Pest Megyei Hirlap, 1959. július (3. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-01 / 152. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNfyADÁSA ■ I. ÉVFOLYAM, 36. SZÁM 1959. JÚLIUS 1. SZERDA A SZERKESZTŐ ÜZENI Dénesi Márta, Monor: A le­mezvasért 20, a kovácsolt­vasért 40, az öntöttvasért 60 fillért fizet a MÉH kilogram­monként. Kérjük, írja meg pontosan, mikor és . kinek fi­zettek ennél kevesebbet. Csak a pontos adatok birtokában intézkedhetünk. Monori FÜSZÉRT-dolgozók: Figyelemmel kísérjük a leve­lükben felvetett dolgokat. Kér­jük türelmüket. K. S.-né, Gyömrö: Kérésére közöljük az újonnan létesített Monor—Gyömrő—Budapest autóbuszjárat menetrendjét. Monorról indul: 8,30; 11,30. 14,30; 17.00 órakor. A Gyöm- rői Gépállomástól indul: 4,30; 6.00; 11,00; 20,00 órakor. Ezek a járatok az ecseri elágazásig közlekednek, onnan a 62-es kék-busz bonyolítja le a for­galmat. Az ecseri elágazástól indul Monorig: 7,02; 12,02; 14.02; 16,02 órakor. Az ecseri elágazástól indul a Gyömrői Gépállomásig: 10,02; 19,02; 21,02 órakor. ESEMÉNYEKBEN GAZDAG HÉT: Ülést tartott a járási pártaktíra — A miniszter Monom - KIS'l-metók ötnapos táborozásai Megkezdődött az ara tás IRÁNY. LEIPZIG („Az úttörő erősíti a népek barátságát!") Vasárnap délelőtt össze­ült a járási pártaktíva Mo- norcn és meghallgatta Püs­pöki Károly elvtársnak, a járási pártbizottság titká­rának beszámolóját a már­ciusi határozat végrehaj­tásáról, valamint Muka Já­nos elvtárs tájékoztatóját a pártszervezetek előtt álló fel­adatokról. A referátumokat vita kö­vette. ★ Dögéi Imre elvtárs, földmű­velésügyi miniszter az elmúlt héten meglátogatta az Orszá­gos Vetőmag Felügyelőség monori fajtamegállapító tele­pét. Nagy készülődés előzte meg a látogatást. A minisz­VECSÉSI TUDÓSÍTÁS: Önkiszolgáló bolt nyílt a Jókai utcában Vizsgáztak a zeneiskolások és az óvodások Vecsésen, a Jókai utcában (amelynek környékén főként dolgozó parasztok laknak) nyílt meg' az első önkiszol­gáló bolt. A boltban minden reggel hat és nyolc óra között olyan nagy volt a torlódás, hogy sokszor be sem fértek az asszonyok. Mindenki igyeke­zett végezni a bevásárlással, siettek a földjeikre. A szépen, korszerűen be­rendezett üzlethelyiség so­kat javított ezen a problémán. Ugyanannyi személyzet mel­lett a zsúfoltság, a torlódás csaknem teljesen megszűnt. Bár a kora reggeli órákban — mivel egy ember végzi a szá­molást, blokkolást, és az áru ellenőrzését — előfordul még néha egy kis torlódás, az asz- szonyok helyzetén sokat köny- nyített az új kiszolgálási rend­szer. Hálásak is érte a föld­művesszövetkezetnek. ★ 150 zeneiskolai növendék Vizsgázott a vecsési művelő­dési ház nagytermében. A ve- csésiek zene iránti érdeklődé­séről tanúskodik az a tény, hogy a terem teljesen megtelt. Nagy felkészültséggel adták elő a vizsgázó növendékei*: Bartók, Beethoven, Haydn, Csajkovszkij műveit zongo­rán, hegedűn és harmonikán. Pázsik Gyula és dr. Kosa, a harmonika és a hegedű taná­rai, büszkék lehetnek tanítvá­nyaikra, de ugyanezt mond­hatjuk el a zongorát tanító kedves Celli néniről is. ★ A munkásotthon am úgy is- forgalmas környékén va­sárnap délután még a szokásosnál is nagyobb tömeg­ben gyülekeztek az embe­rek. Mindannyian kíván­csiak voltak az óvodásokra. Nagy és őszinte sikere volt a két pöttömnyi fiúcska köszön­tőjének, az apró jeleneteknek, verseknek és énekszámoknak, a parányi karmesternek. Nem volt azonban szeren­csés gondolat erre az egész délutánt betöltő műsorra a gyermekeket és szülőket a meleg időben bezsúfolni egy terembe. Véleményünk sze­rint ezt a vizsgaelőadást a földművesszövetkezet szabad­téri színpadán is meg lehetett volna tartani. Döinök János Önbíráskodás és csalás ügyében járt el a rendőrség téri szemle teljes sikerrel járt. Dögéi elvtárs megelégedését fejezte ki, s ígéretet tett, hogy támogatja a telep fejleszté­sét. A miniszteri látogatás más­napján a konzervgyárak, az értékesítő szervek és a keres­kedelmi vállalatok megbízot­tai látogatták meg a telepet. Elsősorban a telepen kite­nyésztett borsófajtákat vizs­gálták meg az exportlehető­ség, az ipari feldolgozás és a belföldi fogyasztás szempont­jából. ★ Hatvan KISZ-vezető tábo­rozott öt napig Vasadon és a pótharaszti erdőben az el­múlt héten. Sok hasznos elő­adást hallgattak meg a KISZ- szervezetek előtt álló felada­tokról, a leánymunkáról, az oktatási és kulturális munká­ról, a gazdasági kérdésekről. Szombaton este a tanfolyam hallgatói kivonultak a pótha­raszti erdőbe, ott ütötték fel sátortáborukat. Vasárnap egésznapos majá­list rendeztek. ★ Monoron az őszi árpa ara­tása még az elmúlt hét ele­jén megkezdődött. Vasárnap már csak kevés gazda aratott. A legtöbb vasárnapi arató a kétlakiak közül került ki. Nem messze a gépállomás­tól, a majori úton, Székely Zsígmond aratott családjával egy vasadi gazda földjén. — Milliomos vagyok én. Enyém a föld, amíg a szemem ellát — mondta tréfásan, majd komolyra fordítva foly­tatta: — Van egy kis malac­kám, annak kell a takarmány. Ezt itt résziben vágom. A cséplés majd megmondja, mennyit ád, a gép után része­lünk. A gazdától bérelek egy hold kukoricaföldet is har­madában. Kissé távolabb Monori Im­re legeltette lovait. — Az árpaaratásnak már elvetettem a gondját — mondja. — Ma nem dolgo­zom, ma nekem is pihenő­napom van. A gép sem bírja pihenés nélkül, hét még az ember. A rozs még zsengés, ha most vágnám, befülledne a keresztekben. — Ezt a rendet még kihú­zom, aztán pakolás — kiáltott az egyik árpatábláról Kovács Béni gazda a többieknek, mi­közben kaszáját fente. Négyen dolgoztak, Béni bácsi vágta a rendet, az öreg szüle szedte utána a markot. Zsuzsi néni, a felesége, csinálta a kötelet, amivel Kovács Pál kötötte a kévéket. A nap forrón sütött, de hirtelen elborult az ég, csendesen esni kezdett az eső. — Hagyja már abba, el­ázunk — türelmetlenkedett Pali bácsi. — Hadd essen — válaszolta Béni bácsi —, kell az a kis permet. Amikor nem volt még cséplőgép, s lóval nyomtattuk a gabonát, akkor is megpei’- meteztük előbb. Hadd zörög-* jön az ég, kell az eső! Köny- nyebb a tarlót is szántani, meg. vetni is akarok. még be­le, hogy ne legyen hiány a takarmányban sem. (szűcs) a mikor a gyom­éi rőt KISZ- szervezet elkészí­tette második ne­gyedévi munka­tervét — április első napjaiban — levélben közölte a kultúrotthon igaz­gatóságával, hogy mikor kívánja igénybe venni az otthont különböző rendezvényekre. Ezek között szere­pelt június 27 is. Május végén vi­szont a Körösi Csorna . úttörőcsa­pat színjátszói je­lentették be, hogy ezen a napon elő­adást akarnak tar­tani, szintén a kultúrotthonban, s állítólag ők is ígé­retet kaptak, csi­nálhatják: a te­rem szabad. De egy terem­ben egyszerre csak egyfélét lehet megrendezni, va­lamelyik félnek le kell mondani. A maga jogát és vélt igazát viszont mindkét szervezet védte, s megkez­dődött az ellensé­geskedés, mindkét fél kiásta a csata­bárdokat. Még jobban felszította a tüzet az, hogy a község vezető szervei, a vitába beleavatkozva, egyoldalú döntést hoztak. Végül, szinte az utolsó pillanatban, hoz­ták meg az immár egyetlen lehetsé­ges, mindkét, felet megnyugtató sala­moni döntést: tartsa meg a kul­túrcsoport az elő­adást, utána pedig a bál legyen a ki- szeseké. A kellemetlen ügy — reméljük lezárult. De a ta­nulságokat le kell vonni. A vitatko­zóknak azt, hogy a tárgyalások politi­kája a leghelye­sebb nemcsak Genfben, dp Gyömrőn is. A bi- ráskodóknak pe­dig azt, hogy csak kellő körültekin­téssel, mindkét fél meghallgatásával lehet életképes, helyes döntést hozni. A csatabárdokat pedig el kell ásni, mélyre, nagyon mélyre. Radványi Harminc úttörő és három ve­zető készülődik járásunkból az NDK-ba. Sokan azt. gondolják, hogy befizetik a részvételi dí­jat, megkapják az útlevelet, és mennek. Pedig milyen más­képp történik! Mennyi mun­ka,. mennyi németül megírt levél (szótár segítségével), mi­lyen sok tanulás előzte meg a kiutazást. Hiszen nem csak egyszerű turisták, hanem úttö­rők. mennek vendégségbe test­vércsapatukhoz, a lipcsei „Erich Mühsam", pionírcsapat- hoz. Az egész ott kezdődött,, ami­kor 1958-ban egy Németor­szágban járt úttörővezető csa­pata részére lipcsei úttörők cí­mét is hazahozta, arra gon­dolva, hogy a gyerekek az is­kolában tanult orosz vagy né­met nyelven levelet írnak né­met pajtásaiknak, érdeklődve egymás élete, szülőföldje után. Mi sem szolgálhatná jobban az úttörőélet törvényei közül azt, amelyik kimondja, hogy „az úttörő erősíti a népek ba­rátságát!” Ezek a kis papírra felírt cí­mek ma már kedves emlékek s ott őrzi Csegezi Levente, Kiss Péter. Melegh János, Lip- ták Lóránd s a többi úttörő az azóta kapott levélhalmaz legte­tején. A vezetők is levélbeli kap­csolatot alakítottak ki, s fel­merült egy esetleges cseretábo­rozás gondolata. Mindkét or­szág részéről az illetékesek jó­váhagyták, s harminchárom német és harminchárom ma­gyar pionír áll ma már útra készen, várva az indulás pil­lanatát, azt a napot, amikor személyesen is megismerhetik,, megölelhetik egymást. Ha már a levelezésről szól­tam, bizonyára felmerül a kérdés azokban, akik e cikket olvassák, az a gondolat: vajon miről írhattak a gyerekek egy­másnak? Gondolom nem fe­csegek el levéltitkot és nem fog megharagudni rám az a pajtás, akiből egy kicsit „árul­kodni” fogok: i Itt fekszik előttem három le­vél, az egyik orosz nyelven,' a másik 'kettő németül íródott. Ezek az „első fecskék”, illetve levelek. Mennyi gonddal írhat­ta szerzője ... sehol egy hiba, nincs egy kihúzott szó, s mi­lyen kedves sorok: „Gern möchte ich mit Dir in Brief­wechsel treten...” ...14 éves vagyok, nyolcadikos. Szüleim üzemben dolgoznak, szeretem a sportot, hegedülni tanulok... A másik levél íróia sokat ol­vas, kirándulni, túrázni sze­ret ... mindegyik ír úttörőcsa­patukról. annak felépítéséről, életükről. A bélveg, fénykép és gyufacímkg, illetve szalvéta­cserén már régen túlvannak. A nanokban távirat érkezett a vezetők címére: „Július 6-án érkezünk!...” — BM. — EGY ASZTAL, KÉT SZÉK... A monpri-erdei postahivatal ma- gánüázbran vanr A használt helyi­ségekért a posta havi 23 forint lakbért fizet. A hivatal elöhelyi- sége igen szűk. Ez még nem volna nagy baj, mert az erdei lakosok megértöek, ha ketten bent vannak, a harmadik a teraszon szívja a jó erdei levegőt. Kevésbé elégedett azonban a kézbesítő, akinek minden reggel egy törpe­szuperhez méretezett rádióasztal­kán kell szortírozni a napi pos­tát. Ez az asztalka is a posta­kezelőnő tulajdona. Két ízben, fordultak már kérés­sel a postaigazgatósághoz, hogy utaljanak ki egy zárható asztalt és két széket a hivatal részére, hogy könnyebbé tegyék a kézbe­sítő munkáját. A legutóbbi vála­szuk az volt: nem áll módjuk­ban, mert dologi átalányt fizet­nek. Tábori Klára, aki 8 hónap óta látja el a postaügynökség ke­zelését — a lakosság megelégedé­sére —, eddig még dologi áta­lányt egy fillért sem kapott. Kérjük az illetékest, jöjjön ki, s a helyszínen győződjék meg a tényekről, s nézzen körül, hátha mégis akad egy asztal, két szék a ml kis postahivatalunk részé­re is. (Vadászná) ♦ HÍREK ♦ — ÉRIK A PARADICSOM! A monori MEZÖKER-kiren- deltség július első felében 200—250 guruló vason para­dicsomot szállít exportra já­rásunkból. — BARÁTI KAPCSOLAT épül ki a budapesti 11. számú Autóközlekedési Vállalat dol­gozói és a monori . Uj Élet Tsz tagsága között. A buda­pestiek társadalmi munkával, kultúrműsorok rendezésével kívánják a barátságot erősí­teni. — KEDVES ÉS CSALÁ­DIAS zenei estének volt szín­helye vasárnap a Monorj Köz­ségi Tanács kultúrterme. Dr. Péterffy Gusztávné zongora- tanárnő tartotta növendékei éwégi záróvizsgáját. A kis hangverseny nagy Sikert és elismerést aratott. A gyerme­kek általában nagy szorga­lomról és egyesek kimagasló tehet' égről tettek tanúságot. Az ügyesen összeállított mű­sor után a növendékek és szülik meleg ünneplésben ré­szesítették a tanárnőt. — A JÄRÄSI SPARTA- KJÄDOT Gyömrőn rendezik meg július 5-én. — A TELEVÍZIÓ-TULAJ­DONOSOK száma 31-re emel­kedett Monoron. A legújabb boldog televízió-tulajdonos Horthi László újtelepi fűsze­res. — A SÖRELLÄTÄSRA nem lesz panaszunk az idén — tájékoztatott bennünket Budavári Gáza elvtárs. a Kő­bányai Sörgyár monori kiren­deltségének vezetője. Az el­múlt évek hasonló időszaká­hoz viszonyítva. júliusban kétszeres sörmennyiség kerül elosz'ásra. A sör hosszabb „lélegzetű” érési ideje — ászckolása —. kitűnőbb ízt, testesebb és állóképesebb sört eredményez majd a fogyasz­tók javára. — A BURGONYABOGA R piros pajorjai újból megjelen­tek, szerte a határban. Jó vol­na, ha a mezőőrök figyelmez­tetnék a gazdákat, hogy mikor és hol lénett fel burgonyabo- gár-veszély. Dobos Ferenc május 2-án szaba­dult a börtönből és munkára el­szegődött Jávorszki András vasad- rávágyi gazdálkodóhoz, akitől 1300 forintot ellopott. Emiatt Jávorszki András és Jávorszki Márton úgy megverték Dobost, hogy egy hó­napig kórházi kezelésben része­sült. Ezzel a cselekményükkel Já- vorszkiék elkövették az önbírás­kodás bűntettét, amely súlyos bün­tetéssel jár. így lett az 1300 forin­tos ügyből részükre sokkal több kiadással és kellemetlenséggel járó újabb bűnügy. Mindkét Jávorszki egyébként büntetett előéletű, s íev e'lá-á-yk"- rom c'niláikozliatnnk. A rendőrség lefolytatta a nyo­mozást és az ügyet átadta az ügyészségnek. * Bűnvádi eljá-ás indult Papn Ist­ván alkalmi munkás, vecsési la­kos cl'en. mert a börtönből való klsz?.baduláca után a személy- azonoecá-I igazolványába, munka­könyvébe és egyéb okmányaiba Anyakönyvi hírek MONOK­EL HUNYTAK: BoltSik Mihálv 90 eves. Tóth Kro'y 8? év Töröl* Górnia ft5 éves. Rendek; András 40 éves. GYÖMR0: HÁZASSÁGOT KÖTÖTT: Juhász já^os és Juhász Mária. ELHUNYT: Kappanyos Imre T9 j éves. VECSfiSs HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Csa- ; ták László é<? Kválik Avmes, U1- i vári József és Bau er TI on a. Kö- ■jc'-Tv Tátrán pa Boros Mária fiva. ; ET. HUNYT * V: Tj'sr»'>s Ant'U"* T?, '■ £,-.oC Ferencné, Kiri­Cfi Mária & éves. gépészmérnöki végzettséget íratott be. így akarta elérni, hogy mint villanyszerelő könnyebben elhe­lyezkedhessen. Ez év januárja és májusa között állandó munkát nem végzett. Hiszékeny emberek­től rádiókat vett át javításra, azo­kat eladta és abból élt. A rendőr­ség előzetes letartóztatásba he­lyezte. Ugye további nyomozás alatt áll. Lacika járni tanul ; A négy és féléves, barna : él hajú, kék szemű fiúcska j lassan, tapogatózva indult el. i Gyenge lábacskáit befelé rak- ! va. óvatosan tolta elgre, mi- ! közben kezével ügyesen eqyen- ! súlyozta testtartását. Ment, • haladt és léptei nyomán ki­sütött a nap. derűs lett a kis lakás, a remény, a bizakodás lopakodott a szülök arcára, amint boldogan nézték kisfiúk eredményes próbálkozását. Pedig nem is olyan régen, 1956 októberében, mentőautó vitte Szűcs Lacikát Monorról 41 fokos lázzal a kecskeméti kórházba. A diagnózis: para- lízisgyanú, tüdőgyulladás! Azokban az amúgy is viha­ros időkben, egy világ om­lott össze Lacika szüleiben. Egyetlen kisfiúk aggasztó álla­pota. betegségének szörnyű gyanúba ijesztő fájdalommal hasított tudatukba. A 28 napi gondos ápolás után sikerült lokalizálni a fer­tőzést. Az első navok nehéz perceiben édesanyja ott vir­rasztóit betegágyánál, szívé­nek forró szeretetével. kezé­nek puha simogatásával csití­totta kisfia vívódását. A diag­nózis nem volt téves. A kisfiú térdreflexei nem váltódtak ki, lábain nem tudott állani. Ami eddig gyanús sejtelem volt, most szörnyű tudattá vált. Lacikát a budapesti, Török utcai ORFI-kórház Hei­ne Medin osztályára szállítot­ták. (Ebben az időben a Salk-Vaccina. még újkeletű gyógyszer volt. A spekulánsok ezreket kértek érte!) íma betegségre hajlamos, gyenge kisfiú újból meg­kapta a tüdőgyulladást, s eh­hez még a skarlát is hozzájá­rult. A László-kórházban 3 na­pig élet és halál között vívó­dott. Fejvénán keresztül táp­lálták a magas lázban kifá­radt kisfiút, amíg végül si­került másodszor is visszahoz­ni az életbe. Az orvosok és ápolók ádáz küzdelme, a parányi életért példás volt. A transzfúziótól kezdve, a legdrágább gyógy­szerékig mindent megpróbál­tak Lacika megmentéséért, így érték el. hogy lassan jó­tékony javulás állt be egész­ségi állapotában. Jókkor a Rózsadombon mo­■*-* dem Heine-Medin kórház kezdte meg mű!;ödését. La­cika idekerült, s rendszeres kezelés alá vették. Kötött iz­mait fellazították, rendszeres tornáztatással, gimnasztikái pedagógiával. Édesanyjának hetenként háromszor kellett a kisfiút Budapestre vinni, de ő örömmel vállalta a fárasztó utazgatást. Hedda. Manyi és Magdi néni tornatanárnők egy kis családi élet aggodedmánnk középpontjába kerültek. Ds nem volt hiábavaló türel­met igénylő, táradságof mun­kájuk. Lacika napról napra javult. Lábai erőre kaptak és egy nap végre elérkezett a várva várt pillanat, amikor Lacika két év után a saját lá­bain elindult. Hörömpő Jenő Kiásott esatnbárdok

Next

/
Thumbnails
Contents