Pest Megyei Hirlap, 1959. július (3. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-14 / 163. szám
4 "'XjCi via p 1959. JÚLIUS 14. KEDD A tárgyalóteremből: A gyűlölet milyensége A Közel-Kelet országain kívül Angliába is exportál a Kefegyár Furcsa cim ez. Tudom. Furcsa maga az ügy is. Jognak és hitit igazságnak a csatázása, amelyben a jog, bárhogy nézzük is, azokat igazolja, akiknek nincsen igazuk. A megyei fiatalkorúak bírósága előtt tizenötéves fiú áll. A vád ellene: tettleges- 6 ég. Megütötte at szomszéd lakásban lakó hatvanév est asszonyt. Megütötte. De miért? Ezt kutatja a bíróság, s erre várja a választ szorongva az ember a tárgyalóterem padsorában. Szorongva? Igen, s dühvei. Mert ennek a gyéréknek igaza volt. És: mégis ő m vádlott a bíróság előtt. A magán vád ló hatvanéves asszony. Úrinő, a szónak a legalaposabb, legmélyebb értelmében. Főtanácsos volt a iférje, két fia: csendőrtiszt. Azok Nyugatra menekültek, mert sok volt a rovásukon. A szülők itt maradtak. Házukban. Pusztaszentistvánon. A házat államosították, s így került oda lakóként a V.-há- raspér, fiukkal együtt. A főtanácsos úróknak persze nem volt ez ínyére. Mint ahogy nem volt semmi sem, ami ebben az országban történt, s ami nem őket, hanem azokat szolgálta, akik tegnap még „alázatos szolgájá”-t köszöntek. Lehuppanni a földre, egyenlőnek lenni a „senkikkel”, főtanácsos úrék számára igencsak szokatlan dolog. Mint ahogy szokatlan volt, hogy az „úri kúria” csendjét holmi lakók zavarják meg. Mit kellene tenni? Hogyan lehetne megszabadulni tőlük. A gyűlölet V.-ék elien nem kölcsönként volt. Hiszen 1945 óta halmozódott főtanácsos úrékban, s most egyszerre gátat törhetett. A gyűlöletnek személyi alanya lett. S elkezdődött a kínos, idegre menő hajsza V.-ék ellen. Tíz esztendő alatt tizenöt bírósági ügyet ,.produkált” a főtanácsos házaspár. A tizenöt ügyben tizenötször mondotta ki a bíróság, hogy V.-ék nem bűnösök, alaptalan ellenük a bírósági kereset. S most folyik a tizenhatodik ügy. A főtanácsosné beszél: — Kibírhatatlanok. Még a tsagu'wt. sem szeretem. Za- jongtanak, nincsenek tekintettel arra, hogy mások is laknak a házban. — Mivel zajonganák? — Rádiót hallgatnak! — Hangosan? — Nem elég, hogy hallgatták? Majd ikésöbb: — Ez a .. . ez a ... kölyök... neveletlen, nem köszön, s ha szól neki az ember, aíkkor csak a vállát húzogatja. Gyűlölöm ezt a gyereket! A fiú közbevág: — Én is gyűlölöm magát! A tárgyalóteremben megsűrűsödik a levegő. Az emberekben forróbb lesz a vér, s a pillanatnyi szünetben csak 6zíve kalimpálását hallja az ember. A főtanácsosné diadalmasan felkiált' — Hallották? Hallották? Gyűlöld De hiszen maga is azt mondta! —- Az más! Nekem okom van rá! Igen, oka van. Mert ezek az emberek tették tönkre az ő „úri nyugalmát”. Kerülgetni kell őket. A hat szobából kettőt elfoglalnak... a gyerek kiül az udvarra olvasni, s a főtanácsosné nem napozhat ezért meztelenül — hatvan éves korában ... Tíz év óta veri a gyereket. Minden szóért, minden mozdulatért ütésre rándul a főtanácsosné úriasszony keze. S a gyerek, most, amikor már tizenöt éves lett. s már többet ért és főként érez abból, hogy miféle „politikai” pofonokat kap. mert ilyen pofonok ezek, fellázadt benne a vér és most ő ütött. Igaz, hogy: okkal! Jog szerint: oktalanul. De nem tudom, hogy a tegnapi alázatos szolgák közül ki ad igazat ebben az esetben a jognak? Még akikor is, ha ez a saját jogunk. Mert a gyereket tényleg hibáztatni kell. Mert nem elv és gyakorlat nálunk az önbíráskodás. Nem lehet fiataloknak így szembenállni a felnőttekkel. Mindez igaz. De: a főtanácsos asszony korántsem úrinőhöz illő hangnemben szidta a gyerek anyját, elmondva mindennek, ami jelző csák létezhet a világon. S ugrott a gyerek felé, hogy ha már az anyját nem — aki ott sem volt — legalább őt megüsse. S a gyerekben fellázadt minden, feltolult minden eddigi pofon emléke, s , ütött. A főtanácsosné észbekapott: dehogy ütöm vissza! Hogyne! Hanem szaladt a bíróságra. No, most elkapja őket... most befűt nekik ... most takarodhatnak innét.. j A tizenötéves fiú sír a bíróság előtt. S könnyek között, hüp- pögve beszél: — Belátom, hibás voltam... nagyon szégyellem ... de én már annyi pofont kaptam tőle ... annyiszor vert... én... én... — elcsu&lik a hangja. A tárgyalóteremben ülőknek összeszorul a torka. S közben szól a kereplő: — Állampolgári jogaim... demokrácia van ... egy ilyen kölyök nem üthet meg engem ... jogállamban élünk ... Az embernek a gyomra kavarog. A bíró kérdi a szülőket: — Miért nem indítottak maguk is pert. ha a felperes üti a gyereket? Az ember, szótlan, nebézíke- zű munkásember, halkan, lesütött szemmel válaszolja: — Kérem, mi nem vagyunk olyanok:.. mi szégyelljük így is a sók bírósági ügyet... mi a békességet keressük velük ... mondtam már nekik, hogy kerítsenek lalutst, elmegyek én tőlük, nem akarom én zavarni őket... de hát a szabad ég alá nem mehetek... — Menjenek albérletbe — vág közbe a főtanácsosné. De ezt már az ügyész sem állhatja, közbevág: — De hiszen kiutalt lakásban Iáknak! Nem elég önöknek a négy szoba? Ketten vannak! — A saját házamban azt csinálok, amit alkarok. Én kerestem, fáradságos, verejté- kes munkával.., Felhörren a terem. Ez már sok! ítéletet hirdetnek. Az ítéletben a fiút szigorú dorgálásban részesítik. De kimondja az ítélet azt is, hogy a helyzetnek idáigi fakulásában elsősorban a főtanácsosókat kell hibáztatni. A kereplő újból nekikezdi: — Hallatlan, még hogy minket? Ezeket... ezeket... s a lecsorgó verejték elmasza- tolja a púdert, a szemekben ott villog az iszonyú, de szerencsére tehetetlen gyűlölet. S a fiú szemében már nem gyűlölet van. Megvetés. Mert bár ő ítéltetett el, tudja, hogy a bíróság — amikor a per folyamán megmutatta a főtanácsosék igazi arcát is — helyesen járt el, hisz a mi társadalmunkban még ilyen esetben sem engedhető meg, hogy egy fiatal fiú idősebbet megüssön. Mészáros Ottó Egyiptomban éppúgy ismerik már a Monori Kefegyár készítményeit, mint Iránban vagy Szíriában. Nemrégiben egy angol üzletember kötött le egy több ezer tucatból álló megrendelést Monoron. A gyár ^ ma már össztermésének egy- ^ harmadát exportálja. Közel nyolcvan kefefélesé- $ get gyártanak itt, súroló- $ kefétől egészen az autó- $ mosókeféig — természete- $ sen a rendelő — kíván- $ sága szerint. A kefegyár az elmúlt hóna- $ pókban tovább javította terme- $ lesi eredményeit. Az első negyedévben 100,1 5 százalékra, a másodikban 5 pedig 100,5 százalékra tel- $ jesítette a tervet. örvendetesen javult az export- ; terv teljesítése. Március végére $ 3,5, június végére 5,8 százalék- 5 kai gyártottak több kefeárut 5 külföldnek. 5 s Az eredményeket elősegítette 5 a gyárban folyó kongresszusi; munkaverseny. Amikor a párt 5 márciusi versenyfelhívása S megjelent, az üzem kommunis- 5 tál elsőként ajánlottak fel $ jobb munkát a pártkongresszus ; tiszteletére. Ma már a do’go- ; zók 90 százaléka versenyben $ dolgozik. A munkaverseny legfonto- ? sabb célja a minőségi tér- $ melés és az anyagfelhasz- 5 nálási normák betartása. $ Májusban még nyolc cikknél 5 túllépték a dolgozók az anyag- ^ felhasználási keretet, június-^ ban már csak két kefetípusnál ^ használtak az előírt mennyi- 5 --------------------- I s égnél több anyagot. Amióta a verseny kibontakozott, sokát javult a munkafegyelem is. Most már csak elvétve fordul elő egy-egy késés vaigy hiányzás. A verseny értékelése pontozásos alapon történik, s év végén a legjobb dolgozók jutalmat kapnak. — sp — Jövőre már nem zavarják a gépkocsik és a motorkerékpárok | a televízió és az uitrarövidhu Hámé rádió-vételt | Igen sok boszúságot okoz a televízió-készülék tulajdonosoknak a ház előtt elhaladó autó vagy motorkerékpár, HÁZI ASSZ Mutasd magad Lajos, azt hiszem, ez jól ál! neked . növekvő i 8 F estik a nagykátai üzletsort, szépülnek a házak, s a földművesszövetkezet, az üzletek gazdája, neonvilágítást szereltet a bejáratok fölé. Mert ebben sem akarnak elmaradni a többi járási székhely mögött. Azt sem restellik, hogy olyan önkiválasztó cipőboltot nyitottak meg a közelmúltban, ami a fővárosban is nyugodtan megállná a helyét. Az ember, amikor belép a boltba, hirtelenjében azt sem tudja, valóban üzletben van-e, vagy pedig a cipőipar kiállítási mintatermébe került, ízlés és szépség — ez adja meg a bolt arculatát. Eltűnt mór a falvakból a régi szatócsbolt, s elmúltak azok a régi „szép" idők, hogy: boltos úr, adjon hitelbe tíz fillérért petrót... de ne ezen törd fejed, mondom magamnak, hanem A VITRINEKBEN: FAZON l\°> d is a inkább a boltban nézz körül, hiszen igencsak álcád itt látnivaló. A földművesszövetkezet mintegy negyvenezer forintos költséggel alakíttatta át a boltot, s az ösz- szeg nagy részét a gyönyörű, tükrös vitrinek „vitték el”, amelyekben már ott kínálják magukat a szebbnél-szebb cipők, mellettük két szám: az áruk meg a sorszám. Hányas számú fazon nyerte meg a vevő tetszését? Igenis, azonnal adom ... S máris ott van a cipő a vevő kezében. Kongrácz István üzletvezető és két beosztottja dolgozik a boltban. Az eddigi hatalmas forgalom annak H-cnyítéka. hogy a közönségnek az a része, ciki eddig a fővárosba járt vásárolni, ilyen boltot már helyben is szívesen felkeres, hiszen bővebb választékot nem talál a fővárosban sem; az üzlet vitrinjeiben háromszáz fazon sorakozik, igazán van miből válogatni. Negyedévi forgalmuk — az eddigi eredmények alapján — eléri az ötszázezer forintot. Nagy dolog ez — egy faluban. Csak cipőre ennyit költeni! Az üzletben sokkal gyorsabb a munka, mint a régi rendszer mellett. Nincs türelmetlen vevő, s nincs dobozokkal raktárból ki- s beszalad,gáló eladó sem. Ami csak a raktárban megtalálható, az kint van a vitrinekben is. Nincs semmi ..pult alatt”, már csak azért sem, meri nincs is pult az Dr. Róna István beteelátoaatáson Az orvos legfőbb segítőtársa felesége Dr. Róna István a község vezetőivel egészségügyi problémákról beszél Dr. Róna István családja körében (MTI-íűto —* Müller L. felv.) A körzeti orvos egy napja 1958 őszén foglalta el a pusztavacsi körzeti orvosi állért dr. Róna István, a községi tanács háromszobás, összkomfortos lakást bocsátott a négytagú család rendelkezésére. A lakáshoz nagy gazdasági udvar és szép kert tartozik. A fiatal orvost jó munkájáért a falu lakói megbecsülik, s bizalommal fordulnak hozzá panaszaikkal. Dr. Róna Istvánt az 1956-os ellenforradalom vihara Kanadába sodorta, s ott ízelítőt kapott az értelmiség „megbecsüléséről”. Kanadából hazatérve itthon találta meg a nyugodt, békés életet, s meggyőződése, hogy nincs heh, a világon, ahol jövőjét úgy alapozhatná meg, mint hazáidban. amelynek működése a képet | „összekuszálja”, élvezhetetlen- ^ né teszi. Ennek oka az, hagy a ^ benzinüzemű gépjárművek mű-^ ködése közben olyan magas-^ frekvenciás rezgések kelet- ^ keznek, amelyek a televízió és| az ultrarövid-huliámhosszok-^ kai egyeznek. A televízió és^ a gépkocsi, motorkerékpártu- ^ la jdonosok egyre növekvő ^ száma indokolja azt az intéz-^ kedést, hogy a jövő év eleje-^ tői a benzinüzemű gépjármű-^ veket csak zavarszűrő-beren- ^ dezésekkel lehet használni. ^ Ezért a Fővárosi Finomme- ^ chanikai Vállalat úgynevezett § gyertya-pipákat, hasznos, egy- $ szerű zavarszűrő-berendezése- ^ két készített. A kis készülék-^ be épített ellenállás — a mo-§ torok gyertyájához kapcsol-^ va — a magas rezgéseket any- ^ nyira lecsökkenti, hogy azok ^ a járműtől 2—3 méterre már^ nem észlelhetők. így nem za-^ várják a televízió és az ultrarö- ^ vidhullámú rádióvételt sem. í 5 •üzletben. Minek ű2? ^ Van helyette viszont§ kényelmes szék a vá- ^ rakozóknak, dohány ■óasztal, rajta képes-§ lapok, olvasnivaló. ^ Míg az asszony vásá- § tol, ne unatkozzon férfi sem... § jkad az üzletben^ fi humor is. Nem-§ egyszer előfordul, ^ hogy a vevő kivá- \ lasztja a cipőt, s ami- \ kor fizetésre kerül a ^ sor, felszisszen. . De ^ hiszen kérem, ez ^ százharmincért volt§ kitéve ... itt meg há-\ romszáz van ... S ilyenkor jön a ^ türelmes „meggyőző“ \ munka. Hogy az a ^ sorszám, a másik az ^ ár. S nem fordítva. \ Mert kivétel nélkül ^ minden vevő a kisebb ^ sorszámot „téveszti” § össze a nagyobb ár-! ral. Hiába, az embs-' rek szeretnek takaré- ■ koskodrd, ha a zse- i, bükről van szó. Ez az egyetlen nem ttj| dolog ebben a boít-| ban. ^ — mottó —• &
