Pest Megyei Hirlap, 1959. június (3. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-12 / 136. szám

1959. JÚNIUS 12. PÉNTEK

rt*r HEGYEI

'■&t írlap

KIT ILLET AZ INTŐ?

Hangversenyre készül

; a konzervgyár zenekara

: A Nagykőrösi Konzervgyár | fúvószenekara már sok si- i kert aratott szereplésével i Részt vett tavaly és idén is a ; pilisvörösvári fúvószenekari j fesztiválon, ahol a 15 szereplő i zenekar közül a legjobbnak i bizonyult. így kerültek be a i konzervgyári zenészek a 12 i zenekar közé, amelyek részt ; vesznek a 27—28-án Ozdon i rendezendő nagy, kétnapos ; hangversenyen.

Fehér Szilárd levelező

//////////y/////.

ISKOLAI JUBILEUM

A leányfalui általános iskola fennállásának ötvenedik évfordulójáról bensőséges ünnep keretében emlékeztek meg az iskola pedagógusai, tanulói és a régi« tanítványok, köztük olyanok, .akik ötven esztendő- vel ezelőtt az iskola tanulói | voltak.

Uray Szabolcs

VI. o. tanuló

Költők napja — kis hibákkal

,,Értesítem, hogy kislánya nem készítette el a számtan háziíeladatot.;.”

„Fia nem tanulta meg a mai napra feladott verset. Ez máskor is előfordult már...” -„Kislánya ismételten nem készült földrajzból. Kérem, hogy keressen fel az iskolában : ;

Ismerős mondatok. Gyermekkoromban magam is vittem haza olykor hasonló szövegű figyelmeztetést. Anyám megszidott, apám eltiltott kedvenc szórakozásomtól, ráadásul minden este kikérdezte a másnapi leckéket mindaddig, amíg kitűnő osztályzatot nem vittem haza. Ettől kezdve már csak k ét-három naponként, meglepetésszerűen kérte számon a leckét.

En így emlékszem azokra a ritka, szomorú napokra, amikor táskámban intő lapult. A gombai kisiskolások egy részének azonban más emléke van az intőkkel kapcsolatban. íme néhány erről beszélő- dolgozatrészlet.

Elszomorító dolgozatok

„Amikor megmutattam otthon az intőt — írja egy ötödikes kislány —, édesanyám megfogott egy vastag botot, és addig ütött, míg el nem tört a bot. Akkor megfogta a füzetet és húsz darabra szaggatta.”

„Intőt kaptam — vallja egy ötödikes fiú. — Anyukám megnézte és két nagy pofont adott. Apukám elővette a légycsapónyelet és elvert vele, mint a kétfenekű dobot.”

Egy negyedikes kislány: „Édesapám jól pofonvert, és nagyon megszidott. Édesanyám a fakanállal vert meg. Ezzel el volt intézve minden. Mehettem legeltetni a teheneket.” Újra egy ötödikes:

^Amikor megmondtam, hogy egyest kaptam, anyukám letört egy pálcát, beküldött a konyhába, utánam jött, nagyon elvert a pálcával. Még egy hét múlva is meglátszottak a hurkák a testemen.”

A dolgozatot író nyolc-tizen- két éves fiúk és leányok nagy része hasonló emlékekről számol be névtelen vallomásában.

A dolgozatok nyomán szülői értekezletre hívták össze a gombai negyedikes és ötödikes diákok szüleit. (Sajnos, csak az édesanyák jöttek el erre a nagy fontosságú megbeszélésre, az édesapák nem.) A szülői értekezleten a gyerekek iskolai munkájáról, a várható évvégi bizonyítványról indult a szó. Azután — szinte észrevétlenül — az otthoni nevelésre fordult a beszélgetés.

Mit mondanak a szülők?

— Én bizony még soha nem kérdeztem ki a gyerekem leckéjét” — ismerte el őszintén az egyik ötödikes fiú édesanyja. És sorolja nyomban az okát: — Férjem Pesten dolgozik, magam idekinn a földeken. Amikor fáradtan hazamegyek, vár a főzés, a mosás. Egyszerűen nincs időm arra, hogy foglalkozzam a fiammal.

De azért — foglalkozik vele: amikor a fiú intőt visz haza, előveszi a nadrágszíjat és alaposan elfenekeli. Ezzel aztán rendben is van a gyermek nevelése. Szerinte .: -.

— Megmondom őszintén — vette át a szót egy lányos mama —, ha a gyerek intőt vagy rossz jegyet hoz haza, nem sajnálom tőle a fakanalat. Jól megrakom, amiért megint

Rikító színű, ákom-bákom betűkkel írt falragaszok hirdették a vecsési művelődési otthonban tartandó költők napjának előadását. Bár a megelőző népszerűsítés hiányos volt, mégis szépszámú érdeklődő jelent meg, ezzel is bizonyítva, hogy a község lakosságának jelentős része érdeklődik az irodalmi tárgyú előadások iránt. A vecsési művelődési otthon igazgatója, Szabó Zsolt tanár is közismerten lelkes és fáradhatatlan harcosa a község kulturális életének. Korábbi jólsikerült rendezvények, változatos témájú előadások bizonyítják ezt.

Sajnos, azonban a költők napjának rendezésénél több hiba történt, s ez vitathatatlanul a kitűzött cél rovására ment. Az előadás utáni filmvetítés sem indokolta például azt, hogy a vendégeket a színpadnak háttal ültessék. Ezt jogosan kifogásolták maguk az előadók is — ám

eredménytelenül. De ezen túlmenően a gyerekekkel is baj volt. Az első sorokat 5 és 6 éves apróságok „szállták meg” és fészkelődésükkel, beszélgetésükkel zavarták az előadókat és a közönséget.

Csak elismeréssel emlé>- kezhetünk meg a két meghívott íróról, Füsi Józsefről és Baranyi Ferencről, valamint a szavalóművészekről, akik e kedvezőtlen körülmények ellenére is maradandó élménnyel gazdagították a megjelenteket.

A közelmúltban megalakult Vecsésen az irodalombarátok köre. Tagjai sok szép és nemes feladatot tűztek maguk elé, de ezeket csak akkor tudják valőra- váltani. ha a rendezés legalább olyan körültekintő lesz, mint a műsorválasztás és a további eredményes munka érdekében a művelődési otthon igazgatója is figyelembe veszi a jóindulatú javaslatokat.

Fekete József

Nyári Lóránt festőművész kiállításáról

lítása, mint említésre méltó kezdeményezés. A bemutatót társadalmi munkával hozták létre: a kerületi pártvezetőség és a KISZ-fiatalok rendezték be a termeket és rakták fel a képeket. Nagy lelkesedéssel dolgoztak a fiatalok a napi munka és tanulás után, még a ; teremőrzést is önkéntes jelent- j kezés alapján vállalták.

A kiállítás a művész három- í évi munkáját, mintegy száz művét mutatja be. A bemutató összképe tanúvallomást tesz az alkotó harcos kommunista világnézetéről és helytállásáról. A művek eszmei mondaniva- i lója, helyes témaválasztása bizonyítja Nyári Lóránt bátor művészi kiállását. Különösen rézkarc-sorozataival kíván vá- i laszolni a legégetőbb történelmi problémákra. „Árnyékban” cí- ; mű sorozata szenvedélyes vé- i leménynyilvánítását tükrözi a i fehérterrorról, a munkásság i helyzetéről a Horthy-fasizmus

mai vívódások és problémák ellenére is, egységesen jut érvényre szilárd világ- és élet- szemlélete. A sorozatok befejező része csak most készül, de már a vázlatokon érlelődnek a művész elképzelései, már alakul a „Fényben” című rész, amely a felszabadulás utáni Időszakkal foglalkozik.

Társadalmi szatíra „Fehé- ren-feketén” című sorozata: szellemesen reagál ezeken közéletünk különböző ferdeségei- re, hiányosságaira, egészségtelen kinövéseire.

Beszélnünk kell még jellemzően megkomponált festményeinek sokirányú témaválasztásáról is: színgazdag képei elvezetnek bennünket a pesti utcára, a Duna-partra, a Balaton tájaira, Albertfalvára, az ügetőre és az eszpresszókba is. De nem hiányzik festői munkásságából a háború megrendítő ábrázolása sem. A kép középpontjában fiatal vak fiú

Előkészítés.

harmonikázik, körülveszik szánalmat nem ismerő, egykedvű emberek. A szürkék és kékek különböző árnyalataira épített kép háttere élénk naracssárga, lírai finomsággal szimbolizálja a nap aranyos fényét, amelyet a vak fiú már sohasem láthat. Kezében csak a fehér bot világít ki a tompa színek közül.

Reméljük, hogy a jól sikerült képzőművészeti kiállítás után hamarosan újabb művészeti bemutatókkal ismerkedhetünk meg.

Vájná Éva

I

Ünnep lelke leng a levegőben, Ünnepelnek erdők és a rétek,

Föld és ég közt a szellő a zászló. Melynek minden rezdülése: lélek.

A kert felé sárgarigó röppen,

Majd könnyedén egy kis ágra rá lép. És elkezdi énekelni fennen A madárinternacionálét.

FALU TAMAS:

ÜNNEP

nem tanult. Egy-két napig ez segít. Aztán megint csak hozza a rossz osztályzatot, és én kénytelen vagyok újra elővenni az aszrtalfiókból a fakanalat. Mi mást is tehetnék?

Sok minden mást, kedves édesanya. Nem én mondom ezt, hanem ha visszaemlékezik, ott, azon a szülői értekezleten is mondták ketten- hárman:

— Én is megbüntetem a fiamat — vallotta az egyik — de nem veréssel. Megvonom tőle azt, ami neki a legkedvesebb: a mozit vagy a játékot, máskor pedig eltiltom a barátjától. De ez csak a dolog egyik oldala. A másik: szigorúbban ellenőrzőm -a munkáját. Félmondatom vele a leckéket. Segítek neki a tanulásban.

így is lehet büntetni, s ez minden esetben célravezetőbb, mint a verés. A legtöbb édesanya mégis azt az elvet vallotta, íiogy pálca, szíj, fakanál nélkül nem lehet gyereket nevelni, így nevelték őket is...

Az okok

Az egyik édesanya már elmondta: mindkét szülő dolgozik, nem érnek rá foglalkozni a gyerekekkel. Kétségtelen, nem könnyű a dolgozó szülők dolga. A férfiak nagy része nem helyben, hanem távoli városokban dolgozik. Van, aki négy-öt órát utazik naponta, hogy mint segédmunkás dolgozzék ezer-ezerkétszáz forintért — városban. Mások csak szombatonként jönnek haza, és hétfőn hajnalban újra vonatra ülnek. Ha otthon maradnának ezek az emberek, és a termelőszövetkezetben vállalnának munkát, naponta négy-öt órával több jutna idejükből a pihenésre, a szórakozásra, a gyermeknevelésre. Sőt! A szövetkezetben sem keresnének kevesebbet, ugyanakkor megmaradna a havi kétszáz forint utazási költség is. De legtöbbet a gyermek nyerne a dolgon.

Vannak azonban más okok is. Az egyik üyen: ha felbomlik a család* a vesztes mindig a gyermek. íme egy elszomorító példa: Az egyik válófélben levő házaspárnak két Iskolás- gyermeke van. Az egyik fiú, a másik leány. A fiú az apjához, a leány az anyjához ragaszkodik jobbam. Ezért az anya a fiút, az apa a leányt veri a legkisebb csínytevéÜirt is. Másutt az italos apa okozza a tragédiát. Üti-veri a gyerekeit. Szerencsére ezek csak egyes példák. Van azonban egy eléggé általános jelenség. A szülők elég tekintélyes része alig néhány osztályt végzett, azt is hosszú esztendőkkel ezelőtt. Ez a múlt bűne, egyikük sem tehet róla. A baj az, (hogy ezek a szülők szégyellik bevallani gyermekük előtt: nem tudok segíteni. S ha nagyobb tudásukkal nem képesek, hát veréssel próbálnak tekintélyt szerezni a gyermek előtt.

— Ha megfeszülök, akkor sem tudok a kislányomnak segíteni a számtanpéldák megoldásában — mondta ki sok szülő véleményét ezen a szülői értekezleten az egyik édesanya. — Szép szóval azonban hiába magyarázom neki, hogy figyeljen jobban az iskolában. Többet nem tehetek: veszem a nadrágszíjat és jól megverem, hogy még másnap is emlegeti!

Segíteni kell a gyermeket!

Ez a megoldás nem segít. A verés csak makaccsá, zárkózottá teszi a gyerekeket, tanulásra azonban aligha serkenti. Mi hát a kiút? Mit csináljanak a dolgozó szülők, s azok, akik hiába szeretnének, nem tudnak gyermeküknek segíteni?

Az egyik járható út: mielőbb napközi otthont kell nyitni az iskolában. Most, hogy termelőszövetkezeti község lett Gomba, rövidesen lehetőség nyílik majd rá. Ez azonban egyedül nem oldja meg a problémát. A gyermek tanulásának, otthoni munkájának ellenőrzése továbbra is a szülők feladata marad. A visszakérdezés naponta legfeljebb fél órát vesz igénybe. Ennyi áldozatot pedig minden gyermek megérdemel. Ha a gyermek látja, hogy szülei szómon kérik munkáját, megszokja a tanulást, a rendet, s addig nem is kezd hozzá a játékhoz, amíg el nem készítette házi feladatát. S ha olykor ez sem használ, büntessünk, de ésszerűen és mértékkel. A büntetésnek elég széles skálája van, a ked- vezményelvonástól a megszégyenítésig. És amíg a szülő nem így neveli gyermekét, tulajdonképpen nem a tanulót, hanem őt illeti az intő!

Nem vádiratként, csupán figyelmeztetőül készült ez a cikk. Figyelmeztetőül édesanyáknak és édesapáknak: száműzzék végre a gyermek- nevelésből a szíjat, a fakanalat, a botot, mert csak így nevelhetnek öntudatos embert gyermekeikből.

Prukner Pál

^ Az MSZMP budapesti V/3 ^ körzete elhatározta, hogy kitű- 5 nő fiatal művészek közremű- 5 ködésével érdekes irodalmi es- $ téket, hangversenyeket és kép- ^ zőművészeti kiállításokat ren- | dez. így született meg Nyári ' Lóránt fiatal festőművész kiálfónia főtémája melléktémává \ fokozódik le, és ez a mellék- \ téma — éppen azért, mert; nem emberi, hanem techni- j kai konfliktus körül bonyoló- j dik — nem lehet eléggé ér- \ dekes.

Már csak azért sem, mert \ ezeknek a részeknek a pár- \ beszédei csepegnek a semati- \ kus mondatoktól, halmozód- j nak bennük a frázisok. És i emiatt a fiatal újító mérnök : és munkatársai nem kerül- i hetnek emberközelbe a néző- i hör, legfeljebb annyira, i amennyire egy rossz brosúra, \ kerülhetne. Különös (vagy ta- i Ián nem is különös, hanem \ természetes), hogy ezekkel a j sematikus részletekkel egy- • időben jelentkezik a filmben j az úgynevezett antisematiz- \ mus is, amikor a miniszté- j riumtól kezdve a pártbizott- j ságig a hivatalokban, appará- j tusokban dolgozó embereket, \ elvtársakat úgy állítják be ] az alkotók, mint lélektelen : bürokratákat. Igaz, így meg i tudják magyarázni főmérnö- i künk magáramaradtságát, a i kérdés csupán az, hogy ez a i magyarázat hit eles-e?

Ez a kettősség — a semá- \ tizmus és antisematizmus ta- \ lálkozása egy filmen belül — | magyarázza, miért csalódik aj néző a filmben, amelytől a bevezető jelenetek (és nem \ utolsósorban a cím után is) i sokat várt.

Ez a kettősség egyúttal arra i is figyelmeztet, hogy nem le- i hét „megnyerni” a réven azt, i amit a vámon „vesztünk”; i nem lehet „ellensúlyozni”, i mintegy patikamérlegen mér- í ve, a negatív jelenségek áb- i vázolását a pozitív jelenetek i sorával és megfordítva. Ahogy hamisan cseng a frá- j zispufogtatás, ugyanúgy ha- \ mis kép a bürokratizmus | méreteinek eltúlzása és a két j véglet sohasem egyesülhet j harmonikus közévútban.

Ezért lett az Itt oroszlánok \ vannak című film az elmu- i lasztott nagy lehetőségek \ filmjévé, amelynek hapvy \ end-es befejezése, a nagy i egymásrabc-rvláso-k megvillan- i tása sem figyelmeztet arra, ) amire a narrátor szövege : utal: Emberek! Értsétek meg \ egymást, törődjetek többet \ embertársaitokkal!

Erre ugyanis a film kép- \ sorainak és nem kísérőszöve- \ gének kellene figyelmeztet- \ nie. I

Garami László

$

i r>urcsa filmcím és furcsa \ r film.

$ A cím az ősi Rómára utal: a rómaiak jelölték így azokat $ a területeket, amelyek isme- § rettenek — és éppen ezért $veszélyesek — voltak; „Itt § oroszlánok vannak!” — idézi •; egy kimerülőfélben levő bá- ^ nya öreg könyvelője ebben ^ az új csehszlovák filmben a d római formulát, amikor arcról tárgyalnak, hogy új módiszerrel meg lehetne nyitni és é újra termővé tenni a régi, el- | hagyott vágatokat, d Erről, egy újítás sorsáról §szól ez a film.

\ Egy fiattal mérnök terveze- S tel dolgoz ki, hogy ne zárják j bányát, de a főmérnök \ellenzi a tervet. Vizsgálat kö- § vetkezik, ki így, ki úgy fog- §lal állást és az újítás körül \ támadt vihar elénksodorja az ^ italhoz menekült, félreállított § főkönyvelő tragédiáját is.

S „Is” — és éppen ez az „is” S szócska a film eredendő hi- 5 bája.

% Az indítás remék.

\ Egy motorkerékpár vágtat § veszett iramban a síkos úttesten, egy sikoly, egy öreg- § asszony rémületbe dermedt ^ arca, azután a felbukott mo- § tor kereke, amint egyre las- d sabban és lassabban forog. ^Hatásos, filmszerű, sokaimon- § dó képsor. Azután a műtő, d ahol a mérnököt, a vadul ^ hajtó motorvezetőt operálják. | Hány ember küzd az életéért! s— figyelmeztet a narrátor. — í Hány ember aggódik érte! És mégis — ez az ember egyelőül érezte magát, egyedül § maradt. Vajon miért? d Ez lenne a film főtémája. ^ Ahogyan mondani szakás: ^ óriási téma, kimeríthetetlen ^ lehetőség! Egy kezdő mérnök ^ botlása hogyan nyomja rá bé- lycgét egész életére, hogyan ^fordulnak el tőle az emberek, 8 és végül: hogyan lesz lelkes, § tervektől, munkavágytól duz- $ zadó alkotóból kiégett, iszá- § kos, csalódott magános far- \ kassá.

^ De a lehetőség — csak le- \ hetőség. Amikor a film alkodtól ezt a kisiklott embersor- ^ sót egy az egyhez arányban ^ összemixelik az újtás sorsáéval (számtalan b ányatechni- ^ kai betéttel, felesleges „bá- d nyajárásokkal szürkitve el a \ történetet), voltaképpen a |nagyszerű lehetőségeket hagy- sják kihasználatlanul. A szim®—|-Cfcilniy Színház-, Qrodalosn * ITT OROSZLÁNOK VANNAK

| idején, a második világháború I szörnyűségeiről és az 1956-os i ellenforradalomról. Szorosan hozzátartozik és tartalmilag összefügg az első sorozattal a második: „Derengés” című rézkarcai a két világháború közti időszak munkásmozgalmi múltjának őszinte feldolgozása.

Nyári Lóránt megragadóan, sőt néhol költői meglátással, a szimbolikus ábrázolásmód fel- használásával tolmácsolja mondanivalóját, de az élet realitásától sohasem tér el. A for-