Pest Megyei Hirlap, 1959. július (3. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-05 / 156. szám

ttyuiMÉwfeSt 'Sf/SSJ?SSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSS/SSS/SS//S/SSSS/SSSS/S////S/SSS/SS/SSS//SSSSS* Falu Tamás: KEZDENI Jó volna újra kezdeni, Tág szemeket mereszteni, Állni bezárt kapuk előtt S hinni az el-nem-hihetőt. Jó volna újra kezdeni, Magamat megtéveszteni, Jeleket látni itt, amott, S remélni mára holnapot. Mert ki már nem tud kezdeni, Az nem tud már, csak veszteni. Az élet zord törvénye ez: Ki már nem kezd, az befejez. 'SS/VSSS/SSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSS/SSSS, Kiss Dénes: KÉSZÜLŐDÉS HAZA .,. Majd újra elibém torpan por-ráncaival az utca, néhány kutyus a kerítésnek horkan — Talán lesznek a kapukba, ha este érkezem, mint múlt nyáron, s visszaköszönnek ... Mögöttük, mint aranygyöngy-rakáson, már kazalba rakott képén törik meg az alkonyi fény ... Kiállók majd a faluvégi dombra, ahol az út, amely az udvarokba könyököl be a sövények alatt, már a rétekre nyújtja ki sok kis kanyargó gyalogút-kezét, s távoli dombok bokros gubancába enyészve markol, kiállók csodálni kaszák ütemét, s bennem szavakból rendeződik a táj harmóniája ... S mint kéklő tengerről messzi jelzőfények mása úgy hull szemembe a mezők száz kaszasuhintása... rSSSSfSSS/SS///SSSSS/SS//SSSf/////SA I Nem hivatásos művészek 1 § filmfesztiválja Moszkvában § $ ^ Moszkvában nagy érdeklő- i í dós mellett mutatták be a nem <; | hivatásos művészek filmjeit. ^ ^ Mintegy ötszáz filmet bírált a | S zsűri, amelyeket munkások, § ^ főiskolások, mérnökök és tudó- ^ ^ sok készítettek. Az első díjat | § a Fény a Volga felett című ^ ^ film nyerte, amely a Sztálin- ^ | gráili vízierőmű építéséről szá- § ^ mól be. Ez a jól sikerült fesz- ^ tivál adta az ötletet, hogy ^ $ stúdiói rendezzenek be a nem ^ ^ hivatásos művészek számára | ^ és filmjeik levetítésére új film- Jí | színházat nyitnak meg. vsss/ssssssssss* x x % Kéziratos kiadás Anna Frank naplójából ^ $ ^ ^ Az amszterdami Contact ki ^ adóvállalat most készíti élők ^ Anna Frank naplójának ere-^ ^ dcti szövegű, kéziratős kiadá-'^ \ sát. A kéziratos kiadásban ben- k ^ ne lesznek Anna Frank összes^ $ naplójegyzetei, amelyeket azii | amszterdami Prisengrachton^ ^ álló kis ház padlásán készített, ^ ^ amikor a nácik elől bújdo-\ k sott. Az új kiadvány bevéte § lét az Anna Frank-alapítvány | nak szánták, melynek segítsé-'}, ^ gével ezt a házat emlékművé^ ^ és nemzetközi ifjúsági köz-§ § ponttá akarják kiépíteni. k ////////////////> ^ I Filmklubok nyílnak Bulgáriában | ^ Bulgáriában a kultúrottho- ^ § nők, iskolák és olvasókörök ^ | mellett egymásután, alakulnak í; ^ meg a filmklubok, amelyek^ ^ igen fontos szerepet töltenek jí ^ be az ifjúság szocialista szel-1 ^ lemben való nevelésében, A 5; 5 filmklubok elsősorban a fii- & § mek helyes értékelésére neve- ^ | lik az ifjúságot és máris nagy ^ 5: népszerűségnek örvendenek. J X \ ^ 7///////////////> ^ V V \ \ Bábjáték-felvonulás | | a VIT-en $ í | Hurvinek és Spejbl, a világ-1 ^ hírűvé vált cseh bábok hazá-jj S« jából az ifjúsági fesztivál ide-^ ^ jére sok érdekes bábfigura is^ ^ érkezik Becsbe. A csehszlovák^ | delegáció a fesztivál megnyi-| ^ tóján rendezendő nagy felvo-ij: $ nuláson „bábfelvonulást’’ is^ ^ rendez, amelyen mindenféle^ ^ színű bábok jelképezik majd;! $ a Föld összes népeinek barát-^ ^ ságát és békéjét. rsSSSSSSSSSSSSSSJ’SSSfsyssssssssssj’ssssssssj’fsssss „Úgy, mintha hazalátogattam Fiatal lány, megállt pihen­ni, s rátámaszkodott a gereb- lyenyélre. Válla akárha fé­nyes barna cipócsíka volna. Leheletszerű verejtékfüst lengi be a csillogó kart. Bar­nák az ujjai, a kezefeje, a halványkéken átsejlő erek fölött a csukló parányi dom­bocskája is. Alsó karján a feszes bőr fölött a hamvas pihék sárga fényhártyává csillannak össze. És min­♦ — Természetesen. Csak most már a művészi ízlést kell kialakítani az emberek­ben. Falun az emberek több­sége leginkább kétféle képen találkozik a festővel. Az első csoportba tartozik az olyan „művész?’, aki őzikés, ezüst­tavas, lila, meg cinóber nap­lementés, szentimentális ké-i pekkel házal. Sajnos, többnyi­re még sikerrel. Izlésrombolá hatásuk fölmérhetetlen. A másik: a „portré-művész". Ki­használja, hogy a nép látás­kultúrája a fotográfiára épül. Régi fotókat kér, amit aztán fényképészeti úton felnagyí­tanak, átkenik rikító színek­kel, s kész. Így lesz a világ-i háborús bakaképből három- csillagos szakaszvezető, mun- lcaruhás csoportképből és egy igazolvány-arcból ügyesen összeeszkábált esküvői fény­kép. Százat kap a fényké­pész, hatvan forintot a festő — s mindketten bizonyos szá­zalékot adnak az ügynöknek, aki az előlegeket felszedi. Egy nap akár száz megren­delést is felvehet. Számoljuk ki, hogy mit keresnek! Az egyszerű ember pedig nem is veszi észre, hogy fényképet kapott, s ráadásul jó drágán, —, Tápiószelén milyen mű­vek születtek? — Néhány képet festettemt s rengeteg tanulmányom van. Impressziókat gyűjtöttem, be­szélgettem emberekkel. Na­gyon magával ragadott a táji a szépen művelt kísérleti föl­dek. Tetszett az okos, céltuda­tos munka a gazdaságban. Kitűnő volt az ellátásom. A legény szálláson kaptam csön­des, szépen berendezett szo­bát, olyat, hogy bárki megiri­gyelhette volna Pesten is. Amint hallottam, sürgetnek, visszavárnak az emberek. Fenntartották a szobámat is. Üzenem nekik, mindig na­gyon szívesen megyek vissza hozzájuk... — Tervei? Jelenlegi mun­kája? — Külföldre készülök. Ta­valy huzamosabb időt töl­töttem Finnországban. Ott készült munkáimból kiállí­tást rendeztünk Helsinkiben, utána a képek javarészét kinn értékesítettem. A napokban újból meghívást kaptam az egyik neves szalontól, nyolc magyal- művész részvételé­vel kiállítást szeretnének rendezni. Itthonról viszek anyagot, azt készítem most elő, s ezenkívül újakat is kell festeni... ■k Képeket mutat a művész. Vall. Nem élőszóval, hanem ecsettel, tussal, szénnel, a szí­nek és formák nyelvén. Fáradhatatlanul, nagy tu­datossággal megkísérli visz- szaadni a végtelenül gazdag valóságot. Nagy türelemmel, hittel, a közülük való igazságával idézgeti vásznain a falusi tá­jat, a munkálkodó embere­ket. Lélekben és időben közel van hozzánk. — Bőd kartárs — így emle­geti a nép. Szemérmes szere­tettel, melengető csendesen ej- tegetik a szót: „kartárs”. Meg. ható-mosolygós — furcsán hangzik, de szívből támad a szó. És újból és újból vissza­várják. Az induló kaszások, a boglyarakó fiúk, Szanda bá­csi, kinek szürke ekhósszeke- rén utazott ki az állomásra és Győző bácsi, a konyhafő­nök; a gazdaság igazgatója: Antalfia Jenő és Kovács Józsi bácsi, a szíves szavú szak- szervezeti elnök. Várják mindannyian: Zsuzsika, a kis mezőgazdász lány, a gyomláló asszonyok, a kapások, a gaz­daságba,n tanuló arab fiúk és mind-mind, akiket csak ott­léte alatt megismert és meg­örökített. A művész most tovább dol­gozik, szövögeti álmait, mun­kálkodik nekünk, hogy... —, a költő szavaival élve: .. viruljon tiszta szépség S látásra nyíljon itt a szív, az agy.” Kocsis János Újsághír: Bőd László festőművész több hétig Tápiószelén ; dolgozott. Áhítattal járt a művész a világban, s tájakat látott, vi­rágokat, embereket. Látott: zsolozsmás erdőt, hol fényes eső hullott a fa­lombra egy délután. Dombokat, melyek, mint odalibbent-ett puha színes kendők hevertek szerteszéjjel. Széles legelőt este, a söm- jékből föllibegő csillagok­kal. Rezgeteg felhő-játékot Kő­Falotai István portréja — szénrajz Gyárfás Endre: TŰZ ... és kigyulladt az augusztusi rét, piros virággal lángolt, mint ijedt, barnaszemű őzikék, futottak szét az álmok, szikrák repültek lepkeként az ég lombcsipkézte határán, csak Anikóm szunnyadt ölemben meg, aranyhajú királylány. Felugrottam, s futottam véle én ... parázslottak a földek, rőt fáklya volt és suhintott a fény, ropogtak messzi tölgyek. Futok még most is, én bolond legény, a tűz kialszik csendben, erdőn pernyéje száll, hulló levél, — de meddig ég még bennem? hidat. Csutkából rótt prizma­kunyhókat. Pusztát, hol a parcellák há­tán siklik hosszan az út. Megdőlt búzatáblát és cse­vegő erecskét. Három nyárfát, mely fölött egy kormos felhő állott. Látott: gömbakácot, széna­boglyát. Rétiszénát öasaeraK. va szépen. Fénypászmákkal átalszab- dalt házat, verandáján özön- nyi virágot. És látott embereket: Ütőr aludt az árok partján, arcára borított kalappal. Kapások vonultak messze- messze. Öreg ember kalászt tűzött a kalapja mellé. denütt más és más a barna szín. Emléket, élményt gyűjtött a művész. A táj, a virág, az emberi test — természeti szépség. Az élmények, a látottak — a mű­vész emlékezetében marad­nak, ez az ő lelki tartalma. Sajnos az emlékképek leg­nagyobb része feledésbe me­rül. Az élményekből nem ma­rad más, csak egy kusza vo­nal, elkapott mozdulat, vagy néhány tarka folt. Csak ennyiből fogan ké­sőbb a mű. A művésznek a mélyből, a feledésből kell aztán kínnal és szenvedve felhozni és új­raélni emlékképeit. Sőt, nem is mindet használhatja fel. Válogatnia kell bennük, hogy igazzá, egésszé rendeződjön minden, s megszülessen: a mű. Emléket, élményt gyűjtött a művész. * A dolgok tovább élik köz­napi életüket odakünn, itt benn a művészt figyelem. Beszélgetünk. — Mint értesültünk, Tápió­szelén dolgozott a közelmúlt­ban. Mennyi időt töltött oda­kinn? — Kis megszakításokkal, mintegy négy hétig voltam a Tápiószelei Kísérleti Gazda­ság vendége. A MEDOSZ ajánlotta fel, hogy ötvennél több festő-, grafikus és szob­rászművésznek teremti meg az alkotó munka lehetősé­geit vidéken a nyári és az őszi hónapokban. Harminc­nál több állami gazdaság, gépállomás és erdőgazdaság között választhattunk. — Ismerte talán a tápiósze­lei vidéket? — Nem. Ott még nem dol­goztam. Éppen ezért esett rá a választásom. Az Alföl­det különben jól ismerem. Karcag — ott születtem — és Hódmezővásárhely az a két város, attól legtöbbet festet­tem. — A fogadtatás? — Nagy szeretettel vettek körül, úgy. mintha hazaláto­gattam volna. — Mit tapasztalt? Érdek­lődnek az emberek a festmé­nyek, képek iránt? — Csend?... Hogy nekem legyen csend?... Nekem mondta azt, hogy csend? Irtózatos dühében elkapta a kabát csücskét apja mellén, úgy tolta maga előtt roppant, elvakult indulattal. Idős Ba­logh, aki háttal nem tudott elég szaporán lépni, megbot­lott. Elesett volna, de fia ke­ze erősen fogta és húzta végig az udvar kemény földjén, me­lyen az idős Balogh csizmáján levő két patkó két együtt futó kicsi barázdát vágott. A kapuig futott a két vonal. Csak itt szakadt fel a hörgés az öreg tüdejéből: — Állj meg, fiam! Beleütött a szó ifjú Balogh fülébe. Nagyon is beleütheteit, mert azonnal elengedte a ruhát apja mellén. Idős Balogh pe­dig, ahogy a földre huppant, nagynehezen feltápászkodott, két 'keze fejét a portól nadrág­jába törölte és végtelen nagy nyugalommal csak ennyit mondott: — Most aztán megyek ma­gamtól is... És kilépett a kapun. Hátra sem nézve, lassú, reszkető lép­tekkel ment előre. A fiú ikábultan, zavaros szemmel bámult utána. Az­tán felkapott egy fejszét és te­hetetlen dühében pillanatok ilatt pozdorjává zúzta a tenge­ridarálót. ifjú Balogh. Kevés szóból ér­tett, tudta, miről van szó. Za­varos lett egyszerre tőle a sze­me. — Hát persze, hogy lehet. Mindent lehet, amit akar az ember — mondta nagy dühét visszafojtva. — Azt is lehet, hogy én dolgozzak, hogy tör­jem magam, hogy húzzam az igát, szántsak, vessek, aras­sak, maga meg itthon pusz­títsa a szót avval a másik vén marhával. De vizet húzni nem lehet, tengerit darálni nem lehet, ami gyereknek va­ló dolog lenne, még azt se le­het. Nagy fekete ember voU ifjú Balogh, középkorú, fej­jel nagyobb az apjánál, akit már az idő is összetöpörített. Felülről nézett rá, úgy szórta rá a szót. Idős Balogh hallgatta. De mind kevesebb türelemmel, öreg szemében friss tüze lett a húnyó parázsnak. Hallgat­ta, hallgatta, aztán hirtelen nagyot kiáltott: — Csend! Ifjú Balogh felhorkant, akár egy dúvad. A lármára az asz- szony is kiszaladt. Előbb a tor­nácon állt meg, azután az emberek közé vetette magát. — Hagyják már egymást... Hogy nem tud meglenni egy­mással apja meg fia.... Ifjú Balogh félkárral lökte el az asszonyt.' Jöjjön ide, nézze meg, hogy forog. Odaintette apját, a darálóhoz lépett, megforgatta. Idős Ba­logh nagyon nézte és fájdalom lett a szemében. — Ugye, hogy forog? ■— Forog. — Csák magának nem for­gott. — Nekem nem akart. — Mert maga nem akarta. Bevágta a kamra ajtaját, a ház felé indult. Nagy düh lo­bogott benne. Idős Balogh is indult utána. A fiú a kútnál visszafordult. Az apjára nézett. — Jövő héten jönnek az Állatforgalmitól a hízókért. Ma­ga lesz az oka, ha addig nem szednek eleget magukra. Idős Balogh nézett rá, két gyermekszemmel nézett a gye­rekére. Nagyso'kára szólalt meg: — János... A fiú megfordult. — Mit akar? — Ma hallottam valamit. — Mit hallott már megint? Nagy bátorság kellett volna most idős Baloghnak, de csak lassan vett erőt magán. — Azt hallottam, hogy le­het ... Elhallgatott. A fiú felfigyelt. — Mit lehet? — Hogy lehet visszacsinálni a dolgot... Kimondta. Most már mind­egy. Várta, hogy legyen vala­mi. Lett is. Közelebb lépett asszony felment a tornácra, ott megállt és az ünneplő köténye madzagát kezdte kifelé bogóz­ni. Idős Balogh is felállt. — Megérkeztetek lyányom? — Meg. Ifjú Balogh a lovakat fogta ki, aztán a hízókhoz nézett. — Mért nincs az állatok előtt viz? — kiáltotta. Idős Balogh végigbotorkált az udvaron, a fiához ment. — Mertem nekik délben, de azóta biztos elfolyt a vályú­ból. — Ha elfolyt, hát mert volna nekik újból... azért ül itthon... — Hiszen lehetett volna merni megint — hagyta rá békével idős Balogh — de gondoltam, hogy jösztök úgyis haza... Oda se figyelt a fia, mert a kamrához ment, ahol a ten­geridaráló állt. Benézett a kisajtón, de ki is fordult azon­nal. — Látom, darát se készített. — Rossz a kereke ... — Rossz az istennyila, hogy nem odavág, ahová kéne... De azért visszament a kam­rába, megforgátta a darálót és látta mindjárt, hogy nem kap a fogaskerék a másikba. Kö­zelebb hajolt hozzá, próbálta, igazgatta. A csapágyból ugrott ki a tengely. Helyre tette. For­gatta. Most már fordult a dob. Kiment. — Melyik kereke rossz?...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents