Pest Megyei Hirlap, 1959. július (3. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-01 / 152. szám
1959. JÚLIUS 1. SZERDA 3 v&CiHap A TAGGYŰLÉS HATÁROZ A KÉMÉNYEKBŐL még a Vacsorafőzés füstje kavarog, a konyhákból fény szűrődik az udvarokba, az aprójószág és a gyerekek már elcsendesedtek. A falu népe lassan nyugovóra tér. Pedig még alig ment le a nap, csak fél kilencre jár. De az aratás Százhalombattán is megkezdődött, s a napi munka még az első harmat előtt indul, úgy három óra tájban. Korán kell kelni, sietős a pihenésre- térés. Talán ezért igyekezett Százhalombatta párttitkára rovid- refegni a taggyűlési beszámolóját a múlt évi oktatásról. Igaz, nem is lehetett sokat beszélni róla, mert a pártszervezet huszonnégy tagja közül senki nem tanult rendszeresen, (hogy Lenkei elvtárs a párttitkár szavaiból kivettem ő maga sem). A vezetőség nem készített tervet az oktatásról, év közben nem is tárgyaltak róla, az előadók is megunták, hogy hiába várjanak a hallgatókra. * Jól mondta Vinis Györgyné a hozzászólásában. — Milyen vezető szerepet akarunk mi, itteni kommunisták, ha nem tanulunk? Ha csak egy gyereket akarunk embernek nevelni ahhoz is tudás kell. Hát még egy egész falu népét — öregjét, fiatalját — tanítani, kihúzni a régiből és magyarázni neki a mi igazságunkat. Eltelt egy esztendő s nem tanultunk semmit, pedig a decemberi párthatározat rólunk szólt, parasztokról. Alig ismerjük ketten-hórman hu- szonnégyünk közül. Vinis Györgyné elmondta még azt is, hogy ő lett volna az egyik propagandista, ha taníthatott volna valakit. Szorgalmasan járt be a járáshoz előkészítő tanfolyamra, de aztán elmaradt, mert úgy érezte, hogy fölöslegesen pocsékolja az útiköltséget, ha nincs kinek továbbadni, amit ott hallott. Csupics elvtárs szenvedélyes szavai voltak a legtalálóbbak. — Sok barátunk van a faluban. De különbek vagyunk-e mi, ha nem tudunk többet, ha nem látjuk tisztábban a holnapot, mint ők. Először önmagukat kell felrázni! A vita során kikerekedett az önmaguk felrázásának sürgető szükségessége. — Ne fogadkozzunk itt, hogy Az idén elkészül a Dunakanyar tízéves fejlesztési terve A Dunakanyart évről évre több üdülő és látogató keresi fel. A növekvő forgalom lebonyolításának és a vendégek ellátásának megkönnyítésére a Dunakanyar Intéző Bizottság tízéves, egységes, összehangolt tervet készít a vidék fejlesztésére. A tervről Otz Loránd, a bizottság titkára az alábbiakat mondotta: — Javaslatunkra már az idén megkezdődött a Dunakanyar környékének fejlesztése. Korszerűsítik a vidék két főútvonalát, több autóbuszt állítanak üzembe. Visegrádon nemrégiben megnyílt a kényesebb vendégek igényeit is kielégítő, 16 szobás szálloda. A tennivaló azonban még igen sok. Ezért elhatároztuk, hogy elkészítjük a Dunakanyar fejlesztésének egységes, összehangolt, tízéves fejlesztési tervét. — Számos gyönyörű fekvésű község van, ahol nem kielégítő az ivóvíz-ellátás, ami akadályozza az üdülők számának növelését. Ezen a vidéken kevés a strandfürdő, jóllehet a tapasztalatok azt mutatják, hogy sokan nem szeretik a Duna vizét és szívesebben keresik fel a zárt medencéket. Az ivóvíz-ellátás megjavítására javasoljuk az illetékeseknek, hogy végeztessenek geológiai kutatásokat Vác és Szentendre környékén. Alsógödön ugyanis az egyik kísérleti fúrásnál 60 Celsius- fokú termálvíz tört fel. Feltehető tehát, hogy a környéken is bővizű termálkutak létesíthetők. Az a javaslatunk, hogy 13 községben termálkút fúrásával, öt községben pedig törpevízmű építésével javítsanak a helyzeten. — A fejlesztési terv elkészítése előtt tanulmányoztuk a környéket. A többek között meglátogattuk Bánk közséÖzet fogott az aratógép a szedresi határban Nem mindennapi eset történt a szedresi Petőfi Tsz sióparti őszi árpa tábláján. A kévekötő aratógép előtt, melyet Buda István, a Szedresi Gépállomás traktorosa vezetett, hirtelen felugrott egy őzgida, s a megriadt állatot a motolla a nagygyűjtőbe dobta, majd a ferde felvonó felvitte a kévekötő asztalra. Szerencsés véletlen, hogy sem a tömörítő karok, sem más gépalkatrész nem tett benne kárt, s az árpával együtt kévébe kötődött az őzgida. Buda István traktoros a gépet azonnal megállította, s kiszabadította a körülbelül négyhetes őzet, amelynek az ijedtségen kívül semmi baja sem történt. get, ahol gyönyörű fekvésű, egyholdas tó van. Megvizsgáltatjuk a tó vizének összetételét és ha alkalmas strandolásra, javasoljuk, hogy a községet fejlesszék üdülőhellyé. Hasonló tervet dolgoztunk ki a szép stranddal rendelkező Diósjenő fejlesztésére is. Megvizsgáljuk még a Pilishegység községeit és vidékét is és ezután állítjuk ösz- sze a Dunakanyar fejlesztésének tízéves tervét, amely még ebben az évben elkészül. ezt tesszük vagy azt tesszük! — robbant ki Rózsa Sándor elvtársból. — Amit kimondunk, az törvény legyen a magunk számára! Osszon be a vezetőség mindenkit, hogy ott és úgy tanuljon, ahogy az esze legjobban megfogja. Szó szót követett, gondolatok és érvek birkóztak. így vetődött fel a százhalombattai három tsz egyesítésének sok akadálya is. így kapott formát az a nézet is, hogy azért mennek olyan nehezen és lassan a dolgok, mert a párttagság nem ismeri a párthatározatot és a kormányrendeletek lényeges segítőpontjait. — HA FORMÁLNI akarjuk a közvéleményt — érvelt Újhelyi elvtárs az iskola igazgatója —, előbb nekünk kell véleményt alkotni. A vélemény- alkotáshoz pedig ismeretek tára szükséges. Ezt csak a marxizmus—leninizmus tanulásával szerezhetjük meg. Csupics elvtárs, a pedagógus ezt a gondolatot így fejtegette tovább: — Ebben a faluban több ezren élnek. Mi kevesen vagyunk az élvonalban. Ezért jobban figyelnek bennünket, többet törődnek cselekedeteinkkel — s higgyék el —, inkább a botlásainkat, a gyöngeségeinket tartják számon. Ne csak látszani akarjunk, hanem legyünk is olyan emberek, akik úgy válnak a község vezető erejévé, hogy a több tudásuk tekintélyt követel mindenkitől. Nagy kiterjedésű a község, ezért a jövő évben új módszert alkalmaznak. A kommunisták lakásain gyűlnek össze, hogy kicsiny, hat-nyolcas csoportokban tanuljanak. Egy-egy ilyen csoporthoz meghívnak néhány pártonkívülit is. így nem kell majd a téli estéken kilométereket gyalogolni. A vezetőség az augusztusi taggyűlés elé terjeszti a részletes oktatási tervet. Addig mindenkivel kü- lön-kütön is beszélnek. A taggyűlés határozott így. ! — dk — Boldogok, akik unatkoznak? Tanulságos látogatás a nagybörzsönyi úttörőtáborban Október végéig teljesíti tervét A Gellert Szálló után a Royal Szálló épületszerelvényeit is a Gyömrői Vasipari Ktsz készíti A Gyomrai Vas- és Fémipari Ktsz műhelyeiben ezekben a napokban még lendületesebben folyik a munka: a szövetkezet dolgozói a határidő előtt be akarják fejezni a Gellért Szálló részére készülő reprezentatív épület^zerelvé- nyeket. A különleges ajtókilincsek, fürdőszobafelszerelések és egyéb lakásszerelvények luxuskivitelben készülnek és méltán hirdetik majd a magyar szövetkezeti ipar jó hírnevét külföldi vendégeinknek. Közel egymillió forint értékű nikkelezett fémszerelvényt készít a szövetkezet, s a Gellért Szálló épületszerelvényei után a Royal Szálló fémfelszereléseit is itt készítik. Emellett természetesen egyéb munkákat is végeznek a ktsz- ben. Az Ikarusnak és több nagy fővárosi vállalatnak különféle alkatrészeket gyártanak. Korábban mosógépeket is készítettek, mivel ebből a cikkből az állami ipar is el tudja látni már a keresletet, a szövetkezet új cikkekre tért át. Említésre méltó az itt készülő újtípusú banándugó. A szövetkezet tagjai munkaversenyben dolgoznak, s október 30-ig — amint ezt az Érdi Elektromos Ktsz verseny, felhívásába vállalták — teljesítik évi tervüket. Erre minden remény megvan, hisz az első negyedévi tervet 150,6 százalékra teljesítették. Szépen fejlődik az újító-mozgalom is. Ebben a félévben például 14 újítást nyújtottak be a dolgozók. Nagy gondot fordítanak a fiatal szakmunkások továbbképzésére is. Gál Gyula, a lakatos- és bádogosrészleg vezetője például rendszeresen foglalkozik a fiatalokkal. Horváth József műszerész és Pé- terfi József fémnyomó ugyancsak sokat segít az ifjúmunkásoknak. A terebélyesedő szövetkezet most újabb műhelyekkel bővül. Ötszázhuszonnéeyezer forint beruházásból új helyiségeket építenek, ahová a bádogos-, lakatos- és nikkelező- részleg költözik. Most még ugyan hiányzik a kultúrterem. de mint a szövetkezet elnöke is megígérte, az építkezések befejezése után ezt a problémát is megoldják. — s. p. — „Boldogok vagyunk, mert gyerekek vagyunk” — az iskolaudvar téglakerítésén át kislányok hangja hallik ki a nagybörzsönyi utcára. Szépen énekelnek, szó se róla, cseppet sem felelősek a melódiáért, sem a szövegért, mely különben versenytársa a sokszor méltán ostorozott, tartalmatlan és értelmetlen kínrímes sanzontextusoknak. A zene pedig... Ha zenekritikus lennék, még azt találnám mondani, hogy ... De szerencsére nem vagyok zenekritikus. így hát csak ámuldozom, a kedves úttörővezetőkre, meg a mozgalom lelkes, kicsi tagjaira, vajon micsoda zene- és versíaragászati szakértők tukmálták rájuk ezt az engem indulatba hozó indulót, mely még valami ilyesmit is ad a kicsinyek szájába: „Pesten csak unatkoznánk”. És én, kérem, ezen az egyszerű állító mondaton őszintén felháborodom, mert nem igaz. Miért unatkoznának Pesten az úttörők, amikor államunk jelentős összegeket áldoz a fővárosi úttörők nyári szórakoztatására? Budapesten minden kerületben van úttörőház, ahol a vidéki táborozások előtt és után reggeltől estig jól és nagyon hasznosan szórakozik ezer meg ezer úttörőgyerek. Sportolnak, játszanak is közben és igazán nincs okuk panaszra, dehogy unatkoznak. Boldogok, de nem azért, mert gyerekek, hanem mert ma gyerekek. Ezek a kis énekesmadarak a nagybörzsönyi iskolaudvaron is azért boldogok. Kislánykorában legtöbbjük mamája aligha tölthetett volna a vakációjából két hetet Nagybörzsönyben. Gyárkéményektől füstös légkörben „nyaralt” bérkaszárnyák gangján a Ferencváros mellékutcáin, ahonnan ez a 31 kislány most idekerült. Valamennyien a budapesti IX. kerületi Tóth Kálmán utcai általános iskola úttörői, azaz csak huszonnyolcán, mert hárman még csak a kisdobosok kék nyakkendőjét viselik. Az egyik iskolaterem a hálószobájuk, magukkal hozták az ágyneműt, a derékaljuk azonban már itt gyártódott. A földre ágyazták a szalmazsákot, csak éppen szalma nincs benne. Aratás előtt fogytán már a szalma, különben sem nagy gabonatermő község Nagybörzsöny, ami kevés szalma van még a faluban, abból jó, ha az újig almozásra futja. Annál több a kaszáló a határban, tehát jószagú szénával tömték meg a szalmazsákokat. Mintha frissen kaszált, illatozó réten aludnának a pesti kislányok és köztük két tanáruk, Herczegh Imréné az úttörővezető, meg Vajnai Lajosné, a tornatanár. Rajtuk kívül még két felnőtt alszik a gyerekekkel, két anyuka. Nem holmi tétlen kísérők, fontos tagjai az úttörőtábornak azok is. A saját ás a táborozás két hetére fogadott lányaik testi jólétéről gondoskodnak. Élelmezési tisztjei és egyben szakácsai a tábornak. Nyikorog a kerítés ajtaja, javakorabeli férfi, Balogi István, Nagybörzsöny tanácselnöke lép az udvarra, az arca csupa derű. Mondják az asszonyok, naponta legalább egyszer eljön a táborba és minden alkalommal, ahogy most is megkérdezi: — Nincs valamire szükségük? — S hogy hallja, semmire sincs, még hozzáteszi: — Mert akármi kell, előteremtjük. Azt akarjuk, érezzék jól magukat a kislányok nálunk. Tessék csak nekem szólni, ha bármi kell. — Olyan, akár a legszívé- lyesebb házigazda. A vendégeinek tekint bennünket — ezt Herczeghné mondja róla. Anni-anyuka, meg Schlotter- anyuka pedig lelkendezve meséli, milyen készséges az egész falu. Az iskola környékén lakók szívesen kölcsönöznek mindenféle konyhaeszközt, lábost, gyúródeszkát, akármit. — Es milyen könnyű itt főzni! Nincsenek beszerzési gondjaink. Jönnek az emberek és mindennek a javát felkínálják nekünk. Méghozzá milyen olcsó áron! — Mindenki mosolyog a kislányainkra, az asszonyok megsimogatják őket. Gyümölcsöt kapnak itt is, ott is. Hívják a gyerekeket a gyümölcsösökbe. A fáról maguk szedik a cseresznyét, a bokorról a ribizkét, nagy élmény az ilyesmi a városi gyerekeknek; Igen, nagy élmény. Mennek a strandra, sebesfolyású hegyi patakon pajkosan átlá- bolnak, nagyot sétálnak az erdős hegyoldalon, megrnász- szák a Nagy Hideghegy magas csúcsát és talán a hét végén a még magasabb Csóványosra is felrándulnak Sok élményt ad ez a kéthetes táborozás a Börzsönyben. — Mindennél nagyobb élmény azonban számunkra, a gyerekek felé sugárzó szeretet. Ahogy a nagybörzsönyi parasztok szinte a tenyerükön hordozzák ezeket a pesti kislányokat.., — mondja örömmel Herczegh Imréné úttörővezető, és én is örülök ennek a szeretetnek, amivel a parasztok a városi munkásgyerekeket körülveszik. A falu és a város ilyen barátko- zása legszebb jele annak, hogyan tűnik el a két dolgozó osztály között levő egykori különbség. Erről a szeretetről, a dolgozók összeforrásáról kellene szólni az indulónak, vagy akár himnuszt is énekelhetnének róla a gyerekek. Csali, könyörgöm, nehogy valami rímkovács és kottakoppintó nyúljon a témához. Hiszen vannak még valódi költők és muzsikusok is Magyarországon. S ha azok versét, melódiáját zenghetnék, még boldogabbak lennének a mai gyerekek. Persze akkor sem pusztán azért, mert gyerekek .:. * Sz, E, Száztizennyolc orvost illetve gyógyszerészt tüntetnek ki Az idén is — mint a korábbi években — július elsején, Semmelweis Ignác születésének évfordulóján — kiemelkedő munkájuk elismeréséül kiváló, illetve érdemes orvos és kiváló, illetve érdemes gyógyszerész kitüntetéseket adományoznak. Az egészségügyi miniszter tudósoknak, professzoroknak, a gyógyító-megelőző munka és a közegészségüoy- járványügy különböző területein dolgozó orvosoknak, s gyógyszerészeknek — összesen száztizennyolcnak — közülük száz orvos és tizennyolc gyógyszerésznek adják át népi államunk megbecsülését. A kitüntetéseket dr. Dole- schall Frigyes egészségügyi miniszter július elsején ünnepélyesen adja át. ÚTKÖZBEN... — Hó! — szól ismét. De most már kiabálva. A szekér tovább halad. — Megálljalok, az anyátok hétszentségit, csak szálljak le! — cihelődik fel mérgelődve a helyéről. Nincs mit tennie, ott, ahol felmászott, le kell ismét ereszkednie a földre, s elébe állni a lovaknak. A mozgó szekéren eivéti a lépést, a lábával nem találja a vendégoldal végét, lehuppan a földre, s ettől csak fokozódik a haragja. Felveszi az ostort, a lovak elé ugrik, elkapja záblá- julkat, $ az ostor boldogabbik végével agyba-föbe veri őket. — Nesze Csillag! Nesze Kesely! — kiáltja tajtékzó haraggal. — Majd megtanítalak én benneteket móresre! A lovak prüszkölve kapkodják fejüket hátra, tarolnának, de a súlyos rakománnyal visz- szafelé nem mozdul a székér, a legény meg csaík egyre abrik- tolja óláét, arca és nyaka már poprilcavörös a dühtől, s a homlokáról verejtékcsöppek gördülnek alá. Ezalatt az úton, a szekér menetirányával szemben, biciklin egy kékkötényes parasztember közeledik, a bicikli vázához fejével a csomagtartó felé fordítva egy kapa van madzagol- va, A legény nem látja, mert háttal áll az érkezőre. Már az ostornvél is kettétört kezében, s most a maradék darabbal ütlegeli a lovakat, de nemcsak a fejüket, hanem a lábukat is és közben szitkozódik. Észreveszi ezt a kék köté- nyes ember, megcsóválja a fejét, lassít és csak úgy féllábbal lelép a bicikliről oldalra. — Mit mívelsz azokkal a szerencsétlen állairíkkal, öcsém? — rivallt keményen a legényre. — Nem sül ki a szemed, felnőtt ember létedre, így bánni a vád bízott jószágokkal? A váratlan beavatkozástól a legény kezében egy pillanatra megtorpan az ostornyél- darab, aztán hátra se nézve, hetykén odaveti: — Hát aztán. Mit avatkozik bele? Törődjék a maga dolgával! S már éppen újabb ütésre emeli karját, amikor a .kék kö- tényes ember hirtelen elereszti biciklijét, s a legény hátralendülő markából kicsavarja az ostornyelet és eldobja jó messzire. ■— Ha még egyet ütsz a lovakra, velem gyűlik meg a bajod! A kétméteres legény felülről pillant rá a kékkötényes emberre, aki legalább harminc centivel alacsonyabb nála és sovány, meg öreg, csak a szemében lobog keménység, határozottság. rjrwA* m *************** ******** — Ki maga — méri végig fitymáló tekintettel — és milyen címen avatkozik az én dolgomba? — Azon a címen öcsém —? válaszolja a kékkötényes —, hogy én ismerem ezt a két lovat. Jó lovak, húzós lovak. Csak tudni kell velük bánni, Meg aztán azt is tudom, hogy nem egyedül a tiéd. hanem azé a százharminc emberé, aki rádbízta, de azt már nem tudja, hogy te az országúton szétvered rajtuk az ostort. — Na és, ha százharminc emberé? — pattog tovább a legény. — De maga nincs köztük. Ismerem én magát jól.. > Maga egy maszek paraszt... Semmi köze nincs -mihoz- zánk... A kékkötényes ember közelebb lép a legényhez, úgy mondja: — De még lehet, öcsém! —t Zsebéből egy géppel írott cédulát húz elő. — Látod ezt? A huncut Máriádat! Meghívó. A szombati közgyűlésre. Akkor döntenek rólam, hogy felvesznek-e. De annyit mondhatok, ha megszavazzák, biz’ isten nyomban felszólalok. Ne félj — teszi hozzá most már atyaibb hangon — nem indítványozom a leváltásodat, mert aki siheder létére ilyen fájinul tud szekeret rakni, annak a fogatosok közt a helye. De azt mindenesetre javasolom, hogy mossák meg egy kicsit a tejedet. Na, most pedig lódulj! Míg felmászol én elébe állok a lovaknak ... Ari Kálmán s Jóalakú szénásszekéi \ áll az útfélen, a rako- | mány lehet vagy négy bog- ! lyára való, s az oldalai olyan ! szabályosak, mintha centivel \ formázták volna meg őket. ! Szép a szekér, de aki rakta, äaz se kutya, szemre is látni, \ hogy két méter körüli terme- \ tű, vállas, hetyke legény. Szén- | fekete haja kócosán lóg a sze- j mébe, s messziről azt hinni, | hogy csalioládé színű inget vi- j sei és csak közelebbről derül \ ki, hogy nem ing az, hanem a ! saját, tulajdon, barnára sült | bőre. A tikkasztó forróság- | ban legszívesebben a nadrágját is ledobná, de tekintettel \ van a lányokra is, akik né- ! hány lépéssel odább három ágú ifavülákkal gyűjtik a szénaren\det. 5 J A legény egyébkent a sze- \kér mögött áll és a rakományon keresztül vetett kötelet \ huzigálja. Még néhány rán- J tás, aztán a kötelet a vendéglőidül kiálló végére hurkolja, J m ajd maga is fellép rá, akár Ja lépcsőre, és mászik fel a l szekér tetejére. De mielőtt a J helyére érne, a rakott szekér Jmozgásától a lovak elindulnak, Ja gyeplő pedig — amely az J ostornyéllel a szénába van J tűzve — az ostorral együtt lelcsúszik a lovak közé, s húzzák l maguk után a porban. \ — Hó! — szól rájuk a lel gény. i A lovak rá se hederítenek.
