Pest Megyei Hirlap, 1959. július (3. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-26 / 174. szám

PEST MEG \ úMirlaii 1959. JÜLIUS 36. VASÁRNAP Dunakanyar képes útikalauz A Pest megyei Idegenfor­galmi Hivatal ez évi terveiben több képes útikalauz kiadá­sa szerepel. Mint elmondották, a napokban jelenik meg a Dunakanyar képes útikalauz. A négy színnel nyomott tér­képen kis rajzokkal jelölik meg a Dunakanyar községei­nek vendéglátóipari üzemeit, hajó-, vasút- és autóbusz- állomásait, strandjait, turis­taházait, szállodáit, horgászó­helyeit stb. A kirándulók számára igen hasznos kalauz 20 OtO példányban készül. A Dunakanyar útikalauzá­hoz hasonló kivitelben készí­tik el a negyedik negyedév­ben megjelenő penc—csővári és a dobogókői útikalauzt is. Az Idegenforgalmi Hivatal ezenkívül levélzáró címkéket és német—magyar szöveggel ellátott autómatricát is ké­szíttet. A községi tanács törvényt hozott Nagy dolog történt Kistar- csán. A község tanácsa tör­vényt hozott. Hivatalosan ugyan községi szabályrende­letnek hívják az efféle jogsza­bályt, amely azonban mégis­csak törvénye a falunak, elő­ír, elrendel, betartandó sza­bályt mond ki, sőt még a ren­delet ellen vétőkkel szemben a kiróható büntetést is meg­szabja. Annyira törvény, hogy valóságos paragrafusokba sze­dik. Kilenc kacskaringós §-jel- lel osztották szakaszokba a szabályrendelet mondaniva­lóit, tehát külső formájában is a törvényekhez és törvényere­jű rendeletekhez teljesen ha­sonló. Még a tavasszal hozta meg a tanács a rendeletet, de csak most vált jogerőssé, a FELHÍVÁS o Hazafias Népfront-bizottságokhoz és a tömeg­szervezetekhez „Évtizedes harcokban megedzett munkásosztályunk veze­tésével, az 1919. évi szocialista forradalom tapasztalataival gazdagodva, a Szovjetunióra támaszkodva, népünk megkezdte a szocializmus alapjainak lerakását, s országunk a népi demokrácia útján haladt előre a szocializmus jelé.” 1949. augusztus 20-án váltak törvénnyé ezek a monda­tok, amikc-r ti? évvel evelött él.etrehívták alkotmányunlzat, a Magyar Népköztársaság Allcotmányát. Azóta ezt az év­fordulót minden esztendőben a munkás-paraszt szövetség jegyében ünnepeljük meg. Ennek a gondolatnak jegyében ülésezett a napokban is a Hazafias Népfront Pest megyei Emlékbizottsága. Az ülé­sen alkotmányunk 10. évfordulójának méltó megünneplésé­ről tárgyaltak. Arról, hogy ebben az évben minden eddigie­ket múljon felül az ünneplés és még jobban jusson kifeje­zésre a munkás-paraszt hatalom ereje, egysége. Az emlékbizottság ezúton kéri a járási, városi, illetve a községi társadalmi, állami, gazdasági szerveket, hogy a Haza­fias Népfront helyi szerveivel közösen szervezzük meg alkot­mányunk ünnepét. E szervek közösen alakítsanak helyi előkészítő bizott­ságokat, s a program elkészítésébe vonják be a tan-ácsok vezetőit, valamint a kultúr otthonok igazgatóit is. Az előké­szítő bizottságok gondoskodjanak arról, hogy mindenütt egésznapos ünnepségek legyenek. Az ünnepi gyűlesek és megmozdulások idejét lehetőleg a helyi adottságoknak figye­lembevételével állapítsák meg. A munkás-paraszt szövetség nemcsak a gyűlések mon- dé-nivalójálxin, hanem munkás-paraszt találkozókon, az üze­mek, termelőszövetkezetek dolgozóinak kölcsönös meghívásá­ban, üzemi íkultűrcsoportok. sportegyesületek vidéki vendég- szereplésében is jusson kifejezésre. A már kialakult szokás szerint legyenek színes kultúrműsorok, nemzetiségi feszti­válok (természetesen a nemzetiségi helyeken), sportrendez­vények, tréfás versenyek, vidám vásárok, aratóünnepélye!:. gyermekműsorok, különféle bálok, hogy minden dolgozó kedve szerint ünnepelhesse alkotmányunk megszületésének: tizedik évfordulóját. A Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsága napokban, hogy a járási tanács jóváhagyta. Annyira jogerőssé vált, hogy már több ellene vétőt meg is bírságoltak. A kistarcsai 1. számú tör­vény, azaz a községi tanács 1/1939. sz. rendelete a közte­rületek tisztántartásáról, vagy­is általában a köztisztaságról szól. Kötelezi az ingatlantu­lajdonosokat, hogy ingatlanuk előtt a járdát naponta, a kocsi- utat pedig legalább hetenként egyszer megtisztítsák, nyáron fellocsolják, télen a havat elta­karítsák róla és ha síkossá válik, homokkal, salakkal szórják fel. Az útszéli vízár­kot szintén tartsák tisztán, s ha házuk előtt nincs ilyen, ak­kor sürgősen csináljanak. Elő­írja a rendelet azt is, hogy az összegyűjtött háziszemetet hol kell lerakni, továbbá megtiltja, hogy az utcán szemeteljenek, s általában közterületre szennyvizet vagy más folyadé­kot kiöntsenek. De külön sza­kasz tilalmazza a közterületen való legeltetést is. Hiszen eddig sem volt sza­bad semmi ilyesmi, csak éppen a köztisztaság ellen vétőket nem lehetett felelősségre von­ni szabályrendelet híján. Ezen­túl már lehet. A rendelet ugyanis azt is kimondja, hogy 100 forintig terjedhető bírság­gal sújíandók az ellene vétők. Egyéb hasonló rendeletet más községek is hoztak, csak a gödöllői járásban még másik kettő, Kistarcsán kívül. A falu tisztaságán őrködni szintén a községi ta­nács kötelessége és nagyon helyes, ha ezt a kötelességet a község egészsége érdekében a tanács szigorúan gyakorolja. A törvény, azaz a szabály- t rendelet életbelépett tehát Kistarcsán és általában be is tartja mindenki. Mégis, a múlt héten a mezőőr tetten ért vagy száz, a szabályrendeletet sem­mibe vevő ludat. A rendelet 5. §-ának 3. bekezdésével helyez­kedtek szembe: az utcán lege­lésztek. Be is hajtotta a mező­őr az összes vétkeseket a köz­ségháza udvarára. Képzelhető, mekkora gágogás keletkezett, de még annál is nagyobb zaj- gás támadt akkor, amikor elő­kerültek a szabálysértésen tel­ten ért és letartóztatásba he­lyezett libák tulajdonosai, számszerint vagy tizenöten. Hiába gágogtak azonban a li­bák és hiába tiltakoztak han­gos szóval gazdáik, a szabály- rendeletnek érvényt szerzett a végrehajtó bizottság igazgatási osztálya és minden tilosban le­gelő liba után „fejenként” két forint bírságot szabott ki a libák gazdáira. El kell is­merni, enyhe büntetést alkal­mazott, de mert eiső ízben szabott ki bírságot a rendelet alapján, nem is megtorlásnak szánta. A hatás aligha marad el. Gondoljuk csak meg, akad olyan szabálysértő, akinek a mezőőr 10—15 libáját vette őrizetbe és így 20—30 forintot kellett fizetni. Ezért a pénzért akár vendéglőbe vihetné ebé­delni a libáját. Bizonyos vi­szont, hogy ezentúl Kistarcsán nem lesz panasz a köztiszta­ságra. Hiába, a községi tanács törvényt hozott és azt végre is hajtja. Sz. E. mai nap 1959. július 26. vasárnap, Anna napja. A Nap kél 4.13 órakor, nyugszik 19.27 órakor. A Hold kél 22.29 órakor, nyugszik 11-14 órakor. Várható időjárás: sok­helyen újabb záporeső, ziva­tar, mérsékelt, időnként élén- kebb' szél, néhány órás nap­sütés. A nappali felmelege­dés nem változik lényege­sen. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet vasár­nap: 25—28 fok között. — BITUMENES bekötő­utat építenek Törökbálinton. A bekötőút a budaörsi or- szágútról, a Csiki-csárda he­lyétől indul, átvezet a köz­ségen s mintegy három kilo­méteres szakasszal visz át Érd-Park városba. A nagy munka felét már elvégezték, a teljes út előreláthatóan szeptember végére készül el. — TÖBB CSALÄDNÄL tartottak egyszerre lakodal­mat Bagón. A nagy esemény az Aszódi Földművcsszövet- kezeti cukrászda cukrászai­nak is sok munkát adott: szombatra 60 tortát kellett készíteniük. — RENDEZIK a védetté nyilvánított gödöllői Erzsé- bet-parkot a helyi erdőgaz­daság dolgozói. A munkála­tok befejezése után a park teljes szépségben áll majd a pihenni vágyó gödöllőiek rendelkezésére. — 3000 FORINT értékű könyvvásárlási keretet biz­tosított a jövő évi község­fejlesztési alapból a döm- södi tanács a községi könyv­tárnak. Jelentős támogatást ad a tanács a jövő évben a sportkörnek, a kultúrotthon- nak és a napközi otthonnak is. — NAGY ÜTEMBEN fo­lyik Gödöllőn az új TÜZÉP- teiep irodaépületének éoí- t^se. Az új épületet még eb­ben az évben átadják. — KISVENDÉGLŐ, cuk­rászda cs eszpresszó céljára adott át egy épületet a ven­déglátóiparnak a biai ta­nács. Az épület átalakítását megkezdték, s a tervek sze­rint augusztus 30-ig megnyí­lik a község új szórakozó­helye. — HALÁLOS BALESE­TET okozott Torbágyon a házi barkácsmunka. Juhász József torbágyi lakos, postai távirász saját házában vil­lanyt szerelt. Munka közben áramütés érte. — NAGY ÜNNEPSÉGET rendeznek alkotmányunk ün­nepén Albertirsán. A mű­sorban szereplő együttesek már megkezdték a próbákat, a községi kultúrotthon szín­játszói új darabot tanulnak. — ORVOSI RENDELŐT építenek a jövő évi község- fejlesztési alapból Lóréven. Az építkezéshez szükséges anyagok beszerzését már megkezdték. — 110 000 FORINT értékű építkezést végez ebben az év­ben a ceglédi Táncsics Ter­melőszövetkezet. Ebből az összegből tatarozzák a köz­ponti épületeket, bővítik és átalakítják a meglevő istál­lót. 100 férőhelyes hizlaldát építenek és 500 férőhelyes baromfitelepet létesítenek. A Nagy v as ártelepre szombaton hajnalban és reggel 89 vagon és 28 tehergépkocsi áru érkezett, ebből 15 vagon vegyes darab­áru. 32 vagon burgonya, négy vagon hagyma, két vagon zöld­paprika, hét vagon uborka, hét vagon paradicsom. 16 vagon sárgabarack, két vagon dinnye és négy vagon tojás. Szeged vidékéről megjött szombaton a vörösszilva, ára az állami boltokban kilónként 2.80 forint. A KÖZÉRT és a földmű­vesszövetkezeti árudák az ana­nászdinnyét kilónként 40. a tur- kesztáni és a togódinnyét 20—40 fillérrel olcsóbban adták, mint pénteken. Az osztályozott őszi­barack árát pedig kilónként 1 forinttal mérsékelték. A sárga­barack. az alma. a körte és a ringlószilva ára nem változott. Az állami élelmiszerboltok a paradicsomot kilónként 2. * főzőtököt 0.80, a fejes káposztát 0.70. a kelkáposztát 1-20—1.50 fo­rintért hozták forgalomba. A burgonya, a hagyma, a karfiol és a zöldpaprika ára nem válto­zott. Szabadságon — Klinikai esetek. Minden bizonnyal azok, ha ilyenkor valalki fürdeni óhajt — és ujjunkkal bizalmatlanul mu­tattunk a fürdözőét felé. Kísérőnktől félénken kér­deztük: — Itt mindig ilyen idő van? És az boldogan válaszolta: — Évek hosszú sora óta nem volt ilyen gyönyörű nyár... Meleg, száraz idő járja. A „szárazát” elhittük. De a meleget... egymás szemé­ből olvastuk — egyikünk sem... Másnap azért csendesedett a szél, a nap melegebben sü­tött és mi is bizakodva in­dultunk a tenger meghódítá­sára. Három kosarat kap­tunk. Nem bevásárlókosárról van szó! Szélvédőről. Minden kosár kétszemélyes. Kényel­mesen lehet bennük feküdni. A tetőt aszerint szabályozhat­ja az ember, hogy napozni kí­ván-e, vagy árnyékban hűsöh ni. Mert közvetlenül a ten­gerparton egyetlenegy fa sem nyújt árnyat. A kosár oldala is óv a széltől, kellemessé teszi a keverést. Hiszen ha csendesedik is némelykor a szél, teljesen soha nem ül el. Hordja a homokot, azt a pu­ha, süppedő homokot, amit semmi a világon nem köt meg. Itt szereztem életemben először némi fogalmat, mi­lyen is lehet a Szahara. Itt éreztem először, milyen nehéz iszaptól lerakodott homokban járni. Minden lépésnél úgy kell kirázni a cipőből a ho­mokot. De azért kellemes volt. Nyugodtan szaladhatott az ember a vízhez, sehol egy ka­vics nem törte fel a lábat. Nincs kavics. Jáiek a hullámokkal Naponta háromezer látogató keresi fel Visegrádot | ben, mint tavaly az egész év- ■j ben. : A megnövekedett forgalom | különösen a vendéglátóipart I állítja nagy feladat elé. Ezért i tervezik, hogy a hajóáilomás- j nál levő 63 személyes szállo- ! da éttermét kibővítik. A me- | gyei Idegenforgalmi Hivatal I elgondolása pedig az, hogy j | a visegrádi múzeumira! j ! szemben levő nagy kiterjedé- I sű telken ízléses külsejű, ! több száz férőhelyes, gyors- I kiszolgálású vendéglőt nyit. Az idén jelentősen megnö- vekedett Visegrád idegenfor­galma. Mint az illetékesek el­mondották, naponta csaknem i háromezer kiránduló keresi | fel e történelmi nevezetessé- I gű helyet. vasárnap pedig meghaladja a nyolcezret is í a látogatók száma. Az idei hétköznapi for­galom olyan nagy, mint tavaly vasárnapokon volí. Megnövekedett a külföldi lá­togatók száma is; eddig már 3000-en tekintették meg Vi­segrád nevezetességeit, töb­AZ ELSŐ ALKALOMMAL As kicsit megilletődötten vetkőztünk a kosárban (ez egyben az öltöző „kabin”.) Alig készültünk el az önözés­sel. futottunk a vízbe. Azaz őszintébben: a vízig. Mert a bátorság csak odáig tartott. Amikor talpunkat megnyalta a tenger, hátrahőköltünk. Oh, Balaton! — Te drága, meleg tavacska. Miért is csaltunk meg — sóhajtottuk. Kísérőnk azonban várako­zóan nézett ránk. Nem lehe­tett tovább habozni. Kicsit ugyan lassan, kissé óvatosan lépkedtünk, de mindig bel­jebb mentünk. Igen ám, de a tenger nem Balaton! Nem kel­lett kilométert gyalogolni, míg térdig ért a víz. Négy lépés és máris derékig bent vol­tunk. Azután még kettő és már csak úszni lehetett. Őszin­te legyek? Először dehogy is úsztam! Megmártóztam a vízben és uccu, ki a partra — melegedni. így kezdődött. És a végén? Emlékeznek ami, amikor azt írtam a hidegben fürdő-' zőkről: „klinikai esetek”? Szóval a végén mi is ilyen „esetek” voltunk. Ha borús idő volt. ha nem, fürödtünk. Előfordult, Hogy órákig ját­szottunk a hullámokban. Mert nincs annál jobb, mint amikor lélegzetelállító, félelmetes ma­gasságú hullámok közeled­nek és azokkal kacérkodha­tunk. Hol fejjel bukunk belé és olyankor érezzük a ten­ger sós ízét, vagy hátára fek­szünk és hagyjuk: négy-öt méterre is hadd taszítson a part felé. Sági Ágnes desen csacsog, máskor, ha kissé haragszik — dörmög, fenyegetődzik. De igazán haragudni, viharzani egyszer sem láttam... Azt azonban soha nem gon­doltam, hogy ennyire szép, ennyire izgató az a végelátha­tatlan vízóriás, mint a Keleti­tenger. A MIKOR MEGÉRKEZ- ő* TÜNK, szobánk ablaká­ból ismerkedtünk vele. A szél borzolta habjait és olykor egy- egy hullám kimerészkedett a partra, 0 homokba iá. Egy­szerre volt kék, fekete, zöldes, ezüst- és aranyszínű. Még ki sem raktuk csomagjainkat, máris rohantunk, hogy közel­ről lássuk. Kötött kabát vo!‘ rajtunk. A szél erősebb, hide gebb, mint itthon. És a pa ton? Fürdöruhás emberek sé táltak, néhányon fűződtek is. Összébb húztam a kabátom, férjemmel egymásra néztünk és szomorúan megjegyeztük: Milyen lehet? Igaz-e, hogy ott nagyon hideg van? Hogy ott nem jó fürödni? Hogy nagyon veszélyes? Milyen? Milyen? Vajon mi­lyen? Számoltuk a napokat. Már csak ötöt, négyet... egyet al­szunk és indul a vonatunk a Német Demokratikus Köztár­saságba. Meglátjuk a Keleti­tengert! Keleti-tenger. Ilyennek képzeltem? Ilyen­nek láttam álmaimban? Igen is, nem is. Igen, mert való­ban, amíg a szem ellát, csak víz és víz van mindenütt. Ilyennek képzeltem, mert va­lóban szeszélyes. Egyik órá­ban teljesen sima a víz tük­re, s a másikban hófehér ta­rajok futkároznak rajta, majd egy-, kétméteres hullámok csapkodják partját. Éjszakán­ként ágyamban hallgattam mormolását. Mert a tenger mindig beszél. Néha csen­JllAS, MINT A BALATON. Egészen más. Természe­tesen nehéz lenne úgy leírni, hogy mindenki maga elé kép­zelje. Hogyan is lehetne ösz- szehasonlítani, amikor mind a kettő másért szép. Másért szeretem a Balatont, másért a tengert. A Balaton ‘kellemesen me­leg vizét, szaggatott partjait, naptól aranyozott langy hul­lámait, a tihanyi látképet, a füredi mólót, a siófoki forgal­mat, a leilei sétányt el nem cserélném semmiért. Mennyi kedves emlék fűz hozzájuk! Évek óta minden nyáron ott nyaraltunk. Még a fénykép­albumot sem kell lapozni, hogy egy-egy epizód, régen elfeledettnek hitt történet felbukkanjon emlékezetünk­ben. És az idén mégis megcsal­tuk a Balatont. Bevallom, tit­kos izgalommal készültünk találkánkra a „másikkal”.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents