Pest Megyei Hirlap, 1959. június (3. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-17 / 140. szám
1959. JÚNIUS 17. SZERDA fin «ff; C/Orlap —■ Tótkomlósi tapasztalatok A termelőszövetkezeti jövedelemelosztás új rendszeréről és módszeréről Negyvenegynéhány termeiő- szóvelteezeti elnök, asronó- mus, járási pártbizottság! és járási tanácsi mezőgazdasági osztály munkatársa látogatott el nemrégiben a Békás megyei tóikomiósi Haladás Ter- nteibezovetkezette. A látogatás célia az volt, bogy a helyszínen szerezzenek tapasztalatot a tótkcmlóil Haladás Tsz-ben immár harmadik éve meghonosított új jövedelemelosztási rendszerről, amelyet a tsz-ben eredményességi mmkasgység-jóvá- írásnak neveznek. Hárem napig tartott — beleszámítva a csaknem ötszáz kilométeres autóbuszutat is — a tapasztalatcsere, amelyen — elmondásuk szerint — a jelenlevők sokat tanultait. Válószínű, hogy az új jövedelemelosztási rendszer nemcsak a tapasztalatcserén részt vett termelőszövetkezeti vezetők körében váltott ki érdeklődést, hanem érdekes és tanulságos lehet a megye vala- mennvi termelőszövetkezete vezetőinek számara is. Éppen ezért ismertetjük az új előadási . rendszer néhány legfontosabb elvi és gyakorlati tanulságait. A Haladás Tsz 1930-ben alakult, jobbára rgrárnroletárok- ból. Fontos ez utóbbinak hangsúlyozása, ugyanis ebből következik az is. hogy a termelőszövetkezeti tagoknak a maguk erejéből kellett megteremteniük nagyüzemi gazdaságukat. Állatállomány, gazdasági felszerelés és gazdasági épület nélkül kezdtek munkához. Büszkék erre a tsz tagjai, s hogy büszkeségük nein indokolatlan, azt bizonyítja & jól ielszsrelt 1770 holdas, jól jövedelmező mezőgazdaságii nagyüzem. Jóval, túl vannak már a kezdeti nehézségeken, s ezt annak az egészséges gondolkodásmódnak kö&zonhetiik, ami a termelőszövetkezet megalakulása óta uralkodik a szövetkezetben. Nem becsülik le az áliami támogatás fontosságát, de elsősorban magok erejéből fejlesztik .gazdaságukat. Tavaly például csaknem egymillió forintot ruháztak be saját eróből, s az építkezéseket az idén is nagy ütemben folytatják. Bár a gazdaság gyors fejlesztése jelentős terheket ró a tagságra — tavaly a szép eredmények ellenére is mindössze . 32 forint volt egy-egy munkaegység értéke — mégis egyetértenek vele a tagok, mert tudják, hogy a befektetés a későbbiek során bőségesen kamatozik, A termelőszövetkezet fö]d1e jobbára középkötött és kötött. ami egyben megszabja a gazdálkodás irányát is. Búzát] szántóterületüknek 27 száza-j lélíán termelnek. A takar-! mánynövényekaránya a szán-! tóterülethez viszonyítva 56,6] százalék! Konyháké rtészette! i csupán két holdon foglalkoz-j nak. ellenben S3 hold saját! telepítésű gyümölcsösük van,! ami ezen a vidéken új ter-i melési kultúrát jelent. Többi évtizedes hiedelemmel szem-: ben — .hogy a gyümölcsfa nem diszlik itt — bebizonyították, h >gy érdemer ezzel is foglalkozniok. Jelentős területen termelnek ipari növényeket, - elsősorban cukorrépát. A jövedelem többségét — tavaly, mintegy 60 százalékát — az állattenyésztés adja. Igaz, az állatállomány számszerű és minőségi fejlesztésére áldoznak legtöbbet; 261 szarvasmarhájuk (ebből 82 tehén), 67 anyakocájuk van. s a gyengébb minőségű legelőkön 500 juhot is tartanak. Száz disznójuk és 49 szarvasmarhájuk hízik jelenleg. Újszerű a termelőszövetkezet gazdálkodásában, hogy a szántás-vetés, növényápolás és a szállítás túlnyomó többségét saját traktorukkal végzik. Két szántótraktort, három Zetort, két gépkocsit és egy vontatót vásároltak. Elgondolkoztató az is, hogy a termelőszövetkezetnek az elmúlt évben az egy normálholdnyi gépi munka költsége mindössze 49,94 forintra rúgott. A tótkomlós! Haladás Termelőszövetkezet gazdálkodása hasonlít a nagykáíai és a ceglédi járásnak a kötöttebb földterületeken folyó gazdálkodásához. A tótkomlós! Haladás Termelőszövetkezetben meghonosított új jövedelemelosztás lényege az, hogy a növénytermelés és az állattenyésztés területén dolgozó tagok, valamint a termelőszövetkezeti vezetők az általuk elért termés, illetve az állattenyésztésben az elért termék mennyisége szerint részesednek a jövedelemből. Tehát többet kap az — mert számukra több munkaegységet írnak jóvá —, aki a gondjára bízott földterületen magasabb termést ér el, illetve a gondozására bízott állatok több állati terméket — tejet, tojást, gyapjút, húst stb. — adnak. A termelőszövetkezetek többségében jelenleg is alkalmazott munkaegység részesedésnél — amennyiben sikerül a helyes arányokat megállapítani — fejlettebb a tótkomlóslak kezdeményezése. Itt ugyanis nemcsak az elvégzett munka mennyiségét mérik, illetve ennek alapján osztják el a jövedelmet, hanem ez az elosztási módszer figyelembe- veszi a lelkiismeretes munkát és a szaktudást is. Ennek érzékeltetésére érdekes példát mondott el a termelőszövetkezet elnöke. Korábban — amíg nem vezették be az új jövedelemelosztási rendszert — elsősorban nem a lelkiismeretes, nagyobb szaktudással és termelési tapasztalattal rendelkező tagok jártak jól. hanem azok. akik „összecsapták” a munkát, mert ők szerezték a legtöbb munkaegységet. A kapálásnál nem az számított, hogy ki milyen munkát végzett, illetve a tag által megkapált föld mennyit termett, hanem az, hogy mekkora területet kapált meg. vagy milyen nagy területről takarította be a termést. Amint elmondotta, előfordult olyan eset is, hogy a tag szándékosan túl ritkán hagyta a kukoricát (nem volt meg a kellő tőszám, ami terméscsökkentést eredményezett), hogy gyorsabban haladhasson a kapálással. Ez előnyt jelentett számára a betakarításnál is, hiszen kevesebb tőről kellett a csövet letörni és itt is előnybe került azokkal szemben, akik a termés növelésére törekedtek. Az állattenyésztésben sem az számított, hogy a tehenész által gondozott jószág mennyi tejet adott — pedig ez legna- i gyobbrészt rajta múlik —, hanem az, hogy hány állatot gondozott. De lehetne tovább is sorolni a példákat, amely a tótkomlós! Haladásban — de nyugodtan lehet mondani, hogy jó néhány Pest megyei termelőszövetkezetben is — sok veszekedésre és elégedetlenségre adott és ad ma is okot. Az Új elosztási módszer az előbb elmondott példával ellentétben a többtermelésre ösztönöz- hiszen a tag jövedelme az általa megtermelt termés vagy termék mennyiségétől függ. Amint a tótkomlósi Haladás Tsz példája is mutatja, ] megszűntek a veszekedések, növekedett a tagság öntudata és felelősségérzése a közös vagyon, a termelés növelése iránt. Ha van is vita. az rendszerint a tagok és a vezetőség között folyik, ugyanis rögtön észreveszik — miután fokozottan érdekük —, ha a traktoros rosszul szánt vagy nem kellő időben és minőségben teszi földbe a magot. Ez azonban egészséges jelenség és ezt a vezetőség nem is veszi rossz néven tőlük. A szóbanforgó termelőszövetkezetnél is — csakúgy, mint jónéhány Pest megyei tsz-ben — nehezen megoldható problémát jelentett sok föld és a kevés taglétszám. Egy-egy tagra a növénytermelésben ugyanis 13,6 hold megművelése jut. Amióta bevezették a jövedelemelosztásnál az eredményessági jóváírást, egy- egy kampányfeladatot hamarabb végeztek el. A családtagok ugyanis bekapcsolódnak a munkába, s a kapálásnál, egyéb sürgős munkáknál szinte „megduplázódik” a taglétszám. Az új jövedelemelosztási módszer vizsgálatánál — a gazdaságosságon, a termelésre való ösztönzésen kívül — elsőrendű kérdés az, hogy ennek gyakorlati végrehajtása megfelel-e a szocialista elosztás elvének. Más szóval a tagság az elvégzett munkája arányában részesül-e a jövedelemből. Már az eredményességi munkaegység jóváírási rendszerének ismertetése előtt is igennel kell felelni erre a kérdésre. A gyakorlat megfelel az elvnek, sőt, a termelőszövetkezetek többségénél alkalmazott jelenlegi jövedelemelosztásnál jobban figyelembe veszi azt, hogy egy- egy tag mennyit dolgozik és milyen munkát végez. Mihók Sándor Uj cukrászda Dabason Pár hete nyílott meg Dabas új cukrászdája, ez a városi igényeknek is megfelelő vendéglátóipari üzemegység (Gábor Viktor felv.) *-SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSrSA/*m így falu felépítéséhez elegendő tégla Ennyit gyártanak evőnként a gépesített százhalombattai téglagyárban Tavaly múlt hatvan esztendeje, hogy Százhalombattán, a Duna partján téglává kezdték formálni az agyagot. Ez a téglagyár sem volt különb az ország bármelyik videKi téglagyáránál, ugyanolyan öreg gőzgép hajtotta, mint a többit és ugyanolyan nehezen dolgoztak benne az emberek, mint a töobiben. Múltak az évtizedek és nem változott semmi, csak az egykori kocsitoló fiúkból lettek felnőttek, majd idős emberek így volt ez 1953-ig, amikor mesbolyg: tták az öreg üzemet. Kitették a vén gőzgép szűrét és nagy teljesítményű villanymotorokat állítottak a helyére. Akkor már valamivel köny- nyebbé vált az emberek munkája is, de jelentős változás csak az idén következett, a tavasszal. Uj gépek érkeztek; két szekrényes adagoló, két törőhenger, egy 450-es téglaprés, felvonó és még sok minden. Valamennyi gépegy- sézet külön villanymotor hajtja. A gépek és felszerelésük mintegy másfélmillióba került. Megérte a pénzt. Nemcsak azért, mert korszerűsítették a téglagyártást, azért — és ez nagyon fontos —, mert lényegesen könnyebbé vált a termelés. Az automata gépek sok mindent elvégeznek, amit eddig kézzel csináltak. Az 57 éves Viirt Antal bácsi. Kornyék Mihály, Tóth Pld, Rittér Ferenc prőees. idős Dre- lenka Fc-renc és Tóth György, akik 30 éve dolgoznak itt, meg a többi idős dolgozó a megmondhatója, hegy meny nyíre megváltozott az élet a gyárban. — A munka most is elég nehéz, de össze sem lehet hasonlítani a régivel — mondják. — Mennyi téglát égetnek évente? — kérdezzük Szlávik Lajost, a gyár művezetőjét aki 1937 óta dolgozik a gyárban. — Tizenkétmillió nyerstéglát és tizenegymilliót égetünk ki egy esztendőben. — Ez szép summa ■Ilyen kis gyárban — jegyezzük meg, mire ő számolni kezd és így válaszol: — Igaz, körülbelül 600 kétszobás, összkomfortos házat lehetne felépíteni ennyi téglából. Kitelne belőle egy jókora falu. Százhalombattán például nincs ennyi ház. Aztán aziránt érdeklődünk: jelenleg hogyan állnak a munkával. — Bizony, egy kicsit visszavetett bennünket az új gépek beszerelése. Március 20-án kezdtünk téglát gyártani és bizony az első negyedéves tervet csak 98 százalék körül teljesítettük — halljuk Szlávik Lajostól. Szoboszlai József, a nyers- gyártás művezetője is bekapcsolódik a beszélgetésbe. — Ebben a félévben pótolni körüli leány, akit Szabó Em- j •mának hívnak. — Hiss’ maga a motort ke-] zeli — mondjuk neki tréfásan \ —, láttuk, amikor jöttünk, ] hogy milyen ügyesen öntötte ] a motorba á benzint. — Kezeli azt más is — hó- ] rítja el magáról a dicséretet —, j mert ért itt hozzá mindenki. \ Az indítja el, vagy állítja ] meg, aki éppen a közelében tartózkodik. L assanként befejeződik az ebéd, s aki elpakolta elemózsiáját, máris indul, hogy folytassa a munkát, mivelhogy mióta felosztották a területet, csak addig üldögélnek bent, amíg jóllaknak. Bátorfiné, a munkacsapat vezetője is menne már, mert ő sem kivétel az elosztás alól, neki is megvan a saját, kijelölt területe, de visszatartjuk egy pillanatra, s megkérdezzük: — Mennyi bevételt tervezett a tsz a kertészet termékeiből? — Nyolcvankétezer forintot — válaszolja. — És mi a véleménye, meglesz-e ez az összeg? — Azért bízták ránk, hogy meglegyen — mondja magabiztosan, de ekkor már felvette bögréjét, s az egyik paprikapalánta tövére egy csipetnyi pétisót szórt ki belőle. A. K. akarjuk az elmaradást —■ mondja. — No, és sikerül? — kérdezzük. — Sikerülni kell, mert akarjuk, hogy sikerüljön. Májusban egyébként már 110, áprilisban pedig 105 százalékos volt a nyersgyártási teljesítésünk — feleli. Kitekint az ablakon. Kint esik az eső. Nem is hagyja szó nélkül: — Lehet, hogy a földeken kell az eső, de mi nem szeretjük, mert ilyenkor nem tudunk dolgozni. Egy ilyen esős nap bizony majdnem százezer téglát vesz el tőlünk. Abban a reményben búcsúzunk, hogy hamarosan megjön a jó idő, reméljük, tartósan és teljes ütemben indulhat ismét a téglagyártás. — Bizony kell a jó idő, mert kell a tégla és mi is, valamennyien a tavalyi 19 nap nyereségrészesedésnél többet akarunk hazavinni — jegyzik meg még. Reméljük, ennek sem lesz akadálya. — f — re rr PAPÍRGYŰJTŐ 1959. május 20-tól június 30-ig A papírhulladék fontofl nyersanyag* Felemelt áron újságpapír kg 4.— Ft Iromány, könyv (cg 1.18 Ft füzetek, folyóiratok kg OJM Ft háztartási vegye9 kg 0.70 Ft vásárolják a PEST-BÁCS- NOGRAD MEGYEI vállalat telepet és átvevflhelyel Aszód. Bndaflrs. ceeléd. Duna- haraszti. Érd. Gödöllő, (saszeg. ^nrmr. Naevkáta N*i?rvk6rö«. Plllsvörösvár. Szentendre Szob Vár és Mr«?*»datm1 ffrdl- tőhelyet a meeye terft1et#n Új gyémántlelöhely \ a Szovjetunióban Szovjet geológusok a Kola- $ félsziget partjaihoz közel fék- ^ vő Elovij-szigeten úgynevezett § kimberlii-gyémántot taital- ^ mazó sziklára bukkantak, ^ amilyen eddigi feltevések sze- ^ rint csak a dél-afrikai Kim- berleyben található. g Ezzel beigazolódott a feite- | vés, hogy a Szovjetunió S észak-európai részében még $ ismeretien gyémántlelőhelyek ^ vannak. Ezt azóta fslételezík, $ mióta észak-európai folyók $ völgyében gyémántot találtak. $ —:— , 1 „Tengeri nyíllak' az Állatkert akváriumában $ § Újabb tengeri állatok érkéz-£ tek az Állatkert akváriumába.^ A „Budapest” tengerjáró hajó ^ viasz-, ékkő vesrózsá kát, reme- § terákokat, nyálkás halat, ten-^ geri gébe-et hozott. Rendkívüli § szállítmány volt az a bat „ten- S geri nyúl”-nak nevezett hatal-$ más tengeri csiga, amelyet $ Cselley kapitány ajándékozott § az Állatkertnek. Ilyen tengeri ^ csigák még nem voltak az Ál- ^ latkert akváriumában. I. — Nincs bizony — veszt ót ] a szót egy másik —, mért sorshúzással csináltuk. — Hát az meg hogyan történt? — ÚQV — magyarázza most már a munkacsapat-vezető —, hogy amikor például a három és fél holdnyi paprikát kilenc felé osztottuk, hát minden parcellát felírtunk egy papírra, s ki melyiket húzta, az lett az övé. A paprikából ötszáz négyszögöl jutott egy-egy főre. A káposztát még csak nemrég palántáztuk ki, de mire kapálni kell, azt is felosztjuk ma- ' gunk között. — És mi az előnye ennek? — Mi? — mondják szinte egyszerre. — Az, hogy mindenki siet. Aki reggel előbb érkezik, nem vár a többire, mint azelőtt, hanem azonnal munkához lát. — Meg hozzuk magunkkal segíteni a családtagokat is — veszi át ismét a szót Pálosné. — Én például a férjemet szoktam kihívni, aki a dorogi erőműnél dolgozik. — Nekem is a férjem segített — mondja Bárányné. — Én meg a nővéremet kértem, hogy segítsen kapálni — szól közbe az egyik tizenhét év Im alig indulunk el a pi- zí ros kendös felé, látjuk, hogy órájára pillantva felegyenesedik, s így kiált társainak: — Dél van! A bögréket valamennyien lerakják a veteményes ágyak végébe, s indulnak a fáházlkó felé.. Beinvitál bennünket, is a munkacsapat-vezető, akiről csak most látjuk, hogy huszonnégy év körüli és szőke, azt viszont, hogy Bátorfi Józsefné és hogy a munkacsapat tagjai egyszerűen Ilikének hívják, majd csak bent tudjuk meg a faliázikóban, a mP<or már a körberakott lócákon elhelyezkedve, falatozni kezdenek. — Hány tagja van a munkacsapatnak? — kérdezzük. — Amennyit itt látnak — mondja. Majd hozzáteszi — velem együtt kilenc. — És győzik ennyien a munkát? Az egyik fiatalasszony, Pálos Istvánná felel: — Ki van mérve közöttünk a terület, oszt’ így jobban igyekszünk. — No, és nincs vita amiatt, hogy az egyiknek jobb, a másiknak pedig rosszabb terület jut? EBÉD AZ IPOLY PARIJÁN I ryiís lombú fűzfák és apró : EJ cserjék takarják el sze- l műnk elől a vámosmikolai Vö- ! rös Csillag kertészetét, s azt, \ hogy itt kell lennie valahol a {közelben, csupán az öntöző \ motor bugásából, valamint az {időnként felharsanó jókedvű {'kacagásból, hangos kiáltozás- { ból sejtjük. Nem is tévedtünk, ; mert íme, alig haladunk száz ;métert, máris elénk tárul a ! tsz tízholdas kertészete, amely- i ről így, hirtelenében rápil- l lantva is megállapítható, hogy |főleg paprikával, káposztával, i majoránnával és paradicsomai mai van beültetve. Látni itt $ ugyan zöldségfélét és hagymát \ is. de mindössze pár száz §négyszögölnyi területen. ^ A motor — amely közvet• $ lenül a sebtében összetákolt \ faházikó mellé, az Ipoly partijára van szerelve — szaporán $ szivattyúzza a vizet a b.aráz- 5 dákba, ahol a palánták között i kilenc fiatal nő hajladozik. \ Mindegyik egy-egy bögrét tart \ kezében, amelyből pétisót szórtnak a paprikapalánták tövére, t — Ki a munkacsapat vezetője? — szólítjuk meg az % egyik éppen felénk tartó fia- ^ tol leányt, alti egy öntözőkan- §nából benzint készül tölteni a S motorba. ^ — Őri ni, akinek a feje piros ikendövei van hátrakötve!
