§ *

\ s

^zajára lelkem felsuhan,

^s ahogy a vonat elrohan, ^ ^ a jazzt magamban nem J) § lelem, ^

& álomba mentek el velem. §

$ $

TÉRKÉPNÉZÉS

I A NÉGYÉVESSEL |

$ S

^ Zöld az erdő meg a park, ^

5 fehér csík az utca,

^ kék a folyó meg a tó,

6 ezt mindenki tudta. §

^ De a betűk micsodák?

^ Nem ismerem őket.

^Biztos ezek jelentik $

^ a járókelőket.

| Nézd csak, itt meg a Duna ^ ^ sok a betű benne.

^ Hát itt ez a sok betű í fürdő gyerek lenne?

RÉGI ZSOLTÁR

Kopott fedelű, régi zsoltár akadt kezembe. A nevem ezerkilencszáziHvenegyben beleírtam vagy öt helyen

Azóta rongyos már a zsoltár, s benn a nevem is elkopik, mint ahogyan a magyar paraszt szivében elkopott a bit.

Égi csodával, bibliával nem sokra megy ma már a pap Ha tetszik, nem az ige tetszik, *

hanem a dörgő, nagy szavak.

S most még csupán a papot szidják, ha nem szól elég zengzetesen a szájából a Messiás, s közben maguk sem veszik észre, hogy az. ami őket vasárnap a templomba szólítja, már csak az illendőség, semmi más.

Irén elfogadja, a meghívást, talán már várta is. Negyedóra telik csak el és már a szobában van, ahol Endrét utoljára látta. Erőtlenül dől az ajtófélfának. Mária hozzásiet, átölelik egymást és sírnak mind a ketten, mélyről jövő, megváltó zokogással.

Azután leülnek. Két barátnő, testvérek a közös fájdalomban. Mohón figyelik egymást, kérdést kérdés követ, együtt rajzolják, 'estik, színezik közös szerelmük portréját.

Mária hevesen tiltakozik, amikor Irén búcsúzni készül.

A következő találkozót más-nap délután öt órára beszélik meg. Ebben az időben mindketten szabadok és Irén sietős pontossággal érkezik.

És a találkozás mindennap ismétlődik. De e? is kevés. Mária ötlete: költözzenek ‘ösz- sze. Irén beleegyezik. Bútorai helyet kapnak a közös lakásban. A húr colkodásnál előkerül néhány apróság, amit a férfi Irénnél hagyott. Mária elérzékenyülve nézi az emlékezés új forrásait.

Most már együtt sétálgatnak, szórakoznak — és együtt mennek a temetőbe is. Mikor e9V~egy virágcsokorral kezükben feltűnnek az utcán, a járókelők mosolyognak:

— Megy a Bartus két özvegye a temetőbe!

A hót asszonyt I zonban

—1 * nem feszélyezi semmi. Nyugodt boldogsággal helyezik él a síron csokrukat. Szép rendben, aho- Wan illik. Egyiket az emlék- mii jobb, a másikat a bal ol- ialán...

Ez színház, ez jó mulatság

Kati • szálegyenesen jött kezében meg se billent a veder, Gézu állt vigyorogva, kezét csípőjén tartva, szétvetet lábbal, s nézte a lányt, min' kis, vacak bogarat, amit kedvére széttaposhat az ember

A kislány léptei bizonytalanná lettek, de nem akart; mutatni, . hogy fél. Szeretet' volna visszafordulni. De csali jött, mint fény felé a pille.

Amikor elhaladt a fii előtt, ránézett. Mert ott kellett elmennie, előtte. Gézt úgy állt, hogy muszáj volt.

Ránézett a fiúra riadtan, terek szemmel; félősen és melegen. Tetszett neki,“ hogy Eélnie kell ettől a fiútól, nert ez erős, erőszakos ... ez nár olyan, mintha férfi lenre.

Szelíden nézett rá és borongva.

— Na, mit bámulsz!? — ütötte fel a kislány állát Hézu; egészen kihúzta maA fiuk az utcai kút körül ugrándoztak. Nagy meleg volt, fullasztó, halványegű nyár. Mindhárman kis nadrágot viseltek s más semmit. Pirosak voltak és barnák, mint az érett gabona.

Jó volt itt a kút körül, mert nagy pocsolya támadt már, s abban hűsítették lábukat. Nyomkodták a kutat, fröcskölték egymást kiáltozva, nevetve. Csurcmvizek lettek, de minden nedvet hamar felivott a nap.

Vígak voltak és erősek, mint a csödörcsikók, a nevetésük is: mint. a nyihogás.

— Letiporlak, ha szemembe fröcskölsz megint! — ugrott nagyot Gézu. Szegletes arcú, fekete fiú volt, szája keskeny, akaratos.

— Ne ugrálj! — intette le a másik, és azért is szembefröcskölte megint: tenyerét- a kút szájához szorította, megnyomta a kart, aztán tenyerét kicsit behailította.

— Marha! — kaípta el fejét Gézu. — Mondtam, hogy ne a szemembe!

Azzal nekiesett, markolása- ták egymást, és hempergőztek a pocsolyában és a homokban.

A harmadik röhögött, kezét dörzsölgette, <, tetszett neki a küzdelem. Nagy erőben volt a kettő és nagy játékban: fogúikat vicsorgatták,

de kacagtak hozzá, s nem fájt egyiknek sem a birkózás, inkább jó volt.

— Gézu! — kiáltotta most a harmadik. — Te Gézu, nézd, jön Kati!

Egyszerre abbamaradt a játék, s ugrottak talpra, mert jött Kati.

A kislány meglátta őket és megállt. Sárga vászonruha volt rajta, egyéb tán semmi, mezítláb volt és a haja copfban.

Kezében veder volt, zománcveder.

Vízért jött.

— Na gyeride! — harsogta Gézu. — Vagy beijedtél?

Kati felvetette a fejét, kissé oldalt nézett, mint a sértett dámák.

— Ne légy annyira fel, mert megbunyózunk! — hencegett Gézu. ö vitte a hangot, az ő keze alá tartozott a kislány. A másik kettő a kútnak dőlt és vigyorgott.

— Nézd — mondták Gézu- nak —, milyen beképzelt.

— Buta! — köpött a pocsolyába amaz. — Kis buta liba! De egyszer nagyon megtépem! ...

Kati meg se hallotta ezt, vagy legalábbis úgy tett. Mintha csak nézelődni állt volna meg az imént, most indult bátran a kútnak.

— Jön! — mondta heccelve a kettő.

Gézu nem szólt; kezét

csípőre tette, s utat engedett a lánynak.

— Hagyjátok — intett a szemével. — Majd én!...

Amazok félrehúzódtak és a kei íté* árnyékában lekupo- roataK.

— Szóval te ... te ezt merészelted mondani?!

gát. kifeszítette a mellét, hadd lássák: ő milyen erős és hatalmas!

Kati elkapta a fejét. Gyorsan, de óvatosan a kút alá tette a vedret és lenyomta a kart. Zuhogva ömlött a víz, az üres vödörből ki is fröcs- csent; s Gézu lábára néhány csepp esett.

— Micsoda?! — szörnyűl- ködött az. — Hát te ilyen szemtelen vagy? Mi? Lefröcskölsz?! Na megállj!

Azzal neki a kútnak, tenyerét a cső szájához szorította. a vizet meg Katira célozta.

Sikongva ugrott el a kislány, de nem messzire, mert azért tetszett neki a játék.

Azok ketten az árnyékban fés'zkelődtek, már érezték a harc ízét.

— így, így, te copfos! — csapkodta Gézu a vizet, aztán a vödröt fogta meg. és kergetni kezdte a kislányt.

Az utca poros volt és üres, a házak terpeszkedve aludtak a szétömlő melegben.

Bartus Endre I tudta,------------------------1 hogy

m

eghal és tudta felesége is, aki néma tehetetlenséggel ült férje ágya mellett. Ült és hallgatott, pedig úgy érezte, kell még valamit mondaniok egymásnak. Az együtt töltött harminc év egy kérdést felelet nélkül hagyott.

A beteg mcst mintha készülne valamire. Arca megélénkül, torkát köszörüli, kezével a takarót morzsolgatja. Végre izgalomtól rekedt hangon megszólal:

— Most. nem tagadsz meg tőlem semmit ugye? — kérdezi óvatosan.

— Semmit — hagyja rá a felesége.

— Akármit kívánhatok? — tapogatódzik tovább a beteg.

— Akármit.

— Mégis, neked talán furcsa lesz... A hang bocsánatkérő. — Szeretném, ha idehívnád Irént.

Mária megrezzen.

— Elhívod? — Esengve pillant feleségére. Úgy várta ezt a percet! Hónapok óta fekszik itt, Irént sóvárogva; várja az utolsó találkozást.

— Mennyi a telefonszáma? — Mária hangja tiszta, szinte szenvtelen.

A férfi megmondja, azután feszülten figyeli a forgó tárcsa kattogását. Ezek az apró zajc-k most Irént jelentik, őt hozzák.

» Némán várnak; I az asz----------------------------1 szony

k

is idegességei, a férfi a boldog iznalom utolsó fellnbba- násával.

Halk. szívdobogiató kopogás. Irén pirosra gyűlt arccal

lép be az ajtón. Első pillantása a betegre tapad. Jaj! A három, hónap alatt a betegség mennyit rombolt!... De a gyengeség máris elmúlt, a férfi szeme, mint régen, ki- gyúlva tekint rá, kezei a régi gyönyörűséggel becézik az övét.

Mária nézi őket.

— Látni akartalak! — hallja férje hangját, mint egy idegenét.

— Vártam, hogy hívj! — feleli Irén a nagy érzések egyszerűségével.

— Emlékszel? — kérdi a férfi és tekintetében a Tisza- parti esték varázsa, a virágillatos rét. az erdő fényben fürdő tisztása és a hűvös vásznú ágy otthonos illata ragyog.

— Mindenre — bólint Irén és a szó egész kapcsolatukat magába zárja. A két arc most mintha egyforma lenne. Itt árkok mélyülnek be, c-tt ráncok simulnak el, s az asz- szony a félrehúzódott feleség. szinte semmivé zsugorodik a hét másik sugárzó, testetlen ölelkezésének fényében.

— Hát így!? Ennyire! — mardossa belülről az irigység, a féltés vagy talán az egyedüllét é-zése... De akkor miért, miért nem ment el vele?

A két embernek nincs több mondanivalója. Egy kézszorí- ■ás, pgy összekapaszkodott pillantás és Irén nem bírja tovább. A férfi ágyára roskad, kezét csókokkal halmozza el; átkarolja, ölében ringatja a drága testet.

— Te kedves, te kedves! — suttogja, amíg el nem nemit ja a zokogás.

A beteg fáradtan csititgatja, nehezen mozduló kezével megérinti a nő haját, nedves arcát.

— Veled megyek — suttogja Irén eszelősen. — Nem maradhatok magamra.

Az asszony félti a férjét ettől a vihartól, fél, hogy sietteti a véget. Irénhez megy, felsegíti, az ajtóig kíséri. Az szótlanul, tehetetlen, bocsánatkérö mozdulattal búcsúzik.

Bartusné I csak a te---------------—' metésen

tudta meg, hogy Endre ragaszkodása ehhez a felemás házasélethez mégis a szeretet gesztusa volt. Látta Irént a gyászolók között, egyedül, egy távoli márványlaphoz támaszkodva.

Ha most ö állna ott... eldobva és elfelejtve, sokkal szegényebben, mint ez a másik, aki legalább tizenöt év szerelmes emlékeivel melegítheti a szívét...

Hónapok múlva ez a gondolat készteti arra, hogy föltárcsázza Irén telefonszámát

— Feljöhetnél hozzám egy órára? — kérdezi elfogadottan. — Beszélgethetnénk...

Kemény Erzsébet:

MEGBÉKÜLÉS