Pest Megyei Hirlap, 1959. július (3. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-22 / 170. szám
1959. JÚLIUS ZZ. SZERDA PEST HEGY r&£irlap A PARADICSOM HAZÁJÁBAN 10 millió forint évi jövedelem — Némi kárt okozott a hőguta 14 millió tövön érik a termés a fótiaknak A legidősebb fóti parasztember is úgy emlékszik, hogy még az apjától tanulta a paradicsomtermesztés tudományát, az meg talán a nagyapjától. Nem tudni pontosan, mikor küldték piacra a községből az első pirosló paradicsomot, de az biztos, hogy általa ismerték meg a fótiak nevét hazánkban s külföldön egyaránt. A vasútállomáson ponyvával lefödött, hatalmas, szellős sátorban beszélgetek az idén szövetkezeti községgé alakult falu paradicsomtermelőivel és a földművesszövetkezet szakembereivel. •— Ebben a kis sátorban 10 * 1 Levendula Daránypusztáról majoránna Kun fehértóról, zöldségfélék Monorról Nyolc kertészeti bemutató az Országos Mezőgazdasági Kiállításon A szeptember 4-én megnyíló 63. Országos Mezőgazdasági Kiállításon 8-féle kertészeti bemutatóban gyönyörködhetnek a látogatók. A bemutatók előkészítésében kiváló kutatók és kertészeti szakértők segítik a rendezőket. Az évelő növényeket a híres termelő gazdaságokból gépkocsin szállították fel, a kiállítás területére. A levendula Daránypusztáról, a majoránna Kunfehértóról érkezett, a bemutatásra kerülő új zöidségfajtákat a rnonori telepről küldték el. A bemutatásra kerülő gyümölcsfacsemetéket a tájtermelési szempontokat figyelembe véve, az állami gazdaságok faiskoláitól kapták. A Közúti Hídfenntartó Vállalat négy előregyártott hollandi- ágyat és több melegágyat szállított már a kiállítás területére. A Kertészeti Főiskola zöldségtermesztési tanszékének közreműködésével bemutatnak könnyű alumíniumkeretbe foglalt, műanyagból készült melegágyi ablakokat is. Az Országos Mezőgazdasági Kiállítás nyolc különböző bemutatója a gyógynövény és illóolaj termesztésről, a zöldség, a kertimag, a dísznövény és egynyári virágok termesztéséről, a gyümölcsfa-nevelésről és az üvegházi primőrtermesztésről ad széleskörű szakmai tájékoztatást. Valahogy legalizálni kellene Sok vitára ad alkalmat, különösen faluhelyen dologidőben, a boltok nyitvatartási ideje. Csemön például a Kakukk-féle szövetkezeti boltot reggel 7 órakor nyitják. A közeli állami gazdaság dolgozói kérik, hogy a nagy munkaidőben már hatkor vásárolhassanak az üzletben. Sajnos, ez az egyszemélyes, jutalékos bolt a rendelkezések értelmében naponta csak nyolc órát tarthat nyitva a takarítási idővel együtt és az ebédszünet osztott műszak esetén sem lehet több négy óránál. Ez azt jelenti, hogy ha a bo’-t reggel hatkor nyitna, s 12-től 4-ig ebédidőt tartana, a délutáni órákban csak két óráig állhatna a vevők rendelkezésére. Nem hivatalosan a boltvezető időn túl is kiszolgálja ugyan a vásárlókat, de ez szabálytalan és ezért megbüntetik mind a boltvezetőt, mind a szövetkezetét. Helyes lenne valamilyen módon megoldani a csemői vásárlók jogos kérését. Ha másképp nem megy, akkor alkalmazzanak két személyt a boltban. (csá) A tervezői névjegyzékről 1 A folyó évben már csak tervezői névjegyzékbe felvett mérnökök, technikusok és kőművesek készíthetnek, s nyújthatnak be az építési osztályokhoz építési és bontási engedélyek alapján tervrajzot. Ez helyes is, az azonban már nem helyénvaló, hogy fél év elteltével sem tudja a lakosság, hogy kik is az engedéllyel rendelkező kőművesek. U.gyanis az Építésügyi Minisztérium csak részben bírálta el a jelentkezőket. Jelenleg az a helyzet, hogy pl. a ráckevei járásban a megjelent névjegyzék szerint öt olyan személy van, aki a járás 19 községén belül tervezést végezhet. A Dömsödön s Kis- kunlacházán építeni akarók egyáltalán nem találnak helyben szakembert, hanem a Duna másik partjára kell érte utazniok, ami külön kiszállással. időveszteséggel és költséggel jár. ‘ De legény legyen a talpán, aki a már engedélyezett tervezők névjegyzékében kiismeri magát. Ugyanis a névjegyzékben semmiféle rendszeresség nincs, hiányzik az ABC és a közigazgatási terület szerinti csoportosítás is. Egy-egy név kereséséhez legfeljebb az ad támpontot, hogy az illető mérnök. technikus vagy iparos. Persze, legkevésbé tudják az érdeklődők, hogy voltaképp kit is kell a mérnökök és a technikusok között keresniök. A hat forintos áron előállított és országosan jelentős papírmennyiséget felemésztő térvezői névjegyzék készítői gondosabb, rendszeresebb munkát végezhettek volna. Bíró Gábor járási tanács, Ráckeve vagon, rekeszekbe rakott paradicsom is elfér — ismertet meg birodalmával Vitek Lajos földművesszövetkezeti felvásárló. Néhány nap múlva kezdődik a szezon, de jócskán hoznak máris leszerződött paradicsomot á termelők. Az elmúlt évben több mint száz súlyvagonnyi szerződésesen termelt paradicsomért fizetett jó árat a földművesszövetkezet. Mert kitűnő paradicsomot termelnek a fótiak, az idén is legalább 60 vagonnnal küldenek külföldre, főleg a nyugati országokba. — Sajnos, az időjárás nem kedvezett mostanában — kapcsolódik a beszélgetésbe Cselő- tei József, a szövetkezet mezőgazdásza. — A nagy hőség csaknem 30 százalékos meny- nyiségi és minőségi kárt okozott. Aranyat ért ez a párna- pos esős, borulásos idő, sokat javított a helyzeten. Néhány gazda, például Csuzi Istvánná, a 35 éve paradicsomot termelő Nyuka Sándor, vagy a szintén termelőszövetkezetbe lépett Varga István is az esőnélküli forró napokra panaszkodott. — Nagyobb baj azért nem lesz — mondták mindannyian. — Holdanként így is meglesz a tízezer forint tisztán. — Mi a titka az elismerten jó fóti paradicsomnak? — kérdem kíváncsian a mezőgazdásztól. — Semmi különös. Értenek hozzá a falubeliek — feleli egyszerűen. — Talán a mag más, mint a többi helyen? — A bolgár heterózist, a Bízón korai fajtát, a K—363-as kései fajtát és a kihalóban levő nagyszemü fóti gerezdes paradicsomot termelik leginkább a községben. Mi is ilyen magot adtunk ki. — A vetőmagot ingyen kapták a szerződött termelők — veszi át a szót a felvásárló. — A paradicsommag kilója 3600 forint, egy holdra 10 deka kell. Termelési előlegként kifizettünk 130 ezer forintot, ezenkívül adtunk 770 melegágyi rámát és 1500 négyzetméter kertészüveget. Sőt, ugyancsak előlegként kiosztottunk holdanként egy mázsa pétisót és 60 vagon szervestrágyát. A községben hozzávetőleg 800 holdon termelnek paradicsomot, s ehhez ad jelentős segítséget a földművesszövetkezet. Holdanként 60—80 mázsa paradicsomot szednek le a gazdák s a Budakeszin, a Dózsa Tsz-ben csaknem félezer juhot gondoznak. Kocsis elvtárs, a szövetkezet új mezőgazdásza rendszeresen megvizsgálja a juhász gondjaira bízott állatokat Gábris Jánosnc, a juhász felesége a frissen fejt juhtej- ből a tsz tagjai részére gomolyát készít, amit előlegképpen kapnak szükségletük szerint a szövetkezet dolgozói (Csekö felv.) A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában együttműködő baráti országok jövőre nagyszabású műanyag-kiállítást rendeznék Budapesten. A kiállítás előkészítő bizottsága a tagországok képviselőinek részvételével kedden ülést tartott a Nehézipari Minisztériumban. Az ülés kidolgozta a kiállítás programját. Megállapodtak abban, hogy a kiállítást I960 szeptember 20-án nyitják meg és 29-én zárják be. A műanyagiparral rendelkező baráti országok ez alkalommal számolnak be róla, mennyit fejlődött náluk az elmúlt néhány év alatt a műalapanyagok és az ezekből készülő műanyagtárgyak gyár-' tása. Különösen nagy kiállítással készül a budapesti bemutatkozásra a Szovjetunió, a Német Demokratikus Köztársaság, Csehszlovákia és Lengyelország műanyagipara; Természetesen kiállítják a fejlődő magyar műanyagipar termékeit is. A nyugati országok legnagyobb műanyagcégeit ugyancsak meghívják a kiállításra. A többi között angol, nyugatnémet, olasz és francia vállalatok részvételére számítanak. A kedd délelőtti tanácskozás után az előkészítő bizottság tagjai délután megszemlélték a Budapesti Ipari Vásár városligeti területét és úgy döntöttek. hogy a nemzetközi műanyagkiállítást a vásár csarnokaiban rendezik meg. Tjummits új HÁROM KÍVÁNSÁGA tiz< (ezt fennen hangoztatta), csak megjegyzéseket tett (azt viszont lehet), de egy-egy megjegyzése felért egy kisebb politikai hitvallással. Ellenzékiessége abban is megnyilvánult, hogy kereste, mibe köthet bele a vállalatnál. Például; nincs korszerű üzemi étkezde. Micsoda hanyagság? Hol van a dolgozók megbecsülése? (Mert mondani sem kell. Tusnovits úr mindig a dolgozók érdekében szólalt fel.) Amikor a vállalat 1955-ben megépíttette a korszerű üzemi étkezdét, Tusnovits úr szél. tében hosszában híresztelte: — Látjátok, így kell ezt csinálni! Aki befogja a száját, az semmit nem ér el. Akkor egy kissé megnőtt a tekintélye, mert egyesek neki könyvelték el, hogy a vállalatnál üzemi étkezde létesült. S eljött október 23 is. Tusnovits úr megmaradt úrnak, de az ő szájából csak ilyen megszólítást lehetett hállani: kedves polgártárs! Mert úgy-e, egy kialakulóban levő valaminél csak nem vág bele mindjárt az elején az ember! Fő az óvatosság! S Tusnovits úrban nagy adag óvatosság lakozott. Később megjött a hangja és hirdette: — Amerikai katonaságot kell követelni. Tizenharmadik pontnak javasolom. És amit ő javasolt, az be is került a követelésbe. Az egyik kívánsága — ami a szakszervezetet illeti — már teljesült. Most a másodikat várta: az amerikaiakat. Nem jöttek. Mit volt mit tennie, maga ment elébük, egészen Amerikába. Bár azt mondják, nem is annyira önként ment, mint inkább mennie kellett, mert túl sokat követelt a zavaros napokban. S találkozott is az amerikai katonákkal. Megölelte-e őket. vagy csak tisztelgett. erről már nem tudni semmit. Most — három év múltán — érkezett róla hír. Egy tengerparti városban tölti egyhangú napjait. Fáradt már és éhes. Foglalkozása; munkanélküli! Meggyőződése: jobb volt itthon, még ha Tusnovits úrnak szólították is. Ott csa,k egy számot jelent a munkanélküli nyilvántartóban. Azért munkanélküli, mert odakint messze elkerülte a szakszervezetet és abban a kis kéziszerszámgyárban, ahol először munkát kapott, ebédszünetben elmesélte, hogyan ve- rekedte ki egymaga az üzemi étkezdét a vállalatnál — Magyarországon. Aztán eljött az elseje és a fizetése mellé megkapta a felmondást is. Nem közölték vele, hogy miért, csak annyit mondtak: — Nem vállalhatjuk a további kockázatot. S ha értett belőle, megtudhatta, hogy nem akarnak olyan embert dolgoztatni, aki holmi üzemi étkezdékért „verekszik”. Most Tusnovits úr ott üldögél a tengerparton. A kilátás szép, de a jövője kilátástalan. Mondják, — akik már hazajöttek —. hogy előveszi a zsebkendőjét és leteríti a tengerparti sziklára (még mindig nagyon pedáns), aztán ráteszi a kenyeret, sajtot és így étkezik. Se asztal, se üzemi étkezde, se kiszolgálás fehér köpenyben. Csak tenger, habok, kemény szikiapad és zsebkendő. Pedig már két kívánsága teljesült. S harmadik is van: haza szeretne jönni! Mert itthon ilyenkor szokott készülődni a nyaraláshoz. Fekete neszeszerjét előkészítette. Bele két fehér ing, ha este táncolni megy, aztán a sötét ruha... és ment a szákszervezeti bizalmihoz a kedvezményes jegyért, ami 66 forint „hasznot” jelentett neki évenként. Hol van ez most? Messze, nagyon messze! Jönne, szívesen jönne! Naponta nézi a tengert, a tengerjárókat, amint szelik a végtelen vizet, de nem mer nekivágni az útnak. Fél, hogy még túl sokan emlékeznek tizenharmadik követelésére, meg a többire... Pedig de szívesen váltana már szalcszervezeti könyvet! Újat, mert a régit még a határon eldobta, amikor a második kívánsága után futott. Gáldonyi Béla Fiatal ember Tusnovits úr. j Magas homlokkal és mély. sö- i tét tekintetű szemekkel. A vi- I lúgos arc és a szinte állan- I dóan borús tekintet kirívó el- i lentéte különös vonzalmat ébresztett a szemlélődőben: megismerni ezt az embert. Milyen '.lehet a lelke? Hanem a bensője, az igazi ! énje mindig árnyékban volt, \ hogy oda senki be nem pil1 lanthatott. \ Csak ilyesmiket mondott: l — Szakszervezet? Minek \az? ; — Akkor maga miért fizeti, \Tusnovits úr? — mert úrnak l szólították munkatársai s erre \rátarti volt. \ — Az más. Én kiszámítot\tam — mondta ilyenkor —, 1 hogy egy évben 144 forintot lfizetek a szakszervezetnek és \lcapok érte 210 forintot. Enyingivel olcsóbban utazom éven- \te nyaralni. Hát ez csak jó iüzlet? I Ez volt számára a szalcszer- l vezet — üzlet — és semmi smás. Különben sohasem politermés nagyobb része a földművesszövetkezet révén a kül- és belföldi piacokra és a konzervgyárakba kerül. — Vajon mennyi palántát kellett kiültetni a 800 holdra? — fordulok Vörös Károlyhoz, a MÉK mezőgazdászához. — Holdanként 16 000—18 000 palánta kell — válaszolja, majd számolni kezd s csakhamar közli is az eredményt. — A 800 holdra 14 millió palántát neveltek fel és ültettek ki. A legilletékesebbtől, az egyik termelőtől: Varga Istvántól érdeklődőm a szedés felől. — Egyszerű dolognak látszik, pedig nem az — magyarázza hozzáértően. — Attól függ, melyik országba exportáljuk a paradicsomot, annak megfelelő érettségi fokon kell leszedni. Szín és nagyság szerint, kint a földeken mi csomagoljuk, hogy minél kevesebbet törődjön az áru. — Megfizetik a válogatást? — Meg, kilónként 40 fillérrel többet kapunk. Szállító rekeszt is a szövetkezet ad, amennyi és amilyen megkí- vántatik. — Elégedettek-e az áruval, a minősítéssel és az átvétel gyorsaságával? — Nincs okunk panaszra. Csak az bosszant mindany- nyiunkat, hogy még mindig elég későn tudunk piacra menni árunkkal. Pedig a primőráru fizet a legjobban. No, de valamit majd kiokos- í kódunk: szövetkezeti község lettünk, nyilván ebben is előbbre jutunk, ha egy akaraton, egy családban lesz az egész falu. A fótiak örökösen visszatérő problémája: hogyan lehetne kora tavasszal, mindenki mást megelőzve, piacra vinni a szabadföldi paradicsomot. Mert akkor nem S—10 millió forintot kapnának paradicsomukért, mint most, hanem jóval többet. Tudósok és termelők törik a fejüket a megoldáson, de a titkot eddig nem sikerült megfejteni. Úgy véljük, Varga Istvánnak lesz igaza: Ha megkezdik a közös tevékenységet a tavasszal alakított tsz-ükben, több sikerrel kutathatnak, kísérletezhetnek. Az új termelő- szövetkezet ugyanis elhatározta, egy holddal sem csökkentik a paradicsom vetésterületét, sőt, növelni szándékoznak azt. Elvégre Főt paradicsomáról híres. És hírnevüket még öregbíteni szeretnék. Csekő Ágoston Jól jövedelmez a juhászat Az ipari vásár csarnoka iban rendezik meg a jövő évi nemzetközi múanyagkiáilítást )£SjySSS*SfSSSMJWrSSSSSSJSSSSSSSSSSSSSSSS I I | Gyalogolni jó ^ Boleszlav Dzerzsinszkij 69 ^ ^éves kijevi nyugdíjas a gya- ^ fcioglás szerelmese. Az idős bá- ^csi rendszeresen tesz hatalmas ^ ^gyalogtúrákat. Tavaly nyáron ^ ^Kijevből Moszkvába gyalogolt & s és a több mint 900 kilométe- ^ §res távolságot fiataloknak is ^ becsületére váló idő: 33 nap jfc 5 alatt tette meg. Ütja során 148 § ^ várost és f-lut keresett fel. § ^ jsoleszlav Dzerzsinszkij az ^ 6 idei nyáron meg akarja két- § s tőzni tavalyi „rekordját”: két § § fiatal társával együtt 1800 kilométeres gyalogtúrára vállalko- S § zott. Két hónapra tervezett § § útja során felkeresi Minszket, jfc Vilnjuszt, Kigát és Tallint. az s ^ út végállomása pedig Lenin- ^ grád lesz. ^ Mint a Trud jelenti, Dzer- s s zsinszkij és társai már meg- § ^ tették útjuk első 500 kilo- méteres szakaszát — Kijevből s § Minszkbe, Belorusszia főváro- ^ $ sába érkeztek. Néhány napos S pihenő után folytatják az öt s N köztársaságon át vezető gya- § § logtúrájukat. ^ >
