Pest Megyei Hirlap, 1959. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-22 / 196. szám

KÖLTŐNEK NE Költőnek ne állítsatok szobrot. A szobor belül üres, hideg, Miként pincék, boltozatos kripták. S szíve helyét semmi tölti meg. Ha akartok néki szép emléket, Ültessetek a terére fát. Nem elég, hogy verseiben élhet. Élő testben létezzen tovább. Darázs Endre A szentendrei hajóállomás Juhász Jenő kiállítása a Ferenczy Károly Múzeumban Vasárnap délelőtt szépszá­mú érdeklődő jelenlétében nyitotta meg Kató György elvtárs, a járási Hazafias Nép­front elnöke Juhász Jenő, Vi­segrádion élő festőművész ki­állítását a Ferenczy Károly Múzeumban. Részt vett töb­bek között a megnyitáson Barcsay Jenő Kossuth-díjas, a Képzőművészeti Főiskola igazgatója is. Juhász Jenő kiállítását néz­ve, az a meggyőződés alakult ki mindnyájunkban, hogy olyan ember műveit látjuk, aki egész életén keresztül — ma 75 éves a mester — az újat kereste. Élete nem volt egyenletes, ez művészetén is meglátszik. Mint érdekességet kell meg­említenünk, hogy Juhász Je­nő azon kevesek közé tarto­zik, aki Lenint látta. Ez még 1914-ben történt. Erről vázla­tot készített, amit aztán ké­sőbb megfestett s ma az ér­deklődök „Lenin a Rotonde- kávézóban” címen tekinthetik meg ezt. Az idős művész bátran nyúlt mai életünk témáihoz, amelyek munkáiban elevened­nek meg előttünk. örülünk, hogy az eddig eléggé elvonulian élő művész nyilvánosság elé lépett és munkáival örömet szerez azoknak, akik sokra becsülik a képzőművészetet. Egy helytörténeti tévedés eloszlatása öreg szentendreiek még az én gyermekkoromban is „kórház”-nak nevezték az ak­kori Szegényház csúnya épü­letét. Várostörténeti emlé­kezésekben olvasom, hogy a városnak valamikor kórháza is volt, mert bizonyos években már kórházi számadásokról olvashatunk, Az egykorú hivatalos okmá­nyok valóban kórházról, meg ispotályról beszélnek, s a vá­ros költségvetésében éveken át létezett külön kórházi alap s külön szegényalap. 1883-ban tesznek pontot a kórházilluzióra, a városi kórházi és szegényalap egye­sítésével. S így hangzik az egyesítés őszinte indokolása: „Hajdanában, mikor még vármegyei kórházi alap nem létezvén, itt helyütt saját há­zunk tájt vagy módos roko­nokat nélkülöző betegek az a célra szolgáló épületben gyógy­kezeltetlek. — akkor alapít- tatolt* * gyógyszerbeszerzésre egyetlen ezer forintos kórhá­zi. alap. Most azonban, midőn a kórháznak elnevezett épület már nem elhagyott betegek ápoldájául, hanem egyedül ügye-fogyott szegények me- j nedékhelyéül szolgál — inda- j kolatlan a költségvetésben ilyen külön alap kezelése.” i Helyesbítjük tehát várostör­téneti ismereteinket, kórház nem volt sosem Szentendrén mert kórháznak orvos az alap­ja, nem pedig a kórházalapnak címzett költségvetési rovat. <h. 1.) MI EZ? Országos vásár Szentendrén sárló piaca. Persze nem ke­nyeret venni jöttek a pestiek Szent-Endrére, hanem ipar­cikkeket. Akkor, amikor a kiváltságos szerb kereskedel­mi testület és a tizenkét auto­nóm iparos céh, ipari és ke­reskedelmi gócpont volt a széles környéken. ítM ért ekkor a királyi ki­irt váltságokkal felruházott céhek virulták, a mesterek csak bottal léphettek be a céhülésekre, s ököllel, tör­vénnyel hadakoztak a céhen kívüli kontárok ellen, 1847-től például ilyesmit olvashatunk: „Dietz Ferencz, Friedrich Szerafin, Oblager Pál és Zá- borszky József a helybeli ko­vács és lakatos egyesült eze­keknek megbízottjai eladván, miképp a város kebelében több kontároskodó egyének találtattnak, jelessen Schiftsek Jakab, Hermész Antal. Laka­tos József, Obhaueser Antal és Dlaszk Ferencz. akik a Czéh- beli Tanátsi Biztos Űr által több ízben igen kedvezöleges feltételek melletti Czéhbeli beiktatást elkerülték. Kérik ezért érintett egyéneket a kon- tároskodástól eltiltatni és szerszámaikat azonnal elko- boztatni.” Jelentékenyek voltak a szentendrei állatvásárok is. pedig mén 1880-ban sem volt nemese’- Szentendrének, de az egész környéknek állatorvosa. Hogy oldották meg ezt á ne­j múlt héten olvasom, hogy zi Szentendrén folyó hó 22-én országos vásár lesz. Fel­ütöm a naptáromat és meg­állapítom, hogy 22-e Menyhért napja. Nem jó! A három ki­rályok egyike Menyhért, tudo­másom szerint az afrikai Nubiában uralkodott s a szent­endrei vásároknak ilyen ki­rálypárti, pláne nubiai hagyo­mányaik nincsenek. Szent­endrén évszázadokon át má­jus, augusztus és november első hétfőjén tartották az or­szágos kirakodó- és állatvásá­rokat, azt azonban a maiak közül már kevesen tudják, miért éppen ekkor?! A régi dokumentumok sze­rint, ősi hagyományok alap­ján Szent-Endre, az ógörög naptár szerint Szent György, Illés és Pelágia napokon kel­lett megtartani a vásárt, ak­kor. amikor a városnak még messze környékén is kereske­delmi jelentősége volt. Persze nem olyan nagy mint Vácnak ahova maradi öregek még ma is átrándulnak megvásárolni olyasmit, amit otthon vagy Budapesten könnyebben vagy olcsóbban megkapnának. De a múlt hónapban a szent­endrei múzeumban megnyílt Ignyátovits emlékkiállításon Csuka Zoltán a délvidéki szár­mazású kitűnő író elmondotta, hogy még a múlt században is Szentendre volt az akkor még jelentéktelen Pest bevá­Állítólag egy élelmiszer-üzlet Szentendrén, amelyik már hónapok óta tatarozásra vár. ügye, Népbolt Vállalat? (Kiss István felvétele) i sál. . í ka szolgáltatta... Minden mondása forradalmi volt.” Ignatovity helyesen látta meg Petőfi nagyságát, nem kedvelte meg, nem tetszett néki a Petrovics-Petőfi névvál­toztatás, ugyanakkor elismer­te, hogy csodálatos költemé­nyeket írt. Ignatovity a nagy nemzeti szabadságharc idején nyíltan népünk mellé állt, s elitélte azokat a vezetőket, akik a sors­közösségben élő magyar és szerb nép közé éket akartak verni. Ugyancsak Emlékira­taiban Damjanichot és Be­met így mutatja be: „Damja­nich és Bem a legnépszerűbb magyar vezérek. Bemnél, mint lengyelnél, tekintve forradal­mi múltját, nincs ebben sem­mi csodálatos, de nehezebb volt Damjanichnak a rácnak és a granicsár gyermeknek megszerezni ezt a népszerűsé­get akkor, midőn testvérei is a magyarok ellen harcoltak.” Emlékiratának e részében is van sántító megállapítás, de őszintesége is kiviláglik belő­le. Végeredményben a szabad­ságharc tragikus alakulását látja abban a tényben, hogy Bécsnek sikerült a nemzetisé­gekét a magyarság ellen csata­sorba állítani. Ignatovity nemcsak mint író jelentős, hanem mint poli­tikus is, aki őszintén szolgál­ta a Duna-völgyi népek ba­rátságát. E célt szolgálta írói, hírlapírói munkásságával, kü­lönösen akkor, midőn a szerb egyházi autonómiában Mile- tics Szvetozár pártja került túlsúlyba. Boross Lajos Ignatovityról az utóbbi idő- i ben is többször hallottunk. Nem is célunk ismétlésekbe bocsátkozni, jelen alkalommal csak a nagy szerb író Emlék­irataira szeretnénk röviden utalni. Ignatovity a múlt század 80- as éveiben Újvidéken hetila­pot szerkesztett, és adott ki. Az volt a törekvése, hogy ki­békítse a magyarokat és a szerbeket. Emlékirataiban már szerb szempontokat állít elő­térbe, mégis eléggé elfogulat­lanul és tárgyilagosan mutat­ja be a magyar viszonyokat, többek között az 1848-as ese­ményeket, a sajtószabadság ki­vívását és Táncsics Mihálynak kiszabadítását. Emlékiratai lapja tárcájában jelentek meg, s ebben Petőfivel való első ta­lálkozását az alábbiakban írja le: „Petőfit 1848 elején Pesten láttam először. Láttam őt az ut­cán és vendéglőben gyakran, de személyesen csak egyszer talállcoztam vele, s ez az érint­kezésem is csak rövid idejű volt. Egy este ugyanis ott ül­tem a Komló-kertben, midőn hozzám jött egyik ismerősöm, s hívott, hogy bemutasson Pe­tőfinek, aki egy másik asztal­nál ült víg barátaival. Ez a barátom, aki mint szerbet be­mutatott Petőfinek, nem volt senki más, mint Lisznyai Kál­mán, a költő, aki az addig ma­gyarra fordított szerb költe­ményeket az égig magasztal­ta. .. Petőfi kezet szorított ve­lem ... Fekete szemével jól végigmért, szívesen fogadott, de tartós beszédbe nem elegye­dett velem, A közös beszéd tárgyát a költészet és a politi­kek képzőművészeti kört is akarnak sürgősen indítani, részben gyári dolgozókból, de más szentendrei érdeklődők Széleskörű bevonásával is. Hi­szik. hogy művésztelepünk festővészei közül rátalál­nak egyre (talán Dely Tóni bácsira), aki hajlandó lesz a kör tagjait rajzra, festésre ta­nítani. Az elgondolás megérett és komoly. Már csak a hatósá­gi utat keresik, hogy szerény üzemi lapocskájuk megindul­hasson s egyidejűleg képző­művészeti „önképzőkörük” is. Szent ígéretemet vették, hogy neveket nem említek, ezért nem szabad sem az „Arany kard”, sem a többi vers szerzőjét, sem a lapindí­tók nevét leírnom. Őszintén sajnálom, mert igazán megér­demelnék! H. L. Augusztus 28-án kezdik árusítani a tankönyveket I , Lapunk legutóbbi számá­ban tévesen közöltük, hogy a tankönyvek árusítása augusz­tus 10-én kezdődik. A könyvek megérkezésének késése miatt ez az időpont megváltozott. Azokat augusz­tus 28-tól az általános fiú­iskolában lehet beszerezni Angyal Zoltán tanárnál; A tankönyvek ára; I. o,sz- i tá!y 18,50 Ft, II. osztály 21.— ! Ft, III. osztály 18,— Ft, IV. osztály 24,40 Ft. V. osztá'v 41.50 Ft, VI. osztály 37.50 F, VII. osztály 34,50 Ft, Vili.' osztály 45 Ft. A tankönyvek a tanulók rendelkezésére állnak. A könyvekért nem kell okvetle­nül a szülőknek is eljönniük. Egy-egy osztály könyvei elő­re elő vannak készítve, elég ha maguk a gyerekek jönnek érte. Az árusítás mindennap, szeptember 1-ig bezárólag de. 9 órától 12-ig, illetve du. 2 órától 6 óráig tart. Szépmívesek a kocsigyárban Iza bég egykori pazar szép- 1 ségű lakóhelyén, Izbágen áll a a Szentendrei Kocsigyár, virág- r zó iparvállalatunk, amelynek r kebelében néhány száz dolgo- £ zó szerez nagyobb dicsőséget fejlődő iparunknak. 360 dolgo- i zója van ma a vállalatnak, — i ki az asztalosműhelyben, ki a .1 festőben, raktárban-, irodában, 1 a maga posztján végez jó i munkát. De e kis számú dol­gozó közösség az emberi öntu- ] dat és életszeretet magasabb ; fokára is eljutott, mert a ko- i csigyáriak között többen ] vannak, akik nagyobb szándé- j kokat is hordoznak maguk­ban. 1 Most újságot szeretnének < indítani, néhány száz példá­nyos. sokszorosított, házilag készült üzemi híradót, mely­ben hétről hétre beszámolná­nak egymás között az üzemi problémákról, eredményekről, napfényre hoznák az elkerül­hetetlen, de kiküszöbölendő hibákat — s közölnék a szak­társaikra vonatkozó egyéb sze­mélyi, családi eseményeket; érdekességeket is. S a híradó mindemellett * rendszeresen közölné a művé­szi vénájú dolgozótársak köl-„ töményeit, véreikéit, rajzait, írásait. Mert a kocsigyár gya- lut, pemzlit, tollat forgató dol­gozói között számosán vannak verselők, rajzolók, festegetők, művészi szépre törekvők. Akik edd'g csak asztalfickjuknak alkottak, a pusztuló enyészet­nek, pedig néhány szép versü- i két már''éh is ölvastám. A hosszú lélegzetű, több száz strófás „Arany kard” — i László király idején lejátszódó j legenda —, mintha Petőfi Já- j nos vitéze nyomdokain szün­teti volna. Ezt nem mint hibát mondom, éppen ellenkezőleg. „Verebek között” a címe an­nak a néhány szakaszos vers­nek is, amelyet gyalutörte kéz vetett papírra, s amelynek szép formája és szép mondani­valója van. Az üzemi újságon kívül, ezek az előttünk ma még is­meretlenül bujkáló szép lel­$ okból, mivel a szükségelt he- i lyiségeknek egy magánház- \ ban való kibérlése évi 300— 5 400 forint kiadást okozna — ^ célszerűnek találtatott a vá- \ rosház udvarának hátsó ré- \ szén álló kocsiszín és istálló \ épület tetejét némileg fel- \ emelve a szükséglendő 4—5 $ helyiséget átalakítani.” S tényleg 1924-ig, a város- \ háza újjáépítésig abban a \ helyiségben, (mai járásbíró- \ súg) működött állami adóhiva- > tálunk. De, mert 1895 április-! ra nem tudták az istállóépüle- \ tét megfelelően átpofozni, \ egyelőre a Görög utcában üre- < sen álló (?!) emeletes Dimsits \ házban indult meg a népszerű \ intézmény. A dóhivatalunk azóta is van, i zz e téren még panaszt nem \ hallottam, azonban ma is van \ városi istálló épületünk, ame- ! lyet szerény véleményem see- ] tint más okosabb célra kel- | lene felhasználni. A bükkös- j parti bika- és kanistállóra \ gondolok. Szerintem ennek j nem a város szívében, az \ egészségház tőszomszédságá­ban kellene virulnia, mert bikaistálló mindenütt a falu szélén áll. S ma már az nem a város széle. Az apaállatok máshová telepítésével egy hatalmas épület szabadulna fel. A közeledő Menyhért napi vásár alkalmából ilyesmik jutottak eszembe, miközben mélyen meghajoltam György. Illés és Pelágia vásártartó emlékei előtt. (h. 1.) * héz problémát? Lássuk az 1880. június 5-i közgyűlési jegyzőkönyvet: „Miután sem a városban, sem közel valahol állatorvos nincsen, ugyanezért minden tulajdonos, ki vásárra vezetés céljából lólevélnek (?) kiszol­gáltatásáért folyamodik, elö- legesen Simkó Ferencz gyógy­kovácsmestertől a lónak egész­ségi állapotát igazoló bizony­latot váltson, mert a kebel­béli jegyzői hivatal csak an­nak alapján szolgáltat ki ló­levelet. Amennyiben pedig ki­mutatnék, hogy az előveze­tett ló taknyos, vagy bőrfér­ges, az azonnal kiirtandó.” T\e nemcsak állatorvosa ■*-' nem volt a városnak, — leírni is szörnyű! — 1894-ig adóhivatal sem volt Szent­endrén! A budai királyi adó­hivatalhoz tartozott az egész járás. Hosszú-hosszú sürgető eljárásokra 1895 április else­jén (jó áprilisi tréfa!) indult a szentendrei adóhivatal, még pedig — el kell pirulnom! — a volt városi istálló helyiségé­ben, Olvasható 1894 januári jegyzőkönyvben: „Nagyságos Bárczy László kir. pénzüpyigazgató levélileg orra értesített, hogy a város részéről annyira szorgalma­zott kir. adóhivatalnak ide- heluezése elrendeltetett, és le­hetséges honv p rendelkezés­nek már 1895 áprilisában fo­ganat szereztetendik. Azon SZENTENDREI APRÓHIRDETÉSEK Áll ÁC Eladó ház Báthori u. trVÉB ___10 sz. alatt. Érdeklőd- » Elő , , ni XI. kér 962. számú —“■ felveszünk vizsgázott _____ boconádf teTies ,ef8y' c s°otyh?öbbet5éviSZgya: beköltö2he,tö késsel 20 000 Ft-en ko0r‘lat^bb éViá.,/ny|ó munkára. Jelentkeze; ,.*» 8 Tizenöttel 5 '-.ealea> h„.mo Szentendrei Kocsigyár átvehető örestanyak megálló. személyzeti osztályán —----------..........................._ ­—---------------------------------- Két villa lakással. Szentendre belterüle­K ocsist felvesz a Köz- Csobánkán 1070 n.-öles tén 1000 négyszögöl ' séeeazdálkodásl Váí- teIek eladó. Érdeklőd- termő gyümölcsös , “ ni lehet: Vöröshadse- házhelynek 4 részben ; lalat szolgalat! lakas- reg útja 9—11 szám. is eladó. Érdeklődni: ; sál. bármikor. Gyuriné. Szít utca 8. | • ; : Apró- és keretes hirdetéseket radás-vétel. állást és munkást ke­* --eső részvét- és köszönetnyilvánítás értesítés csere, házasság, stb.) í felveszünk. * I Felvétel: a oostahlvatal vezetői irodáiéban, valamint a Magyar | Hirdető va'.a.at helyi kirendeltségén * Hirdetési ár hétköznao szavanként i — Ft, vasáman 2__Ft. Min­; den kezdőfizd dupla. Keretes hirdetés i hasábos mm-ként 2.50 Ft vasárnap 3,_ Ft. LAPOK IGNATOVITY EMLÉKIRA

Next

/
Thumbnails
Contents