Pest Megyei Hirlap, 1959. július (3. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-31 / 178. szám

1959. JÚLIUS 31. PÉNTEK "'tütirlíJP MAR KÖZÖSEN DOLGOZNAK VÁCE6 RÉSÉN Együtt a vetőmag és ezer mázsa takarmány Közösen csépelnek a Kossuth Tsz is panaszkodnak, pedig sokat fáradnak. K, mennyit dolgo­zik a közösben, annyi mun­kaegységet kap érte. Mire megszoknék ezt a kettősséget, meg is szűnik, mert a még egyénileg vetett termés be­takarítása után már csak a szövetkezetben munkálkod­nak. — Mondta, hogy már együtt a vetőmag. Hogyan adták össze? — A közösen művelt 150 hold termésből csak a mun­kaegységek értékét fizetjük ki pénzben, a többi termés teljes egészében a közösé, ez az előzetes tartalékalapunk. Közgyűlésünkön úgy dön­töttünk, hogy a belépők csép- léskor minden hold szövetke­zetbe hozott földjük után 42 kiló vetőmagot adnak be. Ez elegendő lesz. A házaknál ösz- szegyűlt trágyát a belépett tag köteles a közös földjeire kihordani, saját fogatával. És a szövetkezet tagjai, Gregorics Pál, Dömölki Já­nos, Szántószki Sándor, s a többiek, akikkel beszélek, meg is okolják, miért így kezdtek a közös munkához. — A szövetkezetét mi ala­kítottuk, mi élünk majd be­lőle. Nem akarjuk hitel fel­vételével kezdeni új életün­ket, amit lehet, elvégzünk é.s összeadunk közösen. Igaz, csak az ősszel kezdünk, dehát a tagjai mezőgazdaságban az őszi munka az aratással egy időben kezdődik. S mi nem akarunk lemaradni, ezért végezzük minden dolgunkat időben, kö­zösen. Csekő Ágoston A Csepel Autógyár túlteljesítette a pártkongresszus tiszteletére felajánlott vállalásait Alig néhány hónapja, hogy a Csepel Autógyár pártbizott­ságának kezdeményezésére összeült a gazdasági vezetők­kel, tömegszervezeti vezetők­kel kibővített pártbdzottsági ülés. Itt elhatározták, hogy csatlakoznak a párt márciusi határozatához: az év vegéig elérik a há­roméves terv végére kitű­zött feladatokat. A vállalást követően az üze­mekben kialakult lelkes munkaversenynek köszönhető, hogy már az év első felében komoly sikerekről számolhat­nak be. A félév eredményei azt mu­tatják, hogy az autógyárban túlteljesítették az ígéreteket. A számok szerint a 413 DT, DS, a 614-es motorokból, a 420 D és 510-es alvázakból, a 350-es kormányból, a farmo- toros autóbusz kormányából és kardánból elérték a terven felül vállalt mennyiséget. Emellett néhány terméknél jelen­tősen túlteljesitették vál­lalásukat. így a féléves felajánláson fe­lül hárommal több 213-as D motort, 149 ezer forinttal több úgynevezett farmotoros lazaalkatrészt és eggyel több farmotoros Baliga kézi féket állítottak elő a gyárban. A hátralevő félévet arra használják fel, hogy ne csak teljesítsék a pártkongresszus tiszteletére tett vállalásokat, hanem minél nagyobb értékű túlteljesítésről adhassanak majd számot év végén a nép­gazdaságnak. F. L. Szedik a csemegeszőlőt A mecseki szőlőskertekben megérett a Csabagyöngye. Csütörtökön több pécsi ter­melő szőlőjéből piacra ke­rültek az első kisebb tételek. Hamarosan mázsaszámra szál­lítják már a csemegeszőlőt az ország legdélibb hegy vonula­táról. A kedvező időjárás ha­tására a tőkék tele vannak fürtökkel. Más baranyai sző­lőskertekben is érik már a gazdag termés. A Dunaszek- csői Földművesszövetkezet például majdnem másfél má­zsa Csabagyöngyét szállított Pécsre és Harkányba. Megyénkben hétfőn kezdik a gyermekbénulás elleni védőoltást Jelentősen növekedett a megye állatállománya A Központi Statisztikai Hi­vatal Pest megyei Igazgatósá­gának jelentése szerint tovább növekedett a megye állatállo­mánya. A márciusban lezárult állatszámlálás adatai szerint 4,8 százalékkal több a szarvasmarha, mint az azt megelőző időszakban. Az elöhasi üszők és tehenek együttes aránya meghaladja az 51 százalékot. Megnövekedett a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek közös szarvasmar­haállománya is. Ez a szám 32,3 százalékkal nagyobb az előző évinél. A megye sertésállománya közel 350 000, ami az elmúlt évihez képest 16 százalékos növekedést jelent. Az 1958-ban végrehajtott sertésár-rendezés nyomán meggyorsult a hússer­tés tenyésztésének fejlesztése, mert az árak elsősorban erre ösztönöznek. A másik tapasz­talat az, hogy a termelők na­gyobb figyelmet fordítanak a hússertés süldők beszerzésére. Az 1959. júniusában megtar­tott állatszámlálás adatai sze­rint 53,8 százalékkal több a hússertés, mint az előző év azonos időszakában. A tenyésztők eleget tettek a húsjellegű sertések fokozot­tabb takarmányozási és gondo­zási igényeinek. A statisztikai igazgatóság közlése szerint az állatállo­mány az idén is a termelőszö­vetkezetekben növekedett a legnagyobb mértékben. Rovarirtás — ágyúval A franciaországi Chalon-sur- Saone-ban kipróbáltak eqy te­herautóra szerelt „ágyút”, amely 70 méter körzetben ro­varirtó vegyszert permetez. Az új szúnyog- és rovarirtó berendezés iránt nagy az ér­deklődés, különösen üdülőhe­lyeken, ahol — bármily külö­nösen hangzik — ezzel az ágyúval fokozni lehet az ide­genforgalmat. Tekintettél a megye terüle­tén szórványosan előfordult gyermekbénulási betegségekre, az Egészségügyi Minisztérium újabb gyermekbénulás elleni oltást rendelt el a megye te­rületén. Hétfőn, augusztus 3-án kezdik meg és a hó köze­péig végzik el az oltásokat. A Pest megyei Közegészség­ügyi és Járványügyi Állomás már a pénteki nap folyamán megkapta a szükséges meny- nyiségű oltóanyagot, amelyet szombaton oszt szét a járások között. Szombat délelőtt a megye valamennyi járásából autón jönnek Pestre a Salk- féle oltóanyagéit, amelyet je- gesládáikban csomagolva szál­lítanak el. A járási székhelyeken még szombaton megkez­dik az oltóanyag szétosz­tását cs legkésőbb vasár­nap valamennyi község orvosa megkapja. • Héttőn reggel már megkezdik az oltást. A mostani védőoltás során be kell oltani valamennyi öt éven aluli gyermeket, azt is, aki a kötelező védőoltásból az elsőt csak ■ Szeptemberben kapta volna. Be kell oltani mindazokat az öt éven aluli gyermekeket is, akik szüleik mulasztásából vagy bármely más okból eddig nem kapták meg mind a három oltást. Védőoltásban részesülnek azok a kisgyerekek is, akik a há­rom védőoltást már megkap­ták. Az oltást a bölcsődékben és napközi otthonos óvodák­ban végzi el az orvos, egyéb­ként a szülők tartoznak az orvos által meghatározott idő­EGY SPIRÁLOS FÜZEI MARGÓJÁRA ben hozzá vinni a kisgyere­keket. Nagyon fontos tehát, hogy a kisgyermekes szülők figye­lemmel kísérjék a községi ta­nács hirdetményeit, amelyek­ből megtudhatják, hogy köz­ségükben mikor és hol kell jelentkezniük védőoltásra gyermekeikkel. A napközben elfoglalt dolgozó szülőkre való te­kintettel a késő délutáni órákban is lesz oltás. Nyomatékosan felhívja a Közegészségügyi és Járvány­ügyi Állomás a szülőket, hogy az oltási felhívásnak feltétle­nül tegyenek eleget. A most megbetegedettek között ugyan­is túlnyomó számban olyanok vannak, akiket eddig egyál­talán nem oltottak be vagy a második, esetleg a harmadik oltást elmulasztották. Salk-oltóanyaggal mindenkit háromszor oltanak be. Aki tehát gyermekét most augusz­tusban először viszi oltásra, még kétezer kell beoltássá. Az oltást végző orvos a kővetkező oltás időpontját közli a szülőkkel. A Közegészségügyi és Jár­ványügyi Intézet az oltások elrendelésével kapcsolatban mégegyszer szükségesnek látja felhívni a figyelmet a tiszta­sági szabályok fokozottabb betartására. Vigyázzanak a szülők, nehogy gyermekeik mosdatlan • kézzel egyenek vagy mosatlan* gyümölcsöt fogyasszanak. Egyébként hangsúlyozza a KÖJÁL, hogy a megye terüle­tén előforduló szórványos meg­betegedésekből távolról sem lehet járványra következtetni. lyeket, emberek életét, ame­lyeket úgy hoznak Ruff Jó­zsef elébe, mint csodatévő or­voshoz a betegeket. Hátha meggyógyítja? Behajtotta a könyv fedelét, hátra dőlt a széken és a szem­üvege alatt megdörzsölte a szemét. — Most megírom a félévi jelentésemet, aztán kimegyek a vörösvári tsz-be. Ott este taggyűlés lesz. Aztán megnézte az óráját — már negyedszer, amióta be­szélgettünk — és azt mondta: — Megint késön kerülök haza. Ejfél felé... Rohannak a napok. Gyorsan, mint az átszakadt támfalon a lezúduló kövek. Azt mondta, hogy nincs ideje megerősíteni ezt a „tám­falat”. Sem javítani, felfrissí­teni, újat ácsolni. Egyetlen újságot olvas, abból iá sok­szor csak az érdekesnek vélt cikkeket. Járatja, félre teszi, megőrzi a Társadalmi Szem­lét, a Pártmunkást. Könyvet is vesz, egyelőre lakásdíszítő­nek. Rádiót hallgat, a televí­ziót az ágyból fekve nézi. Sokszor elalszik műsor köz­ben. A család? Együtt számoltuk ki: napi húsz-negyven perc jut beszél­getésre, családi életre, gye­reknevelésre. Igaz, hogy a gyerekekre a példa hat a leg­jobban és a szeretet. De aszó is, a játék is, a simogatás is, a mosoly is kellene. Nehezen vallott erről Ruff József. Erről a „közügyrőlK Mert ez is az. Ebben mi segítsünk neki. Déry Károly — Egy-egy ügyre néha fél napom is rámegy... Milyen ügyek ezek? A könyv válaszolt rá. Nagy­kovácsi 80 nyugdíjasa — ha­mar az állam utalványt adott nekik — és a sok száz üze­mi dolgozó hol vegye meg a tüzelőjét? Budapesten? Töb­be kerül a fuvar, mint szén. Országgyűlési képviselő vagy! Járj utána, hogy a TÜZÉP- adjon telepet Nagykovácsinak, a tanács helyet és helyiséget. A megyei TÜZÉP azt mond­ta: rendben. A tanács is. De a Belkereskedelmi Miniszté­rium nem egyezik bele. Leve­lezés, kilincselések. — Itt a falunak van igaza... Ezt a miniszter elvtárs is meg­érti. Aztán egy-egy emberről, csa­ládok dolgáról szól. Ki kell békíteni a házastársakat, lel­kérebeszélni a borkedvelő férj­nek, a kikapós feleségnek. — Nem „behívatni”! — hang­súlyozta. — Otthon, a megszo­kott környezetben nagyobb fo­ganatja van a szónak. A fémspirállal összefogott lapokra feljegyzett sorokból egy lány sorsa kerekedik, aki­ben olyan nagy volt a sze­relmi lobogás, hogy átszaki- tc-tta a józan mérlegelést. Az apja elkeseredésében, szégye­nében kihajította a lányt a világba. A tinnyei öregasz- szonyról, aki 84 éves korában oda akar menni meghalni, ahol menyecske korában bol­dog volt és gyerekeiről, akik nem akarják a hajlékba visz- szaengedni. Portrékat villantottak fel a szavak, sorsokat, szenvedé­az embereknek nem elég, ha maguknak építenek házat, lakást. Utat. iskolát, kul- túrházat, vendéglőt, parkot is olyant akarnak, amilyenek az új házak... Jó ügy ez, csak túl mohón akarják... De ha olyan a kérésük, hogy nem borit fel éves terveket, akkor utána járok és megcsi­náljuk. Kezének egy-egy fegyelme­zett mozdulatával kísérte a szavakat, amelyekkel megraj­zolta a bányászfalvak hol­napját, a megújuló, formát öl­tő városkálcat. Pillantása, moz­dulata szinte a szobrászé, aki látja az egész kompozíciót, is­meri a mértéket és az arányt, az anyagot és az anyag sajá­tosságait, s pontosan tudja, mikor és mennyit kell faragni a váll hajlatán, a karok, a lá­bak formáin, hogy a mű töké­letességével századok múltán is hasson. Rulf József úgy beszélt, mint aki ismeri a források he­lyét, az erdő fáinak évgyű­rűit. a hegy gyomrában rejtő­ző ásványkincset, s főleg a né­pet, amely birtokba vette itt is a földet. Iskolában tanulta talán a pilisi hegyek lakóinak hagyományait és szokásait, a kovász keverését, amely napról-napra az új életforma, az új kenyér kelesztője? Kíváncsian hallgattam a fej­tegetést. a halk. néha nehezen megtalált, nem is egészen pon­tos fogalmazású mondatokat. tam lépkedni az utcán. Nem jár, hanem halad, nehézkes léptékkel, céltudatosan. Moz­dulatai erőteljesek, de las­súak, mint a veszélyes és nehéz munkát végzőké, akik­nek idegeibe, ösztöneibe bele­ivódott, hogy „vigyázz magad­ra, tartalékold az erődet!” A pilisvörösvári tanácshá­za egyik szobájában találkoz­tunk. Az asztal két oldalán ültünk egymással szemben. Előtte, az asztalon nagy alakú fémspirállal egybefogott, ke­mény fedelű füzet. Tenye­rébe hajtotta sovány, baráz­dás arcát. Ritkuló, szőke ha­ját rövid, széles ujjaival ön- tudatlanul fésülte. Másik kezével a kék tintával tele­rótt lapokat forgatta, ame­lyekben sok volt a különleges jel, a pirossal kétszer aláhú­zott sor. Halkan beszélt, mintha in­dulat nélkül tudna élni. — Pilisborosjenőnek törpe­vízmű kell. Solymárnak kul- túrház, tanácsháza, Pilisszent- ivánnak iskola, út. Azt mond­ják az elvtársak: kell! Én is ezt mondom. A kérdés csak az. mit mond a terv? Ez úgy hangzott, mintha a tanárom kérdezte volna tő­lem, készültem-e mára szám­tanból? Saját kérdésére ő maga fe­lelt. — Jó ez a mohóság, ezek az igények az én falcaimban. Nagyon jó, már ott tartunk: | Olyan gyorsan tért át ^ saját életéről a közügyre, s mint aki titkol valamit, vagy § rendreutasítás nélkül akarja ' s tudtomra adni: s — Nem én vagyok a fontos, |hanem az ügy... | Életrajzi adataiból tőle és 1 8 másoktól ezt tudtam meg: ^ Ruff József, 45 éves, nős, 8 egy 20 éves fiú és 12 éves $ leány apja. Az asztalos mes- - % térségét tanulta. 1930-ig dol- §go2ott a szakmájában. Ami- | kor meghalt az apja, és a 8 hat gyerek közül, ő lévén a '■ | legidősebb, többet kellett ke- § resnie. A pilisi bányába ment ' § csillésnek. Vájár lett, majd 1 | lőmester, később felvigyázó. ■ | Most a lőszerraktár vezetője, ^ a dinamitpatronök, a robba- 1 $ nóanyagok felelős gazdája. ^ Párttitkár Pilisvörösvárott. § Tagja a Budai Járási Pártbi- ■ \zottságnak, a községi tanács 5 végrehajtó bizottságának, a § népfront-bizottságnak, a kul- 1 ^ túrház igazgatóságának, mun- ^fcásőr. Ezenfelül országgyűlési § képviselő. | Funkcióit sorolva arca $egy pillanatra hol elborult, ■ * hogy felderült. A szája § keskeny vonallá záródott. A • S futó mosoly csak néha villan- $ tóttá fel az ajkak élénkpiro- % sát. Amikor felnézett, rövid­látó kék szeme a barna szaru- 8 pápaszem keretében olyan \volt. mint a fürkésző, fáradt, |gondoktól kínzott tudósé, a 8 tűnődőé. ' 8 Láttam a bányában. Lát­Megkezdfcék a közös tevé­kenységet a tavasszal szövet­kezeti községgé alakult Vác- egres dolgozó parasztjai. Lé­nyegében már a tavasz óta közösen munkálkodnak. A fiatal, 36 éves Hányik Pál, a 2460 holdas Kossuth Tsz elnö­ke mosolyogva magyarázza: — Alakulás után, március­ban hozzáfogtunk a közös dolgaihoz. Tudtuk, helyet­tünk, a mi kenyerünkért sen- kj nem fog dolgozni. Az egész falu, 176 család, belépett a tsz-be és négy család kivé­telével mindannyian kivették részüket a munkából. — Má<r a tavasszal össze­szántották a határt, s közösen vetettek? — Csak 150 holdas egy tagban álló területet műve­lünk egyelőre közösen. Ti­zenhat, márciusban belépett tagunk állandóan ezen a te­rületen dolgozik, míg a töb­biek akkor segítenek, ha azok nem győzik a dolgot. — Mégis, milyen közös munkát végeztek eddig? — Hosszú lesz azt felso­rolni. A tavasszal, 172 család, egyesült erővel lekaszált és felkazlazott mintegy ezer má­zsa takarmányt. A második kaszálásból jön még hozzá 500 mázsa, ez elég lesz az újig a közösbe hozott 46 te­hénnek és 142 lónak. — Mikor építették az istál­lót? — Nem kellett azt építeni. A Gödöllői Erdőgazdaság át­adta a birtokában levő, ki­használatlanul álló 100 férő­helyes istállót a környező földekkel, egyéb épületekkel együtt. Itt lesz a tanyaközpont, ide hoztuk a takarmányt is. De tudja mit, járjuk körül a birtokot, megmutatom, mit végeztünk eddig és mit csi­nálunk most. Legalább 100 holdas tábla szélén állunk meg. A tarlón zöldellő lucerna között cso­mókba rakott gabona vár a hordásra. — Nézze meg ezt a lucernát és herét — mutatja az el­nök büszkén. — A tavasz- szal 160 holdat vetettünk fe­lül, már megnőtt; 15—20 centi magasra. — A gabona kié? — Ez még a tagoké, egyé­nileg vetették, maguk taka­rítják be. De mutatok érde­kesebbet. Ameddig a szem ellát, fe-; ketéllik a frissen hántott tarló; a legtöbb helyen már behordták a gabonacsomó-j kát. — Innen, csaknem a köz-: ség feléről már eltűntek a mezsgyehatárok. Ahogy a ta­gok levágták gabonájukat, saját fogatukkal és a gépál­lomás traktoraival jó 300 holdon összeszántották a föl­det, eltüntették a barázdá­kat. Kettős munkát végez­nek most tagjaink. Egyéni­leg is dolgoznak, meg szövet­kezeti módon is, méghozzá egy időben. Értetlenül nézhettem az el- : nőkre, mert elnevet j magát,' s miközben továbballagunk, megmagyarázza a dolgot. — Eddig csak 150 holdon dolgoztunk igazán közösen. Mivel a szövetkezet őszi kez­désre alakult, az egyénileg vetett és ültetett terménye­ket még egyénileg takarítják be. Viszont, hogy a közösből mindenki kivegye a .részét, beosztottuk, kinek mikor kell a szövetkezetben is dolgoznia. Vagyis tagjaink együttesen művelték a 150 hóidat és be­takarításig egyénileg saját földjeiket. Ez amolyan szövetkezeti előiskola vagy szoktatás volt, s mond­hatom, nagyszerűen bevált. Közben odaérünk a szövet­kezet közös szérűjéhez. Eről­ködve búg a cséplőgép, s mintegy 40 fogat szállítja a gépelésre váró kereszteket. — Ezek a mi tagjaink. Elő­ször a közös gabonáját hord­juk be s csépeljük el, aztán • tagokét. Senki nem kerül kátrányos helyzetbe, s nem

Next

/
Thumbnails
Contents