Pest Megyei Hirlap, 1959. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-20 / 195. szám

:yCirlap 1959. AUGUSZTUS 20. CSÜTÖRTÖK Hétszáz kvadráton háromszáz szőlőfajta Dr. Jeszenszky Árpád : Zöldségfélék korai termesztése Csaknem tíz százalékkal több iparcikk a falunak Tizenegy százalékkal több élelmiszer a városnak szerte új önkiszolgáló és ön­„Strázsahegy” — mondják büszkén a monoriak, amikor a látogató valami megnézni való helyi nevezetesség iránt érdeklődik. Az idegen pedig csudálkozva tekinget körül, de bizony hegynek a nyomát *em látja sehol. — Pedig hegy az — bizony­kodik az önkéntes idegenve­zető —, a tetejéről még Pestig is ellátni. Persze, csak olyan alföldi szőlőhegy. Legfőbb nevezetessége, hogy ezerhá­romszáz borpince van benne. Ezeknek a pincéknek fontos szerepük volt már századokkal ezelőtt fs. Bennük rejtőztek a törö­kök, a szabadságharc idején pedig az osztrákok elől a mo­tion lányok és menyecskék. Akkor hát keressük meg ezt a helyet. Az autó nekivág a mutatott utcán az útnak, amelyen — ahogy haladunk — egyre több a fekete, agya­gos sárral telt kátyú. A nagy kerülgetés közben észre sem vesszük, hogy lassan emel­kedik. A község szélén vál­tozik a talaj színe, már sárga homok keveredik az agyaggal, és jobbról, balról megkezdőd­nek a szőlők. Hegyet még mindig nem látunk, de . két öregember ballag felénk az úton és áll félre, hogy helyet engedjen a billegő autónak. Az egyik alacsonyabb, de a másik deli legény lehetett valamikor. Fején pörge ka­lap, betyárosan félrecsapva kissé, vállán panyókára vetett kiskabát. A kérdésre, hogy messze van-e még a Strázsahegy? ^vi­dáman adja meg a választ. — Most 'is azon vagyunk, mivelhogy ez az. És botjával megböki a föl­det. No, ha már így helyben va­gyunk, hát nézzünk körül ezen a monori nevezetességen. B. Tönköl Sándor — mert így hívják az öreget — büszkén vallja magát monori benn­szülöttnek, de még azt is hoz­záteszi, hogy őslakó ezen a hegyen: apja is. nagy­apja is helyben született és szőlővel bíbelődött. Ez pedig legalább másfél századot je­lent, lévén az „unoka” ponto­san hetvenöt esztendős. így aztán csakugyan helyben va­gyunk és megkezdődik a tu­dakozódás. Egyre jobban be- ( lemelegszünk a beszélgetésbe. Nyelvészkedéssel kezdjük, azt firtatjuk, honnan vette Monor a nevét és honnan a Srázsahegy? <— Monar volt ez valaha — ,,.. .Bizony, sokszor volt erre felé strázsálni való .. bizonykodik B. Tönköl Sán­dor —, gyerekkoromban még annak hívták. Aztán, hogy, hogy nem, lassanként Monor lett belőle. Ez a hegy pedig azért Strázsahegy, mert a népek minden időben innen strázsálták az ellenséget. A tetejéből, ahol az a tornyos ház áll, végtelen messzeségbe ellátni. Bizony, sokszor volt errefelé strázsálni való. — Igaz-e, hogy ezerhárom­száz borpince van ezen a he­lyen? — firtatjuk. — Nem igaz — jelenti ki1 igen határozottan, de pörge kalapja alól betyárosan villan a tekintete öreg cimborája felé —, mivelhogy annál is több van. Azok a kis házi­kóik — mutat maga köré — mind-mind pincék. Azokból nyílik a lejáratuk. — Bor is van bennük? — De van ám! Mégpedig a javából. Szívesen elmondja azt is, hogy maga is szőlősgazda. Nem nagy a birtoka, alig hét­száz kvadrát. Ezen gazdálko­dik pöndölyös gyerek kora óta. ^ — Akár hiszik, akár nem — tekzi hozzá dicsekedve —, ezen a darabka földön több, mint háromszáz fajta szőlőt terme­lek. Fehér, bozontos szemöldöke alól kíváncsian kémleli, csu- dálkozunk-e kellőképpen, aztán „ .. .így telt ki a száztizedik hónap...” tudományosan megmagyaráz­za a dolgot: Ezen a homokos agyagon kevés a nemes szőlő­fajta, amelynek csak keveret- lenül jó a bora. Szívesebben megteremnek itt a gyöngébb fajták, azoknak a bora pedig akkor jobb, ha minél többfaj­tát kevernek össze.-— És tudja valamennyinek a nevét? Ü.gy sorolja, mint a vízfo­között kapta meg a behívót. Végigvándorolta az összes frontokat, még a franciákkal is verekedett. Hindenburg alatt. — Sebet kapott-e? — Egyszer. De csak olyan ezerforintosat. Ennek neveztük az olyan sebet, amelyik csontot nem ért, de haza lehetett ve­le jönni szabadságra. Ezer fo­rintnál is többet ért az ilyen. Amikor másodszor borult lángba a világ, 1941-ben már 57 esztendős volt, de azért ak­kor is megkapta a behívót. — Azzal adták rám az an­gyalbőrt, hogy csak Horthy születésnapján kell hordani, ha megettük az ünnepi ebédet, mehetünk haza. Aztán még se engedtek el. így telt ki a száztizedik hónap. Nem mon­dom, elég volt a dicsőségből. Talán több is, mint elég. Megindulunk a „tető“ felé, nézegetjük a folyton kanyaro­dó út mentén felsorakozó pin­céket, majd megkérdezzük, hogy ha már ezek a pincék mind tele vannak borral, le­hetne-e a közelben valahol egy italnyit kapni. Bolond kérdés. B. Tönköl Sándor odalép egy rácsos kertkapuhoz és magabiztosan megzörgeti kicsit a kilincsét. Magyar László (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1959. 192 oldal). Friss zöldségfélével csak az év felében vagyunk ellátva, télen és tavasszal a vermelt és mélyhűtött zöldségeket fogyaszthatjuk csak, a tárolás alatt azonban a zöldség so­kat veszít ízben és tápértékben, mélyhűtésre pedig nem minden zöldség alkalmas és a hűtés igen költséges eljárás. A könyv harmadik kiadása is­merteti a zöldségfélék hajtatásá­nak és szabadföldi termesztésének tudnivalóit. A korai termesztés be­rendezéseit, felszereléseit, a külön­böző típusú melegágyakat, kerete­ket és keretpótló anyagokat mu­tatja be és a melegágyteléD gazda­ságos elhelyezését ismerteti. Fog­lalkozik a palántanevelés kérdései­vel, a korai termesztés módszerei­vel, továbbá az egyes zöldségfélék korai termesztésének egyedi prob­lémáival. A termelőszövetkezeti szakem­berek és a báztáji kertészek egy­forma haszonnal forgathatják a gondosan összeállított és sok kép­pel illusztrált könyvet. Földvári Ferenc 76 országban vetítenek szovjet filmeket Évről évre több országban vetítenek szovjet filmeket. Az idén 76 ország közönsége is­merkedik meg a szovjet filmgyártás alkotásaival. Mi­vel a filmesére ‘kölcsönös, a szovjet közönség 76 állam filmjeit tekintheti - meg, köz­tük például ceyloni, burmai, iráni filmeket is. A SZÖVOSZ igazgatósága és a KPVDSZ elnöksége ér­tékelte a föld .nű vesszővel ke­ketek első félévi eredményeit A földművesszövetkezetek igen eredményesen segítették a falu iparcikkellátásának megjavítását. Az első félév­ben — országos átlagban — csaknem 10 százalékkal több iparcikket adtak el a falvak­ban és csaknem 12 százalék­kal több élelmiszert vásárol­tak fel, illetve szállítottak a városokba a tervezettnél. Je­lentős eredményeket értek el a. kereskedelem kulturáltsá­gának növelésében; orszóg­kiválasztó üzletek nyíltak. A kereskedelmi tevékenység mellett valamennyi földmű­vesszövetkezet fontos felada­tának tekintette a termelő- szövetkezetek gazdasági és politikai segítését. Az ered­mények alapián a SZÖVOSZ igazgatósága és a KPVDSZ elnöksége 115 iöldművesszö- vetkezetnek és 8 szövetkezeti vállalatnak élüzem-címet ado­mányozott, 30 földművesszö- vetkezetet és 7 szövetkezeti vállalatot pedig dicséretben részesített. Megnyílt a gyóni strand Tekintélyes tömeg gyűlt fából épült) gurítják a sörös- össze Gyónón, a község szívé- hordóikat. KisáUattenyésztési Kutató In­tézettől és a Kiskunfélegyházi Prémesállsttenyésztő Vállalat- { tói közvetlenül vásárolhassa- nak fajtiszta tenyészállatokat. ' ben épített strandfürdő mel­lett. Hatalmas lejtős fenekű me­dence, csobogva áramlik be­léje a víz. Széles, homokos térségére padokat, asztalokat állítanak. Fürge asszonykezek virággal díszítenek mindent. A háttér­ben a büfénél (egyelőre csak Négy-hatórás munkaidőre 1200-1300 általános iskolát végzett fiatalt vesznek fel a könnyűipari üzemek Egyes nyugat-európai or­szágok piacain keresett cikk lett a vágott és tisztított há­zinyúl, s Nyugat-Németország és Olaszország máris jelentős tételeket rendelt hazánkból. A lehetőségeket kihasználva, a Szövetkezetek Országos Szö­vetsége a budapesti IV. szá­mú Földművesszövetkezetnél nvúltenyésztési csoportot szer­vezett. A nyúltenyésztési cso­port a vidéki földmúvesszo- vetkezetekkel köt házinyúl- felvásárlásra bizományi, szer­ződést. A íöldmüvesszövetke- zetek pedig közvetlen a ter­melőszövetkezetekkel, társu­lásokkal, szakcsoportokkal, falusi ifjúsági szövetkezetek­kel és egyéni tenyésztőkkel állapodnak meg. Termelőszö­vetkezetek, szakcsoportok és társulások, valamint a falusi ifjúsági szövetkezetek leg­alább 50 nyúl egyidejű érté­kesítéséért nagyüzemi fel­árat iS kapnak. A tenyésztés megfelelő üteméi fejlődése érdekében a SZÖVOSZ hihetővé tette, hogy a tenyésztők a Gödöllői A könnyűipari vállalatot uz év elején hétszáz 14—16 éves fiatalt vesznek fel, akiket na­ponta 4—6 órán át foglalkoz­tatnak. A Könnyűipari Mi­nisztérium vezetősége most el­határozta. hogy további 1200 —1300 fiatalnak teremtenek munkaalkalmat. Az üzemek külön béralapot kapnak és a fiataloknak havonta 300—500 forintot fizetnek. A miniszté­rium hamarosan értesíti a gyárakat, hány fiatalt vehet­nek fel. Az üzemek a kerületi illetve a városi tanácsok mun­kaügyi osztályát tájékozatják az igényekről. A pamuíipar­ban például 250, a len-kertdei- iparban 150, a gyapjú- es kóí- szövő gyárakban 200—200 a nyomdákban 126. a cipőgyá­rakban 70, a konfekcióüzemek­ben 80, a selyemszövödékben 60 fiatalt vesznek fel, akik el­végezték az általános iskolát. Olyan munkaköröket jelölnek ki számukra, amelyek a mun­kásvédelmi előírásoknak meg­felelnek. Több üzemben külön műhelyekben munkamódszer­átadók tanítják őket, hogy egy éven belül elsajátíthassa­nak egy-egy munkakört, ké­sőbb pedig szakmunkások le­hetnek. Szeróczky Pál tanácselnök nyitja meg az ünnepséget. Kö­szönetét mond az építőknek, Naz önkéntes munkásoknak, & mindazoknak a faluban, akik segítették a stiarfdíurdő létre­hozását. Szeróczky András mérnök a munkálatokat irányította. Elmondja, hogy a 2680 négy­zetméteres betonmedence mélysége 1 métertől 1,45-ig terjed. Vize állandóan cseré­lődik. A társadalmi munkát is beleszámítva, 780 000 forintba kerül a strand. A gyóni Hazafias Népfront­bizottság elnöke a község lakossága nevében átveszi a strandfürdőt és megígéri, hogy külső-belső rendjére, tisztasá­gára mindenkor szigorúan vi­gyáznak. A gyerekek közben már ví­gan sikoltoznak a pompás, langyos vízben. Nem várták meg az ünnepély végét. Mind ott lubickol, fröcsköl már a lassan telő medencében. Az ünnepély után pedig a felnőt­tek is boldogan veszik birto­kukba Gyón új büszkeségét. K. M. — Van az én szőlőmben^ rizling, kadarka, kövidinka.^ sárga mézédes, zöld mézédes, ^ sárga bálint, zöld bál int, fon-^ tigrác, kecskeméti ropog is, £ ezerjó, otelló, rojálka, prekóci, ^ munkátmatiász jánosné, tót ^ fekete, mirkovacsa, ez a leg- £ híresebb termőszőlőnk, meg ^ aztán zöld furmin, ebből itt ^ csak nekem van, másutt se sok^ akad, legfeljebb Móron, ott ^ pedig az idén egészen elverte^ a jég. Van még szóvinyó — és^ sorolná folyamatosan talán ^ mind a háromszáz fajtának a ^ nevét. 2 y Délcegen áll az úton, moso-^ lyog az arca is, tekintete Jó modell lenne így, ahogy^ van, panyókára vetett kiska- ^ háttal, egy kuruc vitéz szob- £ rához. í y — Huszár volt? — pattanj akaratlanul a kérdés. í y — Nem én — hárítja el a di-á y csoseget —, de harminckettes,^ az voltam. Harminckettes ba ka. Az igen. Kereken * ^ száztíz hónapig hordtam a mundért. í y Tényleges három esztende- £ jét még jóval az első világhá-^ I ború előtt szolgálta le, amikor^ pedig kitört a háború, az elsőké üdülési felelőssel ér­demes jóban lenni!" Ez a szó­lás valósággal közmondássá vált az utóbbi években. Ha az üdülési felelőssel jó a kap­csolat, szinte biztos, hogy a legjobb időben, a legkelleme­sebb helyre szól a beutaló. Legalábbis egyesek így tart­ják. Biztos van ilyen. De a többség nem „kapcsolatok” révén intézi a dolgozók üdül­tetését. A Csepel Autógyárban sem, mert akkor nem beszélne min­denki olyan elismeréssel Pantl Jenő motorgyári üdülésfele­lős munkájáról. Az egyik dolgozó mesélte: — Van egy idős szakmun­kásunk a műhelyben, aki évekkel ezelőtt semmi áron sem akart üdülőbe menni. Pedig igazán ráfért volna, hi­szen az egészségével is baj volt. Pantl elvtárs a fejébe vette, hogy az öreget addig agitálja, amíg csak meg nem „törik”. Szinte naponta fel­kereste. — Szaki bácsi, csak egyszer kóstolja meg, milyen az üdü­lés — kérte az öreget. Meg­látja, utána ötven évvel fia- talabbnak érzi majd magát. — Nem érek én rá az üdü­lőben lopni a napot — tála­'Diiztiége szólta minduntalan. — Van nekem elég dolgom otthon! Azért az öreg mégis kifo­gyott az ellenérvekből. Ked­vetlenül, kelletlenül, de azért mégis csak útnak indult. Még resteilte is előttünk, hogy be­adta a derekát. Amikor visszatért a Balaton partjáról, a bajusza alatt csak annyit motyogott: — Hát megjárta ez a két hét, nem mondom. Azóta minden évben kéri a beutalást. Pantl Jenőt fúrógép mel­lett, munkaközben találtam. — A szezonidőben nem könnyű a dolgom — mondotta mosolyogva. — Majd minden­ki ilyenkor szeretne elutazni. De hát az üdülők befogadó­képessége is véges. A szezon- idő után viszont húzódoznak az emberek. Pedig minden dolgozónak nagyon jót tenne a kéthetes pihenés még ősz­szel vagy akár télen is. Mint általában mindenütt, a mo­torgyárban is főleg az idő­sebb szakmunkások ide­genkednek az üdülőktől. A fiatalok már egészen mások. : ÜDÜLÉSI FELELŐS Ha házasodnak, utána nász­úira mennek, s természetes­nek tartják, hogy minden év­ben a Balatonban lubickolja­nak és utána frissen térjenek vissza a gyárba. A gondtalan, vidám pihenés megkönnyíti a további munkát. A beutalások közben azon­ban sokmindenre kell ügyel­nie az üdülési felelősnek. De erre inkább egy példát. — A gyárban többen isme­rik annak a fiatal házasem­bernek az esetét — eleveníti fel a történetet aki egy üdülőbeli ismeretséggel csa­ládi köteléket bontott. Ez a fiatalember csak egy sze­mélyre kapott beutalást. Igaz, ami vele megesett, nem tör­vényszerű, de ilyesmivel is számolnunk kell. Ugyanis a tánchoz, szórakozáshoz part­nerre van szükség. Egyedül unalmas a pihenés. Ez a fia­talember is keresett magának egy társat, aki szintén egye­dül nyaralt. Az ismeretségből azonban otthon válás lett. — Ezért intézzük azután úgy — folytatta Pantl elv­társ —. ha valaki beutalói kér: férjet, feleséget lehétöleg együtt, egy helyre küldünk. Mert így van ez rendjén. — Sok érdekessége van a munkánknak — így Pantl elv­társ. — Tréfás esetek is adód­nak. Egyeseknél megfigyel­tem, ha néhány napon át előre köszönnek, számításba vehe­tem: biztosan beutalóért je­lentkeznek. Megtörtént már az is, hogy némelyek azután ismét nem ismernek meg, csak a következő évben. De ez csak tréfa. Általában nem ilyenek az emberek. Az üdü­lésből küldött üdvözlő lapok­ból egész gyűjteményem van már. Jól is esik az ilyen fi­gyelmesség ... Pantl elvtárs üd.ülési fele­lős. A szakszervezeti tisztsé­gek közül nem a legnagyobb ez. Ám a funkciókat min­denkor azok viselőinek mun­kája emeli rangra. Pantl Jenő pedig szeretettel, szinte atyai gondoskodással látja el ezt a feladatát. — Nem olyan nagy dolog az, amit én csinálok — je­gyezte meg beszéloetésünk végén. — Ne írjon rólam. Az ember tartozik annyival dol­gozótársainak, hogy amit le­het. megtegyen értük. Ez igaz. de azért mégis di­cséretet érdemel. Dudás János 1 N Házinyúl-értékesítési szerződést kötnek a földmüvesszövetkezeíek

Next

/
Thumbnails
Contents