Pest Megyei Hirlap, 1959. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-18 / 193. szám

1959. AUGUSZTUS 18. KEDD HEGYEI WCírlap JH.aq.átál sau mii. írni tntqip A GOMBA! Ezüstkalász Ter­melőszövetkezet jövendő bog- nára egyik nap kérte: ne készpénzben fizessenek mun­kájáért, hanem ezt már mun­kaegységben számolják el! Teleki László, az új termelő- szövetkezet kertésze a padlá­sán mutatja vöröshagymater­mését és csendesen, minden kérkedés nélkül fűzi hozzá: jövőre már a tsz 40 hold ker­tészetén kell megmutatnom, mit ér a tudományom! Ballá- né szakmai iskolára készül. Néhány asszony pedig Lajos napját várja, amikor végre megkezdik a salátaültetést, az első közös munkát; Fehér Lajos a most kezdő Ezüstkalász elnöke, az ag- ronómussal együtt a minap szemelte ki, hová lenne jó az őszi árpa, mi teremne jól a kertészetben; Tervezik már azt is: az iroda előtt kiirtják a bozótot és helyette parkosí­tanak. Kinézték, hová kerül a telefon, mennyi drót kell hozzá (Méhész Lajos oda­szállította az oszlopot is). Szó­ba került a gépeik vásárlása; milyen munkagépekre lesz először pénze a szövetkezet­nek. Mind megannyi biztató jele ez a szövetkezeti ember ki­alakulásának. öröm hallgatni szavukat és felderülni ter- vezgetéseik közben; Hiszen őket figyelve, a jövendő derűs képe elevenedik meg és úgy érzi az ember: az egész új világ távlata e kicsi faluban bontakozik ki; CSAK AZ A BAJ, hogy más előtt nem nagyon beszélnek ezekről a tervekről. Néhányan dugják csak összébb fejüket, de a többség, a tagság na­gyobb része nem tudja, mi lesz ősszel. Tavasszal aláírták a belépést, úgy, hogy aratás után kezdenek. Tele voltak kétséggel, de a felvilágosító szó hatására a bizakodás már- már legyőzte félelmüket; "Azóta azonban tucatnyi hír kélt szárnyra. Sok-, mende­monda kering Gombám, Eze­ket nem oszlatja el senki. Magukra maradtak az alá­írók. Senki nem nyitotta rá­juk otthonuk kapuját; A kommunisták úgy vélték, elég az aláírás, a kezdeti jó hangulat. Hagyták, ' hogy akiknek nem tetszik a tsz szervezése, alakulása, akik gáncsos'kodni akarnak — kedvükre ócsárolhassák a ter­melőszövetkezetet, húzzák-ha- lasszáfc a kezdést, vagy eset­leg el is odázzák. Nyugodtan terjedhetett az a rémhír: el­veszik a házakat. Nem lesz háztáji. Nem fizetik meg a beadott vetőmagot:: .­Senki nem mondta meg: rá­galomról, aljas uszításról van szó. Hiszen egy-két hét és úgyis megtudja mindenki, sen­kinek nem kell a más háza, kiosztják a háztáji részeket és bármikor meggyőződhetnek; a tsz azonnal fizet a vető­magért is. Két hét és mindent min­denki megtud. De addig! Ad­dig éjszakánként álmatlanul hánykolódnak a ma még fé­lig egyéniek és kétségükben minden ostoba hírnek felül­nek, miközben tolnák az időt, hogy később jöjjön el az ősz. Idős néni állított be a ta­nácsházára: ne vegyék el a járlatlevelét, hiszen a ló még nincs a közös istállóban. De miért kérte ezt? Tudnia kel­lett volna, hogy csak lepecsé­telik az igazolást, rávezetik: a ló a tsz-é, vagy eladható. Honnan tudta volna azonban szegény asszony, amikor a rémhírek egész másról szól­nak. A PÁRTSZERVEZET, a ta. nács tavasz óta hallgat. El­tűnt a hangos híradó is, ami a tavasszal kölcsönben volt, és a járás Ígérete sem vált valóra: azóta sem kaptak másikat. Az áramszolgáltató vállalat is hitegette őket: be­vezetik a borbélyhoz a régen áhított villanyt. Hétméteres drótra lenne csak szükség, a munka sem lenné sok, az áramszolgáltató mégsem néz feléjük. Hát a tanácsnak nincs annyi ereje, hogy elin­tézze az Ígéretek teljesíté­sét? Tehetetlenség, tétovázás vert tanyát Gombán. Arató párt- titkár elvtárs szorgalmas, gondos ember. Azt mondják, sokat tett már a községért. Amikor ott jártunk, akkor is társadalmi munkát végzett: rossz, régi padokat ütött ösz- sze, hogy legyen majd a ren­dezvényeken mire ülni. Egész szabadnapján ezeket kopá- csolta. Nem lett volna jobb, ha esetleg megkéri a kiszese- ket, akik bizonyára szívesen el is végezték volna és ő ehe­lyett a gazda-portákon ko­pogtat? Egy-két okos szóval nyugtatni őket, hogy kedvvel kezdjenek a közös munkához? Két hónapja azonban még taggyűlés, vezetőségi ülés sem volt. A kommunisták eb­ben a sok munkát igénylő időszakban pihennek. Senki nem szólt például Kun László pártvezetőségi tagnak sem egy rossz szót, amiért helyte­len úton jár. Kun László a tavasszal aláírta a termelő- szövetkezetbe lépést. Később kijavította az aláírást felesé­ge nevére, ő kommunista lé­tére napszámba jár. Speku­lál. És amikor az agronómus arra kérte: segítsen kitenni a tsz tábláját, vállat vont: „Nem az én dolgom ez. Nem vagyok szövetkezeti tag!” Ga- dos Károly párttagot sem vonták felelősségre, amiért kihúzza magát a feladatok teljesítéséből s még a kom­munista aktívaülésen sem je­lenik meg, a kocsmában tölti idejét. A TANÁCSTAGOK na_ gyón tevékenykednek. Igaz, sok feladatot nem -kapnak, mondván: úgysem végzik el. Elég az, ha tanácsülésen részt vesznek, mert arra pontosan eljárnak. Ennek azonban más oka van, mint az érdeklődés. Hiszen ha nem jönnek el, „saj­nálom” levelet kapnak, amely­ben meglehetősen udvariasan, de félreérthetetlenül súlyos következtetéseket vonnak le távolmaradásukból. Ennek senki nem akarja kitenni ma­gát. Inkább ott ülnek és hozzá sem szólnak, hiszen utána akár egy hónapig sem háborgatják őket. Ügy élnek, mintha Gom­bán nem történt volna sem­mi.. Mintha azzal, hogy kike­rült a tábla: „Tsz-község”, mindent megtettek volna..; Vagyis adminisztratív in­tézkedéssel, politikai munka nélkül akarják megoldani a község vezetői a feladatokat. Tavasz óta elhanyagolták az új belépőket, hiszen azok úgyis elhatározták már, hogy a közösben gazdálkodnak, visszakozniok nem lehet. így történhetett azután az, hogy egymást félemlítették az emberek. A járlatlevél lepe- csételése ellen például egy asz- szony az utcán kelt ki: ő bi­zony le nem peesételteti, csi­náljanak vele bármit! A ta­nácselnök meigdörgölte sze­mét, fülét: vajon nem lát, hall-e rosszuk Hiszen ez az asszony már három nappal ez­előtt bennjárt a tanácsáházán járlatlevél lepecsételése miatt. Nyilván rosszindulatból, vagy félelemből hangoskodott oly nagyon. Igen ám, de a tanács­elnök elvtárs ezután sem fi­gyelmeztette az asszonyt és még csak meg sem kérdezte, mire jó az ilyen fecsegés? Azt is sokan mondták négy- szemközt: a közös munkában elsők lesznek, alig várják, hogy meginduljon — de a ne­vüket ne emlegessék, nehogy egy-két rosszakaró megorrol- jon érte? EZ LENNE HÁT a heiyzet Gombán? Igen, ha a kisebb­ségről szólunk. Mégsem jel­lemző, mert a vezetők rájöt­tek: politikai munka nélkül, parancsosztással és a véletlen­re bízva nem sokra mennek. Szerencsére a Monori Járási Pártbizottság megbízta mun­katársát, H. Kovács elvtár­sat, hogy segítsen a gombaiak­nak helyrehozni a mulasztá­suk okozta hibákat. Amióta H. Kovács elvtárs megérke­zett, hadat üzentek a semmit­tevésnek, várakozásnak. Kom­munista aktívát hívtak egybe és azóta ismét el-ellátogatnak a mbst ősszel „indulókhoz”. Is­mét válaszolnak még a legap­róbb kérdésekre is. A gom­baiak végre érezhetik; nin­csenek egyedül. A termelőszö­vetkezet vezetősége már rövi­desen elfoglalja helyét a Ke­nyeres-kastélyban és a héten megbeszélik, ki kinek a bri­gádjában dolgozik majd. ’ Megkezdődnek a szorgos hétköznapok. A megnyugtató munka felváltja a süttogások, a bizonytalankodások helyét. És nemsokára minden házba visszatér a tavasszal megho­nosodott bizakodó, munkára kész hangulat. Sági Agnes Asszonyszemmel a Nagykőrösi Konzervgyárban Az igazgatóság épületében kórházi csend és tisztaság fo­gad. A hallban hatalmas pál­maóriás, s sok-sok cserepes virág. A folyosókon fehérkö­penyes nők, férfiak sietnek vé­gig. Az igazgatói irodáig sem­mi sem jelzi, hogy ahol most járok, az nem szanatórium, ha­nem a Nagykőrösi Konzerv­gyár. Az irodában azonban minden kiderül. Az ízléses ba­rokk-vitrint — megszokott cse­A vecsési vásárcsarnok pillérei Igazgatói lakást épít az iskola szülői munkaközössége Jövőre lesz kész a vecsési vásárcsarnok Akinek Vecsésen át visz az útja. feltétlenül szemébe öt- lenek azok a furcsa téglapillé­rek, amelyek a községi ta­nácsházával szemben, egy jó­kora, üres telekről meredez- nek az ég felé. — A készülő vecsési vásár­csarnok — kapja meg az ér­deklődő a felvilágosítást, de nem sok jelét láthatja an­nak, hogy a vásárcsarnok va­lóban készülne. Szentpétery László, a köz­ségi tanács végrehajtó bizott­ságának elnöke, Így magyaráz­za a dolgot: , — A község előző végrehaj­tó bizottsága a vásárcsarnok építését még tavaly kezd­te meg és az ötven- hatvanezer forintos épí­tési költség fedezetéül a várható községi többlet- jövedelmet jelölte meg. Amíg ebből a pénzből telt, haladt is a munka, felépül­tek a tervezett vásárcsarnok pillérei, de az idén megakad­tunk, mert a község régi ta­nácsa erre az évre nem bizto­sította az építkezés folytatá­sához szükséges fedezetet. Ezt a munkát már nem tudtuk az idei községfejlesztési tervünk­be sem beleilleszteni, mert a községfejlesztési alap jövedel­me más, fontos községfejlesz­tési munkák költségeire kell. Azért ugyancsak a többletjö­vedelemből az idén is csinál­tunk valamit: a tető • vas­szerkezetét, de további több­letjövedelemre nincs kilátá­sunk, így a munka befejezése valószínűleg a jövő évre ma­rad. Szentpétery tanácselnök el­mondotta még, hogy Vecsés lakossága nagy megértést ta­núsít a községfejlesztés kérdé­sei iránt és egyre szélesedik a társadalmi munka megszer­vezésére indított mozgalom. — A felsőtelepi iskola szü­lői munkaközössége például összefogott és elhatározta, hogy az iskola udvarán társa­dalmi munkával betonjár­dát épít és rendbehozza ezt az eléggé elhanyagolt udvart. Az Andrássy telepi Marti­novics iskola munkaközössége pedig összkomfortos lakást épít az iskolaigazgató szá­mára. A kétszobás-fürdőszo­bás lakóház építéséhez _ ^ község adott' építési anyagot, ^ a munkaközösség pedig már ^ felhúzta a falakat és az idén | minden valószínűség szerint ^ be is fejezi az építkezést; A ^ felsőtelepi iskola udvarának ^ rendezése és ez az igazgatói | lakás nem szerepel a község- ^ fejlesztési terviben, tehát S» terven kívül készül, tisz­tán a lakosság áldozat­készségéből. Ugyancsak társadalmi mun­kában hozták rendbe az Al- sónémedi felé vezető útnak azt _ a mély fekvésű, mintegy másfél kilométer hosszú szakaszát, amely a nagy eső­zések alatt víz alá került, a vjz elárasztotta a közelben le­vő telkeket és lakóépületeket is. Most rendbehozták az ár­kokat. az átereszeket és ; megoldották a vízelvezetés 'kérdését. Ä jövőben tehát nem fenyegeti többé a köz­ségnek ezt a részét sem az árvízveszély. * m. 1. Gázvezetéket épít a helikopter A Moszkva—Leningrád gáz­vezeték építésén helikopte­rek is dolgoznak. Ezek helyet­tesítik a hagyományos trak­torokat és emelődarukat; A helikopterek három ton- nu súlyú vasbetonoszlopokat süllyesztenek a földbe, hogy kellő mélységben tartsák a ve­zetéket; Mintegy 50 ilyen oszlopot raknak le. A helikop­terek alkalmazása lehetővé tette, hogy az építkezést az előírt határidőnél két hó­nappal korábban fejezzék be. Iskolások olvasmánya Az angol BOAC repülőtár­saság különgépével iskolás gyermekek tanulmányi kirán­dulást rendeztek. A kirándu­lás után a légitársaság beje­lentette, hogy a gépen a kö­vetkező tárgyakat találták: egy iskolás zubbonyt, egy nyakkendőt, egy esőkabátot és egy könyvet „Hogyan ke­rülhetjük el a nösülést?” cím­mel. Hos&zú gépsor mossa, keféli az uborkát. Mellette fehér köpe­nyes, bekötött fejű asszonyok válogatják, s rakják üvegbe a hibátlan, egészséges darálókat* Külön a kisujjnyi nagyságúa-í kát. s külön a nagyját; Egy másik műhelyben a pa­radicsomvonal működik. így nevezik azt, az Olaszországból nemrégiben vásárolt automata gépapparátust, amely a para­dicsom összezúzásától a sűrítés sig, s a dcbozolásig mindent egymaga végez. A szomszédos teremben a sárgadinnye uralja a terepet. Nagy asztalokon, fürge kezű asszonyok hámoz­zák, szeletelik a gyümölcsöt) aztán ecetes vízzel telt óriás- kádakban áztatják, mielőtt üvegekbe kerül. Nem tudok ellenállni a színek és illatok csábításának, gyorsan bekapok egy gerezdet. Aztán bocsánat- kérőén mondom kísérőmnek, a laboratórium vezetőjének: — Még szerencse, hogy nem itt dolgozom, mert megenném az egész hasznot! Nevetve nyugtat meg, hogy. két nap alatt úgy eltelnék gyü­mölccsel, mint szinte mindene ki, aki itt dolgozik. Lehet) hogy igaza van. de amikor két ajtóval odébb zamatos, érett körtével kínál, úgy eszem* mint aki sohasem látott ilyet) Terepszemlénk utolsó állo­mása a raktár; Azt hiszem) nem túlzók, ha az ország éléskamrájának nevezem. Hatalmas, kétszáz­húsz vagonos épület ez, ben­ne akkora uborka-, kajszi­barack-, sűrített paradicsom- és cseresznyebefőtt-hegyekkel) mint egy-egy jókora szalma­kazal. Mondanom sem kell* hogy az üvegek katonás rend­je, a tisztára söpört cement-, padló, csak megerősíti a Nagykőrösi Konzervgyár tisz­taságáról, higiéniájáról szer­zett jó benyomásaimat; ; Megérkezésemkor elhatá­roztam, hogy a háziasszony kritikus szemével nézek majd körül a gyánban. örömmel és meggyőződéssel közölhe­tem mindenkivel, akit illet* hogy nem érdemes a befőzés­sel kínlódni: a Nagykőrösi Konzervgyár készítményei hi­giéniában. ízben, választékban és — nem utolsósorban —- tartósságban méltán veszik fel a versenyt az otthon készí­tett befőttekkel; Jómagam mindenesetre sür­gősen veszek három ötliteres üveg uborkát. Azt hallottam ugyanis, hogy nagy része ex­portra készült.). Nyíri Éva GONDOT OKOZ A NEGYEDIK ÁRHULLÁM A HAJÓZÁSNAK A Dunán Lobau és Szőny között szünetel az olajszállítás, esetleg további korlátozásokra kerülhet sor a személyhajózásban Ezen a nyáron már negyed­szer nehezíti meg a hajósok munkáját az árhullám. A leg­újabb vízszintemelkedés máris nehézségeket okozott, elsősor­ban a teherhajózásnál. Ideig­lenesen a Dunán Lobau és Szőny között szünetel az egyébként rendszeres olaj- szállítás, az erdőgazdaságok és a kőbányák sem tudnak ra­kodni; Több hajót ki kellett vonni a forgalomból, mert bármennyire is megnyugtatóak az előzetes jelentések, a na-’ gyobb árhullámra alaposan fel kell készülni, s az árhul­lám elvonultáig jónéhány uszályban követ és egyéb vé­dekezési anyagot kell tárolni, A vasérc- és tranzitszállítások ^ azonban folyamatosak. ^ A magasabb vízszint elő- ^ reláthatólag megnehezíti a ^ személyhajózásnál a be- és ^ kiszállást, #i lehetséges,- hogy í további korlátozásokra is sor ikerül. . „-------------­\ UJ GUMIFAJTA ^ A Szovjetunióban új szinte- ^tikus gumifajtát állítottak | elő. Minőségi jellemvonásait '/, tekintve legközelebb áll a ^ természetes gumihoz. Az új \ fajtát izoprén guminak neve­lik; ^ A következő hét évben a ^ Szovjetunióban három és fél- ^ szeresére növekszik a szinte­tikus gumigyártás) Román turisták autóbusza pihen a monori országúton csebecsék helyett — befőtt- konzervek díszítik. Két meglepetés Ha nagyon őszinte akarok lenni, meg kell vallanom, kel­lemes csalódást jelentett az a ragyogó tisztaság, amelyet nemcsak az irodákban, hanem kinn, a műhelyekben is ta­pasztaltam. Ez volt az • első meglepetés. A második, az em­lített vitrin előtt ért: a kiállí­tott konzervek többségét most láttam életemben először. Kocsis Sándor igazgató így foglalta össze röviden a ma­gyarázatot: — Sajnos, konzervfélesé- geink csupán kis része kapha­tó a belföldi üzletekben. Né­hány nagyobb, fővárosi cse­megeüzletet és konzervboltot kivéve, a közértekben és népboltokiban roppant szegé­nyes a konzerv-választék. Nem tudni miért, a belkereskedelem nem szívesen rendel belőlük. Az eladók pedig még ennek a csekély választéknak sem csi­nálnak reklámot. Igaz, anyagi­lag semmi sem ösztönzi őket a konzervárusításra. Egyetértek Kocsis Sándor igazgatóval. Jómagam is lát­tam, hogy jó néhány földmű­vesszövetkezeti vegyesboltban, népboltban, mindössze 3—4 pókhálós, porlepte befőttes- üveg szomorkodik a polcokon, azoknak is rég lejárt a szava­tossági idejük. S lehet, hogy a jó bornak nem kell cégér, de a konzervnek úgylátszik kelle­ne. Hiszen köztudott dolog, hogy a vidéki háziasszony in­kább tűri a hőséget, fáradsá­got, naphosszat kavargatja a rotyogó lekvárt, mert úgy vé­li; hogy csak az a jó, amit maga csinál. Senki sem próféta a maga hazájában — tartja a közmondás. így van ez a magyar konzervekkel is itthon. Külföldön annál in­kább szeretik és keresik. Mint Kocsis Sándor elmondja, alig van olyan ország, ahova a gyár ne exportálna. Nemrégiben osztrák szakszervezeti kül­döttség járt náluk. Vélemé­nyük — csak úgy, mint a hat­hetes tanulmányi útra érkezett 11 keletnémet szakemberé — az volt, hogy a hazai konzer- veik meg sem közelítik válasz­tékban és minőségben a mien­ket. Az üzemben egyébként ép­pen uborkaszezon van. Csakhogy ez az uborka­szezon szó szerint értendő!

Next

/
Thumbnails
Contents