Pest Megyei Hirlap, 1959. június (3. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-03 / 128. szám

1959. Jűmus 3. SZERDA "i^/Cirlap Permeteznek a monori Strázsahegyen tályos. Nem gyengébb minő­ségű az. A húszas években Pesten dolgoztaim. Egyszer a gyárban a főmérnök azt mondta: Jöjjön. Gonda — és végigvezetett az egész gyá­ron. Láttam, a porgálicpt is éppúgy őrlik, mint a malom­ban a gabonát. Szölőmunkás voltam, értek a szőlőhöz. És Gonda bácsi kis szüne­tet tartva elmondja, hogyan kell a jó permetlevet elkészí­teni. Ügy csinálom, hogy a réz- g-álicct vászonzacskóba kötve belógatom a vízbe és jól ki- áztatam. Ugyanakkor a másik edényben készítem el a mész- tejet. Ezután a rézgálic-olda- tot lassan — folyton keverés közben — hozzáöntöm a mész- tej’hez. Sohase fordítva. így nem tűrósodik meg a permet és jobban tapad a levélre. A permetlé akkor jó, ha a színe égszínkék, mert ha kevés a mész benne, akkor perzseli a növényt, ha meg sók. akkor rontja a hatást. Kéléék már hazaf elé készü­lődnek. Megpermetezték a szőlőt. Ezernyi apró petty virít a leveleken. — Nálunk nincs peronosz- póra — mondja Kele gazda. — Ha van, mindig itt az épü­let, meg a fák közt üti fel a fejét először. A szellős, szél­járta helyet nem szereti. Sok permetlevet használok, hogy ne csak a levél, hanem a fürt :s kapjon belőle. Nem is pusz­tít az én szőlőmben, de azért jó az, hogy a gépállomáson is foglalkoznak a peron osz- póra előrejelzésével. Léé Sándor bácsi nagy mes­tere a bornak. Most is okle­velet nyert a megyei borver­senyen. Igaz. hibásan írták a nevét, elkeresztelték Leónak, kadar borát meg hárslevelű­nek. — Jó bort rossz szőlő nem ád — mondom. — A jó szőlő sok trágyát eszik. Tömöm is — adja visz- sza a szót Sándor bácsi. — A trágya viszont a paréjt is neveli. A peronoszpóra meg leghamarabb a páré jón jele­nik meg, azt pettyezi ki. Aki nem ér rá kapálni, az leg­alább horolja be a szőlőt, hogy ne lepje be a gaz. Mert a szellős helyeken nem tud eluralkodni a peronoszpóra. A monori Strázsahegyen nem lesz baj, szorgos mun­kával védekeznek a pero­noszpóra ellen. Szűcs Dénes Az alapszabály szerint dolgozzon a pomázi Béke Tsz A rongtjfeldolgoBti segédüsom gátolja a tsa fejlődését Növekszik az üzletek forgalma Inárcson Inárcs termelőszövetkezeti községben az elmúlt hónapok­ban jelentős mértékben megnőtt a közszükségleti cikkek fo­gyasztása. Különösen megnőtt a liszt, a cukor, a hentesáru és a zsír iránti kereslet. Ez a fokozott vásárlási kedv elsősorban a spárga előnyös értékesítéséből befolyt jelentős bevételekkel magyarázható. Jellemző a fogyasztás növekedésére, hogy a korábbi hónapokban általában 20 mázsa cukor fogyott el a boltokból, a múlt hátlapban pedig 25—26 mázsa volt a cukor­fogyasztás. Lisztnél még nagyobb az emelkedés. A zavartalan, folyamatos áruellátás érdekében a földmű­vesszövetkezet időben rendeli meg a nagykereskedelmi válla­latoktól a szükséges árut, s naponta több alkalommal\is ér­keznek pótkocsis teherautók áruval megrakodva a szövetke­zeti raktárhoz. Képünk a FÜSZÉRT-szálIítmány megérkezését örökíti meg. (Tenkely felv.) FEJLŐDŐ BOLTHÁLÓZAT A MEGYÉBEN Fejleszteni a bolthálózatot, gyorsítani a lakosság kiszol­gálását — tűzték ki célul a ceglédi járási földművesszö­vetkezetek. Hamarosan meg­nyílik Törteién és Cegíédber- celen az önkiszolgáló élelmi­szerbolt, Törteién pedig pre- szelekciós cipőboltban vásá­rolhatnak már a közeljövő­ben a lakosok. A Jászkarajenői Földmű­vesszövetkezet kisgépeket ad át a nemrégiben alakult ter­melőszövetkezeteknek, hogy olcsón és szállítási költség nélkül juthassanak gépekhez. * Két mezőgazdasági termelő­" szövet­kezet működik Pomázon: a 10 éve szorgalmasan dolgozó Pe­tőfi és az 1958. januárjában alakult Béke Tsz. A látszat és a községi tanács véleménye szerint a fiatal Béke Tsz mun­kájánál: van nagyobb eredmé­nye. A helybeli lakosok viszont a Petőfi Tsz-t becsülik többre, mondván, a Béke Tsz tagjai tulajdonképpen nem is mező- gazdasággal, hanem üzletelés­sel foglalkoznak. A község földdel rendelkező parasztjai is inkább az 500 holdon gazdál­kodó Petőfi Tsz felé húznak, noha ott kevesebbet fizetnek. Aki ellátogat a Béke Tsz központjába, körüljár a gazda­ságban, kíváncsian kérdi, mi­ből tud jóval többet fizetni tagjainak, mint a Petőfi Tsz? Mert jól fizet a Béke. Havonta 25 forintot oszt a ledolgozott munkaegységekre — előleg­ként. Úgy tervezik, az idén — a tavalyi 44 helyett — legalább 50 forintot ér majd egy mun­kát gység. A tsz 96 hold állami tarta­lékterületen gazdálkodik, nyil­vántartás szerint 31 taggal. A 93 hold föld a község területén több mint harmincfelé szét­szórva fél—ötholdas darabban van. A gépállomás kevés segít­séget tud adni, ami nem cso­dálható, hisz gyakran előfor­dul, hogy maga a tsz elnöke, Schiffer Andor sem tudja pon­tosan, melyik keskeny parcel­la is az övék. A szövetkezet összesen 35 holdon termel ga­bonát, 7 holdon kukoricát, 29 heleon pillangósnövényeket, 1—2 holdon burgonyát, borsót, babot, sőt van egy 4,5 holdas elhanyagolt gyümölcsösük is. Látható, növénytermelésük nem igényel sok munkáskezet. inkább takarmányt termel a ■ tsz, s már- most azon törik a fejüket, kinek és meny­nyit adjanak el. Mert állatállo­mányuk nem valami nagy, fé­rőhelyeik sincsenek. Igaz, 11 fejőstehenük kiváló egyedek- ből áll, a fejési átlag megha­ladja a 19 litert, s főleg ebből pénzelnek. Foglalkoznak mar­hahizlalással is; ez évben 26 marhát szándékoznak leadni. Többet nem is nagyon tudná­nak hizlalni, nincs hol tartani az állatokat. A közelmúltban 52 még ma is azt sóhaj tozza, hogy bezzeg ... ha..; akkor.,. De a fiát elkapta a szél, egy fel­lélegző nép előre rohanó szele, s most már ott van a forga­tagban. kitéphetetlenül.. i Vezérkari munkásgyerek Horthy-tiszt. Sokszor leírtuk, mondtuk. Aztán egy időben el­tűnt a köztudatból, mint ahogy eltűnt a vezérkari alezredes úr és fia életéből is. A fiú talpraesett legény volt. Végig kihasznált mindent, amit csak a rendszer nyújtott — persze elsősorban nem reá és hasonlókra gondolva. Elvé­gezte a középiskolát, az egye­temet ösztöndíjas munkásgye­rekként (!) s’ mérnök lett be­lőle. Kitűnően alakította a rendszer emberét, s aktív volt. Hozzászólt mindenhez, s csak a barátainak suttogott arról, hogy egyszer még... Az ellenforradalomban aztán nem kellett tovább színészked- nie. Porondra lépett apjával együtt, illetve statisztált apja ténykedéséhez. Ez volt a sze­rencséje, mert míg apja bör­tönbe került, addig ő megúsz­ta. Büntetésként csak áthelyez­ték. De az ellenforradalom nap­jai megindítottak benne egy folyamatot, az „élni tudás” fo­lyamatát. Eleget hallott róla otthon, s irigyelte is apját az elmesélt „huszárcsínyekért”, a pezsgőfürdőkért, a tükörtöré­sért, s a többi „szépemlékű” dologért. így hát új helyén nem is maradt sokáig nyugton, hanem nagyon ügyesen meg­szervezett egy társaságot, s nem csináltak mást. mint köl­csönösen elfogadták egymás újításait, amelyek ugyan meg­valósíthatatlanok voltak, de az értük járó mintegy százezer fo­rintot minden lelkiismeretfur- dalás nélkül elverték. A börtönben levők „minden mindegy”-ével fogad, még az sem kelt benne különösebb ér­deklődést, hogy látja, tisztában vagyok a múltjával. — Érdemes volt? — Nézze, nekünk a vérünk­ben van az élni tudás... szülői örökség... az embernek vá­gyai vannak ... igényei... — S azokat csak ilyen úton Lehet kielégíteni? — Most már úgyis mindegy — lebuktam. — És ha elölről kezdené? — Több eszem lenne, az biz­tos. — Ha tisztességesen dolgo­zott volna, senki nem szól ma­gának egy szót sem... — Még szép! Mérnök vol­tam. Nemde? Megvolt a diplo­mám. Hát akkor? — De a múltja... — Semmi közöm ahhoz, hogy az apám mi volt... — Ebben igaza van. De ma­ga ugyanúgy akar élni, mint ahogy az apja élt... — Ne bántsa az apám. Ott is dolgozni kellett. Hogy jól él­tünk. Istenem. Vannak, akik ma étnek jól... — De nem mások bőrére ...! Nem tud mit mondani. El­hallgat. A példakép: a snájdig vezérkari alezredes úr börtön­ben van ... s a példakép után igazodva odajutott a fia is ... Az első lépés Főjegyzőnek lenni hatalmat jelentett a Horthy-korszak fal­vaiban. S a főjegyző úr élt is a hatal omai, igaz, hogy ember­sége visszatartotta attól, hogy túlzott dolgokat tegyen. Azt tette, amit a nagy többség, nem többet, nem kevesebbet. A felszabadulás után nemigen ta­lálta helyét. Nem tudott mit kezdeni, a közigazgatásba néni vették vissza, más nem volt a kezében, mihez kezdjen. Nem röstellt elmenni szakmát ta- nu'ni. S ahogy a két fia nőtt, azokat is arra fogta. Ma már úgy áll kezében a szerszám, mintha egész életé­ben kovácsolt volna. A ki­kisebbik fia is kovács lesz, a nagyobb meg karosszéria­lakatos. A két* fiút kerestem, de egyik sem volt otthon. Kinn rúgják a labdát a pályán, mondja az apjuk, tagjai a helyi ifi-csapatnak, olyan fáradtan jönnek háza, hogy enni is alig akarnak. De ott nem hagyják a labdát semmi pénzért. — És maga otthagyná? Elérti a kérdést. hiszen tudja jövetelem célját, s mondja is: — Nem ... szeretek dol­gozni ... jó munka, szép munka, az ember üt, aztán csak úgy hajlik a vas ... csak egy kicsit meleg, főként ilyen­kor — s fejével a napfény­ben fürdő udvarra bök. — Megszokta? — Most már tizenkettedik esztendeje csinálom. Lassan már öregnek számítok a szak­mában, nemrég örültem is, mert mellém osztották be a srácokat... kicsit magam lá­tom ... Nem jó dolog az ilyenfajta segédüzem, amelynek az ég­világon semmi köze a mező- . gazdasághoz, amiért tulajdon­képp megalakult a tsz. Pedig mind a, tsz, mind a járás ve­zetői tanulhattak volna más tsz-ek hasonló segédüzemei­nek sorsából. Budakeszin, Pi­lisszántón éppen a közeli he­tekben derült ki, hogy raffi- nált emberek milyen súlyos visszaéléseket követtek el se­gédüzem címszó alatt ezek­ben a tsz-ekben. A tapaszta­lat szerint éppen a szent­endrei járás tsz-eiben divato­sak a puíajka-készitéssel, rongytépéssel foglalkozó se­gédüzemek. Igaz, a tagok valóban töb­bet keresnek, de nem nagyon tekintik magukat mezőgazda- sági munkásoknak. Néhány hónapja például 19 „tagot“ kellett kizárni, mert kereken kijelentették, eszük ágában sincs kapálni vagy állatokat gondozni, megélnek ők a rongytépésből is. Alakulásá­tól kezdve másfél év alatt a 31 tagú szövetkezetben mint­egy 90 , tag fordult meg, vagyis mindig újak dolgoz­nak. Más községekből, vidé­kekről hívják és veszik fel a tagokat, egyeselmék lakást is adtak, akik aztán pár hónap el­telte után odahagyták a tsz-t s üzem-be mentek dolgozni. Persze, nemcsak a segéd­--------- üzem tagjai nem d olgoznak munkaegységre. Bu­dapesti lakosokat fogadtak fel néhány hete „tsz-tagnak” akik gombát termelnek a tsz saját és egyéb helyen bérelt pincéiben. A gombások a tiszta haszon ötven százalékát kapják. A virágkertész a tiszta ihászon 40 százalékát, a zöldségkertészek a bruttó be­vétel 40 százalékát kapják; Igaz,. ahogy mondják, „mun- kaegvségesítik” év végén a jövedelmet, csakhogy ez nem alapszabályszerű dolog. Az sem nagyon dicsérhető^ hogy megtermelt áruik egy részét bizományba adják ér­tékesítésre egy helybeli ma­gánkiskereskedőnek. Furcsáll- ha-tó az is, hogy állandó foglalkoztatásra havi kettő­ezer forintért -kibéreltek egy magánfuvarost. Azt bizonygat­ják, ez olcsóbb, mint a gépál­lomás. vagy mintha még egy saját fogatuk lenne. Érdekesen alakul a tsz be­vételeinek összetétele. Nö­vénytermelésből 230 ezer fo­rint. állattenyésztésből 142 ezer forint, a segédüzemből 400 ezer forint bevételre számíta­nak. Az arány egyáltalán nem egészséges, igaz, jobb mint az elmúlt évben, amikor csupán a segédüzem hozott pénzt a ház­hoz. Súlyos mulasztás terheli s Szentendrei Járási Tanács me­zőgazdasági osztályát a kiala­kult helyzetért. Hibásak abban is, hogy egyáltalán nem segí­tették elő a téli hónapokban* amikor a feltételek kedvezőek voltak, a Petőfi és a Béke tsz-ek összeolvadását. Pedig a tények tanúsága és a helyi kö­rülmények ismerete szerint egyedül ez a biztosítéka an­nak, hogy Pomázon erőteljes fejlődésnek induljon a terme­lőszövetkezeti mozgalom. Oktalanság lenne azt felvet­ni, hogy a szö­vetkezetét számolják fel. Aa' azonban mindenképpen szük­séges, hogy a járás és a me­gye illetékes mezőgazdasági és pénzügyi szakemberei felül­vizsgálják a Béke Tsz műkö­dését, tevékenységét. Minden adottsága megvan ugyanis a tsz-nek arra. hogy kihasznál­ják a főváros közelségéből származó előnyös helyzetüket» Segítséget kíván ez a fiatal szövetkezet, hogy megtalálja a helyes utat és alapszabály­szerűen, elsősorban a mező- gazdasági termeléssel foglal­kozhasson. Csekő Ágoston í— És a munkán kívül? — Itthon piszmogok a kert­ben ... meg olvasok. Néha felruccanunk a színházba... — Nem úgy értettem. A munkahelyén... — Ja... hát... én nem ártom magam a politikába... sok szépet csináltak ebben az országban... van nekem is benne részem. De sok pofont is kaptam. Hogy jogos volt-e, nem-e, nem érdemes már vi­tatni. A politika: nem nekem való. Nem is érdekel. Ami jó, az jó, ami meg nem tetszik? Hát nézze: szükségem van ne­kem arra. hogy a fejemre ol­vassák o múltat? Inkább hall­gatok .. i Hogy a hallgatás mit takar, nem tudni. Lehet az első lé­pés utáni bizonytalankodás, s lehet képmutatás is. De hogy már változott benne s a fiai­ban is sok minden, azt bi­zonyítja a tizenkét esztendős munka, a gyerekek jelene, s az is, hogy a legtermészete­sebbnek veszi, hogy egy volt főjegyző gyermekeiből ko­vács rpeg karosszérialakatos lesz... Az Arany Sasban húzza a ■ cigány. Van, akinek még min­dig a legszebb álma, hogy egy igazit mulasson ... lelke rajta ... Akadnak még élő­halottak ... de ritkul a so­ruk ..; A múlt kísérteiként is már csak a fanatikusokhoz jár vissza ... s akik új életre leltek azoknak még az Arany Sas cigánya is másként húz­za... másként hallják mert ez a dőlgok rendje. Mészáros Ottó sértést vásároltak, amelyeket a ' szerződés szerint júliusig kell az áilatforgalmi vállalatnak át­adni. A hizlalás nem vált be, mert a szükséges takarmányt venni kellett, sőt még csak tartásrí megfelelő helyük sincs. Az elhanyagolt, csaknem ö'holdas gyümölcsösben 205 tyúkot tartanak. Az elgondolá­sok szerint néhány száz előne­velt rr agyarsárga csirkét vesz­nek még a nyáron, tojásterme­lésre. Az idén több másba is bele- kezdtek a felsoroltakon kí­vül. öt holdon zöldségkerté- szetet, egy holdon virágker­tészetet létesítettek, s két pin­cében 500 négyzetméteres te­rületen kísérleteznek sampi­nyon gomba termesztéssel. Annyi máris bizonyos, hogy mind a kertészkedés, mind a gombatermesztés jövedelme lényegesen kisebb lesz a várt­nál. Kérdezhetné valaki, miből ....... éltek és él­nek akkor, s hol foglalkoztat­ják a nyilvántartás szerinti 31. tagjukat? íme, a felosztás: 2 fogatos, 3 gyalogmunkás, 3 gombatermelő, 6 kertészeti dolgozó, 2 raktáros, valamint elnök, könyvelő, pénztáros, tehenész, méhész (27 család­hoz!), a többi „bedolgozó”. Ezek azonban csak papíron tagok. M árciusban megjelent a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának 1959. évi 7. számú törvényerejű rendelete a me­zőgazdasági termelőszövetke­zetekről. Ebben olvasható, hogy a szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termelés meg­valósítására a dolgozó parasz­tok mezőgazdasági tsz-t ala­kíthatnak. amihez „legalább 15 tag és 100 kát. hold földterü­let, valamint a szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodás gaz­dasági feltételeinek fennállá­sa szükséges.” A megalakítás és működés alapvető szabályait felsoroló 7. pont c. bekezdése kimpnd- ja: „A jövedelem túlnyomó részét a végzett munka alap­ján osztják el, s ennek érde­kében a munkát munkaegy­séggel mérik. A jövedelem ki­sebb részét a földjáradék ki­fizetésére használják fel.” A tsz-törvény szellemében vizsgálva a tsz-t, sok hibát lehet észrevenni. A jövede- 5 lemelosztással nincs minden $ rendben. A Béke Tsz-ben át­lagosan 400 munkaegységre ti- $ zetnek előleget havonta. Ez $ a munkaegység-mennyiség sok $ is, meg kevés is. Sok azért. $ mert a ledolgozott munká­ig egységek mögött nincs teljes $ egészében olyan munka, $ amely közvetlenül hozzájá- $ rult volna a jövedelem gyara- $ pításához. No, meg a tsz nö- § vénytermelése és állat-tenyész- $ tése sem kívánhat meg eny- ^ nyi munkaegységet. Kevés $ azért, mert ezek szerint, a tsz ^ 31 tagja a zárszámadás óta ^ havonta átlagosan csak 12,3 $ munkaegységet dolgozott. Mi- ^ bői élnek akkor? A háztáji ^ föld jövedelme, meg a nagy- ^ részt a tejtermelésből íize- | tett 25 forintos munkaegység- ^ előleg sem biztosítja így egy- $ egy tag megélhetését. $ A tsz tagjainak fő kereseti % 1 forrái'a a ^ szövetkezet segédüzeme, amely- |nek révén az elmúlt évben ^átlagosan 1500forint havi ke­resethez jutottak a tagok. A ^segédüzemben a honvédségtől ^kimustrált selejt textiláruk ^anyagát fejtik le. s dolgozzák |fel zsákkötő madzagnak, sző­nyegnek stb., háziiparsze- ^rűen. A tagokat nem munka- $ egységre, hanem teljesítmény-, ^bérben fizetik. Azzal érvel­őnek, hegy átmenetileg szük­ség van a segédüzemre, le- ^ gyen miből megélniük a ta­ngóknak. Ez az érvelés hamis, Ő mert kátyúba viheti a tsz-t, r mint a példa bizonyítja, el­tereli figyelmüket a fő fel- í adatukról, a mezőgazdasági t munkákról. Serényen folyik a munka a szőlőkben. A férfiak perme­teznek, az asszonyok kötöz­nek. A nagy ellenség, a pero­noszpóra még csak itt-ott je­lent meg. Sokan még nem is találtak olajíöltos levelet, mégis igyekeznek a permete­zéssel, mert csak a megelő- 3és ségít. A mendei úton lakó Gonda bácsi háza előtt dolgozgat. — Kapálni voltunk — mondja —, jutott még egy kis idő, megnyesem a kerí­tést, hogy ne burjánozzon úgy el, mint némely szom­szédomnál. Holnap estére min­den tőkét megpermetezek. Ahogy itt végzek, előkészítek mindent a holnapi permete­zéshez. Mert sokan nem tud­ják elkészíteni a permetlevet. — Valóban, sokan panasz­kodnak a poralakú rézgálicra. Gonda bácsi mit használ? — kérdezzük. «— Én csői: porgáficcal permetezek. Nem félek tőle. Jobban oldódik, mint a kri.v-

Next

/
Thumbnails
Contents