Pest Megyei Hirlap, 1959. július (3. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-30 / 177. szám

1959. JULIUS 30. CSÜTÖRTÖK fits# Meet ^tCirlap r így kívánja a kommunista becsület „Fusiztak . így mondják munkásnyelven. Azaz, mind­ketten a társadalmi tulajdon ellen vétettek. Megkárosítot­ták dolgozó társaikat és az ál­lamot. Azután hamisan bélye­geztek és így megdolgozásán munkáért jogtalan bért vettek fel. Az egyik rendkívüli se­gélyt igényelt, valótlan indoko- • lássál, s visszaélt szakszerve­zeti megbízatásával. A vádak között jogtalan prémiumíel- vétel is szerepelt. Mindenképpen csúnya histó­ria. Súlyosságát azonban még fokozza, hogy két kommunis­táról van szó, akikre eddig fel­néztek társaik. Ha kiváló szak­munkásokról beszéltek, ketten mindig közöttük szerepeltek. Ha a pártszervezet dicsért va­lakit, ők ketten nem hiányoz­hattak. A munkásőrök között is kitűntek pontosságukkal, rendszeretetükkel. Az Ikladi Műszergyár fe­gyelmi bizottsága alaposan megvizsgálta a vádakat és igazságosan mérlegelte a két kommunista életét, példamu­tató munkáját, s az utóbbi hó­napokban történt visszaélése­ket Visszaéléseiket a párttal a munkásokkal, a gyárral szemben. A vállalati fegyel­min 500 forint megtérítésére, 20 százalék nyereségrészese­dés elvonására és írásbeli megrovásra ítélték őket. Eny- nylt kaptak társaik is. De mert ők kommunisták, s ügyüket szigorúbban mérlegelték, párt­fegyelmi elé állították őket, A fegyelmi bizottság a taggyűlés elé szigorú javaslatot terjesz­tett. Bár még nem volt soha pártbüntetésük, szigorú meg­rovást kaptak és egy év idő­tartamra minden tisztségvise­lést megvontak tőlük, A két párttag már régen megbánta, amit tett. A fegyel­mi tárgyalás óta szorgalmasan, lelkiismeretesen dolgoznak, mindent elkövetnek, hogy be­bizonyítsák: jóvá teszik hibá- 'jükáf. Talán már nem is kellene róluk írói, hiszen a gyárban is megnyugodott a közvéle­mény. A két kommunista „ügye” körül csend uralko­dik. Mégis írunk róla. Mert ha csak az Ikladi Műszer­gyárban fordult volna elő olyan eset, hogy megsértik a kommunista erkölcs szabá­lyait, mi is pontot tennénk az eset után. Sajnos azonban másutt is előfordul, hogy egyesek megtévednek ég egyé­ni félrelépéseik matt csorbít­ják a párt tekintélyét, árta­nak a pártnak. . Mennyit suttogták a mun­kások például az Ikladi Mű­szergyárban is! — Na lám, a példaképek! Hogy megkárosították a gyá­rat — mondották. — A kommunistáknak sza­bad? Mikor veszik már észre, mi folyik itt? Egyre több mende-monda járta. Néhányan hozzá is tet­tek a valósághoz. Azután olyan legenda is szárnyra kelt: — Meglátjátok, nekik nem esik bántódásuk, mert kom­munisták. Félreteszik az ügyü­ket, mert munkásőrök. Három hétig, amíg a beje­lentés alapján folyt a vizsgá­lat, alig ment a munka. Min­denki találgatott, problémá- zott. És sokan, nagyon sokan nem a két emberről, hanem általában a kommunistákról, a munkásőrökről ítélkeztek, így ment ez addig, amíg a fe­gyelmi híre szét nem terjedt, le nem csillapította a kedé­lyeket. Akkor látták, hogy a pártszervezet súlyosbító kö­rülményként mérlegelte: kom­munistákról, munkásőrökről van szó. Az igazságos ítélet után a gyárban megnőtt a párt te­kintélye. Megnyugodtak a ké­telkedők is; nincs kivétele­zés! Sőt. A kommunistáktól még többet követelnek. Az ő erkölcsi normájuk még ma­gasabb. Ebben a gyárban már világos: a párt vigyáz arra, hogy minden tagja erkölcsö­sen, becsületesen éljen és megbünteti azokat, akik vé­tenek törvényei ellen. Az igaz, hogy az emberek nom születnék kommunisták­nak. S ha valaki párttag, még nem jelenti azt, hogy mentes minden hibától. Ép­pen ezért neveljük, formál­juk a párttagságot. De az is igaz, hogy aid már párt­tag, attól többet lehet, töb­bet kell követelni. Aki párt­tag, annak ismernie kell a kommunista erkölcs fogal­mát. S ha a kommunisták egy világot akarnak átformálni, a párt minden tagjának pél­damutatóan kell élnie. Hány példáját láttuk mór annak: iha egy kommunista tisztelettel viseltet az öregek iránt, segíti embertársait, s ezzel akartalanul is megbe­csülést szerez a pártnak. Aki példás családi életet él, gyer­mekeit szerény, szorgalmas embereknek neveli, a párt te­kintélyét is növeli. És mennyit árt a pártnak az, aki kicsapongásaival, lelkiis­meretlenségével megbotrán­koztatja környezetét. Mennyit árt az, aki elfeledi, hogy a kommunista családi élete, munkahelyen kívül töltött ide­je, szórakozása nem magán­ügy. Viselkedésével, otthoná­ban vagy társaságban — a pár­tot személyesíti meg. Lehet-e azt kívánni a párt­tagoktól, hogy hibátlanok le­gyenek? Hogy mentesek legye­nek a kicsinyes emberi tulaj­donságoktól? Ilyen szabályt nem állít­hatunk fel, hiszen minden em­bernek más és más a jelleme. Mint ahogyan nem kívánhat­juk, hogy mindenki szőke vagy barna legyen, ugyanúgy azt sem kívánhatjuk, hegy min­denkinek egyforma legyen gondolkodása, akarata, vágya, stb. Egy a fontos azonban: minden kommunistában oltha- tatlanul éljen az az akarat, hogy tformálja jellemét, igye­kezzék úgy élni, hogy ember­társainak is hasznára legyen. Minden kommunistának arra kell törekednie, hogy legyőzze hibáit és mindig becsületesen, feddhetetlenül éljen. Ismertem egy elvtársat, nagyszerű embernek tartottam. Egyszer elhallgatott valamit a párt előtt. Hosszú, számára keserves hónapok következtek. Kínozta a lelkiismerete. ... És sok-sok álmatlan éjszaka után kopogtatott a pártirodán ... Győzött a becsülete. Ismertem olyan kommunis­tát is, aki nagyon hiú volt. Mindig nagyította saját érde­meit, dicshimnuszokat zengett önmagáról. Kedvelte azokat, akik legyezhették hiúságát. Amikor társai megbírálták, fo- gadkozott, hogy megváltozik. Azután minden úgy folytató­dott, mint azelőtt. S egyszer önteltsége miatt súlyos hibát követett el. Ekkor döbbent rá maga is, hogy így nem mehet tovább. Nagy tanulság volt számára. S ha évek múlva elő- előbukkant is jellembeli hibá­ja, de már nem úgy, nem olyan bántóan, mint régen. Elcsende­sedett és inkább a munkájá­val, mint hangoskodásával akart érvényesülni. Mert kom­munista volt, volt ereje meg­küzdeni hibáival; Hány ismerős arc bukkan elő hirtelen emlékezetemben? Mindegyik életének, munkájá­nak példája ide kívánkozna. Soké, mert ártott a pártnak, de még több olyan elvtársé, akik szorgalmukkal, szüntelen ta­nulásukkal és becsületességük­kel sok-sok új kommunistát neveltek, szocialista embert formáltak. Mert az a törekvés vezette őket, hogy életükkel, munká­jukkal a pártot szolgálják és felelősnek érezték magukat minden tettükért. S ha olykor hibáztak is, mindig volt annyi erejük, hogy visszatérjenek a helyes útra. Sági Ágnes Annak idején nagy öröm érte a budakalászi Kossuth Lajos utca lakóit: pompás szivattyús kutat álVtottak fel a tanácsháza szomszédságá­ban. Különösen nyáron tett jó szolgálatot a hasznos lé­tesítmény: kristálytiszta hi­deg vízzel oltogatta a kör­nyékbeliek, meg az erre ve­tődött vándorok szomját. Egy táblácskát is felerősítet­tek közben a mellette álló magas .jegenyefára, s ez a félreértések elkerülése vé­gett. az Országos Közegész­ségügyi Intézet nevében, nyomatékosan figyelmeztette az érdekelteket: „Jó ivóvíz!” Am amennyi örömöt je­lentett akkor a kút, most dupla bosszúságot okoz. Szerkezete tönkrement, a forrást borító cementlapok között ökölnyi széles ha­sadéban ömlik be a sze­mét. — Legalább a táblát vennék le a fáról — jegyez­te meg — amikor éppen ott jártunk — egy lovát itatni akaró fuvaros. Ez is megol­dás, mi azonban jobbat ta­nácsolunk a község vezetői­nek: javíttassák meg mi­hamarabb a tönkrement ku­tat! — sp — Uborkaszezon Bagón MÉG SZEDIK A MÁLNÁT Nehéz lenne eldönteni, me­lyik fontosabb munka mos Bagón; a gabonakeresztet behordósa vagy az uborka szedése és szállítása. Igaz bogy a gabonából lesz a ke­nyér, de az uborka meg a pénzt adja. A bagi dolgozd parasztok azonban megoldják ezt az egyszerre jelentkező két fontos munkát, ugyanis „nyújtott műszakban" dolgoznak. Kora hajnalban már az Uiborkaföldeken hajla­doznak, s még az esti sötéte­dés után is zörögnek a gabo­nával megrakott kocsik kere­kei a falu főutcáján. Az utóbbi években egyik legfontosabb növény, s egy­ben a bevételi forrás is az uborka lett ebben a Galga menti községben. Pontosan négy esztendeje kötötte meg az első termelőkkel a kon- zerv gyár az uborkatermelési szerződést, s a kezdeti né- I hány hold az idén már 196 holdra növekedett. Bagót ma * már a leghíresebb uborkater- melő községek között emlege- ' tik. — Minek tulajdonítható, hogy ilyen gyorsan tért hódí­tott az ubprkatermelés a köz­ségben — kérdeztük Lamczin- ger Ferenc elvtársat, a föld­művesszövetkezet igazgatósá­gának elnökét. — Elsősorban annak, hogy jól jövedelmez — válaszolta1. Egy-eg.y hold uborka negy­ven mázsa termést is ad, s ha csupán két forintos átlag­árat számolunk, akkor is nyolcezer forintot jövedelmez holdja. A mostani időjárás meg különösen kedvez az uboricaterm elésnek. Most van az uborkaszezon, szinte nem győzik szedni a dolgozó pa­rasztok a termést. De ugyan­így nehéz feladat hárul az át­vevőkre is, akik naponta 100 —200 mázsa uborkát is át­vesznek a földművesszövetke­zet átvevőihelyén. — A dolgozó parasztok — mint már mondottuk is I szerződéses alapon termelik az uborkát. Az előző években még a konzervgyárak kötöt­ték a szerződést a parasztok­kal, az idén azonban már a földművesszövetkezet szerző­dött a gazdákkal. Úgy hívják ezt, hogy megbízásos termeltetés, mert a földművesszövetkezet a Duna Konzervgyár megbí­zásából szerződik a dolgozó parasztokkal, s a termést a konzervgyár veszi meg. — Milyen előnyük szárma­zik ebből a dolgozó parasz­toknak? — érdeklődtünk az igazgatóság elnökétől. — A dolgozó parasztoknak nagyobb a bizalmuk a föld­művesszövetkezet iránt, ame­lyet magukénak ismernek el, hiszen csaknem valameny- nyiök földművesszövetkezeti tag. Mi igyekszünk is e bi­zalomra rászolgálni úgy, hogy az áru átadásánál kép­viseljük a dolgozó parasztság érdekeit. Az áruátvételt a földmű­vesszövetkezet vezetőin kí­vül a 18 tagú felvásárlási bi­zottság tagjaj is ellenőrzik, a megteszik észrevételeiket. A rendszeres ellenőrzésnek, no, meg a Duna Konzervgyár megbízottja lelkiismeretes munkájának az eredménye, hogy az áru átvételére kevés a panasz. Török Albert, a konzervgyár megbízottja meg­követeli az előírás szerinti mi­nőséget, de a dolgozó parasz­tok zöme nem is akar jog­talan jövedelemhez jutni. A szabványnak megfelelően vá­logatják az uborkát és a gyors, zavartalan átvételt is megkönnyítik ezzel a terme­lők. így is előfordul azon­ban, hogy 15—20 kocsi is sor- baáll a földművesszövetkezet felvásárlótelepe előtt. A 196 holdról mintegy 80 vagon uborkát adnak át ez évben a dolgozó parasztok a földmű­vesszövetkezeten keresztül a konzervgyárnak. Jövedelmük csupán az uborkából megha­ladja a másfélmillió forintot. Ezért kedvelték meg hát a bagi dolgozó parasztok az uborkatermelést. Mihók Sándor Eddig 800 ezer tégla terven felüt Villamosítják a békásmegyeri tég'agyárat A Pest megyei Téglagyári Egyesülés békásmegyeri üze­mében az év első felére há­romszázezer nyers és ugyan­ennyi égetett tégla elkészítését vállalták terven felül a dolgo­zók. ígéretüket becsületesen betartották, sőt, mi több, a felajánlott mennyiséget megduplázták. 697 ezer nyerstéglát és 800 ezer égetett téglát készítettek terven felül az elmúlt hó­napokban. Négymillió 610 ezer he­— lyett 5 millió 307 ezer téglát — I adott át a kis gyár népgazda­Ságunknak, s ezzel 120,7 szá­zalékra teljesítette féléves tervét. Az egyesüléshez tarto­zó tíz téglagyár közül a bé­kásmegyeri telep ily módon a harmadik helyet szerezte meg. Sajnos, a kedvezőtlen idő­járás eléggé megnehezíti a gyár munkáját. A tizenegy szárítószín nem képes már befogadni a gyorsabb ütem­ben készülő, nagyobb meny- nyiségű, szárításra váró nyerstéglát. Mint a telep vezetője is hangsúlyozta* még legalább négy szá­rítószínre lenne szüksé­gük ahhoz, hogy a teljes kapacitást ki tudják hasz­nálni. A megyeri téglagyárat, mint értesültünk, ez év őszén korszerűsítik. Most még gőz­erő szolgáltatja a gépekhez szükséges energiát, november végére azonban villamosítják az üzemet. Átépítik a gyár présházát is, új. nagy teljesít­ményű gépekkel szerelik félj s jövő tavasszal már sokkal jobb körülmények között- korszerű berendezéssel kezdik meg a téglagyártást. Sok a vadkacsa a Hortobágyon Augusztus elsején kezdő­dik a Hortobágyon a vadá­szok várvavárt nagy esemé­nye, a vadkacsavadászat. A hortobágyi pásztorok, víz­ügyi dolgozók és halászok megfigyelései szerint a vízi- szárnyasok kedvenc tartóz? kodási helyein — nádasok­ban, tógazdaságok vizein, ví­zitárolóknál, kétszer, sőt he­lyenként háromszor annyi a vadkacsa, mint az elmúlt esz­tendőkben. A hazai és a kül­földi vadászok jó ellátást és kényelmes szállást kaphatnak a hortobágyi csárdában, a távolabbi leshelyeket pedig Eogatokkal közelíthetik meg. Lassan véget ér a málnaszezon. Veresegyház határában azonban még mindig szedik a málnáskertek értékes gyü­mölcsét. Mint képünkön látható, Jarina Mihályék elége­dettek az idei terméssel és az utolsó szemeket sem akarják veszendőbe hagyni (Csekő felv.) Felel ősségrevonás Ezért voltam. A fruska a papír után nyúl, de a fiú visszahúzza és zsebébe süllyeszti. (Fizetési kimutatás volt.) — Ráérsz még ezzel foglal­kozni. Most még korai — szól a lányhoz. A kis fitosorrú megsértődni se ér rá, olyan gyorsan éri a másik meglepetés. A fiú ismét a zsebébe nyúl és kis dobozt húz elő. A lány felé nyújtja. Amaz tétovázik, de végül is győz a kíváncsiság, elveszi a dobozt. Kinyitja. Gyönyörű bross tűnik elő. — Jaj, de szép! — tör fel az elragadtatás, kiemeli a re- mekbekészült díszt és a blúzá­hoz illeszti. Remekül áll neki. — A tiéd — suttogja a fiú. Leírhatatlan a hatás. Láng­vörös arccal rebegi a lány: — Köszönöm, Laci. De a szeme sokkal többet mond. — Este akartam átvinni, de ha már találkoztunk, tűzd fel — magyarázkodik a fiú, mi­közben félénk gyengédséggel átfogja a leány vállát. A lány kezében a bross. Mindketten föléje hajolnak. Összesimul az arcuk. A szívek szavát már nem lehet hallani. Ezt csak ők értik meg. — farkas — — Hol voltál? —1 Körülnézni. — A lányok körül, ugye? — inkább gúny van a hangjában, mint szemrehányás. Nevetés a válasz. A lány hallgat egy sort, az­tán mintha más témát kezde­ne, egykedvűen újságolja a fiú­nak: — Képzeld, a Varga Jani már háromszor hívott moziba. Te! Olyan jól áll neki az a fe­hér vászonöltöny. Mondta, hogy tetszem neki, pedig az­előtt a Katinak csapta a sze­let. Lopva figyeli szavainak ha­tását. Érti a fiú, hogy ezt nem egyszerű újságnak szánja a csitri. Azt hiszem, csak én vet­tem észre szeme villanását, mert remekül játszik tovább. — Hm — dünnyög és meg­vonja a vállát, aztán csak úgy odaveti: — Tényleg, sikerült az a fe­hér öltöny. Megint hallgatnak egy sort, aztán újra a lány kezdi: — Szolgálatból jössz? A fiún látszik, hogy nincs kedve tovább komédiázni, zse­bébe nyúl, papírlapot húz elő és mutatja a lánynak: • két parasztruhás néni és ki­ki csinálja, amit már elkez­dett; beszélgetnek, újságot olvasnak, elvégre váratlanul találkozó fiatalokat minden­ki látott már. Csak magam figyeltem tovább a csevegést, kénytelen vagyok, hisz előt­tem történik mindez. — Szabadnapos vagy? — így a lány. ■— Igen — válaszol a fiú. A fruska elkomorodik, or­ra tövén táncolnak a szeplök. Sértődöttség érzik a hang­ján: — Hisz akkor — jól meg­nyomja ezt a szót — azt mondtad, hogy öt hónapban ha egyszer lesz szabadna­pod... Látszik, hogy folytatni akarta, dehát más is hallja. A legénynek láthatóan tet­szik a lány durcássága, nem szól, csak mosolyog. Amaz meg mintha valami érdeke­set látna, az ablakon nézeget kifelé. Rövidesen megint a fiú fe­lé fordul, arcán nyoma sincs már a sértődöttségnek. Mint­ha csak úgy, valamelyik isme­rősével csevegne, folytatja: l $ Tizenhat év körüli szep- \ lös, fitosorrú fruska helyez- J kedik kényelembe velem ; szemben a HÉV-en, a Kele­tinél. Könyvet vesz elő és ol- \ vasni kezd. $ Pár állomással odébb he­tenként egyszer borotvált ar- \ cú legényke lép a kocsiba. \ Körülnéz. Szeme megállapo- \dik a lányon. Enyhén elmo- \ solyodik és szó nélkül lete- J lepszik mellé. Óvatosan, ne- $ hogy megzavarja az olvasás- J ban. 5 Nem is lenne igazi tizenhat ^ éves a fitosorrú, ha pár pilla- Inattal később olvasást mí- i melve nem pillant lopva a ^ fiúra. $ Figyelem, megnyeri-e tet­szését a fiú. Meglepő dolog ; történik, ölébe ejti a köny- j vet és hangos ovációval a jö­vevény felé fordul; \ — Szervusz Laci! Hát te \ hogy kerülsz ide? De régen \ láttalak! 5 A fiú úgy tesz, mintha csak \ most ismerné meg. Tetteti a 5 csodálkozást: l — Nézd csak! Hát te vagy * az, Évi?! Ezt nem hittem vol- \na. \ Mindenki felfigyel, de csak i egy-két pillanatra. Aztán \ mellettünk az a négyes tár- \ saság ismét a kártyába mé- ! lyed, odébb tovább folytat- í ja a megkezdett diskurzust a A fii uúyan jó—csak a kút rossz Önürítős traktorpótkocsi : * A Győri Szerszámgépgyár-; ban újfajta önürítős, három- < tonnás traktorpótkocsi soro-! zatgyártását kezdték meg. A ; hidraulikus szerkezettel mű- • ködő, két oldal irányba bil-I lenthető kocsikat különösen; a betakarítási munkáknál j használhatják a nagyüzemi: gazdaságok. A kocsik gyártásánál meg­szervezték a szalagrendszerű munkát, s július végéig 500, az év végéig pedig összesen 3000 pótkocsit állítanak elő.

Next

/
Thumbnails
Contents