Pest Megyei Hirlap, 1959. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-19 / 194. szám

1959. AUGUSZTUS 19. SZERDA prjr HEGVEI &Cirlap HELVES ÚTON HALAD A MAGLÓIN MICSURIN TSZ Á név ma is a régi: mag­lóéi Micsurin Tsz, ám min­den egyéb megváltozott. Aki például egy éve látta a szö­vetkezetei, bejárta földjeit, nem hisz a szemének. Az el­múlt év őszén ugyanis a szak­emberek többsége azon a vé­leményen volt, hogy a magló- di Micsurin és a Törekvő tsz- től, valamint a velük szom­szédos gyömrői Dózsa Tsz-től vissza kell vonni a'működési engedélyt. Mindhárman ren­delkeztek ugyan a szükséges előfeltételekkel és adottságok­kal ahhoz, hogy virágzó, szo­cialista nagyüzemi módon gazdálkodó szövetkezetté vál­janak, mégsem tudtak előbb­re jutni: A vélemények megoszlottak: Voltak, főleg a szövetkezetek gyakran változó vezetői, akik egyhelyben topogásukért csakis a tagokat okolták. Mások a hozzá nem értő, határozatlan vezetőket tették felelőssé a ki­alakult helyzetért. Elöljáróiban meg kell mondani, hogy nem a szövetkezet tagjai tehettek a sok százezer forintos mérleg­hiányról és az évről évre halmozódó adósságokról. Utolsó kísérletként 1959 elején a három, egyébkent összefüggő területen tevé­kenykedő tsz 1600 holdas gazdasággá egyesült. Egyidejűleg rátermett, hozzá­értő embereket választottak vezetőknek. — A párt ismeretes év eleji határozata után jelentkeztem én is, és kollégám, Cséke Zsigmond főrevizor falusi munkára — mondta el ideke- rülésük történetét Pálos Lász­ló, a tsz elnöke. — A Mező- gazdasági Termékeket Érté­kesítő Pest megyei Szövetke­zeti Központ pártszervezetének titkára, s a termeltetési osz­tály vezetője voltam. — Az yftlt a. kérésünk — vette ata szót' Cséke Zsig­mond —, hogy egy szövetke­zethez kerüljünk. így lettem itt főkönyvelő. Nem sokkal előttünk jött a tsz-hez Nagy Miklós, ez a kitűnő mező­gazdász is. — A maglódi tsz-eket jól ismertük, tudtuk, mire vállal­kozunk — toldotta meg az elnök. — Ne vegyék szerény­telenségnek, de úgy érzem, máris sikerült némi eredményt elérnünk;:, — Valóban — vág közbe Cséke Zsigmond főkönyvelő •—, a változást tényekkel tud­juk bizonyítani. Ez az én tisztem, elvégre én vagyok a főkönyvelő. — így igaz — bólogatott egyetértőén a mezőgazdász. — A tavasszal az őszi kalászo­sokat kétszer is fej trágyáztuk, hengereztük és fogasoltuk. Nem volt véletlen a rendkí­vül gazdag termés: — Gondolom, ez volt az el­ső ténykedésük — jegyeztem meg. — Nem lehet ezt így mon­dani — felelte elgondolkozva az elnök. — Három tsz-ből egyesült a mi szövetkezetünk. Mindegyikben' más volt a munkaszervezet, egymástól el­térő szokásokat, módszereket kellett közös nevezőre hozni. Amellett nekünk is voltak el­képzeléseink. — Mégis, mivel kezdték munkájukat? — Az eltelt hónapok ben­nünket igazoltak. Úgy véltük, csak akkor tudunk előbbre lépni, ha mindent a tagsággal a pártszervezettel közösen, egyetértésiben végzünk. Anyagilag álltunk a leg­gyengébben, itt kellett gyöke­res változásokat végrehajta­nunk — vette át a szót a fő­könyvelő. — Megszilárdítot­tuk a pénzügyi és bizonylati fegyelmet. Tavaly például a raktárból eltűnt 200 mázsa gabona. Száradásra és sze­métre könyvelték el. Ma min­den fillérrel, minden deka terménnyel el tudunk szá­molni. A munkaegységeket ezelőtt a tagok maguk írták be — folytatta az elnök, — Akarva- akaratlanul becsapták magu­kat is, a tsz-t is. Mi külön munkaegység elszámolót al­kalmaztunk. Igaz, ez évi 400 munikaegységbe_ kerül, de máris megtakarítottunk 3800 munkaegységet. Sikerült el­érnünk, hogy mindenki csak a valóban elvégzett munkáért kap munkaegységet. — Gondolom, ezek az intéz­kedések nem tetszettek min­den tagnak? — Azt nem is lehetett vár­ni. Egyesek ' méltatlankodtak, de ma már belátják, szükség volt a szigorításokra. — Elégedettek a munkafe­gyelemmel? —.Nagyjából — hangzott a válasz. — A tagok ugyan be­csülettel, időben elvégzik a kiadott feladatokat, csafchát előfordul még vita. Megma­gyaráztuk, hogy a vezetőségi üléseken, közgyűléseken min­denki elmondhatja vélemé- n.vét, vitatkozhat is. Am a ha­tározatihozatal után mindenki­től egyformán megköveteljük a közös érdeket szolgáló fel­adatok teljesítését, érvényt szerzünk a helyesen értelme­zett szövetkezeti demokráciának. A szövetkezet tagjai elége­dettek a segítségükre jött kommunista tsz-vezetők tevé­kenységével. Igaz, jobban kell dolgozniok, nagyobb a fegyelem, mint egyesülés előtt, de látják, ez mindamy- nyiuk javára válik. A ter­vezett munkaegységrészesedés 40 százalékát — munkaegysé­genként 15 forintot — havonta előlegként kézhez kapják a tagok. Meglepetéstől nem kell tartaniok, biztos alapo­kon nyugszik gazdálkodásuk. Félmillió forintot kapnak 65 hízómarhájukért, 12>J tehenük mindegyikétől átlag 15 liter tejet fejnek naponta. Most adja a pénzt a 60 holdas dinnyeföldjük is és 31 holdas, részben öntözéses kertészetük és így sorolhatnánk tovább. Bizonyos, hogy a tervezett munkaegységrészesedés in­kább nagyobb lesz, mint ki­sebb. Ezen munkálkodik mind a tagság, mind a vezetőség. Tevékenységük kezdetén tartanak a párt hívó szavára a termelőszövetkezetek meg­segítésére falura ment kom­munisták. Nincs könnyű dol­guk a maglódi Micsurin Tsz- ben sem, noha egyre inkább érzik, elképzeléseik valóra vál­tásában a szövetkezet tagjai becsületük s legjobb tudásuk szerint munkálkodnak; Csekő Ágoston Védekezzünk a burgonyabogár, az amerikai szövőlepke, a pajzstetvek és az almamoly ellen! Az Országos Növényvédelmi Szolgálat felhívása alkalmazni a szövőlepke és ivadékai ellen is. A fiatal hernyók ellen legcél­szerűbb a hektoliterenként 0.80—1 kiló Holló—10 DDT- tartalmú olajos emulziót, az olajos szerekre érzékeny fák­nál pedig a DDT 1 százalékos, illetve a Pernit 0,60 százalékos oldatát permetezni: A gyümölcsösökben a pajzs­tetvek, az almamoly és a különféle gombabetegségek ellen kell tovább folytatni a védekezést. Fordítsanak különös gondot a termelők a kaliforniai pajzs- tetű elleni védekezésre, mert a fertőzés az érésben levő gyümölcs értékét nagymérték­ben csökkenti: Rövidzárlat bénította meg New York életét New York történetében egyedülálló rövidzárlat béní­totta meg a hatalmas világ­város életét. A rövidzárlat^ amelyet valószínűleg a hő­hullám okozott, az üzletek* irodák és gyárak százaiban bénította meg a munkát. Em­berek ezrei szorultak bent a liftekben és a metro föld­alatti állomásain. Az áram­szünet hat fő áramszolgálta­tási vonalat érintett és csak­nem tízezer szerelőt rendel­tek ki a hiba kijavítására. Az áramszünet idején a televízió és a rádió természetesen be­szüntette adását, kialudt 9 közúti világítás, a színházak- ban elaludt a villany és az emberek vagy gyertyafény mellett üldögéltek, vagy -- ami New York életében meg­lehetősen szokatlan — már a kora esti órákban nyugovóra1 tértek. 1 'T^' I ÜNNEP ELŐTT A ROMÁN I NÉPKÖZTÁRSASÁGBAN ^ A testven román nép nagy ünnepre készül: augusztus ^ 23-án ünnepli a kommunista párt vezette fegyveres néni ^ felkelés, s vele Románia felszabadulásának 15. évfordulóját, ^ Alábbi képriportunk a román nép életéből ad ízelítőt. Az abonyiak szívesen veszik igénybe | az áruvásárlási kölcsönt ' Az Abonyi Községi Tanács szombati tanácsülésén meg­hallgatta az OTP munkájáról Palásti László fiókvezető be­számolóját: — 1957-ben nyitotta meg ka­puit a takarékpénztár. Fel­adata elősegíteni a dolgozók takarékossági mozgalmát, ezenkívül hitelügyek lebonyo­lításával, lottó-nyeremények kifizetésével és célhitelek nyújtásával foglalkozik. Az áruvásárlási kölcsönt szíve­sen veszik igénybe községünk dolgozói — mondotta. — Ennek keretében csak az! idei évben 38 motorkerékpár, | számos rádió és egyéb, az igé-| nyéknek megfelelő cikk vá-^ sárlásához nyújtott segítséget | az OTP. Fortuna istenasszony is ke- 3* gyes az abonyiakhoz, hiszen § ebben az évben három négy- $ találatos szelvény került ki- fizetésre és a tárgynyeremény § sorsoláson is négy abonyi ve-ij hette át nyereményét, össze*| sen tizennégyezer forint cr- tékben. A megye középiskolái | közül az abonyi Kinizsi Pál 5 Gimnázium nyerte a takaré-$ kossági versenyt, ;> | Emelkedő életszínvonal, egyre növekvő kulturális érdek­lődés jellemzi ma a román dolgozók életét, falun és vá­roson egyaránt. Ez a szép, összkomfortos családi' ház a Halcbiu községbeli Június 11 kollektiv gazdaság egyik : tagja, Gheorghiu Boghez megváltozott életéről tanús­kodik Nemzetközi mezőgazdasági kísérletek Kiscséripusztán A Mezőgazdasági Gépkísér­leti Intézet szakemberei, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tagállamainak meg­bízásából, érdekes. összeha­sonlító kísérleteket kezde­nek a Kiscséripusztai Állami Gazdaságban. A körülbelül két és fél hónaposra tervezett kísérlet idején tudományos módszerességgel megvizsgál­ják és üzemeltetésük gazda­ságossága szempontjából ösz- szehasonlítják a Szovjet­unióban, Lengyelországban, A juhásznak jól megy dolga... Mergesen tűz az augusz­tusi nap, s szinte remeg már a forróságtól a levegő. Rácz Menyhért, az inárcsi Uj Elet Tsz juhásza négy vicsorgó pu- likölyökkel éppen most tereli deleidre a megriadt faikát. Ugyancsak lihegnek a gyapjas állatok, de<a juhász tudomást sem vesz a tikkasztó hőség­ről. Pörge kalapja most is a fején van, ezüstpitykés kis mellénye nyakig begombo’va, mintha csak <egy festményről lépett volna elő. Még a hosz- szúnyelű, eziislkampós juhász­botja sem hiányzik. — Nincí melege, bátyám? — kezdem a beszélgetést bemu­tatkozás után. — Vóí má ettü’ melegebb is az inárcsi határban. A juhász­nak mög mindögy, ha esik, ha éget, úgyis kint köll lönni. — Aztán, hogy nagyobb nyomaté- kot szerezzen a meggyőző ér­velésnek, egyenesen a tűző nap felé fordul, úgy folytatja: — Megszoktam én má’ ezt, gyér ekkor omtu’ csinálom. Oregapám is juhász vöt' édös- apám 30 esztendeiig • szógálta Kecskemét városát, főszámadó­ként. Vöt úgy, hogy tiz-tizen- ötezer birka tartozott a kezünk alá. A család nagy része most is ‘juhászkodással foglalkozik. A bátyám Kiskunhalason, az öcsém Fehérváron van. Két nővérem Kecskeméten, ju- hászho’ mönt férjhöz. Közben a fa alá érünk, a delelőhelyre. A birkák neki­esnek a vályúnak, a pulin hű­vösre telepszenek, Rácz Meny­hért meg hozzákezd a vízhú­záshoz. Egyszeresük az erdő- szélén pöttömyni kislegény tűnik fel. — Gyün a trónörökös — csillan fel a juhász szeme, ami­kor meglátja az apró ember­két. — A fiam —, büszkélke­dik. — Egymás után három lá­nyom született, má azt hiitem, kutyára marad a nevem. No, de most má’ nincs baj, i>a ki­esik a kezembű a bot, van má’ aki átvegye. — A kisbojtár valóban „tö- virű” vágott, ahogy az apja mondja. Hisz alig, hogy lete­szi az elemózsiát, ő veszi á: az „ügyeletet.” ' Ere meg rendületlenül fagga­tom Rácz Menyhértet, a jn- hászélet titkairól, a munka iá­ról és mindarról, ami csak epy városból idevetődött ember előtt új és ismeretlen. Ö meg készséggel magyaráz. A felszabadulás ünnepének tiszteletére egész Romániá­ban fellendült a munkaverseny. Kép a resicai vas- kombinát szerelőműhelyéből Munka után jólesik a megérdemelt pihenés a fekete- tengerparti Mamaiaban Bulgáriában, Romániában, a ^ Német Demokratikus Köztár- ^ saságban és Magyarországon ^ gyártott vetőmagtisztító és $ csávázó gépeket. A szocialista ^ országok említett géptípusai ^ „tapasztalatcseréjének” az a | célja, hogy a vizsgálat adatai- ^ ból megállapítsák, melyik ti- $ pusokat legérdemesebb gyár- | tani, a meglevő típusok mi- lyen kombinációjával vagy ^ javításával lehet azok hatás- ^ fokát növelni. $ 3 250 anyajuhot gondoz, 6 ke-^ zeli, legelteti, nyírja és ha\ szükség van, gyógyítgaja a jó \ hasznot hajtó állatokat. I — A jövedelöm? — ismétli i a kérdésemet — két és fél- § hónapra 246 egység. Ez szép kis summa, pénz- § ben kifejezve legalább 7000 \ forintot jelent. $ — Én még régi magyar va- \ gyök — szólal meg ismét —, $ szeretőm a bort, a szép asz- § szonyt, mög a muzsikát, mög \ a jó barátokat. $ S — Mög? — kérdem még. 5 — Hát a pénzt is szeretőm. 5 Mögkeresni, de elverni is. — 3 Mosolyog hozzá, kigombolja \ kis mellényét, aztán hirtelen $ elkomorodik: i s — Kifogyunk, kikopunk, \ nem nevelik « gyereket má’ § úgy, ahogy köll, de hát nem \ is passzol mindönkinek a vére % ehhö’ a mesterséghö’. Ez ma- $ gányos szórakozás, persze, azé’ $ sok huncutság van benne. A \ főagronómus is azt mondta, \ hogy a juhásznál mög a feles- \ dohányosnál nincs raffináltabb \ embör. Igaza is van... Lassan Vége az itatásnak, § a birkák a fák alá telepsze- \ nek, Rácz Menyhért meg ki- ^ bontja a szakajtóba kötött \ elemózsiát és hozzákezd sza- $ lonnázni. \ Súlyán Pál ■— A juhászat nem olyan egyszerű mesterség ám, igán kényes, mög türelmes munkát kívánó foglalkozás. Hajnali háromkor má’ kelők, nat óra­kor megfejök, bujtár még nincs, a feleségöm is szokott segíteni. Utána elkészítőm a tejet, meghúzom a itatóvá yút, oszt indíts kifelé. Tizenegyig legeltetünk, persze attól függ, milyen meleg van, utána delel- tetés gyün. Estefelé be'iattas, aztán tovább fejés kilencig — Sok mindent köll itt tud­ni — teszi még hozzá. — Is­merni a fajtaminőséget, a vá­lasztást, nyírni, herélni és gyógyítani az állatokat. Ne- köm nincs ünnep, csak ha juhásznapot csinálok. Ez az­tán három napig is eltart. Mikó kiszárad a gégém, bor­ivó társaságba keveredők, szól a nóta, otthon mög az asszony fej és ő hajtja ki a falkát. Rettenetesen örül, mi­kor ilyesmi előfordul. Komolyra fordítjuk a szót. Amint elmondja Rácz Meny­hért, 1947-től ez év tava­száig „maszek” volt. Nem bánta meg, hogy belépett a termelőszövetkezetbe. Most Az Országos Növényvédelmi Szolgálat felhívja a burgonya­termesztő gazdákat és gazda­ságokat: ne engedjék telelőbe vonulni a burgonyabogarakat, mert a jövő évben megsok­szorozódva pusztítják majd a burgonyaültetvényeket. A ve­szedelmes és igen szapora kártevők irtását feltétlenül ki kell terjeszteni a paradicsom­ültetvényekre is, ahol azon­ban — az érésben levő ter­més miatt — csak erőművi irtásmódot szabad alkalmazni. A vadon kelt, úgynevezett érvaburgonya-töveket leg­célszerűbb kikapálni. Nemrégiben kezdődött az amerikai fehér szövőlepke má­sodik nemzedékének rajzása, ami a kedvező időjárás kö­vetkeztében rendkívül nagy- ^ mértékű. A szövőlepke irtá- ^ sát nem csupán a közvetlen ^ kártétele miatt kell szorgal- ^ mazni, hanem azért is, mert ^ az exportra kerülő termények ^ a szövőlepke-fertőzés követ- ^ keztében kifogás alá esnek. ^ Ott, ^ ahol a fertőzés igen erős, ^ így erőművi úton az irtás ^ nem vezetne eredményre, ^ vegyszeres védekezést kell ^

Next

/
Thumbnails
Contents