Pest Megyei Hirlap, 1959. július (3. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-31 / 178. szám
1959. JÜLIUS 31. PÉNTEK SSTih X'KirlctP Uitz Béla tanítványa voltam... Vihar előtt (kőrajz.) pe-^ A száztíz éves Petőfi-titok Riportot szándékoztam írni arról, hogyan tölti egy pedagógus jól megérdemelt nyári szabadságát. De alighogy beléptem Peukert Károly, váci gimnáziumi tanár háromszobás lakásába, nyomban megváltozott elhatározásom. ' Olyan ez a három szoba, mint a múzeum. A falakon szinte tenyérnyi szabad hely sincs. Mindenütt képek: olaj- festmények, akvarellek, rézkarcok, kőnyomatok. A jókora könyvszekrényeken szobrok sorakoznak: asszony fej, fér- fiakt, leánykafeji Szabadkozom: — Arról szerettem volna ír-: ni. mivel telnek szabadsága; napjai, de most, a képeket néz-; ve . : s Az ötvenhat esztendős Ká-j roly bácsi felélénkül. — Hogy mit csinálok? A; napokban fejeztem be kislá-j nyom, Ildikó, életnagyságú: mellszobrát. Ez a jutalma a ki-; váló érettségiért. -.; Közben j fővárosi kiállításokra járunk; a feleségemmel. - Tegnap az Ernszt Múzeum gazdag anyagát, néhány nappal ezelőtt a Műcsarnoknak az Alföld a festészetben című kiállítását és a Nemzeti -Galéria- képgyűj-i töményét láttuk .:. Most pe-; dig . .. vásznakat készítettem i elő. Talán már ma délután én; is újra hozzákezdek. Olyan ez! a város, hogy festőember nem; járhatja utcáit, parkjait be-i csukott szemmel. Telve va-; gyök témákkal: Liget, Pilisi; hegyek, Dunai naplemente... i Ez az egyik témakör. A má-i sík még Izgalmasabb: a szövet-; kezeli emberek élete, a mosónő j (de már nem súlykolóval, ha-; nem gép mellett!), gazdag; aratás, a verőcei sátortábor és; így tovább. Ez az én nyári; programom. Ügy beszél terveiről, mintha! nem is ötvenhat esztendő sú-j lya nyomná a vállát. Aztán az! életéről vall: — Nagyapám szobafestő- és; mázoló volt. De festett képe-; két is, csupán a maga szóra-; kozására. Talán éppen tőle; örököltem a művészet szere-i tétét — meséli, s mutatja; nyomban a hálószoba falát dí- j szító két olajfestményt: a nagy-j apa önarcképét és a nagy-j anya portréját. Mindkettő te-; hetségre valló alkotás. —j Hogy magam mikor kezdtem? j Talán amikor először össze-j firkáltam odahaza a szoba fa-> lát. Hiába büntettek, a festé-| szettől és a rajzolástól senki; sem tilthatott már el. Igazi pályakezdésére így em-l lékezik: — 1919-ben kezdődött. Dom-! bóváron laktunk, ott vettem! hírét, hogy a fővárosban meg-: nyílt a Proletár Képzőművé-j szék Iskolája. Ötödikes gim-; nazista voltam. Szüleim tilta-; kozása ellenére is vonatra ül- 5 tem. Az iskolán Uitz Béla fo-! gadott. Megmutattam, neki a; magammal hozott rajzokat.! Megnézte, aztán így szólt hoz-j zám: ,.Lakásod, ellátásod van,| fiam?” Lakás még csak akad-; na a nagybátyámnál;.-. —! mondtam lehajtott fejjel, de; tovább nem folytathattam. Né-! hány bankót nyomott a ke-; zembe és azzal búcsúzott, hogy! másnap reggel pontos legyek.; így kerültem Uitz Béla tanít-; ványai közé. Három hónapig! reggeltől estig egyéb dolgom! sem volt, csak rajzolni és raj-: zolni... A harmadik hónap! egyik délelőttjén így szólt! Száztíz esztendeje annak, hogy 1849. július 31-én. a segesvári csatában beteljesedett a költő jóslata, a legnagyobbé, aki magyar nyelven valaha is megszólalt: elesett a harc mezején, ott folyt ki ifjúi vére a fehéregyházi síkon. Halálának körülményeiről, sírjának helyéről legendák keltek szárnyra és szálltak nemzedékről nemzedékre. Még a szakértők véleménye is szemben állt egymással, s így bizonyosat egészen a legutóbbi időkig nem lehetett tudni. Csak a felszabadulással teremtődött meg a lehetősége annak, hogy — legalább is részben — fényt derítsünk a több mint százéves Petőfi-ti- tokra. 1956 augusztusában egy magyar és román tudósokból és katonai szakértőkből álló munkaközösség végzett kutatásokat a helyszínen: Székely- k ereszt úron, Segesváron és Fehéregyházán. A munkaközösség — a kiadott közlemény szerint, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia Iro- ’ dalmi Intézetének Tudományos Tanácsa is megvitatott és az eddigi kutatói álláspontok közül a legvalószínűbbnek fogadott el — lényegében ugyanarra az eredményre jutott, mint Dienes András, az ismert Petőfi-kutató 1949-ben megjelent A Petőfi-ti tok című könyvében. Ezek szerint minden más állásponttal szemben Lengyel József orvos, valamint Papp Lajos, Bem táborkarába beosztott honvédezredes és Gyalókay Lajos, ugyancsak a tábor- karhoz tartozó százados egykori vallomása a helytálló és igaz Petőfi Sándor halálának körülményeiről és helyéről, amelyeknek alapján rekonstruálható a költő utolsó perceinek története, 1849. július 31- én délután 5 és 6 óra között... ... Petőfi közvetlenül Fehéregyháza előtt, az itt folyó Sárpatak hídjának nyugati hídfője környékéről szemlélte a csatát. Lengyel József orvos mindjárt a híd mögött, egy házban kötözte a sebesülteket. Délután hát óra tájban észrevette, hogy a magyar sereg és Bem vezérkara menekül. Figyelmeztette erre a hídnál tartózkodó költőt is. Az orvos lóra kapva menekült, Petőfi azonban először nem hitte a veszélyt. Itt. a hídnál találkozott vele a menekülő Gyalókay százados is, aki felajánlotta közelben álló kocsiját. Látva a Segesvár felől közelgő ellenséges lovasság porfellegét, Gyalókay futva igyekezett kocsijához, el is érte és — megmenekült. Petőfi azonban nem tartott vele; a töltésről leugorva, gyalog vágott neki Fehéregyházán keresztül a Héjjasfalva felé vezető országúinak, a visszavonuló sereg és Bem vezérkara után, lemaradva a lovas és szekeres menekülök zömétől. Egy ízben sikerült is Bem vezérkarának közelébe jutnia, a bekerítő ulánusok gyűrűje azonban elvágta Be- méktől. Innen, az ellenséges lovasgyűrűből látta utoljára a költőt Papp ezredes. Mire azonban Bemet kísérete emberfeletti harccal kivágta a gyűrűből, Petőfi már eltűnt a szem elől. A menekülő Petőfi — Fehéregyháza és Héjjasfalva között félúton — elérte a huni országút beszögellését. az úgynevezett kaptatót. Lengyel József itt látta mégegy- szer — és utoljára —. amikor a magaslatról visszatekintett. Látta, hogy a költő egyre lassabb tempóban igyekszik előre, és látta az előrenyomuló ellenséget is... ... Petőfi a sarkában levő ellenség elől a kaptatón túl levő, ma Ispánkútnak nevezett forrás közelében letért az útról a kukoricásba, hogy ott megbújva haladjon tovább. Itt érték utol és szúrták le aztán az üldöző ulánusok. ★ Ezt a tényt hitelt érdemlően bizonyítják báró Heydte Ágoston őrnagy emlékiratai. Az ötödik cári hadtesthez beosztott osztrák összekötőtiszt közvetlenül a csata után végigjárta a harcteret. Emlékirataiban megemlíti, hogy az országút és a „szökőkút” (a mai Ispánkút — A szerk.) között civilruhás, átszűrt mellű férfi arcrabűkott holttestét látta. Mellette véres iratokat talált, amelyekből arra következtetett, hogy a halott Bem tá,bornok közeli embere lehetett. Az általa adott személyleírás minden kétséget kizáróan Petőfire illik. A csata után fehéregyházi jobbágyok szedték össze a sebesülteket és temették el a halottakat. A huni kaptató közelében elesett honvédek holttestét egy Cionta nevű jobbágy közeli kertjébe szállították és ott közös sírba hántolták el. Ezt Cionta jobbágy fennmaradt elbeszéléséből tudjuk. Ahogy az 1956. évi kutatómunkáról kiadott közlemény megállapítja, a logikus következtetés eredménye is csak ez lehet. Nem valószínű ugyanis, hogy a másik tömegsírba — amely innen néhány kilométerre van, és ahol most a Petőfi-emlékmű áll —. vagy a még távolabb fekvő tömegsírba temették volna el azokat, akik a kaptató környékén estek el. ★ Három évvel ezelőtt, pontosan augusztus 20-án az aradi Forradalmi Múzeumban ismerkedtem össze Barthel Ernővel, aki igen lelkes és hozzáértő társadalmi munkása a múzeumnak, s alapos ismerője a szabadságharc eseményeinek. A család — amely Franciaországból származik; az ősök a Mária Terézia-féle telepítés idején kerültek Erdélybe — nagyon sok, a szabadságharcból fennmaradt emléktárgyat adományozott a múzeumnak. Barthel Ernő dédnagyapja keresztapja volt az aradi tizenhárom egyikének, Kiss Ernőnek. Nagyapja, Barthel Károly pedig azzal a csapattal került 1849 februárjában Bem seregébe, amelyet Arad városa küldött segítségül. Mivel Barthel Károly a magyaron kívül németül, franciául és románul is jól beszélt, a táborkarnál mint tolmács kapott beosztást ‘ s az itt eltöltött időről naplót vezetett. Ahogy Barthel Ernő elmondotta. a napló a család birtokában maradt, s 1937-ig ő őrizte. írója több érdekes és fontos adatot jegyzett fel Petőfivel kapcsolatban is. Többek között azt, hogy a költőt, pár nappal azután, amikor Bem mellé került, iova ledobta és olyan szerencsétlenül esett, hogy jobb kulcscsontja eltörött. Amíg a csont össze nem forrott, felkötött karral járt Petőfi. A naplót Barthel Ernő 1937- ben nővére fiának, Tokodi Lajosnak ajándékozta. aki jelenleg a Szolnoki Cukorgyár tisztviselője. Tokodi La- josékat a felszabadulás Budapesten érte és itt — mivel házuk bombatalálatot kapott, s holmijukat rokonoknál helyezték el — a napló elkallódott. Nagy kár érte. meg kellene próbálkozni felkutatásával. Ha ugyanis igaz. hogy Petőfinek eltörött a kulcscsontja, ez — a rendezetlenül nőtt fogazat mellett =? megkönnyíti majd földi maradványainak felismerését. ■k 1 De vajon megtalálják-e? Sok minden amellett szól, ’ hogy igen. Biztos feleletet \ azonban a kérdésre csak a | sír feltárása adhat. A tudo- ! mányos álláspont szerint ugyanis eltemethették a köl- ’ tőt a három tömegsír egyiké- ' be, de előfordulhatott az is, ! hogy közvetlenül a csata után ’ nem találták meg a kukoricásban és így később külön temették el. Az is lehetséges, hogy nem is ástak sírt, ‘ csak földet dobáltak holttestére — s akikor csontjait már ; rég szerteszórta a földet meg' művelő eke — vagy pedig a Küküllőbe dobták, mint ahogyan sok más elesettet. Ha azonban tömegsírba t temették, akkor ez a sir minden valószínűség szerint a Cionta-kerti lehet, hisz — mint arról már fentebb is szó volt — ez j esett a kaptatóhoz legközelebb. ► ! A munkaközösség próba, ásatást is végzett a Cionta- kertben, ez azonban nem vezetett eredményre, elsősorban , a tömegsírra vonatkozó ada- ( tok pontatlan és ellentmondó I volta miatt. A sir pontos he- ' lye ismeretlen. a nagy kiterjedésű ikert teljes és alapos felásására van szükség, mert csak ez vezethet célhoz. . Éppen ezért a munkaközösség javasolta a Magyar Tudományos Akadémiának és a Román Népköztársaság Tudományos Akadémiájának: tegyék lehetővé a kert teljes felásását. • Kétségtelen, hogy az ásatás nem kis feladatot jelent. A tudományos szakemberek és a társadalom összefogásának: erkölcsi és anyagi segítségével azonban elháríthatjuk ezt az akadályt. Mert a költő halálának legközelebbi évfordulóján a megszerzett végső bizonyság lenne talán a megemlékezés és a kegyelet legméltóbb lerovása. Kővári József Vasárnap: ifjúsági fesztivál Pilisen ^ A Pest megyei KlSZ-bizott^ság a VIT tiszteletére július 125-től megrendezte a megye ^különböző helységeiben a bé- ^ ke és barátság hetét. Az ünne- | pi hét Vácott fáklyás felvonulással. nagygyűléssel és utcabállal kezdődött, majd 26- | án Cegléden ifjúsági talál- ^ kozóval folytatódott. 28-án | Gödöllőn a VIT történetéről ^ hallgattak előadást a fiata$ lók, 30-án a Pomázi Posztós ^ gyár ifjúsága ismerkedett | meg egy előadás révén a szov- ^ jet ifjúság életével, 31-én | Szobon a nyugati országok | fiataljainak életéről tartanak $ előadást. 5 ^ A béke és barátság hete $ vasárnap zárul Pilisen, 5; ahol délelőtt 10 órától népi ^ viseletbe öltözve vonulnak ^ fel a fesztivál részvevői, majd | a község lakói és a környék- ^ bői összesereglett közönség ^meghallgatja az ünnepi beszéy , ^det. A közös ebéd után, del- $ után két órakor kezdődik majd el a tulajdonképpeni ^ fesztivál. ^ A bemutatón mintegy 200— | 250 fiatal ad műsort. Az abo- ^nyi és a nagykőrösi földmű- § vesszövetkezet népi együtte- ^ sen. a pilisi, vecsési, monori, ^ gyóni tánc-, zene- és énekka- ^ rokon kívül szerepel még a | Maglódi Szlovák Népi Együt- ^ tes, valamint a budapesti, ^ XIII. kerületi Kender- és Ju- | tagyár ifjúsága is. $ A fesztivál után a pilisi színjátszó-csoport — fennál- ^ lásának 25. evét ünnepelve — ^ bemutatja a János vitéz című 6 daljátékot. Megjelent a Magyar Tudomány legújabb száma raszovnak a Szovjetunió keleti területeinek fejlesztéséről szóló tanulmányát. A lap beszámol a Szovjetunió Tudományos Akadémiája 1959. évi nagygyűléséről, amely a XXI. kongresszus célkitűzései alapján meghatározta a szovjet tudomány fejlesztésének legfontosabb problémaköreit. A Magyar Tudomány legújabb számában Benkő Lo- ránd és Lőrincze Lajos ismerteti a készülő Magyar Nyelvatlasz munkálatait. A folyóirat közli Bulla Bélának Alexander von Humboldtról, Törő Imrének az életfolyamatok szabályozásá- 1 nak kérdéséről, N. N. Nyékhozzam: „Tudod nam, nogy en kommunista vagyok: Egyelőre távoznom kell. Ma délután indul az utolsó vonat Becsbe. Gyere velem. Ügy gondoskodom rólad, mint a saját fiamról.” ö elment, én hazautaztam szüléimhez. Nehéz esztendők következtek ezután. Befejezte középiskolai tanulmányait, majd a képzőművészeti főiskolára jelentkezett. Közben egy nyarat a kecskeméti művésztelepen töltött Szőnyi István társaságában. A főiskolán Rudnay Gyula tanítványa volt. 1928-$ ban végzett, akkor került Vác- $ ra rajztanárnak. Azóta is itt ^ tanít szabadkézi és műszakig rajzot, művészettörténetet és$ ábrázoló geometriát. (Három $ esztendővel ezelőtt szerzett $ diplomát ez utóbbiból!) Szabadidejében fest és szob-i rókát mintáz. Képei elsősorban | a történelmi levegőjű város-^ ka életét, festői szépségű tá-^ jait tükrözik. Ma már légin-^ kább csak akvarellel dolgozik. ^ Képei elsősorban pompás ^ színgazdagságukkal, tökéletes ^ fény-árnyék hatásukkal ra- ^ gadják meg a nézőt, s kelte-^ nek benne mély gondolatokat.^ Témaválasztása is igen vál-^ tozatos: a portréktól a tájké-S pékén át a munka ábrázolásáig^ műveli szinte a festészet majd 5 valamennyi témáját. S ami ^ nagyszerű: legközelebbi ter-^ vei között az új élet ábrázolá- ^ sa foglalja el a legfőbb he-5 lyet. 5 5 Hosszan beszélhetnék $ egy-egy képéről, szobráról, de ^ nem ezzel az igénnyel készült^ ez az írás. Csupán bemutatni $ szerettem volna Peukert Ká- $ roly festőművészt, akit ezideig $ leginkább csak úgy ismertek $ Vácott, mint rajztanárt. Pe- ^ dig e mellett kiforrott, gazdag ^ mondani valójú művész is. í s Prukner Pál 5 _________